Tiszai árvizek
A Tisza jellegzetesen síksági folyó. Az Alföld közepén és legmélyebb részén keresztül középszakasz jelleggel lomhán kanyarog. A Tisza menti táj egészen sajátos képet mutat: hatalmas hurokszerű kanyarulatok hurokszerű hálózata, ártéri füzes erdők, lefűzött és feltöltődött morotvák és morotvatavak, sok helyen parti dünék tarkázzák a folyó nagy kiterjedésű árterületét. A Tisza rendkívül széles árterén a szabályozása előtt, még a múlt század derekáig is gyakorta változtatta medrét. Nagy és gyakori árvizei idején kilépve medréből közel kétmillió hektár területet önt el. Szinte tengerré változik ilyenkor az Alföld.
A Tisza vízjárása nagyon ingadozó, nagy vonásokban hasonlít a Dunáéhoz. A Tiszának is két árvize van: a koratavaszi és a koranyári, és a koranyári árvíz a nagyobb. A koratavaszi árvíz vize a kárpáti és az erdélyi hegységi területek hóolvadásából származik. A Tiszának és mellékfolyóinak tavaszi árhullámai rendszerint találkoznak, de a tetőzés nem esik egy időre, így egymást nem erősítik. A Duna és a Tisza koratavaszi árvize időben szintén gyakran egybeesik, ilyenkor a Tisza vize nem tud belefolyni a Dunába, és erősen megduzzad. Ez okozta az 1879. évi katasztrófális szegedi árvizet, amely az egész várost romba döntötte. A Tiszán nincs jégdugulás, mert a DélNyugatról érkező meleg légtömegek hatására az alsó szakaszán előbb felenged a jég, mint a felső szakaszán.
A koranyári árvíz csak esőzésekből származik és egyszerre jelentkezik a Tiszán és mellékfolyóin. Hevessége Északról Délre csökken. A Duna és a Tisza koranyári árvizei nem szoktak találkozni egymással, mert a Tisza forrásvidékén előbb áll be a koranyári csapadékmaximum, mint a Duna forrásvidékén.
A Tisza szélsőséges vízjárása igen jellemző, hogy Szolnoknál árvíz idején 53-szor annyi vizet szállít, mint kisvíz idején (kisvízkor 72 m3/sec., árvízkor 3800 m3/sec.). A
A ránk tört árvíznek természeti oka egy monszunszeru eso, amely a keleti- Kárpátokban a hóra esve hirtelen víztömeget zúdított a mélybe, környezeti oka az évek, évtizedek óta folyó mérhetetlen erdopusztítás, a rablógazdálkodás, amely megváltoztatta a táj vízháztartását és szabad folyást enged a lezúdulásoknak, állami-gazdasági oka az elégtelen védekezés, a gátak elhanyagolása és a védekezésre fordított eszközök elégtelensége
Ukrajna és részben Románia nem képes és nem is kíván gondoskodni a Felso-Tisza lakosságának védelmérol, képtelen megoldani az elemi védelmét, gazdálkodási kérdéseket. Mi már az elozo árvizek alkalmával is figyelmeztettünk arra, hogy a védekezés nem merülhet ki a gátak erosítésében és magasításában, hanem fel kell készülnünk ezeknek a hirtelen támadó vizeknek az elvezetésére. Nemzetközi összefogással kell az Ukrajna és Románia területén történ természetpusztítást helyreállítani. Erdotelepítésre, víztározók építésére és a lefutás visszafogására.
Ezek az elovédekezések nem történtek meg, a magyar segítség kimerült a segélyek átjuttatásában, s az ukrán hatóságok sokszor még ezt is megnehezítették.
Az új szemléleten alapuló, összefogott, távlatos védekezés terveinek elkészítése és a munkálatok elvégzése az árvíz levonulása után már nem halogatható tovább. Ugyanígy el kell kezdeni a Kárpátaljai védekezést, az erdotelepítést és a különféle ottani védorendszerek megépítését. Nemzetközi együttmuködésre van szükség és ha erre valamelyik kormány nem képes, vagy nem hajlandó, akkor különleges nemzetközi közbeavatkozásra van szükség.
Ez az árvíz ismételten bizonyítja a Kárpát-medence földrajzi természeti egységét, s azt, hogy a magyar oldal védekezése bármennyire megfeszített erovel történik, nem képes kivédeni a Kárpátokban keletkezett természetrombolás és a világszerte felmelegedo, változó félben lévo idojárás következményeit.
Képtelen helyzet az, hogy miközben a Duna-Tisza medencében lényegében csapadékhiányos, aszályos helyzet áll fenn, Bereget árvíz fenyegeti és a lakosságot ki kell telepíteni azért, mert a vízgyujtoterület felso részén nem történik semmi az ember, a lakosság védelme, az élet érdekében.
A kormány megtárgyalta és elfogadta a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter elõterjesztését az árvízvédelem helyzetérõl és feladatairól.
Hazánkban az ország területének, lakosságának, éves bruttó termelésének negyedét fenyegetik a folyók árvizei. Ezért a kérdésnek kiemelt fontosságot kell tulajdonítani. Ugyanakkor - a gazdasági nehézségek miatt - e feladat finanszírozása hosszabb ideje elmarad a veszély mértékétõl. Az indokolt fejlesztések kiesésén, lelassulásán túl a mûködtetés is jelentõs forráshiánnyal küzd, a védelmi létesítmények védõképessége romlik.
Az elõterjesztés bemutatta az árvízvédelmi létesítmények helyzetét, az ország biztonságpolitikájának részét képezõ állami alapfeladat ellátási feltételeinek folyamatos romlását, a nemzetgazdaságot terhelõ fokozódó kockázatot. Ennek alapján a kormány határozatában egyetértett azzal, hogy az ésszerû mértékû védelem megteremtésének legsürgõsebb feladatai érdekében szükséges, a központi költségvetést kímélõ forrásbõvítõ megoldások - bankhitel, segélyforrás igénybevétele, víz-kárelhárítási díj bevezetésének elõkészítése - kidolgozását, illetve lehetõségeik vizsgálatát meg kell kezdeni.
Döntése szerint a jövõben a költségvetés mindenkori helyzetének, lehetõségeinek figyelembe vételével, ám tudatos kockázat-vállalással határozzák meg az árvízvédelmi mûvek üzemeltetése és fejlesztése érdekében szükséges mindenkori ráfordításokat.
Az Országos Vízjelző Szolgálat naponta összegyűjti, feldolgozza és közreadja Magyarország folyóinak vízjárását jellemző hidrológiai és vízgyüjtőterületeinek hidrometeorológiai viszonyait jellemző meteorológiai adatokat, valamint a hajózható folyók gázlóviszonyait. Előrejelzi a vízjárás, jégjárás várható alakulását a folyókon, s árvíz idején müködteti az árvízjelző szolgálatot. Lebonyolítja a napi hidrológiai adatcserét a dunamenti országokkal a Duna Bizottság ajánlásának megfelelően.
Árvízkárok: vita a segélyekrõl Az elégedetlenek a Belügyminisztériumhoz fordulnak.
A helybeliek egy része elégedetlen a segélyezési gyakorlattal. Sérelmeik kivizsgálása érdekében feljelentést kívánnak tenni a Belügyminisztériumnál.
Mezõtárkány
A csaknem 1700 lakosú települést az elmúlt évben jelentõs mértékben sújtotta az ár- és a belvíz. A község vezetõi felmérték a károkat, s jelezték igényüket az állami támogatásra: 22 millió forintot kaptak a lakóházak, további 8 milliót pedig a középületek helyreállítására. A keretbõl 67 igénylõ részesült. Ennek feltétele az volt, hogy a községházán bejelentsék a károkat, majd a felmérést követõen a képviselõ- testület határozott a segély szétosztásáról. Az elégedetlenek szerint olyanok is kaptak támogatást, akik ténylegesen nem szorultak rá, míg más esetekben valódi károsultak is kimaradtak a kedvezményezettek körébõl. Ennek oka az - állítják a kritikusok -, hogy a testületben többségben vannak a polgármester beosztottjai, akiknek érdekük, hogy támogassák õt. Így kaphattak „árvízpénzt” egyebek mellett a polgármesteri hivatal dolgozói, valamint a téesz-irodisták is - állítják. Vélekedésüket azzal támasztják alá, hogy a község irányítója - aki e megbízatását társadalmi munkában végzi - egyben a helyi téesz elnöke, míg a testületben helyet foglal a szövetkezet fõagronómusa, raktárosa (aki egyben az alpolgármester is), szárításvezetõje, továbbá a község háziorvosa (aki máskülönben a polgármester felesége) is.
