Elég gyakori, hogy helyszűke miatt (vagy más okokból) a szónak vagy szóalaknak egy részét a sor végéről át kell vinni a kö¬vetkező sorba. Az írásnak ez a megszakítása az elválasztás. Az elválasztásnak - alapformákban és toldalékos alakokban egyarást - a szótagolás az alapja. Csak összetett szavak elválasz¬tásakor veendő figyelembe az alkotóelemek (az összetételi tagok) határa.
A szótagolás szerinti elválasztás
Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választ¬juk el. A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők. ¬Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne: bál; font, György, Pest; asz-tal, hri-zig, ka-to-na, ma-gá-nyos, Csil-la, De-zsó, Be-rety-tyó, Ke-re-csend; stb. - A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot: di-ó-nyi, fi-a-i-é, É-va, Le-ó stb. A szótag mindig vagy magánhangzóval kezdődik; vagy az elsőt kivéve) egyetlen rövid mássalhangzóval: le-ány; vá-szon, bugy-gyos, asz-tal, lajst-rom, pró-ba; stb. - A több szótagú szavakat és szóalakokat bármelyik szótag határári rneg lehet szakítani: ren¬dületlenül, rendű-letlenül, rendületíe-nül; fia-tal, fi-atal; stb.
Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el: föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk; Bánk, Sásd, Zsolt; Brahms, Schmidt, York; stb. - Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú idegen közszavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar csa¬ládnevek írásformájuk alapján megszakíthatók volnának: air, blues, street, team; Chartres; Hume, Maugham, Nimes; Gaál, Soós, Georch; stb.
A több szótagú, illetőleg több kiejtett magánhangzót tartal¬mazó szavak és szóalakok elválasztásának szabályai a következők:
a) Az egymagukban szótagot alkotó magánhangzók tetszés sze¬rint hagyhatók az előző sorban, vagy vihetők át a következőbe: dia¬dal vagy di-adal, ideá-lis vagy ide-ális; Leo-nóra vagy Le-onóra; stb. A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: árui-nak vagy áru¬inak, könyvei-tek vagy könyve-itek, Annáé-ké vagy Anná-éké, tolnai-ak vagy tolna-iak stb. Az egyetlen magánhangzóból álló szókezdő és szóvégi szótagot - bár önállóságát nyelvi tekintetben el kell ismerni - esztétikai okokból nem szokás egymagában a sor végén hagyni, illetőleg a következő sorba átvinni; tehát az „a-lap", „e-móció", „Á-ron", ill. a „haza-i", „émóci-ó", „Le-a" stb. a nyomtatásban nem ajánlott elválasztási formák. Az au, eu betűkapcsolat, mivel tagjai a szótagoláskor szét¬válhatnak, szükség esetén elválasztható: kala-uz, fe-udális stb.
b) Azokat a magánhangzókat,amelyek szótagot kezdenek, átvisszük a következő sorba: fi-ók, vi-asz, kalci-um, moza-ik; Mari-etta; Tri-¬eszt; stb. - A két magánhangzót jelölő azonos betűket is szétválaszt¬hatjuk: ko-ordinál, váku-um stb: - A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ablaká-ig, háza-ik pesti-es, Vajdá-ék; stb.
c) A két magánhangzó között levő egyetlen mássalhangzót ¬akár egy-, akár többjegyű a betűje - a következő sorba visszük át: be-¬tű, ko-sár; ba-tyu; ka-sza, ró-zsa; Gyu-la, stb. - A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: apá-mé, ki-sebb, maga-san, pa¬don, né-gyet, freu-dizmus; tiha-nyi; stb.
d) A két magánhangzó között levő kétféle mássalhangzót jelölő nem kettőzött betűk közül - akár egy-, akár többjegyűek - az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következő¬be: am-per, ás-vány, fosz fát, mor-zsa; tarisz-nya, tal-palatnyi; Bar-tók,, Bony-hőd, Er-zsi; stb. - A toldalékos alakok elválasztásakor is igy kell eljárni: bron-zot, ker-tig; pén-zért; töl-gyes; Ecse-ren, recs-ki; stb. - Így járunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az elsőt kettőzött bétú jelöli: hall-gat, több-let, bízott-ság, meggy-ből; Kiss-nek, stb.
e) Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót kettőzött betű jelöli; ennek egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük: ber-reg, kom-muruílis, milliméter, ton-na; al-lons, Car-rara, Maupas-lant; stb. - A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ember-rel; hal-lak, hit-tem, job-ban, tet-tel, víz-zé, Szél-lért, Tallin-nig; stb. De: Széll-lel, Tallinn-nak stb.
f) Ha a két magánhangzó közötti hosszú mássalhangzót egysze¬rűsítetten kettőzött többjegyű betű jelöli, ennek elválasztásakor mind a sor végén, mind a következő sor elején ki kell írni a teljes rövid megfelelőjét: meny-nyi; ösz-sze, pogy-gyász; szity-tya; Boty-tyán; Hosz¬szú, lly-lyés; stb. - A toldalékos alakokat is így kell elválasztani: ágy-¬gyal, ész-szerű, galy-lyak, húsz-szor, köny-nyes, megy-gyel; Arany-nyal, Kodály-lyal, Nagy-gyal; stb.
g) Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelö¬lő betű van, csak az utolsó kerül a következő sorba: cent-rum, ost-rom, femp-lom, tink-túra, lajst-rom; Dosztojevsz-kij, lng-rid, Veszp-rém, stb. A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ba¬tiszt-ból; kilenc-kor; Hamburg-ban, stb. Ha a toldalékos ala¬kokban a két magánhangzó között álló mássalhangzók közül az utol¬sót kettőzött betű jelöli, akkor úgy választjuk el a szót, hogy a kettő¬zött betű egyik tagját meghagyjuk a sor végén, ,a másikat átvisszük az új sorba: bors-sal, vonz-za, karszt-tá, kulcs-csal, tömb-ben; Ford-dal, Gellért-től, Szabolcs-csal; stb. Ugyanígy: játsz-szál, i metsz-szük stb.
A szótagolás szerinti elválasztás szabályai érvényesek természetesen a szóalakokhoz járuló újabb és újabb toldalé¬kokra is: adós-ság, adóssá-gok, adósságö-kat; há-zunk, házun-kat; stb. A dz és a dzs többjegyű betű, azaz nem hangkapcsolatot je¬löl hanem egy-egy önálló mássalhangzót; ezért elválasztáskor ugyanúgy kezeljük őket, mint más többjegyű betűinket. A dz-t és a dzs-t tartalmazó szavak ennek megfelelően a leírt szóalak alapul vételével, az elválasztás általános szabályai szerint szakítandók meg: bo¬-dza, gyűrű-dzik, kamika-dzék, mene-dzser, tá-dzsik; brin-dza; halan-dzsázik, lűn-dzsás, edz-het, ódz-kodik, Kiliman-dzsáró; edz-dze, lopódz¬dzanak, stb.
A ch kétjegyű ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k + sz) jele, de egyetlen jegyű; s így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-xmum, pra-xis; Ale¬xandra, Me-xikó; stb. Ha a ch és az x végű idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell elválasztanunk; a ch-t és az x-et a következő sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhang¬zó következik: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xós, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; stb. - A -val; -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok elválasztása: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Beatrix-szal; stb.
A családneveinkben előforduló többjegyű régies magyar betűk az elválasztásban angértéküknek megfelelően kezelendők: Beö-thy [e.: bő-ti], Ben-czúr [e:: ben-cúr], Fara-ghó (e.: fara-gó], Szé-chy [e.: szé-csí], stb..- A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk közül az egyi¬ket az előző sorban hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba: Bes-senyei, Kos-suth stb. A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar betűk egységét természetesen szintén megőrizzük; kivéve a kettőzött betűkét: Balo-ghék, Babi-tsé, Cze-tzet, kossu-thi, móri-czos; stb., illetőleg: Szél-fért, Pap-pot, Kis-sék stb, Kivételes elválasztású név: Bat-thyá-ny.
A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt közszavakat és tulajdonneveket is a magyar szokásnak megfelelően, azaz a magyar kiejtésükön alapuló szótagolás szerint választjuk el. A fontosabb szempontok a következők.
a) Az egy szótagba kerülő, egy magánhangzót jelölő betűcsoportokat nem választjuk el: cou-ehette, cou-lomb; Baude-laire, Coo-per, Mah- ler, Mon-taigne; stb.
b) Az egy mássalhangzót jelölő betűcsoportokat (a többjegyű magyar betűkhöz hasonlóan) nem választjuk szét: com-pa gnie, ery-the-rna; Bo-lo gna, Chur-chili, Fi-scher, Gi gli, Gior-gio, Ljub-Ija-na, Wa-shing-ton; stb.
c) A különböző hangokat jelölő olyan betűcsoportok, amelyek az idegen nyelvekben elválasztáskor többnyire együtt tartandók, de nem egy hangot jelölnek, magyar szövegben szótagolási szabályainknak megfelelően szétválhatnak: cas-co, esp-la-nade, ma-est-ro; Chris- tie, Fab-ri-zio, Gas-cogne, Ped-ro; stb. Ha magyar szövegbe idegen (pl. latin, angol, francia stb.) nyelvű többszavas kifejezés, mondat, bekezdés stb. van betoldva, elválasztáskor az illető, nyelv elválasztási szabályait kell követni.
Az olyan idegen közszavakat és tulajdonneveket, amelyek a - forrásnyelvben két (vagy több), a magyarban nem önálló létű elemből keletkeztek, nem tekintjük összetételeknek, ezért a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el őket: abszt-rakt, as-piráns, demok-rata, disak-rét, fi-lantróp; inf-láció, inst-ruktor, kataszt-rófa, komp-resszor, kon- tét, obst-rukció, parag-rafics, Miche-langelo, Shakes-peare; stb.
Bár az ilyen alakulatoknak eredetileg összetett voltát a mai átla¬gos magyar nyelvérzék általában nem tartja számon, az ismertebb elő- és utótagok figyelembevételével történő elválasztás, kivált szak¬tudományi munkákban, szintén elfogadható: fotog-ráffa vagy foto¬gráfia, mikrosz-kóp vagy mikro-szkóp, termosz-tát vagy termo-sztát stb. Mivel a szavakat a sor végén természetesen máshol is meg lehet szakítani, nemcsak a problémát okozó helyen, két¬ség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni: Mi-chelangelo vagy Michelan-gelo stb.
A sor végére kerülő mozaikszók elválasztásának a követke¬zők a lehetőségei:
a) Az olyan betűszó, amelyben csak mássalhangzó vagy legfel¬jebb egy magánhangzó van, nem választható el: BYSC, MLSZ, SZTK; MTESZ, NOB, ORFK; stb. - A két vagy több magánhangzót tartal¬mazó betűszók szükség esetén szótagolás szerint szakíthatók meg: NA-T0, OR-FI stb. - Elválasztás esetén a toldalékos betűszóknak a kötőjellel kapcsolt toldalékát kell á következő sorba átvinni akkor is, ha a kötőjel nem szótaghatáron áll, de a toldalék tartalmaz magán¬hangzót: ELTE-re, USA-beli, ENSZ-ért stb.
b) A szóösszevonásokat, ha elválasztásukra kényszerülünk, mind alap-, mind toldalékos alakjukban a szótagolás alapján szakítjuk meg: Ag-ro-co-op, Int-ransz-mas, Ke-ra-vill, Ofo-tért, Röl-tex; Kö-zér¬ig, Ma-va-dé; stb.
Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása
Az összetett közszavak és tulajdonnevek elválasztásában csak az összetételt alkotó tagok határán lehet különbség az egyszerű szavakéhoz képest. A mai átlagos magyar nyelvérzék számára felis¬merhető összetételeket ugyanis az alkotó tagok szerint választjuk el akkor is, ha az összetevők határa nem esik egybe a szótaghatárral.
Az összetett szavakat alkotó tagok (alap- és toldalékos alakjukban egyaránt) a szótagolás szerint választandók el, ha az összetett szót vagy szóalakot nem az összetételi határon szakítjuk meg.
Az azonos alakú szavak között több olyan van, amelynek elválasztása kétféle, mert az azonos alakú szópór egyik tagja toldalékos alak, a másik összetett szó: me-gint (= újra), de: meg-int (= figyelmeztet); gépe-lem (ige), de: gép-elem (fn.); stb.
A két egytagú szóból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket úgy választjuk el; hogy az egyik szó az első, a másik szó pedig a következő sorba jusson: csak-is, épp-úgy, hol-ott, hón-alj, ing-ujj, kül-ügy, még-is, mind-égy, rend-őr; vagy-is, vas-út; Pál ffy; stb. Ugyanígy járunk el természetesen az igekötős igék elválasztásában is: fel-ad, meg-öl, szét-üt stb.
A kettőnél több szótagból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket leginkább az összetétel tagjainak határán szokás elválasztani: csal-étek, dél-után, egy-előre, egyszer-egy, elektron-optika, kar-öltve, kis-asszony, külön-élés, leg-alább, leg-erősebb, szak-avatott, tölgy-erdő, ugyan-is, vírus-interferencia, viszont-éladó, zápor-eső; Déssew-ffy, Kis-oroszi, Magyar-atád, Nyír-egyháza vagy Nyíregy-háza; Zala-egérszeg vagy Zalaeger-szeg; stb.
Ez a szabály azonban nem azt jelenti, hogy összetett szót csak szóhatáron szabad megszakítani. Helyes elválasztások ezek is: elekt-ronoptika vagy elektronop-fika; Za-laegerszeg; stb.
Ha az összetett szó egészéhez járul képző, az így keletkezett származékot az alapszó tagjai szerint választjuk el: rend-őri, vas-utas, víg-operai; fel-adat, meg-állás; nagy-atádi; stb.
Nem szabálytalanok természetesen az ilyen megoldások sem: rendő-ri, vasu-tas; vígope-rai; fela-dal, megál-lás; nagya-tá-di; stb.
Sok olyan idegen szavunk van, amelynek egyik eleme (legtöbbször az utótagja) a magyarban is önálló szó, a másik eleme (légtöbbször az előtagja) viszont csak néhány esetben külön szó értékű. Ha a sorvégi elválasztás ezeknek találkozási helyén válik szükségessé, az alakulat összetett voltára általábán tekintettel vagyunk, és a szót vagy szóalakot itt szakítjuk meg: centi-gramm, kilo-gramm, anti-proton, fnter-akció, infra-struktúra, melo-dráma, mikro-klíma, proto-plazma, transz-urán; stb. - Hasonlóképpen: Jugo-szlávia stb.
Ha az ilyen alakulatok összetettsége a mai átlagos magyar nyelvérzék számára kevésbé nyilvánvaló, a szótagolás szerinti elválasztás is helyes: de-presszió vagy dep-resszió, dez-informál vagy de-zinformál, im-produktív vagy imp-roduktív, in-tranzitív vagy int-ranzitív, pata-frázis vagy paraf-rázis, tranz-akció vagy tran-zakció; Ant-arktisz vagy An-tarktisz; stb.
Mivel a szavakat sor végén máshol is meg lehet szakítani, nemcsak a problémát okozó helyen, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni: in-terakció vagy interakció, preklasz¬szikus, Antark-fisz stb.
Ha a kötőjellel írt szóösszetételt vagy tulajdonnevet a szóha¬táron szakítjuk meg, a kötőjelet csak a sor végén tesszük ki. Ennek a sor elején való megismétlése csak szakmunkákban szokás, kivétele¬sen; a kötőjeles alapformára való figyelmeztetés végett.
A szótagolás szerinti elválasztás
Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választ¬juk el. A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők. ¬Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne: bál; font, György, Pest; asz-tal, hri-zig, ka-to-na, ma-gá-nyos, Csil-la, De-zsó, Be-rety-tyó, Ke-re-csend; stb. - A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot: di-ó-nyi, fi-a-i-é, É-va, Le-ó stb. A szótag mindig vagy magánhangzóval kezdődik; vagy az elsőt kivéve) egyetlen rövid mássalhangzóval: le-ány; vá-szon, bugy-gyos, asz-tal, lajst-rom, pró-ba; stb. - A több szótagú szavakat és szóalakokat bármelyik szótag határári rneg lehet szakítani: ren¬dületlenül, rendű-letlenül, rendületíe-nül; fia-tal, fi-atal; stb.
Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el: föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk; Bánk, Sásd, Zsolt; Brahms, Schmidt, York; stb. - Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú idegen közszavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar csa¬ládnevek írásformájuk alapján megszakíthatók volnának: air, blues, street, team; Chartres; Hume, Maugham, Nimes; Gaál, Soós, Georch; stb.
A több szótagú, illetőleg több kiejtett magánhangzót tartal¬mazó szavak és szóalakok elválasztásának szabályai a következők:
a) Az egymagukban szótagot alkotó magánhangzók tetszés sze¬rint hagyhatók az előző sorban, vagy vihetők át a következőbe: dia¬dal vagy di-adal, ideá-lis vagy ide-ális; Leo-nóra vagy Le-onóra; stb. A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: árui-nak vagy áru¬inak, könyvei-tek vagy könyve-itek, Annáé-ké vagy Anná-éké, tolnai-ak vagy tolna-iak stb. Az egyetlen magánhangzóból álló szókezdő és szóvégi szótagot - bár önállóságát nyelvi tekintetben el kell ismerni - esztétikai okokból nem szokás egymagában a sor végén hagyni, illetőleg a következő sorba átvinni; tehát az „a-lap", „e-móció", „Á-ron", ill. a „haza-i", „émóci-ó", „Le-a" stb. a nyomtatásban nem ajánlott elválasztási formák. Az au, eu betűkapcsolat, mivel tagjai a szótagoláskor szét¬válhatnak, szükség esetén elválasztható: kala-uz, fe-udális stb.
b) Azokat a magánhangzókat,amelyek szótagot kezdenek, átvisszük a következő sorba: fi-ók, vi-asz, kalci-um, moza-ik; Mari-etta; Tri-¬eszt; stb. - A két magánhangzót jelölő azonos betűket is szétválaszt¬hatjuk: ko-ordinál, váku-um stb: - A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ablaká-ig, háza-ik pesti-es, Vajdá-ék; stb.
c) A két magánhangzó között levő egyetlen mássalhangzót ¬akár egy-, akár többjegyű a betűje - a következő sorba visszük át: be-¬tű, ko-sár; ba-tyu; ka-sza, ró-zsa; Gyu-la, stb. - A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: apá-mé, ki-sebb, maga-san, pa¬don, né-gyet, freu-dizmus; tiha-nyi; stb.
d) A két magánhangzó között levő kétféle mássalhangzót jelölő nem kettőzött betűk közül - akár egy-, akár többjegyűek - az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következő¬be: am-per, ás-vány, fosz fát, mor-zsa; tarisz-nya, tal-palatnyi; Bar-tók,, Bony-hőd, Er-zsi; stb. - A toldalékos alakok elválasztásakor is igy kell eljárni: bron-zot, ker-tig; pén-zért; töl-gyes; Ecse-ren, recs-ki; stb. - Így járunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az elsőt kettőzött bétú jelöli: hall-gat, több-let, bízott-ság, meggy-ből; Kiss-nek, stb.
e) Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót kettőzött betű jelöli; ennek egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük: ber-reg, kom-muruílis, milliméter, ton-na; al-lons, Car-rara, Maupas-lant; stb. - A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ember-rel; hal-lak, hit-tem, job-ban, tet-tel, víz-zé, Szél-lért, Tallin-nig; stb. De: Széll-lel, Tallinn-nak stb.
f) Ha a két magánhangzó közötti hosszú mássalhangzót egysze¬rűsítetten kettőzött többjegyű betű jelöli, ennek elválasztásakor mind a sor végén, mind a következő sor elején ki kell írni a teljes rövid megfelelőjét: meny-nyi; ösz-sze, pogy-gyász; szity-tya; Boty-tyán; Hosz¬szú, lly-lyés; stb. - A toldalékos alakokat is így kell elválasztani: ágy-¬gyal, ész-szerű, galy-lyak, húsz-szor, köny-nyes, megy-gyel; Arany-nyal, Kodály-lyal, Nagy-gyal; stb.
g) Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelö¬lő betű van, csak az utolsó kerül a következő sorba: cent-rum, ost-rom, femp-lom, tink-túra, lajst-rom; Dosztojevsz-kij, lng-rid, Veszp-rém, stb. A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ba¬tiszt-ból; kilenc-kor; Hamburg-ban, stb. Ha a toldalékos ala¬kokban a két magánhangzó között álló mássalhangzók közül az utol¬sót kettőzött betű jelöli, akkor úgy választjuk el a szót, hogy a kettő¬zött betű egyik tagját meghagyjuk a sor végén, ,a másikat átvisszük az új sorba: bors-sal, vonz-za, karszt-tá, kulcs-csal, tömb-ben; Ford-dal, Gellért-től, Szabolcs-csal; stb. Ugyanígy: játsz-szál, i metsz-szük stb.
A szótagolás szerinti elválasztás szabályai érvényesek természetesen a szóalakokhoz járuló újabb és újabb toldalé¬kokra is: adós-ság, adóssá-gok, adósságö-kat; há-zunk, házun-kat; stb. A dz és a dzs többjegyű betű, azaz nem hangkapcsolatot je¬löl hanem egy-egy önálló mássalhangzót; ezért elválasztáskor ugyanúgy kezeljük őket, mint más többjegyű betűinket. A dz-t és a dzs-t tartalmazó szavak ennek megfelelően a leírt szóalak alapul vételével, az elválasztás általános szabályai szerint szakítandók meg: bo¬-dza, gyűrű-dzik, kamika-dzék, mene-dzser, tá-dzsik; brin-dza; halan-dzsázik, lűn-dzsás, edz-het, ódz-kodik, Kiliman-dzsáró; edz-dze, lopódz¬dzanak, stb.
A ch kétjegyű ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k + sz) jele, de egyetlen jegyű; s így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-xmum, pra-xis; Ale¬xandra, Me-xikó; stb. Ha a ch és az x végű idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell elválasztanunk; a ch-t és az x-et a következő sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhang¬zó következik: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xós, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; stb. - A -val; -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok elválasztása: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Beatrix-szal; stb.
A családneveinkben előforduló többjegyű régies magyar betűk az elválasztásban angértéküknek megfelelően kezelendők: Beö-thy [e.: bő-ti], Ben-czúr [e:: ben-cúr], Fara-ghó (e.: fara-gó], Szé-chy [e.: szé-csí], stb..- A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk közül az egyi¬ket az előző sorban hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba: Bes-senyei, Kos-suth stb. A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar betűk egységét természetesen szintén megőrizzük; kivéve a kettőzött betűkét: Balo-ghék, Babi-tsé, Cze-tzet, kossu-thi, móri-czos; stb., illetőleg: Szél-fért, Pap-pot, Kis-sék stb, Kivételes elválasztású név: Bat-thyá-ny.
A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt közszavakat és tulajdonneveket is a magyar szokásnak megfelelően, azaz a magyar kiejtésükön alapuló szótagolás szerint választjuk el. A fontosabb szempontok a következők.
a) Az egy szótagba kerülő, egy magánhangzót jelölő betűcsoportokat nem választjuk el: cou-ehette, cou-lomb; Baude-laire, Coo-per, Mah- ler, Mon-taigne; stb.
b) Az egy mássalhangzót jelölő betűcsoportokat (a többjegyű magyar betűkhöz hasonlóan) nem választjuk szét: com-pa gnie, ery-the-rna; Bo-lo gna, Chur-chili, Fi-scher, Gi gli, Gior-gio, Ljub-Ija-na, Wa-shing-ton; stb.
c) A különböző hangokat jelölő olyan betűcsoportok, amelyek az idegen nyelvekben elválasztáskor többnyire együtt tartandók, de nem egy hangot jelölnek, magyar szövegben szótagolási szabályainknak megfelelően szétválhatnak: cas-co, esp-la-nade, ma-est-ro; Chris- tie, Fab-ri-zio, Gas-cogne, Ped-ro; stb. Ha magyar szövegbe idegen (pl. latin, angol, francia stb.) nyelvű többszavas kifejezés, mondat, bekezdés stb. van betoldva, elválasztáskor az illető, nyelv elválasztási szabályait kell követni.
Az olyan idegen közszavakat és tulajdonneveket, amelyek a - forrásnyelvben két (vagy több), a magyarban nem önálló létű elemből keletkeztek, nem tekintjük összetételeknek, ezért a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el őket: abszt-rakt, as-piráns, demok-rata, disak-rét, fi-lantróp; inf-láció, inst-ruktor, kataszt-rófa, komp-resszor, kon- tét, obst-rukció, parag-rafics, Miche-langelo, Shakes-peare; stb.
Bár az ilyen alakulatoknak eredetileg összetett voltát a mai átla¬gos magyar nyelvérzék általában nem tartja számon, az ismertebb elő- és utótagok figyelembevételével történő elválasztás, kivált szak¬tudományi munkákban, szintén elfogadható: fotog-ráffa vagy foto¬gráfia, mikrosz-kóp vagy mikro-szkóp, termosz-tát vagy termo-sztát stb. Mivel a szavakat a sor végén természetesen máshol is meg lehet szakítani, nemcsak a problémát okozó helyen, két¬ség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni: Mi-chelangelo vagy Michelan-gelo stb.
A sor végére kerülő mozaikszók elválasztásának a követke¬zők a lehetőségei:
a) Az olyan betűszó, amelyben csak mássalhangzó vagy legfel¬jebb egy magánhangzó van, nem választható el: BYSC, MLSZ, SZTK; MTESZ, NOB, ORFK; stb. - A két vagy több magánhangzót tartal¬mazó betűszók szükség esetén szótagolás szerint szakíthatók meg: NA-T0, OR-FI stb. - Elválasztás esetén a toldalékos betűszóknak a kötőjellel kapcsolt toldalékát kell á következő sorba átvinni akkor is, ha a kötőjel nem szótaghatáron áll, de a toldalék tartalmaz magán¬hangzót: ELTE-re, USA-beli, ENSZ-ért stb.
b) A szóösszevonásokat, ha elválasztásukra kényszerülünk, mind alap-, mind toldalékos alakjukban a szótagolás alapján szakítjuk meg: Ag-ro-co-op, Int-ransz-mas, Ke-ra-vill, Ofo-tért, Röl-tex; Kö-zér¬ig, Ma-va-dé; stb.
Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása
Az összetett közszavak és tulajdonnevek elválasztásában csak az összetételt alkotó tagok határán lehet különbség az egyszerű szavakéhoz képest. A mai átlagos magyar nyelvérzék számára felis¬merhető összetételeket ugyanis az alkotó tagok szerint választjuk el akkor is, ha az összetevők határa nem esik egybe a szótaghatárral.
Az összetett szavakat alkotó tagok (alap- és toldalékos alakjukban egyaránt) a szótagolás szerint választandók el, ha az összetett szót vagy szóalakot nem az összetételi határon szakítjuk meg.
Az azonos alakú szavak között több olyan van, amelynek elválasztása kétféle, mert az azonos alakú szópór egyik tagja toldalékos alak, a másik összetett szó: me-gint (= újra), de: meg-int (= figyelmeztet); gépe-lem (ige), de: gép-elem (fn.); stb.
A két egytagú szóból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket úgy választjuk el; hogy az egyik szó az első, a másik szó pedig a következő sorba jusson: csak-is, épp-úgy, hol-ott, hón-alj, ing-ujj, kül-ügy, még-is, mind-égy, rend-őr; vagy-is, vas-út; Pál ffy; stb. Ugyanígy járunk el természetesen az igekötős igék elválasztásában is: fel-ad, meg-öl, szét-üt stb.
A kettőnél több szótagból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket leginkább az összetétel tagjainak határán szokás elválasztani: csal-étek, dél-után, egy-előre, egyszer-egy, elektron-optika, kar-öltve, kis-asszony, külön-élés, leg-alább, leg-erősebb, szak-avatott, tölgy-erdő, ugyan-is, vírus-interferencia, viszont-éladó, zápor-eső; Déssew-ffy, Kis-oroszi, Magyar-atád, Nyír-egyháza vagy Nyíregy-háza; Zala-egérszeg vagy Zalaeger-szeg; stb.
Ez a szabály azonban nem azt jelenti, hogy összetett szót csak szóhatáron szabad megszakítani. Helyes elválasztások ezek is: elekt-ronoptika vagy elektronop-fika; Za-laegerszeg; stb.
Ha az összetett szó egészéhez járul képző, az így keletkezett származékot az alapszó tagjai szerint választjuk el: rend-őri, vas-utas, víg-operai; fel-adat, meg-állás; nagy-atádi; stb.
Nem szabálytalanok természetesen az ilyen megoldások sem: rendő-ri, vasu-tas; vígope-rai; fela-dal, megál-lás; nagya-tá-di; stb.
Sok olyan idegen szavunk van, amelynek egyik eleme (legtöbbször az utótagja) a magyarban is önálló szó, a másik eleme (légtöbbször az előtagja) viszont csak néhány esetben külön szó értékű. Ha a sorvégi elválasztás ezeknek találkozási helyén válik szükségessé, az alakulat összetett voltára általábán tekintettel vagyunk, és a szót vagy szóalakot itt szakítjuk meg: centi-gramm, kilo-gramm, anti-proton, fnter-akció, infra-struktúra, melo-dráma, mikro-klíma, proto-plazma, transz-urán; stb. - Hasonlóképpen: Jugo-szlávia stb.
Ha az ilyen alakulatok összetettsége a mai átlagos magyar nyelvérzék számára kevésbé nyilvánvaló, a szótagolás szerinti elválasztás is helyes: de-presszió vagy dep-resszió, dez-informál vagy de-zinformál, im-produktív vagy imp-roduktív, in-tranzitív vagy int-ranzitív, pata-frázis vagy paraf-rázis, tranz-akció vagy tran-zakció; Ant-arktisz vagy An-tarktisz; stb.
Mivel a szavakat sor végén máshol is meg lehet szakítani, nemcsak a problémát okozó helyen, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni: in-terakció vagy interakció, preklasz¬szikus, Antark-fisz stb.
Ha a kötőjellel írt szóösszetételt vagy tulajdonnevet a szóha¬táron szakítjuk meg, a kötőjelet csak a sor végén tesszük ki. Ennek a sor elején való megismétlése csak szakmunkákban szokás, kivétele¬sen; a kötőjeles alapformára való figyelmeztetés végett.
Megjegyzés küldése