Kr.e.: 930 körül.: az ország kettészakadása: Salamon uralkodása után egy trónviszály következtében az ország két részre szakad.
Északi országrész: Izrael.
Déli országrész: Júda, fővárosa: Jeruzsálem.
(A kor legfőbb prófétái: Illés és Elizeus.)
Kr.e. 722.: az északi országrészt elfoglalja Asszíria és a nép nagy részét fogságra viszi. A beolvasztás politikája ez.
Babilon elfoglalja Asszíriát, és vele együtt az északi országrésznek is ura lesz
Kr.e. 598.: a déli országrészt elfoglalja el Babilon, és Nabukodonozor király a nép nagy részét innen is fogságra viszi, hogy beolvassza népe közé.
Kr.e.: 587.: lerombolják a Jeruzsálemi templomot a várossal együtt. A királyság koráról, az ország kettészakadásáról és a fogságra vitelről I-II. Sámuel, I-II. Királyok, I-II. Krónikák könyve számol be Eszter könyve a fogságban élő nép mutatja be.
Eszter királyné lesz és élete kockáztatása árán menti meg népét, melyet ki akarnak irtani. Az egyetlen bibliai könyv, melyen nem szerepel Isten neve, mégis kiderül, hogy Ő szabadítja meg népét a különböző eseményeken keresztül
Perzsia elfoglalja Babilóniát és vele együtt egész Izrael, az északi és a déli országrész is az övé lesz.
Kr.e. 531.: Círusz perzsa király megengedi, hogy a zsidók hazatérjenek – erről Ezsdrás könyve számol be – Jeruzsálem újjáépítéséről pedig Nehémiás könyve számol be. Sokan maradtak azon a területen, ahová fogságra vitték őket, hiszen akkorra már berendezkedtek. Őket hívjuk diaszpórának (szétszóratás).
A fogságban azért maradt meg a zsidó nép nemzeti identitása (annak ellenére is, hogy nyelvüket elvesztették), mert megtartották a mózesi törvényeket, mely megkülönböztette őket minden más néptől.
A hazatérő nép az ország középeső részén egy keverék népet talál. Hiszen a beolvasztás politikája révén oda idegen népet telepítettek be a kitelepített zsidók helyére, hogy az ott maradókkal keveredjenek és elveszítsék identitásukat. A keverék nép Samária országrészben lakott, ők a samaritánusok. A hazatérő nép sokkal jobban megőrizte identitását a fogságban. A zsidók és a samaritánusok hosszú évszázadokra ellenségei lettek egymásnak.
Kr.e. 515-re épül fel újból a templom. Isten népe a fogságot nem Kr.e. 598-tól 531-ig számolja, hanem Kr.e. 587-től 515-ig, vagyis a templom lerombolásától annak felépüléséig, mert ha az országot el is foglalják, de a nép keresi Istent, addig van remény, de ha már nem keres utat Istenhez, akkor hiába van országa, kiszolgáltatott.
Megjegyzés küldése