Képi megjelenítés:
A vizuális megjelenítő olyan elektronikus készülék, amely a fizikai folyamatokat vagy állapotokat látással teszi érzékelhetővé. A készüléken megjelenített kép csak bizonyos ideig szemlélhető, rövid idő után eltűnik, vagy megváltozik. A vizuális megjelenítő elsődleges fel-adata a folyamat időbeli változásának, valamely állapotának vagy jellemzőjének a bemutatá-sa, mérése.
Katódsugárcső: Az elektronágyúból nagy sebességgel érkező elektronok az ernyőnél egy pontban találkoznak, és az ernyő falán lévő fénypor bevontba csapódnak. Az elektronok mozgási energiáját a fénypor atomjai felveszik, gerjesztett állapotba kerülnek, majd a felvett energiát fényként kisugározzák. A jelenséget lumineszkálásnak nevezik.
Oszcilloszkóp felépítése működése:
A katódsugárcső eltérítő egysége erősítőkkel vezérelhető. Megkülönböztetünk függőle-ges (Y), és vízszintes (X) erősítőt. Az ernyőn megjelenő ábra x vagy y irányú méretét, vagyis az eltérítés mértékét az erősítők előtti osztóval állíthatjuk be. A legnagyobb érzékenységet leosztás nélküli állapotban kapjuk. Ekkor a vizsgálható feszültség nagyságát az erősítés mér-téke határozza meg. Nagyobb feszültség esetén az erősítő bemenetére jutó feszültséget a kí-vánt mértékben leosztjuk.
Az osztó és a függőleges bemenet között AC/DC kapcsoló van. A vizsgálandó jelet mindig a függőleges erősítő bementére (YIN) kell csatlakoztatni, a vízszintes bemenetet (XIN) csak különleges célra használjuk.
Álló vagy szinkronizált ábrát akkor kapunk, ha az időlap-generátorral a vizsgált jelet mindig ugyanabban a fázishelyzetű pontban kezdjük rajzoltatni, vagyis a jelet abban a pilla-natban indítjuk el, amikor a vizsgált jelnél új periódus kezdődik. Erre való a szinkron- vagy triggeráramkör, amely vezérelhető az Y-erősítő jelével és valamilyen külső jellel.
Szinkronizáló-, trigger-áramkör:
Az időlap-generátor indításához meredek felfutású impulzus szükséges, amelyet a triggeráramkör állít elő az Y-erősítő jeléből vagy a külső szinkronbementre adott jelből. Kö-vetelmény, hogy az indítási szintet szabályozni lehessen, továbbá a pozitív és negatív indítást is megvalósítsa. Az indító tűimpulzust erősítés és formálás után differenciálással állítják elő.
A triggerjel forrását kiválasztó K1 kapcsolóról a jel egy elválasztó erősítőre jut. Kimene-ti feszültségének szabályozásával állítják be a triggerszintet, majd erősítik egy differenciáló erősítővel. Az erősítő kimenetéről két ellentétes fázisú jel vehető le, amelyek közül K2 kap-csolóval lehet választani. A jel alakja a kapcsoló kimenetén még megegyezik a K1 kapcsoló-val kiválasztott jel alakjával, a formálás csak ezután következik egy Schmitt-triggerrel, majd a kimenetén lévő differenciáló-áramkörrel.
Több jel egyidejű megjelenítése:
Erre a kétcsatornás oszcilloszkópok alkalmasak. A kétcsatornás azt jelenti, hogy egy-szerre két jel vizsgálható. Gyakrabban használják az elektronkapcsolós megoldást, amelynél a függőleges erősítőnek csak egy részét kell megkettőzni (AC/DC kapcsolót és a bemeneti csat-lakozót). A két csatorna jelét elektronikus kapcsoló felváltva kapcsolja a közös függőleges erősítőre olyan gyorsan, hogy a szemünk észre sem veszi.
Többsugaras oszcilloszkópokban a triggeráramkörhöz egy új kapcsoló tartozik, amely belső szinkron üzemmódban a szinkronjel forrását választja ki. Szinkronozni az A és B csa-torna jelével egyaránt lehet.
Áramkörei: katódsugárcső áramköre; függőleges erősítőrendszer; időlap-generátor; víz-szintes erősítőrendszer; triggeráramkörök; hitelesítőosszcillátor; elektronkapcsoló.
Méréstechnikai alkalmazás:
Feszültségek, frekvenciák, rezgések mérése. Erősítők kimeneti jeleinek vizsgálata. Négypólusok jelátviteli jellemzőinek meghatározása. Impulzusok tulajdonságainak mérése. Szabályzási tagok bemeneti és kimeneti jeleik közötti összefüggések vizsgálata.
A vizuális megjelenítő olyan elektronikus készülék, amely a fizikai folyamatokat vagy állapotokat látással teszi érzékelhetővé. A készüléken megjelenített kép csak bizonyos ideig szemlélhető, rövid idő után eltűnik, vagy megváltozik. A vizuális megjelenítő elsődleges fel-adata a folyamat időbeli változásának, valamely állapotának vagy jellemzőjének a bemutatá-sa, mérése.
Katódsugárcső: Az elektronágyúból nagy sebességgel érkező elektronok az ernyőnél egy pontban találkoznak, és az ernyő falán lévő fénypor bevontba csapódnak. Az elektronok mozgási energiáját a fénypor atomjai felveszik, gerjesztett állapotba kerülnek, majd a felvett energiát fényként kisugározzák. A jelenséget lumineszkálásnak nevezik.
Oszcilloszkóp felépítése működése:
A katódsugárcső eltérítő egysége erősítőkkel vezérelhető. Megkülönböztetünk függőle-ges (Y), és vízszintes (X) erősítőt. Az ernyőn megjelenő ábra x vagy y irányú méretét, vagyis az eltérítés mértékét az erősítők előtti osztóval állíthatjuk be. A legnagyobb érzékenységet leosztás nélküli állapotban kapjuk. Ekkor a vizsgálható feszültség nagyságát az erősítés mér-téke határozza meg. Nagyobb feszültség esetén az erősítő bemenetére jutó feszültséget a kí-vánt mértékben leosztjuk.
Az osztó és a függőleges bemenet között AC/DC kapcsoló van. A vizsgálandó jelet mindig a függőleges erősítő bementére (YIN) kell csatlakoztatni, a vízszintes bemenetet (XIN) csak különleges célra használjuk.
Álló vagy szinkronizált ábrát akkor kapunk, ha az időlap-generátorral a vizsgált jelet mindig ugyanabban a fázishelyzetű pontban kezdjük rajzoltatni, vagyis a jelet abban a pilla-natban indítjuk el, amikor a vizsgált jelnél új periódus kezdődik. Erre való a szinkron- vagy triggeráramkör, amely vezérelhető az Y-erősítő jelével és valamilyen külső jellel.
Szinkronizáló-, trigger-áramkör:
Az időlap-generátor indításához meredek felfutású impulzus szükséges, amelyet a triggeráramkör állít elő az Y-erősítő jeléből vagy a külső szinkronbementre adott jelből. Kö-vetelmény, hogy az indítási szintet szabályozni lehessen, továbbá a pozitív és negatív indítást is megvalósítsa. Az indító tűimpulzust erősítés és formálás után differenciálással állítják elő.
A triggerjel forrását kiválasztó K1 kapcsolóról a jel egy elválasztó erősítőre jut. Kimene-ti feszültségének szabályozásával állítják be a triggerszintet, majd erősítik egy differenciáló erősítővel. Az erősítő kimenetéről két ellentétes fázisú jel vehető le, amelyek közül K2 kap-csolóval lehet választani. A jel alakja a kapcsoló kimenetén még megegyezik a K1 kapcsoló-val kiválasztott jel alakjával, a formálás csak ezután következik egy Schmitt-triggerrel, majd a kimenetén lévő differenciáló-áramkörrel.
Több jel egyidejű megjelenítése:
Erre a kétcsatornás oszcilloszkópok alkalmasak. A kétcsatornás azt jelenti, hogy egy-szerre két jel vizsgálható. Gyakrabban használják az elektronkapcsolós megoldást, amelynél a függőleges erősítőnek csak egy részét kell megkettőzni (AC/DC kapcsolót és a bemeneti csat-lakozót). A két csatorna jelét elektronikus kapcsoló felváltva kapcsolja a közös függőleges erősítőre olyan gyorsan, hogy a szemünk észre sem veszi.
Többsugaras oszcilloszkópokban a triggeráramkörhöz egy új kapcsoló tartozik, amely belső szinkron üzemmódban a szinkronjel forrását választja ki. Szinkronozni az A és B csa-torna jelével egyaránt lehet.
Áramkörei: katódsugárcső áramköre; függőleges erősítőrendszer; időlap-generátor; víz-szintes erősítőrendszer; triggeráramkörök; hitelesítőosszcillátor; elektronkapcsoló.
Méréstechnikai alkalmazás:
Feszültségek, frekvenciák, rezgések mérése. Erősítők kimeneti jeleinek vizsgálata. Négypólusok jelátviteli jellemzőinek meghatározása. Impulzusok tulajdonságainak mérése. Szabályzási tagok bemeneti és kimeneti jeleik közötti összefüggések vizsgálata.
Megjegyzés küldése