A hamis tradíció kiformálódása
- Az egyháztörténelemben megfigyelhető a bibliai kereszténység és a tradicionális vallás küzdelme.
- Az államvallássá válást megelőzően (IV. sz.) már megjelentek az eretnek tanítások, azonban azok soha sem tudtak a kereszténység fő áramlatává válni. Ebben az üldözés is pozitív szerepet játszott, ugyanis ez a névleges keresztények számát csökkentette, akik állami nyomásra megtagadták a hitet. Az egyház nem hígult fel álkeresztényekkel.
- Az államvallássá válást követően a kereszténység egyre több igei mintát cserélt fel addig periférikus, nem bibliai gyakorlatokkal. Ezeket az újításokat később megfellebbezhetetlen hagyományként tisztelték az egyházban, az ellenzéket pedig államhatalmi eszközökkel némították el.
Tradícióváltás a vízkeresztség gyakorlatában
- Mind a szentírás, mind a korabeli keresztény gyakorlat (I., II. század) a felnőttkeresztséget támasztja alá.
- A gyermekkeresztéget két (erőltetett) teológiai bizonyítékkal szokás alátámasztani:
- Bibliában olvasunk a „teljes háznép” megkeresztelésével, amelybe a csecsemők is beletartoznak.
Ezt sem a szó exegézise, sem a szövegkörnyezet nem támasztja alá. Igei bizonyíték: Ikor 1,16: Stefana házanépe, akik szenteknek való szolgálatra adták magukat, és engedelmeskedni kellett nekik. Nyilván csecsemőt nem értenek a házanépbe
- „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa”
Itt megáldani vitték oda a gyermekeket, nem megkeresztelni. Ezzel az igehellyel kapcsolatban az egyház nagytekintélyű írója, Tertullianus De Baptismo (Vízkeresztségről) c. művében írja, hogy nem a vízkeresztségre vonatkozik
- A Didakhé (első századok keresztény „illemkönyve” – keresztény rendtartás) is elítéli a gyermekkeresztség gyakorlatát. Ez leírja a katekumenek korabeli felkészülési módját.
- A III. század első felétől több irat tanúskodik az addigi igei gyakorlat torzulásáról.
- A IV. században ismét háttérbe szorult a gyermekkeresztség gyakorlata. A IV. század valamennyi ismert egyházi személye felnőttként, hitből keresztelkedett meg. Szt. Ágostont anyja nem engedte megkeresztelkedni gyermekként.
- Ambrus és Ágoston erőteljesen szorgalmazták a gyermekkeresztség tanát. Szerintük erre az eredendő bűn miatt volt szükség. Ambrus: „Ádám óta örök kárhozatja jutnak még a csecsemők is.”
- Az V. és VI. századra a gyermekkeresztség vált kizárólagos szokássá. Egy ideig folyt a felnőttkeresztség, de ez később csak a pogány népek megtérítése folyamán alkalmazták.
- A felnőttkeresztség a hit kifejezése helyett parancsra (erőszak) történt, és a hatalomnak való behódolás és politikai-katonai alárendeltség elismerésévé torzult. pl:
- Nagy Károly súlyos harcok árán legyőzte a szászokat, majd 782-től kemény büntetésekkel kötelezte őket a templomlátogatásra, tizedfizetésre, 40 napos böjtre, megkeresztelkedésre. A törvény szerint kötelező volt a gyermekeket is megkeresztelni. A szászok vezetőe Widukind végső meghódolását a király előtt történő megkeresztelkedésével ismerte be.
- Pogány orosz is uralkodó parancsra keresztelkedtek meg a X. század folyamán…
Úrvacsorából – mise
- Zsidókhoz írt levél kijelenti, hogy Krisztus áldozata egyszeri és megismételhetetlen, tökéletes. Ezzel szemben már a IV. század végén „Aranyszájú Szt.” János szerint a misében Jézus áldozatának megismétlése történik. Ez a tanítás szerves része a a katolicizmusnak.
- A mise másik pillére az átlényegülés. Ezt a távtanítást egészen a IX-X. századig elutasították, viszont 1215-ben a IV. lateráni zsinat már dogmaként hirdette. A tant a IX. századi Paschasius Radbertus német bencés apát alkotta meg.
- VIII-IX. században ütötte fel fejét az „egy szín” alatt történő „áldozás”. Vagyis a bort csak papok vehetnek magukhoz. Ezt a gyakorlatot a korai katolicizmus eretneknek bélyegezte, de 1415-ben a Konstanzi zsinaton már kötelezővé tették a laikusok számára.
- A huszita háborúk és a reformáció ideje alatt sok ezer embert öltek meg azért, mert a bort is magukhoz kívánták venni.
A szentek kultusza
- Bibliával nem alátámasztható pogány eredetű kultusz. „Egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus” (1Tim 2,5). És „nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk (ApCsel 4,12)
- Bibliai keresztény körökben ismeretlen volt az efféle gyakorlat, azonban a pogányok rendre imádkoztak meghalt, „isteni rangra” emelkedett emberek szellemeihez (pl. Libániosz rétor felszólítása, hogy a neoplatonizmus lelkes hívéhez, a már 2 éve halott Julianushoz forduljanak segítségért). Ennek a pogány kultusznak ízig-vérig megfelel a katolicizmus eme kultikus dogmája.
- A kultusz az államvallássá válást követően erősödött számottevően
- A szenteket a katolicizmus vezetősége jelöli ki.
- Sok „szent” imádata mögött régi pogány istenségek imádása folyt. Pl. Brighid kelta istennő – Szt. Brigitta, Sárkányölő Szt. György, Szt. Kristóf, stb.
- A katolikus vezetőség sok „szentet” utólag törölt a nyilvántartásból, miután kitudódott kétes származásuk.
Fedőneve: Mária (a Mária kultusz)
- Szentek kultuszában Máriának kiemelt szerepe van. A kultusz nem a bibliai Mária túlzott tisztelete, hanem ősi pogány istennők kultuszának fokozatos helyreállítása Mária neve alatt (keresztény színezet)
- Apulenius II. sz. pogány főpap beszámolása szerint, mikor Ízisz megjelent neki, felsorolta neveit: többek között Minerva, Venus, Diana, Ceres, Juno, Venus, Ég királynője, stb...
- Pogányoknak nem okoz gondot a névváltozás. Erre több történelmi példa van.
- A pogány istennők igyekeztek Máriát a saját képükre alakítani:
- 431. Istenanyaság (theotokosz) kimondása a II. egyetemes zsinaton, Efézusban (Diana kultusz központja). Az ellenkezőket kiközösítették
- 553. V. egyetemes zsinat kimondja Mária örök szüzességét, ezt a 649-es lateráni zsinat egyházi hittétel rangjára emeli. Ez nem a bibliai Mária tulajdonsága, hisz ő az ige tanusága szerint csak Jézus megszületéséig maradt szűz, utána Józseffel házaséletet élt, és több gyereke született, akiket az ige névszerint felsorol. A katolikusok ellenvetése, miszerint itt unokatestvérekről van szó, egyértelműen cáfolható: adelphos – testvér, anepsziosz – unokatestvér. Az ige mindkét szót használja a megfelelő értelemben, összetéveszthetetlen módon. A híres egyháztanító, Tertullianus még igei módon beszél Mária Jézus után született gyermekiről.
- Mária testben történt mennybemenetelének tana (Mária feltámadt, és a mennybe ment) IV. századtól létezik, de csak 1950-től hivatalos egyházi dogma (XII. Pius). Augusztus 15.-én (amely különös módon Diana istennő ünnepnapja is) már a VI-VII. századtól kezdve (I. Nagy Szt. Gergely pápa) ünneplik a katolikusok.
- Mária megkoronázott égi királyné: VI-VII. sz. kultusz. Kétségtelen, hogy az említett titulus több helyen is szerepel a Bibliában, mint hamis istenség. A kultusz betetőzéseként 1954-ben XII. Pius bevezette Mária királyságának megünneplését.
A „Mária” istenség kultikus tiszteletével és imádásával kapcsolatos eretnekség ma is a reneszánszát éli.
