A. Bőr eredetű, gerincvelői reflex:
Gerincvelő reflex: érző idegsejt (a külvilágból jövő ingert felfogja), érző idegrost (az idegsejtből a hátulsó szarvba jutatja az idegsejt), gerincvelő központ (átadja az elülső szarvnak) mozgató ideg, harántcsíkolt izomszövet.
Tisztán gerincvelői reflex lehet bőr eredetű (Babinski) és izomeredetű (térdreflex).
A gerincvelő szürkeállománya a fehérállományt kötegekre osztja. A hátsó érzőpálya felszáll az agyba, az elülsők a leszállópályák (mozgató pályák).
B. A nők sejtjeiben a két ivari kromoszóma egyforma, mindkettő X (genotípus XX). Férfiak esetében a sejtek két ivari kromoszómája különböző, az egyik teljesen megegyezik a nők sejtjeiben levő X kromoszómával, míg a másik ettől eltérő Y (genotípus XY). Ha az X kromoszómát tartalmazó petesejtet X kromoszómát tartalmazó hímivarsejt termékenyíti meg, akkor a zigóta genotípusa XX lesz, azaz női ivar fog kialakulni. Ha Y kromoszómát tartalmaz a hímivarsejt, akkor megtermékenyítéskor a zigóta genotípusa XY lesz, azaz hímivarú lesz az egyed.
C. Mivel magyarázható, hogy csak nedves, párás helyen fordul elő haraszt, moha?
Mohák: telepes szerveződés, nincs szöveti differenciálódás. Mohapárnákat alkotnak. A gyökerük csak rögzíti őket, az egész felületükön veszik fel az ásványi sókat és a vizet. Fotoszintézisre képesek, mert zöldek.
Szaporodásuk: az egyik mohanövény tetején hímivar- a másiknak a tetején petesejt érik meg. Amikor megérik a petesejt, kémiai anyagot bocsát ki magából, ennek hatására a hímivarsejt egy vízcseppben úszva megy át a petesejthez. Ezt a szaporodási módot hívjuk kemotaxisnak.
Rendkívüli módon kötődnek a vízhez (pl. a szaporodásuk, a tápanyagfelvételük), ezért azt mondjuk, hogy változó vízállapotú növények.
A megtermékenyített petesejt egy spóratartót és egy spóratartó tokot hoz létre, amiben a spórák keletkeznek (a spóra ivartalan szaporító szerv). Amikor megérnek, kihullanak a talajba, és ebből lesznek az új mohanövénykék. Ivaros-ivartalan nemzedékváltozásnak, vagy kétnemzedékes szaporodásnak hívjuk. Az egyik ivarosan, a másik nemzedék ivartalanul jön létre.
Harasztok: szövetes növényi rendszerek, valódi szövetekkel rendelkeznek, hajtásos növények, virágjuk még nincs.
A harasztok ősei a földtörténeti ókorban, 350 – 400 millió éve éltek, ezek az ősharasztok. Hatalmas méretű fák voltak. Ezekből alakultak ki a hatalmas kőszéntelepek. A mai képviselőik 20 – 30 centiméteresek. Állandó vízállapotú növények. Ettől függ a szaporodásuk, tápanyagfelvételük. A nedvesebb, hűvösebb helyeket kedveli.
Osztály:
Zsurlók: mivel leveleik nincsenek, csak pikkelyeik, a zöld színtestek az elágazó szárban találhatók, itt megy végbe a fotoszintézis. Nálunk a leggyakoribb faj a mezei zsurló.
Páfrányok: a talaj feletti rész többszörösen szárnyaltan tagolt levelek. A száruk a talajban gyöktörzset alkot, a föld alatt elhelyezkedő módosult szár. A tagolt levelek fonákán képződnek a spórák. A spórák megérésükkor kihullanak a talajba, szív alakú előtelepet alkotnak, ezen az előtelepen jönnek létre az ivarsejtek. A megtermékenyített petesejtből lesz az új páfrány. Nemzedékváltakozás figyelhető meg.
Állandó vízállapotú növények, ettől függetlenül a nedvesebb, hűvösebb helyeket kedvelik.
D. Biológiai album, 68-as tábla (Biológia III, 90. o.): rovarok, halak légzése.
Rovarok légzése: a rovarok légcsövei a testet teljesen behálózó csőrendszert alkotnak. A légcsőrendszer a test két oldalán szelvényenként elhelyezkedő légzőnyílásokon keresztül áll kapcsolatban a külvilággal. A légzőnyílásokat kitinszűrők szűrőberendezés védi. A légcsövek belső falát is vékony kitinréteg fedi, amely spirális fonal alakjában a légcső üregét rugalmasan és szabadon tartja az áramló gázok számára. Legkisebb nyúlványai a szövetekben a sejtek közé hatolnak. A rovar potrohának mozgatásával segíti elő a légzést.
Megjegyzés küldése