„A” 13. tétel: Mai magyar társadalom rétegződése és a társadalmi mobilitás

Társadalmi rétegződés a társadalomban élő egyének és csoportok hierarchikus elrendeződése. A társadalmi rétegeket különböző ismérvek (foglalkoztatás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség, lakóhely …) alapján határozzák meg.

A XX. század nagy átvégződést hozó  eseményei:
1.  a II. világháború utáni szocialista hatalomátvétel /államosítás, egypártrendszer/
2.  1989-es rendszerváltás
  A rendszerváltás következményei:
- az önálló iparos, a kereskedő, a vállalkozói réteg számszerű gyarapodása,
  a réteg egy része a korábbi főfoglalkozás mellett működtetett „második gazdaságból”, míg a
  másik része az állami szektorból került a magángazdaságba,
- az önálló parasztság körében is megfigyelhető bizonyos mértékű számbeli növekedés, 
  elsősorban a fiatalabb generációk soraiban,
- nagyüzemei munkásság számának csökkenése a gyárak bezárása, tönkremenetele következtében,
- nőtt a szellemi foglalkozásúak aránya,
- emelkedett a szolgáltatásban dolgozók /egészségügy, vendéglátás, …/ aránya
- hivatalosan is kialakult a munkanélküliség,

Mobilitás: a társadalmi rétegek közötti mozgás, a mobilitás lehet lefelé, és felfelé irányuló.

Társadalmi mobilitásnak nevezik azt a jelenséget, hogy az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik, például parasztból munkás, vagy munkásból értelmiségi lesz. Megkülönböztetünk nyitott és zárt társadalmakat.

Nyitott társadalom, az ahol nagyobb a mobilitás (illetve annak lehetősége),

zárt, az ahol kisebb.

A társadalmi mobilitást nagyban befolyásolja a társadalmi rendszer jellege (kasztrendszer, feudalizmus, kapitalizmus, stb.).

A mobilitás üteme a polgári berendezkedéssel nőtt meg, mivel eltörölték a származási különbségeket.

Mobilitás fajtái:

1. Intergenerációs (nemzedékek közötti) mobilitásnak nevezik azt, amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, például a munkás fia mérnökké válik.

2. Intragenerációs (nemzedéken belüli) mobilitásnak nevezik azt, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy szakmunkás elvégzi a Műszaki Egyetemet és mérnök lesz.

3. Házassági mobilitásnak nevezik azt, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal.

Napjainkban a műveltség határozza meg legerősebben a mobilitást.

A magyar mobilitásban alapvető szerep jut a rendszerváltásnak (1989), bár nem forgatta fel a társadalmat, mivel az egyes státuszcsoportok jól átmentették a tőkéiket.

Akik korábban vezető szerepben voltak, azok meg tudták azt tartani.

Migráció

A vándorlás, lakóhely változtatása = migráció, hozzájárulhat az egyén és család társadalmi pozíciójának megváltozásához.
A migráció típusai:
- belföldi, országon belüli,
- külföldi, országhatár átlépése, ezt általában emigrációnak nevezik.
Okai:

- gazdasági okok, jobb megélhetés,

- politikai, vallási (pl. vallás miatti menekülés),

- egyéni okok, pl. házasság.

A vándorlástól megkülönböztetjük az ingázást. Erről általában akkor beszélünk, ha valakinek más településen van a lakóhelye, mint a munkahelye.

A hazánkba bevándorlók zöme a környező országokból érkezett a ’90-es évektől, tehát minden bizonnyal magyar anyanyelvű és kultúrájú.
A fő motiváció a jobb munkaerőpiac (magasabb bér, több lehetőség) volt. Ők többnyire képzett emberek, akik rendelkeznek valamilyen szakmával.  
Az áttelepüléshez a magyarokat ért sérelmek is hozzájárultak.

A betelepülők többsége Romániából érkezett.

Share this: