Berzsenyi Dániel(1776 – 1836)
Életrajza
- Egyházashetyén születik, régi nemesi család egyetlen gyermeke
- apja nevelési elveinek köszönhetően csak 13-éves korában kezd iskolába járni
- összeütközésbe kerül a soproni evangélikus líceum merev szokásaival
- iskolában sokat olvas (pl. Horatiust), németül és latinul tanul
- egyszer megszökik katonának, majd 7 év után kilép
- anyja halála után, 1794-ben feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát
- Niklán (vagy ahogy Berzsenyi gyakran viccesen írta: Miklán) telepednek le
- jómódú nagybirtokos, verseket csak az íróasztalfiókjának ír
- 1803-ban Kis János evangélikus pap felfedezi, és elküldi 3 versét Kazinczynak
- ezután intenzív levelezés indul meg Kazinczy és Berzsenyi közt
- 1813-ban megjelenik Berzsenyi két verseskötete összesen 137 verssel
- 1817-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelenik Kölcsey recenziója
- bírálja Berzsenyi költészetét
- Berzsenyiben elhallgat a költő, esztétikai tanulmányokat folytat
- nyolc év után válaszol a recenzióra
- Kölcsey klasszicista elvekre épített kifogásait a romantika nevében utasítja vissza
- a Magyar Tudós Társaság első vidéki tagja
Költészetének általános jellemzői
Pályájának szakaszai
- 1808-ig
- főleg ódákat ír, Kazinczy is erre a szerepre szánja
- 1804-től elkezd elégiákat írni, melyek személyes érzelmeit tükrözik, a világtól való elfordulásról és a költészetbe való menekülésről szólnak
- 1808 – 1817
- bölcselkedő művek a felvilágosodás jellemző témáiról
- episztolákat is ír, melyekben egy-egy hosszabb gondolatmenetet fejt ki, valamint epigrammákat, melyek egy gondolatról szólnak csattanós formában
- 1817-ben Kölcsey recenziója folytán alkotói válságba kerül
- 1817 után
- alig alkot, főleg tudományos munkák
- műveiben ötvözi az értekező-elmélkedő és a társalgó hangot
Stílusjegyek
- klasszicizmus
- antik mintára történő verselés
- törekvés a tökéletesség elérésére, antik (horatiusi) életfilozófia
- „Carpe Diem”, „Aurea medicritas” – arany középút követése
- örökös nyugtalanság, harmóniára való törekvés
- tanító szándék, szónoki hangnem
- kétféle logikai versszerkezet (induktív és deduktív)
- Horatiushoz és Csokonaihoz hasonlóan verseit hosszan csiszolja
- romantika
- érzelmi túlfűtöttség; zaklatottság, nyugtalanság
- tökéletesség, végtelenség iránti vágy
- metaforikus képhasználat – alapulhat képzeleten vagy asszociáción
- jellemző a töredékesség
Ódák
A magyarokhoz (I.)
- hazafias óda – a nemzet létkérdéseivel foglalkozik
- nemzet jövőéért érzett aggodalom jelenik meg
- klasszicista és romantikus vonások keveredése
- a vers témája Horatiustól eredeztethető
- ókori utalások, mitológiai elemek, alkaioszi strófa
- szenvedélyesség, pátosz, nagy ellentétek
- nagy ellentétek: jelen és múlt erkölcse
- reménytelenség hatja át a költemény pátoszát
- egyre táguló mértékben villan össze a jelen és a múlt
- szerkezet: klasszikus szózat, alkaioszi strófa
- megszólítás (E/2) – erkölcsi ítélet, ellentét (romlásnak indult, hajdan erős)
- 2. vsz. – múltbeli helytállás, 3. vsz. – a „vár” átértékelődése a jelenben
- három szakaszon át a múlt bizonyító tényei sorakoznak
- utána (7. szakasztól) 4 versszakra tágul az önostorozás
- tölgy-metafora
- 11-12. versszakban még megjelenik a dicső múlt
- lezárásban elégikus hangnem, pesszimizmus kiteljesedése
- jellegzetes nyelvezet, „energiás” szavak, kifejezések
A magyarokhoz (II.)
- történelmi háttér: 1789-ben francia polgári forradalom, majd Napóleon diktatúrája; I. Ferenc császár és király próbálja tartani a rendet (kiáltvány)
- a vers központjában a jövőbe vetett szilárd hit és reménység áll
- világrend helyreállítását Titustól (I. Ferenc) várja
- minden korra érvényes erkölcsi ítélet megfogalmazása
- „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”
- gazdag képrendszer
- 1-3. versszakban a megdöbbenés, horatiusi kép – állam = hajó
- utána ábránd és merész hit jelenik meg
- utolsó versszakban nézőpontváltás, erkölcsi tanulság
- nézőpont: nép, császár, majd önmaga megszólítása – erős érzelmi töltés
Horác
- minta: Horatius Leuconoéhoz és Thaliarcushoz című versei
- központ: a költő megpróbálja az elégedettség illúziójába ringatni magát
- a jelen értékeinek fölfedezése: „Szakítsd le minden óra virágát”
- lezárás nyitottá teszi a művet
- antik szóhasználat
Osztályrészem
- elégikus óda
- minta: Horatius Litinius Murenához című verse; szapphói strófaszerkezet
- toposz: emberélet = hajó, amely révbe ért – arany középút?
- a vers nem költői, hanem egyéni sorsról szól
- fő mondanivaló: felnőtté válás, ifjúságtól való búcsú rezignált fájdalma
- a megnyugvás illúziójába ringatja magát (mint a Horácban)
- ábrázolás eszköze: szembeállítás – elégedetlenséget sugall
- sztoikus nyugalommal fogadja el sorsát
- a művészet az egyetlen, ami tartalmassá teheti a létet
- értékszerkezet: anyagi biztonság, szabadság, hajlék; ennél több neki nem kell
- idő- értékszembesítő vers
Elégiák
- 8-10 elégiát ír összesen
- kedélybetegsége, csüggedtsége, kiábrándultsága jelenik meg
- fő témák: mulandóság, idő gyors múlása, elkerülhetetlen végzet
Levéltöredék barátnémhoz
- „barátné”: Dukai Takács Judit
- episztolaként indul, de a költő hamar befelé fordul, és magáról ír – magának
- központ: az öregség, búcsú az élet örömeitől
- „szüretem estvéli órái” – átvitten is érthető, az életre vonatkozóan
- a tűz hatására megindul az ábrándozás az élet „eltűnt örömeiről”
- mindennek vége kivéve két dolgot:
- „szelíd szerelem” – „kanócom pislogó lángjai”
- „bús melancholiám szomorgó nótája” – költészet („őszibogár”)
- mondanivaló: a falusi élet elzártsága, lelki társtalanság
- a hangsúly a mondanivalóra helyeződik, amely még a strófaszerkezetet is szétfeszíti: az utolsó versszak ötsoros
- a szókészletből hiányoznak az antik utalások
- nem töredék, hanem létösszegző vers
A közelítő tél
- eredeti cím: Az ősz, Kazinczy adta neki az új címet
- közelítő: melléknévi igenév, egy folyamatot jelöl, riadalmat sugall
- toposz: „a szárnyas idő hirtelen elrepül” – elmúlás érzése
- szerkezet
- durva őszi táj leírása negatív festéssel (vizuális és auditív eszközök)
- a jelen sivársága mellett megjelenik a múlt értékeinek elvesztése is
- negyedik strófában filozófiai általánosítás
- lezárásban (5-6) szomorú lemondás az elmúlt ifjúságról
- lélek kiégettsége, halála miatti panasz
- Lolli – nem valóságos személy, pusztán a szerelem jelképe
- értékszerkezet alapja a természet; minden, ami jó lenne, az nincs
- ellentmondásos szókincs: antikos és filozófiai (pl. jelenés)
- szentimentalista stílusú idő- értékszembesítő vers
- forma: első aszklepiadészi versszak
- 3 kis aszklepiadészi sor: — — | — u u | — || — u u | — u | —
- 1 glükoni sor: — — | — u u | — u | —
Episztolák
Vitkovics Mihályhoz
- vidék és Pest szembeállítása: ő falusi, mégis Pestet szereti
- hiányzik neki a szellemi közösség
- életformáján mégsem tud változtatni – „rokon kebel” kellene
- formakincs a szónoki stílusból:
- indítás: válasz az előző levélre; sok mellékmondat, a végén főmondat
- „Ha van mit ennünk…”: körmondat
- érvelő, meggyőző vers
Dukai Takács Judithoz
- önmagát vádolja, mivel műveletlennek nevezte a feleségét, pedig ennek leginkább ő (Berzsenyi) az oka
- Berzsenyi nőről vallott véleményének megváltozása
Írta: Somogyi Tamás
Megjegyzés küldése