A magyar prózastílus történetében kiemelkedô szerepet töltött be Pázmány Péter (1570-1637). Jezsuita volt, esztergomi érsek, az ellenreformáció harcos irányítója. - A nyelv egyik nagy művésze: nála lesz elôször európai rangú kifejezôeszközzé a magyar prózai nyelv.
Bôven él a barokk stílus díszítôelemeivel, de ezeket mindig a logikus érvelés szolgálatába tudja állítani. Nagyszabású körmondatai grammatikai bonyolultságuk ellenére is mindig tiszták, áttekinthetôek, egyértelműen vezetnek egyik gondolatról a másikra. Stílusára jellemzô az érzékletes, realisztikus képek, közmondásszerű megállapítások s az elvont, misztikus tartalmak összekapcsolása. îme egy példa: "Mert igaz a mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát (ugrándozó csikót) csinálni, agg fából nehéz gúzst tekerni, horgas tôkét nehéz igyenesíteni, a fehér gyapjat ha egyszer fekete festékben mártod, ki nem tisztul, az új fazékrul nehéz lemosni az elôször belévett szagot..., a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fehéredjék: így nehezen hagyja vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevelkedett."
Nyelvművészetének magas fokú tudatosságát jellemzi, hogy Kempis Tamás (1390-1471) Krisztus követése című híres munkájának anyanyelvünkre történô átültetése során tisztázza a magyar fordításelmélet alapelveit. Az elôszóban olvashatjuk a következô fontos megállapítást: "Igyekeztem azon, hogy a deák bötűnek értelmét híven magyaráznám; az szólásnak módját pedig úgy ejteném, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha elôször magyar embertűl, magyarul íratott volna." (A fordítás 1624-ben jelent meg.)
Pázmány hatalmas irodalmi munkásságot fejtett ki. Irodalmi alkotásait elsôsorban a katolikus egyházért való szolgálatnak tekintette, mégis az egyetemes nemzeti értékek hordozói lettek. Félelmes tekintélyt szerzett a protestánsokat támadó nagyszámú vitairatával. Ezekben a szenvedélyes s indulatos érveléssel támadó polémiákban a szatíra, a gúny és a humor stíluseszközei gyakran összekapcsolódnak személyes sértegetésekkel, gyanúsítgatásokkal is. Legelsô ilyen vitairata: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére (1603). - A legszellemesebb, ellenfelének képzetlenségét, alacsony szellemi színvonalát eltúlzó és kipellengérezô polémikus munkája: Alvinci Péter uramhoz írt öt szép levél (1609). (Alvinczy Péter, kassai pap, az ország egyik legtekintélyesebb protestáns prédikátora volt.)
Saját kora nagyszabású hitvédelmi művét, az Isteni igazságra vezérlô kalauzt (1613) értékelte a legtöbbre, ennek azonban ma már inkább csak a teológiai-filozófiai szaktudomány szemszögébôl van jelentôsége.
Imádságos könyv (1606) című ájtatossági műve korának vallásos igényeit elégítette ki; nagy hatását mutatja, hogy Pázmány életében többször is megjelent, s még ma is használják a katolikus hívôk.
Szónoki beszédei közelítik meg legjobban a mai felfogásunk szerinti szépirodalom fogalmát. Élete végén, 1636-ban jelent meg Prédikációk című (rövidített cím) terjedelmes kötete, mely 101 szentbeszédet tartalmaz. Bennük a magyar élôbeszédet emelte szónoki művészetté. Prédikációit el is mondta a szószéken, csak késôbb foglalta írásba "élô nyelvének tanítása után". A katolikus hit igazságáról kívánta meggyôzni hallgatóit-olvasóit, ezért stílusában kerülte a barokkos zsúfoltságot, a retorikai fogásokat, s elsôsorban a követhetô, logikus felépítésű fejtegetésekre összpontosított arányosan tagolt, kiegyensúlyozott körmondataival.
A magyar művelôdéstörténetben kiemelkedô jelentôségű tett volt a nagyszombati egyetem megalapítása 1635-ben, mely késôbb hosszú ideig az ô nevét viselte (ez a mai Eötvös Loránd tudományegyetem jogelôdje).
Bôven él a barokk stílus díszítôelemeivel, de ezeket mindig a logikus érvelés szolgálatába tudja állítani. Nagyszabású körmondatai grammatikai bonyolultságuk ellenére is mindig tiszták, áttekinthetôek, egyértelműen vezetnek egyik gondolatról a másikra. Stílusára jellemzô az érzékletes, realisztikus képek, közmondásszerű megállapítások s az elvont, misztikus tartalmak összekapcsolása. îme egy példa: "Mert igaz a mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát (ugrándozó csikót) csinálni, agg fából nehéz gúzst tekerni, horgas tôkét nehéz igyenesíteni, a fehér gyapjat ha egyszer fekete festékben mártod, ki nem tisztul, az új fazékrul nehéz lemosni az elôször belévett szagot..., a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fehéredjék: így nehezen hagyja vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevelkedett."
Nyelvművészetének magas fokú tudatosságát jellemzi, hogy Kempis Tamás (1390-1471) Krisztus követése című híres munkájának anyanyelvünkre történô átültetése során tisztázza a magyar fordításelmélet alapelveit. Az elôszóban olvashatjuk a következô fontos megállapítást: "Igyekeztem azon, hogy a deák bötűnek értelmét híven magyaráznám; az szólásnak módját pedig úgy ejteném, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha elôször magyar embertűl, magyarul íratott volna." (A fordítás 1624-ben jelent meg.)
Pázmány hatalmas irodalmi munkásságot fejtett ki. Irodalmi alkotásait elsôsorban a katolikus egyházért való szolgálatnak tekintette, mégis az egyetemes nemzeti értékek hordozói lettek. Félelmes tekintélyt szerzett a protestánsokat támadó nagyszámú vitairatával. Ezekben a szenvedélyes s indulatos érveléssel támadó polémiákban a szatíra, a gúny és a humor stíluseszközei gyakran összekapcsolódnak személyes sértegetésekkel, gyanúsítgatásokkal is. Legelsô ilyen vitairata: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére (1603). - A legszellemesebb, ellenfelének képzetlenségét, alacsony szellemi színvonalát eltúlzó és kipellengérezô polémikus munkája: Alvinci Péter uramhoz írt öt szép levél (1609). (Alvinczy Péter, kassai pap, az ország egyik legtekintélyesebb protestáns prédikátora volt.)
Saját kora nagyszabású hitvédelmi művét, az Isteni igazságra vezérlô kalauzt (1613) értékelte a legtöbbre, ennek azonban ma már inkább csak a teológiai-filozófiai szaktudomány szemszögébôl van jelentôsége.
Imádságos könyv (1606) című ájtatossági műve korának vallásos igényeit elégítette ki; nagy hatását mutatja, hogy Pázmány életében többször is megjelent, s még ma is használják a katolikus hívôk.
Szónoki beszédei közelítik meg legjobban a mai felfogásunk szerinti szépirodalom fogalmát. Élete végén, 1636-ban jelent meg Prédikációk című (rövidített cím) terjedelmes kötete, mely 101 szentbeszédet tartalmaz. Bennük a magyar élôbeszédet emelte szónoki művészetté. Prédikációit el is mondta a szószéken, csak késôbb foglalta írásba "élô nyelvének tanítása után". A katolikus hit igazságáról kívánta meggyôzni hallgatóit-olvasóit, ezért stílusában kerülte a barokkos zsúfoltságot, a retorikai fogásokat, s elsôsorban a követhetô, logikus felépítésű fejtegetésekre összpontosított arányosan tagolt, kiegyensúlyozott körmondataival.
A magyar művelôdéstörténetben kiemelkedô jelentôségű tett volt a nagyszombati egyetem megalapítása 1635-ben, mely késôbb hosszú ideig az ô nevét viselte (ez a mai Eötvös Loránd tudományegyetem jogelôdje).
Megjegyzés küldése