Logika

Az igaz ismereteket visszatükröző helyes gondolkodás formáival, műveleteivel és törvényeivel foglalkozik. A fogalmak, az ítéletek és a következtetések általános elmélete.
Akkor tekintjük helyesnek, ha a kiindulási ismeretek és a végeredményként elért ismeret igazságtartalmai között garantáltan egyértelmű viszony áll fenn.
Igaznak akkor minősül egy ismeret, amennyiben hűen tükrözi azt az objektumot vagy viszonyt, amelyet kifejezni, visszatükrözni hivatott.
Fogalom:
Az a gondolati forma, amely a valóság tárgyait, jelenségeit, viszonyait lényeges ismertetőjegyeik szerint általánosított formában tükrözi vissza.
Terjedelme: a fogalomban általánosított különböző tárgyak, tárgycsoportok vagy állapotok összessége
Tartalma: azoknak a lényeges ismertetőjegyeknek az összessége, amelyek szerint ezeket a tárgyakat általánosítottuk.
Mennyiség szerint lehet:
- egyed: egy tárgyra vonatkozó fogalom terjedelme
- osztály: több tárgyra vonatkozó fogalom terjedelme
Alapműveletei:
Összehasonlítás: tárgyak és jelenségek összevetése és különbségeinek kikeresése. Főbb mozzanatai az azonosítás és megkülönböztetés.
Analízis: a tárgyak és jelenségek elemeinek, tulajdonságainak és viszonyainak gondolati szétválasztása abból a célból, hogy a lényegest kiemeljük.
Szintézis: a tárgy különböző oldalainak, részeinek összefüggéseit, kapcsolatait helyreállítjuk.
Absztrakció: a tárgyak egyes lényeges tulajdonságainak és összefüggéseinek gondolatban való elválasztása összes többi tulajdonságaitól és összefüggéseitől és tiszta formában való kiemelése. Fajtái:
- általános absztrakció
- izoláló absztrakció
Általánosítás: a tárgyak sokaságának gondolatban való egyesítése a bennük lévő lényeges és közös tulajdonságok alapján.
Fajtái:
Általános és egyes fogalmak: attól függ, hogy melyik, hogy sok tárgy van- e általánosítva bennük, vagy pedig csak egy tárgy különböző állapotai
Üres fogalmak: jól megfogalmazódó ismérveket tartalmaz, ugyanakkor terjedelmébe egyetlen létező dolog sem tartozik.
Gyűjtő fogalmak: amely ismérvek érvényesek a fogalomban általánosított egységre, azok nem mind érvényesek teljes egészében a fogalomban összefoglalt egyedekre.
Osztó fogalom: ami érvényes a fogalomban általánosított egységre, az érvényes az egyes egyedekre is.
Konkrét fogalom: a valóság konkrét jelenségeinek és tárgyainak általánosításai és visszatükröződései
Absztrakt fogalom: a valóság jelenségeire jellemző egyes lényeges ismertető jegyek kiemelése, elvonatkoztatva magától a tárgytól is.
Pozitív fogalom: ha a tárgyakról olyan ismertetőjegyeik alapján alkotunk fogalmat, amelyek megvannak bennük, ill. amellyel rendelkeznek.
Negatív fogalom: a tárgyakról bizonyos hiányzó tulajdonságaik alapján alkotunk fogalmat.
Relatív fogalom: ha a tárgy ismertetőjegye, amelyet kiemelünk más tárgyhoz való viszonyát jelöli
Abszolút fogalom: ha a tárgyakat saját minőségük és tulajdonságuk alapján általánosítjuk.
Összehasonlító: két fogalom, ha a bennük általánosított tárgyaknak van olyan közös ismertetőjegyük, amely ezeket egy általánosabb fogalomban egyesíti.
Össze nem hasonlítható: két fogalom akkor, ha a bennük általánosított tárgyaknak nincs olyan közös ismertetőjegyük, amelyik ezeket egy általánosabb forgalomban egyesítené
Összehasonlítható fajtái:
1. Összeegyeztethető fogalom: Két fogalom összeegyeztethető, ha azok tartalmát alkotó lényeges ismertetőjegyek egy és ugyanazon tárgyra vonatozhatnak, azaz a két fogalom terjedelmében van legalább egy közös elem.
Három viszonya lehetséges:
- Egyértelműség viszonya: Ha ugyanazokat a tárgyakat általánosítjuk, de a lényeges ismertetőjegyek közül mást és mást emelünk ki.. Ekkor az ilyen viszonyban lévő fogalmak terjedelme teljesen egybeesik, viszont tartalma különbözik.
- Alárendeltség viszonya: Amikor az egyik fogalom terjedelme teljes egészében beletartozik a másik fogalom terjedelmébe és az egyik fogalomban általánosított lényeges ismertetőjegyek tartalmazzák a másik fogalomban általánosított lényeges ismertetőjegyeket. Az a fogalom, amelynek terjedelme beletartozik a másik terjedelmébe az a fajfogalom, az pedig, amelyik magábafoglalja ezt a fajfogalmat, nemfogalomnak nevezzük
- Kereszteződés viszonya: Áll fenn, ha az egyik fogalom terjedelmének egy része ugyanakkor része egy másik fogalom terjedelmének is.
2. Össze nem egyeztethető fogalom: ha a tartalmukat alkotó lényeges ismertetőjegyek nem egy és ugyanazon tárgyra vagy tárgycsoportra vonatkoznak és terjedelmük még részben sem esik egybe.
Három viszonya lehetséges:
- Mellérendelt viszony: van két olyan fogalom között, amelyek egy és ugyanazon nemfogalom tagjai
- Ellentmondás viszonyában: van két olyan mellérendelt fogalom, amelyek együttesen kiadják a közös nemfogalom terjedelmét. Itt az egyik mindig pozitív, a másik negatív fogalom
- Ellentét: ez a viszony egy nem fajai közül két szélsőséges faj között áll fenn, amelyeket valamilyen ismertetőjegy változásának foka szerint emelünk ki.
A fogalmakkal végzett logikai műveletek:
Meghatározás: az a logikai művelet, amelynek segítségével megállapítjuk és feltárjuk a fogalom tartalmát, egyben kellően tisztázzuk és pontossá tesszük a fogalmat.
Módjai:
a, a legközelebbi nem és faj viszonyának segítségével való meghatározás. Elemei: meghatározandó fogalom, a legközelebbi nem-fogalom, a meghatározandó fajfogalomra és csak rá jellemző ismérvek, amelyek megkülönböztetik a többi, ugyanazon nemfogalomhoz tartozó fajfogalomtól
b, viszonymeghatározás: az egyik fogalmat a többihez való viszonyaik segítségével határozzuk meg.
c, nominális meghatározás, valamint előzetes és összefoglaló meghatározás
Szabályai:
- a meghatározandó és a meghatározó terjedelmének egyenlőnek kell lennie
- a meghatározásnak nem szabad körben forognia
- a meghatározásnak világosnak kell lennie
- a meghatározás nem lehet tisztán tagadó
A fogalom felosztása:
az a logikai művelet, melynek segítségével feltárjuk a fogalom terjedelmét (rámutatunk a felosztandó fogalomnak alárendelt faji fogalmakra egy valamilyen közös, lényeges ismertetőjegy alapján.
Alkotóelemei: a felosztandó fogalom, a felosztás tagja, a felosztás alapja
A felosztás szabályai:
- a felosztásnak csak egy alapja lehet
- a felosztás tagjainak ki kell zárniok egymást
- a felosztásnak egyenlőnek kell lennie
- a felosztás tagjainak a felosztandó fogalomhoz viszonyítva a legközelebbi fajfogalmaknak kell lenniök, egymáshoz viszonyítva pedig mellérendelteknek
Általánosítás:
Az a fogalmakkal végzett logikai művelet, amelynek segítségével egy fogalomról egy általánosabb fogalomra térünk át.
Határolás:
Az általánosítással ellentétes irányú. Egy általánosabb fogalomtól egy kevésbé általános fogalomhoz jutunk.
Ítélet
Olyan gondolati forma, amelyben meghatározott összefüggések létezését állítjuk vagy tagadjuk.
Részei:
1. Logikai alany: amelyben kifejezzük az ítélet tárgyát
2. Logikai állítmány: amit az ítélet tárgyáról állítunk vagy tagadunk
3. Copula (kötőszó): maga az állítás vagy tagadás
Az alanyt és állítmányt együttesen az ítélet terminusainak nevezzük.
Az ítéletek felosztása
A bennük tükröződő objektív viszonyok jellege szerint:
- kategórikus ítéletek: amelyekben azt fejezzük ki, hogy egyik vagy másik tárgyban megvan vagy hiányzik valamely ismertetőjegy vagy ismertetőjegyek
- szétválasztó ítéletek: lehetnek egyesítő szétválasztó vagy kizáró szétválasztó
- egyesítő-szétválasztó ítélet: azt állítjuk, hogy egy tárgyban a meghatározott tulajdonságok közül legalább valamelyik megvan. Az egyes tagok nem zárják ki egymást.
Képlete: S vagy P1, vagy P2, vagy P3
- kizáró-szétválasztó ítélet: valamely tulajdonságok összeegyeztethetetlenségét fejezzük ki. Az egyes tagok kizárják egymást Képlete: S vagy P1 vagy P2
- alap-következmény tipusú ítéletek: ezekben a jelenségek oksági kapcsolata fejeződik ki, hogy egyikük létezése alapul szolgálhat a másik létezéséről szóló következtetéshez.
Képlete: Ha S - P, akkor S1 - P1
Ha S - P, akkor S1 nem P1
Ha S nem P, akkor S1 - P1
Ha S - P, akkor S1 vagy P1 vagy P2
Minőség szerint:
- állító ítélet
- tagadó ítélet
Terjedelem szerint:
- általános ítélet: az állítás vagy tagadás az alany-fogalomban általánosított összes tárgyakra vonatkozik
- egyedi ítélet: az alany egyedi fogalom
- részleges ítélet: az állítás az alanyként szolgáló fogalom terjedelmének csak egy részére vonatkozik
1. Általános állító ítélet: A tipusú ítélet. Képlete: minden S - P
2. Részleges állító ítélet: I tipusú ítélet. Képlete: néhány S - P
3. Általános tagadó ítélet: E tipusú ítélet. Képlete: egy S sem P
4. Részleges tagadó ítélet: O tipusú ítélet.Képlete: néhány S nem P
Módozat szerint:
1. Valóságot kifejező vagy tényítélet: valamilyen tárgy, jelenség, összefüggés létezésének egyszerű megállapítása.
Képlete: S - P; S nem P
2. Szükségszerűséget kifejező ítélet: valamilyen a valóságban létező összefüggés szükségszerű voltát fejezi ki. Képlete: S szükségszerűen P; S nem lehet, hogy ne legyen P
3. Lehetőséget kifejező ítélet: annak lehetőségét fejezi ki, hogy egyik másik tárgyban, vagy jelenségben bizonyos körülmények között megvannak bizonyos ismertetőjegyek, hogy bizonyos összefüggések bekövetkezhetnek.
Képlete: S lehet P ; S lehet, hogy nem P
Ítéletek közötti viszonyok
1. Összeegyeztethető ítéletek: azok, amelyek nem zárják ki egymást és mindketten igazak lehetnek.
- Egyenértékű ítéletek: amelyek a dolgoknak egy és ugyanazon összefüggését tükrözik, de különböző oldalakról Vagy mindketten igazak, vagy mindketten hamisak
- Alárendeltségi viszonyban: vannak azok az ítéletek, amelyek közül az egyik csak egy részét fejezi ki annak, amit a másikban kifejeztünk
2. Össze nem egyeztethető ítéletek: amelyek igazsága egyidőben kizárja egymást. Ha az egyikük igaz, a másik feltétlenül hamis.
- Ellentmondó ítéletek: azok, amelyek egyike értelem szerint tagadja és kizárja a másikat. Nem lehet egyszerre sem igaz, sem téves
- Ellentétes ítéletek: azok, amelyek két végletes lehetőséget fejeznek ki az összes egymást kizáró lehetőségek közül. Sohasem lehetnek egy vonatkozásban mindketten igazak, de lehetnek mindketten hamisak
- Alárendelt-ellentétességi viszony: az ilyen ítéletek bár ellentétesek, mégis összeegyeztethetők, mivel itt részleges ítéletekről van szó. Ha az egyik ítélet a kettő közül hamis, akkor a másik feltétlenül igaz, de ha az egyik igaz, akkor a másik lehet igaz is és hamis is.
Logikai alaptörvények
1. Azonosság törvénye
Olyan logikai törvény, amely kimondja, hogy minden dolog csak önmagával azonos, adott időben és vonatkozásban, és semmi mással nem azonos.
2. Ellentmondásmentesség törvénye
Két egymásnak ellentmondó fogalom vagí ítélet közül ha az egyik igaz, akkor a másik szükségszerűen hamis, és fordítva
3. A kizárt harmadik törvénye
Két egymásnak ellentmondó fogalom vagy ítélet közül az egyiket igaznak vagy hamisnak kell elfogadni. Harmadik lehetőség nincs.
4. Az elégséges alap törvénye
Kijelentéseinket, következtetéseinket, bizonyításunkat vagy váfolatunkat logikailag elegendő tényekkel kell alátámasztani.
Következtetések
Olyan logikai művelet, amelynek segítségével a rendelkezésünkre álló ismeretekből kiindulva logikai úton, ítéletek összekapcsolása révén új ismeretekre tehetünk szert.
Közvetlen következtetés:
amelyek az adott ítélet belső összefüggéseiből adódó új ismeretekhez vezetnek
Átalakítás: azon alapul, hogy az általános állítás igazságából következik, hogy a részleges és az általános tagadás hamis.
1. Ha S a P , akkor nem S o P
Ha minden S - P, akkor nem igaz, hogy néhány S nem P
(Ha minden ember olvasta a könyvet, akkor nem igaz, hogy néhány ember nem olvasta)
2. Ha S a P, akkor nem S e P
Ha minden S - P, akkor nem igaz, hogy egyetlen S sem P
(Ha minden ember olvasta a könyvet, akkor nem igaz, hogy egyetlen ember sem olvasta)
3. Ha nem S a P, akkor
4. Ha S e P, akkor nem S a P
Ha egyetlen S sem P, akkor nem igaz, hogy minden S - P
(Ha egyetlen ember sem olvasta el a könyvet, akkor nem igaz, hogy minden ember elolvasta a könyvet)
5. Ha S e P, akkor nem S i P
Ha egyetlen S sem P, akkor nem igaz, hogy néhány S - P
(Ha egyetlen ember sem olvasta el a könyvet, akkor nem igaz, hogy néhány ember elolvasta)
6. Ha nem S e P, akkor S i P
Ha nem igaz, hogy egyetlen S sem P, akkor néhány S - P
(Ha nem igaz, hogy egyetlen ember sem olvasta el a könyvet, akkor néhány ember elolvasta)
7. Ha S i P, akkor nem S e P
Ha néhány S - P, akkor nem igaz, hogy egyetlen S sem P
(Ha néhány ember elolvasta a könyvet, akkor nem igaz, hogy egyetlen ember sem olvasta)
8. Ha nem S i P, akkor S e P
Ha nem igaz, hogy néhány S - P, akkor egyetlen S sem P
(Ha nem igaz, hogy néhány ember elolvasta a könyvet, akkor egyetlen ember sem olvasta el)
9. Ha S o P, akkor nem S a P
Ha néhány S nem P, akkor nem igaz, hogy minden S - P
(Ha néhány ember nem olvasta el a könyvet, akkor nem igaz, hogy minden ember elolvasta)
10. Ha nem S o P, akkor S a P
Ha nem igaz, hogy néhány S nem P, akkor minden S - P
(Ha nem igaz, hogy néhány ember nem olvasta a könyvet, akkor minden ember elolvasta)
Megfordítás
Olyan művelet, amelynek során az állítmányi fogalmat alannyá, az alanyi fogalmat állítmánnyá tesszük.
1. Ha S a P, akkor P i S
Ha minden S - P, akkor néhány P - S
2. Ha S i P, akkor P i S
Ha néhány S - P, akkor néhány P - S
3. Ha S e P, akkor P e S
Ha egyik S sem P, akkor egyik P sem S
Szembeállítás:
Az az egyszerű következtetés, amikor a megfordítást és az átalakítást egymás utáni sorrendbe végezzük el.
Közvetett következtetés (Szillogizmus )
Olyan művelet, amelyben a zárótétel több előzményből adódik. A zárótétel szükségszerűen következik az előzményekből.
Az egyszerű szillogizmus két előzményből (premissza) és egy ebből levont zárótételből (konklúzió) áll.
Mindhárom ítéletben három különböző fogalom szerepel, ezek a terminusok.
Az egyik terminust, amely összeköti a másik kettőt, középső fogalomnak (M) nevezzük. A két másik terminus a szélső terminus, ebből az egyik (alsó terminus) a zárótétel alanya (S), a másik (felső terminus) a zárótétel állítmánya (P).
Kategorikus szillogizmus: ami érvényes egy bizonyos fogalomban általánosított tárgyakról általában, az érvényes az adott fogalomhoz tartozó minden egyes tárgyról külön-külön is.
Alakzatai:
1. M - P (a,a,a) (e,a,e)
S - M (a,i,i) (e,i,o)
S - P
2. P - M (e,a,e) (a,e,e)
S - M (e,i,o) (a,o,o)
S - P
3. M - P (a,a,i) (e,a,o)
M - S (i,a,i) (o,a,o)
S - P (e,i,o)
4. P - M (a,a,i) (a,e,e)
M - S (i,a,i) (e,a,o)
S - P (e,i,o)
Általános szabályok:
1. A szillogizmus előzményei igazak legyenek
2. A szillogizmusnak csak három terminusa lehetséges
3. A középső terminusnak legalább az egyik előzményben elosztottnak kell lennie
4. A szélső terminusok csak akkor lehetnek a zárótételben elosztottak, ha a premisszákban is elosztottak voltak.
5. A kategórikus szillogizmusban legalább az egyik előzménynek állítónak kell lennie. Két tagadó előzményből nem vonhatü le szillogisztikus következtetés
6. Ha az egyik előzmény tagadó, akkor a zárótételnek is tagadónak kell lennie
7. Ha két premissza állító, akkor a zárótételnek is annak kell lennie.
8. Ha az egyik előzmény részleges ítélet, akkor a zárótételnek is részlegesnek kell lenni.
Felosztása:
A szillogizmusban szereplő ítéletek fajai szerint:
1. Kategórikus szillogizmus: melyben kategorikus ítéletek szerepelnek
2. Az alapkövetkezmény szillogizmus: amikor a szillogizmus egyik vagy mindhárom tétele alapkövetkezmény tipusú ítélet
Képlete: Ha S - P, akkor S1 - P1
S - P
Tehát S1 - P1
3. Szétválasztó szillogizmus: amelyben az egyik ítélet szétválasztó ítélet
Képlete: S - vagy P1, vagy P2
S nem P2
Tehát S - P1

Induktív következtetés: egyedi vagy részleges előzményekből általános zárótételhez jutunk.
Teljes induktív következtetés: akkor lehetséges, ha az egyes vizsgált tények száma viszonylag kevés és így számba tudjuk venni az összes eseteket.
Képlete: S1 - P, S2 - P, S3 - P ......S9 - P
S - S1, S2, .........S9
Tehát Minden S - P
Nem-teljes induktív következtetés: az ismert jelenségekből a nem ismertre következtetünk
Formái:
a, Népszerű indukció: egyszerű felsorolás útján nyert induktív következtetés, amelyben nem találkozunk ellentmondó esetekkel.
b, Tudományos indukció: olyan induktív következtetés, amelyek nem a jelenségek felszíni kapcsolataira, tulajdonségaira vonatkoznak, hanem a jelenségekben megfigyelt objektíve fennálló lényeges összefüggéseket tükrözik vissza az egyestől sz általános felé haladó folyamatos következtetések segítségével.
c, Indukción alapuló megismerési módszerek:
1. Megegyezés módszere: két olyan jelenséget hasonlítunk össze, melyeknek a körülményei mindenben eltérnek egy kivételével, és ez az egy a jelenség oka.
Képlete: a1 - A B C D
a2 - A K L M
Tehát "a" jelenség oka "A" körülmény
2. Különbözés módszere: olyan esetkre vonatkozik, amikor a körülmények mindenben megegyeznek egy kivételével.
Képlete: a - A B C D
nincs a - B C D
Tehát "a" jelenség oka "A" körülmény
3. A megegyezés és különbözés módszere: ez az előző két módszer egyesítése, és akkor alkalmazzák, ha a körülmények egy része nincs teljesen tisztázva.
Képlete:
a - A (B C D) nincs a - (B C D)
a - A (B1 C1 D1) nincs a - (B1 C1 D1)
a - A (B2 C2 D2) nincs a - (B2 C2 D2)
Tehát "a" jelenség oka "A" körülmény
4. A párhuzamos változások módszere: ha valamely jelenség megváltozása kapcsolatban van valamilyen körülmény változásával, míg a többi körülmények változatlanok maradnak, akkor a változó körülmény a jelenség változásának oka.
Képlete: a - A B C D
a1 - A1 B C D
a2 - A2 B C D
Tehát "a" jelenség változásának oka "A" körülmény
5. A maradékok módszere: ha egy összetett jelenségből kiválasztjuk azt a részt, amelyik a megelőző körülmények egy részének következménye, akkor a jelenség maradéka a többi körülmény következménye.
Képlete: a b c - A B C
b - B
c - C
Tehát "a" jelenség oka "A" körülmény
Analogikus következtetés: olyan következtetés,amelyben két tárgynak bizonyos jegyekben való egyezéséből ezeknek a tárgyaknak más jegyekben való egyezésére következtetünk.
Képlete: A - a b c d
B - a b c x
Tehát valószínű, hogy d = x
Hipotézis: bizonyos meglévő jelenséget előidéző összefüggések feltételezése. Olyan következtetés vagy következtetések sora, amelyből egy, vagy néhány premissza ismeretlen.
A hipotézist, amíg be nem igazolódott, feltételesen kell fogadni. Ha két hipotézis kizárja egymást, úgy az egyiknek szükségképpen hamisnak kell lennie.
Bizonyítás és cáfolat: olyan műveletek, amelyeknek feladata, hogy valamely ítélet igazságát, vagy hamisságát segítségükkel kimutassuk, már előzőleg bizonyított ítéletek révén.
Szerkezete:
- Tézis: az az ítélet, amelynek igazságát vagy hamisságát be kell bizonyítani
- Érvek (indokok): azok az ítéletek, amelyek igazságát már megállapították és amelyek ezért elégséges alapul szolgálnak a tézis igazolására.
- Érvelés: az a mód, amelyeknek segítségével a tézist levezetjük az indokokból
Közvetlen bizonyítás: amelyben az érvek közvetlenül alátámasztják a tézis igazságát.
Közvetett bizonyítás: ha sikerül bebizonyítani, hogy valamilyen, a tézisnek ellentmondó ítélet hamis, akkor ebből a harmadik kizárása törvényének figyelembevételével következi, hogy a bizonyítanó tézis igaz.
A bizonyítás szabályai:
- a tézisnek világosan és pontosan megfogalmazott ítéletnek kell lennie
- a tézisnek azonosnak, vagyis ugyanannak kell maradnia a bizonyítás egész folyamatában
- az érveknek feltétlenül igaznak kell lenniük
- az érveknek elégséges alapul kell szolgálniuk a tézis számára
Tézis megcáfolásának módjai:
- tényekkel való cáfolás
- annak bizonyítása, hogy a megcáfolandó tézis igazsága nem következik a tézis támogatására felhozott érvekből
- egy a megcáfolandó tézisnek ellentmondó tézis önálló bizonyítása
- annak kimutatása, hogy a tézis támogatására felhozott érvek hamisak
- a megcáfolandó tézis hamisságának közvetlen bizonyítás

Az államalapítás - Géza és István államszervező munkája

A honfoglalás: Tudjuk, hogy az Etelközben élő magyarok már 862-től zsákmányszerző hadjáratokat vezettek a Kárpát- medencébe. A 890-es években a frankok, morvák, bolgárok ellen vezetett eredményes hadjáratokat, mintegy előkészítve a szállásterület Kárpát-medencébe való áthelyezését. A közel félmilliós magyarság csapatait Árpád gyula vezette 894-ben a Vereckei-hágón át az új hazába. 894-900-között az egész Kárpát-medencét birtokba vette a magyarság. A letelepedést követően Ny-i és D-i irányba támadó hadjáratokat indítottak őseink. Ezeket a hadjáratokat összefoglaló néven kalandozásoknak nevezzük. (cél: védelem biztosítása megelőző célzattal; zsákmányszerzés) Azonban a normann és magyar betörések miatt a nyugati erők összefogtak és egységesedtek. 933-ban Merseburgnál szász Henrik király vezetésével, 955-ben Augsburgnál pedig Ottó király vezetésével mértek sorsdöntő vereséget a magyarokra. Géza (972-997): A kalandozások kudarcával válaszút elé került népünk. A döntést Árpád dédunokája Géza fejedelem hozta meg. Amikor 972-ben Géza került hatalomra, az alakuló állam nagyon nehéz helyzetben volt. Megnövekedtek a belső ellentétek, de a fő problémát a külső támadás veszélye jelentette. 962-ben I. Ottó vezetésével megalakult a Német-római Császárság, mely a kor legütőképesebb lovagseregét sorakoztatta fel. Géza fejedelem a beilleszkedés politikáját választotta. Felvette a kapcsolatot I. Ottóval és követei útján 973-ban békét kötöttek,(cserébe Géza lemondott az ausztriai és morva területekről) továbbá papokat, hittérítőket kért a kereszténység sikeres felvételéhez. Ekkor érkezett az országba Brúnó püspök, aki a kereszténység terjesztésének úttörője volt. A fejedelem saját támaszát látta az egyházban, ami pajzsként szolgált egy esetleges külföldi támadás kivédésére. Ő maga is megkeresztelkedett és fiát, Vajkot Gizella bajor hercegnővel házasíttatta össze, lányait a velencei dózséhoz (Orseolo Ottó) és a lengyel herceghez adta (Vitéz Boleszláv). Legkisebb lányát Aba Sámuel vette feleségül. Ezekkel a dinasztikus házasságokkal hazánk stabilitását erősítette. Belpolitikában folytatta a rá hagyományozott utat. Saját függésébe vonta a még független területeket. Már házasságával megszerezte Erdélyt. Felesége az erdélyi gyula lánya Sarolt lett. A pogány hit belföldi erőit katonai erővel törte le. A stratégiai pontokat katonai erővel megszállta. Új székhelyet alakított ki magának. Kalocsáról Esztergomba költözött. Megszerezte Veszprém várát, amit a királynénak adott, így lett Veszprém a királynéi város. Géza katonasága 3 részből állt: európai mintára nehézfegyverzetű lovagokból létrehozott elitcsapatok alkották a magját. Ezek legnagyobb részét magyar katonák tették ki. Ezek eltartását a király biztosította különböző bevételekkel. (pl.: vámok, kereskedelem, bányák jövedelme). A másik fontos egység a szolgáló népek által eltartott magyar katonaság volt. Ők könnyű fegyverzetű lovasokból álltak. A harmadik nagy egységet az idegen népekből álló segédcsapatok alkották. (székelyek, besenyők) Az ő feladatuk volt a felderítés, továbbá ők alkották az elő- és utóvédet. Géza történelmi érdeme, hogy a magyar nép válaszútján felismerte a helyes utat és rá is lépett.
I. Szent István (997-1000-1038. aug.15):
Géza halála után kérdéses volt, hogy ki kövesse a trónon. A pogány szokás szerint a szeniorátus elve (a nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfitagja örököl) alapján kellett kijelölni az utódot. Így Koppányt illette a hatalom. Géza viszont fiát, Istvánt jelölte utódul a primogenitúra elve alapján. (elsőszülött fiú örököl) A fejedelemi hatalom erősödése -főleg Géza kemény kezű politizálása¬- erős ellenállást váltott ki az engedelmességre kényszeríttet törzs és nemzetségfők körében. Érthető, hogy Istvánnak először a nyílt lázadásokkal kellett leszámolnia. A dunántúli Koppányt (997) fegyveres erővel -részben külföldi lovagok segítségével- leverte, birtokait elkobozta. Később az erdélyi Gyulát (1003), majd a Temesvidék urát, Ajtonyt (1008) győzte le. 1000-ben megkoronáztatta magát. Koronát a pápától (II. Szilveszter) kért és kapott. A korona nem csak a világi, hanem az “apostoli hatalmat” is jelentette, vagyis a király feladata lett az egyházszervezés. A bevált szokással szemben nem a császártól kérte, hanem a pápától, ezzel jelezte, hogy nem ismer el maga fölött semmilyen világi hatalmat. A fejedelemség helyébe lépett a feudális királyság. A királyi hatalom alapját a föld szolgáltatta. István a lázadók leverésével megszerezte a törzsi szállásterületek kétharmadát. István az egykori nemzetségfők helyébe saját, megbízható embereit ültette. Ezt a személyt ispánnak, comesnek nevezték. Felelt a kezében lévő területért és a rajta élő népességért. Várakat építtetett, melyeknek élén szintén az ispán állt. A terület katonai védelmét a várjobbágyokból álló várkatonaság látta el. Az ispán ezenkívül igazságot szolgáltatott és a közigazgatást is intézte, bizonyos esetekben a földesurakra kiterjedő jogkörrel is. Új székhelyet hozott létre Székesfehérváron. (oka: 1019-ben megindult jeruzsálemi zarándoklatok elkerülték Esztergomot.) A lakosság másik felének feladata az udvarházak ellátása volt. Ha király, nem a székhelyén tartózkodott, hanem járta az országot, akkor udvarházról udvarházra járt. Ha az egyikben már az összes élelmet felélte, továbbállt a következőbe. Így alakult ki a vármegyerendszer, ami a fejlődés betetőzője, az eddigi keretek felhasználása volt a központi hatalom érdekében. A gazdasági és fegyveres erő nagy része közvetlenül a király ellenőrzése alá tartozott. A vármegye területén kaptak földet azok a külföldi jövevények, akik a kezdeti harcok idején támogatták Istvánt. Ezek adománybirtok fejében továbbra is az uralkodó oldalán katonáskodtak. István az új szervezetet és rendet törvényekkel igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét töredékekből ismerjük. Mivel a törvény magában foglalja a kiszabható büntetést, jellegüket tekintve büntetőtörvénykönyvek voltak. Az első törvénykönyv 35 cikkelyből áll és a szabadokra vonatkozott. Főbb gondolati csoportok: - az egyház és papság helyzetére vonatkozó ált. rendelkezések; - új birtokrend biztosítása; - vallásgyakorlat biztosítása; - erőszak büntetése; - esküszegés büntetése; - földesúri előjogok biztosítása; - özvegyek és árvák védelme; - boszorkányok/varázslók büntetése. A második törvénykönyv 20 cikkelyből áll és kiegészítő jellegű volt. Főleg az egyházat védte. A törvényekben 2 fő elv érvényesült: - a függőség elve: az előkelők ítélkeznek alattvalóik felett. -a területi elv: az ispánok és a bírák csak saját területükön bíráskodtak (nem máshol) István egyházszervező munkája: A térítést cseh, olasz és német papok végezték. Ez a folyamat István korára fejeződött be. A püspökségek (XI. sz. -ban 10 db egyházmegye: veszprémi, győri, pécsi, váci, csanádi, bihari és erdélyi) a királyi magánbirtokokon jöttek létre. Esztergom érseki rangot kapott a pápától. Ez fontos, mert az önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német befolyás alá kerül (mint a cseh és a lengyel). Az első esztergomi érsek Rada volt. A világi egyházszervezet mellett a szerzetesség is meghonosodott. A pannonhalmi kolostor (csak 1002-alapítólevél) már Géza idején megépült, de rövidesen jelentőssé vált a veszprémvölgyi és a pécsváradi apátság is. Az egyház anyagi biztonságáról nagy birtokadományokkal és a tized bevezetésével gondoskodott. Pénzügyek: A gazdasági ügyeket a kincstár intézte. A bevételek többsége terményben érkezett be, amit a király és udvara feléltek. Emellett volt állami adó is, melyet füstpénznek, vagy szabad dénároknak neveztek. Ez évi 8 dénárt jelentett. Ehhez az adóhoz szükség volt a pénzverésre. Rendszeres pénzverés csak 1020 után kezdődött, ehhez mintának II. Henrik dénárját használták mintának. Külpolitika: Igyekezett apja békepolitikáját folytatni. A németekkel kötött békét házassága is erősítette.(II. Henrik sógora volt) A német-lengyel háborúba csak akkor avatkozott be, amikor a lengyelek magyar várakat foglaltak. Ezeket István visszavette, majd békét kötött. Dinasztikus kapcsolatok kötötték Bizánchoz, ugyanis Baszileosz császár egyik lányát összeházasította Imrével. Így az 1010-es évek végére Magyarország. külpolitikai helyzete rendkívül kedvező lett. 1019-ben megnyílt a jeruzsálemi zarándokút, amibe Magyarországot is bekapcsolta. A nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított. Megindult a hazai papképzés, fellendült az írásbeliség. Fejlődött az építészet és a szobrászat is (a templomépítések miatt). Trónutódlás: István fiát, Imrét szánta utódjául, de annak korai halála (1031) miatt mást kellett keresnie. A családban Vazul pályázott a trónra (István nagybátyjának a fia). István nem akarta, hogy ő kövesse a trónon, mert “pogánynak” ítélte. Vazult megvakíttatta és fiaival együtt száműzte. Ezután a velencei származású rokonát Orseoló Pétert jelölte ki utódnak, aki korábban a királyi testőrség parancsnoka volt.

Torlódó társadalom

Európa és Magyarország népessége –az ipari forradalom térnyerésével párhuzamosan- gyorsan növekedett. A gazdasági fejlődés átalakította a társadalmat. Kelet-Európában – és Mo.-on is- az átalakulás éppen csak elkezdődött. Egymás mellett éltek- folyamatos kölcsönhatásban- a régi, földbirtokosokból és parasztokból álló, és az új, polgárokból és munkásokból álló társadalmi rétegek. Együttélésük, eltérő szokásaik, értékrendjük számos társadalmi feszültséghez vezetett. Az ilyen egymásba kapcsolódó, átmeneti szerkezetű társadalmat torlódó társadalomnak nevezzük.
Magyarországon egymás mellett élt az új, polgárosodó társadalom és a régi formákat őrző világ. A kettő erősen hatott egymásra. A magyar társadalom szerkezete a következőképpen differenciálódott: nagybirtokosok, dzsentrik, nagypolgárság, úri középosztály, kispolgárság, parasztság, munkásság.
A dualizmus idején (1869.-1918.) Magyarország továbbra is agrár jellegű ország volt, mely a terület adottságaiból is következett. Az ipari forradalom Magyarországon először a malomiparra volt jellemző, majd tért hódított a nehéziparban is (kohászat-Ganz). A gabonatermelés korszerűsödött, hiszen új eljárásokat vezettek be és gépesítettek. A nagybirtokok a korszakban már kapitalista nagyüzemek voltak A birtokok modernizálásában a nagybirtokosok jártak az élen.
A mintegy 2000 család, amely ezer holdnál több földet birtokolt, a magyarországi földbirtokállomány harmadát tartotta kezében. Ide tartoztak az arisztokrata- hercegi, grófi, bárói- famíliák.. Jelentős tőkével vettek részt a kereskedelmi és az ipari beruházásokban, valamint ez a réteg tartottak kezében az állami vezető pozíciókat. Összeköttetéseik tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatósági állásokkal honoráltak a pénzemberek. Zárt, elkülönülő világot alkottak. A befolyás, a jólét, a műveltség, mely meghatározta életformájukat, társadalmi mintául szolgált a birtokos nemesség és a nagypolgárság számára.
A dzsentri elsősorban a jómódú, anyagilag független, nemesi származású középbirtokosokat (200-1000 hold) jelentette. Gazdálkodók voltak, azonban a kártalanítás, a passzív ellenállás és a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A korszak második felére sokuk elvesztette birtokainak jelentős részét. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok voltak, s jövedelmeik legnagyobb részben innen származtak. Hivatali állásuk következtében sokan költöztek városokba. A bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. (Ebben a rétegben a társadalmi mobilitás is megfigyelhető.) Megőrizték korábbi életmódjukat, szokásaikat. Az elvárt úri külsőségek és a valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat. A dzsentri mintául szolgált a polgári és kispolgári csoportok számára.
A szűk nagypolgári réteg jelentős részét a terménykereskedelemből meggazdagodott, majd ipari tevékenységbe kezdő zsidóság adta. A korszak látványos karriertörténete: szinte a semmiből teremtett óriásvállalatot a zsidó származású Weiss Manfréd és a Svájcból érkező Ganz Ábrahám (vasúti kerekek). A réteg gazdasági ereje egyre nőtt, de a politikába csak közvetve szólt bele, átengedve azt a történelmi osztályoknak. Az arisztokráciával létrehozott kapcsolatai révén érvényesítette érdekeit.
Az úri középosztály zöme a városlakó németség köreiből került ki. E réteg mentalitása nem volt egységes, keveredtek benne a polgári és a dzsentri gondolkodás hagyományai.
A kispolgársághoz a mesteremberek tartoztak. Ide sorolhatók a polgári állam alkalmazottjai, a rendőrök, csendőrök, postások, vasutasok és altisztek is.
A parasztság a jobbágyfelszabadításkor (1853.) telki állományának arányában jutott földhöz, s ennek megfelelően rétegződött gazdag-, közép-, szegényparasztságra illetve földnélküli agrárproletárokra. A társadalmi mobilitás leginkább itt jellemező.
A falu irányítása az 50-200 holdas gazdagparasztság kezében volt. Földjeiket főként a földnélküliek olcsó bérmunkájával műveltették.
A középparasztság (11-40 hold) maga művelte földjét.
A szegényparasztság nem tudott megélni földjéből, ezért bérmunkára kényszerült. A gazdasági cselédek, mezőgazdasági bérmunkások (szegényparasztok, agrárproletárok) a majorsági birtokokon dolgoztak. A napszámosok napi bér fejében aratáskor és szüret idején idénymunkát vállaltak. A summások ezzel szemben mezőgazdasági idénymunkásként főként aratáskor, rendszerint lakóhelyüktől távol, többedmagukra megállapított bérért dolgoztak (mezőgazdasági vándormunkás). Kubikusok: egy új társadalmi réteg volt, a földnélküli parasztok és az agrárproletárok közül kerültek ki. Út és vasútépítéseknél, folyamszabályozásoknál, városépítéseknél, ármentesítési munkálatoknál dolgoztak. Bérüket összteljesítményük után kapták meg. Ez a réteg volt a legradikálisabb réteg.
A munkásság új csoportja a gyári munkásság volt. A szakmunkások döntő többsége a Lajtántúlról vándorolt be. Szaktudásukat jól megfizették.
A korszak fontos összetevője a technikai fejlődés által diktált életmódbeli változás. Az új találmányok hatása alól senki sem vonhatta ki magát. A korábban kevesek számára elérhető tárgyak, kedvtelések tömegessé váltak. A ma mindennapi életük részét képező eszközök- telefon, villamos, autó- az újdonság erejével hatottak, s alapvetően átalakították az emberek mindennapjait. A közművesítés is óriási változásokat eredményezett. A vezetékes ivóvíz kiépítésének hatására a módosabb rétegek lakásaiban megjelentek a fürdőszobák. A csatornázás lehetővé tette a vízöblítéses WC elterjedését. A higiénia segített a járványok visszaszorításában. A lakásviszonyokról nem lehet egységes képet kapni, rétegenként óriási volt az eltérés, a tendencia mégis az egy főre jutó szobaszám emelkedése volt. Megszűnt az éhínség.
A középosztály és az alkalmazott réteg létszámának növekedése, a munkásság munkaidejének csökkentése következtében beköszöntött a tömeges szabadidőtöltés korszaka. A 20. század elején megjelent a mozi, mely minden réteg számára elérhető volt. A szabadidő megjelenésével általánossá vált a testedzés is. A testedzéssel együtt megjelent a sport szórakoztatóiparral rokon üzleti vonulata is: futballklubok alakultak, melyek városrészekhez, társadalmi csoportokhoz kötődtek.
A közlekedés fejlődése, a szabadidő megjelenése és a jövedelmek növekedése révén a középosztály, a kispolgárság és a szakmunkások is bekapcsolódtak a turizmusba.
A tömegtermelés olcsóbbá tette a ruházkodást. Az egyszerű emberek is gyakrabban cserélhették öltözetüket. A divat változásának követését korábban csak a középosztály engedhette meg magának – ez már általánossá vált. A nagyvárosi élet, a tömegtermelés egyik következménye, hogy a hagyományos helyi viseletek visszaszorultak vagy eltűntek.
Harc a női egyenjogúságért: A nők családon belüli alárendeltsége és távolmaradása a közszerepléstől évszázadokon át alapvetően nem változott. A „modern idők” jelentős változásokat hoztak. Az életmód átalakulása növelte a szabadidőt, s a gyermeknevelés mellett más tevékenységre is jutott idő. Az ipari forradalom idején már nagy számban alkalmaztak női munkaerőt, ami szintén oldotta a nemi szerepek megrögződött korlátait. Az oktatás tömegessé válása révén a nők is hozzájutottak a korábban „elzárt” műveltséghez, egyre több nő szerzett diplomát. A nők iskolázottsága kitágította érdeklődésüket, ugyanakkor alkalmassá tette őket számos, korábban nők számára elképzelhetetlen munkakör betöltésére (tanár, orvos, kutató).
A századforduló irodalmi élete sokszínű volt (Mikszáth, molnár Ferenc, Nyugatosok: Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád). A korszakban a középosztály terebélyesedésével jelentős mértékben megnőtt az irodalom iránt érdeklődő közönség, új csoportok váltak az irodalom fogyasztóivá. A polgárosodó Magyarország általános műveltségi szintjének növekedését az iskolarendszer fejlődése hozta magával: Eötvös József népiskolai törvénye (1868.) kötelezővé tette az iskolába járást.
Az ország lakossága másfél század alatt a járványok ellenére közel két és félszeresére nőtt. A fejlettebb területeken (Dunántúl, Városok, Felvidék) hamarabb, míg az elmaradottabb térségekben (Erdély) később jelentkezett a demográfiai robbanás. Ezzel egy időben nagyarányú elvándorlás kezdődött meg, melynek fő úti célja elsősorban az Amerikai Egyesült Államok illetve a nagyobb városok voltak.
A 19. század második felében jelentős arányeltolódások mutatkoznak a nemzetiségi összetételben. Fő jellemzője a magyarság arányának növekedése volt (41%-ról 54,5%-ra). A változás három eleme összefüggött egymással:
A természetes szaporulat: a demográfiai robbanás először a magyarság körében jelentkezett. A kivándorlás és a bevándorlás is a magyarság arányát növelte. Száz kivándorlóból 33 volt magyar. A harmadik összetevő az asszimiláció volt, melynek következtében egyre több nemzetiségi vallotta magát magyarnak.
Az 1868.-as nemzetiségi törvény a korszak talán legliberálisabb törvénye volt, mely a polgári állam kialakulását segítette. A nemzetiségeknek egyenjogúságot biztosított, ugyan a magyar volt a hivatalos nyelv, de a nemzetiségek használhatták anyanyelvüket. A nemzetiségi területeken a magyar törvényeket le kellett fordítani az adott nyelvre valamint a vegyes lakosság lakta területeken a hivatalnokoknak magyarul és az adott nemzetiség nyelvén is beszélniük kellett. A magyar vezetőréteg ezután sem bővíteni, sem korlátozni nem kívánta a nemzetiségek jogait.
A nemzetiségek jó ideig passzív ellenállást folytattak. A ’90-es évektől fokozottabban szálltak síkra jogaik bővítése érdekében. A nemzetiségekre hatott a független Románia és Szerbia politikája (1894. Memorandum per).
A zsidóság egyenjogúságát a magyar országgyűlés már a kiegyezés évében kimondta. Az izraelita vallást 1895.-ben a bevett vallások sorába emelték. A zsidóság gyorsan asszimilálódott, gazdasági, kereskedelmi pozíciókat töltöttek be (földtulajdonnal nem rendelkezhettek), majd megjelentek az értelmiségi pályákon is.

Statisztika, diagramm elemzés

• Ich habe hier eine Abbildung vor mir.
(Egy ábra van előttem.)
Auf dem Blatt findet man eine Tabelle/eine Grafik/ ein Diagramm.
(A lapon egy táblázatot/grafikát/diagrammot találunk.)
• Hier geht es um+ Akk. ….(Itt…-ról/ről van szó)
Es handelt um das Thema…..(A …támáról van szó)
• Man hat eine Umfrage gemacht und die Abbildung zeigt die Resultate. (közvéleménykutatást készítettek az ábra pedig ennek az eredményeit mutatja)
Man hat den Menschen nach+Dat. befragt. (megkérdezték az embereket…-ról/ről)

Bundesbürger/ Österreicher/ Schweizer wurden (danach) befragt, ob/warum/was/wohin…+KATI

• Die Grafik stellt statistische Ergebnisse dar. (a grafika statisztikai eredményeket ábrázol)
Dem Schaubild kann man entnehmen, dass/was/wohin/wie… (az ábráról le lehet olvasni h mit hova hogy…)
• Aus dieser Liste geht hervor, dass…. (a listából kiderül…)
Wie man es hier sehen kann,… (+ford. szórend)
Es fällt einem sofort auf, dass….
Es ist auf den ersten Blick klar/eindeutig, dass…
• Vorne liegt…
In der Mitte findet man/befindet sich….
(Erst) hinten steht…
An der Spitze steht…
Es folgt/ folgen … es ist gefolgt von+Dat.
Auf Platz ein/zwei… befinden sich…
An erster/zweiter…. Stelle liegt…
…nimmt erst den siebten Platz ein.
• Die überwiegende Mehrheit (egyesszám!!) (a túlnyomó többség)
Die meisten Befragten (többesszám) (a legtöbb megkérdezett)
Eine verschwindene Minderheit (egyesszám) (elenyészőkisebbség)

Weniger als/Knapp …
Rund/ Genau… …die Hälfte (der Befragten) +e.sz.
Mehr als/Über

Ein Drittel/Viertel/Zehntel (der Menschen)…. + e.sz.
Zwei Drittel/Drei Viertel… +t.sz.

• Diese Zahlen überraschen/erstaunen mich (nicht). (ezek a számok meglepnek)
Was mich betrifft, +egyenes szórend….(ami engem illet….)

• In Ungarn/In meinem Wohnort sieht es genauso/ählich/anders aus. (Mo.-on/lakóhelyemen ez ugyanígy/hasonlóan/másképp néz ki)

William Blake

William Blake was born in London in 1757. His father, a hosier, soon recognized his son's artistic talents and sent him to study at a drawing school when he was ten years old. At 14, William asked to be apprenticed to the engraver James Basire, under whose direction he further developed his innate skills. As a young man Blake worked as an engraver, illustrator, and drawing teacher, and met such artists as Henry Fuseli and John Flaxman, as well as Sir Joshua Reynolds, whose classicizing style he would later come to reject. Blake wrote poems during this time as well, and his first printed collection, an immature and rather derivative volume called Poetical Sketches, appeared in 1783. Songs of Innocence was published in 1789, followed by Songs of Experience in 1793 and a combined edition the next year bearing the title Songs of Innocence and Experience showing the Two Contrary States of the Human Soul.
Blake's political radicalism intensified during the years leading up to the French Revolution. He began a seven-book poem about the Revolution, in fact, but it was either destroyed or never completed, and only the first book survives. He disapproved of Enlightenment rationalism, of institutionalized religion, and of the tradition of marriage in its conventional legal and social form (though he was married himself). His unorthodox religious thinking owes a debt to the Swedish philosopher Emmanuel Swedenborg (1688-1772), whose influence is particularly evident in Blake's The Marriage of Heaven and Hell. In the 1790s and after, he shifted his poetic voice from the lyric to the prophetic mode, and wrote a series of long prophetic books, including Milton and Jerusalem. Linked together by an intricate mythology and symbolism of Blake's own creation, these books propound a revolutionary new social, intellectual, and ethical order.
Blake published almost all of his works himself, by an original process in which the poems were etched by hand, along with illustrations and decorative images, onto copper plates. These plates were inked to make prints, and the prints were then colored in with paint. This expensive and labor-intensive production method resulted in a quite limited circulation of Blake's poetry during his life. It has also posed a special set of challenges to scholars of Blake's work, which has interested both literary critics and art historians. Most students of Blake find it necessary to consider his graphic art and his writing together; certainly he himself thought of them as inseparable. During his own lifetime, Blake was a pronounced failure, and he harbored a good deal of resentment and anxiety about the public's apathy toward his work and about the financial straits in which he so regularly found himself. When his self-curated exhibition of his works met with financial failure in 1809, Blake sank into depression and withdrew into obscurity; he remained alienated for the rest of his life. His contemporaries saw him as something of an eccentric--as indeed he was. Suspended between the neoclassicism of the 18th century and the early phases of Romanticism, Blake belongs to no single poetic school or age. Only in the 20th century did wide audiences begin to acknowledge his profound originality and genius.
Blake's Songs of Innocence and Experience (1794) juxtapose the innocent, pastoral world of childhood against an adult world of corruption and repression; while such poems as "The Lamb" represent a meek virtue, poems like "The Tyger" exhibit opposing, darker forces. Thus the collection as a whole explores the value and limitations of two different perspectives on the world. Many of the poems fall into pairs, so that the same situation or problem is seen through the lens of innocence first and then experience. Blake does not identify himself wholly with either view; most of the poems are dramatic--that is, in the voice of a speaker other than the poet himself. Blake stands outside innocence and experience, in a distanced position from which he hopes to be able to recognize and correct the fallacies of both. In particular, he pits himself against despotic authority, restrictive morality, sexual repression, and institutionalized religion; his great insight is into the way these separate modes of control work together to squelch what is most holy in human beings.
The Songs of Innocence dramatize the naive hopes and fears that inform the lives of children and trace their transformation as the child grows into adulthood. Some of the poems are written from the perspective of children, while others are about children as seen from an adult perspective. Many of the poems draw attention to the positive aspects of natural human understanding prior to the corruption and distortion of experience. Others take a more critical stance toward innocent purity: for example, while Blake draws touching portraits of the emotional power of rudimentary Christian values, he also exposes--over the heads, as it were, of the innocent--Christianity's capacity for promoting injustice and cruelty.
The Songs of Experience work via parallels and contrasts to lament the ways in which the harsh experiences of adult life destroy what is good in innocence, while also articulating the weaknesses of the innocent perspective ("The Tyger," for example, attempts to account for real, negative forces in the universe, which innocence fails to confront). These latter poems treat sexual morality in terms of the repressive effects of jealousy, shame, and secrecy, all of which corrupt the ingenuousness of innocent love. With regard to religion, they are less concerned with the character of individual faith than with the institution of the Church, its role in politics, and its effects on society and the individual mind. Experience thus adds a layer to innocence that darkens its hopeful vision while compensating for some of its blindness.
The style of the Songs of Innocence and Experience is simple and direct, but the language and the rhythms are painstakingly crafted, and the ideas they explore are often deceptively complex. Many of the poems are narrative in style; others, like "The Sick Rose" and "The Divine Image," make their arguments through symbolism or by means of abstract concepts. Some of Blake's favorite rhetorical techniques are personification and the reworking of Biblical symbolism and language. Blake frequently employs the familiar meters of ballads, nursery rhymes, and hymns, applying them to his own, often unorthodox conceptions. This combination of the traditional with the unfamiliar is consonant with Blake's perpetual interest in reconsidering and reframing the assumptions of human thought and social behavior.
The Lamb"


Little Lamb who made thee
Dost thou know who made thee
Gave thee life & bid thee feed.
By the stream & o'er the mead;
Gave thee clothing of delight,
Softest clothing wooly bright;
Gave thee such a tender voice,
Making all the vales rejoice!
Little Lamb who made thee
Dost thou know who made thee

Little Lamb I'll tell thee,
Little Lamb I'll tell thee!
He is called by thy name,
For he calls himself a Lamb:
He is meek & he is mild,
He became a little child:
I a child & thou a lamb,
We are called by his name.
Little Lamb God bless thee.
Little Lamb God bless thee.



Summary
The poem begins with the question, "Little Lamb, who made thee?" The speaker, a child, asks the lamb about its origins: how it came into being, how it acquired its particular manner of feeding, its "clothing" of wool, its "tender voice." In the next stanza, the speaker attempts a riddling answer to his own question: the lamb was made by one who "calls himself a Lamb," one who resembles in his gentleness both the child and the lamb. The poem ends with the child bestowing a blessing on the lamb.

Form
"The Lamb" has two stanzas, each containing five rhymed couplets. Repetition in the first and last couplet of each stanza makes these lines into a refrain, and helps to give the poem its song-like quality. The flowing l's and soft vowel sounds contribute to this effect, and also suggest the bleating of a lamb or the lisping character of a child's chant.

Commentary
The poem is a child's song, in the form of a question and answer. The first stanza is rural and descriptive, while the second focuses on abstract spiritual matters and contains explanation and analogy. The child's question is both naive and profound. The question ("who made thee?") is a simple one, and yet the child is also tapping into the deep and timeless questions that all human beings have, about their own origins and the nature of creation. The poem's apostrophic form contributes to the effect of naiveté, since the situation of a child talking to an animal is a believable one, and not simply a literary contrivance. Yet by answering his own question, the child converts it into a rhetorical one, thus counteracting the initial spontaneous sense of the poem. The answer is presented as a puzzle or riddle, and even though it is an easy one--child's play--this also contributes to an underlying sense of ironic knowingness or artifice in the poem. The child's answer, however, reveals his confidence in his simple Christian faith and his innocent acceptance of its teachings.
The lamb of course symbolizes Jesus. The traditional image of Jesus as a lamb underscores the Christian values of gentleness, meekness, and peace. The image of the child is also associated with Jesus: in the Gospel, Jesus displays a special solicitude for children, and the Bible's depiction of Jesus in his childhood shows him as guileless and vulnerable. These are also the characteristics from which the child-speaker approaches the ideas of nature and of God. This poem, like many of the Songs of Innocence, accepts what Blake saw as the more positive aspects of conventional Christian belief. But it does not provide a completely adequate doctrine, because it fails to account for the presence of suffering and evil in the world. The pendant (or companion) poem to this one, found in the Songs of Experience, is "The Tyger"; taken together, the two poems give a perspective on religion that includes the good and clear as well as the terrible and inscrutable. These poems complement each other to produce a fuller account than either offers independently. They offer a good instance of how Blake himself stands somewhere outside the perspectives of innocence and experience he projects.

The Tyger"


Tyger Tyger, burning bright,
In the forests of the night;
What immortal hand or eye,
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies.
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand, dare seize the fire?

And what shoulder, & what art,
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand? & what dread feet?

What the hammer? what the chain,
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp,
Dare its deadly terrors clasp!

When the stars threw down their spears
And water'd heaven with their tears:
Did he smile his work to see?
Did he who made the Lamb make thee?

Tyger Tyger burning bright,
In the forests of the night:
What immortal hand or eye,
Dare frame thy fearful symmetry?



Summary
The poem begins with the speaker asking a fearsome tiger what kind of divine being could have created it: "What immortal hand or eye/ Could frame they fearful symmetry?" Each subsequent stanza contains further questions, all of which refine this first one. From what part of the cosmos could the tiger's fiery eyes have come, and who would have dared to handle that fire? What sort of physical presence, and what kind of dark craftsmanship, would have been required to "twist the sinews" of the tiger's heart? The speaker wonders how, once that horrible heart "began to beat," its creator would have had the courage to continue the job. Comparing the creator to a blacksmith, he ponders about the anvil and the furnace that the project would have required and the smith who could have wielded them. And when the job was done, the speaker wonders, how would the creator have felt? "Did he smile his work to see?" Could this possibly be the same being who made the lamb?

Form
The poem is comprised of six quatrains in rhymed couplets. The meter is regular and rhythmic, its hammering beat suggestive of the smithy that is the poem's central image. The simplicity and neat proportions of the poems form perfectly suit its regular structure, in which a string of questions all contribute to the articulation of a single, central idea.

Commentary
The opening question enacts what will be the single dramatic gesture of the poem, and each subsequent stanza elaborates on this conception. Blake is building on the conventional idea that nature, like a work of art, must in some way contain a reflection of its creator. The tiger is strikingly beautiful yet also horrific in its capacity for violence. What kind of a God, then, could or would design such a terrifying beast as the tiger? In more general terms, what does the undeniable existence of evil and violence in the world tell us about the nature of God, and what does it mean to live in a world where a being can at once contain both beauty and horror?
The tiger initially appears as a strikingly sensuous image. However, as the poem progresses, it takes on a symbolic character, and comes to embody the spiritual and moral problem the poem explores: perfectly beautiful and yet perfectly destructive, Blake's tiger becomes the symbolic center for an investigation into the presence of evil in the world. Since the tiger's remarkable nature exists both in physical and moral terms, the speaker's questions about its origin must also encompass both physical and moral dimensions. The poem's series of questions repeatedly ask what sort of physical creative capacity the "fearful symmetry" of the tiger bespeaks; assumedly only a very strong and powerful being could be capable of such a creation.
The smithy represents a traditional image of artistic creation; here Blake applies it to the divine creation of the natural world. The "forging" of the tiger suggests a very physical, laborious, and deliberate kind of making; it emphasizes the awesome physical presence of the tiger and precludes the idea that such a creation could have been in any way accidentally or haphazardly produced. It also continues from the first description of the tiger the imagery of fire with its simultaneous connotations of creation, purification, and destruction. The speaker stands in awe of the tiger as a sheer physical and aesthetic achievement, even as he recoils in horror from the moral implications of such a creation; for the poem addresses not only the question of who could make such a creature as the tiger, but who would perform this act. This is a question of creative responsibility and of will, and the poet carefully includes this moral question with the consideration of physical power. Note, in the third stanza, the parallelism of "shoulder" and "art," as well as the fact that it is not just the body but also the "heart" of the tiger that is being forged. The repeated use of word the "dare" to replace the "could" of the first stanza introduces a dimension of aspiration and willfulness into the sheer might of the creative act.
The reference to the lamb in the penultimate stanza reminds the reader that a tiger and a lamb have been created by the same God, and raises questions about the implications of this. It also invites a contrast between the perspectives of "experience" and "innocence" represented here and in the poem "The Lamb." "The Tyger" consists entirely of unanswered questions, and the poet leaves us to awe at the complexity of creation, the sheer magnitude of God's power, and the inscrutability of divine will. The perspective of experience in this poem involves a sophisticated acknowledgment of what is unexplainable in the universe, presenting evil as the prime example of something that cannot be denied, but will not withstand facile explanation, either. The open awe of "The Tyger" contrasts with the easy confidence, in "The Lamb," of a child's innocent faith in a benevolent universe.

London"

I wander thro' each charter'd street,
Near where the charter'd Thames does flow.
And mark in every face I meet
Marks of weakness, marks of woe.

In every cry of every Man,
In every Infants cry of fear,
In every voice: in every ban,
The mind-forg'd manacles I hear

How the Chimney-sweepers cry
Every black'ning Church appalls,
And the hapless Soldiers sigh
Runs in blood down Palace walls

But most thro' midnight streets I hear
How the youthful Harlots curse
Blasts the new-born Infants tear
And blights with plagues the Marriage hearse




Summary
The speaker wanders through the streets of London and comments on his observations. He sees despair in the faces of the people he meets and hears fear and repression in their voices. The woeful cry of the chimney-sweeper stands as a chastisement to the Church, and the blood of a soldier stains the outer walls of the monarch's residence. The nighttime holds nothing more promising: the cursing of prostitutes corrupts the newborn infant and sullies the "Marriage hearse."

Form
The poem has four quatrains, with alternate lines rhyming. Repetition is the most striking formal feature of the poem, and it serves to emphasize the prevalence of the horrors the speaker describes.

Commentary
The opening image of wandering, the focus on sound, and the images of stains in this poem's first lines recall the Introduction to Songs of Innocence, but with a twist; we are now quite far from the piping, pastoral bard of the earlier poem: we are in the city. The poem's title denotes a specific geographic space, not the archetypal locales in which many of the other Songs are set. Everything in this urban space--even the natural River Thames--submits to being "charter'd," a term which combines mapping and legalism. Blake's repetition of this word (which he then tops with two repetitions of "mark" in the next two lines) reinforces the sense of stricture the speaker feels upon entering the city. It is as if language itself, the poet's medium, experiences a hemming-in, a restriction of resources. Blake's repetition, thudding and oppressive, reflects the suffocating atmosphere of the city. But words also undergo transformation within this repetition: thus "mark," between the third and fourth lines, changes from a verb to a pair of nouns--from an act of observation which leaves some room for imaginative elaboration, to an indelible imprint, branding the people's bodies regardless of the speaker's actions.
Ironically, the speaker's "meeting" with these marks represents the experience closest to a human encounter that the poem will offer the speaker. All the speaker's subjects--men, infants, chimney-sweeper, soldier, harlot--are known only through the traces they leave behind: the ubiquitous cries, the blood on the palace walls. Signs of human suffering abound, but a complete human form--the human form that Blake has used repeatedly in the Songs to personify and render natural phenomena--is lacking. In the third stanza the cry of the chimney-sweep and the sigh of the soldier metamorphose (almost mystically) into soot on church walls and blood on palace walls--but we never see the chimney-sweep or the soldier themselves. Likewise, institutions of power--the clergy, the government--are rendered by synecdoche, by mention of the places in which they reside. Indeed, it is crucial to Blake's commentary that neither the city's victims nor their oppressors ever appear in body: Blake does not simply blame a set of institutions or a system of enslavement for the city's woes; rather, the victims help to make their own "mind-forg'd manacles," more powerful than material chains could ever be.
The poem climaxes at the moment when the cycle of misery recommences, in the form of a new human being starting life: a baby is born into poverty, to a cursing, prostitute mother. Sexual and marital union--the place of possible regeneration and rebirth--are tainted by the blight of venereal disease. Thus Blake's final image is the "Marriage hearse," a vehicle in which love and desire combine with death and destruction.

Holy Thursday"


'Twas on a Holy Thursday their innocent faces clean
The children walking two & two in red & blue & green
Grey headed beadles walk'd before with wands as white as snow
Till into the high dome of Pauls they like Thames waters flow

O what a multitude they seem'd these flowers of London town
Seated in companies they sit with radiance all their own
The hum of multitudes was there but multitudes of lambs
Thousands of little boys & girls raising their innocent hands

Now like a mighty wind they raise to heaven the voice of song
Or like harmonious thunderings the seats of heaven among
Beneath them sit the aged men wise guardians of the poor
Then cherish pity, lest you drive an angel from your door



Summary
On Holy Thursday (Ascension Day), the clean-scrubbed charity-school children of London flow like a river toward St. Paul's Cathedral. Dressed in bright colors they march double-file, supervised by "gray headed beadles." Seated in the cathedral, the children form a vast and radiant multitude. They remind the speaker of a company of lambs sitting by the thousands and "raising their innocent hands" in prayer. Then they begin to sing, sounding like "a mighty wind" or "harmonious thunderings," while their guardians, "the aged men," stand by. The speaker, moved by the pathos of the vision of the children in church, urges the reader to remember that such urchins as these are actually angels of God.

Form
The poem has three stanzas, each containing two rhymed couplets. The lines are longer than is typical for Blake's Songs, and their extension suggests the train of children processing toward the cathedral, or the flowing river to which they are explicitly compared.

Commentary
The poem's dramatic setting refers to a traditional Charity School service at St. Paul's Cathedral on Ascension Day, celebrating the fortieth day after the resurrection of Christ. These Charity Schools were publicly funded institutions established to care for and educate the thousands of orphaned and abandoned children in London. The first stanza captures the movement of the children from the schools to the church, likening the lines of children to the Thames River, which flows through the heart of London: the children are carried along by the current of their innocent faith. In the second stanza, the metaphor for the children changes. First they become "flowers of London town." This comparison emphasizes their beauty and fragility; it undercuts the assumption that these destitute children are the city's refuse and burden, rendering them instead as London's fairest and finest. Next the children are described as resembling lambs in their innocence and meekness, as well as in the sound of their little voices. The image transforms the character of humming "multitudes," which might first have suggested a swarm or hoard of unsavory creatures, into something heavenly and sublime. The lamb metaphor links the children to Christ (whose symbol is the lamb) and reminds the reader of Jesus's special tenderness and care for children. As the children begin to sing in the third stanza, they are no longer just weak and mild; the strength of their combined voices raised toward God evokes something more powerful and puts them in direct contact with heaven. The simile for their song is first given as "a mighty wind" and then as "harmonious thunderings." The beadles, under whose authority the children live, are eclipsed in their aged pallor by the internal radiance of the children. In this heavenly moment the guardians, who are authority figures only in an earthly sense, sit "beneath" the children.
The final line advises compassion for the poor. The voice of the poem is neither Blake's nor a child's, but rather that of a sentimental observer whose sympathy enhances an already emotionally affecting scene. But the poem calls upon the reader to be more critical than the speaker is: we are asked to contemplate the true meaning of Christian pity, and to contrast the institutionalized charity of the schools with the love of which God--and innocent children--are capable. Moreover, the visual picture given in the first two stanzas contains a number of unsettling aspects: the mention of the children's clean faces suggests that they have been tidied up for this public occasion; that their usual state is quite different. The public display of love and charity conceals the cruelty to which impoverished children were often subjected. Moreover, the orderliness of the children's march and the ominous "wands" (or rods) of the beadles suggest rigidity, regimentation, and violent authority rather than charity and love. Lastly, the tempestuousness of the children's song, as the poem transitions from visual to aural imagery, carries a suggestion of divine wrath and vengeance.

The Nurse's Song"


When the voices of children are heard on the green
And laughing is heard on the hill,
My heart is at rest within my breast
And every thing else is still

Then come home my children, the sun is gone down
And the dews of night arise
Come come leave off play, and let us away
Till the morning appears in the skies

No no let us play, for it is yet day
And we cannot go to sleep
Besides in the sky, the little birds fly
And the hills are all cover'd with sheep

Well well go & play till the light fades away
And then go home to bed
The little ones leaped & shouted & laugh'd
And all the hills ecchoed



Summary
The scene of the poem features a group of children playing outside in the hills, while their nurse listens to them in contentment. As twilight begins to fall, she gently urges them to "leave off play" and retire to the house for the night. They ask to play on till bedtime, for as long as the light lasts. The nurse yields to their pleas, and the children shout and laugh with joy while the hills echo their gladness.

Form
The poem has four quatrains, rhymed ABCB and containing an internal rhyme in the third line of each verse.

Commentary
This is a poem of affinities and correspondences. There is no suggestion of alienation, either between children and adults or between man and nature, and even the dark certainty of nightfall is tempered by the promise of resuming play in the morning. The theme of the poem is the children's innocent and simple joy. Their happiness persists unabashed and uninhibited, and without shame the children plead for permission to continue in it. The sounds and games of the children harmonize with a busy world of sheep and birds. They think of themselves as part of nature, and cannot bear the thought of abandoning their play while birds and sheep still frolic in the sky and on the hills, for the children share the innocence and unselfconscious spontaneity of these natural creatures. They also approach the world with a cheerful optimism, focusing not on the impending nightfall but on the last drops of daylight that surely can be eked out of the evening.
A similar innocence characterizes the pleasure the adult nurse takes in watching her charges play. Their happiness inspires in her a feeling of peace, and their desire to prolong their own delight is one she readily indulges. She is a kind of angelic, guardian presence who, while standing apart from the children, supports rather than overshadows their innocence. As an adult, she is identified with "everything else" in nature; but while her inner repose does contrast with the children's exuberant delight, the difference does not constitute an antagonism. Rather, her tranquility resonates with the evening's natural stillness, and both seem to envelop the carefree children in a tender protection.

Holy Thursday"


Is this a holy thing to see,
In a rich and fruitful land,
Babes reduced to misery,
Fed with cold and usurous hand?
Is that trembling cry a song?
Can it be a song of joy?
And so many children poor?
It is a land of poverty!

And their sun does never shine.
And their fields are bleak & bare.
And their ways are fill'd with thorns.
It is eternal winter there.



Summary
The poem begins with a series of questions: how holy is the sight of children living in misery in a prosperous country? Might the children's "cry," as they sit assembled in St. Paul's Cathedral on Holy Thursday, really be a song? "Can it be a song of joy?" The speaker's own answer is that the destitute existence of so many children impoverishes the country no matter how prosperous it may be in other ways: for these children the sun does not shine, the fields do not bear, all paths are thorny, and it is always winter.

Form
The four quatrains of this poem, which have four beats each and rhyme ABAB, are a variation on the ballad stanza.

Commentary
In the poem "Holy Thursday" from Songs of Innocence, Blake described the public appearance of charity school children in St. Paul's Cathedral on Ascension Day. In this "experienced" version, however, he critiques rather than praises the charity of the institutions responsible for hapless children. The speaker entertains questions about the children as victims of cruelty and injustice, some of which the earlier poem implied. The rhetorical technique of the poem is to pose a number of suspicious questions that receive indirect, yet quite censoriously toned answers. This is one of the poems in Songs of Innocence and Experience that best show Blake's incisiveness as a social critic.
In the first stanza, we learn that whatever care these children receive is minimal and grudgingly bestowed. The "cold and usurous hand" that feeds them is motivated more by self-interest than by love and pity. Moreover, this "hand" metonymically represents not just the daily guardians of the orphans, but the city of London as a whole: the entire city has a civic responsibility to these most helpless members of their society, yet it delegates or denies this obligation. Here the children must participate in a public display of joy that poorly reflects their actual circumstances, but serves rather to reinforce the self-righteous complacency of those who are supposed to care for them.
The song that had sounded so majestic in the Songs of Innocence shrivels, here, to a "trembling cry." In the first poem, the parade of children found natural symbolization in London's mighty river. Here, however, the children and the natural world conceptually connect via a strikingly different set of images: the failing crops and sunless fields symbolize the wasting of a nation's resources and the public's neglect of the future. The thorns, which line their paths, link their suffering to that of Christ. They live in an eternal winter, where they experience neither physical comfort nor the warmth of love. In the last stanza, prosperity is defined in its most rudimentary form: sun and rain and food are enough to sustain life, and social intervention into natural processes, which ought to improve on these basic necessities, in fact reduce people to poverty while others enjoy plenitude.

THE PASSIVE VOICE

FORM

The passive of an active tense is formed by putting the verb to be into the same tense as the active verb and adding the past participle of the active verb. Only transitive verbs can have a passive form. The subject of the active verb becomes the 'agent' of the passive verb. The agent is very often not mentioned. When it is mentioned it is preceded by by and placed at the end of the clause.
However,when with is used and not by, it means that we are dealing with the material, tool or instrument used, not with the agent. In this case the two sentences have different meaning:

He was killed by a (falling) brick. = A (falling) brick killed him. (it was an accident)
He was killed with a brick. = The man who killed him used a brick. (it was no accident)

USES OF PASSIVE

The passive is used:
1. When it is not necessary to mention the doer of the action as it is obvious who he is/was/will be.

2. When we do not know, or do not know exactly, or have forgotten who did the action.

3. When the subject of the active verb would be 'people'.

4. When the subject of the active sentence would be the indefinite pronoun one.

5. When we are more interested in the action than the person who does it.

6. The passive may be used to avoid an awkward or ungrammatical sentence. This is usually done by avoiding a change of subject.

7. The passive is sometimes preferred for psychological reasons. A speaker may use it to disclaim responsibility for disagreeable announcements.

EXAMPLES

Simple present
"I find that, howsoever men speak against adversity, yet some sweet uses are to be extracted from it; like the jewel, precious for medicine, which is taken from the head of the venomous and despised toad."
"Én úgy látom, bárhogyan is beszélnek az emberek a balsors ellen, de valami előnyt mégis lehet nyerni belőle, akárcsak a mérges, utálatos varangyos béka fejéből a gyógyereje miatt értékes gyöngyöt." (Lamb,p86)

Simple past "From this loving conference she was called away by her nurse, who slept with her, and thought it is time for her to be in bed, for it was near to day-break; " "E szerelmes beszélgetésből Júliát elszólította dajkája, aki az ő szobájában szokott aludni, és úgy gondolta, ideje már, hogy Júlia lefeküdjék, hiszen nemsokára hajnalodik." (Lamb,p6)

Present perfect
"Helena, as has been before related, endeavoured to keep pace with Demetrius when he ran away so rudely from her;but she could not continue this unequal race long..."
"Helena, mint ahogy elbeszéltük, igyekezett lépést tartani Demetriusszal, aki olyan durván elrohant tőle, de nem bírta sokáig ezt az egyenlőtlen versenyfutást..." (Lamb,p66)

Past perfect
"They found that it was likely to prove a very tragical sight; for a large and powerful man, who had long been practised in the art of wrestling..." "Úgy látták, hogy valószínű tragikus látványban lesz részük, mert egy izmos, hatalmas férfi, aki régóta űzte a birkózás művészetét..." (Lamb, p196)

Future
"See! The vessel will be dashed to pieces."
"Nézd csak! A vitorlás rögtön darabokra törik." (Lamb, p198)

Conditional
"...was just going to wrestle with a very young man, who, from his extreme youth and inexperience in the art, the beholders all thought would certainly be killed."
"...éppen egy nagyon fiatal emberrel készül megmérkőzni, akiről valamennyi néző azt gondolta, hogy megölik, olyan fiatal volt, és olyan tapasztalatlan a birkózásban." (Lamb, p88)


Present infinitive
"...but for poor Lysander to be forced by a fairy love-charm to forget his own true Hermia, and to run after another lady..."
"De így szegény Lysandernek igazán szomorú véletlen volt, hogy e tündéries szerelmi varázs arra kényszerítette, hogy elfeledje hű Hermináját, és egy másik hölgy után szaladjon..." (Lamb, p66)

Present participle/gerund
"The dance being done, Romeo watched the place where the lady stood;"
"Amikor a tánc véget ért, Rómeó megfigyelte, hol áll meg a hölgy" (Lamb, p10)
Perfect participle
"...and having been for some time displeased with her niece, because the people praised her for her virtues, and pitied her for her good father's sake..."
"Már egy idő óta sehogy sem volt ínyére az unokahúga sem, mert a nép dícsérte erényeit, és sajnálta jó apja miatt." (Lamb, p92)

Auxiliary + infinitive combinations are made passive by using a passive infinitive(tempest)
"You must be brought, I find, for the lady Mirinda to have a sight of your pretty person."
"El kell, hogy vigyelek az úrnőm, Mirinda elé, azt hiszem, azért, hogy meglássa csinos személyedet." (Lamb, p206)


EXAMPLES from Newsweek:

Simple present:
“...our new Ultimo seats from Italy are electrically controlled...” (p1)
“A mi új, olasz Ultimo nevű üléseink elektromosan vezéreltek.”

Simple past:
“Last weekend Betancourt was housed in a U. S. diplomatic residence in Santo Domingo...” (p5)
“Múlt hétvégén Betancourtot egy amerikai diplomáciai rezidencián szállásolták el Santo Domingoban.”

“Glass everywhere was shattered, and cafeteria tables were upturned and littered with food.”
(p78)
“Az üveg mindenütt össze volt törve, és az étterem asztalai fel voltak fordítva és tele voltak szórva étellel.”

Present perfect:
“While in the rest of Europe many people have been freed from domination and have achieved democratic rights, the Serbs in Yugoslavia still believe they can dominate the Albanian Kosovars by force.” (p12)
“Míg Európa nagy részén sok ember szabadult fel az uralom alól és nyerte el a demokratikus jogokat, addig a szerbek Jugoszláviában még mindig azt hiszik, hogy erőszakkal uralkodhatnak az koszovói albánok felett.”


Present perfect:

“Throughout its 100-year history of making cars, Opel has been known as a vital ingredient of progress.” (p19)
“Az autogyártás 100 éves története során az Opelt úgy ismerik, mint a fejlődés egyik alapvető tartozéka.”

Past perfect:
“Lisa Kreutz, 18, had been shot at least six times.” (p79)
“A 18 éves Lisa Kreutzot legalább hatszor meglőtték.”

Conditional:
“If Russia supported Belgrade, great powers would be aligned on competing sides of a Balkan conflict.” (p21)
“Ha Oroszország támogatná Belgrádot, hatalmas erőket sorakoztatnának fel egy balkáni ellentét versengő oldalain.”

Present infinitive:
“...they are likely to be joined by U. N. Secretary-General Kofi Annan.” (p22)
“Valószínű, hogy az ENSZ főtitkár Kofi Annan csatlakoztatni fogja őket.”

“We’re certainly not going to be stopped by forces like Slobodan Milosevic’s.” (p24)
“Biztosan nem fognak minket olyan erők megállítani, mint Slobodan Milosevicé.”

Auxiliary+infinitive:
“The war in Kosovo should be viewed no differently.” (p16)
“A koszovói háborút is pontosan így kellene szemlélni.”


INFINITIVE CONSTRUCTIONS AFTER PASSIVE VERBS


A .Expressions of the type they/people+say/believe, etc., Are frequently used in the passive in formal speaking and writing. Other verbs which are used in this pattern are: assume, feel, find, presume, repute, understand, claim, report, think, know, etc. Sentences of this type have two possible passive forms: It is known that he is.../He is known to be...

B. After suppose

1. In the passive can be followed by the present infinitive of any verb but this construction usually conveys an idea of duty and is not therefore the normal equivalent of suppose in the active:
You are supposed to know how to do it = {



Sources:
Thomson, A.J.& Martinet, A.V. - A Practical English Grammar, Oxford University Press Lamb, Mary & Charles - Tales from Shakespeare - Shakespeare-mesék, Noran könyvkiadó
Allsop, Jake – Cassell’s Students’ English Grammar, Cassell Publishers Limited
Newsweek (May 3,1999.)

The Limitations of the Conventional Loudspeaker and the Future of Speaker Design

The development of today's conventional loudspeaker started back in 1898 when the basic structure of the dynamic loudspeaker was invented by an English physicist Oliver Lodge[1]. Since then much of the past 40-plus years of loudspeaker development has revolved around identifying and understanding its limitations, such as diaphragm and enclosure resonances, the effect of crossover networks and so on. Yet, in the past few years many new loudspeaker paradigms emerged. When we see how much academic and design effort has been expended on perfecting current technology a question might arise. Are not the conventional speakers good enough, do we need to research new types of sound reproduction systems and if so, what are the current developments?
In order to answer the first question we need to review the basic principles of how conventional loudspeakers operate and identify the fundamental restrictions on performance that they impose.

In Figure 1 we can see the structural outline of a conventional speaker. The aim of such speakers is to create a pistonic motion of the diaphragm for sound reproduction. By pistonic we mean that the diaphragm moves back and forth as a rigid whole.
To achieve this the moving voice coil of the loudspeaker is placed in the air gap of a strong permanent magnet. The moving coil is attached to a conical diaphragm which is supported by flexible suspension to keep the motion axial. The basket attached to the magnet supports the rim of the diaphragm. As electrical current flows through the coil an axial force is generated according to the law of inductance. This force brings the diaphragm into motion thus producing sound waves.[2]
Even though later other methods of transduction were invented - using electromagnetic, electrostatic or piezoelectric forces to set the diaphragm into motion - the basic principle of the operation, pistonic motion, has remained the same.
As we are now more or less familiar with the operation of the conventional loudspeaker let us try to identify the physical limitations of such a system.
Variation in directivity with frequency is one of the great bugbears of loudspeaker design. If we listened to reproduced sound in anechoic environments it would not be a problem: we would hear the diaphragm's on-axis output and nothing else. But the usual listening environment is far from anechoic, so a loudspeaker's output off the listening axis has a significant effect on what we hear. Because of frequency dependent directivity the direct, reflected and reverberant sounds in a room all have different tonal balances. Even if a conventional loudspeaker had an absolutely flat on-axis response and was entirely free of resonance - a high expectation - it would still sound colored and introduce imaging aberrations.
The reason for this phenomenon is the following. At low frequencies, where the wavelength in air is large compared with the diaphragm dimensions the acoustic power output is constant. As frequency continues to rise, though, and the wavelength in air reduces to the point where it becomes comparable with the diaphragm dimensions, a major change occurs. (Figure 2)

Because of various reasons the diaphragm's acoustic power output now begins to fall at a rate of 12dB per octave. This does not mean that the on-axis (in front of the speaker) pressure response falls away: what generally happens is that the diaphragm's acoustic output becomes restricted to progressively narrower solid angles. In other words, it becomes directional; it begins to beam. This is the main reasons why we need to use more than one speaker and a crossover network in better quality speakers. This will reduce the problems related to directivity but at the same time the crossover networks will introduce new disturbances in the signal chain. The crossover networks and their effect will be described later in a little bit more detail.
The second group of problems is resonances. Resonances stem from the fact that we live in a real world and we do not have ideal, completely rigid materials. Resonances appear at certain frequencies, depending on the inherent qualities of the materials. If the source signal contains these frequencies, the resonances of the different parts of a loudspeaker system will distort the sound at those given frequencies.
For starters we have the resonances of the diaphragm itself. An ideal diaphragm would move as a rigid whole. In reality we can never achieve such a pistonic motion. A real diaphragm is never completely rigid, therefore it resonates which results in further colorations in the reproduced sound since the speaker emits such sound components which were not in the original source. In the following table some of the fundamental bending modes of the diaphragm are illustrated.

Furthermore there is the resonance of the enclosure. We need an enclosure because the front and the rear of the diaphragm must be separated in order to avoid acoustical shortcircuit. (The distance between the rear and the front side must be larger than the largest wavelength we would like to reproduce) This is achieved by building the speaker either into the wall or an enclosure. Here we have another source of distortion in sound: the resonance of the enclosure. Similarly to the diaphragm, the sides of the enclosure will also have their own bending modes at different frequencies.
Now let us go back a bit. As it was mentioned earlier when the problem of directivity was discussed, we need to apply multiple loudspeaker systems and crossover networks.
The point of having multiple loudspeakers is that each of them covers just a part of the entire audible range, the part where it can operate without becoming too directional. For this we need an electric network which splits up the incoming signal according to the necessary frequency ranges. This is what a crossover network is. (Usually the signal is split into three parts: low, mid and high range)
A crossover consists of resistive, capacitive and inductive elements. Anyone who has learned a bit of electronics knows that the last two elements are reactive, that is they shift the phase of the signal which passes through them. The result of this will be for example, that the sound coming from the mid range speaker will have a different phase than the sound coming from the low range speaker. This would not be a problem if it were not for a special quality of our hearing. Namely, that we are able to hear phase differences. Therefore a crossover network will introduce phase distortions in the reproduced sound.
In monophonic listening situations this would not be such a significant problem, but in stereophonic situations these phase differences will greatly reduce the stereo image of the sound.
So far we have seen that there are physical limitations on the sound quality that can be achieved by conventional speakers.
Thus we can conclude that because of its physical limitations not even an ideal conventional speaker will reproduce the original signal perfectly, therefore the answer for our first question is that new loudspeaker paradigms are necessary to improve the overall quality of sound reproduction.
Now, we can move on to discuss our second question: what are the current developments in the field of loudspeaker design?
Presently, there are two new designs currently being developed which are worth looking at. The first one is the so called NXT, or Flat speaker, the second is the HSS, HyperSonicSpeaker.
The NXT is based on what we term distributed-mode (DM) operation. Essentially this involves encouraging the diaphragm, in this case a special panel, to produce the maximum number of bending resonances, evenly distributed in frequency. The resulting vibration is so complex that it approximates random motion. This means that each small area of the panel vibrates, in effect, independently of its neighbors, rather than in the fixed, coordinated fashion of a pistonic diaphragm. Think of it as an array of very small drive units, each radiating a different, uncorrelated signal but summing to produce the desired output[3]. (see Fig. 3)

Fig.3
Snapshot of panel motion
Because of this quasi random vibration of the panel there is no need for an enclosure and since we are actually using the resonances of the panel to reproduce sound we have no resonance problems as with the conventional loudspeaker.
Also, the problems related to directivity disappear since, because of the nearly random vibration of the panel, power is transferred into sound through the mechanical resistance of the panel, which is constant with frequency. The radiation resistance is now insignificant because the air close to the panel also moves in a random fashion, reducing the effective air load. This means that diaphragm dimensions no longer control directivity: you can make the radiating area as large as you want without high frequency output becoming confined to a narrow solid angle about the forward axis.
The HSS technology uses ultrasonic (frequency range above 200 kHz) emitters. The process of sound reproduction is based on the non-linear characteristics of air that give way to Tartini Tones, or the frequency differences between two original sounds. Firstly the source signal (e.g. music) is added to an ultrasonic signal, then this is amplified and sent to the emitters. One emitter will radiate this signal, the other one only the ultrasonic signal. Here come the characteristics of air in the game because these two signals will interfere in a special way, such that their sum and their difference (the Tartini Tones) will be present. Because of our limited hearing range we will only hear their difference, which is the original source signal.
We do not have problems with resonances since there is no diaphragm and even if the emitter has resonances, they are way above our hearing range.
As for the problem of directivity, we noted in the earlier discussion of the conventional loudspeaker that if we listened to the reproduced sound in an anechoic environment - this means that we are not disturbed by sound reflected back from the environment - the variation with directivity would not be a problem: we would hear the diaphragm's on-axis output and nothing else. In case of the HSS system its high directivity solves the problem. Even if we are not in a anechoic enviroment we only hear the on axis output.
In summary, it is true to say that the design goals for a conventional loudspeaker have to be a compromise. You are trying to deliver acoustical output across a wide bandwidth, yet when the radiated wavelength becomes smaller than the diaphragm circumference the loudspeaker's power output begins to fall. Because of this, and the need to provide sufficient diaphragm displacement to reproduce frequencies at the lower extreme of its passband, a conventional drive unit's power bandwidth is typically limited to four to five octaves. This is a physical fact that remains a limitation with pistonic speakers even if we could design and make a perfect pistonic radiator. Consequently conventional drive unit design always embodies trade-offs between bandwidth, directivity and smoothness of frequency response. In the finest conventional loudspeakers these engineering compromises are skilfully struck, but they remain compromises. Looking at the new designs the future appears promising. sincethe NXT or the HSS speakers oprerate on a completely different basis, they lack all the physical limitations of the conventional dynamic loudspeakers. Although these systems are still in the development stage, we hope that we will see their implementations and the improvements that they will bring to sound reproduction, in the next couple years.
Bibliography/Web-o-graphy:
- http://www.flatspeaker.com NXT speaker official website
- http://www.atcsd.com/ HSS official website
- Matthias Carstens: Zenei Elektronika, Cser kiado, Bp. 1996.
- Klinger: Hangdoboz építés, Franzis Kiado, München 1989., Marktech kft. Bp. 1991.
- Chronik der Technik, ,Chronic-Verlag, Dortmund 1988.
- Géher Károly: Híradástechnika, Műszaki Könyvkiadó Bp. 2000.
NXT™ is a trademark of New Transducers Ltd 2000
HSS™ is a trademark of the American Technology Corporation


________________________________________
[1]Chronik der Technik, p.364
[2] Géher Károly: Híradástechnika, p. 53
[3] http://www.flatspeaker.com/techology/technology.htm

Shopping

Window-shopping
I love window-shopping. I like walking up and down in front of shop-windows. I love especially in the new shopping centre, where there are a lot of boutiques.

Every-day shopping
I do my every-day shopping in the nearest shop. I am a regular customer there. The assistants know me, and they are very politely with me. I often do the shopping on my way home from work. Every day I buy bred, milk, some cold cuts and basic food for supper and breakfast.

Weekend shopping
To do my weekend shopping I go to the nearest supermarket because it sells almost everything that a family needs. The customers walk about filling their baskets from the selves. The shops are full of customers. On Saturdays you always have to queue up in front of the counters as well as at the pay desks. In a supermarket you can get almost everything under one roof. Almost all supermarkets are self-service shops. They are very popular.
Some people don’t like it. These people have to walk from shop to shop a long time.
But the supermarkets have lower prices than small shops. I suppose this is because bulk sale is cheaper.

Supermarket
The largest supermarket in our town is a self-service store.
The first counter to your right is the FRUIT AND VEGETABLE COUNTER with its fresh fruits, for example oranges, bananas, pineapples, apples, plumbs, peaches, pears, grape, cherry and lots of different kinds of vegetables, for example: onion, potato, paprika, carrot.
Next we come to the CONFECTIONERY shelves with all sorts of sweets, chocolate bars, cakes, biscuits and other sweets.
Then comes the BAKERY COUNTER, which is always stocked with fresh breads, rolls, croissant, buns etc.
Further down are the DRY GROCERIES shelves, where you buy flour, cereals, tea, spices, salt and sugar.
There is also a big DAIRY counter with a large variety of dairy products: milk, cheese, butter, margarine, cream and yoghurt.
Next to this is the DELICATESSEN. This counter sells sausages, ham, bacon, and salami.
A special counter handles PACKED MEATS. There is a wide choice of chicken, pork, beef, veal, duck and turkey.

Shopping
When I do my shopping there I walk from shelf to shelf. I fill my basket with the things I need. After I finishing shopping I go to the cash desk. There is often a long queue. When it is my turn, the cashier adds up the bill on the cash register and gives me the receipt. I pay. I pack the things and leave the shop.

window-shopping kirakatnézegetés
especially különösen
politely udvariasan
cold cuts felvágott
fill tölt, telerak
basket kosár
queue up sorban áll
counter pénztár
pay desk pénztár, kassza
under one roof egy helyen
almost majdnem, csaknem
self-service önkiszolgáló
lower alacsonyabb
bulk nagy mennyiség
counter pult
pineapple ananász
plumb szilva
confectionery cukrászda
sweet édesség
bakery counter pákáru
stocked felszerel, áruval ellát
croissant kifli
bun molnárka
dry groceries fűszeráru
flour liszt
cereal gabonanemű
spice fűszer
dairy tejtermékek
delicatessen csemegeáru
packed meats húsáru
veal borjúhús
cash desk pénztár(asztal)
it is my turn sorra kerülök
cash register pénztárgép
receipt nyugta

RELATIVE CLAUSES (Vonatkozó mellékmondatok)

1. Non-identifying (Bővítő)
Az előtte álló főnévről többlet információt ad, a főmondat önmagában is értelmes.
Az ilyen típusú vonatkozó mellékmondat mindig vesszők között áll.

who, which (aki, amely) alanyra vonatkoztatva
My sister, who works at the cafe, is Martin’s girlfriend.
My car, which is a Nissan, works correctly.

Whom/who, which (akit, amelyet) alanyra vonatkoztatva
Peter, whom we saw yesterday, is my friend.

Whose, … of which (akinek a…, amelynek a …)
Peter, whose brother is John, is my friend.
My car, the engine of which is excellent, is a Nissan.

For/about/etc. whom, for/about/etc. which or who…for/about/etc., which…for/about/etc. (akinek/akiről, amelynek/amelyről)
Mr Black, for whom my son works, is a generous man.
Mr Black, who my son works for, is a generous man.
My car, about which I told you, is a Nissan.
My car, which I told you about, is a Nissan.


2. Identifying (Szűkítő )
Vessző nélkül épül a főmondatba, azonosítja, hogy pontosan mire/kire/melyikre gondolunk. A főmondat értelmetlen, érthetetlen lenne nélküle.

Who - (that), that – (which) (aki, amely)
That (amely, ami) felsőfokú melléknevek után valamint névmások után, ha a névmás a mellékmondat alanya: everything, all, something, anything, nothing, none, little, few, much, only.
The girl who (that) has got blond hair is my sister.
The car that (which) is mine works correctly.
I’m afraid this is all that is left.


A „THAT” CSAK SZŰKÍTŐ (identifying) ÉRTELMŰ MELLÉKMONDATOKBAN HASZNÁLHATÓ!

Who, which (kivéve fokozott mellékneveknél és névmásoknál), that (akit, amelyet) ha a névmás a mellékmondat tárgya, kihagyhatóak!
This is the most exciting film (that) I have ever seen.
The girl (who) you saw yesterday is my sister.
The car (which, that) you have bought was stolen.

Whose (akinek a…, amelynek a…) emberekre és tágyakra egyaránt vonatkozhat.
I don’t like people whose cars are bigger than mine.
The big white house whose owner is an old man is very nice.

For/about/etc whom, for/about/etc which, or which, who, that…for/about/etc.(akinek, akiről, amelyről, amelynek)
Kihagyhatóak és az előljárószót a mellékmondat végére kell tenni.
This is the book about which I told you.
This is the book that/which I told you about.
This is the book I told you about.

Where, why (ahol, amiért)
The town where we live…., That’s why I went on to university.

3. What
E vonatkozó névmás pótolja a „főnév + which/that” szerkezetet, ezért a „What” előtt főnév sosem áll! Vesszőt nem lehet elé tenni.
I didn’t know what to do.
What I really want is a cup of tea.

4. Which (ami, amit)
Amikor a „which” az egész mondatra vonatkozik nem csak a főnévre, vesszővel választjuk el, ez is mutatja, hogy „BŐVÍTŐ” (non-identifying) mondatot vezet be. Ez a fajta mondat, egyfajta véleménynyilvánítás az előző mondatra vonatkoztatva.
He is always blowing smoke into my face, which is rather annoying.


Összefoglalva:
- Sosem használjuk „what”-ot főnévre
- A „which”-et véleménynyílvánításra használjuk, az egész mondatra vonatkoztatva
- A hagyományos vonatkozó névmásokat vesszővel, „bővítő” értelmű mondatok esetén használjuk, többlet információ adására. Nem hagyhatjuk ki a névmásokat, és nem használhatjuk a „that”-et!
- „that” mindig használható főnév esetén, „szűkítő” értelmű mondatokban
- vonatkozó névmást csak akkor hagyhatunk ki, ha „szűkítő” értelmű mondatban szerepel, ill. ha e névmás a vonatkozó mellékmondat vagy az elöljárószó tárgya.

Do not pollute your environment!

Nowadays the society has to face up to a lot of problems. Among them the pollution is one of the most popular topics. People generally don't think of it that they injure their environment with almost every action and this carries consequences. With few exceptions they can be solved.
There are several ways of the environmental pollution. The most frequent question is the air pollution because the different gases appear everywhere: in the most beautiful countries, in villages, but to the highest degree in cities. The biggest danger is caused by cars and factories which can be found on the outskirts of cities. These factories many times don't use filters that can reduce the quantity of the poison-gases, which get into the air, besides often they are responsible for the water pollution. They have the dirty water run into the oceans, seas and rivers. The other factor is the oil. It gets into the water by crashes of oil-tankers or sometimes if a submarine pipeline become damaged. It can cause gigantic damage, because removing the oil is often impossible. Unfortunately, these problems are less avoidable, but at least we should pay attention to those which might be fended off considerably. One of them is the pollution of soil. It would be prevented somehow or other if the waste was carried to the suitable rubbish dump. But there are troubles with some things which don't decay but their components make the soil acid. For example the refrigerator, batteries and the plastic which remains in the soil in good condition 500 hundred years later, too. Frequently the agriculture is also responsible because they use too much chemicals. The different artificial fertilizers (nitrogenous, phosphates,
ammoniums) dissolve in water and nitrates and so on arise from them. Although, these seem to be far-away from us, nevertheless they are close because we pollute our direct environment, too. You can make sure if you are walking in the streets or travelling somewhere by car, because you can find chocolate papers and bottles near the roads and pavements. There are numeral harmful things in a household, too. If you use the gas cooker or the different kinds of aerosols, dioxides get into the air, but the smoking isn't either negligible. And the most waste materials derive from the houses and flats.
These factors make an impression on each other. The result of the smoke and gases is that the rain becomes acid through the soil it gets into the subsoil, and after that into the drinking-water. But beside the rain, chemicals and poisonous liquids take part in the previous process as well. And there are some plants which can preserve the nitrates which are from the wet soil. For example potato and medic. So in essence the animals eat the poisoned plant and then we eat them. In this way through the chain of nourishment the most damaging things made by the society, get back into the human organism.
As we see, the circulation affects the living world and it also results in geographical changes, too. The changes of the atmospheric conditions are influenced especially by the chlorine, the sulfur dioxide, and the carbon dioxide. In experts opinion it will increase the temperature with 2-5 C in 80-100 years which will lead to the melt of the icebergs. If it ensues, the extension of waters will be larger and it will overflow big areas, so agricultural lands and habitable areas will be destroyed and people will have to count on big flood dangers, too. The most concerned are these countries which lies near the oceans or under the sea-level (for example the Netherlands). In this manner, millions of people will lose their home. And we should think of our health! The smog in the streets and the cigarette smoke cause lung cancer and diminish the thickness of the ozone layer. In some countries there are many people who hide their mouth and nose in order not to breathe in the polluted air. Nowadays there are more and more people who suffer from skin cancer because of the increased ultraviolet radiation. The most concerned continent is Australia but this problem is found everywhere in the world. Mainly the dioxide can be call to account because of the formation of other malignant tumors. And among them there are only some which are curable. Fortunately, the dirty water means immediate danger only in some underdeveloped countries. For example in India, where there aren't enough drains, the streets are dirty and so the risk of infectious diseases is much bigger. The pollution of natural waters influence the balance of the water living world. In a number of cases we can hear about destructions of fish because they eat the poisoned plants, drink the oiled water, or they can eat other ill animals. These harmful things are absorbed and remain in their organism. It is true for every animals overland, too. Most of all, domestic animals are affected because there is medic among the fodders that they are given to eat, and the nitrates in it result in changes in hemoglobin. In plant kingdom there are less glaring effects unless the ruin of plants. The acid rain causes metabolism troubles, in this way the average crop decrease. We often can see trees near the busiest roads which drop their leaves because they don't get enough nutrient and the concentration of gases is very high, or dust is deposited on the leaves, so they can't get oxygen and perish for it.






Some of these problems can be solved. Chiefly young people join to environmentalist organizations which fight for a good cause. They give lectures and organize exhibitions where we can see terrible films and photos about the dying Earth. We can view and try the new things which have been developed. These are very good because their use is economical, and we take care of our environment. But if we can hear news of a car which is operated by water, everybody will be happy. If we travelled by public transports which operates by electricity, instead of cars, we could save up and do something for our health. There should be more developments but they mean problems because of the money. Factories should replace the old machines and they should develop new technologies which don't increase the sulfur dioxide in the air. It would be another sollution if they put into practice alternative source of energy (wind, water, etc.). The agriculture should use chemicals that are wiped out in some days without side-effects or should use these kinds that are made from natural things. Older people used to make spray insecticide from nettle and it was very effective. There can be used manure or compost instead of artificial fertilizers. The most possibilities are for the recycling of waste but it is still in its infancy, because it usually needs special procedures. If we take back the empty bottles to the shops the factories can refill or melt them down. The rubble of glass is used for road construction and in the building industry. The paper industry makes paper from textile-waste and waste-paper. The wastes coming from the food industry can be given to animals as feed. Beside them there are a lot of unexploited opportunities.
If you don't throw away anything in the streets, you can say, you have done something for your environment. But it isn't everything! You must pay attention for the other things, too. But if you don't care of yourself, think of your descendants, because they will suffer because of your irresponsibility. The choices are given, you have only to make the best of them.

Logitech hopes its gimmick is mouse that roars

(Original Article by Bryan Bergstein)

Summary:
Logitech the one of the world’s greatest computer accessories maker came out with a new product “iFeel MouseMan.” At the first look it looks like than other regular computer mice, but the difference is inside of the mouse: it contains a motor, which helps us to “feel” things what we point on the monitor. The company also designed the needed software for it. The company says that with the mouse we can recognize even the materials what we point on…
The “iFeel” mouse is not a new invention, because there are some other computer accessories used nowadays with the same technology. Even it is not new for Logitech, because last year the company came out with a similar mouse, but this product was not successful, because users found it impractical.
Logitech plans to put the new product on the market this fall. The company’s biggest competitor – Microsoft – decided to not sell this kind of mice, because “People find them distracting, and not advanced enough…” as said spokeswoman for Microsoft.
In spite of pessimism of Microsoft, Logitech is optimistic about its new product.
________________________________________________________________________

Reaction:
“There is nothing new under the Sun” – Logitech wants to make a big seller from an old technology. The company has already tried out to use it in its mice, but they were not successful with it, probably because of the fact that the product was practically useless. There is no program that really uses its “advantages”, and people know this…
The technology of “force-feedback” was first used in military flight simulators, which enabled to the pilot of the virtual jet to feel the turbulences, take-offs, airwaves etc. Later it was used in joysticks but not very successfully, because these controllers needed also special software and there was no standardization - every controller needed different software. Nowadays force feedback in our everyday life is most common used with the play console “Playstation” known as “Dual Shock” controller.
Logitech believes that the mouse will be used especially on the Web to “feel the material of the icons.” I do not think that this is so important, and I do not believe that the technology is advanced enough to feel the difference between the materials, it cannot be made so precise. The other big problem is the software: It seems, that it is not enough to buy the mouse, you need special software for it, and I don’t think that the software which comes in the package with the mouse is enough to play tennis or anything else using the force feedback features of “iFeel”. It would probably need some kind of standardization in the games and other applications, which enabled to use it with every program.
In my opinion Logitech’s new product will not bring a “big-boom” in the market of computer peripherals, as Microsoft did with his IntelliMouse in the recent years. The difference between the two products that IntelliMouse and the similar products really make surfing on the Net easier, iFeel is quite useless – I think that even Logitech’s engineers does not really know where to use it.
I think this won’t be the “product of the year”…

Hungary

Geography:

This country is situated in the centre of the continent Europe. It is Europe’s eastern part. This is the Carpathian Basin. Visitors already found a Hungarian State one thousand years ago.

Its capital is Budapest.

This is a small country.

The country occupies a territory of about 93 000 square kilometres. Longest distance from north to south is 268 km. Longest distance from east to west is526 km.

It shares borders to the north with the Slovak Republic, to the north-east with Ukraine, to the east with Romania, to the south with Croatia and Serbia and to the west with Austria and Slovenia.

Our country can be divided into three large regions: Transdanubia, the Great Plain and the Northern Mountains.

There are several ranges of hills, chiefly in the north and west.

The Great Plain stretches east from the Danube to the hills of the Carpathian Mountains.

As much as 50 % of the country’s territory is flat: the Great Hungarian Plain occupies the entire eastern part of the country and the small Plain lies along the north-west border.

The two important rivers, the Danube and the Tisza cut across the country from north to south.

The region between the Danube and the Tisza rivers is flat. The region is called Transdanubia west of the Danube.

Lake Balaton is the largest of inland water in Central Europe.

A range of medium height mountains stretches across the country. West of the Danube, the Transdanubian Range is about 500 metres high, divided Keszthely hills, the Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis and Visegrád mountains.

East of the Danube the Northern Mountain Range rises to heights of 500-1000 meters, divided into the Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk and Zemplén Mountains.

The highest point is Kékes in the Mátra Mountains.

The Hungarian “Puszta” is a favourite tourist destination where the characteristic animals and ethnographic traditions can be seen in the Hortobágy National Park, and in the Kiskunság National Park, when the horse shows are held.





Population:

It has quite a small population, just 10 million, and the country is small too.

63 % of the population live in towns.

It has more ethnic groups: Hungarian, Roma, German, Serb, Slovak and Romanian.

The official language of Hungary is Hungarian, but quite a few other languages are spoken. These are German and the Slavonic languages.



Climate:

The climate is temperate continental. The coldest month is the January, and the warmest month is the August. The winters are cold and cloudy, and the summers are warm and hot.



Government:

This country name is Republic of Hungary.

The government type is parliamentary democracy.











History:

This small country is one of the great survivors of history: states and empires emerged, expanded or disintegrated and disappeared around it.





Cuisine:

The traditional Hungarian dishes abound in piquant flavours and aromas. Dishes are flavourful, spicy and other rather heavy. People with a sensitive stomach should be careful. Flavours of Hungarian dishes are bared on centuries old traditions in spicing and preparation methods.





Famous things:

It is famous for embroidery of Matyó, red pepper, Hortobágy and its cuisine etc.

Hungary has a lively cultural life. There are a lot of popular cultural events. A lot of tourists go to us to see the open-air summer festivals. This festivals are held in different towns, such as Szeged, Sopron and Szentendre.





SZAVAK:



situate elhelyezkedik, fekszik

occupy elfoglal, betölt

distance távolság

divide oszt, oszlik

range tér, terület

chiefly különösen; különösképpen, főképpen, főként, főleg, leginkább

stretch (ki)terjed, (el)nyúlik

ethnographic néprajzi

survivor túlélő

empire birodalom

emerge jelentkezik, mutatkozik, felbukkan

expand kiterjed, megnő

disintegrate felbomlik

disappear eltűnik

flavour íz, zamat, illat

spicy fűszeres, ízes, pikáns

bared feltár

embroidery hímzés