A magyar reneszánsz sajátosságai
Míg Itáliában a quattrocento, az 1400-as évek már a reneszánsz kultúra második százada, addig Magyarországon még csak a reneszánsz elsô csírái jelentek meg. Hunyadi Mátyás mûveltsége, illetve felesége, a nápolyi Beatrix révén itáliai kultúrájú udvartartása teremti meg elôször a lehetôséget a reneszánsz magyarországi térnyerésére. Néhány év alatt e humanista légkörben bontakozott ki Janus Pannonius Ferrárában és Páduában kimûvelt tehetsége is. Az elsô, Európában is tisztelt, elismert magyar költô még latinul verselt. A XVI. század a magyar történelem szinte legviharosabb korszaka, a szellemi élet ennek ellenére pezsdülést mutat; hátterét, közegét a reformáció elterjedése adja. Kialakul egy új protestáns arisztokrácia, mely mûvészetkedvelô, mûvelôdô. A reformáció hatásaként a polgárok körében is terjed az írás-olvasás, a bibliaismeret és fölvetôdik a bibliafordítások szükségessége. Sylvester János 1541-ben az újtestamentumot, Károli Gáspár 1590-ben a teljes magyar vizsolyi Bibliát bocsátja közre. Elterjednek a zsoltárfordítások, zsoltárírások. Emellett megjelennek világi irodalmi mûfajok is.
Líra: virágénekek,
alkalmi dalok,
helyzetdalok,
jeremiád - Szkhárosi Horvát András,
búcsúvers - Bornemisza Péter.
Epika: történeti énekmondás: históriás ének - Farkas András, Tinódi Lantos Sebestyén,
széphistória - Gergei Albert, Ilosvai Selymes Péter,
tanító célzatú: példabeszéd - Heltai Gáspár,
fabula - Pesti Gábor, Heltai Gáspár.
Dráma: hitvitázó dráma, iskoladráma (szakrális mûfajok), tragédia - Bornemisza Péter.
Balassi Bálint (1554-1594)
A XVI. század gazdag és eleven irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Õt tekinthetjük a magyar nyelvû irodalom elsô klasszikusának, világirodalmi szintû költôjének. Minden bizonnyal kora legmûveltebb embere volt: a magyar mellett még nyolc nyelven beszélt: latinul, szlovákul, horvátul, lengyelül, románul, törökül, németül és olaszul. A klasszikusokon kívül kitûnôen ismerte és fordította a XV. és a XVI. század újlatin költészetét is. Zólyom várában született 1554 októberében. Apjától, az arisztokrata földesúr Balassi Jánostól nemcsak szertelen természetét kapta örökül, de politikai kegyvesztettségét, összekuszált pereit, ellenségeit, rokon- és ellenszenveit is. Kitûnô nevelést kapott. Egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentôs írója, prédikátora tanította, aki zólyomi udvari papként (1570-ig) állt Balassi János szolgálatában. 1565-tól Nürnbergben járt egyetemre. Életének elsô sorsdöntô dátuma: 1569. Édesapját - hamis vádak alapján - összeesküvés gyanújával letartóztatták. A család Lengyelországba menekült, s követte ôket fogságból megszökött apja is. Balassi János késôbb formálisan elnyerte ugyan a király kegyelmét, de a bécsi udvar bizalmát visszaszerezni már többé sohasem tudta. A gyanakvó bizalmatlanság eloszlatására mindent meg-próbált. 1575-ben fiát - a bécsi udvar szándéka szerint - elküldte a Báthori István erdélyi fejedelem elleni hadjáratba. Balassi Bálint fogságba esett, de a foglyot barátként kezelték Erdélyben, s a fiatalember kitûnôen érezte magát az olaszos mûveltségû fejedelmi udvarban. Mikor Báthorit lengyel királlyá választották, Balassi követte urát külföldre is. A Habsburg-udvar szemében ez egyet jelen-tett a felségárulással. Hogy apját és családját megszabadítsa az örökös zaklatástól, otthagyta lengyelországi nyugodalmas és gyönyörûséges életét, s 1577-ben hazatért. Édesapja ekkor mát halott volt. Balassi János zilált anyagi ügyeket hagyott maga után, a Balassi-árvák gyámja, Balassi András nógrádi fôispán pedig a családot csaknem minden vagyonából kiforgatta. A költôt - több futó kaland után - 1578-ban hozta össze a sors Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével. Szerelmük közel hat évig tartott, felhôtlenül boldog e viszony csak az elsô két-három hónapban volt. Ennek a szerelemnek a tüzében formálódott igazi költôvé, az elsô nagy magyar lírikussá. Hadnagyságot vállalt Egerben. Négy esztendôt szolgált itt, jelesen vitézkedve a törökkel, de - állítólag összeférhetetlenség miatt - távoznia kellett. Hogy súlyos anyagi gondjait rendezze, 1584-ben érdekházasságot kötött elsô unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hozományként elfoglalta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertôzés és a felségsértés vádját vonta magára. Hiába tért át a katolikus hitre, házasságát érvénytelenítették, agyagi gondjai növekedtek, szerelmi botrányai fokozták rossz hírét, s egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Egy ideig Érsekújváron szolgált hadnagyként, de a fôkapitány hamarosan kiutasította a várból, mert felesége beleszeretett. Vakmerô házassági reményeket táplált az idôközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt, de a dúsgazdag asszony hallani sem akart már a rossz hírû és vagyontalan emberrôl. 1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Egy feltételezés szerint házigazdája felesége, Szárkándi Anna az ekkor keletkezett Célia-versek ihletôje. Ez a kapcsolat ugyan nem bizonyított, de az biztos, hogy valódi élmény húzódik meg ezeknek az udvarló verseknek a hátterében. Balassi 1591-ben tért vissza Magyarországra. Megtépázott hírnevét a török elleni, 1593-ban megindított "hosszú háborúban" szerette volna helyreállítani. 1594. május 19-én Esztergom ostromakor megsebesült; mindkét combját ólomgolyó járta át, s e sebtôl, bár a golyó nem ért csontot, 1594. május 30-án meghalt.
A Balassi versek tematikai csoportosítása
1.) Istenes versek:
Legjobb és legszemélyesebb alkotásai és formai újításai vallásos versein keresztül hatottak legerôsebben. Balassi istenes verseiben nincs nyoma egyházhoz tartozásnak, nem közösségi megmozdulásban, hanem egyéni lélekállapotban keresi Isten megnyilvánulási terét. Vallásos lírája tipikusan reneszánsz, legnagyobb témája a bûnbánat. Balassi Bálint a magyar irodalom legnagyobb vallásos költôje volt, ezt bizonyítják utolsó szavai is: "Te katonád voltam Isten!" (Balassi Bálint nevére, Adj már csendességet, Egy könyörgés)
Adj már csendességet:
Balassi hiába kereste az evilági harmóniát, sem egyéni életben, sem a korban, a reneszánsz halódásának évtizedeiben azt már nem találhatta meg. A földi boldogság lehetôségében véglegesen csalódott ember most már a belsô békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni. E méltán híres istenes énekében a legtökéletesebb formamûvészet birtokában sóhajt sz utolsó felmentés, az engesztelô halál után. Belsô ellentétektôl feszülô, izgatott menetû alkotás ez: csupa kérlelô könyörgés, perlekedés, vita és szenvedélyes érvelés. Ezt a belsô hullámzást jelzi a különbözô mondatformák állandó váltakozása (felszólító, kijelentô, kérdô, óhajtó).
2.) Szerelmes versek:
Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfôbb értékének tekintette. Két nagy reménytelen szerelem, ihlette az Anna, Júlia és Célia verseket. Ezekben a versekben rendkívül sok az allegória, sok mitológiai utalás is található bennük. Sok vers dallamra készült, s ez kihat olvasásukra is. Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a késôbbi nagy költô szárnypróbálgatásai voltak, s a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelezôen, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. A Júlia-versek már az Anna-szerelem második korszakának szülöttei.. A Júlia-versek önmagukban, mint egyedi költemények is kiválóak, igazi értéküket és jelentôségüket azonban abban a nagyobb kompozícióban, ciklusokba komponáltan nyerik el, melybe a költô belefoglalta ôket. is Ezek a versek - a szerkesztés eredményeképpen - a boldog találkozás ujjongó örömétôl a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el, s ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé (elérhetetlen szerelem - Trubadúrok, Petrarca), az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. A Júlia-ciklus egyik fontos jellemzôje, hogy a végérôl hiányzik a megnyugvás. A Júlia-versekkel hiába udvarolt, nem ért el eredményt. Ezután íródtak Célia-versei, melyek érzéki, láttató, olykor barokkosan pompázó képekkel rögzítik ezt a szerelmi élményt. E versek majdnem mindegyikében megtalálható a Balassi strófa: 3* 3-as egység (3*3-as versszerkezet, 3 soros versszakok, 1 versszak is 3 részre oszlik föl, belül is rímelnek a szótagok , két hatszótagos után egy hetes rímképlet.)
Hogy Júliára talála így köszöne néki...
Az egész vers elragadott ujjongó bókok halmaza, mely túlzással indul: "Ez világ sem kell már nékem..." Boldog felkiáltás, üdvözlés. Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. Metaforák sorozatával dicsôíti Júliát. Az imádott hölgy tulajdonságai nem derülnek ki, csak a költô érzelmei. A köszöntéssel nem áll arányban a válasz. Bókok halmozásán keresztül (szívem, lelkem, szerelmem) jut el az 5. versszakig, melyben vallomást tesz: " Csak téged óhajt lelkem" Az utolsó versszakban látszik a szerelmesek közötti végtelen távolság. A megközelíthetetlen Júlia képével zárul a vers, mivel Júlia csak elmosolyodik Balassin, ki térdet és fejet hajt elôtte, nem viszonozza szerelmét. A középkor udvarlóköltészetének elemei a versben:
- nemes, udvari ember világa: palotának, fejedelemnek nevezi a költô Júliát
- virág metaforákkal nevezi meg: viola (fiatalság), rózsa (szerelem)
- ütemhangsúlyos verstechnika: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotják a ritmust, kétütemû nyolcasok (ütemosztás 4/4), pattogó, élénk ritmus
- felsorolások, fokozások, ellentétek (nap - szemöldök feketesége)
- alliterációk (élj, élj életem...)
3.) Vitéz versek:
A vitézi témakör az életélvezô, a természettel együtt lézengô, a hazáért vitézkedô harcost dicsôítô versekben mélyül el. Sok hosszú év élményét foglalják magukba, Balassi sikeres katonai pályafutását tükrözik. Ezekre a versekre általában jellemzô a dinamika, gyakoriak bennük a magyar harcmódot leíró sorok.
Egy katonaének:
Balassi tulajdonképpen a XVI. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista költészetben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a keresztény-ségért vívott önfeláldozó harc. A kimagasló egri katonai teljesítményeket jeleníti meg. A vitézi élet hírneve magasan ragyogott a középkorban. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Balassi-strófában íródott, azaz három sorból szerkesztett versszak minden sora a belsô rímek által három egységre tagolódik (6-6-7: AAB CCB DDC). Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak a külsô, hanem a mélyebb, belsô kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg. Az Egy katonaének "hárompillérû verskompozíció", s ez a három pillér az 1., az 5., és a 9. strófa. Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb a világon. A költemény "címzettjei" a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers. A következô szerkezeti egység - három versszak (2-4.) - az elsô strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sôt azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekért szép a végek éle-te. Ezt a mozzanatot fejleszti tovább az 5. versszak, a "második pillér". Az 1. szakaszban a költemény címzettjeihez fordult, most a részleteket elhagyva, a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi fedezi fel a hazáért vívott küzdelem erkölcsi szépségét, mely szintén hozzá-tartozott a reneszánsz emberi teljességéhez. Źgy avatja a végvári katonákat a reneszánsz kor legigazabb képviselôivé. A következô nagyobb szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8.). Ismét mozzanatos képek peregnek elôttünk a katonaéletbôl: a színhely, a szereplôk és az események is hasonlók a korábbiakhoz, de átszínezi ôket. Az újabb képsorban már a katonaélet árnyoldalai kerülnek elôtérbe: "kemény harcok", "éhség, szomjúság", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek". Különösen szembetûnô a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak zárósoraiban. Ott: a "nyugszik reggel, hol virradt" kifejezés még csak a csataviselés utáni elnyugvást, erôt gyûjtô pihenést jelentették; itt: a "halva sokan feküsznek" már az örök elnyugvást, a hôsi halált tudatják. Csillogás, tavaszi verôfény övezi a török elleni küzdelmeket, de ennek az életnek természetes és elôbb-utóbb szükségszerûen bekövetkezô végsô állomása a hôsi halál. A "harmadik pillér", a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi a vitézeknek megvalósult hírnevét, örök dicsôségét. Ez a nagy erejû érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérô képsorozatra. Az utolsó sorban már a búcsúzó költô fájdalmas hasonlattal kíván áldást és hadi szerencsét a végeknek.
Míg Itáliában a quattrocento, az 1400-as évek már a reneszánsz kultúra második százada, addig Magyarországon még csak a reneszánsz elsô csírái jelentek meg. Hunyadi Mátyás mûveltsége, illetve felesége, a nápolyi Beatrix révén itáliai kultúrájú udvartartása teremti meg elôször a lehetôséget a reneszánsz magyarországi térnyerésére. Néhány év alatt e humanista légkörben bontakozott ki Janus Pannonius Ferrárában és Páduában kimûvelt tehetsége is. Az elsô, Európában is tisztelt, elismert magyar költô még latinul verselt. A XVI. század a magyar történelem szinte legviharosabb korszaka, a szellemi élet ennek ellenére pezsdülést mutat; hátterét, közegét a reformáció elterjedése adja. Kialakul egy új protestáns arisztokrácia, mely mûvészetkedvelô, mûvelôdô. A reformáció hatásaként a polgárok körében is terjed az írás-olvasás, a bibliaismeret és fölvetôdik a bibliafordítások szükségessége. Sylvester János 1541-ben az újtestamentumot, Károli Gáspár 1590-ben a teljes magyar vizsolyi Bibliát bocsátja közre. Elterjednek a zsoltárfordítások, zsoltárírások. Emellett megjelennek világi irodalmi mûfajok is.
Líra: virágénekek,
alkalmi dalok,
helyzetdalok,
jeremiád - Szkhárosi Horvát András,
búcsúvers - Bornemisza Péter.
Epika: történeti énekmondás: históriás ének - Farkas András, Tinódi Lantos Sebestyén,
széphistória - Gergei Albert, Ilosvai Selymes Péter,
tanító célzatú: példabeszéd - Heltai Gáspár,
fabula - Pesti Gábor, Heltai Gáspár.
Dráma: hitvitázó dráma, iskoladráma (szakrális mûfajok), tragédia - Bornemisza Péter.
Balassi Bálint (1554-1594)
A XVI. század gazdag és eleven irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Õt tekinthetjük a magyar nyelvû irodalom elsô klasszikusának, világirodalmi szintû költôjének. Minden bizonnyal kora legmûveltebb embere volt: a magyar mellett még nyolc nyelven beszélt: latinul, szlovákul, horvátul, lengyelül, románul, törökül, németül és olaszul. A klasszikusokon kívül kitûnôen ismerte és fordította a XV. és a XVI. század újlatin költészetét is. Zólyom várában született 1554 októberében. Apjától, az arisztokrata földesúr Balassi Jánostól nemcsak szertelen természetét kapta örökül, de politikai kegyvesztettségét, összekuszált pereit, ellenségeit, rokon- és ellenszenveit is. Kitûnô nevelést kapott. Egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentôs írója, prédikátora tanította, aki zólyomi udvari papként (1570-ig) állt Balassi János szolgálatában. 1565-tól Nürnbergben járt egyetemre. Életének elsô sorsdöntô dátuma: 1569. Édesapját - hamis vádak alapján - összeesküvés gyanújával letartóztatták. A család Lengyelországba menekült, s követte ôket fogságból megszökött apja is. Balassi János késôbb formálisan elnyerte ugyan a király kegyelmét, de a bécsi udvar bizalmát visszaszerezni már többé sohasem tudta. A gyanakvó bizalmatlanság eloszlatására mindent meg-próbált. 1575-ben fiát - a bécsi udvar szándéka szerint - elküldte a Báthori István erdélyi fejedelem elleni hadjáratba. Balassi Bálint fogságba esett, de a foglyot barátként kezelték Erdélyben, s a fiatalember kitûnôen érezte magát az olaszos mûveltségû fejedelmi udvarban. Mikor Báthorit lengyel királlyá választották, Balassi követte urát külföldre is. A Habsburg-udvar szemében ez egyet jelen-tett a felségárulással. Hogy apját és családját megszabadítsa az örökös zaklatástól, otthagyta lengyelországi nyugodalmas és gyönyörûséges életét, s 1577-ben hazatért. Édesapja ekkor mát halott volt. Balassi János zilált anyagi ügyeket hagyott maga után, a Balassi-árvák gyámja, Balassi András nógrádi fôispán pedig a családot csaknem minden vagyonából kiforgatta. A költôt - több futó kaland után - 1578-ban hozta össze a sors Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével. Szerelmük közel hat évig tartott, felhôtlenül boldog e viszony csak az elsô két-három hónapban volt. Ennek a szerelemnek a tüzében formálódott igazi költôvé, az elsô nagy magyar lírikussá. Hadnagyságot vállalt Egerben. Négy esztendôt szolgált itt, jelesen vitézkedve a törökkel, de - állítólag összeférhetetlenség miatt - távoznia kellett. Hogy súlyos anyagi gondjait rendezze, 1584-ben érdekházasságot kötött elsô unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hozományként elfoglalta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertôzés és a felségsértés vádját vonta magára. Hiába tért át a katolikus hitre, házasságát érvénytelenítették, agyagi gondjai növekedtek, szerelmi botrányai fokozták rossz hírét, s egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Egy ideig Érsekújváron szolgált hadnagyként, de a fôkapitány hamarosan kiutasította a várból, mert felesége beleszeretett. Vakmerô házassági reményeket táplált az idôközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt, de a dúsgazdag asszony hallani sem akart már a rossz hírû és vagyontalan emberrôl. 1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Egy feltételezés szerint házigazdája felesége, Szárkándi Anna az ekkor keletkezett Célia-versek ihletôje. Ez a kapcsolat ugyan nem bizonyított, de az biztos, hogy valódi élmény húzódik meg ezeknek az udvarló verseknek a hátterében. Balassi 1591-ben tért vissza Magyarországra. Megtépázott hírnevét a török elleni, 1593-ban megindított "hosszú háborúban" szerette volna helyreállítani. 1594. május 19-én Esztergom ostromakor megsebesült; mindkét combját ólomgolyó járta át, s e sebtôl, bár a golyó nem ért csontot, 1594. május 30-án meghalt.
A Balassi versek tematikai csoportosítása
1.) Istenes versek:
Legjobb és legszemélyesebb alkotásai és formai újításai vallásos versein keresztül hatottak legerôsebben. Balassi istenes verseiben nincs nyoma egyházhoz tartozásnak, nem közösségi megmozdulásban, hanem egyéni lélekállapotban keresi Isten megnyilvánulási terét. Vallásos lírája tipikusan reneszánsz, legnagyobb témája a bûnbánat. Balassi Bálint a magyar irodalom legnagyobb vallásos költôje volt, ezt bizonyítják utolsó szavai is: "Te katonád voltam Isten!" (Balassi Bálint nevére, Adj már csendességet, Egy könyörgés)
Adj már csendességet:
Balassi hiába kereste az evilági harmóniát, sem egyéni életben, sem a korban, a reneszánsz halódásának évtizedeiben azt már nem találhatta meg. A földi boldogság lehetôségében véglegesen csalódott ember most már a belsô békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni. E méltán híres istenes énekében a legtökéletesebb formamûvészet birtokában sóhajt sz utolsó felmentés, az engesztelô halál után. Belsô ellentétektôl feszülô, izgatott menetû alkotás ez: csupa kérlelô könyörgés, perlekedés, vita és szenvedélyes érvelés. Ezt a belsô hullámzást jelzi a különbözô mondatformák állandó váltakozása (felszólító, kijelentô, kérdô, óhajtó).
2.) Szerelmes versek:
Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfôbb értékének tekintette. Két nagy reménytelen szerelem, ihlette az Anna, Júlia és Célia verseket. Ezekben a versekben rendkívül sok az allegória, sok mitológiai utalás is található bennük. Sok vers dallamra készült, s ez kihat olvasásukra is. Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a késôbbi nagy költô szárnypróbálgatásai voltak, s a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelezôen, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. A Júlia-versek már az Anna-szerelem második korszakának szülöttei.. A Júlia-versek önmagukban, mint egyedi költemények is kiválóak, igazi értéküket és jelentôségüket azonban abban a nagyobb kompozícióban, ciklusokba komponáltan nyerik el, melybe a költô belefoglalta ôket. is Ezek a versek - a szerkesztés eredményeképpen - a boldog találkozás ujjongó örömétôl a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el, s ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé (elérhetetlen szerelem - Trubadúrok, Petrarca), az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. A Júlia-ciklus egyik fontos jellemzôje, hogy a végérôl hiányzik a megnyugvás. A Júlia-versekkel hiába udvarolt, nem ért el eredményt. Ezután íródtak Célia-versei, melyek érzéki, láttató, olykor barokkosan pompázó képekkel rögzítik ezt a szerelmi élményt. E versek majdnem mindegyikében megtalálható a Balassi strófa: 3* 3-as egység (3*3-as versszerkezet, 3 soros versszakok, 1 versszak is 3 részre oszlik föl, belül is rímelnek a szótagok , két hatszótagos után egy hetes rímképlet.)
Hogy Júliára talála így köszöne néki...
Az egész vers elragadott ujjongó bókok halmaza, mely túlzással indul: "Ez világ sem kell már nékem..." Boldog felkiáltás, üdvözlés. Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. Metaforák sorozatával dicsôíti Júliát. Az imádott hölgy tulajdonságai nem derülnek ki, csak a költô érzelmei. A köszöntéssel nem áll arányban a válasz. Bókok halmozásán keresztül (szívem, lelkem, szerelmem) jut el az 5. versszakig, melyben vallomást tesz: " Csak téged óhajt lelkem" Az utolsó versszakban látszik a szerelmesek közötti végtelen távolság. A megközelíthetetlen Júlia képével zárul a vers, mivel Júlia csak elmosolyodik Balassin, ki térdet és fejet hajt elôtte, nem viszonozza szerelmét. A középkor udvarlóköltészetének elemei a versben:
- nemes, udvari ember világa: palotának, fejedelemnek nevezi a költô Júliát
- virág metaforákkal nevezi meg: viola (fiatalság), rózsa (szerelem)
- ütemhangsúlyos verstechnika: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotják a ritmust, kétütemû nyolcasok (ütemosztás 4/4), pattogó, élénk ritmus
- felsorolások, fokozások, ellentétek (nap - szemöldök feketesége)
- alliterációk (élj, élj életem...)
3.) Vitéz versek:
A vitézi témakör az életélvezô, a természettel együtt lézengô, a hazáért vitézkedô harcost dicsôítô versekben mélyül el. Sok hosszú év élményét foglalják magukba, Balassi sikeres katonai pályafutását tükrözik. Ezekre a versekre általában jellemzô a dinamika, gyakoriak bennük a magyar harcmódot leíró sorok.
Egy katonaének:
Balassi tulajdonképpen a XVI. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista költészetben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a keresztény-ségért vívott önfeláldozó harc. A kimagasló egri katonai teljesítményeket jeleníti meg. A vitézi élet hírneve magasan ragyogott a középkorban. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Balassi-strófában íródott, azaz három sorból szerkesztett versszak minden sora a belsô rímek által három egységre tagolódik (6-6-7: AAB CCB DDC). Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak a külsô, hanem a mélyebb, belsô kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg. Az Egy katonaének "hárompillérû verskompozíció", s ez a három pillér az 1., az 5., és a 9. strófa. Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb a világon. A költemény "címzettjei" a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers. A következô szerkezeti egység - három versszak (2-4.) - az elsô strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sôt azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekért szép a végek éle-te. Ezt a mozzanatot fejleszti tovább az 5. versszak, a "második pillér". Az 1. szakaszban a költemény címzettjeihez fordult, most a részleteket elhagyva, a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi fedezi fel a hazáért vívott küzdelem erkölcsi szépségét, mely szintén hozzá-tartozott a reneszánsz emberi teljességéhez. Źgy avatja a végvári katonákat a reneszánsz kor legigazabb képviselôivé. A következô nagyobb szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8.). Ismét mozzanatos képek peregnek elôttünk a katonaéletbôl: a színhely, a szereplôk és az események is hasonlók a korábbiakhoz, de átszínezi ôket. Az újabb képsorban már a katonaélet árnyoldalai kerülnek elôtérbe: "kemény harcok", "éhség, szomjúság", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek". Különösen szembetûnô a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak zárósoraiban. Ott: a "nyugszik reggel, hol virradt" kifejezés még csak a csataviselés utáni elnyugvást, erôt gyûjtô pihenést jelentették; itt: a "halva sokan feküsznek" már az örök elnyugvást, a hôsi halált tudatják. Csillogás, tavaszi verôfény övezi a török elleni küzdelmeket, de ennek az életnek természetes és elôbb-utóbb szükségszerûen bekövetkezô végsô állomása a hôsi halál. A "harmadik pillér", a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi a vitézeknek megvalósult hírnevét, örök dicsôségét. Ez a nagy erejû érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérô képsorozatra. Az utolsó sorban már a búcsúzó költô fájdalmas hasonlattal kíván áldást és hadi szerencsét a végeknek.
Megjegyzés küldése