KÖZGAZDASÁGI ELMÉLETEK [kozgaz]

Alapfogalmak

1. Paradigma: a tudományos ismeretek rendszere, amelyet az adott kor tudósai elfogadnak, s melynek azonos a

- módszere,

- kategóriái,

- ideológiai iránya.

Thomas KUHN szerint a tudomány fejlődése a paradigmák egymás utáni sorozata.

2. Domináns paradigma: MAINSTREAM = amelyet a legtöbb tudós elfogad adott korban. Vannak normál és krízisperiódusok (forradalmak) a fejlődésben.

3. Falszifikáció: bizonyítható-e az állítás, a tudás.

POPPER

4. Vezifikáció: az ismeretek igazolása, bizonyítása.

MERTON - a többszörös felfedezés problémája

5. Közgazdaságtan:

- a társadalomtudományból emelkedett ki mint önálló tudományág

- szoros kapcsolatban van e 3 tudományággal:

· filozófia

· természettudományok

· jog

- a közösség egészének, az államnak, az államigazgatásnak a tana Þ felelőssége és szerepe miatt; az állam a közjó érdekében fellép

A közgazdaságtan fejlődési szakaszai

1. Kezdete: a közgazdaságtan körbeírja a gazdaság problémáit.

2. A közgazdaságtan korszakai:

1. Klasszikus görög kor.

2. Skolasztika.

3. Merkantilista kor.

4. Modern kor (ez látható az ábrán).

3. A közgazdaságtan tárgyai, kérdéskörei:

1. Érték, ár, pénz.

2. Jövedelemelosztás.

3. Növekedés, gazdagság forrásai.

4. Intézményi keret.

4. Makroökonómia: a ‘30-as években fejlődött ki, Keynes nevéhez fűződik.

5. Mikroökonómia: Marshall nevéhez fűződik

MODERN KOR

I. Klasszikus kor:

- láthatatlan kéz-mechanizmus uralja a gondolkodást

- makroökonómiai típusú kérdésekkel foglalkoztak, pl. a rendszer dinamikája, a nemzet fejlődése

- ez a politikai gazdaságtan kora

II. Neoklasszikus kor: 1870-től; váltás

- önműködő, racionálisan gazdálkodó egyén áll a középpontban (mikroökonómiai típusú)

- a mai mikroökonómia itt alapozódik meg

III. Keynes-i forradalom: 1936-tól; váltás

- megkérdőjelezi a láthatatlan kéz mechanizmusát, hogy a rendszer megfelelően működik

- megalapozza a makroökonómiát

- kb. 1970-ig tart

IV. Monetáris forradalom: 1970-től

KLASSZIKUS KOR

I. Klasszikus görög kor:

- csereegyenlőség elve, mi határozza meg az áru értékét

- filozofikusan megfogalmazott kérdések

II. Skolasztika:

- ár-érték problémák

- a moralitás, az etika (igazságosság, uzsora, kamat) a lényege a kérdésnek

- a középkorban volt jellemző

- a közgazdaságtan milyen legyen, mit vizsgáljon:

· leírja, hogy mi van, ekkor a közgazdaságtan pozitív tudomány

· vagy azt vizsgálja, hogy milyen legyen, milyennek kellene lennie, ekkor a közgazdaságtan normatív tudomány

III. Merkantilista kor:

- XV.-XVIII. sz.

- feltett kérdésre különféle válaszokat adtak

- kereskedelmi típusú szemlélete van

- utólag elemeztek

- saját gazdasági célok elérésére tették „aktivistává” az államot, a rendszer nem önműködő

- a Keynes-i korban ez újra előjön

- nem igazi szisztéma

Racionális rekonstrukció: mai gondolkodóként nézünk bele a korba és így vizsgáljuk

Történelmi rekonstrukció: megpróbálunk történészként belenézni a korba és úgy vizsgálni

IV. Fiziokraták: 1756, QUESNAY [ kené ]

- az első rendszer, amit szisztémaként értelmez a közgazdaságtan

- Tableau Économique - az első olyan leírás, amely tartalmazza a gazdasági körforgásokat, a jövedelemáramlásokat, gazdasági szereplőket

- minden óramű szerint működik (mechanikus rendszer), nem kell beleavatkozni senkinek

SMITH

- a skót felvilágosodás filozófusa, Quesnay kortársa

- 1776 - A nemzetek gazdagsága (a közgazdaságtan alapműve)

- a 4 témakört tartalmazza teljes rendszerként, logikus módon; rendszerben állnak ezek az elemek

- úgy van megfogalmazva, hogy az elemek logikusan összeállnak, de sokféleképpen lehet hozzájuk kapcsolódni (általános egyensúlyi elméletet adott)

- 1759 - a gazdasági vetületet dolgozta ki

· az egyén önérdekét követve munkamegosztásba lép, ezáltal növekszik a termelékenység, a csere révén kielégíti szükségleteit

· a cserében az értékek alapja: a munkák, melyek benne vannak a termékben, hasonlítódnak össze

· a növekedés is benne van

· intézményrendszere a piaci mechanizmus, a láthatatlan kéz fogalma, a közjó egészét is magával hozza

RICARDO

- tudatosan a jövedelemelosztásra koncentrál

- 1817 - alapelvei

- a szereplők jövedelemtulajdonos osztályok:

· munkások - munkajövedelem, munkabér

· földbirtokosok - földjáradék

· tőkések - profit

- logikus rendszert akart megalkotni; a rendszer az érdekellentétek miatt nem harmonikus szerinte

- a jövedelemtulajdonosok között érdekellentétek vannak; van, aki a fejlődést hátráltatja

- az áru értékét a benne fektetett munka mennyisége határozza meg

- föld: egyre rosszabb minőségű földeket egyre drágábban tudnak termelni

- tőkés termelés: ez a tipikus ebben a korban Þ minimális létszükségletnek megfelelő bért juttatják

- ha a föld bérleti díja egyre nő, akkor a profit egyre csökken

- szerinte a tőkés jó, a földbirtokos rossz, a munkás semleges

MARX

- a Ricardo-i elméletet tartja alapnak

- munkaérték-elméletre épít

- a munkás és a tőkés ellentétben áll, mert csak egymás javára vagy kárára tudnak fejlődni (a tőke csak a munkás kárára expandálhat)

- ez egy forradalom, a tőkés rendszer megdöntése

MILL

- 1848 - könyve alapbibliája lett 50 évig a közgazdaságtannak

- nemcsak a rendszer egészére, hanem az egyéni gazdálkodásra is rákérdez (racionális allokáció)

- maximális haszon, bevétel Û minimális költség, kár

megalapozódik a mikroökonómia

Nemzetgazdasági teljesítmény mérése [kozgaz]

Bruttó hazai termék (GDP): az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt létrehozott bruttó jövedelem, az SNA elsőszámú alapmutatója.

Nettó hazai termék (NDP): az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt megtermelt nettó jövedelem.

Bruttó nemzeti jövedelem (GNI): egy nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek 1 év alatt az elsődleges elosztás során megszerzett összes bruttó jövedelme.

Nettó nemzeti jövedelem (NNI): egy nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek 1 év alatt az elsődleges elosztás során megszerzett összes nettó jövedelme.

Összes kibocsátás: Gross output (GO)

Rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (GNDI): egy nemzetgazdaság szereplőinek egy adott évben végső felhasználásra fordítható összes bruttó jövedelme.

Rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelem (NNDI): egy nemzetgazdaság szereplőinek egy adott évben végső felhasználásra fordítható összes nettó jövedelme.

GDP = GO – Cf (folyó termelő fogyasztás, felhasználás)

NDP = GDP – AM (amortizáció)

Y = C + I + G + X – IM = NDP

GNI = GDP + - K, L

+ K: hazai gazdasági szereplők külföldi munka- és tőkejövedelme

- L: külföldi gazdasági szereplők hazai munka- és tőkejövedelme

NNI = GNI – AM = NDP + - K, L (elsődleges tényezőjövedelmek)

GNDI = GNI + - TR (másodlagos tényezőjövedelmek)

NNDI = GNDI – AM

NNDI = NNI + - TR

+TR: az országba külföldről beáramló transzferek.

-TR: az országból külföldre kiáramló transzferek.

Makrogazdasági körforgás [kozgaz]

Adó (T): az állam által a gazdasági szereplőktől kényszer útján behajtott ellenszolgáltatás nélküli jövedelem.

Transzfer, segély (TR): az állam által a háztartásoknak nyújtott ellenszolgáltatás nélküli jövedelem, negatív adó.

Kormányzati megrendelések (G): az állam által áruk és szolgáltatások ellenértékeként a vállalatnak kifizetett jövedelem.

Exportjövedelem (X): a külföldre kiszállított áruk és szolgáltatások ellenértékeként a vállalathoz beáramlott jövedelem.

Importjövedelem (IM): a külföldről behozott áruk és szolgáltatások ellenértékeként külföldre kiáramló jövedelem.

Beruházások (I): az állótőke pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlása, a nettó beruházás bővítő beruházást jelent.

Fogyasztás (C): a jövedelem azon része, amelyet a szükségleteket kielégítő árukra, szolgáltatásokra költöttek el.

Megtakarítás (S): el nem költött jövedelem.

Kibocsátás (Q): termékhalmaz, a makrogazdaságban az 1 év alatt, a gazdaságban létrehozott áruk és szolgáltatások összessége.

Jövedelem (Y): realizált kibocsátás. Y = C+S

Árszínvonal (P): a makrogazdaság termékárainak termékmennyiségekkel súlyozott átlaga.

Kettős aggregálás: a gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká, a termékeket pedig termékcsoportokká, termékhalmazzá fogják össze.

Gazdasági folyamatok: egy vizsgált időszak alatt a megtermelt javak termelésével és felhasználásával, a jövedelmek keletkezésével és elosztásával kapcsolatok áru- és pénzmozgások összessége.

Reálfolyamatok: a javak létrehozása, elosztása, felhasználása.

Jövedelemfolyamatok: a reálfolyamatok kísérőjelenségei, jövedelemmozgás, pénzmozgás a különböző gazdasági alanyok között.

Gazdasági alanyok:

- vállalati szféra: mindazon gazdasági alanyok, amelyek feladata termékek előállítása vagy szolgáltatás nyújtása.

- háztartások: jövedelmet felhasználó fogyasztói egység.

- állami szféra: egyoldalú, közvetlen ellenszolgáltatás nélküli tranzakciókkal osztja el újra a jövedelmeket.

- külföld: mindazon személyek, akik nem állandó lakói a nemzetgazdaságnak, mindazon vállalatok, amelyek nem integrálódtak a nemzetgazdaság belső gazdálkodási folyamataiba.

- belföld: mindazon személyek, akik szorosan kapcsolódnak az adott nemzetgazdasághoz.

A jövedelmek keletkezése egybeesik a javak előállításával, a jövedelmek felhasználása pedig a javak végső felhasználásával.

Jövedelemfolyamatok szakaszai:

- jövedelmek keletkezése,

- jövedelmek elsődleges elosztása, a jövedelem elosztása a termelési tényezők tulajdonosai között,

- jövedelmek újraelosztása az állam által kivetett adók és az állam által kifizetett támogatások révén,

- rendelkezésre álló jövedelem felhasználása,

- megtakarítások átcsoportosítása.

Y = C + I + G + X – IM

I = Sv + Sh + Sá + Sk

IM = X + Sk

A vállalat piaci kapcsolatai és gazdálkodás [kozgaz]

Vállalat: olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik, a piac közvetítésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik.

A vállalat környezete:

- Piaci környezet: a vállalkozásba nem tartozó elemek közül azokat, amelyek befolyásolják a vállalkozás működését, a vállalkozás környezetének nevezzük. Termékpiac: output. Tényezőpiac: input, származékos a tényezők kereslete, a vállalkozó csak azért veszi meg őket, mert a termékpiacon a létrehozott outputját a fogyasztók meg kívánják vásárolni.

- Társadalmi, politikai környezet: az államintézmény-rendszer, kulturális hátterét jelenti az adott gazdaságnak.

- Természeti, ökológiai környezet:

A vállalat célja, célrendszere:

- jövedelmezőség, profit, a vagyon megtartása, növekedés, fejlődés, piaci pozíciók megtartása, javítása, korszerűsödés, termelékenység növelése, likviditás, fizetőképesség, fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése, vezetői különcélok.

A vállalatok szervezeti formái:

- állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok, vegyes tulajdonú vállalatok, társas vállalkozások.

Egy tevékenységet az tesz vállalkozássá, ha azt üzletszerűen, tőkét befektetve és azt kockáztatva pénzjövedelem elérése érdekében végzik.

A gazdasági hatékonyságot úgy állapíthatjuk meg, hogy az adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt.

A technikailag hatékony eljárások közül gazdaságilag az hatékony, amelyik az adott termelési eredményt a legkisebb költséggel eredményezi. Azonos költségszintű eljárások közül gazdaságilag az hatékony, amelyik a legnagyobb termelési eredményt produkálja.

Termelési függvény: a termelési tényezők kombinációi és az általuk termelhető maximális termékmennyiségek közötti összefüggést tükrözi. Q = f(K,L)

Munka határterméke: kifejezi, hogyan változik az össztermelés, amint egy-egy újabb munkás dolgozni kezd. MPL = DQ/DL

Munka átlagterméke: az a szám, amely megmutatja, mekkora termelés jut egy-egy dolgozóra átlagosan. APL = Q/L

Csökkenő hozadék elve: egy tényező határterméke csökken, amint egyre növelik annak felhasználását.