Szociális szerepek

A szociálpszichológia státusnak nevez minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal illetve betölt. A státus fogalmába a társadalmi ranglistán elfoglalt hely éppúgy beletartozik mint a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a beosztás stb. Minden egyes státushoz pedig meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak: ezeket nevezi a társadalomlélektan szociális szerepnek. A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága ha a vele ellentétes szerep is létezik. ( beteg szerep nélkül pl. az orvosszerepnek nincs értelme, a tanárszerephez is hozzátartozik a diákszerep). A szerepproblematikával a szociálpszichológián belül az ún. szerepelmélet foglalkozik.
1, - Szerepelváráson az adott státussal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összességét értjük.
2, - Szerepelképzelésen pedig a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszert értjük.
3, - A szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának a módja.
4, - A szerepkészlet pedig az egyén által aktuálisan birtokolt reagálásmódok halmaza.
5, - A társadalmi követelmények megtestesítő minta a szerepmodell (pl. az ideális orvosszerep)
6, - A szerep hovatartozását jelző fogalma pedig a szereptípus. A szereptípusnak 3 változata van: az adott vagy velünk született szerep (ilyenek a nemi szerepek) , a tanult vagy kivívott szerep (mint pl. egy foglalkozási szerep), a spontán szerep. Ez olyan szerep, amelyet az egyén kivételes esetben előzetes megtanulás nélkül is képes megvalósítani.

Szerepkonfliktusok fajtái, és típusai:
A személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok (szerep összeütközések) amelyeknek 3 változatát különböztethetjük meg:
1, - Személy – szerep konfliktus: akkor alakul ki ha az odaadott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez (mentalításhoz)
2, - Szerepek közötti konfliktus: akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni ( vezető pozíciót betöltő családanya)
3, - Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki (pl. amikor mást vár el a beosztottól a főnöke és megint mást vár el a felettese)
A szerepkonfliktusokat ki-ki a maga módján igyekszik feloldani.


A konfliktus kezelési mód lehet:
1, - a szerepek összeolvasztása : amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk. A két szerepet egynek tekintjük (pl. az oktatói és a kutatói szerepet) Erre persze csak egymáshoz nagyon közel álló szerepek esetében van lehetőség.
2, - Szerepalku: amelynek lényege a kompromisszum képzés (pl. egy családanya aki a mh-i feladatok tárolása miatt kénytelen kompromisszumot kötni a férjével és megkérni őt arra, hogy bizonyos házimunka elvégzésében átmenetileg segítsen)
3, - racionalizálás: amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására.
4, - A szerepből való kilépés: ebben az esetben az egyén megszünteti valamelyik státusát. Ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó teljesítési kötelezettség alól (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)
4, - Szerepkonfliktus módjai között említjük a betegségbe való menekülést a nyugtatók, kábítószerek szedését és végső esetben az öngyilkosságot.

A foglalkozási szerep
Valamely intézményesült szakma, foglalkozás, élethivatás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összessége. A foglalkozási szerep típusát tekintve olyan tanult szerep, amely feltétlen teljesítést igényel, különben nem lehet szó a szakmával való azonosulásról (hivatástudatról) pl. hivatali dolgozó és az ügyfél, az orvos és a beteg, a pedagógus és a tanuló.

Elhárító mechanizmusok
Szociális tanulással sajátítjuk el Anna Freund nevéhez fűződő elhárító mechanizmusok.
Az elhárító mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongó élményeit, illetve amelyek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmi, ösztönkésztetései felett. A kevésbé fegyelmezett embert ugyanis indulatai könnyen elsodorhatják.
Ilyen elhárító mechanizmusok:
1, - A feldolgozás (elaborálás) negatív élmény okozta feszültségnek tevékenységei erővé való átalakításán, valamilyen hasznos tevékenységben történő elnevezésén alapuló mechanizmus. Két változata ismert: a munkában, illetve a fantáziában való feszültség levezetése.
2, - Az elfojtás: során a negatív impulzusokat elfelejtjük, az önfegyelmezés látszatát keltve azokat tudatunkból kiszorítjuk úgy, hogy az emlékezet számára hozzáférhetetlenné váljanak. Egy gyors megkönnyebbüléshez vezet, az elfelejteni kívánt késztetésnek azonban csak a tudásától szabadít meg. Az elfojtást ezrét csak átmeneti álmegoldás.
3, - A kivetítésnél (projekciónál) megtagadott lelki késztetéseinket, érzéseinket másra helyezzük át, a másik embernek tulajdonítjuk, benne vesszük észre azt amit eredetileg magunkban éreztünk, de nem vállaltuk fel. Ezt alkalmazzák többek között az igazságkeresők akik mások szemében a szálkát is, magukéban a gerendát sem veszik észre.
4, - Az ésszerűsítés (racionailálás) az elhárításnak az a módja amikor hihető magyarázatot próbálunk adni kínos helyzetekre, sikertelenségekre. Akkor alkalmazzuk amikor valamely vágyunk, törekvésünk meghiúsul, illetve amikor a kudarc vállalása alól igyekszünk felmenteni magunkat.
5, - Az érzelmi átfordítás (azonosulás) mechanizmusát a másik embertől való félelem hívja elő. Viselkedésüket a tisztelt, de rettegett személy viselkedéséhez igazítjuk, hozzá hasonló megnyilvánulásokkal élünk, minek következtében magunk is félelemkeltővé válunk.
6, - A meg nem történtté tevés az eltörlés (anullálás) mechanizmus akkor lép be, amikor valaki nem akarja vállalni tettének, viselkedésének negatív következményeit, úgy tesz mintha a szégyenletes esemény meg sem történt volna. Pl. a cserbenhagyásos gázolás elkövetője elmenekül a helyszínről, hogy emlékképe se maradjon a történtekről.
7, - a sajnáltatás alkalmazásának az a célja, hogy a másik emberből illetve a környezetéből együttérzést, részvétet csikarjunk ki. Ezt a mechanizmust már kora gyermekkorban megtanuljuk, miután tudatosul bennünk, hogy sajnáltatással könnyebben juthatunk előnyökhöz. Pl. amikor valaki elsírja magát, kéregetők viselkedése.
8, - a visszacsúszás (regresszió) a konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja amikor életkorunkhoz illő viselkedés alacsonyabb szintű reagálásmódot produkálunk, mégpedig azért, hogy lehetőleg mindenki velünk foglalkozzon. Ez hasonlít a sajnáltatáshoz, a különbség csupán az, hogy itt nem annyira az együttérzés, hanem inkább a szeretet kierőszakolása az igazi cél. A regresszió kétségtelenül csökkenti a lelki terheket, de ha alkalmazása rendszeressé válik, magányossághoz, negatív életérzéshez vezethet. A regresszió mindenképpen a gyengeség megnyilvánulása.
9, - Az áttolás mechanizmusát akkor működtethetjük ha vágyaink megvalósítását igényeink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztanunk. Az elhalasztás a veszteség érzését kelti, ezt a hiányérzetet próbáljuk pótolni átmenetileg. Ilyen valódi igényt pótló eszköz pl. a hobbi.
10, - elszigetelésről (izolációról) akkor beszélünk, amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemet, majd a szándék és a leválasztott indulat közé egy semleges dolgot, gondolatot iktatunk be. Ez a töltelék anyag.

Az elhárító mechanizmusok alkalmazásuk során természetesen egyéni színezetet öltenek, minden ember sajátos, rá jellemző módon valósítja meg őket.

Szociális meghatározottságú személyiségvonások

Kizárólagosan a szociális tanulás révén alakulnak ki a személyiségben. A személyiségvonások közül tipikusan szociálpszichológiai témák úgynevezett én funkciók, az attitűdök, a szociális szerepek és az elhárító mechanizmusok.

Én funkciók: A személyiségnek mint önszabályzó rendszernek feltételezett középpontja a saját tudattal bíró „én”. Eredeti meghatározatlanságokból ugyanis mások segítségével bontakozik ki és válik tudatossá egyediségünk. E funkciók az egyén személyiség mivoltának egyediségének tudatossá tételét szolgálják. A tudomány ezért illeti őket az „én funkciók” elnevezéssel. Legfontosabb én funkcióink: az én tudat, az énkép, az én-ideál, az önismeret, az önnevelés.
1, - Én tudat: saját személyiségünk tudata (más néven személyiségtudat) az én tudat segítségével képes az ember önmagát másoktól, egész környezetétől elhatárolni, személyiségének egységes és aktív fellegét átélni. Az én tudat a szocializáció folyamatában fokozatosan alakul ki és mindvégig e folyamat feltételeként funkcionál. Az én előbb érzéki majd pedig tudati szinten válik külön a környezetében élőktől. A gyerekkori kommunikálásban a 2-3 éves korban jelenik meg.
2, - Énkép: azoknak a személyes tulajdonságoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Önmagáról kialakult kép. Lényege a személyiség önismeretében a környezet visszajelzései alapján önmagamról alkotott összképben ragadható meg. Kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye. Az énkép az egymást követő élettani szakaszok folyamatában újabb és újabb minőségi változásokon megy át, úgy válik egyre gazdagabbá.
3, - Én ideál: Ez testesíti meg ugyanis azt a modellt amelyhez az egyén valódi énképét egyre – másra hozzáigazítja amelynek segítségével önismeretét önnevelés útján is gyarapítja. Az én ideál sikerre orientált. Amilyen szeretnék lenni.
4, - Önértékelés, önellenőrzés: egymást feltételező én funkciók. Mindkét én funkció megfelelő működésének alapja a jó önismeret.
5, - Önnevelés: a személyiségformálás egyik komponense, a személyiség társadalmi fejlődésnek kiegészítője, a nevelési folyamat belső (intim) oldala. Annyit jelent mint én tudatunk révén részt venni saját személyiségünk formálásában. Legfőbb jellemzője a személyiség állandó tökéletesítésére való tudatos törekvés.

Az egyén szocializációja

A társadalom legkisebb önálló szociális egysége az egyén. Az ember társadalmi lény aki egy már kialakult élettérbe: az elődök alkotta szociális környezetbe születik bele. Ebben a közegben éli le életét, végzi mindennapi tevékenységét, valósítja meg életcéljait.

Az egyén szocializációja:

Az egyén a társadalomba való beilleszkedésének, társadalmivá válásának szociálisan meghatározó folyamatát szocializációnak nev.
A pszichológia: Olyan folyamat amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, amelynek során elsajátítja az együttélés normáit, szabályait.
A szociológia: Egy olyan folyamat, amelynek során az egyén szelektíven elsajátítja a szubtanulását.
Elsajátítom: a tapasztalatrendszert, a tevékenységrendszert, érték és normarendszert.

Szocializáció: interakciók sorozatában zajlik, szerepek elsajátításával.
A szociális tanulás folyamatában közvetítő szerepet betöltő személyeket ágenseknek nev.

A szocializáció szintjei: Ilyen közvetítők a családtagok, az óvodai, az iskolai, a munkahelyi kollektívák ahol
1, közvetítő rendszerek és
2, szocializációs mechanizmusok közvetítenek.

1, A közvetítő rendszerek tárgyi illetve személyi jellegűek lehetnek. A tárgyi jellegűek: nyelv, különböző technikai, szellemi produktumok. A személyi jellegűek: emberi ( az anya a meghatározó)
2, A szocializációs mechanizmusok: ( a szociális tanulási folyamat )
- szoktatás ( kondicionálás)
- tanítás – oktatás
- utánzás ( imitáció)
- empátia
- azonosulás ( identifikáció )
- belsővé tevés ( interorizáció )
- önnevelés

A szociális tanulás formái:
A szociális tanulás spontán formája az utánzás (imitáció) amely az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése majd mindezeknek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyamat spontán mintakövetése. A szociális tanulás tudatos formái az azonosulás (identifikáció) és a szereptanulás. Azonosulás lényege ugyanaz, mint az utánzásé: a mintakövetés, a modell „lemásolása” azonban itt tudatos. A szereptanulás az ún. szociális szerepek elsajátításának a folyamata, itt az egyén arra törekszik, hogy a vele azonos társadalmi helyzetű személyhez igazodjon, hozzá hasonlóan viselkedjen. A szereptanulás is ágensek közvetítésével valósul meg, ennek ellenére mégsem egyszerűsíthető le az abban fellelhető hatásokra.

A szakmai szocializáció: Adott szakma gyakorlásához szükséges szakmai ismeretek, képességek, egyéb személyes tulajdonságok elsajátításának a folyamatát nev. Szakmai szocializációnak.

A szakmai szocializáció folyamatában 4 szakaszról beszélhetünk:

1, - pályaorientáció: az adott szakmára való ráirányulás, beállítódás, kialakulásának a szakasza. A pályaorientációs szakasz a pályaválasztással zárul.
2, - az egyén a pályaválasztást követően megkezdi a szakmai tanulmányait: Előmenetelét és fejlődését egyfelől személyes adottságai és ambíciói, másfelől a szakiskola tartalmi munkájának színvonala határozza meg. A szakmai tanulmányok eredményes befejezésével az egyé eljut az ún. potenciális pályaérettség szintjére.
3, - A pályakezdés: Itt a szakmai tevékenységgel való közvetlen találkozás során derül ki, hogy a kiképző iskolának mennyire sikerült a jelöltet szakmailag és emberileg úgy felkészítenie, hogy az valóban életcéljának tekintse a szakmai munkát. Ha a pályára lépés sikeresen kialakul benne a szakmai tevékenységgel kapcsolatos pozitív érzelmi viszonyulás: a hivatásérzet amely meghatározó tényezője a pályán maradásának.
4, - A pályavitel szakasza akkor következik be, amikor a pályakezdő már képes önállóan dolgozni, a hivatásérzete nem gyengült, sőt a szakmai munka iránti vonzalma tovább mélyült. A szakember ezen fokon már nem csak érzi hanem tudja is, hogy pályaválasztása helyes volt.

A szociálpszichológia mint tudomány.

Interdiszciplináris. A szociálpszichológia: magyarul társadalomlélektant jelent. A szociálpszichológia elnevezés annyit elárul, hogy határtudománnyal a szociológiával és a pszichológiával közösen kialakult tudományos kérdéseken a vizsgálatára szerveződött, amelyek tudományozására egyedül sem az egyik sem a másik tudomány nem vállalkozhat. Olyan társadalmi témák ezek, amelyeknek lélektani vonatkozásuk is van.
Tárgya: különböző szociális egységekben végbemenő folyamatokat vizsgálva tanulmányozza.
Szociális egység: ember, tömeg, csoport.
Internalizáció: befogadom a társas hatásokat.
Externalizáció: én is kivetülök ebből a csoportból.
Szociálpszichológia: foglalkozik a társadalmi valóság 4 területével:
- az egyénnel ( szocializáció, szociálisan meghatározott személyiségjellemző és szociálisan befolyásolt pszichológiai jelenségek.)
- társas kapcsolatokkal
- csoportokkal
- tömeggel és ezeket a lélektani témákat vizsgálják.
Magánszféra:
- jellemző a magánszférára – gondot okoznak az emberi kapcsolatok, feladata ennek a kezelése.
Hivatalos szféra:
- termelő szféra csökken, szolgálati szférába mennek át.
A szociálpszichológia eredményeit a modern társadalomban ma már széles körben hasznosítják. Nemcsak a tudományágakban hanem a gyakorlati élet különböző területein is. Az egyéb kérdéssel kapcsolatban feltárt társadalomlélektani ismeretek egyre nagyobb hatással vannak a közgondolkodásra.

A szociálpszichológia történeti fejlődése: XIX. század vége
A szociálpszichológia elméleti forrásai Eu-ból származnak és első művelői is eu-i kutatók voltak, önálló tudománnyá válása mégis az Am-i Egyesült Államokban köv. be. A társadalom megjavításához szükségesek voltak iránymutatások, módszerek amelyeket a társadalom a tudománytól várta. Erre a problémákra azonban amelyek interdiszciplináris megközelítésű vizsgálatokat igényeltek külön-külön sem a szociológia sem a pszichológia nem vállalkozhatott. Olyan tudományág kialakítására volt szükség amely a kettős szemléletmódot egyesíteni tudta. Így jött létre a szociálpszichológia.
- néplélektani irányzat Wundt és Lazarus nevéhez fűződik.
- Tömeglélektani irányzat Le Bon nevéhez fűződik.
- Ösztönelméletek Mc.Dougall (akinek az egyén volt a kiindulási alapja az előbbiekben a társadalom)
Hedonizmus: (örömszerzés hajlama)
Egoizmus: ( önző, én érvényesítő hogy boldog legyen ahhoz hatalmat kell szerezni)
Altarizmus: ( önteltség, vele született ösztön a jó tevés)


1930. irányzatok
- individuálpszichológia: Allport
( motívumokra vezeti vissza pl. kíváncsiság, önérvényesítés)
- behaviorizmus ( viselkedés lélektan – jutalmazás és büntetés szerepét hangsúlyozza ki)
- alaklélektan: Kurt Lewinn ( a belső reprezentációk meghatározzák)
- kognitív pszichológia: ( hogy megértsük a társas viselkedést, ahhoz az kell, hogy jól tudjam a bennem és másokban lejátszódó kognitív folyamatokat)

1960-ban Mo-on nem támogatott szakterület volt a szociálpszichológia. A 70-es években Hunyadi és Budai Béla vállalt fontos szerepet nemzetközi eredmények terjesztésében.

Kutatási módszerei a szociálpszichológiának:
- szociometria módszere
- attitüd skálázás
- tartalom és helyzetelemezés alkalmazására történnek a szociálpszichológiai kutatások.

A kutatómunka fázisai:
- a téma, probléma egyértelmű körülhatárolása
- a kutatási cél, feladata egyértelmű megfogalmazása
- a hipotézis feltételezése, meghatározása
- megfelelő eszk-k és technikai kiválasztása
- módszerek keresése
- módszerek kapcsán adatokat gyűjtök, ezeket elemzem
- összegzés.

Kutatómunka főbb kritériumai:
1, - érvényesség (validitás): kiválasztott módszerek alkalmasak-e a kutatási téma alkalmazására
2, - megbízhatóság (reliabilitás): a később megismételt vizsgálat során is ugyanazt az eredményt kell kapnunk ( ha pl. a megkérdezett személy helyzete időközben megváltozott, a megbízhatóság kisebb lesz)

Módszerek:
1, - megfigyelés: tapasztalati adatok gyűjtésére, jelenségek, folyamatok nyomon követésére és eredet feltárására alkalmas módszer. A megfigyelés lehet közvetlen (személyes) amely történhet passzív szemlélődéssel vagy aktív ténykedéssel nyíltan és leplezett formában és közvetett vagyis eszk-et alkalmazó.
2, - kísérlet: valamely konkrét jelenség új rejtett összefüggésének feltárását különböző feltételektől való függőségének megállapítását célzó módszer. A kísérlet történhet természetesen és mesterségesen kialakított körülmények között. A kísérletnél az eredmények megbízhatósága sokkal nagyobb, mint a megfigyelés esetében.
3, - kikérdezés (exploráció): a szociálpszichológiai kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott módszere amely alkalmas érzelmi viszonyulások, tudatállapotok, értékelő beállítódások , vélemények közvetlen megragadására illetve értékelésére. A kikérdezés történhet szóban és írásban tudásra, véleményre, motívumokra egyaránt irányulhat.
4, - dokumentumelemzés: fontos információforrás hiszen a tartalmi, nyelvi formai elemek tájékozódásban is jó szolgálatot tehet. Az elemzés céljára hivatalos és személyes dokumentumok egyaránt felhasználhatók. Tehát a dokumentumelemzés a múltban készült vagy kurrens írásos anyagok meghatározó szempontok szerinti feldolgozása.
5, - tartalomelemzés: a dokumentumelemzéssel rokon módszer. Vizsgálja, hogy bizonyos fogalmak, gondolatok, érzelmi reakciók milyen gyakorisággal fordulnak elő a vizsgálati személy beszédében. A tartalomelemzés mint módszer akkor igazán hatékony, ha elegendő összehasonlító adat áll a kutatók rendelkezésére.
6, - helyzetelemzés: nem más, mint a hatásrendszer elemzés. Ezt a módszert leginkább a tevékenységek elemzésére alkalmas módszerként tartják számon. A tevékenységelemzés a köv. tényezők vizsgálatára terjed ki: a cél, a környezet, a tevékenység jellege, követelményszint, eszk-k, a tevékenység haszna, hasznossága.
7, - A szociometria: a csoport érzelmi szerkezetének és e szerkezeten belül az egyes csoport tagok elrendeződésének a feltérképezésére alkalmas módszer. A módszer kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik. A szociometriai felmérés eredményeként kapott adatokat a kutatók táblázatban összesítik, amelyből egy-egy egyén szociometriai helyzete jól leolvasható. Az adatokból sokféle statisztikai mutató képezhető. A szociometriai adatok grafikus ábrázolását szociogramnak nev. A szociometria módszerének továbbfejlesztésében jelentős szerepet játszott Mérei Ferenc aki hazánkban kísérletezett a gyakorlati alkalmazásával.

Wolfgang Amadeus Mozart 1756 Salzburg-1791 Bécs

Auzstriában,Salzburgban született.Édesapja,Leopold Mozart kiváló hegedűs és zeneszerző volt.
Hét gyermeke közül Anna Marie (akit Nannerl-nek becéztek)és Wolfgang maradt életben.
A mesék világának törvényszerűsége ezúttal a valóságban is érvényesült, a hetedik gyermek Wolfgang,ahogy kinőtt a bölcsőből, máris világhírűvé vált. Csodagyereknek tartották,csodákat művelt a zene birodalmában.
Négyéves korától hegedülni és zongorázni tanult, ötévesen ákom-bákom kottafejekkel zongoraversenyt írt.
1762-ben európai hangversenykörútra indult édesapjával és a nála öt évvel idősebb nővérével.
München,Bécs,Párizs,london,majd 3 olaszországi út következett.Hallgatóságát mindenütt ámulatba ejtette, útját sikerek,elismerések ,kitüntetések koronázták. Pozsonyban is hangversenyzett.
17 éves korában a salzburgi érsek zenekarának hangversenymestere lett, ahol működése során sok megaláztatásban volt része. 1781-ben a szolgai kötöttségek alól Bécsbe menekült. Nehéz,nélkülözésekkel teli 10 esztendőt következett ,de ez nem befolyásolta alkotói kedvét. II. József pártfogását kérte,de a császár udvari zeneszerzőként csak később alkalmazta.
1783-tól hangversenyezésből, művei eladásából élt.Úgy dolgozott, hogy szinte elégett utolsó három évének fölgyorsított munkatempójában. Életkörülményei megromlottak, a bécsi közönség mellőzte, fizikai állapota is meggyengült . Csalódások, megaláztatások, filléres gondok nyomasztották. Igaz barátja, a nála 24 évvel idősebb Haydn távol élt tőle.
Egyszerre dolgozott a Varázsfuvola operáján ás a requiemen (gyászmisén), de ezt már nem tudta befejezni. 1791 decemberében meghalt. Sírhelye ismeretlen , tömegsírban temettél el.
Mozart a bécsi klasszicizmus egyik legnagyobb mestere.
Főbb művei: zongoraszonáták, vonósnégyesek,divertimentók (szórakoztató zene),szerenádok,
versenyművek szimfóniák. Operái ma is nagyon népszerűek : a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága , a Don Juan és a Varázsfuvola a legismertebbek.