Minden szónak van hangalakja és jelentése. A hangalak: értelmes hangsor. A
jelentés: a valóság egyes elemeire utal ( a jel használati értéke).
I. A hangalak és jelentés kapcsolata
-általában önkényes és szokásszerű, megállapodáson alapul;
- szükségszerű és okszerű, ha a hangalakból következtetni lehet a
jelentésre (hangutánzó és hangulatfestõ szavak) H - J
A HANGULATFESTÕ SZÓ hangalakja jellegzetes hangokat, zörejeket utánoz.
(libeg, pipogya, bólingat).
A HANGUTÁNZÓ SZAVAK cselekvéseket ábrázolnak vagy tulajdonságokat
jellemeznek hangzásukkal. (cincog, csobog, cirpel, füttyent)
II. A jelölõ és a jelentés viszonya alapján a szavak egyjelentésûek,
többjelentésûek, rokon értelmûek, egyalakúak, többalakúak, azonos
alakúak és hasonló alakúak lehetnek.
1. Az EGYJELENTÉSŰ SZÓ hangsora egyetlen jelentést idéz fel. (fém,
mûanyag, négy, piros, hétfõ stb.) H - J
2. A TÖBBJELENTÉSŰ SZÓ hangalakjához többféle jelentés fûzõdik, és e
jelentések között kapcsolat van. A többféle jelentés közül az egyik
az eredeti, az alapjelentés, a többi a késõbben kialakult második,
harmadik stb. jelentés: mellékjelentések. (levél, daru, toll,
zebra stb.)
3. Az AZONOS ALAKÚ SZAVAK (homonímiák) két vagy több jelentése között
nincs kapcsolat, a hangalak véletlenül azonos; legtöbbször a
szófajuk is eltérõ. (ég, õsz, tõke, vár, terem, nyúl stb.)
Az azonosalakúság nem zavarja a kommunikációt, a
beszédhelyzetben már nincs homonimitás; mind a szónak, mind a
toldalékoknak a mondatban csak egyetlen jelentése van.
A viccek, találós kérdések nyelvi humora sokszor fakad az azonos
hangalak mögött megbúvó kétféle jelentésbõl.
4. A ROKON ÉRTELMŰ SZAVAK (szinonimák) teljesen eltérõ hangalakokkal
azonos jelentést fejeznek ki. A jelentésbeli azonosságot mutató
rokon értelmû szavak sem cserélhetõk fel bármikor, használatuk
stílusértéke, ill. érvényességi köre eltérõ is lehet.
5. TÖBB ALAKÚ a nyelvi jel, ha egy jelentést alakváltozatokkal
fejezünk ki. Lehetnek:
tõszavak: csepp csöpp; lány leány; foltoz foldoz;
toldalékos formák: kérd kérjed; fogózkodik fogódzkodik; oly
olyan stb.
6. A HASONLÓ ALAKÚ szavaknak csak a hangzása hasonló, a hangalakjuk
és a jelentésük eltérõ, semmiféle kapcsolat nincs közöttük, nem
szabad összekeverni õket:
egyelõre (most és még egy kis ideig) egyenlõre (egyenlõ
alakúra) fáradság (fáradozás) fáradtság (fáradt állapot)
A jelölõ és a jelentés viszonya alapján a toldalékok is lehetnek:
1. Egyjelentésûek: -é birtokjel: lányoké, -hat, -het igeképzõ:
olvashat;
2. Többjelentésûek: az -s képzõnek sok jelentésárnyalata van: Julis
(becézõ), nádas (gyûjtõnevet hoz létre), órás (foglalkozásnevet
hoz létre);
3. Rokon értelmûek: a cselekvés eredményét (jelenti( három képzõnk
is: -at, -et (épület), -mány, -mény (költemény), -vány, -vény
(kiáltvány);
4. Egyalakúak: -ig (házig, ötig, keddig), -i (pécsi);
5. Több alakúak: -ban, -ben (házban, ötben), -hoz, -hez, -höz
(házhoz, kézhez, könyvhöz);
6. Azonos alakúak: -at, -et: hallat, festet (mûveltetõ igeképzõ)
látszat, erezet (fõnév-képzõ), -t: ajtót, embert (tárgyrag)
beszélt, aludt (múlt idõ jele).
jelentés: a valóság egyes elemeire utal ( a jel használati értéke).
I. A hangalak és jelentés kapcsolata
-általában önkényes és szokásszerű, megállapodáson alapul;
- szükségszerű és okszerű, ha a hangalakból következtetni lehet a
jelentésre (hangutánzó és hangulatfestõ szavak) H - J
A HANGULATFESTÕ SZÓ hangalakja jellegzetes hangokat, zörejeket utánoz.
(libeg, pipogya, bólingat).
A HANGUTÁNZÓ SZAVAK cselekvéseket ábrázolnak vagy tulajdonságokat
jellemeznek hangzásukkal. (cincog, csobog, cirpel, füttyent)
II. A jelölõ és a jelentés viszonya alapján a szavak egyjelentésûek,
többjelentésûek, rokon értelmûek, egyalakúak, többalakúak, azonos
alakúak és hasonló alakúak lehetnek.
1. Az EGYJELENTÉSŰ SZÓ hangsora egyetlen jelentést idéz fel. (fém,
mûanyag, négy, piros, hétfõ stb.) H - J
2. A TÖBBJELENTÉSŰ SZÓ hangalakjához többféle jelentés fûzõdik, és e
jelentések között kapcsolat van. A többféle jelentés közül az egyik
az eredeti, az alapjelentés, a többi a késõbben kialakult második,
harmadik stb. jelentés: mellékjelentések. (levél, daru, toll,
zebra stb.)
3. Az AZONOS ALAKÚ SZAVAK (homonímiák) két vagy több jelentése között
nincs kapcsolat, a hangalak véletlenül azonos; legtöbbször a
szófajuk is eltérõ. (ég, õsz, tõke, vár, terem, nyúl stb.)
Az azonosalakúság nem zavarja a kommunikációt, a
beszédhelyzetben már nincs homonimitás; mind a szónak, mind a
toldalékoknak a mondatban csak egyetlen jelentése van.
A viccek, találós kérdések nyelvi humora sokszor fakad az azonos
hangalak mögött megbúvó kétféle jelentésbõl.
4. A ROKON ÉRTELMŰ SZAVAK (szinonimák) teljesen eltérõ hangalakokkal
azonos jelentést fejeznek ki. A jelentésbeli azonosságot mutató
rokon értelmû szavak sem cserélhetõk fel bármikor, használatuk
stílusértéke, ill. érvényességi köre eltérõ is lehet.
5. TÖBB ALAKÚ a nyelvi jel, ha egy jelentést alakváltozatokkal
fejezünk ki. Lehetnek:
tõszavak: csepp csöpp; lány leány; foltoz foldoz;
toldalékos formák: kérd kérjed; fogózkodik fogódzkodik; oly
olyan stb.
6. A HASONLÓ ALAKÚ szavaknak csak a hangzása hasonló, a hangalakjuk
és a jelentésük eltérõ, semmiféle kapcsolat nincs közöttük, nem
szabad összekeverni õket:
egyelõre (most és még egy kis ideig) egyenlõre (egyenlõ
alakúra) fáradság (fáradozás) fáradtság (fáradt állapot)
A jelölõ és a jelentés viszonya alapján a toldalékok is lehetnek:
1. Egyjelentésûek: -é birtokjel: lányoké, -hat, -het igeképzõ:
olvashat;
2. Többjelentésûek: az -s képzõnek sok jelentésárnyalata van: Julis
(becézõ), nádas (gyûjtõnevet hoz létre), órás (foglalkozásnevet
hoz létre);
3. Rokon értelmûek: a cselekvés eredményét (jelenti( három képzõnk
is: -at, -et (épület), -mány, -mény (költemény), -vány, -vény
(kiáltvány);
4. Egyalakúak: -ig (házig, ötig, keddig), -i (pécsi);
5. Több alakúak: -ban, -ben (házban, ötben), -hoz, -hez, -höz
(házhoz, kézhez, könyvhöz);
6. Azonos alakúak: -at, -et: hallat, festet (mûveltetõ igeképzõ)
látszat, erezet (fõnév-képzõ), -t: ajtót, embert (tárgyrag)
beszélt, aludt (múlt idõ jele).
Megjegyzés küldése