A földrengések elõfordulása a Földön
A megfigyelések szerint a földrengések elõfordulása nem teljesen véletlenszerû,
hanem bizonyos szabályszerûséget mutat. A földrengések döntõ része a Föld ugyanazon
vékony sávszerû területeire koncentrálódik. Ezek a szeizmikusan aktív zónák hatalmas
nyugodt (ún. aszeizmikus) területeket vesznek körül. A tapasztalat szerint ugyan kisebb
(M<6>100km fészekmélységû földrengések elõfordulása
Igen jó példák erre a típusra Kaliforniában a Szent-András-törésvonal és Észak-Törökországban az Anatóliai-vetõdés. Mindkettõnél a törésvonallal párhuzamosan
nagymértékû felszíni mozgás is mérhetõ. Ugyancsak ilyen típusú rengések pattannak ki az óceáni hátságok gerincvonalait szétszabdaló ún. transzform törések mentén (ezekkel a
késõbbiekben foglalkozunk).
A szeizmikus zónák harmadik fajtája szorosan kapcsolódik a mélytengeri árkok
területéhez; amelyekhez többnyire aktív vulkáni tevékenységû szigetívek rendszere
csatlakozik (elsõsorban a Csendes-óceán keleti partvidékén). Ezeken a területeken a 0-70
km közötti sekély fészekmélységû, a 70-300 km közötti közepes fészekmélységû és a 300-700 km közötti nagy fészekmélységû rengések egyaránt elõfordulnak és gyakoriak az igen nagy méretû földrengések. Feltûnõ, hogy 100 km-nél nagyobb mélységben csupán a mélytengeri árkok területén és az ún. Alp-Himalájai-öv egyes részein pattannak ki földrengések.Érdekes megjegyezni, hogy a mélytengeri árkoknál a rengések hipocentrumai a kontinensek alá hajló vékony szabályos lemezszerû zónákban, az ún. Benioff-övek mentén helyezkednek el. .Jellegzetes Benioff-zóna Japán alatt
A szeizmikus zónák negyedik csoportját az Észak-Afrika nyugati részétõl a
Földközi-tengeren át Kínáig terjedõ földrengések alkotják. Itt az epicentrumok széles
zónákban, szétszórtan jelentkeznek, a rengések nagy része kis mélységben pattan ki,
azonban idõnként közepes és nagy fészekmélységû földrengések is elõfordulnak. Ezeken a területeken gyakran keletkeznek igen nagy méretû,hatalmas pusztításokat okozó földrengések, mint pl. az utóbbi idõkben Algériában,Olaszországban, Jugoszláviában, Romániában, Iránban és Kínában.
A földrengések nagyon sok segítséget adnak a tudósok kezébe ahhoz, hogy a Föld belső szerkezetéről információt szerezzenek. Ennek oka az, hogy a kéreg valamelyik pontjából kiinduló rengéshullámok a Föld egy másik felületi pontjára a belső rétegeken keresztül jutnak el. A rengéshullámoknak két fő típusa van, amelyek a következők:
1. P-hullámok, amelyek longitudinális hullámok, ezért szilárd és folyékony halmazállapotú közegben egyaránt terjednek.
2. S-hullámok, amelyek transzverzális hullámok és ezért csak a szilárd halmazállapotú közegben terjednek, folyadékban nem.
A rengéshullámokat egy nagyon érzékeny műszerrel az úgynevezett szeizmográffal regisztrálják. Ennek segítségével megkülönböztethetők az S- és a P-típusú hullámok is. A szeizmográf lényegében egy vízszintes inga. A vízszintes rúd végére egy nagy tömeg van felerősítve, amely kis súrlódású felfüggesztésében könnyen elfordulhat a függőleges tengely körül. Ha a talajt, amelyre a műszert helyezték, a nehéz tömegen és a felfüggesztés tengelyén át fektetett síkra merőleges irányú rengéshullám éri, akkor a tömeg - nagy tehetetlensége miatt - nyugalomban marad. Az állványnak a nyugvó tömeghez viszonyított elmozdulását egy forgó dob regisztrálja. Két, egymásra merőlegesen elhelyezett ilyen műszer teljes információt adhat a vízszintes elmozdulásokról. A műszerek által felvett szeizmogramok segítségével el lehet végezni a regisztrált rendszerek teljes analízisét. A megfigyelésekből a geológusok arra következtetnek, hogy a Föld központi része folyékony halmazállapotú mag, mivel nem terjednek benne az S-hullámok. Ilyen módszerrel derítették ki azt, hogy Földünk úgynevezett öves szerkezetű bolygó.Földünknek vannak olyan területei, ahol a kéreglemezek egymáshoz csúsznak, ahol különösen sok a földrengés. Ilyen terület Japán, San Franciscó környéke, Mexikó, stb. Az emberek gondolatvilágában, az ott élő mítoszokban jelentős helyet foglal el ez a természeti jelenség. Továbbá az egy földrengést túlélő emberek igen nagy része szorul utána pszichológiai kezelésre, hiszen az átélt borzalmaz, a rokonok ismerősök egy részének elvesztésre egész életükben kínzó fájdalmat jelent.
A megfigyelések szerint a földrengések elõfordulása nem teljesen véletlenszerû,
hanem bizonyos szabályszerûséget mutat. A földrengések döntõ része a Föld ugyanazon
vékony sávszerû területeire koncentrálódik. Ezek a szeizmikusan aktív zónák hatalmas
nyugodt (ún. aszeizmikus) területeket vesznek körül. A tapasztalat szerint ugyan kisebb
(M<6>100km fészekmélységû földrengések elõfordulása
Igen jó példák erre a típusra Kaliforniában a Szent-András-törésvonal és Észak-Törökországban az Anatóliai-vetõdés. Mindkettõnél a törésvonallal párhuzamosan
nagymértékû felszíni mozgás is mérhetõ. Ugyancsak ilyen típusú rengések pattannak ki az óceáni hátságok gerincvonalait szétszabdaló ún. transzform törések mentén (ezekkel a
késõbbiekben foglalkozunk).
A szeizmikus zónák harmadik fajtája szorosan kapcsolódik a mélytengeri árkok
területéhez; amelyekhez többnyire aktív vulkáni tevékenységû szigetívek rendszere
csatlakozik (elsõsorban a Csendes-óceán keleti partvidékén). Ezeken a területeken a 0-70
km közötti sekély fészekmélységû, a 70-300 km közötti közepes fészekmélységû és a 300-700 km közötti nagy fészekmélységû rengések egyaránt elõfordulnak és gyakoriak az igen nagy méretû földrengések. Feltûnõ, hogy 100 km-nél nagyobb mélységben csupán a mélytengeri árkok területén és az ún. Alp-Himalájai-öv egyes részein pattannak ki földrengések.Érdekes megjegyezni, hogy a mélytengeri árkoknál a rengések hipocentrumai a kontinensek alá hajló vékony szabályos lemezszerû zónákban, az ún. Benioff-övek mentén helyezkednek el. .Jellegzetes Benioff-zóna Japán alatt
A szeizmikus zónák negyedik csoportját az Észak-Afrika nyugati részétõl a
Földközi-tengeren át Kínáig terjedõ földrengések alkotják. Itt az epicentrumok széles
zónákban, szétszórtan jelentkeznek, a rengések nagy része kis mélységben pattan ki,
azonban idõnként közepes és nagy fészekmélységû földrengések is elõfordulnak. Ezeken a területeken gyakran keletkeznek igen nagy méretû,hatalmas pusztításokat okozó földrengések, mint pl. az utóbbi idõkben Algériában,Olaszországban, Jugoszláviában, Romániában, Iránban és Kínában.
A földrengések nagyon sok segítséget adnak a tudósok kezébe ahhoz, hogy a Föld belső szerkezetéről információt szerezzenek. Ennek oka az, hogy a kéreg valamelyik pontjából kiinduló rengéshullámok a Föld egy másik felületi pontjára a belső rétegeken keresztül jutnak el. A rengéshullámoknak két fő típusa van, amelyek a következők:
1. P-hullámok, amelyek longitudinális hullámok, ezért szilárd és folyékony halmazállapotú közegben egyaránt terjednek.
2. S-hullámok, amelyek transzverzális hullámok és ezért csak a szilárd halmazállapotú közegben terjednek, folyadékban nem.
A rengéshullámokat egy nagyon érzékeny műszerrel az úgynevezett szeizmográffal regisztrálják. Ennek segítségével megkülönböztethetők az S- és a P-típusú hullámok is. A szeizmográf lényegében egy vízszintes inga. A vízszintes rúd végére egy nagy tömeg van felerősítve, amely kis súrlódású felfüggesztésében könnyen elfordulhat a függőleges tengely körül. Ha a talajt, amelyre a műszert helyezték, a nehéz tömegen és a felfüggesztés tengelyén át fektetett síkra merőleges irányú rengéshullám éri, akkor a tömeg - nagy tehetetlensége miatt - nyugalomban marad. Az állványnak a nyugvó tömeghez viszonyított elmozdulását egy forgó dob regisztrálja. Két, egymásra merőlegesen elhelyezett ilyen műszer teljes információt adhat a vízszintes elmozdulásokról. A műszerek által felvett szeizmogramok segítségével el lehet végezni a regisztrált rendszerek teljes analízisét. A megfigyelésekből a geológusok arra következtetnek, hogy a Föld központi része folyékony halmazállapotú mag, mivel nem terjednek benne az S-hullámok. Ilyen módszerrel derítették ki azt, hogy Földünk úgynevezett öves szerkezetű bolygó.Földünknek vannak olyan területei, ahol a kéreglemezek egymáshoz csúsznak, ahol különösen sok a földrengés. Ilyen terület Japán, San Franciscó környéke, Mexikó, stb. Az emberek gondolatvilágában, az ott élő mítoszokban jelentős helyet foglal el ez a természeti jelenség. Továbbá az egy földrengést túlélő emberek igen nagy része szorul utána pszichológiai kezelésre, hiszen az átélt borzalmaz, a rokonok ismerősök egy részének elvesztésre egész életükben kínzó fájdalmat jelent.
Megjegyzés küldése