Közép-Amerika területén a prekolumbián időkben maja, zapotek, mixtek, és azték kultúrák követték egymást. E civilizációk városai külső megjelenésüket illetően hasonlítottak az egyiptomi vagy a mezopotámiai városokra, legalábbis annyiban, hogy lenyűgözően szép és hatalmas kultikus építményekkel rendelkeztek. De ami még fontosabb, a városi népességnövekedést és koncentrációt kiváltó ok is azonos volt, ugyanis a városok kialakulásának és növekedésének forrását itt is a mezőgazdasági többlettermelés képessége képezte. Ennek alapja itt egy különleges hibrid kukoricafajta ismerete volt, mely kevés erőfeszítés mellett nagyon jó terméseredményt adott.
Közép-Mexikó, a Yucatán-félsziget és Guatemala területe már i.e. 20 ezer óta lakott vidék, s bár az itt élők már a 7. Évezredtől földműveléssel is foglalkoztak, mégis viszonylag későn indult meg a városfejlődés. Földművelésre igazából nem is volt alkalmas a hegyvidéki terep, nem is tudott fejlődni a fm. technikája, évezredeken át az ásóbot maradt az alapvető földművelő eszköz. Az itt élők tehát vegyes gazdasági rendszert alakítottak ki, vadászattal és halászattal kombinálták a fm.-t, félnomád életmódot folytatva. Nem ismerték a kereket sem, így nem használták az állatokat igavonásra.
I.e. 1500 körül kezdtek vályogfalú házacskákat építeni maguknak a földművelők. Néhány faluban az Olmék és Maja törzsek a régió népességének vallási igényeit kielégítő kultikus központot építettek, melyek tervezése, építése képzett és nagyszámú mesterembert és központi munkaszervezést igényelt. Ezek a kultikus központok kezdetben kizárólag vallási ceremóniák lebonyolítására szolgáló megszentelt helyek voltak, és csak a kis számú papságnak jelentettek lakóhelyet is. De lassan növekedésnek indultak és az időszámításunkat közvetlen megelőző időkre már valódi városokká váltak.
Az egyik legkülönlegesebb, és minden bizonnyal a legnagyobb város Teotihuacan volt, mey a mai Mexikóvárostól kb. 40 km-re északra található. Amikor az aztékok 1400 körül elfoglalták, már régen elhagyatott város volt, fénykorát még mintegy 1000 évvel korábban, 300 és 600 között élte. Nagyságára és népességére vonatkozó becslések igen eltérőek, de egyes kutatók szerint a népességszám csúcsa 200 ezer fő körül volt. Fénykorát megelőzően azonban igen szerény méretű város volt.
Kr. után 100-200 között hihetetlen gyors növekedésen ment keresztül, amelynek fő okai:
- a közelben levő obszcidián bánya (legfontosabb árucikk, a legjobb alapanyag szerszámkészítéshez, a kereskedelemhez a legfőbb vonzerő)
- az, hogy a régió vallási központja volt (Nap piramis)
- kereskedelmi útvonalak találkozási pontjában fekszik
- komplex munkamegosztást és társadalomrétegződést hozott létre
650-től csökken a város népessége, majd száz évvel később teljesen elnéptelenedik (ennek lehetséges okai a klímaváltozás, a túlnövekedés, kizsarolt föld eltartó képessége már nem elegendő).
Közép-Amerikai korai városi civilizációinak közös jellemzői:
1. Gazdaságuk alapja az intenzív földművelés. Irtásos, égetéses módszerrel termeltek (kukoricát, babot, paradicsomot, paprikát, dohányt, gyapotot). Időnként öntözéses gazdálkodást is folytattak és a hamu visszapótlásával próbálták megőrizni a föld termékenységét. Nem voltak háziállataik, és csak kezdetleges eszközöket használtak. Nem ismerték az ekét, csak az ásóbotot. A hibrid kukoricának köszönhetően mégis csodálatos terméseredményeket produkáltak. Az agyagművesség és a szövés fontos része volt gazdasági tevékenységüknek.
2. Társadalmuk vérségi alapon szerveződött, alapegysége a nagycsalád volt. A társadalmi élet elsődleges szabályozójává a vallás vált, amit a természettől való erős függés határozott meg.
3. Monumentális kultikus építményeik és közintézményeik közösségi összefogást, központilag szervezett közmunkát tételeztek fel.
4. A Maja Birodalom városállamok meglehetősen laza szövetségén alapult, de a városok jellege arra utal, hogy állandó kapcsolat volt köztük. A leghíresebb városok az Óbirodalomban Copan, Tikal és Paleuque voltak, az Újbirodalom leghíresebb városa pedig Chichen-Itza volt
5. A zapotek kultúra leghíresebb városai Monte Alban, Mitla és Teotihuacan az azték bir.-é pedig Tenochtitlán
A dél-amerikai kultúrák:
1. Gazdaságának alapja szintén az intenzív földművelés. Öntöznek és guanóval trágyáznak. A kukorica mellett burgonyát, babot, földimogyorót és gyapotot termesztettek. Szerszámaik hasonlóan kezdetlegesek voltak. Mégis nagy a különbség a két kultúra gazdaságában, az inkák életében fontos szerepet kap az állattartás is. A lámát háziasítják és gyapját sokoldalúan hasznosítják.
2. Fővárosuk Cuczó nemcsak politikai és vallási központ, hanem népes város is egyben, ahol a nagyméretű paloták és templomok mellett a város központja az erődítmény volt, melyet fal övezett. Ide menekült a város lakossága veszély esetén.
3. Az Inka Birodalom jól szervezett, erőteljesen központosított bir. volt. A közösségi összefogás és a közösséghez tartozás fontossága különösen nagy volt az Andok zord hegyei között kialakított erődítmény-városokban. (pl. Machu Picchu, a bir. legészakibb várerődítménye)
4. A bir. egységének létrehozásában fontos szerepe volt az úthálózatnak is. Két, észak-dél irányú főút vezetett végig a birodalmon egymással párhuzamosan. Az egyik a tengerparton, a másik az Andokban. Több keresztút is épült, melyek a jelentősebb településeket összekötötték egymással. Általában 1 m széles utak épültek, kőburkolattal. (Járműveket ők sem használtak, nem volt szükség szélesebb utakra.) Az utak mentén szabályos távolságra (ált. 1 napi járásra egymástól) pihenőhelyeket építettek („bolttal”).
5. Az amerikai civilizációk között az Inka bir.-nak volt a legfejlettebb államalakulata. Társ.-i szerk.-e is differenciáltabb, mint a többié. A társ. alapegysége itt is a nagycsalád, de nemesség már két réteget alkot. Egy vékonyabb felső rétege, mely abszolút hatalommal rendelkezik, és a valamivel szélesebb alsóbb nemesi réteg (nagycsaládok vezetői, faluelöljárók, hivatalnoki tisztséget viselők). A legnagyobb réteg persze itt is a köznép, melynek számtalan kötelessége van: katonai szolgálat, középületek, és utak építése, állami földek művelése, az állami bányákban végzett munka és a teherszállítás.
6. Csillagászati, orvosi ismereteik kiemelkedőek voltak, pontos naptáruk volt, államvallásuk a Nap kultusz.
7. A megélhetés alapját képező föld közösségi tulajdonban volt. A bir. földter.-nek 2/3-a az államot és a főpapságot illette, 1/3-a pedig a nagycsaládok, faluközösségek tulajdonában volt.
Közép-Mexikó, a Yucatán-félsziget és Guatemala területe már i.e. 20 ezer óta lakott vidék, s bár az itt élők már a 7. Évezredtől földműveléssel is foglalkoztak, mégis viszonylag későn indult meg a városfejlődés. Földművelésre igazából nem is volt alkalmas a hegyvidéki terep, nem is tudott fejlődni a fm. technikája, évezredeken át az ásóbot maradt az alapvető földművelő eszköz. Az itt élők tehát vegyes gazdasági rendszert alakítottak ki, vadászattal és halászattal kombinálták a fm.-t, félnomád életmódot folytatva. Nem ismerték a kereket sem, így nem használták az állatokat igavonásra.
I.e. 1500 körül kezdtek vályogfalú házacskákat építeni maguknak a földművelők. Néhány faluban az Olmék és Maja törzsek a régió népességének vallási igényeit kielégítő kultikus központot építettek, melyek tervezése, építése képzett és nagyszámú mesterembert és központi munkaszervezést igényelt. Ezek a kultikus központok kezdetben kizárólag vallási ceremóniák lebonyolítására szolgáló megszentelt helyek voltak, és csak a kis számú papságnak jelentettek lakóhelyet is. De lassan növekedésnek indultak és az időszámításunkat közvetlen megelőző időkre már valódi városokká váltak.
Az egyik legkülönlegesebb, és minden bizonnyal a legnagyobb város Teotihuacan volt, mey a mai Mexikóvárostól kb. 40 km-re északra található. Amikor az aztékok 1400 körül elfoglalták, már régen elhagyatott város volt, fénykorát még mintegy 1000 évvel korábban, 300 és 600 között élte. Nagyságára és népességére vonatkozó becslések igen eltérőek, de egyes kutatók szerint a népességszám csúcsa 200 ezer fő körül volt. Fénykorát megelőzően azonban igen szerény méretű város volt.
Kr. után 100-200 között hihetetlen gyors növekedésen ment keresztül, amelynek fő okai:
- a közelben levő obszcidián bánya (legfontosabb árucikk, a legjobb alapanyag szerszámkészítéshez, a kereskedelemhez a legfőbb vonzerő)
- az, hogy a régió vallási központja volt (Nap piramis)
- kereskedelmi útvonalak találkozási pontjában fekszik
- komplex munkamegosztást és társadalomrétegződést hozott létre
650-től csökken a város népessége, majd száz évvel később teljesen elnéptelenedik (ennek lehetséges okai a klímaváltozás, a túlnövekedés, kizsarolt föld eltartó képessége már nem elegendő).
Közép-Amerikai korai városi civilizációinak közös jellemzői:
1. Gazdaságuk alapja az intenzív földművelés. Irtásos, égetéses módszerrel termeltek (kukoricát, babot, paradicsomot, paprikát, dohányt, gyapotot). Időnként öntözéses gazdálkodást is folytattak és a hamu visszapótlásával próbálták megőrizni a föld termékenységét. Nem voltak háziállataik, és csak kezdetleges eszközöket használtak. Nem ismerték az ekét, csak az ásóbotot. A hibrid kukoricának köszönhetően mégis csodálatos terméseredményeket produkáltak. Az agyagművesség és a szövés fontos része volt gazdasági tevékenységüknek.
2. Társadalmuk vérségi alapon szerveződött, alapegysége a nagycsalád volt. A társadalmi élet elsődleges szabályozójává a vallás vált, amit a természettől való erős függés határozott meg.
3. Monumentális kultikus építményeik és közintézményeik közösségi összefogást, központilag szervezett közmunkát tételeztek fel.
4. A Maja Birodalom városállamok meglehetősen laza szövetségén alapult, de a városok jellege arra utal, hogy állandó kapcsolat volt köztük. A leghíresebb városok az Óbirodalomban Copan, Tikal és Paleuque voltak, az Újbirodalom leghíresebb városa pedig Chichen-Itza volt
5. A zapotek kultúra leghíresebb városai Monte Alban, Mitla és Teotihuacan az azték bir.-é pedig Tenochtitlán
A dél-amerikai kultúrák:
1. Gazdaságának alapja szintén az intenzív földművelés. Öntöznek és guanóval trágyáznak. A kukorica mellett burgonyát, babot, földimogyorót és gyapotot termesztettek. Szerszámaik hasonlóan kezdetlegesek voltak. Mégis nagy a különbség a két kultúra gazdaságában, az inkák életében fontos szerepet kap az állattartás is. A lámát háziasítják és gyapját sokoldalúan hasznosítják.
2. Fővárosuk Cuczó nemcsak politikai és vallási központ, hanem népes város is egyben, ahol a nagyméretű paloták és templomok mellett a város központja az erődítmény volt, melyet fal övezett. Ide menekült a város lakossága veszély esetén.
3. Az Inka Birodalom jól szervezett, erőteljesen központosított bir. volt. A közösségi összefogás és a közösséghez tartozás fontossága különösen nagy volt az Andok zord hegyei között kialakított erődítmény-városokban. (pl. Machu Picchu, a bir. legészakibb várerődítménye)
4. A bir. egységének létrehozásában fontos szerepe volt az úthálózatnak is. Két, észak-dél irányú főút vezetett végig a birodalmon egymással párhuzamosan. Az egyik a tengerparton, a másik az Andokban. Több keresztút is épült, melyek a jelentősebb településeket összekötötték egymással. Általában 1 m széles utak épültek, kőburkolattal. (Járműveket ők sem használtak, nem volt szükség szélesebb utakra.) Az utak mentén szabályos távolságra (ált. 1 napi járásra egymástól) pihenőhelyeket építettek („bolttal”).
5. Az amerikai civilizációk között az Inka bir.-nak volt a legfejlettebb államalakulata. Társ.-i szerk.-e is differenciáltabb, mint a többié. A társ. alapegysége itt is a nagycsalád, de nemesség már két réteget alkot. Egy vékonyabb felső rétege, mely abszolút hatalommal rendelkezik, és a valamivel szélesebb alsóbb nemesi réteg (nagycsaládok vezetői, faluelöljárók, hivatalnoki tisztséget viselők). A legnagyobb réteg persze itt is a köznép, melynek számtalan kötelessége van: katonai szolgálat, középületek, és utak építése, állami földek művelése, az állami bányákban végzett munka és a teherszállítás.
6. Csillagászati, orvosi ismereteik kiemelkedőek voltak, pontos naptáruk volt, államvallásuk a Nap kultusz.
7. A megélhetés alapját képező föld közösségi tulajdonban volt. A bir. földter.-nek 2/3-a az államot és a főpapságot illette, 1/3-a pedig a nagycsaládok, faluközösségek tulajdonában volt.
Megjegyzés küldése