Az államegyház
IV. századtól kezdve a Róma vezetésével hivatalossá váló egyház igényli az állami (erőszak)szervek támogatását a hit terjesztésében, eretnek irányzatok felszámolásában. Az államvallássá válás kötelező érvényűvé tette a hitet:
- Alattvalók tömegei meggyőződés nélkül, parancsszóra keresztények
- Egyházi vezetők karriervágyból, politikai szempontok alapján kerülnek hatalomra
- Megtérést felváltja a parancsra való engedelmeskedés, ill. a hivatalos egyházba való beleszületés
- Erőteljes az egyház elpogányosodása hitelvekben, hitgyakorlatban
- A névleges keresztények behozzák az egyházba pogány tradíciókat, melyek keresztény mázzal ”leöntve” tovább élnek
Donatista irányzat kialakulása
- IV. században alakult ki Észak-Afrikában
- Nevét Donatus püspökről (a mozgalom vezetője) kapja
- Kiválásuk oka: nem fogadják el az üldözések alatt hitehagyott vezetőket püspököknek az enyhülés után
- Szerintük a szolgálóknak a Bibliai szellemi-erkölcsi normáknak kell megfelelniük
- Állammal való összefonódás elutasítása.
- Orange-i zsinat határozatának elutasítása
- Hátrányos állami megkülönböztetés, erőszakkal is fellépnek ellenük
Cezaropapizmus
Keleten erős cezaropaoizmus:
- Keleten a császár áll az egyház élén, maga alá rendeli a pátriarkát
- I. Justitianus óta a császárt is pappá szentelik
- Zsinati határozat mondja ki, hogy az egyházban semmi nem lehet a császár akarata ellenére
Nyugaton a pápa nincs a császár alá rendelve:
- Császári hatalom gyenge
- 395-től nem Róma a kereszténység székvárosa, hanem Milánó, majd Ravenna
- Szt. Ambrus: „A császár helye az egyházban van, nem az egyház fölött”
Megjegyzés küldése