... a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építõelemei a szavak, melyek bizonyos nyelvtani kapcsolatban állnak egymással. A szavak mondatbeli kapcsolatrendszere szintezettséget mutat.
A mondat szintjei:
I. alany állítmány
II. közvetlen bõvítményeik
a bõvítmények bõvítményei
Az 1. és 2. szinten levõ mondatrészek szabad szórendûek a jelzõ kivételével.
A mondatban a szavak szókapcsolatokat, szintagmákat alkotnak. A szintagma egymással meghatározott nyelvtani viszonyban levõ szavak kapcsolta. Három fatája van:
I. Hozzárendelõ szintagma az alany és az állítmány kapcsolata. Mindkettõ feltételezi a másikat, együtt alkotják a mondat szerkezeti magját.
II. Alárendelõ szintagma az alaptagot bõvíti a meghatározó tag. A meghatározó tag az alaptag alatt helyezkedik el egy szinttel. A meghatározó tagról nevezzük el. Tárgyas, határozós, jelzõs kapcsolat.
III. Mellérendelõ szintagma halmozott mondatrészek.
Vannak olyan szókapcsolatok, melyek több szóból állnak ugyan, mégsem szintagmák:
1.) Álszintagmák nyelvtani szerepük a toldalékos szavakhoz hasonlít. Egy ige vagy névszó és egy önálló, de csak kiegészítõ, módosító szerepû szó (névelõ, névutó, igekötõ, néha létige) kapcsolata:
I. névelõs szerkezet,
II. névutós szerkezet,
III. ige + elváló igekötõ,
IV. segédige + fõige,
V. összetett állítmány,
VI. tagadószó + tagadott szó.
2.) Állandósult szókapcsolatok az idõk során az alkalmilag létrejött szókapcsolatok közül néhány megkövesedett, ezek az alakulatok már szó értékû nyelvi jelnek tekinthetõk. (Pl. perbe fog, részt vesz, színre lép, szóvá tesz, lépre csal.)
A mondat szerkezete a hozzárendelõ szintagmára épül. Ha ezekhez kapcsolódik bõvítmény, akkor szerkezetes alanyról ill. állítmányról beszélünk.
Az állítmány fajtái:
I. igei állítmány a cselekvés kifejezésének fõ eszköze. Hordozza a mondat modalitását, utal idõvonatkozásra, az alany személyére, határozottságára és a tárgy személyére és határozottságára,
II. névszói (névszói-igei) állítmány a névszói rész a közlés szempontjából a tartalmas, az igei rész (ha van) fejezi ki a nyelvtani tartalmat (mód, idõ, szám, személy).
Alárendelõ szintagmák:
III. tárgy:
IV. az ige legközvetlenebb bõvítménye (tárgyas, tárgyatlan igék, alanyi, tárgyas ragozás),
V. iránytárgy, eredménytárgy,
VI. fõnévi természetû szó,
VII. alaptagja legtöbbször az igei állítmány (mondat 2. szintjén áll), de lehet bármilyen igenévvel kifejezett mondatrész (alsóbb szinten is állhat),
VIII. határozók:
IX. cselekvés körülményeit határozza meg, ill. személyek, dolgok, fogalmak körülményeire utal,
X. ragos névszó, névutós névszó, határozószó, határozószót helyettesítõ névmás, fõnévi és határozói igenév, ragtalan névszó,
XI. hely, idõféle, állapotféle, módféle, részes, állandó határozók,
XII. háromirányúság,
XIII. jelzõk:
XIV. minõség-, mennyiség-, birtokos és értelmezõ jelzõ,
XV. kötött szórendû,
XVI. jelzõs szerkezet egy mondatot sûrít magában,
XVII. alaptagja mindig névszó,
XVIII. jelzõi alárendelt mondat.
