a XX. század második felének egyik legjelentősebb írónője. Műveiben az 50-es évek parasztkérdéseiről, a paraszti életforma átalakulásának történetéről ad hiteles beszámolót. Ennek az életformának a bemutatásához saját életéből merített témákat, hiszen szülőfalujában, Ménfőcsanakon, és családjában - szülei középparasztok voltak - is változások mentek végbe a beszolgáltatások és a téesz alakulások idején. Elismert íróként megkísérelt riportban számot adni megdöbbentő falusi élményeiről, de ezzel csak a hajsza és a vádaskodások folyamatát indította el. Ennek következtében művei sorra megbuktak, idegileg összeroppant, és a disszidálás gondolata foglalkoztatta.
A 70-es évek végén megjelenő Közel a kés című novelláskötetében már nyoma sincs a lelki bizonytalanságnak. A címadó novellában a sorsával megbékélt ember és az új életformát elutasító paraszt lelki tusáját ábrázolja. Csiszár Imre a bicskájáról híres, valaha gazdag paraszt mondja el panaszait a szövetkezet friss elnökének, Szalánczki Jánosnak. Csiszár baráti közlésben adja elő elrontott életének tévedéseit, míg a másik állandó készenlétben áll, várva a támadást. Szalánczki tudja, hogy Csiszár neheztel rá, és alkalmat keres az elszámolásra az árulásáért. Nem ő az egyetlen a faluban, aki így vélekedik róla, hiszen mindenki elfordult tőle, amióta elfogadta az elnökséget. Szalánczki egész úton várja a támadást, közben próbál figyelni útitársa mondanivalójára, de egész idő alatt Csiszár mozdulatait figyeli, mikor ront neki. A családi gondok mellett felszínre kerül az ő problémájuk is. Csiszár árulónak nevezi Szalánczkit, amiért a "kommunisták bérence" lett. Az elnök próbálja jobb belátásra bírni a férfit, hiszen ha ő nem vállalja, akkor elvállalja más. Hiába próbálnak ellenállni az új életnek, ők kis emberek, hogy megváltoztassák ezt a rendszert. Csiszárt nem lehet meggyőzni, szerinte az év elejére csődbe megy a szövetkezet.
Azt hihetnénk, ez a leszámolás ideje a két férfi között, mert felszínre tört Csiszár igazi problémája. Azon az éjszakán viszont nem Szalánczki Jánost éri el a halál, hanem Csiszár Imre feleségét, Lenkét. A gazdagparaszt-család életének összeomlásában az ősi sérelmek felhalmozódása is szerepet játszott az akaratlanul megölt nővértől, az alvónak "hitt" haldokló anyáig. Mindehhez az öröklött kapzsiság, a családról családra szálló földéhség vezetett. Csiszár anyja ültette ezt át belé. Nővéreit is a vagyonhoz adták feleségül, és ő maga is hajlott rá, hogy a szegény szerelem helyett, a gazdag boldogtalanságot válassza. Csiszár az összes problémáját feleségén bosszulta meg, és Lenkét áldozta fel az elrontott élet oltárán.
A gyilkos maga is már egy teljesen tönkrement ember, egy roncs, mégis van benne még emberség, még nem állat, hiszen ellenfeleként a másik út követőjét választotta, aki gyónásának tanúja lett. Elrontott élete viszont nem volt elkerülhetetlen. Ott volt Pirk Rózsi, a szerelem, aki boldogabb életet nyújtott volna neki. A szörnyű tett legnagyobb áldozatai Csiszár gyermekei, akiknek egész életére kihat ez a tragédia.
A novella hőse Szalánczki János, aki belefáradt az új pozíció szülte gondokba, a kiközösítésbe, mégis a novella végére át tud lépni mindezen, és a másnapot, a jövőt választja. Bár az írónő sejtelmesen azt hiteti, hogy Csiszár tönkrement élete révén az elnök is megromlottnak találja a sajátját, és összeroppan. Az éjszakát a szabadban tölti a zuhogó esőben, fejszével a kezében, mintha nemcsak Csiszártól, hanem saját őrjítő gondolataitól is védelmezné magát.
Galgóczi tökéletesen szerkesztette bele a novellába azt az élményét, hogy a falu már nem egy paraszti közösség többé, a gazdasági és szövetkezeti közösség nem azonos vele. A paraszti életforma és öntudat torzulását mutatja be, amelyet egy személyi kultusz okozta. Az emberi személyiség is eltorzult ennek következtében, - mint Csiszár Imre esetében - mert az államosítás problémái az addig szunnyadó gondokat is felszínre hozta.
Hasonló élmény ihlethette a Falu özvegye című novellát. Burkaliné nagyon fiatalon megözvegyült, magára maradt két gyerekkel, és egy félkész házzal. A falu saját özvegyeként tekinti, a téesz ingyen befejezte a házat. Mindenki segíti az apa nélkül maradt családot, különösen a férfiak. Minden férfi szeretné megkaparintani a fiatalasszonyt, mindenben segítik, és ott ülnek nála, hogy elcsábítsák. Az egyetlen őre az anyósa, aki nagyon élvezi ezt a szerepet. Zsófia tudja, hogy egy ideig még meg tudja védeni az anyósa, de egy éjszaka majdnem rátörik a kaput, és ekkor ráébred, hogy teljesen védtelen, szabad prédája a kiéhezett férfiaknak. Ekkor találkozik Agostonnal, akivel egymásba szeretnek, és a férfi odaköltözik hozzá. Ez a lépés végeláthatatlan folyamatot indít el, mely teljesen tönkreteszi a kapcsolatukat.
Az írónő a teljesen zárt közösségű falut mutatja be, ahová egyetlen idegent sem fogadnak be, főleg nem egy olyat, aki gyilkolt. Férje halála után mindenki szánta Zsófiát, és segítette mindenben. A közösség elnézte volna kapcsolatát a friss gyász ellenére, ha a férfi a faluba való lett volna, de így mindenki elfordult tőle, és hálátlannak gondolta. Burkaliné alakja különleges a novellában. Féléves gyásza után fel merte vállalni új szerelmét a falu előtt. Próbált nem törődni a pletykákkal, de a rosszindulat élete minden területére kihatott. Galgóczi teljesen realista módon mutatja be egy falu környezetét és morális kritikáit.
Hínár című írásában egy író történetét írja meg, akinek a háború óta lelkiismeret-fudalással telnek napjai. A háború végén megölt egy orosz katonát. Szavári szeretné kibeszélni ezt a szörnyűséget, de igazi barátja nincs, aki támaszt nyújtana neki. Ez a tett kínzó tudata az öngyilkosságba hajszolta. A férfit teljesen a belefonódott a múltban elkövetett tett, és a hétköznapi gondok hálójába. Ezzel az ábrázolással Galgóczi jelképessé teszi mindezt, a múlt nagy tévedésébe, és a jelen dolgaiba belegabalyodik, mint a hínárba, és az a mélybe rántja.
A Félemeletben az ott élők egy napját mutatja be dialógusokon keresztül. Veronika egy olyan szükséglakásba kényszerül, ahol minden percben bekopogtat hozzá egy utat vesztett szomszéd, és kínos magánéleti problémáival zaklatja. Galgóczi olyan módszerrel mutatja be Veronika egyetlen napját, mintha egy filmet néznénk.
Ebben a novelláskötetben Galgóczi Erzsébet realista módon ábrázolja a paraszti sorban élők mindennapi küzdelmét a szövetkezetben, hiszen elvették a földjüket, s számukra a föld a szabadságot jelentette. Hősei hagyományos novella alakok, akiknek az életét egy tragédia romba dönti. Galgóczi Erzsébet a klasszikus prózaírók módszereit követve egy kitűnő kötetet alkotott.
Bibliográfia: Kovács Sándor Iván: Jelenlévő múlt (Budapest, Szépirodalmi Kiadó 1978.)
Kortárs (1978/11.szám, Széles Klára)
A 70-es évek végén megjelenő Közel a kés című novelláskötetében már nyoma sincs a lelki bizonytalanságnak. A címadó novellában a sorsával megbékélt ember és az új életformát elutasító paraszt lelki tusáját ábrázolja. Csiszár Imre a bicskájáról híres, valaha gazdag paraszt mondja el panaszait a szövetkezet friss elnökének, Szalánczki Jánosnak. Csiszár baráti közlésben adja elő elrontott életének tévedéseit, míg a másik állandó készenlétben áll, várva a támadást. Szalánczki tudja, hogy Csiszár neheztel rá, és alkalmat keres az elszámolásra az árulásáért. Nem ő az egyetlen a faluban, aki így vélekedik róla, hiszen mindenki elfordult tőle, amióta elfogadta az elnökséget. Szalánczki egész úton várja a támadást, közben próbál figyelni útitársa mondanivalójára, de egész idő alatt Csiszár mozdulatait figyeli, mikor ront neki. A családi gondok mellett felszínre kerül az ő problémájuk is. Csiszár árulónak nevezi Szalánczkit, amiért a "kommunisták bérence" lett. Az elnök próbálja jobb belátásra bírni a férfit, hiszen ha ő nem vállalja, akkor elvállalja más. Hiába próbálnak ellenállni az új életnek, ők kis emberek, hogy megváltoztassák ezt a rendszert. Csiszárt nem lehet meggyőzni, szerinte az év elejére csődbe megy a szövetkezet.
Azt hihetnénk, ez a leszámolás ideje a két férfi között, mert felszínre tört Csiszár igazi problémája. Azon az éjszakán viszont nem Szalánczki Jánost éri el a halál, hanem Csiszár Imre feleségét, Lenkét. A gazdagparaszt-család életének összeomlásában az ősi sérelmek felhalmozódása is szerepet játszott az akaratlanul megölt nővértől, az alvónak "hitt" haldokló anyáig. Mindehhez az öröklött kapzsiság, a családról családra szálló földéhség vezetett. Csiszár anyja ültette ezt át belé. Nővéreit is a vagyonhoz adták feleségül, és ő maga is hajlott rá, hogy a szegény szerelem helyett, a gazdag boldogtalanságot válassza. Csiszár az összes problémáját feleségén bosszulta meg, és Lenkét áldozta fel az elrontott élet oltárán.
A gyilkos maga is már egy teljesen tönkrement ember, egy roncs, mégis van benne még emberség, még nem állat, hiszen ellenfeleként a másik út követőjét választotta, aki gyónásának tanúja lett. Elrontott élete viszont nem volt elkerülhetetlen. Ott volt Pirk Rózsi, a szerelem, aki boldogabb életet nyújtott volna neki. A szörnyű tett legnagyobb áldozatai Csiszár gyermekei, akiknek egész életére kihat ez a tragédia.
A novella hőse Szalánczki János, aki belefáradt az új pozíció szülte gondokba, a kiközösítésbe, mégis a novella végére át tud lépni mindezen, és a másnapot, a jövőt választja. Bár az írónő sejtelmesen azt hiteti, hogy Csiszár tönkrement élete révén az elnök is megromlottnak találja a sajátját, és összeroppan. Az éjszakát a szabadban tölti a zuhogó esőben, fejszével a kezében, mintha nemcsak Csiszártól, hanem saját őrjítő gondolataitól is védelmezné magát.
Galgóczi tökéletesen szerkesztette bele a novellába azt az élményét, hogy a falu már nem egy paraszti közösség többé, a gazdasági és szövetkezeti közösség nem azonos vele. A paraszti életforma és öntudat torzulását mutatja be, amelyet egy személyi kultusz okozta. Az emberi személyiség is eltorzult ennek következtében, - mint Csiszár Imre esetében - mert az államosítás problémái az addig szunnyadó gondokat is felszínre hozta.
Hasonló élmény ihlethette a Falu özvegye című novellát. Burkaliné nagyon fiatalon megözvegyült, magára maradt két gyerekkel, és egy félkész házzal. A falu saját özvegyeként tekinti, a téesz ingyen befejezte a házat. Mindenki segíti az apa nélkül maradt családot, különösen a férfiak. Minden férfi szeretné megkaparintani a fiatalasszonyt, mindenben segítik, és ott ülnek nála, hogy elcsábítsák. Az egyetlen őre az anyósa, aki nagyon élvezi ezt a szerepet. Zsófia tudja, hogy egy ideig még meg tudja védeni az anyósa, de egy éjszaka majdnem rátörik a kaput, és ekkor ráébred, hogy teljesen védtelen, szabad prédája a kiéhezett férfiaknak. Ekkor találkozik Agostonnal, akivel egymásba szeretnek, és a férfi odaköltözik hozzá. Ez a lépés végeláthatatlan folyamatot indít el, mely teljesen tönkreteszi a kapcsolatukat.
Az írónő a teljesen zárt közösségű falut mutatja be, ahová egyetlen idegent sem fogadnak be, főleg nem egy olyat, aki gyilkolt. Férje halála után mindenki szánta Zsófiát, és segítette mindenben. A közösség elnézte volna kapcsolatát a friss gyász ellenére, ha a férfi a faluba való lett volna, de így mindenki elfordult tőle, és hálátlannak gondolta. Burkaliné alakja különleges a novellában. Féléves gyásza után fel merte vállalni új szerelmét a falu előtt. Próbált nem törődni a pletykákkal, de a rosszindulat élete minden területére kihatott. Galgóczi teljesen realista módon mutatja be egy falu környezetét és morális kritikáit.
Hínár című írásában egy író történetét írja meg, akinek a háború óta lelkiismeret-fudalással telnek napjai. A háború végén megölt egy orosz katonát. Szavári szeretné kibeszélni ezt a szörnyűséget, de igazi barátja nincs, aki támaszt nyújtana neki. Ez a tett kínzó tudata az öngyilkosságba hajszolta. A férfit teljesen a belefonódott a múltban elkövetett tett, és a hétköznapi gondok hálójába. Ezzel az ábrázolással Galgóczi jelképessé teszi mindezt, a múlt nagy tévedésébe, és a jelen dolgaiba belegabalyodik, mint a hínárba, és az a mélybe rántja.
A Félemeletben az ott élők egy napját mutatja be dialógusokon keresztül. Veronika egy olyan szükséglakásba kényszerül, ahol minden percben bekopogtat hozzá egy utat vesztett szomszéd, és kínos magánéleti problémáival zaklatja. Galgóczi olyan módszerrel mutatja be Veronika egyetlen napját, mintha egy filmet néznénk.
Ebben a novelláskötetben Galgóczi Erzsébet realista módon ábrázolja a paraszti sorban élők mindennapi küzdelmét a szövetkezetben, hiszen elvették a földjüket, s számukra a föld a szabadságot jelentette. Hősei hagyományos novella alakok, akiknek az életét egy tragédia romba dönti. Galgóczi Erzsébet a klasszikus prózaírók módszereit követve egy kitűnő kötetet alkotott.
Bibliográfia: Kovács Sándor Iván: Jelenlévő múlt (Budapest, Szépirodalmi Kiadó 1978.)
Kortárs (1978/11.szám, Széles Klára)
Megjegyzés küldése