Arany János
1817-ben Nagyszalontán született, paraszti családban. Szobrász akart lenni, de vándorszínész lett. Pár hónapos bolyongás után ezzel a tervvel is feladott. Pályája elsõ szakaszában parasztközössége értelmiségi vezetõje, ügyintézõje lett. Segédtanító a szomszéd faluban. A forradalom alatt elsõ költõi sikerei s Petõfivel kötött barátsága nyomán egy néplap szerkesztõje, majd rövd ideig õ is részt vesz a szabadságharcban. A bukás után Nagykörösre hívják tanárnak, majd 1860-ban Pestre, a Kisfaludy-társaság igazgatójának. 1860 és 1865 között Pesten elõbb a Szépirodalmi Figyelõ címû politikai, majd a Koszorú címû szépirodalmi lapot szerkesztette. 1877-ben vált meg állásától, öt termékeny esztendõt töltve nyugalomban, 1882-ben, tüdõgyulladás miatt bekövetkezett haláláig.
Arany János mint lírikus
A forradalom és szabadságharc mellé egész szívvel állt, fegyvert is fogott érte, és annak bukása után világossá vált, hogy Arany számára valami elveszett. A forradalom utáni célja: nemzeti epikumnak lenni. Lírája e cél elérésének eszköze.
Gondolatvilága: - az egész széthullása, a teljes megismerés kétsége
- az egyetemes történelmi célok elvetése
- az ember elmagányosodása, teljes kiábrándultság.
( Kertben, Letészem a lantot, Visszatekintõ, stb.)
Balladáit a császári hatalommal szemben kialakult passzív ellenállás szolgálatában alkotta. Céljuk: a nemzeti egység fönntartása, a nemzet erkölcsi erejének fokozása. Lényegük: totális világkép, naiv életbizalom, tragikummal való vívódás. (Zách Klára, A walesi bárdok, Szondi két apródja, Ágnes asszony)
Arany János mint epikus
Arany szakadatlan meditálással formálta ki epikus szerepét. A költõ feladata: hogy az elveszett közös egységes nemzeti tudatot korszerû szinten kialakítsa. Erre az eposzias történelmi tárgy volt a legalkalmasabb.
Arany János tiltakozása az önkényuralom idején (1849-67)
Hangulatát a szabadságharc és Petõfi emléke jellemzi.
- Az önkényuralom ihletése : Nemzetõr-dal, Szabadságharcban.
- Petõfi emléke : Emlények, Letészem a lantot, A honvéd özvegye.
- A szabadságharc értékelése : Buda halála, Családi kör, Koldusének.
- Az önkényuralom ellen támad : Szondi két apródja, V.László.
A szabadságharc bukása után Arany bujdosásra kényszerül. Erdõkben töltötte napjait, hazatérése után latartóztatását várja. A szabadságharc bukása Arany költészetében is válságot idéz elõ. Az ügy, amelyért küzdött, elveszett, Petõfi, aki bátorította, meghalt. Ez magyarázza, hogy epikus alkata ellenére egy idõre a lírához fordul.
Letészem a lantot
1. versszak : A "lent" a költészetet jelképezi, a "tûz" az ifjúságot, a "reves fa" az öregséget, az elmúlást. "Letészem a lantot" =abbahagyja az írást, mert valami kiégett belõle, õ sem a régi, hiányzik belõle a lélek az íráshoz. Múlt (népek forradalma) - jelen.
2. versszak : A múltra való visszatekintés, gazdag természeti képek. Múlt =pozitív érték - jelen = negatív.
3. versszak : A részt Petõfi emléke ihlette. Ismét a múlt és a jelen szembeállítása. Múlt = dal,verseny - jelen = magányos dal.
4. versszak : "Zengettük a jövõ reményét" - szabadságban, függetlenségben, haladásban való bizalom. "Elsírtuk a múlt panaszát" - a fennálló rendszer elleni hangulat. "Friss zöld levél" - a jövõ reménye. "Koszorú" - dicsõség, 1847-49, jutalom az alkotónak a népért írt dalért.
5. versszak : A jövõ képe reménykeltõ volt (babér), átmegy a jelenbe: nép, haza.
6. versszak : Sok jó kihull az élõk sorából, a nemzet megbecsüli õket.
7. versszak : A keretes szerkezet második része. A bukás után van-e értelme költészetnek. Fa-élet, virág-dal, virágzó fa - költõ, fonnyadó virág - a válság hangulata ( =Arany hangulata ).
Koldusének
A szabadságharc bukása után Arany is töprengeni kezdett: mi okozta a nemzeti tragádiát ? Elég-e, ha csak a túlerõben keressük az okát ? A választ elõször a Koldusének címû versében próbálja megadni. A fes hõse szegény harcfi, aki végigküzdötte a nehés csatát, most koldulással kér egy-egy falatot. Arany itt Kossuth-ra céloz, aki holtig-tartást ígért a rokkantaknak. Jellemzõi : helyzetdal, a költõ a koldus helyébe képzeli magát, aki rokkant (kezét elvesztette a harcban).
1. vsz. Egy rokkant koldus könyörgése.
2. vsz. "Miért is maradtam meg ?" - sokat harcolt, táborozott, mégis béna lett.
3. vsz. Koldulni nekem nem szégyen.
4. vsz. "Drága erõ, nemes vér hiába volt sok, mégis szennyes oltáron omlott."
5. vsz. "Alamizsna fillért kapok, kocsmába térek...".
6. vsz. Az ital elfeledteti azt amit el akarok felejteni.
7. vsz. A seb mindig felszakad, nem tud beforrni.
8. vsz. szomorú kiábrándultság, a szabharc emlékének várható meghamisítása.
9. vsz. tíz holdnyi örökség helyett elég egy szûk sír is.
Arany Világos utáni legrangosabb állomását a nagykörösi balladák jelentik. Témáját részint a néphagyományok, részint a történelembõl meríti. Az ÁGNES ASSZONY nem csupán a bûn és a bûnhõdés drámája. A szerencsétlen asszony vétke a társadalomé is. Az V.LÁSZLó-ban Arany a bûn és a bûnhõdés motívumát a történelembe helyezi át. Itt a zsarnok király retteg lekiismerete rémeitõl. A SZONDI KÉT APRóDJÁ-ban az elbukott szabadságharc eszméit szegezi szembe az elnyomó hatalommal. Hiába ölik meg a várkapitányt, az ellenállás eszméje tovább él az apródok lelkében, s megküzd az erõszakkal. A WALESI BÁRDOKat Arany az 1857-ben tett császári látogatásra írta. A bûnhõdés itt a zsarnok tudatában következik be. Az elfojott eszme megbosszulja magát, a királyt a lelkiismeretfurdalás az õrületbe kergeti. RENDÜLETLENÜL címû versében az 1860-as vajúdó években kitartásra buzdít. MAGÁNYBAN címû versében is hasonló gondolatok szólalnak meg. A költeményben a kétely és a remény küzdelmébõl a remény kerül ki gyõztesen, hiszen nem lehet, hogy a véráldozat hiábavaló legyen.
1817-ben Nagyszalontán született, paraszti családban. Szobrász akart lenni, de vándorszínész lett. Pár hónapos bolyongás után ezzel a tervvel is feladott. Pályája elsõ szakaszában parasztközössége értelmiségi vezetõje, ügyintézõje lett. Segédtanító a szomszéd faluban. A forradalom alatt elsõ költõi sikerei s Petõfivel kötött barátsága nyomán egy néplap szerkesztõje, majd rövd ideig õ is részt vesz a szabadságharcban. A bukás után Nagykörösre hívják tanárnak, majd 1860-ban Pestre, a Kisfaludy-társaság igazgatójának. 1860 és 1865 között Pesten elõbb a Szépirodalmi Figyelõ címû politikai, majd a Koszorú címû szépirodalmi lapot szerkesztette. 1877-ben vált meg állásától, öt termékeny esztendõt töltve nyugalomban, 1882-ben, tüdõgyulladás miatt bekövetkezett haláláig.
Arany János mint lírikus
A forradalom és szabadságharc mellé egész szívvel állt, fegyvert is fogott érte, és annak bukása után világossá vált, hogy Arany számára valami elveszett. A forradalom utáni célja: nemzeti epikumnak lenni. Lírája e cél elérésének eszköze.
Gondolatvilága: - az egész széthullása, a teljes megismerés kétsége
- az egyetemes történelmi célok elvetése
- az ember elmagányosodása, teljes kiábrándultság.
( Kertben, Letészem a lantot, Visszatekintõ, stb.)
Balladáit a császári hatalommal szemben kialakult passzív ellenállás szolgálatában alkotta. Céljuk: a nemzeti egység fönntartása, a nemzet erkölcsi erejének fokozása. Lényegük: totális világkép, naiv életbizalom, tragikummal való vívódás. (Zách Klára, A walesi bárdok, Szondi két apródja, Ágnes asszony)
Arany János mint epikus
Arany szakadatlan meditálással formálta ki epikus szerepét. A költõ feladata: hogy az elveszett közös egységes nemzeti tudatot korszerû szinten kialakítsa. Erre az eposzias történelmi tárgy volt a legalkalmasabb.
Arany János tiltakozása az önkényuralom idején (1849-67)
Hangulatát a szabadságharc és Petõfi emléke jellemzi.
- Az önkényuralom ihletése : Nemzetõr-dal, Szabadságharcban.
- Petõfi emléke : Emlények, Letészem a lantot, A honvéd özvegye.
- A szabadságharc értékelése : Buda halála, Családi kör, Koldusének.
- Az önkényuralom ellen támad : Szondi két apródja, V.László.
A szabadságharc bukása után Arany bujdosásra kényszerül. Erdõkben töltötte napjait, hazatérése után latartóztatását várja. A szabadságharc bukása Arany költészetében is válságot idéz elõ. Az ügy, amelyért küzdött, elveszett, Petõfi, aki bátorította, meghalt. Ez magyarázza, hogy epikus alkata ellenére egy idõre a lírához fordul.
Letészem a lantot
1. versszak : A "lent" a költészetet jelképezi, a "tûz" az ifjúságot, a "reves fa" az öregséget, az elmúlást. "Letészem a lantot" =abbahagyja az írást, mert valami kiégett belõle, õ sem a régi, hiányzik belõle a lélek az íráshoz. Múlt (népek forradalma) - jelen.
2. versszak : A múltra való visszatekintés, gazdag természeti képek. Múlt =pozitív érték - jelen = negatív.
3. versszak : A részt Petõfi emléke ihlette. Ismét a múlt és a jelen szembeállítása. Múlt = dal,verseny - jelen = magányos dal.
4. versszak : "Zengettük a jövõ reményét" - szabadságban, függetlenségben, haladásban való bizalom. "Elsírtuk a múlt panaszát" - a fennálló rendszer elleni hangulat. "Friss zöld levél" - a jövõ reménye. "Koszorú" - dicsõség, 1847-49, jutalom az alkotónak a népért írt dalért.
5. versszak : A jövõ képe reménykeltõ volt (babér), átmegy a jelenbe: nép, haza.
6. versszak : Sok jó kihull az élõk sorából, a nemzet megbecsüli õket.
7. versszak : A keretes szerkezet második része. A bukás után van-e értelme költészetnek. Fa-élet, virág-dal, virágzó fa - költõ, fonnyadó virág - a válság hangulata ( =Arany hangulata ).
Koldusének
A szabadságharc bukása után Arany is töprengeni kezdett: mi okozta a nemzeti tragádiát ? Elég-e, ha csak a túlerõben keressük az okát ? A választ elõször a Koldusének címû versében próbálja megadni. A fes hõse szegény harcfi, aki végigküzdötte a nehés csatát, most koldulással kér egy-egy falatot. Arany itt Kossuth-ra céloz, aki holtig-tartást ígért a rokkantaknak. Jellemzõi : helyzetdal, a költõ a koldus helyébe képzeli magát, aki rokkant (kezét elvesztette a harcban).
1. vsz. Egy rokkant koldus könyörgése.
2. vsz. "Miért is maradtam meg ?" - sokat harcolt, táborozott, mégis béna lett.
3. vsz. Koldulni nekem nem szégyen.
4. vsz. "Drága erõ, nemes vér hiába volt sok, mégis szennyes oltáron omlott."
5. vsz. "Alamizsna fillért kapok, kocsmába térek...".
6. vsz. Az ital elfeledteti azt amit el akarok felejteni.
7. vsz. A seb mindig felszakad, nem tud beforrni.
8. vsz. szomorú kiábrándultság, a szabharc emlékének várható meghamisítása.
9. vsz. tíz holdnyi örökség helyett elég egy szûk sír is.
Arany Világos utáni legrangosabb állomását a nagykörösi balladák jelentik. Témáját részint a néphagyományok, részint a történelembõl meríti. Az ÁGNES ASSZONY nem csupán a bûn és a bûnhõdés drámája. A szerencsétlen asszony vétke a társadalomé is. Az V.LÁSZLó-ban Arany a bûn és a bûnhõdés motívumát a történelembe helyezi át. Itt a zsarnok király retteg lekiismerete rémeitõl. A SZONDI KÉT APRóDJÁ-ban az elbukott szabadságharc eszméit szegezi szembe az elnyomó hatalommal. Hiába ölik meg a várkapitányt, az ellenállás eszméje tovább él az apródok lelkében, s megküzd az erõszakkal. A WALESI BÁRDOKat Arany az 1857-ben tett császári látogatásra írta. A bûnhõdés itt a zsarnok tudatában következik be. Az elfojott eszme megbosszulja magát, a királyt a lelkiismeretfurdalás az õrületbe kergeti. RENDÜLETLENÜL címû versében az 1860-as vajúdó években kitartásra buzdít. MAGÁNYBAN címû versében is hasonló gondolatok szólalnak meg. A költeményben a kétely és a remény küzdelmébõl a remény kerül ki gyõztesen, hiszen nem lehet, hogy a véráldozat hiábavaló legyen.
Megjegyzés küldése