A hegeli filozófia egyetemes rendszer: felöleli a világ egészét, a természetet, a társadalmat és az emberi gondolkodást. Dialektikus rendszer: a világ egészét folyamatként értelmezi. A világszellem fejlődése Hegel rendszerében 3 szakaszban történik, amelyben az egyes szakaszok a tagadás tagadása törvénye alapján kapcsolódnak egymáshoz. Az első szakasz a tézis: az eszme magát fejleszti ki; a második szakasz az antitézis (tagadás): az eszme természetbe csap át; és a harmadik a szintézis (tagadás tagadása): az eszme más létéből visszatér magába. A világszellem önfejlődésének ill. önmegismerésének folyamata alapján a hegeli filozófia alkotóelemei: a logika, a természetfilozófia, a szellemfilozófia (társadalomfilozófia).
I. Logika
A világszellem fejlődésének első szakasza. Itt a világszellem szegényes, egyoldalú, nem teljes mivolta egyre inkább teljesebbé, mindenoldalúbbá válik. A hegeli világszellem szegényes, elvont meghatározottságból konkrét eszmévé az önmozgás alapján válik. Ennek mozgatója az ellentmondás.
A logika három részből áll:
- léttan: a világszellem kifejlődése a lét szférájában
- lényeg tana: a világszellem mélyebb meghatározottságokkal gyarapodik, végigmegy a lényeg, a jelenség és a valóság lépcsőfokain
- fogalom tana: az eszme befejezi fejlődését a logika, a tiszta gondolat szférájában.
E tannak három része van:
- szubjektív fogalom: gondolkodásformák, ítéletek
- objektivitás: a természet legáltalánosabb meghatározásai
- eszme: minden eddig tárgyalt meghatározottságot magába foglalja. Az eszme abszolúttá válik.
II. Természetfilozófia
A kialakult eszme. Itt átcsap ellentétébe, természetté válik; a természet is eszme, csak alvó, szunnyadó anyagi formában. Az eszme nem volt előbb, mint a természet, mivel fejlődése nem időbeli.
Munkájának részei:
- mechanika: tér és idő, mechanikai mozgás, anyag és mozgás
- fizika: testekkel, elemekkel, fénnyel, hanggal, elektromossággal foglalkozott
- szerves fizika: vizsgálja a Föld természetét és történetét, a növény- és állatvilágot
III. Szellem(társadalom)filozófia
Vizsgálatának tárgya az emberi nem egésze. Az emberi tudat kialakulásával a szellem ismét saját, szellemi formájában fejlődik tovább. Végigjárja az emberiségnek a társadalmi valóságban Hegelig megtett történelmi útját. A szellem feldolgozza magát a szabadság, a társadalmi fejlődés legmagasabb fokára. Ennek a felfogásnak az a racionális tartalma, hogy az ember a maga munkájával küzdi fel magát a természeti világból a társadalmi fejlődés egyre magasabb fokára.
A hegeli szellem fejlődése a társadalomban három szakaszra oszlik:
1) Szubjektív szellem
Tárgyalja:
- az antropológiában az emberről, mint természeti jelenségről beszél
- a fenomenológiában az emberi tudatról esik szó
- a pszichológiában az emberi szellem képességeit vizsgálja
2) Objektív szellem
Végigjárja a társadalmat és a történelmet. A szellem tárgya a világtörténelem. A világszellem alakítja a világtörténelmet.
Témái:
- jog: a szabadság ittléte
- morál: a jog és a morál egységet alkothat, s így létrejön az erkölcs
- erkölcs: három szférája van: család, polgári társadalom, állam
3) Abszolút szellem
A szellem befejezi önfejlődését. A társadalmi tudatformákat vizsgálja:
- önmagát szemlélő szellem: a művészet
- a magát képzelő szellem: a vallás
- a maga lényegét fogalmakban elgondoló szellem: a filozófia
I. Logika
A világszellem fejlődésének első szakasza. Itt a világszellem szegényes, egyoldalú, nem teljes mivolta egyre inkább teljesebbé, mindenoldalúbbá válik. A hegeli világszellem szegényes, elvont meghatározottságból konkrét eszmévé az önmozgás alapján válik. Ennek mozgatója az ellentmondás.
A logika három részből áll:
- léttan: a világszellem kifejlődése a lét szférájában
- lényeg tana: a világszellem mélyebb meghatározottságokkal gyarapodik, végigmegy a lényeg, a jelenség és a valóság lépcsőfokain
- fogalom tana: az eszme befejezi fejlődését a logika, a tiszta gondolat szférájában.
E tannak három része van:
- szubjektív fogalom: gondolkodásformák, ítéletek
- objektivitás: a természet legáltalánosabb meghatározásai
- eszme: minden eddig tárgyalt meghatározottságot magába foglalja. Az eszme abszolúttá válik.
II. Természetfilozófia
A kialakult eszme. Itt átcsap ellentétébe, természetté válik; a természet is eszme, csak alvó, szunnyadó anyagi formában. Az eszme nem volt előbb, mint a természet, mivel fejlődése nem időbeli.
Munkájának részei:
- mechanika: tér és idő, mechanikai mozgás, anyag és mozgás
- fizika: testekkel, elemekkel, fénnyel, hanggal, elektromossággal foglalkozott
- szerves fizika: vizsgálja a Föld természetét és történetét, a növény- és állatvilágot
III. Szellem(társadalom)filozófia
Vizsgálatának tárgya az emberi nem egésze. Az emberi tudat kialakulásával a szellem ismét saját, szellemi formájában fejlődik tovább. Végigjárja az emberiségnek a társadalmi valóságban Hegelig megtett történelmi útját. A szellem feldolgozza magát a szabadság, a társadalmi fejlődés legmagasabb fokára. Ennek a felfogásnak az a racionális tartalma, hogy az ember a maga munkájával küzdi fel magát a természeti világból a társadalmi fejlődés egyre magasabb fokára.
A hegeli szellem fejlődése a társadalomban három szakaszra oszlik:
1) Szubjektív szellem
Tárgyalja:
- az antropológiában az emberről, mint természeti jelenségről beszél
- a fenomenológiában az emberi tudatról esik szó
- a pszichológiában az emberi szellem képességeit vizsgálja
2) Objektív szellem
Végigjárja a társadalmat és a történelmet. A szellem tárgya a világtörténelem. A világszellem alakítja a világtörténelmet.
Témái:
- jog: a szabadság ittléte
- morál: a jog és a morál egységet alkothat, s így létrejön az erkölcs
- erkölcs: három szférája van: család, polgári társadalom, állam
3) Abszolút szellem
A szellem befejezi önfejlődését. A társadalmi tudatformákat vizsgálja:
- önmagát szemlélő szellem: a művészet
- a magát képzelő szellem: a vallás
- a maga lényegét fogalmakban elgondoló szellem: a filozófia
Megjegyzés küldése