Helyesírásunk alapelvei: azok az eljárások, amelyek szerint szavainkat, szóalakjainkat leírjuk
Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód
- szótöveket, önálló szavakat és toldalékokat rendszerint a művelt köznyelvi kiejtés szerint írjuk
- nyelvjárási, régies, hibás formákat írásban nem rögzítjük
- gondot okozhatnak a tájnyelvi változatok
- a Dunántúlon a hosszú í, ú, ű hangot röviden ejtik
- a Tiszántúlon a rövid magánhangzókat megnyújtják
- nyelvtörténeti oka van bizonyos alakváltozatok meglétének
- ezek mindegyike használatos és elfogadott:
- fel – föl, hova – hová, gyerek – gyermek, lány – leány, vakarózik – vakaródzik
- a betűszók –a, –e végződése a toldalékok előtt –á, –é hangra változik a kiejtésben
- ezt az íráskép nem tükrözi: ELTE – ELTE-nek, USA – az USA-ban
Szóelemző (etimologikus) írásmód
- a nyelvújítás korában Révai Miklós teremtette meg az elméleti alapjait
- kiegészíti a kiejtés szerinti helyesírást
- nem vesszük figyelembe a beszéd alkalmi hangváltozásait
- az egyes szóelemeket úgy írjuk le, ahogy egyenként, külön-külön hangzanak
- ha az eredeti szóelemek már elhomályosultak, a kiejtés szerinti elv váltja fel
- beszéd legkisebb egysége
- rendszerint nem önmagában áll, hanem a szövegnek láncszemnyi részeként
- a közlésfolyamatban minden mondatban kifejeződik
- a beszélőnek a valósághoz való viszonya és
- szándéka, hogy beszédével a hallgatóra valamilyen hatást tegyen
A mondat jelentésének rétegzettsége
- első réteg
- mondatot alkotó nyelvi jelek összességét mindig árnyalja másodlagos jelentés
- e kettő együtt a mondat tartalma
- második réteg
- szándék, amelyet a beszélő a mondat megalkotásával meg akar valósítani
- tájékoztat, felhív, kér, feltételez
- harmadik réteg
- szándékolt hatás, amelyet a mondat a hallgatóra gyakorol
A mondat szerkesztettsége
- tagolt
- szerkezetileg teljes
- alanyi-állítmányi rész szervesen megjelenik
- pl. Minden nap ünnep a számára.
- szerkezetileg hiányos
- fő mondatrészek egyike, vagy mindkettő hiányzik
- logikailag kiegészíthető a beszédhelyzetből, szövegösszefüggésből
- pl. János kétszersülttel a zsebében.
- tagolatlan
- alanyi-állítmányi rész nincs kifejezve és nem egészíthető ki logikailag
- pl. Ez az! Ó, igen! Még!
Írásjelek:
- segítségükkel a mondanivalónkat világosan tudjuk tagolni.
- Az írásjelek a mondat és szövegfonetikai eszközökkel kifejezett értelmi és érzelmi árnyalatok egy részét is érzékeltetik ( pont, felkiáltójel , kérdőjel , vessző )
- Pontosvessző:
A vesszőnél határozottabb elkülönítésre szolgál.
a.,felsorolás az összetartozó nagyobb egységek után
b.,többszörösen összetett mondatok szorosabban összetartozó részeinél kötőszó
nélküli kapcsolás, 2. Tagmondat tartalma erősen eltér az 1. Től
- Kettőspont:
Figyelemfelkeltés, érzelmi, gondolati előkészítés a következő szakaszra
a., bevezethet idézetet
b., felsorolásnál
c., összetett mondatoknál az erősebb tagolásnál
d., sűrítés, feszültségfokozás
- Gondolatjel:
Közbevetések, logikai v. hangulati változások
a., párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdete
b., új gondolatsor, meglepő fordulat
c., gondolatjelpárként beékelést jelez és emel ki
- Zárójel:
Közbevetett v. kevésbé fontos szövegrész
a., a közlést pontosabbá tevő magyarázó jelleg
b., összetett szerepe a hangulati és logikai fordulat elkülönítése
- Idézőjel:
A kiemelés egyik módja, a szöveg egy részének sajátos szempontú elkülönítését szolgálja.
a., ha más szavait idézzük
b., a szöveg egy részét egy sajátos érzelmi színezettel látjuk el és ezzel
megváltoztatjuk alkalmilag a szó eredeti jelentését.
1. idéző mondat: "idézet"
2. "idézet" - idéző mondat
3. "idézet - idéző mondat - idézet"
Egyéb látható nyelvi eszközök:
- a gondolatsor félbeszakítását jelző három pont, amelynek az élőszóban hosszabb szünet felel meg.
- Dőlt , ritkított vagy vastag betűs írás, melyek értelmi és érzelmi többletet adnak a szövegnek.
- Bekezdés: új gondolatsor kezdete
Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód
- szótöveket, önálló szavakat és toldalékokat rendszerint a művelt köznyelvi kiejtés szerint írjuk
- nyelvjárási, régies, hibás formákat írásban nem rögzítjük
- gondot okozhatnak a tájnyelvi változatok
- a Dunántúlon a hosszú í, ú, ű hangot röviden ejtik
- a Tiszántúlon a rövid magánhangzókat megnyújtják
- nyelvtörténeti oka van bizonyos alakváltozatok meglétének
- ezek mindegyike használatos és elfogadott:
- fel – föl, hova – hová, gyerek – gyermek, lány – leány, vakarózik – vakaródzik
- a betűszók –a, –e végződése a toldalékok előtt –á, –é hangra változik a kiejtésben
- ezt az íráskép nem tükrözi: ELTE – ELTE-nek, USA – az USA-ban
Szóelemző (etimologikus) írásmód
- a nyelvújítás korában Révai Miklós teremtette meg az elméleti alapjait
- kiegészíti a kiejtés szerinti helyesírást
- nem vesszük figyelembe a beszéd alkalmi hangváltozásait
- az egyes szóelemeket úgy írjuk le, ahogy egyenként, külön-külön hangzanak
- ha az eredeti szóelemek már elhomályosultak, a kiejtés szerinti elv váltja fel
- beszéd legkisebb egysége
- rendszerint nem önmagában áll, hanem a szövegnek láncszemnyi részeként
- a közlésfolyamatban minden mondatban kifejeződik
- a beszélőnek a valósághoz való viszonya és
- szándéka, hogy beszédével a hallgatóra valamilyen hatást tegyen
A mondat jelentésének rétegzettsége
- első réteg
- mondatot alkotó nyelvi jelek összességét mindig árnyalja másodlagos jelentés
- e kettő együtt a mondat tartalma
- második réteg
- szándék, amelyet a beszélő a mondat megalkotásával meg akar valósítani
- tájékoztat, felhív, kér, feltételez
- harmadik réteg
- szándékolt hatás, amelyet a mondat a hallgatóra gyakorol
A mondat szerkesztettsége
- tagolt
- szerkezetileg teljes
- alanyi-állítmányi rész szervesen megjelenik
- pl. Minden nap ünnep a számára.
- szerkezetileg hiányos
- fő mondatrészek egyike, vagy mindkettő hiányzik
- logikailag kiegészíthető a beszédhelyzetből, szövegösszefüggésből
- pl. János kétszersülttel a zsebében.
- tagolatlan
- alanyi-állítmányi rész nincs kifejezve és nem egészíthető ki logikailag
- pl. Ez az! Ó, igen! Még!
Írásjelek:
- segítségükkel a mondanivalónkat világosan tudjuk tagolni.
- Az írásjelek a mondat és szövegfonetikai eszközökkel kifejezett értelmi és érzelmi árnyalatok egy részét is érzékeltetik ( pont, felkiáltójel , kérdőjel , vessző )
- Pontosvessző:
A vesszőnél határozottabb elkülönítésre szolgál.
a.,felsorolás az összetartozó nagyobb egységek után
b.,többszörösen összetett mondatok szorosabban összetartozó részeinél kötőszó
nélküli kapcsolás, 2. Tagmondat tartalma erősen eltér az 1. Től
- Kettőspont:
Figyelemfelkeltés, érzelmi, gondolati előkészítés a következő szakaszra
a., bevezethet idézetet
b., felsorolásnál
c., összetett mondatoknál az erősebb tagolásnál
d., sűrítés, feszültségfokozás
- Gondolatjel:
Közbevetések, logikai v. hangulati változások
a., párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdete
b., új gondolatsor, meglepő fordulat
c., gondolatjelpárként beékelést jelez és emel ki
- Zárójel:
Közbevetett v. kevésbé fontos szövegrész
a., a közlést pontosabbá tevő magyarázó jelleg
b., összetett szerepe a hangulati és logikai fordulat elkülönítése
- Idézőjel:
A kiemelés egyik módja, a szöveg egy részének sajátos szempontú elkülönítését szolgálja.
a., ha más szavait idézzük
b., a szöveg egy részét egy sajátos érzelmi színezettel látjuk el és ezzel
megváltoztatjuk alkalmilag a szó eredeti jelentését.
1. idéző mondat: "idézet"
2. "idézet" - idéző mondat
3. "idézet - idéző mondat - idézet"
Egyéb látható nyelvi eszközök:
- a gondolatsor félbeszakítását jelző három pont, amelynek az élőszóban hosszabb szünet felel meg.
- Dőlt , ritkított vagy vastag betűs írás, melyek értelmi és érzelmi többletet adnak a szövegnek.
- Bekezdés: új gondolatsor kezdete
Megjegyzés küldése