A reneszánsz irodalmából
A reneszánsz
- művelődéstörténeti korszak és stílusirányzat a XIV-XVI. században
- renaissance francia szó, jelentése: újjászületés
Kialakulása
- egyes észak-itáliai városállamok a kereskedelem fellendülése során meggazdagodnak
- Firenze, Genova, Padova, Milánó, Velence
- a feltörekvő polgárság a korstílus hordozója
- pl. a firenzei Medici-család
Jellemzői
- a kultúra világiasodása a vallás fennmaradása mellett
- földi élet élvezete, boldogság keresése
- szellem és művészetek tisztelete
- felértékelődik az egyéniség, a személyiség szerepe
- jellegzetes alak a polihisztor, pl. Leonardo, Michelangelo
- antik kultúra újrafelfedezése
- a Római birodalom emléke az itáliai nemzeti egységet is erősíti
- humanizmus, emberközpontúság
- a kor eszmerendszerének (ideológiájának) összefoglaló neve
- klasszikus műveltség, tudós magatartás, ókeresztény írások vizsgálata
- reformáció: célja a vallás megújítása
- északi országok kispolgárságának vallásos köntösben jelentkező antifeudális mozgalma
- megindulnak a bibliafordítások, így hozzáférhetőbbé válik a vallás
Reneszánsz a képzőművészetekben
- három alapvető korszak
- trecento, quattrocento, cinquecento (1300, 1400, 1500-as évek)
- természet hű ábrázolása, művészi önérzet, öntudat, sokoldalúság
- két meghatározó személyiség: Leonardo da Vinci, Michelangelo
- festők: Giotto (térbeliség), Botticelli (Vénusz születése), Raffaello (Athéni iskola)
- gótikus építészet reneszánsz elemekkel: Brunelleschi
- új zenei műfajok: kíséret nélküli világi ének, villanella, madrigál
- nagy mesterek Palestrina, Bakfark Bálint
Az irodalom főbb képviselői
Petrarca (1304 – 1374)
- humanista költő és tudós, a modern szerelmi líra megteremtője
- művészetére három fő tényező hat
- vallásosság, szülőföld, a latin ókor
- Rómában költőfejedelemmé koronázzák
- világhírét többek között szonettformájának köszönheti (Daloskönyv)
- szerelmes verseinek ihletője Laura
- általában reménytelen szerelem természeti képekben (pl. Ti szerencsés füvek…)
Boccaccio (1313 – 1375)
- író, tudós humanista
- törvénytelen származás, törvénytelen kapcsolat a férjes Fiamettával
- fő műve a 100 novellát tartalmazó Dekameron (tíz nap)
- megteremti a novella műfaját
- a középpontban az egyház által akadályozott földi boldogság áll
- szellemesség, humor, a korabeli erkölcs kigúnyolása
Shakespeare
Élete (1564 – 1616)
- az angol reneszánsz legnagyobb alakja, a világirodalom legnépszerűbb klasszikusa
- darabjait ma is nagy sikerrel játsszák a világ színházaiban
- Stratfordban születik, apja (John) tehetős polgár, anyja Mary Arden
- 18 évesen megnősül, felesége Anna Hathaway, 3 gyermekük születik
- megélhetési gondok, több mesterséget is kipróbál
- egy színtársulattal Londonba utazik
- 1594-től saját állandó társulat, 1599-ben megépítik a Globe színházat
- birtokot vásárol, 1610 táján visszavonul Stratfordba
A Globe
- felépítése
- előszínpad az utcai jelenetek bemutatására
- belső színpad a szobai jeleneteknek
- erkély a térbeli különbségek kifejezésére
- függöny, díszlet nincs
- csak férfiak szerepelhetnek a színpadon
- a közönség véleményt nyilváníthat
Legismertebb művei
- tragédiák: Rómeó és Júlia, Hamlet, Macbeth, Lear király, Othello, Antonius és Kleopátra
- királydrámák: II. Richárd, III. Richárd, VI. Henrik, VIII. Henrik
- vígjátékok: Szentivánéji álom, Vízkereszt, Sok hűhó semmiért, Makrancos hölgy
- színművek: Vihar, Téli rege, Szeget szeggel
Hamlet
Források, keletkezés
- Saxo Grammaticus dán történetíró A dánok története című munkája
- itt szerepel először Amleth herceg története
- Belleforest francia író Tragikus történetek című művében a fenti írást veszi alapul
- az ebből született drámafeldolgozás (Ős-Hamlet) nem maradt fenn
- fő forrás Thomas Kyd Spanyol tragédia című drámája
- a Hamletnek két változata ismert, az 1604-es kvartó és az 1623-es fólió kiadás
Szerkezet
- tér és idő szabad kezelése: „epikus színház”; nincs hármas egység
- Shakespeare nem egyetlen központi konfliktust kíván ábrázolni
- a felvonásokra való tagolás nem Shakespeare-től származik
- a kompozíció elsősorban a sokoldalú jellemzést szolgálja
három szakaszra osztható cselekmény (idő: 2-3 hónap)
- expozíció (I. felvonás): szereplők, alapszituáció, a főhős jellemének bemutatása
- mellékszereplők segítségével feltárul a múlt: Hamlet helyett Claudius foglalta el a trónt
- a szellemtől Hamlet (csak ő) megtudja, hogy apja testvérgyilkosság áldozata lett
- kibontakozás (II/1. – IV/4.): Hamlet és Claudius egymás iránt puhatolóznak
- egérfogó-jelenet: Hamlet vándorszínészekkel eljátszatja Claudiusnak saját tettét
- Hamlet megöli a függöny mögött hallgatózó Poloniust – azt hitte, hogy a király az
- végkifejlet: Ophelia megőrül és öngyilkos lesz, Laertes visszatér, a tragédiát a véletlen indítja el
- Hamletet a király Angliába küldi megöletni, ő azonban leleplezi a cselt, és visszatér
- Hamlet és Laertes megölik egymást (királyi tanácsra Laertes megmérgezte kardja hegyét)
- a királyné iszik a Hamletnek készített mérgezett pohárból, Hamlet megöli a királyt
- Hamlet utolsó szavaiban Horatióra és Fortinbrasra ruházza küldetésének folytatását
Szereplők
Hamlet: vívódó hős, humanista embereszmény
- atyja szellemétől egyértelmű feladatot kap: a testvérgyilkosságot meg kell bosszulni
- ő többre vállalkozik: Dánia erkölcsi rendjét akarja visszaállítani
- belső konfliktus: a bosszú újabb bűnök elkövetését vonná maga után
- helyzetfelismerő-képessége korlátozott
- nem látja át – nem is láthatja – a rá leselkedő veszélyeket
- várakozó álláspont: nem bízik senkiben, ezért az őrület álarcát veszi fel
- utólag Laertes, Rosencrantz és Guildenstern esetei bizonyítják, hogy helyesen cselekszik
- Oféliát szereti, sejti azonban, hogy ő is eszköz
- tudatosan, érzelmei ellenére szakít vele – aggódik érte, kolostorba próbálja küldeni
- levélben később biztosítja szerelméről, Ophelia azonban nem érti meg Hamletet
- egyedül kell véghezvinnie küldetését
- „Kizökkent az idő; ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”
- Horatiót is igyekszik távol tartani, csak konkrét terveibe vonja be
- halogató taktikát választ, többször azonban (túl) hirtelen dönt
- a feladat elvállalása, őrültség tettetése, Polonius ledöfése, a levél felbontása
- tudatválság: már a dráma kezdetére elveszíti egykori optimista világképét
- a wittenbergi egyetemről visszakerülve Dániába tapasztalja az udvar züllöttségét
- az események tornyosulnak felette: többször az öngyilkosságot is fontolgatja
- Polonius meggyilkolása után meghasonlott ember: saját elveivel kerül szembe
- szerep- és identitásválság: Hamletnek fölébe kell emelkednie saját gyarlóságán
- példa előtte Horatio sztoikus magatartása
- a végkifejletben magával ragadják az események, nem ő akarja a tragédiát
Claudius: az alapbűn elkövetője, az emberi gonoszság és gátlástalanság megtestesítője
- önmaga előtt a felborult világrendre hivatkozik: „gonoszság félretol jogot”
- igazi, megbocsáthatatlan bűnének a királyné elcsábítását tartja
- nem tudja felmenteni magát, „beletörődik” bűnébe és lelkiismeret-furdalásába
- egy ideig sikeres, gátlástalan politikus, a nép is szereti eleinte
- a bűntudat Hamlet felismerése után kezdi gyötörni
Polonius: ravasz, fondorkodó főkamarás, a király „becsületes, hű embere”
- intelligencia terén kihívásokkal küszködik – Hamlet átlát rajta
- hiányzik belőle az erkölcsi tisztánlátás is
- talpnyaló, erkölcstelen magatartása végül egész családja vesztét okozza
- ő maga saját csapdájába esik bele, így elsőként hal meg a mű során
Laertes: egyenes, tiszta jellem
- túlzott jóhiszeműsége a végkifejletben a király bábjává teszi
- csak a végső pillanatban jön rá, hogy csalás áldozata lett, ekkor megbékél Hamlettel
Rosencrantz, Guildenstern: szolgalelkek, gerinctelen figurák, Poloniushoz hasonlítanak
- karrierjük építése érdekében akár Hamlet meggyilkolásában is segédkeznének
- korábban Hamlet barátai voltak
- bukásuk az erkölcsös világrend felülkerekedéséből következik
Gertrúd: Claudius bűvkörének rabja, önálló gondolatai nincsenek
- fiáról is megfeledkezik, nem sejti a fenyegető veszélyt
- akaratgyenge, szánalmas – halála elkerülhetetlen
Ophelia: jóindulatú, jóhiszemű, ezért teljesen kiszolgáltatott
- apját vakon követi, meg sem kísérli az ellenállást
- ösztönösen viselkedik, Hamlet iránti szerelméhez a végsőkig ragaszkodik
Megjegyzés küldése