Friss tételek
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "biológia" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "biológia" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

KERINGÉS [biológia]

A keringés szervrendszerének szerepe a vér mozgatása. A vér a táplálkozás szervrendszeréből veszi fel a tápanyagokat, a légzés szervrendszeréből a légzési gázokat, eljuttatja a sejtekhez és az ott felvett bomlástermékeket a kiválasztás szervrendszeréhez viszi. A keringés ezenkívül részt vesz a hőszabályozásban és a hormonok szállításában is.

Az anyagfelvételhez és –leadáshoz hajszálvékony, vékony falú kis erek sűrű hálózatára van szükség. Nagy nyomás kell » szív. A nyomás növeléséhez viszont kevés vastag érre van szükség. A szívből egy nagy ér vezet ki, amely több kisebb ágra, verőerekre vagy artériákra oszlik, az artériák pedig még tovább szétágazva vékony falú hajszálereket vagy kapillárisokat képeznek. A szív által létrehozott nyomás keringeti a vért az egész rendszerben.

Anyagok cseréjére négy helyen van szükség: az összes szövet sejtjeinél, a tápcsatorna felszívófelületén, a tüdő léghólyagocskáiban, valamint a vesében.

Mivel a légzési gázok nagyon fontosak a szervezet működése szempontjából, a gázcsere szolgálatában egy teljes, külön keringési kör áll.

Az ember vérkeringése két vérkörből áll:

Nagyvérkör: szív szövetek (táplálkozás és kiválasztás is) szív

Kisvérkör: szív tüdő szív

A két körben ugyanaz a vér folyik, nyolcas alakban kapcsolódnak egymáshoz.

A vénás keringési rendszernek van egy mellékpályája, a nyirokkeringés. A nyirokerek a szövetek sejtközötti folyadékától indulnak és a szív felé tartanak. A legvastagabb nyirokér – a mellvezeték – a szív előtt ömlik be a testből jövő vénába. A nyirokerekben a folyadékot a belégzéskor a mellüregben kialakuló szívó hatás és a vénában a szív felé áramló vér szívó hatása mozgatja. Az áramlást billentyűk segítik. A kis nyomású vénákban kevesebb vér folyik visszafelé, mint a nagy nyomású artériákban.

A nyirokerekben áramló folyadék a nyirok. Összetétele = a szövetek sejtközötti folyadékával. A nyirok a nyirokerek mentén elhelyezkedő nyirokcsomókon átszűrődik, nagy szerepe van a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében.

Keringésátrendeződés: ha valamelyik szervnek, szervrendszernek igényei növekednek, akkor máshonnan vonja el a vért a szervezet. Szimpatikus hatás: ha a szervezet erőit a menekülés érdekében mozgósítani kell.

Ilyenkor a mozgásszervek, az érzékszervek, az idegrendszer kap több vért, a kültakaró, a táplálkozás, a szaporodási szervrendszer kevesebbet. Paraszimpatikus hatás: fordítva.

Minden szövet hajszálereinek egy része az artériás szakaszon simaizommal elzárható, majd kinyitható máshol.

A szív a mellüregben, a tüdők között, a középvonaltól kissé balra, a mellhártyák által határolt gátorüregben helyezkedik el. Jobb oldalán fekszik, csúcsa balra mutat.

Kívülről a szívburok (PERICARDIUM) borítja. Külső felszínén látható a pitvarok és a kamrák határa és a szíve tápláló koszorúerek érhálózata. Négy üreg: jobb pitvar és kamra, bal pitvar és kamra. Pitvar fala vékonyabb, a kamráké vastagabb. Legvastagabb a bal kamra. Belülről a szívet a szívbelhártya borítja.

A pitvarok és kamrák között vitorlás billentyűk vannak. Ezek a szívbelhártya kettőzetei, ezeket rugalmatlan ínhúrok rögzítik a kamra falához. A pitvar összehúzódásakor a nagyobb nyomású vér a vitorlás billentyűket a kamra felé megnyitva beáramlik a kamrába. Ha a kamra húzódik össze, akkor a vér a vitorlás billentyűt a pitvar irányába nyomja, de az ínhúrok csak addig engedik a billentyűket, amíg a két oldal éppen találkozik, és elzárja a vér útját. Billentyűk, ínhúrok = passzív részvétel. Ahol az ínhúrok a kamra falához kapcsolódnak, ott a kamrafal izomzata kissé kihúzódik, ezt szemölcsizomnak nevezzük. A kamrából a vér az artérián keresztül távozik. A kamra és az artéria találkozásánál zsebes vagy félhold alakú billentyűket találunk. A zsebek felfelé nyitottak és amikor a vér kezdene a kamra felé visszaáramlani, akkor a zsebek megtelnek vérrel, és elzárják az eret. Három zsebes billentyű alkot egy zárókészüléket az érben. A szív falának mikroszkópi képén hám – kötőszövet – szívizom – kötőszövet – hám tagozódást látunk.

A szív működésének lényege az összehúzódás, amellyel nyomáskülönbséget állít elő a szívbe belépő vénák és a kilépő artériák között. Az összehúzódás ingerét a szív önálló ingerkeltő és ingerületvezető rendszere biztosítja. A jobb pitvar falában találjuk a szinuszcsomót. Ez egy módosult izomcsomó, amelyen szabályos időközönként akciós potenciál alakul ki, és ezzel a szomszédos sejteket is ingerli, így rajtuk is akciós potenciált, majd összehúzódást vált ki. Az összehúzódási hullám a pitvar falában sejtről sejtre terjed, és így viszonylag lassú összehúzódást hoz létre. Amikor az összehúzódási hullám eléri a pitvarkamrai csomót, akkor az ingerület idegsejtekre tevődik át és (a His-kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon keresztül) nagyon gyorsan, szinte egyszerre éri el a kamra összes izomsejtjét.

Percenkénti összehúzódások száma a PULZUSSZÁM.

A vér a szív bal kamrájából a legnagyobb verőéren, az aortán keresztül a testbe áramlik, onnan a jobb pitvarba jut vissza, ahonnan a jobb kamrán keresztül a tüdőartérián át a tüdőbe megy. A tüdőből a négy tüdővénán át a bal pitvarba kerül a vér. A szív bal felében oxigéndús vér áramlik, jobb felében pedig szén-dioxidban dús. Az aortán, vagyis a testbe menő artérián át oxigéndús vér folyik, a tüdőartérián, vagyis a tüdőbe menő artérián keresztül pedig szén-dioxidban dús vér. A testből jövő vénán szén-dioxid-dús vér érkezik a szívbe, a tüdővénákon át oxigéndús vér.

Az erek felépítése nagyon hasonlít a bélcsatorna felépítéséhez. A külső hámborítás alatt kötőszövet van, alatta simaizom, alatta újból kötőszövet, majd egy belső hámbélés.

Az artériák kötőszövete rugalmas rostokból felépülő tömött rostos kötőszövet, és körkörös izomrétegük is vastag.

A vénák vékonyabbak és kevésbé rugalmas falúak, viszont a bennük lévő zsebes billentyűk segítik a vér áramlását.

Az artériáktól a hajszálerek felé haladva az érfal egyre vékonyodik. A hajszálerek – capillaris – belső, egyrétegű laphámból állnak, máshol vannak szórványos kötőszöveti sejtek és izomsejtek is a laphámrétegen.

A szív nem a rajta átáramló vérből veszi fel a tápanyagokat és a légzési gázokat, hanem külön keringési rendszere van: ezek a koszorúserek. A test vérkörének részei, de a bal kamrából kilépő artéria, az aorta zsebes billentyűinek mélyedéséből indulnak.

A vérkeringés szabályozása a szívműködés, a vérnyomás, a kül. szervek vérellátottságának és a vér összetevőinek a szabályozását jelenti.

A szívműködést idegi és hormonális hatások befolyásolják. Az agy hipotalamuszának parancsára a szimpatikus hatást kiváltó idegek növelik a perctérfogatot, a paraszimpatikus hatást kiváltó idegek pedig csökkentik. A mellékvese adrenalin nevű hormonja is fokozza a szívműködést.

A nyirokerek, a nyirokcsomók és a lép

A nyirokerek a szövetek közül hajszálvékony, zárt végű csövekkel indulnak. A vakon végződő nyirokhajszálerek laphámsejtjei nem érintkeznek pontosan, hanem befelé kicsit egymásra csúsznak, a hámsejtek is billentyűként működnek. A nyirokhajszálerek egyre nagyobb nyirokerekbe szedődnek össze. A nyirokerek fala aktív összehúzódásra is képes. Vázizmok is segítik a nyirokáramlást. A nyiroktüszők a legkisebb nyirokszervek, kötőszöveti tokkal nem rendelkeznek.

A nyirokcsomók a nyirokvezetékekbe beiktatott, kicsit nagyobb szűrőkészülékek, bennük megtapadnak és osztódnak az idegen anyaggal kapcsolatba lépett fehérvérsejtek. Itt indul meg az immunreakció. Nyirokcsomók száma 600-700, méretük néhány mm, de fertőzés hatására 1-2 cm is lehet. Nyaki, hónalji és lágyéki nyirokcsomók vannak, befelé több nyirokér fut, kifelé csak egy.

A csecsemőmirigy fontos nyirokszervünk. A szegycsont alatt, a mellüregben helyezkedik el. Benne érnek a T-limfociták, itt válnak képessé a saját és az idegen anyag megkülönböztetésére. A csm a születéstől kamaszkor végéig nő, majd sorvad.

A lép a legnagyobb nyirokszerv. A hasüregben, a gyomor mögött, bal oldalon helyezkedik el. Sötétvörös, nyelv alakú, 15 cm hosszú. Állománya vörös és fehér színű részekre oszlik. A vörös rész vérraktározó, itt bomlanak szét az elöregedett vörösvérsejtek. A fehér állománynak a fehérvérsejtek termelésében van szerepe. A lépben az erekből kifolyó vér a sejtek között szabadon áramlik – mint a májban ill. a nyirokcsomókban.

A nyirok olyan fehérjementes vérplazma, amelyben fehérvérsejtek vannak

Tűrőképesség [biológia]

Tűrőképesség:

A különböző térbeli elhelyezkedés vagy az idő múlása, egyaránt megváltoztatja a környezeti hatást. Hogy az illető közösség hogyan tud alkalmazkodni ehhez a változáshoz, azt a tűrőképessége mutatja meg. Amelyek a változásokat tág határok között is elviselik, azok a tágtűrésűek, amelyek csak kismértékű ingadozást viselnek el, azok a szűktűrésűek.

Hőtűrő képesség, vízállapot

Az élőlények hőtűrő képessége szempontjából az élővilágot két nagy csoportra oszthatjuk. A tág hőtűrő képességű élőlények nagy hőingadozásokhoz is képesek alkalmazkodni. Néhány bálnafaj a sarki tengerek hideg vizében és a trópusi meleg tengerekben egyaránt otthonos. Azok az élőlények, amelyek csak kisebb hőingadozást képesek elviselni, a szűk hőtűrő képességű élőlények csoportjába tartoznak. Ezek vagy melegkedvelők, mint a trópusokon élő emberszabású majmok vagy hidegkedvelők, mint a déli sarkvidék pingvin fajai.

Vízállapot: A változó vízállapotú növények vízháztartása nagymértékben függ a környezet vízviszonyaitól. Ebbe a csoportba tartozó növények kiszáradástűrők, mert noha száraz időben kiszáradnak, nedves időben nagyobb mennyiségű víz felvételével ismét felélednek (zuzmó, moha).

Az állandó vízállapotú növények jó vízmeghatározó képessége és szabályozható párologtatása lehetővé teszi egyenletes vízháztartásukat a környezet ingadozó víztartalma mellett is.

A víz az állatok szempontjából is fontos környezeti tényező. A különböző állatfajok tűrőképessége egymástól jelentősen eltérhet a vízveszteség szempontjából. Az emlősfajok akkor is súlyos zavarokkal küzdenek, ha szervezetük víztartalmának 15-20%-át veszítik el. A gerinctelen állatok számos faja sokkal nagyobb vízveszteséget is képes elviselni.

Talajkolloidok: A talaj kémiai tulajdonságait elsősorban a talajrészecskék határozzák meg. Ezek egyrésze az 1-500 nanométeres nagyságrendbe sorolható. Az ilyen méretű részecskéket kolloidoknak nevezzük. A különböző talajok vízmegkötő képessége a bennük található talajkolloidok mennyiségétől függ

Az emberi agy részei és egyes részek főbb feladatai [biológia]

Az emberi agy részei és egyes részek főbb feladatai

A gerinccsatorna a nyakszirtcsont nagy nyílásán keresztül kapcsolódik az agykoponya üregéhez. A gerincvelő folytatásaként ebben az üregben helyezkedik el a központi idegrendszer egyik része az agyvelő. A koponyacsontok belső felülete és az agyvelő felszíne közötti rést a három agyhártya és a köztük lévő agyfolyadék tölti ki. Az agykamrák a gerincvelő központi csatornájának az agyban kiszélesedő szakasz, ahol az agyfolyadék termelődik. Az agytörzs mintegy folytatása a gerincvelőnek. Rajta keresztül haladnak a központi idegrendszer felszálló és leszálló pályái. Az agytörzsnek közvetlenül a gerincvelőhöz kapcsolódó része a nyúltvelő. Elülső részén egymással párhuzamosan futó két erős kiemelkedésként láthatók a felszálló és a leszálló pályák. A kiemelkedések piramisszerűen kiszélesednek. Erre utal piramispálya elnevezésük is. Az agytörzs kiszélesedő középső része a híd. Két elvékonyodó oldalával közvetlenül kapcsolódik a kisagyhoz. Nevét is onnan kapta, hogy rajta keresztül haladnak az idegpályák a nyúltvelő és a nagyagy, ill. a kisagy és a nagyagy között. Az agytörzs legfelső része a középagy. Területén látszólag laza elrendeződésben neuroncsoportok találhatók. Ezek egymással és a felszálló- ill. leszállópályákkal is tartják a kapcsolatot egy bonyolult hálózatos rendszert kialakítva. Ezt az egész agytörzset behálózó rendszert nevezzük agytörzsi hálózatos rendszernek. A kisagy a koponyaüreg alján az agytörzs mögött helyezkedik el. Két, egymással összefüggő féltekéből áll. A felszálló érző és a leszálló mozgató pályákról egyaránt kap információt. A mozgásban játszi fontos szerepet. Az agyvelőnek közvetlenül az agytörzs feletti szakasza a köztiagy. Nagyobbik része a talamusz területe, ez a felszállópályák átkapcsoló állomása. Innen indulnak ki az érzőpályák utolsó neuronjai a nagyagy felé. Az alatta elhelyezkedő hipotalamusz nemcsak a hormonális rendszernek, hanem az idegi működésnek is egyik fontos szabályozó központja. Az emberi agyvelő legnagyobb részét a nagyagy teszi ki. Ez jobb oldali és baloldali féltekére osztható. Felületén kiemelkedő tekervényeket és barázdákat látunk. Részei: homloklebeny, fali lebeny, nyakszirti lebeny, halántéki lebeny. A nagyagy feladata a különböző ingerek felfogása és továbbítása az agykéreg felé. Az agykéreg függőleges sejtoszlopokból épül fel. Ezek a sejtoszlopok nem függenek egymástól. Legjellemzőbb sejtjeik a piramissejtek. Ezek rövid nyúlványai a kéreghez, hosszú nyúlványaik a nagyagy fehérállományához kapcsolódnak. Ezek a sejtoszlopok néhány száz másik odairányuló és néhány száz visszairányuló idegrosttal tartják a kapcsolatot. Ezért az odaérkező információk nem váltanak ki impulzust, hanem feldolgozásuk és a válaszreakció küldése az agykéreg szabályozó rendszerén keresztül történik. Az agykéregben található a beszédmozgató- (a fali lebenynél), beszédérző-, halló- (a halántéklebenynél), mozgató-, érző- (a fali lebenynél), olvasó- és látóközpont (a nyakszirtlebenynél).

A vírusok [biológia]

Vírus: Fertőzőképes genetikai információ (latinul mérget jelent)

Ivanovszkij fedezte fel a múlt században a dohánylevél mozaikosodásán.

1) Dohány mozaikosodásának kórokozóját kereste:

- Présnedv a beteg növényből

- Baktériumszűrőn átszűrte

- A baktériumszűrőn nem volt kórokozó

- A szűrőn átcsepegett nedv fertőzőképes

A vírus kisebb, mint a baktérium.

2) Felépítésük jellegzetes, nem illeszthetők be a jelenlegi fejlődéstörténeti rendszerbe.

- Jellemzők: - Nem sejtes szerveződésűek.

- Élőlényekre jellemző tulajdonságaik vannak.

- Élettelenre jellemző tulajdonságaik vannak.

Megjelenési formák:

- Vegetatív vírus: bejut a gazdasejtbe és ott szaporodik

- Virion vírus: Inaktív formájú, majd mikor bejut a szervezetbe aktív vírussá változik és szaporodik.

Önmagukban életjelet nem mutatnak a vírusok, nem mozognak, nem szaporodnak, és nem is táplálkoznak.

Nagyságuk 1 és 300 nm.


Felépítésük: - fehérjeburok

- örökítőanyag (DNS/RNS)

A fehérjeburok szerkezete alapján

Helikális vírusok Kubikális vírusok Binális vírusok

A fehérjeburok A fehérjeburok Mind a két megjelenési

csigavonalban szabályos formá- forma.

tekeredik fel az jú. Feji rész: kubikális

örökítőanyagra Pl: herpesz Fari rész: helikális

Pl: bárányhimlő Pl: bakteriofágok

A vírusok szaporodása: A virion vírus bekerül a gazdaszervezetbe, ott vírussá alakul és a gazdasejt DNS-ét átprogramozza majd azt is hozza létre.

Eredet: Az örökítőanyag kiszabadult a sejtből és önállóságra tett szert, a gazdaszervezetekkel párhuzamosan fejlődnek.

A megtámadott élőlények fajtája szerinti csoportosítás


a) Bakteriofág vírus b) Növényi vírus c) Állati vírus

Baktériumokat Pl: Mozaikosodás Pl: Veszettség

pusztító vírus

a) Megbetegítés: A vírus farki része megtapad a baktériumon a feji részből a DNS / RNS a sejtfalon keresztül bejut a baktériumba, a fehérjeburok pedig kívül marad.

Védekezés a vírusok ellen: Az immunrendszer felerősítése, oltás.

immunitás

aktív passzív

Az ellenanyagot kész ellenanyagot

a szervezet maga kap.

állítja elő.

Prokarióta, eukarióta élőlények [biológia]

Prokarióta, eukarióta élőlények

A legősibb eredetű élőlények a prokarióták. Sejtjeikben az örökítőanyag még nincs körülhatárolva. Az összes többi élőlény az eukarióták közé tartozik. Ezek sejtjeiben már körülhatárolt, valódi sejtmag található.

Rendszertani kategóriák: faj – nem – család – rend – osztály – törzs.

Faj: azokat az élőlényeket foglalja magába, amelyek származása közös, külső és belső felépítésük lényegében megegyezik, a természetben szaporodási közösségben élnek.

Autotróf táplálkozás: az olyan élőlények, amelyek testük felépítéséhez egyszerű szervetlen anyagokat, pl. szén-dioxid, víz használnak fel.

Heterotróf táplálkozás: az olyan élőlények, amelyek testük felépítéséhez más élőlények által elkészített szerves anyagokat, pl. fehérje, szénhidrát, zsír használnak fel.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Az emésztő rendszer kémhatásai: gyomornedv savas (kék lakmusz piros lesz), a béltartalom lúgos. Enzimek segítségével monomerekre bontjuk a táplálékot, az enzimek működése a közeg kémhatásától függ. Pepszin savas kémhatásban fehérjéket bont, a többi enzim lúgos közegen bont.

B. Mi a lényege az ingerület vezetésének? Ha nyugalomban van az idegsejt, azaz nincs ingerület, akkor mérhető feszültség van a sejten belseje és a külseje között, ez a nyugalmi potenciál, ami –90mV, és ezt az egyenlőtlen ioneloszlás okozza (a sejten kívül Na+, a sejten belül K+ található). Az ionok ilyen eloszlását egy aktív mechanizmusnak, ami a kálium-nátrium pumpának (ez a káliumot beszívja, a nátriumot kilökdösi), működése közben ATP bomlik. Fehérje anionok a sejten belül többen vannak, ezért negatív a potenciál különbség.

Ha ingerület érkezik, akkor depolarizálja a membránt (+50mV), megszűnik a pumpa, és kiváltja az akciós potenciált (+50mV). A sejt addig újra nem ingerelhető, míg vissza nem áll a nyugalmi potenciál (ez pártízed másodperc), ezért egyirányú az ingerület.

Idegsejtjeink száma 10 milliárd, az élet folyamán nem születik több, és egy életkor elérése után elkerülhetetlen a pusztulásuk.

C. A zöld növények pótolni tudják az összes légzési gázt: ez azért van, mert sokkal intenzívebb a növények fotoszintézise, mint az összes élőlény légzése.

D. Biológiai album, 94-es tábla: emberi szem. Látás szerve: a két szemüregben helyezkedik el, két szemgolyóból áll. A szemgolyókon található szemmozgató izmok segítségével mozog a szem. Kívülről az ínhártya borítja, ennek elülső 1/6-od része a szaruhártya, az ínhártyán belül van az érhártya, ennek külső része az írisz (pigment sejtek száma határozza meg a színt). Az írisz középén lévő lyuk a pupilla. A pupilla fényrekesz (szűkül, tágul, szabályozza a fény mennyiségét). A körkörös izmok beszűkítik a pupillát, a hosszanti izmok kitágítják a pupillát (az érzelmek is hatással vannak a pupillára, a kellemetlenre pl. összeszűkül ). Az írisz mögött helyezkedik el a sugártest, ehhez kapcsolódnak a lencsefelfüggesztő rostok (ha összehúzódnak, akkor laposabb lesz), ezek függesztik fel a szemlencsét, a szemlencse pedig a fókuszt határozza meg. Az érhártyán belül van az ideghártya vagy retina. Ezen találhatók az idegsejtek, a pálcikák és a csapok. A pálcikák a fény-árnyék receptora, a csapok a színlátást teszik lehetővé.

A halak rendszertani beosztása testfelépítésük és életmódjuk. [biológia]

A halak rendszertani beosztása testfelépítésük és életmódjuk.

A halak vízben élő gerincesek. Tengelyesen szimmetrikusak, testük áramvonalas (orsó alakú test, oldalról lapított Pl.: ponty, hát- hasi irányban lapított Pl.: rája) Vékony nyálkás bőrük van. Páratlan végtagjaik a hátúszó, a farokúszó és a farok alatti úszó. Előrehaladó mozgásukat többnyire a farokúszó segíti. Páros úszóik: a mellúszók és a hasúszók (ezek valódi végtagok, mert van függesztő övük). Ezek mozgás közben az egyensúlyozást segítik. Számos faj rendelkezik úszóhólyaggal, melynek gáztartalmát változtatni tudja az állat. Előbelük kitüremkedéséből alakult ki a kopoltyúk, amelyekkel képesek lélegezni a vízben. Ez erekkel dúsan behálózott lemezekből áll. Lehetnek növényevők, ragadozók, vagy dögevők. Többségük külső megtermékenyítésű. A nőstények nagy számú petéket raknak le, amelyeket a hímek megtermékenyítenek.

Ikra: Petesejt vékony kocsonyás réteggel.

Bojtos úszójú hal: Átmenet a halk és a kétéltűek között. Mocsaras területeken él. Mai utódja a tengerek mélyén élő maradványhal.

Fehér cápa: A nyílt tengerek, óceánok lakója. Háromszög alakú fogai több sorban helyezkednek el a szájában és igen élesek. Általában rajokban vonuló halakat követ, ezekkel táplálkozik. A vízben úszó embert is megtámadják.

Ráják: Hasi- háti irányban lapítottak. A zsibbasztó rája különleges szervében (módosult izom) elektromos áramot termel. A termelt áram erőssége a 200 voltot is elérheti. Ezzel az árammal bénítja meg zsákmányait. A tengerfenék talajlakó állataival táplálkozik.

Hering: 30 centiméteres hosszúságú állat. Hatalmas rajokban él az Európa körüli hideg tengerekben. A tengerben lebegő kisebb élőlényekkel táplálkoznak. Ikrákkal szaporodnak, ikráikat több centiméteres vastagságban rakják le

Örökölt és tanult magatartásformák [biológia]

Örökölt és tanult magatartásformák

Az állatok viselkedésükkel válaszolnak úgy a környezetük állandó változásaira, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő. Ha ez a viselkedés genetikailag meghatározott az állat számára, akkor öröklött magatartásformáról beszélünk. Ilyen a feltétlen reflex, ami egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Öröklött viselkedési formákat kiváltó inger a kulcsinger.

Az állatok személyes tapasztalatszerzésükön keresztül tanult magatartásformákat is beépítenek viselkedésükbe. Bizonyos életszakaszhoz kötődik a bevésődés útján történő tanulás. A tapasztalatszerzés egyik legegyszerűbb formája a megszokás. Ennek során azt tanulja meg az állat, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. A tanult viselkedés egyik alapformája a feltételes reflex. Összetettebb tanulási forma a belátásos tanulás.

Termelői szint

A trópusi esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Az egyenlítői éghajlat környezeti tényezői kedvezőek a dús növényzet kialakulásához. Egyenletesen meleg hőmérséklet, az állandó felszálló légáramlás következtében szinte napról napra megújuló esőzések követik egymást. Evvel együtt jár a levegő rendkívül nagy vízgőztartalma is.

Az esőerdő növényei állandóan lombosak, a növényeken folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A trópusi esőerdőben a növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg egymástól (felső, középső, alsó lombkoronaszint). A trópusi esőerdők jellemző tulajdonsága, hogy az erdőt igen sokféle fafaj alkotja. Igen sokféle lián és fánlakó növény él az esőerdőkben, jelentősek az esőerdők biomassza termelésében. Az esőerdők mindegyik szintjére jellemző a mohák hatalmas tömegű előfordulása. Szerepük a vízraktározás.

Lomberdő csak azon a mérsékelt övi területen alakul ki, ahol a csapadék mennyisége meghaladja az évi 500 mm-t. A hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, jellemző az évi nagy hőingás.

A lomberdőkben a szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. Ősszel a nedvességhiány kiváltja a lombhullást. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A trópusi esőerdőkkel szemben a mérsékelt övi lomberdőket csak kevés fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek a száma a trópusi esőerdőkhöz képest kevesebb (felső, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, mohaszint).

Eutrofizációs folyamat:

A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben megnő a szerves anyag termelése. Ezt a lebontó élőlények egy idő után már nem képesek feldolgozni. A túl sok szerves anyagon elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek szintén oxigént használnak fel a légzésükhöz. A vízben a csökkenő oxigéntartalommal egyidejűleg növekszik a mérgező anyagcseretermékek (ammónia) mennyisége. Az ily módon elöregedő természetes víz lassan feltöltődik iszappal, majd lápos területté alakul át.

Örökölt és tanult magatartásformák

Az állatok viselkedésükkel válaszolnak úgy a környezetük állandó változásaira, hogy magatartásuk a környezetbe való beilleszkedést segítse elő. Ha ez a viselkedés genetikailag meghatározott az állat számára, akkor öröklött magatartásformáról beszélünk. Ilyen a feltétlen reflex, ami egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Öröklött viselkedési formákat kiváltó inger a kulcsinger.

Az állatok személyes tapasztalatszerzésükön keresztül tanult magatartásformákat is beépítenek viselkedésükbe. Bizonyos életszakaszhoz kötődik a bevésődés útján történő tanulás. A tapasztalatszerzés egyik legegyszerűbb formája a megszokás. Ennek során azt tanulja meg az állat, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. A tanult viselkedés egyik alapformája a feltételes reflex. Összetettebb tanulási forma a belátásos tanulás.

Termelői szint

A trópusi esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Az egyenlítői éghajlat környezeti tényezői kedvezőek a dús növényzet kialakulásához. Egyenletesen meleg hőmérséklet, az állandó felszálló légáramlás következtében szinte napról napra megújuló esőzések követik egymást. Evvel együtt jár a levegő rendkívül nagy vízgőztartalma is.

Az esőerdő növényei állandóan lombosak, a növényeken folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A trópusi esőerdőben a növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg egymástól (felső, középső, alsó lombkoronaszint). A trópusi esőerdők jellemző tulajdonsága, hogy az erdőt igen sokféle fafaj alkotja. Igen sokféle lián és fánlakó növény él az esőerdőkben, jelentősek az esőerdők biomassza termelésében. Az esőerdők mindegyik szintjére jellemző a mohák hatalmas tömegű előfordulása. Szerepük a vízraktározás.

Lomberdő csak azon a mérsékelt övi területen alakul ki, ahol a csapadék mennyisége meghaladja az évi 500 mm-t. A hőmérséklet minimuma fagypont alatt van, jellemző az évi nagy hőingás.

A lomberdőkben a szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. Ősszel a nedvességhiány kiváltja a lombhullást. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A trópusi esőerdőkkel szemben a mérsékelt övi lomberdőket csak kevés fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek a száma a trópusi esőerdőkhöz képest kevesebb (felső, alsó lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, mohaszint).

Eutrofizációs folyamat:

A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben megnő a szerves anyag termelése. Ezt a lebontó élőlények egy idő után már nem képesek feldolgozni. A túl sok szerves anyagon elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek szintén oxigént használnak fel a légzésükhöz. A vízben a csökkenő oxigéntartalommal egyidejűleg növekszik a mérgező anyagcseretermékek (ammónia) mennyisége. Az ily módon elöregedő természetes víz lassan feltöltődik iszappal, majd lápos területté alakul át.

20 kérdés 20 válasz [biológia]

20 kérdés 20 válasz [Biológia]

1, Rendszertani kategóriák:

Faj – nem – család – rend – osztály – törzs.

2, faj:

Élőlények rendszerezésének alap egysége. Lényeges tulajdonságaikban megegyező, azonos kromoszómaszámú, egymással termékeny utódokat létrehozó egyedek csoportja.

Máshogy: azokat az élőlényeket foglalja magába, amelyek származása közös, külső és belső felépítésük lényegében megegyezik, a természetben, szaporodási közösségben élnek.

3, prokarióták és eukarióták fogalma:

prokarióta sejt: olyan sejt, amelynek nincs membránnal körülhatárolt sejtmagja (baktérium, kékmoszat)

eukarióta sejt: olyan sejt, amelynek van membránnal körülhatárolt sejtmagja

4, heterotróf és autotróf táplálkozás:

heterotróf: táplálkozásmód olyan élőlényekre jellemző, amelyek testüket felépítő szerves anyagokat a felvett szerves anyagokból építi fel. Pl.: gombák, állatok, baktériumok egyrésze. egyszerűbben: az olyan élőlények, amelyek testük felépítéséhez más élőlények által elkészített szerves anyagokat, pl. fehérje, szénhidrát, zsír használnak fel.

autotróf: táplálkozásmód olyan élőlényekre jellemző, amely fény vagy kémiai energia felhasználásával szervetlen anyagból szerveset tud előállítani. Pl.: növények

Egyszerűbben: olyan élőlények, amelyek testük felépítéséhez egyszerű szervetlen anyagokat, pl. szén-dioxid, víz használnak fel.

5, nyitva termők, zárva termők:

Nyitvatermők: a növényvilág egyik ősi törzse. Ősi típusú virágos növények, a magkezdemény szabadon fejlődik a termőleveleken. Általában örökzöldek. A legismertebb csoportjukat a fenyők alkotják.

Zárvatermők: a legfejlettebb növényi törzs. A termőlevelek magházzá nőnek össze és körülveszik a magkezdeményt. A termő a megtermékenyítés után terméssé alakul. Két osztályuk van: egyszikű, kétszikű.

6, növényi szervek:

Hiányos

7, ízeltlábúak osztályai:

Többsejtű eukarióta állattörzs. Az összájúak közül a legfejlettebbek. Külső kitinváz, szelvényezett, ízekből álló lábak, testtájaik jellemzik, az élővilág legnépesebb törzse.

8, gerincesek osztályai:

Az állatvilág legfejlettebb törzse. Közös jellemzőjük a belső csontos vagy porcos váz, cső idegrenszer és élőbél-eredetű légzőszervrendszer.

9, populáció:

Azonos fajú egyedek térben és időben együtt élő csoportja, amelyek egymással szaporodási közösséget alkotnak.

Egyedszám: egy populáció összlétszáma génállománya: a populáció egyedeinek összesített génkészlete.

Növekedése: a populáció egyedszámának idő alatti pozitív megváltozása. Egy idő után a környezet eltartó képessége befolyásija.

Térbeli eloszlása: a populáció egyedeinek elhelyezkedése az élőhelyen. Az eloszlás módja szerint megkülönböztetünk egyenletes, egyenlőtlen, felhalmozott (feldúsult) és szigetszerű elosztást.

Bővebben: A legegyszerűbb felépítésű közösségben azonos fajhoz tartozó egyedek élnek együtt. Az ebben élő egyedek egymás közt szaporodnak. Ezt a közösséget nevezzük populációnak.

A populáció nagyságát a benne élő egyedek összességével, az egyedszámmal fejezhetjük ki. A populációk sűrűségét az egységnyi területen élő egyedek számával jelöljük. A populációk szerkezetére az egyedek koreloszlása is jellemző tulajdonság.

A populációk egyedszámát a születések és halálozások száma, valamint a populációt érintő be-és kivándorlások befolyásolják. Az egyedszám meghatározott idő alatti változásával fejezhetjük ki a populáció növekedését, ezt befolyásolja a környezet eltartó képessége.

Egy adott területen különböző fajok populációi élhetnek egymással kölcsönhatásban. Ezeknek többféle típusa ismert:

- Az együttélés kölcsönös előnyt jelent a résztvevő populációk számára, mert élettevékenységükkel elősegítik a társpopulációk életműködéseit.

- A versengés kölcsönösen hátrányos, mert a létfeltétel, amit a populációk hasonlóan használnak fel, nem elegendő valamennyiknek.

- Az élősködés esetében az egyik faj populációja a másik faj populációján élősködik.

- A zsákmányszerzés esetében a zsákmányszerző populáció táplálékként fogyasztja a zsákmány populációt.

10, környezet:

Az élőlényt körülvevő, vele kölcsönhatásban álló élő és élettelen tényezők összessége.

11, levegő összetétele:

Összetétele Nitrogén 78%. Oxigén 21% a maradék 1% pedig vízgőz, szén-dioxid, hidrogén, nemesgázok és más különböző szennyezőanyagok.

12, szén körforgása:

A szén körforgása a környezetünkben zajló anyagforgalom egyik típusa.

Évmilliók alatt az elpusztult élőlények a talajba kerültek, nagy hőmérsékleten és nyomáson szenesedtek, így jöttek létre a széntelepek, kőolajtelepek óriási energiaforrást képviselve. Az ember a szenet kitermelve a gyárakban szabadítja fel az energiát a tüzelés révén. A szén elégetése során az égéstermékek között a szén-dioxid is szerepel, mely a légkörbe kerül.

Az élőlények biológiai oxidációja is termel szén-dioxidot, mely szintén a légkörbe távozik a szervezetekből.

Az autotróf növényi fotoszintézis az a folyamat, mely szén-dioxidot igényel. Az előállított szerves anyag a heterotróf élőlények testébe kerül a táplálkozási kapcsolatok révén. A gáz a növény testébe a gázcserenyílásokon átkerül.

A növények és az állatok pusztulásuk után a talajba kerülnek, lebontó szervezetek lassan lebontják a szervezeteket és a folyamatot szintén szén-dioxidtermelés, kíséri, mely a légkörbe kerül.

Beláthatjuk, hogy a szén körforgása szempontjából a szén-dioxid gáz a főszereplő, mely a levegőben, a vízben és a talajban egyaránt előfordul.

13, szimbiózis:

(együttélést jelent.) olyan kölcsönhatás az élőlények között, amely minkét fél számára előnyős (+;+) pl.: fenyők gyökerei, gombák.

(szimbiózis) „++” A jelenségre mind a növény-, mind az állatvilágban rengeteg példát találunk, de jól ismert néhány növény- és állatpopuláció szimbiózisa is. Pl.: Fenyő- gomba; Nitrogénmegkötő baktérium- gyökér; Cellulózbontó baktérium- tehén.

14, Versengés:

Versengés: „- -„Ez a leggyakoribb. Azonos ökológiai igényű populációk között alakul ki. Ennek elkerülése végett a teljesen azonos ökológiai igényű populációk földrajzilag is elkülönülnek. Pl.: A trópusi esőerdők liánjai és fán lakó növényei fény felé való törekvése.

Bővebben: Asztalközösség: (kommenzalizmus) „0+” Az egyik számára a másik léte közömbös, a másiknak viszont határozott előnyt jelent a kapcsolat. Pl.: Gólya- veréb; Oroszlán- kígyó; Ragadozóhal- kalózhal.

Hasznos együttélés: (szimbiózis) „++” A jelenségre mind a növény-, mind az állatvilágban rengeteg példát találunk, de jól ismert néhány növény- és állatpopuláció szimbiózisa is. Pl.: Fenyő- gomba; Nitrogénmegkötő baktérium- gyökér; Cellulózbontó baktérium- tehén.

Antibiózis: „-0” Amikor az egyik egyedre nem hat a másik, de másban kért okoz. Ez a jelenség általában mikroorganizmusok között hat. Pl.: Gomba- antibiotikum (Az ecsetpenész termeli a penicillint, tehát rá nem hat, de mást öl)

Élősködés: Parazitizmus: „+-” Egyik élőlény a másikból táplálkozik, de nem pusztítja el. A növényi paraziták lehetnek teljes paraziták (aranka, napraforgó) és fél paraziták (csak szervetlen anyagot szív fel). Az állati paraziták lehetnek külső (tetű) és belső (bélféreg) paraziták.

Táplálkozási kapcsolat: Ilyenkor az egyik populáció, mint zsákmányszerző, táplálékként pusztítja a másik populáció, a zsákmánypopuláció tagjait. Ilyenkor a két populáció szoros kapcsolatban van egymással. Az egyik tagjainak száma meghatározza a másik tagjainak számát. Van olyan, amelyik élőket pusztít. Pl.: ragadozók, növényevők, mindenevők. Van olyan, ami élettelent pusztít. Pl.: dögevők, iszapevők, földevők, ürülékevők, lebontók.

15, Táplálkozási piramis részei:

Lebontók, növények, növényevők, ragadózók, csúcsragadozók

16, biom:

A társulások zonálisan elhelyezkedő, egész kontinensekre kiterjedő nagy egységei a biomok.

17, Magyarországi nemzeti parkok:

Aggteleki Nemzeti Park, Bükki Nemzeti Park, Fertő-Hanság Nemzeti Park, Hortobágyi Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park, Duna-Dráva Nemzeti Park, Körös-Maros Nemzeti Park, Őrségi Nemzeti Park, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park 18,

18.tételes és feltétlen reflex:

feltételes: feltétlen reflex és közömbös inger azonos idejű társításán alapuló folyamat, amely két központ egyidejű ingerlésével lakul ki, sokszori ismétlődés révén. Egy idő után új társult inger is kiválthatja a megfelelő reakciót. Központja az agykéreg.

Feltételen: olyan veleszületett reflexműködés, amely esetén a receptorokat ért inger hatására a válasz minden körülmények között bekövetkezik. A központok a gerincvelőben és a nyúltagyban vannak.

Reflex: alapvető idegrendszeri folyamat, amellyel a szervezet felfogja az ingereket, és válasz reakciótót hoz létre.

19, Motiváció:

az állat megfelelő belső állapota, amely az adott cselekvés végrehajtására készteti. pl.: éhség, szomjúság, félelem.

20, kulcsinger:

öröklött viselkedésformákat kiváltó külső hatások.

A tudományos és szakmai stílus jellemzői [nyelvtan]

A tudományos és szakmai stílus jellemzői

Napjainkban az egyik legeröteljesebben fejlödö stílusréreg: a tudományos , szakmai stílus. Átfogó fogalom, a tudományok (filozófia, társadalomtudományok: pl. szociológia, jogtudomány), a természettudományok: pl. fizika, biológia, matematika), az alkalmazott tudományok (pl. orvostudomány, kohászat stb.) és a művészetek (pl. zene, színház, film, tánc stb.) stílusa.

Ennél a stílusrétegnél többféle közléshelyzettel, eltérő nyelvi magatartással kell számolnunk.

A tudományos stílusnál megkülönböztetünk egy felső – általában írásbeli – réteget, ennek egy kiművelt szóbeli változatát, – és egy alsó szintet is.

Nagyok a műfaji eltérések is: a legjellemzőbb műfajok:

- tudományos értekezés,

- esszé,

- ismeretterjesztő cikk,

- tanulmány, előadás,

- szakmai vita,

- hozzászólás,

- kritika,

- felszólalás,

- értékelés,

- iskolai felelet,

- dolgozat,

- szakmai beszélgetés stb.

Természetesen jelentős különbségeket eredményez a téma is, különböző megfogalmazást kíván a valóságnak pl.: orvostudományi, vagy művészettörténeti megközelítése. A szakmai tudományos stílus valamennyi műfajában a kommunikatív tényezők közül a valóságnak van leginkább meghatározó szerepe.

A tudományos stílus főbb stílusjegyei:

- A szövegformálás minden eszközével a valóságról adott kép pontosságára és egyértelműségére törekszik, másodlagos a beszélő személye és a hallgatóra tett hatás szándéka.

- A szóválasztás alapja a nemzeti irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozat szókincse: a szakszavak (terminus technikusok), szakkifejezések. Legfőbb követelmény a szakszavak egyértelműsége, ezért a szavakat nem módosíthatjuk, nehogy véletlenül más jelentést sugalljon. Egy-egy tudományág felhasznált szakszóinak összessége a terminológia. A szakterületek nemzetközi kapcsolataiból ered az idegen szavak gyakori használata (pl. radar, nukleáris, gén stb.)

- Hangulati értéke a szakszavaknak a szakszövegben nincs, de a megértés érdekében használhatunk szemléletes kifejezéseket, képszerű formákat. (pl. galériaerdő, a folyómenti erdősáv elnevezése…)

- A mondanivaló megszerkesztése: minden részében követhető legyen, kiemelkedő szerepe van a világosságnak és a gazdaságosságnak úgy, hogy megmaradjon az árnyaltság és a kellő részletezés.

- Főleg kijelentő mondatok alkalmazására kerül sor, de gyakoriak az alárendelő szerkezetek, az egyszerű mondatok is gyakran bővítettek, jellemzők az igeneves szerkezetek, láncolatos jelzők, halmozott mondatrészek. Uralkodnak a teljes szerkezetű mondatok, rendszeresek a következtető és a magyarázó mondatok, feltételes mondatok…

- A tudományos-szakmai stílus erősen névszói (nominális) jellegű, hiszen a kutatók névszókkal, megnevezett fogalmakkal, tulajdonságokkal, mennyiségekkel tárják fel a tényeket, összefüggéseket.

- A tudományos igényű művek kerülik az ismétléseket, a bőbeszédűséget, tartalmilag elsődleges a téma pontos körülhatárolása, a hozzá nem szorosan kötődő elemek elhagyása.

- Logikus, áttekinthető szerkezetben, szakmai nyelven, érzelemmentesen előadott ill. leírt szöveg, többnyire leírt formája, vizuálisan is áttekinthető (pontos utalások, kiemelések, grafikonok, vázlat, zárójeles magyarázatok – tanulmányok végén gyakran hivatkozási jegyzék, szakirodalom feltüntetése szerepel).

- A kiemelés számtalan módja szerepelhet: aláhúzás, tipográfiai (nyomdatechnikai) jelölés, szaggatott vonal, felkiáltójel, vastagbetűs vagy dőlt betűvel írt szöveg, új bekezdés, számozás stb.

- Több és bonyolultabb kötőszót használ a stílus, ezek szerepe az előre- ill. hátrautalás a szövegben, ill. a szövegösszefüggések kifejezése.

A tudományos stílusban az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák. A nem nyelvi kifejezőeszközöknek (gesztus stb.) alig van szerepe, ezért még fokozottabb igény a szöveg gondos szerkesztettsége, hangsúlyozottabb szövegtagolása, a változatosság és a szemléletesség.

A stílusréteg egyes műfajai azokhoz szólnak, akik nem szakemberek (de alkalmanként még döntéshozók lehetnek), fontos ezért az érdeklődés felkeltése adott tudományos kérdések iránt, ismeretátadás, szemléletbővítés.

Fontosak a stílus műfajain belül a tudományos folyóiratok tanulmányai (szakmabelieknek), a szakcikkek, az ismeretterjesztő kiadványok (nem szakmabelieknek, hanem ún. laikusoknak), a szakkönyvek és az egy-egy területről átfogó ismeretanyagot nyújtó monográfiák.

Hazai fátlan társulások [biológia]

Populációk és társulások

Hazai fátlan társulások:

A hazai fátlan társulások ősi klímazonális területeit az ember, mezőgazdasági területekké alakította.

- Homoki gyepeket: Az alapkőzet sajátosságai alakították ki. A homoki gyepek élőhelyein jól tanulmányozható a kopár területek beerdősülésének folyamata.

- Szikes társulásokat: a talajviszonyok alakították ki. Az erős párolgás miatt túlsúlyba jut a nátriumionok mennyisége. A magas só tartalmat csak a félsivatagi növények képesek elviselni. A szikeseknek két alapvető típusa ismert, a száraz és a nedves szikes. A szikesek növénye az orvosi székfű vagy a kamilla.

- Sziklagyepek: kialakulását az alapkőzet befolyásolja. Ezek a hazai középhegységek pionír társulásai.

- Lejtősztyepprétek: az alapkőzet hatását már mérsékli az aránylag vastag humuszban gazdag talajréteg. Virágzó fajokban gazdag társulások találhatók itt.

- Láprétek: A lefolyástalan, az egykori láperdők helyén találhatók. Jellemzőjük, hogy az elpusztuló növényzetből a levegőtlen talajban tőzeg képződik. Nagy területeket borítanak be a lombosmohák.

- Mocsárrétek: a friss vízellátású, nyáron kiszáradó területeken alakultak ki. Fontos szerepük van a takarmányozás szempontjából. Uralkodó pázsitfüvek: fehértippan, réti csenkesz.

- Magassásos: az árterek időszakosan vízzel borított területein alakultak ki.

- Nádasok: 1-2 méter magas vízben gyökerező, fotoszintetizáló magasan a víz fölé emelkedő növényzet. Szerepe jelentős a part felől a vízbe kerülő szennyező anyagok megszűrésében.

- Vízi növényzet: társulásait is a fátlan társulások közé soroljuk.

Állatvilága:

Jellemző, hogy két csoportra osztható, a szárazföldi és a vízi állatok csoportjára.

- Szárazföldi állatok: - elsődleges fogyasztók: pocok, ürge, hörcsög, mezei nyúl, fácán,

fogoly, túzok

- másodlagos fogyasztók: ragadozó és rovarevő emlősök, madarak

- harmadlagos fogyasztók: ragadozó madarak

- lebontók: baktériumok, gombák, rovarok

- Vízi társulások: - elsődleges fogyasztók: planktonok

- másodlagos fogyasztók: kis álatokkal táplálkozó halak, ill. madarak

- harmadlagos fogyasztók: ragadozó halak és madarak

- lebontók: baktériumok, egysejtűek, férgek, puhatestűek.

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates