A keringés szervrendszerének szerepe a vér mozgatása. A vér a táplálkozás szervrendszeréből veszi fel a tápanyagokat, a légzés szervrendszeréből a légzési gázokat, eljuttatja a sejtekhez és az ott felvett bomlástermékeket a kiválasztás szervrendszeréhez viszi. A keringés ezenkívül részt vesz a hőszabályozásban és a hormonok szállításában is.
Az anyagfelvételhez és –leadáshoz hajszálvékony, vékony falú kis erek sűrű hálózatára van szükség. Nagy nyomás kell » szív. A nyomás növeléséhez viszont kevés vastag érre van szükség. A szívből egy nagy ér vezet ki, amely több kisebb ágra, verőerekre vagy artériákra oszlik, az artériák pedig még tovább szétágazva vékony falú hajszálereket vagy kapillárisokat képeznek. A szív által létrehozott nyomás keringeti a vért az egész rendszerben.
Anyagok cseréjére négy helyen van szükség: az összes szövet sejtjeinél, a tápcsatorna felszívófelületén, a tüdő léghólyagocskáiban, valamint a vesében.
Mivel a légzési gázok nagyon fontosak a szervezet működése szempontjából, a gázcsere szolgálatában egy teljes, külön keringési kör áll.
Az ember vérkeringése két vérkörből áll:
Nagyvérkör: szív → szövetek (táplálkozás és kiválasztás is) → szív
Kisvérkör: szív → tüdő → szív
A két körben ugyanaz a vér folyik, nyolcas alakban kapcsolódnak egymáshoz.
A vénás keringési rendszernek van egy mellékpályája, a nyirokkeringés. A nyirokerek a szövetek sejtközötti folyadékától indulnak és a szív felé tartanak. A legvastagabb nyirokér – a mellvezeték – a szív előtt ömlik be a testből jövő vénába. A nyirokerekben a folyadékot a belégzéskor a mellüregben kialakuló szívó hatás és a vénában a szív felé áramló vér szívó hatása mozgatja. Az áramlást billentyűk segítik. A kis nyomású vénákban kevesebb vér folyik visszafelé, mint a nagy nyomású artériákban.
A nyirokerekben áramló folyadék a nyirok. Összetétele = a szövetek sejtközötti folyadékával. A nyirok a nyirokerek mentén elhelyezkedő nyirokcsomókon átszűrődik, nagy szerepe van a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében.
Keringésátrendeződés: ha valamelyik szervnek, szervrendszernek igényei növekednek, akkor máshonnan vonja el a vért a szervezet. Szimpatikus hatás: ha a szervezet erőit a menekülés érdekében mozgósítani kell.
Ilyenkor a mozgásszervek, az érzékszervek, az idegrendszer kap több vért, a kültakaró, a táplálkozás, a szaporodási szervrendszer kevesebbet. Paraszimpatikus hatás: fordítva.
Minden szövet hajszálereinek egy része az artériás szakaszon simaizommal elzárható, majd kinyitható máshol.
A szív a mellüregben, a tüdők között, a középvonaltól kissé balra, a mellhártyák által határolt gátorüregben helyezkedik el. Jobb oldalán fekszik, csúcsa balra mutat.
Kívülről a szívburok (PERICARDIUM) borítja. Külső felszínén látható a pitvarok és a kamrák határa és a szíve tápláló koszorúerek érhálózata. Négy üreg: jobb pitvar és kamra, bal pitvar és kamra. Pitvar fala vékonyabb, a kamráké vastagabb. Legvastagabb a bal kamra. Belülről a szívet a szívbelhártya borítja.
A pitvarok és kamrák között vitorlás billentyűk vannak. Ezek a szívbelhártya kettőzetei, ezeket rugalmatlan ínhúrok rögzítik a kamra falához. A pitvar összehúzódásakor a nagyobb nyomású vér a vitorlás billentyűket a kamra felé megnyitva beáramlik a kamrába. Ha a kamra húzódik össze, akkor a vér a vitorlás billentyűt a pitvar irányába nyomja, de az ínhúrok csak addig engedik a billentyűket, amíg a két oldal éppen találkozik, és elzárja a vér útját. Billentyűk, ínhúrok = passzív részvétel. Ahol az ínhúrok a kamra falához kapcsolódnak, ott a kamrafal izomzata kissé kihúzódik, ezt szemölcsizomnak nevezzük. A kamrából a vér az artérián keresztül távozik. A kamra és az artéria találkozásánál zsebes vagy félhold alakú billentyűket találunk. A zsebek felfelé nyitottak és amikor a vér kezdene a kamra felé visszaáramlani, akkor a zsebek megtelnek vérrel, és elzárják az eret. Három zsebes billentyű alkot egy zárókészüléket az érben. A szív falának mikroszkópi képén hám – kötőszövet – szívizom – kötőszövet – hám tagozódást látunk.
A szív működésének lényege az összehúzódás, amellyel nyomáskülönbséget állít elő a szívbe belépő vénák és a kilépő artériák között. Az összehúzódás ingerét a szív önálló ingerkeltő és ingerületvezető rendszere biztosítja. A jobb pitvar falában találjuk a szinuszcsomót. Ez egy módosult izomcsomó, amelyen szabályos időközönként akciós potenciál alakul ki, és ezzel a szomszédos sejteket is ingerli, így rajtuk is akciós potenciált, majd összehúzódást vált ki. Az összehúzódási hullám a pitvar falában sejtről sejtre terjed, és így viszonylag lassú összehúzódást hoz létre. Amikor az összehúzódási hullám eléri a pitvarkamrai csomót, akkor az ingerület idegsejtekre tevődik át és (a His-kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon keresztül) nagyon gyorsan, szinte egyszerre éri el a kamra összes izomsejtjét.
Percenkénti összehúzódások száma a PULZUSSZÁM.
A vér a szív bal kamrájából a legnagyobb verőéren, az aortán keresztül a testbe áramlik, onnan a jobb pitvarba jut vissza, ahonnan a jobb kamrán keresztül a tüdőartérián át a tüdőbe megy. A tüdőből a négy tüdővénán át a bal pitvarba kerül a vér. A szív bal felében oxigéndús vér áramlik, jobb felében pedig szén-dioxidban dús. Az aortán, vagyis a testbe menő artérián át oxigéndús vér folyik, a tüdőartérián, vagyis a tüdőbe menő artérián keresztül pedig szén-dioxidban dús vér. A testből jövő vénán szén-dioxid-dús vér érkezik a szívbe, a tüdővénákon át oxigéndús vér.
Az erek felépítése nagyon hasonlít a bélcsatorna felépítéséhez. A külső hámborítás alatt kötőszövet van, alatta simaizom, alatta újból kötőszövet, majd egy belső hámbélés.
Az artériák kötőszövete rugalmas rostokból felépülő tömött rostos kötőszövet, és körkörös izomrétegük is vastag.
A vénák vékonyabbak és kevésbé rugalmas falúak, viszont a bennük lévő zsebes billentyűk segítik a vér áramlását.
Az artériáktól a hajszálerek felé haladva az érfal egyre vékonyodik. A hajszálerek – capillaris – belső, egyrétegű laphámból állnak, máshol vannak szórványos kötőszöveti sejtek és izomsejtek is a laphámrétegen.
A szív nem a rajta átáramló vérből veszi fel a tápanyagokat és a légzési gázokat, hanem külön keringési rendszere van: ezek a koszorúserek. A test vérkörének részei, de a bal kamrából kilépő artéria, az aorta zsebes billentyűinek mélyedéséből indulnak.
A vérkeringés szabályozása a szívműködés, a vérnyomás, a kül. szervek vérellátottságának és a vér összetevőinek a szabályozását jelenti.
A szívműködést idegi és hormonális hatások befolyásolják. Az agy hipotalamuszának parancsára a szimpatikus hatást kiváltó idegek növelik a perctérfogatot, a paraszimpatikus hatást kiváltó idegek pedig csökkentik. A mellékvese adrenalin nevű hormonja is fokozza a szívműködést.
A nyirokerek, a nyirokcsomók és a lép
A nyirokerek a szövetek közül hajszálvékony, zárt végű csövekkel indulnak. A vakon végződő nyirokhajszálerek laphámsejtjei nem érintkeznek pontosan, hanem befelé kicsit egymásra csúsznak, a hámsejtek is billentyűként működnek. A nyirokhajszálerek egyre nagyobb nyirokerekbe szedődnek össze. A nyirokerek fala aktív összehúzódásra is képes. Vázizmok is segítik a nyirokáramlást. A nyiroktüszők a legkisebb nyirokszervek, kötőszöveti tokkal nem rendelkeznek.
A nyirokcsomók a nyirokvezetékekbe beiktatott, kicsit nagyobb szűrőkészülékek, bennük megtapadnak és osztódnak az idegen anyaggal kapcsolatba lépett fehérvérsejtek. Itt indul meg az immunreakció. Nyirokcsomók száma 600-700, méretük néhány mm, de fertőzés hatására 1-
A csecsemőmirigy fontos nyirokszervünk. A szegycsont alatt, a mellüregben helyezkedik el. Benne érnek a T-limfociták, itt válnak képessé a saját és az idegen anyag megkülönböztetésére. A csm a születéstől kamaszkor végéig nő, majd sorvad.
A lép a legnagyobb nyirokszerv. A hasüregben, a gyomor mögött, bal oldalon helyezkedik el. Sötétvörös, nyelv alakú,