A KUBIZMUS
Ideje: 1907-1920
A szó eredete: 'cubus' (latin) = kocka
Központja: Franciaország
Eszközeik:
• végsőkig leegyszerűsített geometrikus formaelemek alkalmazása
• szimultán perspektíva: egyidejűleg több nézőpontból történő többsíkú ábrázolás
• látványtöredékekből épülő képek
• kezdetben gyakran fordul elő a korlátozott színvilág (barnásszürke színek vagy csak az alapszínek használata),
• kollázstechnika (több anyagfajta - pl. festék, papír, textil stb. kombinálása egy képben)
A kubizmus kezdő próbálgatásai az 1906-1907-es években figyelhetők meg. Hamarosan létrejött legjelentősebb és legmerészebb műveit Pablo Picasso alkotta meg, akit az irányzat egyik alapítójának tekintünk és az "Avignoni kisasszonyok"-ja a határkő. Picasso mellett, vele egy időben Braque is hasonló úton indult. Útkeresésüket segítette Cézanne művészetének mind jobb megismerése. A kubisták sokat hivatkoztak Cézanne megállapítására: "A természetben minden a gömb, a kúp és a henger szerint modellálódik". A látvány szilárd vázát keresve mértani formákká – háromszögekké, négyszögekké, körcikkekké stb. – bontották fel a motívumokat, és belőlük építettek fel a kép kétdimenziós síkján új térbeli alakzatot. Elképzelésüket az ekkortájt felfedezett néger plasztika egyszerű formáinak kifejezőértékében is látták.
A kubizmus első képviselői Picasso, Braque, Juan Gris és Dufy voltak, majd 1910-ben állította ki Léger az "Aktok az erdőben" c. képét, ugyanekkor szerepel Delaunay "Eiffel-torony" c. vászna. A kubizmushoz mind többen csatlakoztak, s az új festői iskola 1911-ben megrendezte első kiállítását a Függetlenek Szalonjában, a híres "Salon des Indépendants" 41. teremben, ahol is Robert Delaunay, Le Fauconnier, Albert Gleizes, Jean Metzinger és Fernand Léger szerepeltek kubista képekkel. Picasso és Braque mindig külön állítottak ki. Az 1911-es Őszi Szalonban csatlakozik hozzájuk André Lhote, Marcel Duchamp, Roger de la Fresnaye és Jacques Villon .Ekkor meglehetősen nagy port kavart a kubisták kiállítása, még a képviselőházban is interpellálnak a kubizmus ellen. Az 1912-es és 1913-as "Függetlenek Szalonja" azonban már tele az említett mesterek azóta már történelmi jelentőségűvé vált kubisták vásznaival.
A kubizmus történetét általában három szakaszra szokták bontani, jóllehet pl. a költő, művészetkritikus Apollinaire, négy csoportot jelöl meg: a tudományos; a fizikai (természeti), az orfikus (zenei) és az ösztönös kubizmust. Az általános felosztás mamár inkább a történelmi eseménysort követi, ezért a kubizmus első, "cézanne-i" periódusáról (1907-1909), a második ún. analitikus (1910-1912) és a harmadik "szintetikus"(1913-1914) szakaszról írnak.
Az első periódusban lényegében a cézanne-i intenciónak megfelelően a forma geometrikus, kubisztikus átfogalmazása történt meg, de még nem szakítottak teljesen a klasszikus távlattannal. A színt, mint az illuzionizmus legfőbb eszközét, már ekkor is redukálták, ezzel pedig elszakadtak Cézanne-tól, a művészettörténet egyik legnagyobb koloristájától. A Cézanne-tól való elkülönülést mutatja egyébként Juan Gris találó megállapítása is: "Cézanne az architektúra felé megy, én távolodom tőle."
A második analitikus periódust a "szimultanizmus" jellemzi, azaz, apró darabkákra „széttördelik” a lefestendő tárgyat és a kis részeket síkban illesztik össze, így a tárgy különböző nézeteiből származó részletek kerülnek egymás mellé, például előfordulhat, hogy egy szemből nézett arcba beleékelődik annak oldalról látott profilja. A tömeg elveszíti jelentőségét a felülettel szemben. Az uralkodó szín a barnásszürke. A tárgyakat analizálják tehát, felbontják, innen is kapta e fázis a nevét.
A harmadik periódus a "szintetikus" szakasz. Ekkor már teljesen szakítanak a naturális tárgyakkal, a tárgyak utánzását a teljesen szabadon kitalált képzőművészeti "jelek" használata helyettesíti. A széttördelt és megnövelt elemek eredeti jelentésüktől megfosztva, kerülnek egymás mellé, csupán a művész szabad képépítő fantáziájának engedelmeskedve. A művész a vászonra tapétafelületeket, újságpapírt és más anyagdarabokat ragaszt fokozva az anyagi valóságértékét. A második korszak szürkés-barnás tónusa helyett gazdagodnak a színek. Mozgalmas ritmus hatja át a kompozíciókat. A statikusság helyett a mozgás hangsúlyozódik, s ezzel - a kubisták szerint a reneszánsz térformálása helyébe az időbeli forma lép. A kubista festmény többnézetűsége feltételezi a tárgy körbejárását az egyes nézőpontok eltérése közötti időtartamot.
A kubizmus főalakjai
Pablo Picasso (1881–1973)
1881. október 25-én született Málagában Pablo Ruizy Picasso, spanyol festő, a XX. század egyik meghatározó művészegyénisége.
Szakít a klasszikus kép alapvető koncepciójával, s ennek megfelelően tagadja az egy nézőponttól meghatározott, perspektivikus teret. A téranalízisnek megfelelően több nézőpontot vezet be, ezért alakjai a klasszikus értelemben torzzá, szervetlenné válnak, milyenségüket nem a látványhoz való hasonlóság, hanem egészen más belső esztétikai szükségszerűség szabja meg. Tördelt síkok, geometrikus metszetek jellemzik a néger periódus képeit, s ezzel lényegében megnyílt az út a modern képzőművészet hatalmas horderejű vállalkozása, a kubizmus felé. A néger faszobrászat, a primitív ibériai művészet és a Közép-Kelet művészeti emlékeinek hatása érződik művészetén. A nagy szakítás az európai művészet tradicionális természetszemléletével különösen az "Avignoni kiasszonyok" c. festményben történt meg.
A klasszikus tradícióval való szakítás tette fogékonnyá a festőket a görög-reneszánsz szépségeszménytől távolálló alkotások esztétikai értékének a megértésére is. E fogékonyságnak volt a következménye a néger plasztika megismerése és kultiválása, de lényegében ebben gyökeredzett a mindenféle naiv, primitív művészethez való vonzódás is. Ekkor fedezik fel a gyermekrajzok primitív báját és ekkor jutnak világsikerre az olyan autodidakta művészek, mint Henri Julien Féliz Rousseau. Apollinaire és Picasso köre rendkívül tiszteli képei naivitását, valamint azt az önállóságot, amellyel a látványhűséget meghaladva, szuverén módon megteremti képei sajátos zárt világát; nem másol, hanem alkot.
1905-ben a Vadakkal állít ki, ekkor ismeri meg a fiatal festők körét, akik 1908-ban már bankettet rendeznek tiszteletére. Sajátos, naiv stílusát gazdag dekoratív fantázia jellemzi, képei szerkezetének súlyossága mozdíthatatlan erőt és nyugalmat sugároz.
Georges Braque
A kubizmus másik főalakja Picasso mellett Georges Braque (1882-). aki a fauvizmusból indult, ő az egyetlen festő, aki részt vesztt a XX. század két nagy mozgalmában, a fauvizmusban és a kubizmusban, s a kubizmuson belül is végigjárja mindegyik szakaszt. A rövid Fauve-korszakát is át-átszövik már a cézanne-i elemek, ahogy szellemesen írták róla, olyan fauve volt, aki inkább kacsintott Cézanne-ra, mint Van Goghra. 1908-ban erősebben Cézanne hatása alá kerül, majd hirtelen a kubizmus egyik megalapítója válik belőle, az ő képei nyerték el a "kis kubusok" lekicsinylő jelzőjét is. 1910-1911-ben monochrom képeket fest, és ő vezeti be először a nyomtatott betű applikálását is, s az ő festményein jelenik meg a modern művészetben oly gyakori motívum a zeneszerszám ábrázolása. Festészetét a logikus konstrukció, a tiszta dekoratív szellem élteti. A XX. század egyik legintellektuálisabb, legfranciásabb festője. Kulturált festészetét találóan jellemzik saját szavai: "Szeretem a szabályt, amely korrigálja az érzelmet." A háborúban súlyosan megsebesült. Művészetének kubizmuson túli szakasza, a világszerte nagy hatást gyakorló sajátos braque-i stílus már a korszakunk utáni idő terméke.
A kubizmus magyarországon
. A fauvizmus és a kubizmus elvei megjelentek Magyarországon is, egyik képviselője:
KMETTY János
(1889, Miskolc - 1975, Budapest )
Festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965), a magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége. Kassán érettségizett 1908-ban kereskedelmi iskolában. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában képezte tovább magát. Tanulmányait Párizsban, a Julian Akadémián fejezte be 1911-ben. Többször járt külföldön, Bécsben 1915-ben, Párizsban 1927-ben és 1932-ben, ahol Cézanne, Picasso és különösen a reneszánsz festők műveit tanulmányozta. Párizsból mint a kubizmus festői irányának egyik első magyar képviselője tért haza.
Georges Braque
A kubizmus másik főalakja Picasso mellett Georges Braque (1882-). aki a fauvizmusból indult, ő az egyetlen festő, aki részt vesztt a XX. század két nagy mozgalmában, a fauvizmusban és a kubizmusban, s a kubizmuson belül is végigjárja mindegyik szakaszt. A rövid Fauve-korszakát is át-átszövik már a cézanne-i elemek, ahogy szellemesen írták róla, olyan fauve volt, aki inkább kacsintott Cézanne-ra, mint Van Goghra. 1908-ban erősebben Cézanne hatása alá kerül, majd hirtelen a kubizmus egyik megalapítója válik belőle, az ő képei nyerték el a "kis kubusok" lekicsinylő jelzőjét is. 1910-1911-ben monochrom képeket fest, és ő vezeti be először a nyomtatott betű applikálását is, s az ő festményein jelenik meg a modern művészetben oly gyakori motívum a zeneszerszám ábrázolása. Festészetét a logikus konstrukció, a tiszta dekoratív szellem élteti. A XX. század egyik legintellektuálisabb, legfranciásabb festője. Kulturált festészetét találóan jellemzik saját szavai: "Szeretem a szabályt, amely korrigálja az érzelmet." A háborúban súlyosan megsebesült. Művészetének kubizmuson túli szakasza, a világszerte nagy hatást gyakorló sajátos braque-i stílus már a korszakunk utáni idő terméke.
A kubizmus magyarországon
. A fauvizmus és a kubizmus elvei megjelentek Magyarországon is, egyik képviselője:
KMETTY János
(1889, Miskolc - 1975, Budapest )
Festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965), a magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége. Kassán érettségizett 1908-ban kereskedelmi iskolában. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában képezte tovább magát. Tanulmányait Párizsban, a Julian Akadémián fejezte be 1911-ben. Többször járt külföldön, Bécsben 1915-ben, Párizsban 1927-ben és 1932-ben, ahol Cézanne, Picasso és különösen a reneszánsz festők műveit tanulmányozta. Párizsból mint a kubizmus festői irányának egyik első magyar képviselője tért haza.
Hazajövetele után a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott, ott is a kubista, expresszív szellemű művészekhez kapcsolódott. Több modern szellemű kiállításon vett részt, főként grafikákkal. A Nyolcak törekvéseit folytató Képzőművészek Új Társaságának (KUT) egyik alapító tagja és alelnöke volt. Több ízben megfordult a nagybányai művésztelepen is. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. Nyaranként Szentendrén dolgozott.
Indulásakor a kubizmus térszemlélete és a monumentális festészet kompozíciós problémái foglalkoztatták. Megbízást alkotásra sohasem kapott. Élete utolsó éveiben számos üvegablak tervet készített. A konstruktív, kubisztikus formálás elemeit mindig megőrizte, bár az 1930-as években festészete oldottabbá vált. Késői korszakában ismét a szigorúbb szerkezeti rend jellemezte csendéleteit és tájait. Fő művei közé tartozik fiatal korában festett önarckép sorozata. Számos cikket is írt, amelyekben ars poetica-szerű tömörséggel fogalmazta meg művészeti elveit. Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak.
A kubista művészet az egyetemes modern művészet megalapozója. Nyilvánvalóvá válik egy új művészeti felfogás, művészeti irányzat. Befejezésül álljon itt Picasso nagyon is találó idézete.
"A művészet nem önmagától fejlődik, az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is."
Picasso
Források:
Guillaume Apollinaire: A kubista festők, Corvina Kiadó, 1974
Albert Gleizes: A kubizmus, Corvina Kiadó, 1984
Beke László: Műalkotások elemzése, Tankönyvkiadó, 1992
Albert Gleizes: A kubizmus, Corvina Kiadó, 1984
Beke László: Műalkotások elemzése, Tankönyvkiadó, 1992
Internet:
www.sulinet.hu
www.berze-nagy.sulinet.hu
www.bajabela.sulinet.hu
www.lazarus.elte.hu
www.anti skola.eu
Megjegyzés küldése