Mi is tulajdonképpen a város?
Erre a kérdésre éppen a településekkel foglalkozó tudományok művelői nem tudnak pontos választ adni. A szakemberek különböző csoportokba, iskolákba sorolhatóak aszerint, hogy miként vélekednek a város lényegéről, a vidéktől, a falutól való megkülönböztető jegyeiről, fejlődésének alapvető mozgatórugóitól. A megítélés sokfélesége egyrészt a város folytonos változásával, másrészt a fogalom bonyolultságával, komplexitásával függ össze.
A legáltalánosabb megfogalmazásban a település az ember tágan értelmezett élettevékenységének táji, műszaki kerete. Ez a túlságosan is általános megfogalmazás a településsel foglalkozó különböző társadalomtudományokban nagyon sok hasonlósággal s egyben bizonyos különbségekkel konkretizálódik.
A hasonlóságok és eltérések alapján a különböző tudományágak által képviselt településfogalmakat a hagyományos és újszerű megközelítések csoportjára osztjuk. (Nem értékelő, csupán megkülönböztető elnevezés.)
A hagyományosnak ítélt megközelítés a funkciók és a fontosnak ítélt jellemzők segítségével kívánja definiálni a települést, az újszerűnek nevezett megközelítés a települést alakító tényezők összefüggésére, a közöttük működő bonyolult hatásrendszerre helyezi a hangsúlyt.
A hagyományos megközelítés néhány képviselője:
I. Az építészet, a demográfia és egy sor olyan tudomány, mely nem tekinti vizsgálata elsődleges tárgyának a települést, Mendöl Tibor tömör definícióját használja: A település egy embercsoport lakó és munkahelyének térbeli együttese (saját hajlék + értékteremtés helye)
II. Beluszky Pál (geográfus) megközelítése szerint: lakó, munka és pihenőhelyek, ill. szolgáltatási intézmények térbeli együttese (vagyis egy átlagember napi mozgástere által kijelölt tér.
Mindkét meghatározásnak fontos eleme a lakó és munkahely egysége, ami sokáig kritériuma volt a település létének. Ez ma már nem igaz, a közlekedés fejlődésével általánossá vált az ingázás, alvóvárosok, alvófalvak jöttek létre.
III. A statisztikus Kovács Tibor településfogalma: település az a bármely nagyságú különálló lakóhely, melynek helye földrajzilag leírható, neve van, egy ember vagy embercsoport lakóhelyéül szolgál és más településektől egyértelműen elhatárolható.
Az újszerű megközelítés:
Az újszerű megközelítés rendszerszemléletű értelmezést jelent. Ezt a szemléletet Tóth József geográfus képviseli, aki szerint a település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi, műszaki struktúrák rendszere. A település komplexitását, a struktúrák kölcsönhatás-rendszerét tetraéder modelljével szemlélteti. (TÁGINTER=társadalmi, gazdasági, infrastruktúrális, természeti tér. E tér sűrűsödési pontjai a települések.
A négyféle sűrűsödési pont:
- természet: különböző tájak találkozása
- társadalom: „sok” ember
- infrastruktúra: úthálózat csomópontja
- gazdaság : termelt javak többsége
A modellhez fűzött elmélet szerint:
1. A tetraéder élei egyenlő hosszúak, oldalai egyenlő területűek (a négy szféra jelentősége, súlya megegyezik)
2. De ez a tér, illetve jelen esetben a település folyamatosan változik
3. A települést mindig a környezetével együtt kell vizsgálni
4. A településközi tér jól jellemzi a településeket is )
Hasonlóan a település fogalmának megközelítéséhez, a város és a falu fogalom-meghatározása is sokféle, mely nem csak a tudományos szemlélettől függ, hanem a tudományágtól is, ami vizsgálja a várost, illetve a falut.
A legegyszerűbb megközelítések:
- az államigazgatási rang alapján történő besorolás (egyértelmű, könnyű elhatárolás, de országonként és időben változó)
- népességszám alapján történő város, illetve falu-meghatározás (szociológusok és statisztikusok is gyakran használják a város demográfiai fogalmát, miszerint a város nagyobb népességcsoport viszonylag kis területre koncentrált állandó lakóhelye, melynek neve, közigazgatásilag lehatárolt területe van.) A népességszám szerinti felosztás is igen sokféle, és változó. Az ENSZ szerint pl.: 20000 fő, de pl. Dániában 250 fő.
-
A népességszámnak a település minőségét, műszaki, társadalmi és gazdasági jellemzőit alapvetően meghatározó szerepe tagadhatatlan, a statisztikai megközelítés pedig egyszerű és egyértelmű. További előnye, hogy lehetőséget teremt a településtípusok elhatárolására, településhierarchia képzésére.
Hazánkban a népességszám alapján kialakult hierarchia:
metropolis 1 millió fellett
nagyváros 100 ezer felett
középváros 20-100 ezer között
kisváros 5-20 ezer
község 5 ezer alatt
Az ENSZ Demográfiai Évkönyve által használt településhierarchia:
metropolis 1 millió felett
nagyváros 500 ezer és 1 millió között
középváros 100 és 500 ezer között
kisváros 20 és 100 ezer közötti népességgel
De ezt a fajta felosztást nem értelmezhetjük abszolút módon. ( Voltak régen 20000-nél sokkal kevesebb lakosú városok, amelyek mégis a városi életforma legmagasabb szintjét jelentették, sőt akár fővárosként is funkcionálhattak. Ugyanakkor ma egy agrár arculatú országban nyugodtan létrejöhet 20 ezer főt maghaladó lakosú település, mely nélkülözi a városi életmód jellemzőit.)
Hagyományos városfelfogás:
Voltak, akik a munkamegosztásban betöltött szerep alapján különböztetik meg egymástól a várost és a falut. Ebben a megközelítésben az alapvető városképző erő az iparűzés és a város és falu közti leglényegesebb különbség az, hogy a város ad otthont az ipari, a falu pedig a mezőgazdasági tevékenységnek. Erdei Ferenc bírálta ezt a város-értelmezést sematizmusa miatt, szerinte csak nyugat-európai városokra igaz. Véleménye, hogy a mezőgazdasági tevékenység éppúgy lehet városképző erő, mint az iparűzés. (Igazolásként ausztráliai példákat hozott fel, ahol mezőgazdasági telepesek alapítottak városokat.)
Szociológiai szemléletéhez hozzátartozik, hogy nemcsak sajátos gazdasági, hanem társadalmi egységnek is tekintette a várost, ill. a falut. Nem ért egyet a településföldrajz egynemű telephely-elméletével sem, mondván, hogy a település lényegéhez hozzátartozik, hogy lakik, dolgozik és szórakozik ugyanazon a helyen a népessége.
Ezt a szemléletet képviseli Kulcsár Viktor is, annak ellenére, hogy ő sokkal komplexebben, árnyaltabban foglalkozik a kérdéssel.
Tovább bővíti a figyelembe veendő szempontokat:
- lakosságszám, településnagyság
- laksűrűség
- településrendszerben elfoglalt hely
- gazdasági szerkezet
- kereskedelmi szerepkör
- államigazgatási funkciók
- szociális, kommunális ellátottság
- szolgáltatások fejlettsége
- történelmi hagyományok
A hagyományos városmegközelítések másik nagy csoportját a „központi hely” elméletek hívei képezik. (Christaller nevéhez fűződik) Eszerint a város központi hely, mely nem csak mindennapi igényeket elégít ki, hanem speciális szükségleteket is. (Minél ritkább egyes igények időbeni megjelenése, annál inkább központi helyet igényel a kielégítésük.) A központi hely elmélet igazságát elismerjük, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egyben leszűkítése is a város fogalmának, és ez a településfejlesztési gyakorlatban káros is lehet.
Az 1970-es, 80-as évek magyar településfejlesztési elméletének és gyakorlatának meghatározó személyisége volt Kovács Tibor, akit városfogalma alapján egyértelműen ebbe a csoportba kell sorolnunk. Meghatározása szerint: „a város a területi munkamegosztás központi tevékenységekre specializálódott jellegzetes településformája, amely a településhálózatban környezetének központi helye és amely – az ország termelőinek fejlettségi fokához képest – magas színvonalú ellátást nyújt népessége számára.”
Erdei is kiemelt jelentőséget tulajdonít a központi funkciónak, mondván: „a város olyan település, amely önmagában is, és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek a lakóhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak a telephelye, s e szerepeknek megfelelő technikai berendezésekkel rendelkezik.”
Erdei a központi hely funkciót azonban egész másképp értelmezi, mint Christaller. Az ő megközelítésében a város egyenrangú a vidékével. Város és vidék úgy egészítik ki egymást, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva. Erdei a város legfőbb funkciójának éppen a vidékkel való szerves kapcsolatát tartotta.
A hagyományos városfelfogáson belül külön említést érdemel Mendöl Tibor, aki az alföldi városok morfológiáját tanulmányozta és úgy ítélte meg, hogy város és falu különbsége eltérő beépítési módjukban is megragadható. Azaz a város fogalmához zártsorú beépítés, a faluéhoz pedig fésűs beépítési forma kötődik.
A rendszerszemléletű városfogalom:
Ebben az értelemben a város hatalmas strukturális rendszer, melynek három fontos alrendszere van:
- társadalmi struktúra
- gazdasági struktúra
- műszaki struktúra
A fogalom az absztrakciónak ezen a szintjén nem tesz különbséget város és
falu között. Tehát a két alapvető településforma nem a három struktúra meglétében, illetve hiányában különbözik egymástól, hanem e struktúrák bonyolultsági fokában. Minél bonyolultabban struktúrált a rendszer, annál fejlettebb a város.
A falut, mint strukturális rendszert tehát: egyszerűség, áttekinthetőség és többnyire egyoldalúság jellemzi társadalmi, gazdasági, műszaki struktúrájában egyaránt.
A várost bonyolultabb, sokszínűbb hármas struktúráján túl (illetve annak következtében) nagyobb önállóság, sok lábon állás jellemzi, mely alkalmassá teszi közeli és távoli vonzáskörzetük erőforrásainak integrálására, ami fejlődésének belső hajtóerőit megsokszorozza.
A város tehát elég bonyolult és összetett jelenség ahhoz, hogy sokféle módon lehessen megközelíteni. Éppen ezért nem meglepő, hogy nem csak a magyar szociológia sajátságaként kell kezelnünk e sokszínűséget. Nincs ez másképp határainkon kívül sem. Például Gideon Sjoberg a következő 8 iskolát különböztette meg az amerikai városszociológián belül aszerint, hogy a csoportot alkotó szociológusok mit tekintettek a város lényegének, és miben látták fejlődésének fő mozgatórugóit.
1. Urbanizáció
2. Szubtársadalom
3. Ökológia
4. Gazdaság
5. Természeti környezet
6. Technológia
7. Érték
8. Hatalom
A város fogalma körül, a hazai és a nemzetközi vonatkozásban egyaránt tapasztalható sokszínűség magyarázata a már többször leszögezett tény, miszerint a város igen bonyolult, összetett, társadalmi, gazdasági és műszaki jelenség. A nagyváros oly sok tényező kölcsönös egymásra hatásának kumulatív eredményeként jön létre, hogy hiábavaló fáradozásnak tűnik fejlődését egyetlen mozgatórugóra visszavezetni, és lényegét egyetlen jól sikerült mondatba sűríteni.
Az előzőekben felsorolt 8 iskola mindegyike fontos, mert a város növekedésének egy lényeges elemét emeli ki, de ugyanakkor a várost egyik sem ragadja meg teljességében.
A városfejlődésnek különböző korszakai vannak, amikor e különböző mozgatórugók valamelyike kiemelkedő jelentőségre tesz szert, s a kor szociológiájának az a feladata, hogy mindig a megfelelő tényező hangsúlyozott vizsgálatával foglalkozzon.
Erre a kérdésre éppen a településekkel foglalkozó tudományok művelői nem tudnak pontos választ adni. A szakemberek különböző csoportokba, iskolákba sorolhatóak aszerint, hogy miként vélekednek a város lényegéről, a vidéktől, a falutól való megkülönböztető jegyeiről, fejlődésének alapvető mozgatórugóitól. A megítélés sokfélesége egyrészt a város folytonos változásával, másrészt a fogalom bonyolultságával, komplexitásával függ össze.
A legáltalánosabb megfogalmazásban a település az ember tágan értelmezett élettevékenységének táji, műszaki kerete. Ez a túlságosan is általános megfogalmazás a településsel foglalkozó különböző társadalomtudományokban nagyon sok hasonlósággal s egyben bizonyos különbségekkel konkretizálódik.
A hasonlóságok és eltérések alapján a különböző tudományágak által képviselt településfogalmakat a hagyományos és újszerű megközelítések csoportjára osztjuk. (Nem értékelő, csupán megkülönböztető elnevezés.)
A hagyományosnak ítélt megközelítés a funkciók és a fontosnak ítélt jellemzők segítségével kívánja definiálni a települést, az újszerűnek nevezett megközelítés a települést alakító tényezők összefüggésére, a közöttük működő bonyolult hatásrendszerre helyezi a hangsúlyt.
A hagyományos megközelítés néhány képviselője:
I. Az építészet, a demográfia és egy sor olyan tudomány, mely nem tekinti vizsgálata elsődleges tárgyának a települést, Mendöl Tibor tömör definícióját használja: A település egy embercsoport lakó és munkahelyének térbeli együttese (saját hajlék + értékteremtés helye)
II. Beluszky Pál (geográfus) megközelítése szerint: lakó, munka és pihenőhelyek, ill. szolgáltatási intézmények térbeli együttese (vagyis egy átlagember napi mozgástere által kijelölt tér.
Mindkét meghatározásnak fontos eleme a lakó és munkahely egysége, ami sokáig kritériuma volt a település létének. Ez ma már nem igaz, a közlekedés fejlődésével általánossá vált az ingázás, alvóvárosok, alvófalvak jöttek létre.
III. A statisztikus Kovács Tibor településfogalma: település az a bármely nagyságú különálló lakóhely, melynek helye földrajzilag leírható, neve van, egy ember vagy embercsoport lakóhelyéül szolgál és más településektől egyértelműen elhatárolható.
Az újszerű megközelítés:
Az újszerű megközelítés rendszerszemléletű értelmezést jelent. Ezt a szemléletet Tóth József geográfus képviseli, aki szerint a település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi, műszaki struktúrák rendszere. A település komplexitását, a struktúrák kölcsönhatás-rendszerét tetraéder modelljével szemlélteti. (TÁGINTER=társadalmi, gazdasági, infrastruktúrális, természeti tér. E tér sűrűsödési pontjai a települések.
A négyféle sűrűsödési pont:
- természet: különböző tájak találkozása
- társadalom: „sok” ember
- infrastruktúra: úthálózat csomópontja
- gazdaság : termelt javak többsége
A modellhez fűzött elmélet szerint:
1. A tetraéder élei egyenlő hosszúak, oldalai egyenlő területűek (a négy szféra jelentősége, súlya megegyezik)
2. De ez a tér, illetve jelen esetben a település folyamatosan változik
3. A települést mindig a környezetével együtt kell vizsgálni
4. A településközi tér jól jellemzi a településeket is )
Hasonlóan a település fogalmának megközelítéséhez, a város és a falu fogalom-meghatározása is sokféle, mely nem csak a tudományos szemlélettől függ, hanem a tudományágtól is, ami vizsgálja a várost, illetve a falut.
A legegyszerűbb megközelítések:
- az államigazgatási rang alapján történő besorolás (egyértelmű, könnyű elhatárolás, de országonként és időben változó)
- népességszám alapján történő város, illetve falu-meghatározás (szociológusok és statisztikusok is gyakran használják a város demográfiai fogalmát, miszerint a város nagyobb népességcsoport viszonylag kis területre koncentrált állandó lakóhelye, melynek neve, közigazgatásilag lehatárolt területe van.) A népességszám szerinti felosztás is igen sokféle, és változó. Az ENSZ szerint pl.: 20000 fő, de pl. Dániában 250 fő.
-
A népességszámnak a település minőségét, műszaki, társadalmi és gazdasági jellemzőit alapvetően meghatározó szerepe tagadhatatlan, a statisztikai megközelítés pedig egyszerű és egyértelmű. További előnye, hogy lehetőséget teremt a településtípusok elhatárolására, településhierarchia képzésére.
Hazánkban a népességszám alapján kialakult hierarchia:
metropolis 1 millió fellett
nagyváros 100 ezer felett
középváros 20-100 ezer között
kisváros 5-20 ezer
község 5 ezer alatt
Az ENSZ Demográfiai Évkönyve által használt településhierarchia:
metropolis 1 millió felett
nagyváros 500 ezer és 1 millió között
középváros 100 és 500 ezer között
kisváros 20 és 100 ezer közötti népességgel
De ezt a fajta felosztást nem értelmezhetjük abszolút módon. ( Voltak régen 20000-nél sokkal kevesebb lakosú városok, amelyek mégis a városi életforma legmagasabb szintjét jelentették, sőt akár fővárosként is funkcionálhattak. Ugyanakkor ma egy agrár arculatú országban nyugodtan létrejöhet 20 ezer főt maghaladó lakosú település, mely nélkülözi a városi életmód jellemzőit.)
Hagyományos városfelfogás:
Voltak, akik a munkamegosztásban betöltött szerep alapján különböztetik meg egymástól a várost és a falut. Ebben a megközelítésben az alapvető városképző erő az iparűzés és a város és falu közti leglényegesebb különbség az, hogy a város ad otthont az ipari, a falu pedig a mezőgazdasági tevékenységnek. Erdei Ferenc bírálta ezt a város-értelmezést sematizmusa miatt, szerinte csak nyugat-európai városokra igaz. Véleménye, hogy a mezőgazdasági tevékenység éppúgy lehet városképző erő, mint az iparűzés. (Igazolásként ausztráliai példákat hozott fel, ahol mezőgazdasági telepesek alapítottak városokat.)
Szociológiai szemléletéhez hozzátartozik, hogy nemcsak sajátos gazdasági, hanem társadalmi egységnek is tekintette a várost, ill. a falut. Nem ért egyet a településföldrajz egynemű telephely-elméletével sem, mondván, hogy a település lényegéhez hozzátartozik, hogy lakik, dolgozik és szórakozik ugyanazon a helyen a népessége.
Ezt a szemléletet képviseli Kulcsár Viktor is, annak ellenére, hogy ő sokkal komplexebben, árnyaltabban foglalkozik a kérdéssel.
Tovább bővíti a figyelembe veendő szempontokat:
- lakosságszám, településnagyság
- laksűrűség
- településrendszerben elfoglalt hely
- gazdasági szerkezet
- kereskedelmi szerepkör
- államigazgatási funkciók
- szociális, kommunális ellátottság
- szolgáltatások fejlettsége
- történelmi hagyományok
A hagyományos városmegközelítések másik nagy csoportját a „központi hely” elméletek hívei képezik. (Christaller nevéhez fűződik) Eszerint a város központi hely, mely nem csak mindennapi igényeket elégít ki, hanem speciális szükségleteket is. (Minél ritkább egyes igények időbeni megjelenése, annál inkább központi helyet igényel a kielégítésük.) A központi hely elmélet igazságát elismerjük, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy egyben leszűkítése is a város fogalmának, és ez a településfejlesztési gyakorlatban káros is lehet.
Az 1970-es, 80-as évek magyar településfejlesztési elméletének és gyakorlatának meghatározó személyisége volt Kovács Tibor, akit városfogalma alapján egyértelműen ebbe a csoportba kell sorolnunk. Meghatározása szerint: „a város a területi munkamegosztás központi tevékenységekre specializálódott jellegzetes településformája, amely a településhálózatban környezetének központi helye és amely – az ország termelőinek fejlettségi fokához képest – magas színvonalú ellátást nyújt népessége számára.”
Erdei is kiemelt jelentőséget tulajdonít a központi funkciónak, mondván: „a város olyan település, amely önmagában is, és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek a lakóhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak a telephelye, s e szerepeknek megfelelő technikai berendezésekkel rendelkezik.”
Erdei a központi hely funkciót azonban egész másképp értelmezi, mint Christaller. Az ő megközelítésében a város egyenrangú a vidékével. Város és vidék úgy egészítik ki egymást, hogy kölcsönösen egymásra vannak utalva. Erdei a város legfőbb funkciójának éppen a vidékkel való szerves kapcsolatát tartotta.
A hagyományos városfelfogáson belül külön említést érdemel Mendöl Tibor, aki az alföldi városok morfológiáját tanulmányozta és úgy ítélte meg, hogy város és falu különbsége eltérő beépítési módjukban is megragadható. Azaz a város fogalmához zártsorú beépítés, a faluéhoz pedig fésűs beépítési forma kötődik.
A rendszerszemléletű városfogalom:
Ebben az értelemben a város hatalmas strukturális rendszer, melynek három fontos alrendszere van:
- társadalmi struktúra
- gazdasági struktúra
- műszaki struktúra
A fogalom az absztrakciónak ezen a szintjén nem tesz különbséget város és
falu között. Tehát a két alapvető településforma nem a három struktúra meglétében, illetve hiányában különbözik egymástól, hanem e struktúrák bonyolultsági fokában. Minél bonyolultabban struktúrált a rendszer, annál fejlettebb a város.
A falut, mint strukturális rendszert tehát: egyszerűség, áttekinthetőség és többnyire egyoldalúság jellemzi társadalmi, gazdasági, műszaki struktúrájában egyaránt.
A várost bonyolultabb, sokszínűbb hármas struktúráján túl (illetve annak következtében) nagyobb önállóság, sok lábon állás jellemzi, mely alkalmassá teszi közeli és távoli vonzáskörzetük erőforrásainak integrálására, ami fejlődésének belső hajtóerőit megsokszorozza.
A város tehát elég bonyolult és összetett jelenség ahhoz, hogy sokféle módon lehessen megközelíteni. Éppen ezért nem meglepő, hogy nem csak a magyar szociológia sajátságaként kell kezelnünk e sokszínűséget. Nincs ez másképp határainkon kívül sem. Például Gideon Sjoberg a következő 8 iskolát különböztette meg az amerikai városszociológián belül aszerint, hogy a csoportot alkotó szociológusok mit tekintettek a város lényegének, és miben látták fejlődésének fő mozgatórugóit.
1. Urbanizáció
2. Szubtársadalom
3. Ökológia
4. Gazdaság
5. Természeti környezet
6. Technológia
7. Érték
8. Hatalom
A város fogalma körül, a hazai és a nemzetközi vonatkozásban egyaránt tapasztalható sokszínűség magyarázata a már többször leszögezett tény, miszerint a város igen bonyolult, összetett, társadalmi, gazdasági és műszaki jelenség. A nagyváros oly sok tényező kölcsönös egymásra hatásának kumulatív eredményeként jön létre, hogy hiábavaló fáradozásnak tűnik fejlődését egyetlen mozgatórugóra visszavezetni, és lényegét egyetlen jól sikerült mondatba sűríteni.
Az előzőekben felsorolt 8 iskola mindegyike fontos, mert a város növekedésének egy lényeges elemét emeli ki, de ugyanakkor a várost egyik sem ragadja meg teljességében.
A városfejlődésnek különböző korszakai vannak, amikor e különböző mozgatórugók valamelyike kiemelkedő jelentőségre tesz szert, s a kor szociológiájának az a feladata, hogy mindig a megfelelő tényező hangsúlyozott vizsgálatával foglalkozzon.
