Az újságíráson belül:
-hírszerkesztés
-műsorvezetés
-publicista
-tudósító
-olvasó-szerkesztő
-szakújságíró (gazdasági, művészeti, sport)
Egyre nagyobb az igény a szakújságírókra, akik egy-egy terület specialistái.
Nő a kereslet a klasszikus, tehetségalapú, művelt, nagy tapasztalatú újságírók iránt is.
Az iparszerű hírtermelés tömegesen igényli a futószalagon képzett, egy-egy részterületre képzett szakembereket. Rohamosan felértékelődik a tehetség, az öröklött képesség, az a titokzatos „valami”, amit csak a kivételezettek pl. Oriani Fallacci, Günther Walvarth, Truman Capotte, Norman Wiedermajer, Richard Capotis… birtokolhatnak.
Napjaink sztárjai a tényfeltáró újságírók.
Bernstein, Woodvard nem tehetségükkel, szenvedélyükkel lettek világhírűek, hanem a
Wasington Post újságíróiként kényszerítették távozásra Richard Nixont (U.S.A. egykori elnöke). Rábizonyították, hogy hazudott.
Napjaink újsága túllépett azon, hogy tájékoztasson és szórakoztasson.
Szolgálat: a hatalom kinek a szolgálatában tevékenykedik.
A média ma már rendelkezik azzal a hatalommal, hogy akár politikusokat buktasson meg!
A modern média alapkérdése:
Miben áll a média hatalma?
Hatalmi ág-e a média?
A francia felvilágosodás óta a demokrácia alapkérdése az, ki vagy mi képes megakadályozni a korlátlan hatalom kiteljesedését, létezik-e garancia az önkényuralom kizárására.
Hatalommegosztás elmélete (Montesquieu):
Alapvető a hatalmi ágak elválasztása, a kölcsönös függőség, ellenőrzés, valamint az ellensúly beépítése a kormányzat mechanizmusába.
Korunkban a legfontosabb ellensúly a média, amely képes eljátszani az ellenőr szerepét is.
A média napjainkban nemcsak felnőtt a klasszikus ágak közé, hanem át is vállalt azokból.
Hatalmi ág:
1. Törvényhozás (parlament):
A törvényhozói hatalom jogszabályokat alkot (magatartási szabályok; pl. pirosnál meg kell állni).
A mindennapi társadalmi együttműködés alapjait jelenti, befolyásolja alapvető életviszonyainkat.
Van-e szabályozó hatalma a médiának? Igen. Alapvetően befolyásolja életvitelünket. (pl. milyen terméket választunk).
2. Bírói hatalom:
-Ellenőri feladatokat lát el.
Ha nem jogkövető a magatartásod (bűntett)
(Rablás = erőszak + lopás)
A bíró a jogszabályokban leírt elvont magatartási formákat hasonlítja össze a hétköznapok átlagos magatartási formáival.
A média amikor a bírói hatalmat játssza el, akkor túlterjeszkedik a bírói hatalom határain, mert nemcsak a jogkövető magatartást követeli meg, hanem olyan etikai szabályokat is, amelyeket az erkölcs hozott létre.
A média ezáltal nagyobb hatalomal rendelkezik, mint a bírói hatalom.
3. Végrehajtó hatalom:
-Kormány - önkormányzat
Alapvető feladata, hogy végrehajtsa és kikényszerítse a jogszabályokban foglaltakat, működtesse az intézményrendszert
A média a nyilvánosság erejével képes súlyos krízishelyzeteket megoldani (pl. taxis blokád)
A végrehajtó hatalom és a társadalom között az egyetlen híd a média.
A médiának formális értelemben nincs szankcionális, kényszerítő ereje. Közjogi értelemben a média semmiképpen sem önálló hatalmi ág, hiszen nem rendelkezik sem kényszerítő apparátussal, sem szankcionális erővel. Hatalmi jellege abban áll, hogy befolyásolni képes a magatartást és rendelkezik azzal a képességgel, hogy morális és etikai nyomást gyakorolva képes felemelni vagy sárba taposni egyes személyeket vagy intézményeket, sőt eszményrendszereket is. Fontos feladata, hogy ellenőrzi a három klasszikus hatalmi ágat.
A média szerepe és funkciója:
A média ezzel a hatalmával képes visszaélni (pénz, hatalom, választások, hírnév)
Kundera:
„Az újságírónak jogában áll megkérdezni: feleljen egyértelműen, hogy igen vagy nem?”
Az igen és nem között óriási a mesgye.
Tízparancsolat: Ne hazudj!
„Aki azt mondja, hogy ne hazudj, annak előtte azt kellene mondania, hogy válaszolj, noha Isten senkit sem hatalmazott fel arra, hogy ezt követelje.”
Két olyan foglalkozás van, amelynek művelői közmegegyezés szerint „mindennel jogosan foglalkoznak”, a világ minden jelenségét joguk van megítélni: az újságíró és a politikus.
A média vagy újságírás ma már nem elégszik meg azzal, hogy pusztán tájékoztat, hozzá akar járulni az eredményekhez, részt akar venni a folyamatokban és rendelkezik az aktív közreműködés eszközeivel.
Konrád György: A modern média funkcióiról
Korunk embere áhítozik olyan személyiségekre, tekintélyekre, akik miközben hasonlítanak rá, képesek a világot magyarázni, átlátni, tanácsot adni.
Ilyenek a nagy tanítók: Jézus, Buddha, Mohamed, Marx.
Nélkülük gyámoltalanok lennénk, szükségünk van rájuk, mert ha ők nincsenek, kártyaolvasóktól és horoszkópautómatáktól tudnánk meg, mi vár ránk.
Korunk tekintélye a média.
Az ezredvég bonyolult világában az átlagembernek az eligazodásban szüksége van segítségre.
Pl. antikvitásban (a reneszánszig) Platon (IV. könyve: barlangjelenet) Ő képes volt a világot totalitásában láttatni.
A modern kor a tudomány helyett a médiára bízza ezt a feladatot. Max Weber szerint a tudomány már képtelen a mesterséges absztrakció világát túlterjeszkedni.
Walter Lippmann modellje:
-polihisztor (aki szintézisre képes)
-politikus
-újságíró
Modern korunk elérhetetlen, átláthatatlan és elgondolhatatlan.
A globalizáció, tömegkommunikáció stb. annyi kérdést vet fel, hogy nincs esélyünk elérni a jelenségeket tapasztalati módon. Az újságíró beszámol minderről.
Lippmann szerint nem jutunk a dolgok mélyére.
Lippmann modelljében korunk embere nem a való világ közvetlen és biztos ismerete, hanem a maga alkotta vagy másoktól átvett képek alapján viselkedik!
Fejünkben egy többé-kevésbé valósághű kép áll össze a világról, s cselekedeteinket ez határozza meg.
Hogyan jut el az üzenet az emberhez?
-közvetítő közeg: tömegmédia, művészet
„Minden irodalmi tevékenység kezdete és vége az engem körülvevő világ visszaadása belső világomon keresztül.” (Goethe)
Lippmann szerint tárolt képekkel, prekoncepciókkal, előítéletekkel, indítékokkal és érdekkel operálunk, hogy megfejtsük a külvilágból érkező üzeneteket. Ezek az interpretációk és gondolati extrapolációk mintákká vagy sztereotípiákká állnak össze. Ezek a sztereotípiák azok, amelyek meghatározzák az emberi cselekvést.
Lippmann szerint a sztereotípiákat szintén öntőmintákba töltik, az ember aztán előhívja, s reprodukálja az eszméket, s az öntőmintának megfelelően reagál a külvilág ingereire.
William Rivers és Matthew:
-médiaszociológusok az U.S.A.-ban
Bár Lippmann csak a közvélemény és az újság kapcsolatáról ír, koncepciója kiterjeszthető minden tömegmédiára.
A média ugyanis, mint az ismeretek legfőbb forrása, a külvilágra vonatkozó ismereteket juttatja el az emberekhez, akik aztán a közéleti ügyek gondolati képeinek kialakításához használják fel ezeket az üzeneteket!
A tömegmédiákra úgy tekinthetünk, mint amelyek álkörnyezetet iktatnak az ember és az igazi világ közé. Ezt a fajta leegyszerűsített, vulgáris, az átlagember számára felfogaható és használható világot méltán nevezhetjük pszeudó-világnak (ál, hamis, nem valóságos világ). Ez a világ mintegy mesterséges burokkal veszi körül az embert, és betüremkedik a közösség kulturális és mindennapi életébe.
John Naisbitt és Patricia Aburdene: Megatrendek c. könyvük
Fuldoklunk az információban, ugyanakkor ki vagyunk éhezve az ismeretekre.> A médiából kapott információk használhatatlanok használati utasítás nélkül.
Raymond Aaron:
A kormány szabadon hozza-e meg döntéseit?
Az állampolgárok csupán egy szűk területen érzik magukat kompetensnek, tehát hajlamosak arra, hogy másokra ruházzák át az állam igazgatása által megkövetelt bonyolult döntések meghozatalának felelősségét. Azok a polgárok döntenek így, akik kizárólag a pénz hatalmasai által manipulált sajtóból, rádióból és TV-ből informálódnak.
Amerikai újságírók társaságának alapelvei:
1. A média elsődleges célja az általános boldogulás szolgálata azáltal, hogy informálja a népet,
és képessé tegye a napirenden lévő témák megítélésére.
Megjegyzés küldése