Műfaja: óda, hymnus.Fennséges tárgyat, magasztos eszmét, ünnepélyes hangon énekel meg.Istenhez szól.Szerkezete könyörgés-indoklás-könyörgés.
Szerkezete:
1 versszakban könyörgés az áldásért, kétszer.Ez a versszak keresztversszak.
2-3 strófában Isten múltbeli áldását sorolja fel időrendben.A dicsőséges múlt felidézése, értékgazdagságot tükröző költői képekben.A búza, a bor, a békesség motívuma a teljességet idézi fel.A múlt sikereinek áttekintése, honfoglalás, Magyarország felvirágzása, sikeres harcok a török ellen.
Az érzelmi tetőpont, amelyet alliteráció is hangsúlyoz, Mátyás ostroma Bécs ellen."S nyögte Mátyás bús hadát/Bécsnek büszke vára"
4-6 versszak a balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képeit halmozza egymásra.A hajh fájdalmas felszólítást, hangulatváltást jelöl.Bűneink miatt jogos az Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorcsapások, nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát.5-6 versszak a vers érzelmi, hangulati tetőpontja.Komor indulatokat, feszültséggel teli, izgalmi lelkiállapotot sejtet.
7 versszak szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen reménytelenségébe.A tehetetlen kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben.Három ellentétpár áll tragikusan szembe a múlt nagyságával.Vár-kőhalom.Kedv s öröm-halálhörgés, siralom.Szabadság-kínzó rabság.Az utolsó szakaszban már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő.A strófa, mely az imaformulával keretbe zárja a költeményt, nem egyszerű megismétlése az elsőnek, képei komorabbak, sötétebb színezetűek..Rímelése meglehetősen igénytelen, dísztelen, s ebben is követni kívánja a 16-17. Századi költemények kezdetleges rímtechnikájáz..
Zrínyi dala a hazafiúi keserűség és indulatos vád egyik leghatásosabb költeménye.Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére belső dialógus lép.1830. júliusában írta, eredeti címe:Szobránci dal.A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lekéből fakadnak ki.A páratlan strófákban kérdések, a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A Vándor egy messzi földről idevetődött idegen, aki a magyarságot csak régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréből ismeri, s most szeretné azonosítani lelkében az elképzelteket a valósággal.A Vándor keresi a régiek legendás honszerelmét, a szép házat, az önfeláldozó hősök harcainak színterét.A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverőek.Az utolsó versszak összegzése megborzontató, a dicső nép halott.E strófa mondatainak grammatikai tartalmán túl a nemzethalál víziójának döbbenetét sugallja a görög sírfeliratokból ismert megszólítás is : "Vándor, állj meg!"
Utolsó nagy köteménye Zrínyi második éneke, 1838-ból, halála évéből való.A legpesszimistább műve a költőnek. A Cím utal a Zrínyi dalára, ez is lírai dialógus: Zrínyi és a Sors vitája.Zrínyi és a Sors szerepébe a költő egyaránt belevetíti saját tépelődéseit, ellentéteit.A Himnusz kérő, esdeklő hangján fordul ugyan Kölcsey-Zrínyi a Sorshoz, itt mégsem az irgalmas, vezekléssel kiengesztelhető , megbocsátó Isten a megszólított, hanem a görög-római mitológiából ismert végzet.Döntései megfellebezhetetlenek.A könyörgésben mégis ott bujkál a remény, hiszen az első strófa fohásszal indul és végzódik.Ebbe a keretbe helyezi a költő a szenvedő haza megszemélyesített képét, mely továbbiakban az anya képévé nemesül.A végveszélyt, mellyel szemben a haza védtelen, a halmozott metaforák egyenlőre nem konkretizálják, csak a szenvedés mértéktelen kínját érzékeltetik.Mégis az a benyomása az olvasónak, hogy valamilyen külső veszély fenyeget.
A második szakasz, a sors válasza, megerősíti a külső veszély, az idegen támadás képzetét.Mintha a végső ítéletet kimondó Sors együtt aggódna a könyörgővel.A harmadik versszakban a vád erősödik fel.Az eddig külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul.Kiderül, hogy a haza fiai azért képtelenek a haza védelmére, mert ők a haza ellenségei.Az emiatti mélységes felháborodás érteti meg a bibliai átkozódást, a bűnös és gyáva nemzedék elpusztításásnak követelését.A strófát záró két sorban ott remeg a jövőre vonatkozó halvány képe "hüv anya" talán életben maradhat, ha "jobb fiak" születhetnének.A negyedik versszakban a törvény beteljesedik, a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. A Sors végső döntése könyörtelen, a hazának meg kell halnia.Mégis a záró szakasz gyengéd szeretet, szépséget sugároz, a vers befejezése valóságos lírai rekviemmé válik.A kegyetlen és égető fájdalom, mely a befejezésben lüktet, ezen a földön az öröm és boldogság lehetősége csak a magyarság eltűntével teremtődik meg.Az egyes versszakokat záró 2-2 sor minden esetben szentenciaszerű tömör kérést vagy ítéletet tartalmaz
Szerkezete:
1 versszakban könyörgés az áldásért, kétszer.Ez a versszak keresztversszak.
2-3 strófában Isten múltbeli áldását sorolja fel időrendben.A dicsőséges múlt felidézése, értékgazdagságot tükröző költői képekben.A búza, a bor, a békesség motívuma a teljességet idézi fel.A múlt sikereinek áttekintése, honfoglalás, Magyarország felvirágzása, sikeres harcok a török ellen.
Az érzelmi tetőpont, amelyet alliteráció is hangsúlyoz, Mátyás ostroma Bécs ellen."S nyögte Mátyás bús hadát/Bécsnek büszke vára"
4-6 versszak a balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képeit halmozza egymásra.A hajh fájdalmas felszólítást, hangulatváltást jelöl.Bűneink miatt jogos az Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorcsapások, nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát.5-6 versszak a vers érzelmi, hangulati tetőpontja.Komor indulatokat, feszültséggel teli, izgalmi lelkiállapotot sejtet.
7 versszak szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen reménytelenségébe.A tehetetlen kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben.Három ellentétpár áll tragikusan szembe a múlt nagyságával.Vár-kőhalom.Kedv s öröm-halálhörgés, siralom.Szabadság-kínzó rabság.Az utolsó szakaszban már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő.A strófa, mely az imaformulával keretbe zárja a költeményt, nem egyszerű megismétlése az elsőnek, képei komorabbak, sötétebb színezetűek..Rímelése meglehetősen igénytelen, dísztelen, s ebben is követni kívánja a 16-17. Századi költemények kezdetleges rímtechnikájáz..
Zrínyi dala a hazafiúi keserűség és indulatos vád egyik leghatásosabb költeménye.Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére belső dialógus lép.1830. júliusában írta, eredeti címe:Szobránci dal.A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lekéből fakadnak ki.A páratlan strófákban kérdések, a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A Vándor egy messzi földről idevetődött idegen, aki a magyarságot csak régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréből ismeri, s most szeretné azonosítani lelkében az elképzelteket a valósággal.A Vándor keresi a régiek legendás honszerelmét, a szép házat, az önfeláldozó hősök harcainak színterét.A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverőek.Az utolsó versszak összegzése megborzontató, a dicső nép halott.E strófa mondatainak grammatikai tartalmán túl a nemzethalál víziójának döbbenetét sugallja a görög sírfeliratokból ismert megszólítás is : "Vándor, állj meg!"
Utolsó nagy köteménye Zrínyi második éneke, 1838-ból, halála évéből való.A legpesszimistább műve a költőnek. A Cím utal a Zrínyi dalára, ez is lírai dialógus: Zrínyi és a Sors vitája.Zrínyi és a Sors szerepébe a költő egyaránt belevetíti saját tépelődéseit, ellentéteit.A Himnusz kérő, esdeklő hangján fordul ugyan Kölcsey-Zrínyi a Sorshoz, itt mégsem az irgalmas, vezekléssel kiengesztelhető , megbocsátó Isten a megszólított, hanem a görög-római mitológiából ismert végzet.Döntései megfellebezhetetlenek.A könyörgésben mégis ott bujkál a remény, hiszen az első strófa fohásszal indul és végzódik.Ebbe a keretbe helyezi a költő a szenvedő haza megszemélyesített képét, mely továbbiakban az anya képévé nemesül.A végveszélyt, mellyel szemben a haza védtelen, a halmozott metaforák egyenlőre nem konkretizálják, csak a szenvedés mértéktelen kínját érzékeltetik.Mégis az a benyomása az olvasónak, hogy valamilyen külső veszély fenyeget.
A második szakasz, a sors válasza, megerősíti a külső veszély, az idegen támadás képzetét.Mintha a végső ítéletet kimondó Sors együtt aggódna a könyörgővel.A harmadik versszakban a vád erősödik fel.Az eddig külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul.Kiderül, hogy a haza fiai azért képtelenek a haza védelmére, mert ők a haza ellenségei.Az emiatti mélységes felháborodás érteti meg a bibliai átkozódást, a bűnös és gyáva nemzedék elpusztításásnak követelését.A strófát záró két sorban ott remeg a jövőre vonatkozó halvány képe "hüv anya" talán életben maradhat, ha "jobb fiak" születhetnének.A negyedik versszakban a törvény beteljesedik, a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. A Sors végső döntése könyörtelen, a hazának meg kell halnia.Mégis a záró szakasz gyengéd szeretet, szépséget sugároz, a vers befejezése valóságos lírai rekviemmé válik.A kegyetlen és égető fájdalom, mely a befejezésben lüktet, ezen a földön az öröm és boldogság lehetősége csak a magyarság eltűntével teremtődik meg.Az egyes versszakokat záró 2-2 sor minden esetben szentenciaszerű tömör kérést vagy ítéletet tartalmaz
Megjegyzés küldése