Az új ipari város új városminőséget teremt. A polgári állam megszületésével megszűnt a városfal védő funkciója.
Megváltozott a városok fizikai arculata is. A gyalogosokat és lóvontatta kocsikat gyorsabb járművek váltották fel, szélesebb és új burkolattal ellátott utakra volt szükség. A folyamatosan növekvő népesség tömeges lakásépítést, magasházakat követelt. A gazdaság és a város lakónegyedeinek működőképessége egyaránt az infrastruktúra átalakulását követelte.
Új városközpontok jöttek létre, ahol kereskedelmi és pénzügyi intézmények, az állami hivatalok és újfajta szolgáltatások épületei kaptak helyet. Megszületett a modern város legfőbb jellemzője, a központi üzleti negyed.
Viszont a szociális, a higiénés viszonyok siralmasak voltak. Szörnyű állapotok uralkodtak. Az infrastruktúrát ugyanis nem építették ki úgy, ahogy az szükséges lett volna.
a város lakossága lezüllött, profit központú új értékrend jött létre
nyomornegyedek jöttek létre
senki nem gondoskodott a városi közfunkciókról (nem volt rendőrség, tűzoltóság, víz- és élelmiszerellenőrzés, kórházi ápolás és oktatás sem)
vízparti telkeken sorra épültek vegyipari, textil- és vasipari üzemek, a folyók pedig ezáltal új „funkciót” kaptak: szolgálni a termelési technológiát és elnyelni a termelés során keletkezett mérhetetlen mennyiségű hulladékot
a vasutak mélyen behatoltak a város szívébe, a rendezőpályaudvarok és állomások a belvárosban kaptak helyet (a zaj és a korom mindent áthatott)
a szabad verseny hatására élesen polarizálódott a társadalom egy keskeny felső és egy igen széles nyomorgó munkásrétege
a városba özönlő szegény munkástömeg számára, kizárólag a profit érdekek által meghatározott helyeken és módon, zsúfolt lakónegyedek épültek, silány tervek szerint és a legrosszabb minőségű anyagokból (az időtállóság már nem jelent értéket, sok embernek hirtelen kell sok lakás)
a lakások telepítése nélkülözött minden humánumot, gyárak, raktárak, vasúti javítóműhelyek foghíjtelkeire, cserzőműhelyek, bányák szomszédságába, akár salakdombokra, szemétlerakóhelyekre épültek ezek a lakások
mindent befedett a szürke vagy fekete por és sár
a piszok, a zaj, a rossz levegő természetes velejárója lett a városi létnek
a házak közt általában nem hagytak szabad teret, csak a két házsor között futott egy keskeny sikátor
sok lakásnak nem volt ablaka sem
szemétszállítás nem volt, az alagsorban disznóólak és árnyékszékek leírhatatlanul mocskos és büdös lett a város
sok helyen hiányoztak is az árnyékszékek
elszaporodtak a pincelakások (sötétség, dohszag, egészségtelen levegő sápadt, rosszultáplált, angolkóros gyerekek, tüdőbeteg felnőttek)
búbópestist terjesztő patkányok, tífuszt terjesztő bolhák tömege, kolera
sem vízvezetékhálózat, sem egészségügyi létesítmények nem épültek
közkutak hiánya, elképzelhetetlen vízhiány (vizet kolduló emberek)
Megváltozott a városok fizikai arculata is. A gyalogosokat és lóvontatta kocsikat gyorsabb járművek váltották fel, szélesebb és új burkolattal ellátott utakra volt szükség. A folyamatosan növekvő népesség tömeges lakásépítést, magasházakat követelt. A gazdaság és a város lakónegyedeinek működőképessége egyaránt az infrastruktúra átalakulását követelte.
Új városközpontok jöttek létre, ahol kereskedelmi és pénzügyi intézmények, az állami hivatalok és újfajta szolgáltatások épületei kaptak helyet. Megszületett a modern város legfőbb jellemzője, a központi üzleti negyed.
Viszont a szociális, a higiénés viszonyok siralmasak voltak. Szörnyű állapotok uralkodtak. Az infrastruktúrát ugyanis nem építették ki úgy, ahogy az szükséges lett volna.
a város lakossága lezüllött, profit központú új értékrend jött létre
nyomornegyedek jöttek létre
senki nem gondoskodott a városi közfunkciókról (nem volt rendőrség, tűzoltóság, víz- és élelmiszerellenőrzés, kórházi ápolás és oktatás sem)
vízparti telkeken sorra épültek vegyipari, textil- és vasipari üzemek, a folyók pedig ezáltal új „funkciót” kaptak: szolgálni a termelési technológiát és elnyelni a termelés során keletkezett mérhetetlen mennyiségű hulladékot
a vasutak mélyen behatoltak a város szívébe, a rendezőpályaudvarok és állomások a belvárosban kaptak helyet (a zaj és a korom mindent áthatott)
a szabad verseny hatására élesen polarizálódott a társadalom egy keskeny felső és egy igen széles nyomorgó munkásrétege
a városba özönlő szegény munkástömeg számára, kizárólag a profit érdekek által meghatározott helyeken és módon, zsúfolt lakónegyedek épültek, silány tervek szerint és a legrosszabb minőségű anyagokból (az időtállóság már nem jelent értéket, sok embernek hirtelen kell sok lakás)
a lakások telepítése nélkülözött minden humánumot, gyárak, raktárak, vasúti javítóműhelyek foghíjtelkeire, cserzőműhelyek, bányák szomszédságába, akár salakdombokra, szemétlerakóhelyekre épültek ezek a lakások
mindent befedett a szürke vagy fekete por és sár
a piszok, a zaj, a rossz levegő természetes velejárója lett a városi létnek
a házak közt általában nem hagytak szabad teret, csak a két házsor között futott egy keskeny sikátor
sok lakásnak nem volt ablaka sem
szemétszállítás nem volt, az alagsorban disznóólak és árnyékszékek leírhatatlanul mocskos és büdös lett a város
sok helyen hiányoztak is az árnyékszékek
elszaporodtak a pincelakások (sötétség, dohszag, egészségtelen levegő sápadt, rosszultáplált, angolkóros gyerekek, tüdőbeteg felnőttek)
búbópestist terjesztő patkányok, tífuszt terjesztő bolhák tömege, kolera
sem vízvezetékhálózat, sem egészségügyi létesítmények nem épültek
közkutak hiánya, elképzelhetetlen vízhiány (vizet kolduló emberek)
Megjegyzés küldése