Az emberiség történelme egyértelműen bizonyítja, hogy az embernek alapvető szükséglete, célja, törekvése a valóság megismerése. A megismerés folyamat jellegű. Nagyon hamar rájöttek arra, hogy ez a folyamat két lényeges, egymástól elválaszthatatlan szakaszra bontható:
Érzéki megismerés – a valóság közvetlen és egyedi formában való tükrözése.
Az érzéki megismerés nélkülözhetetlen a valóság megismerésében, de nem elegendő. Csak a lényegtelen, felszíni tulajdonságokat tükrözzük, de mégis nagyon fontos, mert ehhez kapcsolódóan kereshetjük a miért kérdésekre a választ, a dolgoknak, a jelenségeknek lényegét.
Gondolati megismerés – a valóság közvetett és általánosított formában való tükrözése.
A gondolkodás segítségével képesek vagyunk a konkrét egyedi dolgoktól, jelenségektől elvonatkoztatni, általánosítani és így feltárni a dolgoknak, jelenségeknek a lényegét, a miért kérdésekre a választ megkeresni. E nélkül nincs igazi megismerés.
a megismerés során egymagában egyik szakasz sem ad teljes értékű ismeretet a valóságról;
általában az érzéki megismerés indítja el a gondolati megismerést;
az iskolai munkában a szemléltetésnek mindig meghatározott célja van. A szemléltetéssel az érzéki megismerésre hatunk, de egyben meg kell indítanunk a gondolati megismerést is.
A megismerő gondolkodásnak két alkotó eleme van:
A gondolkodás tartalma az objektív valóság megjelenése a tudatban. ezt minősíthetjük és ez lehet igaz vagy hamis, téves, nem igaz.
IGAZ a tudat, a gondolkodás tartalma akkor, ha a valóságot hűen tükrözi.
HAMIS, téves, nem igaz a gondolkodás tartalma, ha a valóságot nem annak megfelelően tükrözi.
A gondolkodás formájához úgy jutunk el, hogy időlegesen, feltételesen elvonatkoztatunk a gondolkodás tartalmától és keressük a gondolatok belső szerkezetében a közöset. Így jutunk el két alapvető gondolati formához: fogalomhoz és az ítélethez.
A fogalmakkal a valóság tárgyainak, jelenségeinek a lényegét, a lényeges jegyeit tükrözzük. Az ítélettel a valóságban meglévő vagy nem lévő összefüggéseket.
A gondolkodás formai oldala vagy helyes, vagy helytelen.
Helyes akkor a gondolat formája: ha a tárgyak lényeges jegyeit tükrözi, ha az összefüggéseket helyesen tárja fel; ha az okokat nem cseréli fel az okozattal; ha helyesen végzi el a logikai műveleteket; ha betartja a gondolkodás szabályait. Az állítás logikai műveletét végzi el.
Helytelen akkor a gondolkodás formai oldala: ha nem egyértelműen választja el a lényegtelentől; ha az összefüggéseket hibásan tárja fel; ha a gondolkodásban az okokat felcseréli az okozattal,; ha helytelenül végzi el a gondolkodás logikai műveleteit; ha megsérti a logika törvényeit és műveleti szabályait.
A gondolat igazsága és a gondolkodás helyessége:
Ahhoz, hogy logikailag igaz ismerethez jussunk tudni kell, hogy:
- a gondolkodás tartalma és formája elválaszthatatlanok egymástól;
- a gondolkodás tartalma (amit tükrözünk) lehet igaz vagy hamis (téves);
- A gondolkodás formája (ahogy tükrözzük) lehet helyes vagy helytelen.
Az ismerethez való eljutásban lehetséges:
1.) Igaz gondolati tartalomból indulunk ki és helyesen végezzük el a logikai műveleteket.
2.) Igaz gondolati tartalomból indulunk ki és helytelenül végezzük el a logikai műveleteket.
3.) Hamis gondolati tartalomból indulunk ki és helyesen végezzük el a logikai műveleteket;
4.) Hamis gondolati tartalomból indulunk ki és helytelenül végezzük el a logikai műveleteket.
Egyetlen egy esetben juthatunk igaz ismerethez, ha az igaz gondolati tartalomból indulunk kis és a logikai műveleteket is helyesen végezzük el.
Gondolkodás és a nyelv
A gondolati formának a külső megjelenési formája a nyelv. A kettő egymástól elválaszthatatlan, de nem azonos. Fontos, hogy a gondolati formát megfelelő nyelvi formában fejezzük ki. A nyelvi forma mindig helyesen jelölje a gondolati formát, és ezen keresztül igazán tükrözze a gondolati tartalmat.
A gondolatot ugyanaz a nyelv is többféleképpen fejezheti ki.
Nem szabad azonosítani a gondolati formát a nyelvi formával. A gondolati forma a gondolatok belső szerkezetét, a nyelvi forma a gondolatok külső burkát képezi.
A nyelvi kifejezés terén a mindennapi életben két végletes gyakorlattal találkozunk:
Rövidített kifejezésmód (lakonikus beszéd) tömörségre törekszik. E kifejezésmód számos esetben problematikus, mert nehéz megérteni a mögötte rejlő gondolatot.
Terjengős kifejezésmód (szószátyár beszéd). A gondolkodás a lényeg általánosítása, a dagályos, szószaporító, szőrszálhasogató beszéd a gondolkodásnak éppen erről a sajátosságáról tereli el a figyelmet.
A gondolkodásfejlesztés és a nyelvművelés és tanítás egyik alaptörvénye.
Világosan kell látnunk, hogy a cél az igaz gondolatok kifejezése, a helyes gondolkodás biztosítása. A helyes kifejezés a nyelv lehetőségeinek felhasználása az önkifejezésben.
Érzéki megismerés – a valóság közvetlen és egyedi formában való tükrözése.
Az érzéki megismerés nélkülözhetetlen a valóság megismerésében, de nem elegendő. Csak a lényegtelen, felszíni tulajdonságokat tükrözzük, de mégis nagyon fontos, mert ehhez kapcsolódóan kereshetjük a miért kérdésekre a választ, a dolgoknak, a jelenségeknek lényegét.
Gondolati megismerés – a valóság közvetett és általánosított formában való tükrözése.
A gondolkodás segítségével képesek vagyunk a konkrét egyedi dolgoktól, jelenségektől elvonatkoztatni, általánosítani és így feltárni a dolgoknak, jelenségeknek a lényegét, a miért kérdésekre a választ megkeresni. E nélkül nincs igazi megismerés.
a megismerés során egymagában egyik szakasz sem ad teljes értékű ismeretet a valóságról;
általában az érzéki megismerés indítja el a gondolati megismerést;
az iskolai munkában a szemléltetésnek mindig meghatározott célja van. A szemléltetéssel az érzéki megismerésre hatunk, de egyben meg kell indítanunk a gondolati megismerést is.
A megismerő gondolkodásnak két alkotó eleme van:
A gondolkodás tartalma az objektív valóság megjelenése a tudatban. ezt minősíthetjük és ez lehet igaz vagy hamis, téves, nem igaz.
IGAZ a tudat, a gondolkodás tartalma akkor, ha a valóságot hűen tükrözi.
HAMIS, téves, nem igaz a gondolkodás tartalma, ha a valóságot nem annak megfelelően tükrözi.
A gondolkodás formájához úgy jutunk el, hogy időlegesen, feltételesen elvonatkoztatunk a gondolkodás tartalmától és keressük a gondolatok belső szerkezetében a közöset. Így jutunk el két alapvető gondolati formához: fogalomhoz és az ítélethez.
A fogalmakkal a valóság tárgyainak, jelenségeinek a lényegét, a lényeges jegyeit tükrözzük. Az ítélettel a valóságban meglévő vagy nem lévő összefüggéseket.
A gondolkodás formai oldala vagy helyes, vagy helytelen.
Helyes akkor a gondolat formája: ha a tárgyak lényeges jegyeit tükrözi, ha az összefüggéseket helyesen tárja fel; ha az okokat nem cseréli fel az okozattal; ha helyesen végzi el a logikai műveleteket; ha betartja a gondolkodás szabályait. Az állítás logikai műveletét végzi el.
Helytelen akkor a gondolkodás formai oldala: ha nem egyértelműen választja el a lényegtelentől; ha az összefüggéseket hibásan tárja fel; ha a gondolkodásban az okokat felcseréli az okozattal,; ha helytelenül végzi el a gondolkodás logikai műveleteit; ha megsérti a logika törvényeit és műveleti szabályait.
A gondolat igazsága és a gondolkodás helyessége:
Ahhoz, hogy logikailag igaz ismerethez jussunk tudni kell, hogy:
- a gondolkodás tartalma és formája elválaszthatatlanok egymástól;
- a gondolkodás tartalma (amit tükrözünk) lehet igaz vagy hamis (téves);
- A gondolkodás formája (ahogy tükrözzük) lehet helyes vagy helytelen.
Az ismerethez való eljutásban lehetséges:
1.) Igaz gondolati tartalomból indulunk ki és helyesen végezzük el a logikai műveleteket.
2.) Igaz gondolati tartalomból indulunk ki és helytelenül végezzük el a logikai műveleteket.
3.) Hamis gondolati tartalomból indulunk ki és helyesen végezzük el a logikai műveleteket;
4.) Hamis gondolati tartalomból indulunk ki és helytelenül végezzük el a logikai műveleteket.
Egyetlen egy esetben juthatunk igaz ismerethez, ha az igaz gondolati tartalomból indulunk kis és a logikai műveleteket is helyesen végezzük el.
Gondolkodás és a nyelv
A gondolati formának a külső megjelenési formája a nyelv. A kettő egymástól elválaszthatatlan, de nem azonos. Fontos, hogy a gondolati formát megfelelő nyelvi formában fejezzük ki. A nyelvi forma mindig helyesen jelölje a gondolati formát, és ezen keresztül igazán tükrözze a gondolati tartalmat.
A gondolatot ugyanaz a nyelv is többféleképpen fejezheti ki.
Nem szabad azonosítani a gondolati formát a nyelvi formával. A gondolati forma a gondolatok belső szerkezetét, a nyelvi forma a gondolatok külső burkát képezi.
A nyelvi kifejezés terén a mindennapi életben két végletes gyakorlattal találkozunk:
Rövidített kifejezésmód (lakonikus beszéd) tömörségre törekszik. E kifejezésmód számos esetben problematikus, mert nehéz megérteni a mögötte rejlő gondolatot.
Terjengős kifejezésmód (szószátyár beszéd). A gondolkodás a lényeg általánosítása, a dagályos, szószaporító, szőrszálhasogató beszéd a gondolkodásnak éppen erről a sajátosságáról tereli el a figyelmet.
A gondolkodásfejlesztés és a nyelvművelés és tanítás egyik alaptörvénye.
Világosan kell látnunk, hogy a cél az igaz gondolatok kifejezése, a helyes gondolkodás biztosítása. A helyes kifejezés a nyelv lehetőségeinek felhasználása az önkifejezésben.
Megjegyzés küldése