A klasszikus német filozófia nagy alakja a XIX. Század fordulóján. Racionalista és idealista volt, reformokkal akarta a világot megváltoztatni. Kant munkásságát két szakaszra oszthatjuk:
- kritika előtti- természetfilozófiai- a föld és a világ egy ősi izzó ködtömegből jött létre.
- kritikai szakasz
Kant munkásságának egyik központi kérdése volt az ismeretelmélet. Szerinte ismereteinknek két külön forrása van:
- az egyik az érzékelés, amelyben a dolgok bennünk érzeteket hoznak létre.
- a másik forrás maga a megismerő tudat, az a priori formái, kategóriái.
Ismeretelméletének kiindulópontja, hogy létezik a tudattól független objektív valóság, amit ő magánvalónak nevez, melynek tényleges természetét tudatunk nem képes feltárni. A megismerő tudatnak három képessége van: az érzékelésképesség, az értelem és az ész, így a megismerés szakaszai: érzékelés, értelem, ész.
Rendszerének lényege:
| Az érzület képességei | Megismerési képesség | A priori elvek | Alkalmazási terület |
| megismerési képesség | értelem | törvényszerűség | természet |
| öröm- és fájdalomérzés | ítélőerő | célszerűség | művészet |
| vágyakozási képesség | ész | végcél | szabadság |
I. Az érzéki megismerést a transzcendentális esztétika vizsgálja. A megismerő tudat az érzékelés során felfogja a magánvaló határait. Szerinte a tér a külső, az idő pedig a belső érzékelés tudati előfeltétele.
II. Az értelmi megismeréssel a transzcendentális analitika foglalkozik. A megszerzett érzettömeget az a priori tudat 12 kategória alá rendezi. Ezek négy csoportra oszlanak:
1) Mennyiség: egység, sokaság, mindenség
2) Minőség: valóság, tagadás, korlátozás
3) Viszony: szubsztancia, okság, kölcsönhatás
4) Modalitás: lehetőség, valóság, szükségszerűség
Az értelem a tárgyakat 3 törvény alá rendeli:
1) A szubsztancia megmaradásának törvénye
2) Az okság törvénye
3) A szubsztanciák kölcsönhatásának törvénye
III. A megismerő tudat harmadik képességét, az észt a transzcendentális dialektika vizsgálja. Az ész az egészre, a teljesre vonatkozik, tehát a világ legáltalánosabb összefüggéseit keresi. Ezért az ész 3 eszmét alakít ki:
1) A feltétlen egységes lélek eszméje
2) A világ eszméje
3) Isten eszméje
Az ész azonban nem képes bizonyítani ezeket az eszméket, mivel egyrészt nincs hozzá tapasztalati anyaga, másrészt az értelem kategóriáit kellene alkalmaznia, de akkor ellentétes válaszokat kapnának. Kant 4 ANTINOMIA-t vet fel:
1) a világ térben és időben végtelen - a világ térben és időben véges
2) az oszthatóság végtelen - vannak tovább már nem osztható részek
3) a világban abszolút szabadság van - a világban abszolút szükségszerűség uralkodik
4) Isten létezik, mint a világ oka - a világ külső okának lehetetlenség
Tehát kiderül Kant agnoszticizmusa.
Megjegyzés küldése