Nagyszalontán született; apja Arany György, földműves; anyja Megyeri Sára; sokat betegeskedik gyermekkorában, visszahúzódó természetű; Nagyszalontán tanul, 14 éves korában segédtanító (praetor); klasszikusokat olvas; 1833-tól a debreceni kollégiumban tanul; megszakítja tanulmányait, Kisújszálláson segédtanító; német, francia irodalommal foglalkozik; visszatér Debrecenbe, de 1836-ban, érettségi nélkül otthagyja az iskolát; vándorszínésznek áll; megálmodja, hogy anyja meg fog halni; hazamegy: rövidesen meghal az anyja, apja pedig megvakul; lelkiismeret-furdalást érez amiatt, hogy nem volt a szüleivel; 1836-39: igazgató-helyettes (korrektor) Szalontán; 1840-től másodjegyző lett; házasságot köt Ercsey Júliával; lemond művészi ábrándjairól; két gyerekük születik: Juliska (1841) és László (1844); volt osztálytársa, Szilágyi István hatására Shakespeare-t olvasott; a Kisfaludy Társaság vígeposzi pályázatára beküldi Az elveszett alkotmány című művét; a pályázatot megnyeri, de nem válik ismertté; 1847-ben jelenik meg a Toldi, ekkor ismerte meg őt a nagyközönség; népszerű, elnyeri Petőfi barátságát; több epikus alkotást is ír; 1848-ban a Nép Barátja című folyóirat szerkesztője; a szabadságharcot csak távolról figyeli; nemzetőr Aradon; 1849-ben belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben és Pesten; állását az oroszok miatt elvesztette, bujdosnia kellett; 1851-ben Nagykőrösön, a református gimnáziumban tanár; bár jó tanár, főleg betegségei miatt nem érzi jól magát; 1860-ban Pestre költözik, a Kisfaludy Társaság igazgatója; élénk életet él: folyóiratokat indít (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú); belefog a Csaba-trilógiába; 1865-ben a MTA titkára; lánya halálával (1865) minden összeomlott benne; betegsége elhatalmasodott rajta; 1870-ben a MTA főtitkárává választják; lefordítja Arisztophanész összes vígjátékát; 1876-ban lemond akadémiai főtitkárságáról; 1877-ben tölt egy boldog nyarat a Margitszigeten; ekkor írja az Őszikéket; nagyon beteg, 1882. októberében halt meg Pesten.
A balladák:
1. Bevezető:
Arany életműve 3 pilléren nyugszik:
- verses nagyepikai művek (elb. költemények, eposzok);
- a verses kisepikai művek ( balladák, románcok),
- lírai művek.
2. A ballada műfaja a népköltészetben is ismert, ám Arany a világirodalmi szintre emelte. Jelentőségét méltatja, hogy a balladaírás Shakespeare-jének nevezik. A műballadák a romantikában váltak népszerűvé. Goethe, Schiller, Kölcsey, Vörösmarty is próbálkozott vele, ám Arany mindegyikőjüket felülmúlja.
3. A műballada a népköltészetből került a műköltészetbe.
Jellemzői:
- az epikai műnem műfaja - tragédia versben elbeszélve,
- epikai-lírai és drámai elemek is találhatók benne,
- szűkszavú párbeszédek és elbeszélő részek vált. benne,
- eszköze a sűrítés, tömörítés, kihagyás, elhallgatás, szaggaotottság,
- balladai homály.
4. Aranyra hatottak a népballadák (főleg székely és skót) és a reformkoti műballadák is.
Témabeli forrásai: széles körből merít (pl. újsághír, néphagyományok, tört.írók művei, személyes élméyek).
Jellemző rájuk a romantikus dráma tragikumfelfogása:
- a hősök tragikus vétkük miatt buknak el,
- vagy élőhalottként hordozzák lelkükben a vétkük súlyát,
- jell. a bűn és bűnhődés elve.
5. Csoportosításuk többféle rendezőelv szerint történhet:
1. Keletkezés helye szerint:
nagyszalontai, nagykőrösi, pesti, budapesti balladák.
2. Téma szerint:
parasztballadák (A hamis tanú, Tengerihántás),
történelmi ball. (V.László, Szondi két.., Mátyás anyja),
romantikus ball. (Tetemrehívás, Éjféli párbaj),
nagyvárosi ball. (Hídavatás, Párviadal).
3. Szerkezeti megoldás szerint:
egyszólamú - egyenesen előrehaladó cselekményvezetés: (A walesi bárdok, Zács Klára)
többszólamú - jellemzi a szaggatottság, térben és időban párhuzamos történések: (Szondi két..., V. László)
egyszólamú , de körkörös szerkezetű balladák - a befejezésben a kezdő képsor visszatér ( Ágnes asszony).
6. Az Arany-balladák problematikája:
- Hány balladát írt Arany?
- Mivel maga nem használt műfaji megjelölést, ezért számuk az értelmezésektől függően változik: 21-40 között kiadásonként más és más.
7. A balladaköteteknek híres illusztrátorai voltak:
Zichy Mihály, Borsos Miklós, Lotz Károly stb.
8. Szondi két apródja
1. Melyik kort idézi?
- a törökellenes harcok, az ország három részre szakadása,
- II. Szilejmán 1552-es támadása a végvárak ellen:
Drégely kapitányának és védőinek hősi halála a téma.
2. Források:
történelmi művek és Tinódi A budai Ali basa históriája c. krónikás éneke.
3. Miért az apródok a hősei, miért nem Szondi?
Mert a hősi halált csak kevesek tudják vállalni, az apródok helyzete közelebb áll a hétköznapok emberéhez; válaszút előtt állnak: jólét és behódolás vagy hűség.
A téma allegórikus az 1850-es években:
az apródok kitartása követendő példa a ngy teljesítményre képtelen átlagember számára;
viselkedésük a passzív nemzeti ellenállás gondolatát hordozza.
4. Kompozíciója:
I. 1-2. vsz.
Idő- és helymegjelöléssel indul:
az 1-2. sorban a rom a vad, de vesztes csatát idézi, a csata utáni estét,
a 3-4. sor utal a kapitány sorsára: a békés orom Szondi örök békéjére utal.
A további szerveződés térbeli és szimbolikus: fenn és lenn ellentétes képei feszülnek egymásnak:
Fenn: Egy állókép - Drégely romjai, Szondi sírja, csak 2 apród, gyász és ima, keresztény jelképek (kopja, feszület);
Lenn: Mozgalmas kép - zsibongó török sokaság, örömünnep, vadság, élvezethajhászás.
II. 3-4. vsz. Drámai párbeszéd indul: két török beszélget (Ali és egy szolga.)
Metaforái a török szóvirágos beszédet idézik.
Kiderülnek szándékai: a két apródot szeretné táborában látni.
III. 5-19. vsz. A ballada többszólamúvá válik:
a páratlan sorok az apródok -- a párosok a török szavai.
Tkp. párbeszéd, ám mégis inkább monológok, mert elbeszélnek egymás mellett,
benne két különböző erkölcsi értékrend is megütközik.
a) Az apródok szavaiból kibontakozik az osrtom története:
- Ali megadásra szólítja Szondit (az oroszi pappal üzen),
- Szondi válasza: Isten nevében elszánta magát a mártírhalálra;
- javait elpusztítja, ne kerüljenek az ellenség kezére;
- az apródok sorsáról gondoskodik;
- majd 2 vsz.-ban következik helytállásának és hősi halálának leírása:
(képek gazdagsága!)
A hangnemek váltakoznak:
tárgyilagos indítás után,
az ostrom elbeszélésekor felgyorsul,
Sz. halála - alakzatokban gazdag.
Nyelve: archaizáló, szinte a hist. énekeket idézi.
b) Ezzel párhuzamos a török csalogatása - érveket hoz, magatartása folyton változik:
- előbb kelet kincseit, finomságait kínálja (2.vsz.-ban) - kecsegtet, édeskedik;
- majd az éjszakai veszélyekre figyelmezteti a két ifjút (szél zendül, leskel a hold, éj sziszeg);
- egyre türelmetlenebb - sürgeti a gyászdal befejezését;
- felhívja a figyelmüket Ali jóságára, a hála kötelességére;
- a cél érdekében még szerepjátékra is képes: maga méltatja Szondit (Rusztem maga...);
- végül türelme elfogy, megmutatja az igazi arcát -- durva, leplezetlen:
fenyeget, közli a rájuk váró sorsot (megverstés, börtön).
Nyelve: színes, törökösen képszerű, édeskedő, metaforikus.
c) A verszárlatban - az ut. vsz. - az apródok válaszút előtt állnak.
Átkozódó szavaik egyértelművé teszik döntésüket (apadjon..,száradjon.., Isten ne irgalmazzon...).
Döntésük a hűséget és a hősiességet példázza, mely nemcsak Arany korának szól.
EPIKÁJA
1. Bevezető
Arany epikusként indul az 1840-es évek közepén. Ő maga is epikus alkatnak vallotta magát. Az epikus művek pályájának minden szakaszában jelen vannak (ballada, románc, elb. költ.,eposz).
1845-ben Az elveszett alkotmány c. vígeposz nyitja meg pályáját.
Szilágyi István (iskolaigazgató barátja) ösztönzésére küldi be a Kisfaludy Társ. felhívására. A pályadíjat ugyan megnyeri, de az a mű még nem a kiforrot Aranyt mutatja.
1846-ban a Toldi már nagy siker. Országos elismerést hoz szerzőjének, továbbá Petőfi barátságát is. Hamarosan megírja a folytatást is ( T. estéje), de a trilógia II. része csak jóval később készül el.
Az 50-es években írja A nagyidai cigányokat, a töredeékben maradt Bolond Istókot, A Csaba- trilógiát, melyen haláláig dolgozott.
2. A Toldi és a Toldi estéjének keletkezését csak néhány év választja el egymástól.
Téma: a nagyerejű Toldi Miklósról szól, aki Nagy Lajos korában élt. Az ő felemelkedését, ill. felnőtt és öreg korát ábrázolja a trilógia 1-1 része.
3. Az egymás után keletkezett Toldi és Toldi estélye kompozícióban, motívumaiban nagyon sokban kapcs. egymáshoz, de világnézetben több különbség választja el őket egymástól.
4.Hasonlóságok:
Keletkezés:
1846 1848 (megjelenik: 1854)
Terjedelem:
12 ének 6 ének
de: kb. hasonló számú strófa:
211 235
Szereplői: Ugyanazok
Toldi, Bence (majd fia), a király
György, az anya, az öreg Bence utal Györgyre - mi lett a sorsa, és az anyára
Szinte ua. szerkezeti cselekményelemekből állnak:
Toldi mellőzötten, magányosan él Nagyfalun
testvére parasztsorban tartja a királyi udvartól mellőzötten
Valaki érkezik, aki változást hoz
Lacfi és hada (felkelti vágyait: vitéz akar lenni) a hírnök: egy olasz vitézt kell legyőznie
Útnak indul Budára
Legyőzi az idegen vitézt
a cseh Mikolát az olasz bajnokot
A király megbocsájt neki
korábbi vétlen gyilkossága miatt korábbi kiállhatatlan viselkedése miatt
hirtelen haragja gyilkossá teszi
György bosszantó katonáját a rajta csúfolódó apródot
a felindulásból elkövetett tettei miatt vezekelnie kell
vándorút, majd párviadal hosszú magány távol a királyi udvartól
Ugyanazok a színhelyek
Nagyfalu-Buda-Nagyfalu
Mindkettő ugyanannyi időt ölel fel: 7 nap
a hangsúly: az 1. (hirnök,vendég); a 4. (párbaj) és a 7. napon van (T. győzelme, ill. halála).
Kompozíciója uo. jól szerkesztett mindkettőnek:
arányos, párhuzamok-ellentétek szervezik.
Bev.: 1-2. é. I. ének
Toldi a mezőn, György érkezése Toldi magányos ássa a sírját
vitéz szeretne lenni, de György nem engedi a király haragszik rá, elküldte udvarából
B.kezd.:
3. ének hirnök érkezik
Toldi vétlen emberölése
B. kibont.:
4-10. é. II.ének
Toldi vándorútja, kalandjai a Gyulafi testvérek története - életüket adták a a nádasban hazáért
farkaskaland III.é
búcsú az anyától Toldi álruhában Budán - kicsúfolják
találkozás az özveggyel IV.ének
György a királynál Toldi legyőzi az olaszt - megünneplik
bikakakland
Tetőpont:
11.ének V. ének
legyőzi a csehet megöli az őt gúnyoló puhány, idegen majmoló udvaroncokat
Megoldás:
12. é. VI.é.
A király megbocsájt neki, célját eléri Toldi hazatér és halála
A versforma
nyolcsoros vszakok - páros rím
5. Miben tér el a két mű?
1. A főhős jelleme, életszemlélet más:
Életerős fiatalember (nyáron játszódik) Toldi - bár elérte célját - kiábrándult abból a az Isten is vitéznek teremtette világból, amelybe vágyott idegen maradt
legyőz minden akadályt és célt ér meg nem értéssel szemlélte azt,
a királyi udvar idegen kultúráját folyton bírálta,
(ősszel, kora télen játszódik)
Idilli eposz elégikus eposz
Hit, bizalom, derű árad a műben. Bizalmatlanság,folyvást elégedetlen,kiábrándult
(Abban, hogy célt ér, felemelkedése sikerül)
Fő kérdése:
politikai célzatú erkölcsi, művelődési kérdések foglalkoztatják
- a nép felemelkedésének hite, ennek milyen legyen a nemzet viselkedése az idegen bizonyítása kultúrával szemben
Miklós és György állt egymással szemben Miklós és a király két különb. szemléletet, felfogást képvisel
Miklós: félti a nemzetet, annak karakterét a király népét a művelt eur.-i népek sorába
az erkölcsök megromlását akarja vezetni
kettejük vitája tkp. a költő kivetülő belső párbeszéde
Arany nézete: nehéz a kettő közt egyensúlyt találni.
Tkp. korának aktuális kérdései azok, amelyeket a király és Miklós képvisel.
Arany nem foglal állást - ezt azzal is jelzi, hogy nem idealizálja egyik hősét sem:
Toldi a király
ábrázolása olykor ironikus haragtartó, elhamarkodott, meggondolatlan
Bencéé pedig egyenesen komikus.
LÍRÁJA
AZ 50-ES ÉVEK
LETÉSZEM A LANTOT (1850)
• a szabadságharc bukása érezhető rajta
• úgy gondolja, már nincs miről írni, ezért abbahagyja a versírást
• áthatja a kiábrándultság, a katasztrófaérzés
• ő maga is megváltozott, a múltat nem tudja visszahozni (refrén)
• a múlt szépségei állnak szemben a jelen értékvesztettségével; a jelenből nézve a múlt még gazdagabbnak tűnik
• műfaja: elégico-óda (a múltat ódaian, a jelent elégikusan írja le)
• szerkezete keretes, a jelenre az 1. és a 6-7. versszak utal; a múltra pedig a 2-5.
• a múlt állandóan szembesül a jelennel
• 1. versszak:
• elégikus sóhaj: kijelenti, felhagy a költészettel
• öregnek érzi magát; nincs miről, nincs kinek írnia
• kihal belőle a lelkesedés
• a refrénben keresi az ifjúságát; összegzi az előző sorok kijelentéseit
• 2. versszak:
• az elégikus hangulat helyett ódai magasságokba magasztalja a múltat
• romantikusan eszményített táj jelenik meg
• itt minden sokkal vonzóbb, értékesebb, mint a jelenben – ezt színekkel, illatokkal, hangokkal együttesen fejezi ki
• a teljesség érzését kelti
• a refrén érzelmi-hangulati ellentétet képez: emlékeztet a jelen sivárságára
• 3. versszak:
• utal a reformkor pezsgő életére, Petőfivel való barátságára
• hitt abban, hogy a költészettel a nemzetet szolgálja
• 4. versszak:
• hitt a költői hírnévben, úgy gondolta, ez a boldog jövő záloga
• 5. versszak:
• bizalmaskodó jellegű
• remélte, hogy az emberek tisztelni fogják őket, emlékezni fognak rájuk
• ezek mind hiábavaló ábrándok voltak
• megszólal a kiábrándultság, a pesszimizmus
• 6. versszak:
• a jelen érzéseit vetíti ki képekben
• temetői látomás, horrorisztikus jelenet
• feleslegesnek érzi eddigi verseit
• költői kérdéseket tesz fel
• 7. versszak:
• megválaszolja korábbi kérdéseit
• visszautal az első versszakhoz
• folytatódik a temetői látomás
• nehéz most költőnek lenni, mert nincsen közönség
• a forradalom elbukott – nemzethalál-vízió
• a refrén megváltozott – keményebb lett, lelki-testi megsemmisülést fejez ki
• nyolcsoros versszakok, 9-8-9-8-8-9-8-7 szótagszámú jambikus sorok, rímképlete: xaxabcbc
ŐSSZEL (1850)
• két különböző történelmi kort állít szembe egymással:
• két külön korban élő költő: saját maga és Homérosz világát
• azonban itt is a reformkor pezsgése, reménykedése képez ellentétet a szabadságharc bukása utáni elnyomással, megtorlással
• Osszián az ír és skót mondák költőhőse; az ossziáni költemények hangulata komor, színtere vadregényes
• szimmetrikus szerkezetű: a tíz versszakból az első öt a homéroszi, a második öt pedig az ossziáni világot idézi
• a bevezető versszakok a jelenben vannak, ezekhez kapcsolódik 4-4 múltbeli versszak
• a refrén az első szerkezeti egységben a letűnt múlt ábrándjait rombolja szét, a másodikban pedig felerősíti a strófák hangulati tartalmát
• műfaja: elégico-óda
• 1. versszak:
• őszi életképpel indul
• a fogalmak egybeolvadnak, de mind a komorságra vonatkozik
• tanácstalan, nem tud dönteni
• aztán sikerül: hallgatásra kényszeríti a költészetet
• 2-5. versszak:
• a reformkor boldogsága elmúlt álomként jelenik meg
• ezt ellensúlyozza a refrén mélabús tagadása
• a széles távlatú tájkép után közelít egy szigetre, ligetbe, s egy ünnepi lakoma életképével zár
• magasztalja a szabadságot
• a nominális stílus dominál
• élénk színeket használ
• 6. versszak:
• szintén őszi képpel indít
• negatív festést alkalmaz
• 7-10. versszak:
• az ossziáni költészet komor hangulatát idézik fel
• az első egység élénk színei helyett itt minden fakó, ködös
• minden szürke, egyhangú
• látomások, víziók jelennek meg: hanyatló költészet, bukás, a nemzet enyészete
• kísérteties hang- és fényhatások is megjelennek
• a képek kavarodása a belső világ rettenetét fejezi ki
• az utolsó versszakban egybemosódik a jelen és a múlt, a magyar és a kelta nép tragikus sorsa
• a lezárás mondanivalója: a halott népnek nincs szüksége költészetre
• nyolcsoros strófák, 8-8-8-8-8-9-8-9 szótagszámmal, ababcdcd rímképlettel
KERTBEN (1851)
• Nagyszalontán írta
• elégikus hangnem van jelen
• modern gondolatok – az elidegenedés fogalma jelenik meg benne
• 1. versszak:
• kinn van a kertben, szöszmötöl
• rá terelődik a figyelem, a lírai alany áll az életkép központjában
• kizökken nyugalmából
• magányos madarak jelennek meg, rájuk terelődik a szemlélődés
• már a magányos gerlice is tragikumot sejtet, s mikor tekintete átsiklik a szomszédba, a költő is kénytelen tudomásul venni a halált (ifjú nő, szemfödél alatt)
• 2-4. versszak:
• újabb, elmélkedésre alkalmat adó életképek
• az emberek érzéketlenek, nem érdekli őket a halott nő
• az érzéketlenségen felül még anyagiasak is: a szegény nőhöz be sem mennek
• a szerelemből (hitvesi ágy) és a születésből (bölcső) halál (koporsó) lesz
• az árva kisgyerek sír, a cselédlány gorombán bánik vele – megveri, hogy tényleg legyen miért sírnia
• ezzel előre vetíti a szenvedéseket, amiket át kell majd élnie
• 5. versszak:
• a látvány leírása elmélkedésbe vált át
• lehangoló világkép
• az ember is olyan magányos, mint a vers elején megjelenő madarak
• a lírai én távol akar maradni a kerten kívüli dolgoktól, de nem tud
• ítéletet mond a világról, de önmagáról is: ő a fák sebeit kötözi, de az emberek sérüléseivel nem foglalkozik
• 6-7. versszak:
• ismét megjelenik az emberek egymás iránti hidegsége, közömbössége
• a kert a világ kertjévé tágul, a kertész helyébe pedig a halál lép
• a kártékony hernyókat pusztítja, de a világot nem tudja jobbá tenni
• az utolsó versszak visszanyúl az első és az ötödik versszakhoz
• Arany hite megrendül az emberi haladásban
• nyolcsoros versszakok, a 9 és 8 szótagos jambikus sorok szabályosan váltakoznak
• rímképlete: xaxaxbxb
VISSZATEKINTÉS (1852)
• Nagykőrösön írta
• önironikus elégia, életét kudarcként tünteti fel
• számvetést készít életéről
• már azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalán élt
• a meg nem valósult élet kudarcait metaforikus ellentétpárokba sűríti
• a kudarcok születésekor kezdődtek, a színész-kalandjainak szégyeneivel folytatódtak
• egész életében elszalasztotta a boldogságot, a szerelmet és az örömöt – ezekért magát hibáztatja
• a versen végigvonuló pesszimizmust ellensúlyozza a záró strófa optimista kicsengése, de ez csak egy erőltetett vigasz
• az élet lehetőségei beszűkültek számára, megelégszik a család zártabb világával
• ez elég lehet számára az élet elviseléséhez
LEJTŐN (1857)
• műfaja: elégia
• egységes hangnem, szigorú megszerkesztettség
• a költő lelkiállapota a múlton tűnődik
• utal Arany élete alkonyára
• a jelenből szemlélve a múlt derűsnek látszik, bár itt is voltak nehézségek
• mégis a múltban voltak olyan értékek, amelyek a jelenből hiányoznak
• akkor még élt a hit a jövőben
• a reménykedés helyébe mostanra a kilátástalanság lépett
• a záró strófában tragikusan értelmezi a létet: az élet útja lefelé vezet a lejtőn, a halál felé
• a sors kiismerhetetlen, veszélyeket rejt, ezért kerülni kell mindenféle kockázatot
AZ ÖRÖK ZSIDÓ (1860)
• lezárja vele az ötvenes éveket
• a monda szerint a Golgotára menő Jézust szidta és bántotta egy zsidó, akit ezért örök bolyongásra ítélt
• lírai elégia és epikus ballada ötvözete; balladás hangú drámai monológ
• az író az örök zsidó személyébe bújva kérdezi meg: van-e értelme az emberi létnek, az örökös bolyongásnak, újrakezdésnek?
• feszültséget teremt a pihenést, otthonra találás vágyát megsemmisítő „Tovább! tovább!” parancs
• az első szó a pihenni, ez a remény jelenik meg az utolsó versszakban is, de a refrén átka lehetetlenné teszi ezt
• 1-2. versszak:
• a mitikus alak panaszáradata szólal meg
• mindenhol fenyegetve érzi magát: térben:
• az ég összezúzná, a föld megnyílna alatta
• 3. versszak:
• időben is fenyegetett:
• rettenet számára minden egyes perc,
• minden pillanat új terhet hoz számára
• 4-5. versszak:
• sehol a világon nem állhat meg, nem pihenhet
• a létfenntartó dolgok: az evés, ivás, alvás is fájdalmat jelentenek neki
• 6-7. versszak:
• megjelenik az egyén elidegenedése
• új, nagyvárosi életérzés: az egyes ember elveszik a tömegben, az emberi kapcsolatok eltűnnek
• 8-10. versszak:
• a természetben mindennek megvan a maga célja, rendeltetése, csak az emberi lét értelmetlen
• 11. versszak:
• versben megszólaló személy azonosul a bibliai örök zsidóval
• számára a megpihenés egyben a halált is jelentené
• nincs lezárva a vers: nem tudni, hogy ez a halál ad-e értelmet az emberi létnek
A WALESI BÁRDOK (1857)
• Edward királyt, aki elnyomta népét és zsarnok tetteiért még elismerést is várt a bűntudat kergeti tébolyba
• ábrázolja a lelki folyamatokat, a költők (a walesi bárdok) helytállását: egy sem hódolt be a zsarnok királynak
• versforma: skót balladaforma
• Aranyt felkérték, hogy magas fizetség ellenében írjon üdvözlő ódát a Magyarországra látogató osztrák uralkodópár tiszteletére
• a felkérést elutasította, helyette megírta A walesi bárdokat
• 1863-ban jelentette meg a Koszorúban, ó-angol balladának álcázva
ŐSZIKÉK
• 1856-ban kapott Gyulai Páltól egy kapcsos könyvet
• ebbe írt 1877 nyarán a Margitszigeten
• nem a nyilvánosságnak írt, még a családja elől is titkolta
• népi és babonás hiedelmek, pillanatnyi lelki benyomások
EPILÓGUS
• megírásakor költészetét lezáró végszónak képzelte, de még írt jócskán utána
• tele van személyes érzéssel, mondanivalóval
• versforma: páros rímű felezőnyolcasok, melyek könnyed érzelmeket ígérnek, de megszakítja őket a harmadik sor, ami csak egyetlen ütem, fél sor, ez megtöri a dallamot, fájdalmat, feszültséget visz a versbe
• három ötstrófás egységből áll, mindegyik más idősíkon helyezkedik el
• 1-5. versszak: múlt
• a kezdő sor egy, az életet lezáró elégikus sóhaj
• innen indulnak ki a további képek
• az élet egyenlő egy országúttal, amin sokan haladnak, s a célja a halál
• az ezen haladók lenézik egymást, akik omnibuszon utaznak, nem veszik észre az útszéli kis virágokat – de ezek vigasztalják, akik gyalog kényszerültek haladni
• az idillnek tűnő felszín mögött visszafojtott indulatok, keserűségek vannak
• a szóhasználattal éri el, hogy egyszerre derűs és megrendült is ez a rész
• 6-10. versszak: múlthoz kötött jelen
• hangváltás történik: elégedetlenül kifakad a költő
• az élettől nem kapta meg azt, amit akart
• kapott címet, hírnevet – de nem ezt akarta
• pont a hírnév miatt kezd el megint kételkedni tehetségében
• kételkedik, hogy megérdemli-e hírnevét
• vádolja önmagát, hogy epikus alkotásait nem fejezte be
• 11-15. versszak: múltban megálmodott, de meg nem valósult jövő
• a nyugalom, a függetlenség, a boldog öregkor csak álom maradt számára
• akkor kapta meg őket, amikor a halál a küszöbön áll
• az utolsó versszak ötsorossá bővül: reménytelenül lemond
• saját léthelyzetét a „rab madár” képével jellemzi
MINDVÉGIG
• a Letészem a lantottal ellentétben itt a mindhalálig való munka, írás kötelessége jelenik meg
• különösebb célja nincs a versírásnak. ez a halál közelében levő ember egyetlen vigasza
• sorsfilozófia bontakozik ki: tudomásul kell venni a természet és az élet örök rendjét, felül kell emelkedni a sors csapásain, nem azért kell siránkozni, ami elveszett, hanem azt kell kihasználni, ami megmaradt
• a nemzet, a haza ügye helyett a saját lelki világáról ír
• ennek a költészetnek nem feltétele a közönség
• nincs közönség, de ez nem lehet ok a költői némaságra
NATURAM FURCA EXPELLAS…
• műfaja: szonett
• a cím egy latin közmondás része, a ránk mért sorsot el kell fogadni
• alapvető emberi magatartásokról ír
• az első 12 sorban egy gyermekkori emléket idéz fel: tökharanggal való játszás
• párhuzam indul meg a tökharangot kongató kisfiú és a verseit kongató költő között
• minden dolog mást jelent a gyereknek és a felnőttnek: pont ellentétes jelentésű:
• a gyereknek mulatságos, hogy nincs hangja a tökharangnak, de a költő számára fájdalmas, számára a hiábavalóságot, a magányt jelenti
• az egész nap kongatás boldogságot jelent a gyereknek, de a felnőttnek már csak görcsös kényszert
• a másképp vígan működék régen tréfa volt, most fájdalmas önirónia
• az Őszikék balladái régi, népies hiedelmeket, babonákat elevenítenek fel
• hiányzik belőlük a történelmi-politikai tartalom
• folytatják a bűn és bűnhődés kérdésének fejtegetését
TENGERI HÁNTÁS
• balladai homály jelen van
• egyszerű történet, a lényeg az előadásmódon van
• Dalos Esztit elcsábította Tuba Feri, de elhagyta, amikor a lány terhes lett; Eszti öngyilkos lett, majd Feri is
• az első és az utolsó versszak kerete alkot
• az elbeszélés kerete egy őszi este, kukoricafosztás
• két elbeszélő van. egyik a keretet, a másik a történetet meséli
• az ötödik sorban van egy kiszólás, amit mondhat az elbeszélő, de a hallgatóság is
• szaggatott, talányos az előadásmód, sok mindent elhallgat
• többféle értelme lehet a történetnek:
• Tuba Feri és Dalos Eszti tragikus története
• példázat, tanulság, intő célzat
• kísértet-történet bevezetése (a végén valóban megjelennek a kísértetek)
• a népi költészet alakulásának leírása
• domináló színek:
• piros: kukorica, tűz, vér, Eszti
• fekete: sötétség, éj, árnyak
• gazdag zeneileg a ballada
• versforma. 6 soros strófák: az első két sor háromütemű tizenegyes, a többi felezőnyolcas
• a sorkezdetek anapesztusok vagy ionicus a minore-k
• rímképlete: aabbxb
• a hallgatóság teljesen a történet hatása alá kerül
VÖRÖS RÉBÉK
• falusi történet, a reális valóság keveredik babonás elemekkel
• Vörös Rébék többféleképpen jelenik meg: varjúként, banyaként, kerítőként, aki házasságtörésre csábít egy fiatal lányt
• a hűtlensége miatt férje, Pörge Dani kettős gyilkosságba keveredik, akit a törvény megbüntet
• a refrént az elbeszélő, egy szereplő, de a hallgatóság valamely tagja is elkiálthatja
• a Gonosz halhatatlan, elpusztíthatatlan, ellene védekezni nincs remény
TETEMRE HÍVÁS
• alapja egy középkori istenítélet: a halott sebe vérezni kezd, ha jelen van gyilkosa
• Bárczi Benő meghalt, apja mindenkit a holttesthez hív, de a bűnös, akire nem is gyanakodnának: a fiú ifjú menyasszonya: Kund Abigél, aki megtébolyodik tette miatt
A balladák:
1. Bevezető:
Arany életműve 3 pilléren nyugszik:
- verses nagyepikai művek (elb. költemények, eposzok);
- a verses kisepikai művek ( balladák, románcok),
- lírai művek.
2. A ballada műfaja a népköltészetben is ismert, ám Arany a világirodalmi szintre emelte. Jelentőségét méltatja, hogy a balladaírás Shakespeare-jének nevezik. A műballadák a romantikában váltak népszerűvé. Goethe, Schiller, Kölcsey, Vörösmarty is próbálkozott vele, ám Arany mindegyikőjüket felülmúlja.
3. A műballada a népköltészetből került a műköltészetbe.
Jellemzői:
- az epikai műnem műfaja - tragédia versben elbeszélve,
- epikai-lírai és drámai elemek is találhatók benne,
- szűkszavú párbeszédek és elbeszélő részek vált. benne,
- eszköze a sűrítés, tömörítés, kihagyás, elhallgatás, szaggaotottság,
- balladai homály.
4. Aranyra hatottak a népballadák (főleg székely és skót) és a reformkoti műballadák is.
Témabeli forrásai: széles körből merít (pl. újsághír, néphagyományok, tört.írók művei, személyes élméyek).
Jellemző rájuk a romantikus dráma tragikumfelfogása:
- a hősök tragikus vétkük miatt buknak el,
- vagy élőhalottként hordozzák lelkükben a vétkük súlyát,
- jell. a bűn és bűnhődés elve.
5. Csoportosításuk többféle rendezőelv szerint történhet:
1. Keletkezés helye szerint:
nagyszalontai, nagykőrösi, pesti, budapesti balladák.
2. Téma szerint:
parasztballadák (A hamis tanú, Tengerihántás),
történelmi ball. (V.László, Szondi két.., Mátyás anyja),
romantikus ball. (Tetemrehívás, Éjféli párbaj),
nagyvárosi ball. (Hídavatás, Párviadal).
3. Szerkezeti megoldás szerint:
egyszólamú - egyenesen előrehaladó cselekményvezetés: (A walesi bárdok, Zács Klára)
többszólamú - jellemzi a szaggatottság, térben és időban párhuzamos történések: (Szondi két..., V. László)
egyszólamú , de körkörös szerkezetű balladák - a befejezésben a kezdő képsor visszatér ( Ágnes asszony).
6. Az Arany-balladák problematikája:
- Hány balladát írt Arany?
- Mivel maga nem használt műfaji megjelölést, ezért számuk az értelmezésektől függően változik: 21-40 között kiadásonként más és más.
7. A balladaköteteknek híres illusztrátorai voltak:
Zichy Mihály, Borsos Miklós, Lotz Károly stb.
8. Szondi két apródja
1. Melyik kort idézi?
- a törökellenes harcok, az ország három részre szakadása,
- II. Szilejmán 1552-es támadása a végvárak ellen:
Drégely kapitányának és védőinek hősi halála a téma.
2. Források:
történelmi művek és Tinódi A budai Ali basa históriája c. krónikás éneke.
3. Miért az apródok a hősei, miért nem Szondi?
Mert a hősi halált csak kevesek tudják vállalni, az apródok helyzete közelebb áll a hétköznapok emberéhez; válaszút előtt állnak: jólét és behódolás vagy hűség.
A téma allegórikus az 1850-es években:
az apródok kitartása követendő példa a ngy teljesítményre képtelen átlagember számára;
viselkedésük a passzív nemzeti ellenállás gondolatát hordozza.
4. Kompozíciója:
I. 1-2. vsz.
Idő- és helymegjelöléssel indul:
az 1-2. sorban a rom a vad, de vesztes csatát idézi, a csata utáni estét,
a 3-4. sor utal a kapitány sorsára: a békés orom Szondi örök békéjére utal.
A további szerveződés térbeli és szimbolikus: fenn és lenn ellentétes képei feszülnek egymásnak:
Fenn: Egy állókép - Drégely romjai, Szondi sírja, csak 2 apród, gyász és ima, keresztény jelképek (kopja, feszület);
Lenn: Mozgalmas kép - zsibongó török sokaság, örömünnep, vadság, élvezethajhászás.
II. 3-4. vsz. Drámai párbeszéd indul: két török beszélget (Ali és egy szolga.)
Metaforái a török szóvirágos beszédet idézik.
Kiderülnek szándékai: a két apródot szeretné táborában látni.
III. 5-19. vsz. A ballada többszólamúvá válik:
a páratlan sorok az apródok -- a párosok a török szavai.
Tkp. párbeszéd, ám mégis inkább monológok, mert elbeszélnek egymás mellett,
benne két különböző erkölcsi értékrend is megütközik.
a) Az apródok szavaiból kibontakozik az osrtom története:
- Ali megadásra szólítja Szondit (az oroszi pappal üzen),
- Szondi válasza: Isten nevében elszánta magát a mártírhalálra;
- javait elpusztítja, ne kerüljenek az ellenség kezére;
- az apródok sorsáról gondoskodik;
- majd 2 vsz.-ban következik helytállásának és hősi halálának leírása:
(képek gazdagsága!)
A hangnemek váltakoznak:
tárgyilagos indítás után,
az ostrom elbeszélésekor felgyorsul,
Sz. halála - alakzatokban gazdag.
Nyelve: archaizáló, szinte a hist. énekeket idézi.
b) Ezzel párhuzamos a török csalogatása - érveket hoz, magatartása folyton változik:
- előbb kelet kincseit, finomságait kínálja (2.vsz.-ban) - kecsegtet, édeskedik;
- majd az éjszakai veszélyekre figyelmezteti a két ifjút (szél zendül, leskel a hold, éj sziszeg);
- egyre türelmetlenebb - sürgeti a gyászdal befejezését;
- felhívja a figyelmüket Ali jóságára, a hála kötelességére;
- a cél érdekében még szerepjátékra is képes: maga méltatja Szondit (Rusztem maga...);
- végül türelme elfogy, megmutatja az igazi arcát -- durva, leplezetlen:
fenyeget, közli a rájuk váró sorsot (megverstés, börtön).
Nyelve: színes, törökösen képszerű, édeskedő, metaforikus.
c) A verszárlatban - az ut. vsz. - az apródok válaszút előtt állnak.
Átkozódó szavaik egyértelművé teszik döntésüket (apadjon..,száradjon.., Isten ne irgalmazzon...).
Döntésük a hűséget és a hősiességet példázza, mely nemcsak Arany korának szól.
EPIKÁJA
1. Bevezető
Arany epikusként indul az 1840-es évek közepén. Ő maga is epikus alkatnak vallotta magát. Az epikus művek pályájának minden szakaszában jelen vannak (ballada, románc, elb. költ.,eposz).
1845-ben Az elveszett alkotmány c. vígeposz nyitja meg pályáját.
Szilágyi István (iskolaigazgató barátja) ösztönzésére küldi be a Kisfaludy Társ. felhívására. A pályadíjat ugyan megnyeri, de az a mű még nem a kiforrot Aranyt mutatja.
1846-ban a Toldi már nagy siker. Országos elismerést hoz szerzőjének, továbbá Petőfi barátságát is. Hamarosan megírja a folytatást is ( T. estéje), de a trilógia II. része csak jóval később készül el.
Az 50-es években írja A nagyidai cigányokat, a töredeékben maradt Bolond Istókot, A Csaba- trilógiát, melyen haláláig dolgozott.
2. A Toldi és a Toldi estéjének keletkezését csak néhány év választja el egymástól.
Téma: a nagyerejű Toldi Miklósról szól, aki Nagy Lajos korában élt. Az ő felemelkedését, ill. felnőtt és öreg korát ábrázolja a trilógia 1-1 része.
3. Az egymás után keletkezett Toldi és Toldi estélye kompozícióban, motívumaiban nagyon sokban kapcs. egymáshoz, de világnézetben több különbség választja el őket egymástól.
4.Hasonlóságok:
Keletkezés:
1846 1848 (megjelenik: 1854)
Terjedelem:
12 ének 6 ének
de: kb. hasonló számú strófa:
211 235
Szereplői: Ugyanazok
Toldi, Bence (majd fia), a király
György, az anya, az öreg Bence utal Györgyre - mi lett a sorsa, és az anyára
Szinte ua. szerkezeti cselekményelemekből állnak:
Toldi mellőzötten, magányosan él Nagyfalun
testvére parasztsorban tartja a királyi udvartól mellőzötten
Valaki érkezik, aki változást hoz
Lacfi és hada (felkelti vágyait: vitéz akar lenni) a hírnök: egy olasz vitézt kell legyőznie
Útnak indul Budára
Legyőzi az idegen vitézt
a cseh Mikolát az olasz bajnokot
A király megbocsájt neki
korábbi vétlen gyilkossága miatt korábbi kiállhatatlan viselkedése miatt
hirtelen haragja gyilkossá teszi
György bosszantó katonáját a rajta csúfolódó apródot
a felindulásból elkövetett tettei miatt vezekelnie kell
vándorút, majd párviadal hosszú magány távol a királyi udvartól
Ugyanazok a színhelyek
Nagyfalu-Buda-Nagyfalu
Mindkettő ugyanannyi időt ölel fel: 7 nap
a hangsúly: az 1. (hirnök,vendég); a 4. (párbaj) és a 7. napon van (T. győzelme, ill. halála).
Kompozíciója uo. jól szerkesztett mindkettőnek:
arányos, párhuzamok-ellentétek szervezik.
Bev.: 1-2. é. I. ének
Toldi a mezőn, György érkezése Toldi magányos ássa a sírját
vitéz szeretne lenni, de György nem engedi a király haragszik rá, elküldte udvarából
B.kezd.:
3. ének hirnök érkezik
Toldi vétlen emberölése
B. kibont.:
4-10. é. II.ének
Toldi vándorútja, kalandjai a Gyulafi testvérek története - életüket adták a a nádasban hazáért
farkaskaland III.é
búcsú az anyától Toldi álruhában Budán - kicsúfolják
találkozás az özveggyel IV.ének
György a királynál Toldi legyőzi az olaszt - megünneplik
bikakakland
Tetőpont:
11.ének V. ének
legyőzi a csehet megöli az őt gúnyoló puhány, idegen majmoló udvaroncokat
Megoldás:
12. é. VI.é.
A király megbocsájt neki, célját eléri Toldi hazatér és halála
A versforma
nyolcsoros vszakok - páros rím
5. Miben tér el a két mű?
1. A főhős jelleme, életszemlélet más:
Életerős fiatalember (nyáron játszódik) Toldi - bár elérte célját - kiábrándult abból a az Isten is vitéznek teremtette világból, amelybe vágyott idegen maradt
legyőz minden akadályt és célt ér meg nem értéssel szemlélte azt,
a királyi udvar idegen kultúráját folyton bírálta,
(ősszel, kora télen játszódik)
Idilli eposz elégikus eposz
Hit, bizalom, derű árad a műben. Bizalmatlanság,folyvást elégedetlen,kiábrándult
(Abban, hogy célt ér, felemelkedése sikerül)
Fő kérdése:
politikai célzatú erkölcsi, művelődési kérdések foglalkoztatják
- a nép felemelkedésének hite, ennek milyen legyen a nemzet viselkedése az idegen bizonyítása kultúrával szemben
Miklós és György állt egymással szemben Miklós és a király két különb. szemléletet, felfogást képvisel
Miklós: félti a nemzetet, annak karakterét a király népét a művelt eur.-i népek sorába
az erkölcsök megromlását akarja vezetni
kettejük vitája tkp. a költő kivetülő belső párbeszéde
Arany nézete: nehéz a kettő közt egyensúlyt találni.
Tkp. korának aktuális kérdései azok, amelyeket a király és Miklós képvisel.
Arany nem foglal állást - ezt azzal is jelzi, hogy nem idealizálja egyik hősét sem:
Toldi a király
ábrázolása olykor ironikus haragtartó, elhamarkodott, meggondolatlan
Bencéé pedig egyenesen komikus.
LÍRÁJA
AZ 50-ES ÉVEK
LETÉSZEM A LANTOT (1850)
• a szabadságharc bukása érezhető rajta
• úgy gondolja, már nincs miről írni, ezért abbahagyja a versírást
• áthatja a kiábrándultság, a katasztrófaérzés
• ő maga is megváltozott, a múltat nem tudja visszahozni (refrén)
• a múlt szépségei állnak szemben a jelen értékvesztettségével; a jelenből nézve a múlt még gazdagabbnak tűnik
• műfaja: elégico-óda (a múltat ódaian, a jelent elégikusan írja le)
• szerkezete keretes, a jelenre az 1. és a 6-7. versszak utal; a múltra pedig a 2-5.
• a múlt állandóan szembesül a jelennel
• 1. versszak:
• elégikus sóhaj: kijelenti, felhagy a költészettel
• öregnek érzi magát; nincs miről, nincs kinek írnia
• kihal belőle a lelkesedés
• a refrénben keresi az ifjúságát; összegzi az előző sorok kijelentéseit
• 2. versszak:
• az elégikus hangulat helyett ódai magasságokba magasztalja a múltat
• romantikusan eszményített táj jelenik meg
• itt minden sokkal vonzóbb, értékesebb, mint a jelenben – ezt színekkel, illatokkal, hangokkal együttesen fejezi ki
• a teljesség érzését kelti
• a refrén érzelmi-hangulati ellentétet képez: emlékeztet a jelen sivárságára
• 3. versszak:
• utal a reformkor pezsgő életére, Petőfivel való barátságára
• hitt abban, hogy a költészettel a nemzetet szolgálja
• 4. versszak:
• hitt a költői hírnévben, úgy gondolta, ez a boldog jövő záloga
• 5. versszak:
• bizalmaskodó jellegű
• remélte, hogy az emberek tisztelni fogják őket, emlékezni fognak rájuk
• ezek mind hiábavaló ábrándok voltak
• megszólal a kiábrándultság, a pesszimizmus
• 6. versszak:
• a jelen érzéseit vetíti ki képekben
• temetői látomás, horrorisztikus jelenet
• feleslegesnek érzi eddigi verseit
• költői kérdéseket tesz fel
• 7. versszak:
• megválaszolja korábbi kérdéseit
• visszautal az első versszakhoz
• folytatódik a temetői látomás
• nehéz most költőnek lenni, mert nincsen közönség
• a forradalom elbukott – nemzethalál-vízió
• a refrén megváltozott – keményebb lett, lelki-testi megsemmisülést fejez ki
• nyolcsoros versszakok, 9-8-9-8-8-9-8-7 szótagszámú jambikus sorok, rímképlete: xaxabcbc
ŐSSZEL (1850)
• két különböző történelmi kort állít szembe egymással:
• két külön korban élő költő: saját maga és Homérosz világát
• azonban itt is a reformkor pezsgése, reménykedése képez ellentétet a szabadságharc bukása utáni elnyomással, megtorlással
• Osszián az ír és skót mondák költőhőse; az ossziáni költemények hangulata komor, színtere vadregényes
• szimmetrikus szerkezetű: a tíz versszakból az első öt a homéroszi, a második öt pedig az ossziáni világot idézi
• a bevezető versszakok a jelenben vannak, ezekhez kapcsolódik 4-4 múltbeli versszak
• a refrén az első szerkezeti egységben a letűnt múlt ábrándjait rombolja szét, a másodikban pedig felerősíti a strófák hangulati tartalmát
• műfaja: elégico-óda
• 1. versszak:
• őszi életképpel indul
• a fogalmak egybeolvadnak, de mind a komorságra vonatkozik
• tanácstalan, nem tud dönteni
• aztán sikerül: hallgatásra kényszeríti a költészetet
• 2-5. versszak:
• a reformkor boldogsága elmúlt álomként jelenik meg
• ezt ellensúlyozza a refrén mélabús tagadása
• a széles távlatú tájkép után közelít egy szigetre, ligetbe, s egy ünnepi lakoma életképével zár
• magasztalja a szabadságot
• a nominális stílus dominál
• élénk színeket használ
• 6. versszak:
• szintén őszi képpel indít
• negatív festést alkalmaz
• 7-10. versszak:
• az ossziáni költészet komor hangulatát idézik fel
• az első egység élénk színei helyett itt minden fakó, ködös
• minden szürke, egyhangú
• látomások, víziók jelennek meg: hanyatló költészet, bukás, a nemzet enyészete
• kísérteties hang- és fényhatások is megjelennek
• a képek kavarodása a belső világ rettenetét fejezi ki
• az utolsó versszakban egybemosódik a jelen és a múlt, a magyar és a kelta nép tragikus sorsa
• a lezárás mondanivalója: a halott népnek nincs szüksége költészetre
• nyolcsoros strófák, 8-8-8-8-8-9-8-9 szótagszámmal, ababcdcd rímképlettel
KERTBEN (1851)
• Nagyszalontán írta
• elégikus hangnem van jelen
• modern gondolatok – az elidegenedés fogalma jelenik meg benne
• 1. versszak:
• kinn van a kertben, szöszmötöl
• rá terelődik a figyelem, a lírai alany áll az életkép központjában
• kizökken nyugalmából
• magányos madarak jelennek meg, rájuk terelődik a szemlélődés
• már a magányos gerlice is tragikumot sejtet, s mikor tekintete átsiklik a szomszédba, a költő is kénytelen tudomásul venni a halált (ifjú nő, szemfödél alatt)
• 2-4. versszak:
• újabb, elmélkedésre alkalmat adó életképek
• az emberek érzéketlenek, nem érdekli őket a halott nő
• az érzéketlenségen felül még anyagiasak is: a szegény nőhöz be sem mennek
• a szerelemből (hitvesi ágy) és a születésből (bölcső) halál (koporsó) lesz
• az árva kisgyerek sír, a cselédlány gorombán bánik vele – megveri, hogy tényleg legyen miért sírnia
• ezzel előre vetíti a szenvedéseket, amiket át kell majd élnie
• 5. versszak:
• a látvány leírása elmélkedésbe vált át
• lehangoló világkép
• az ember is olyan magányos, mint a vers elején megjelenő madarak
• a lírai én távol akar maradni a kerten kívüli dolgoktól, de nem tud
• ítéletet mond a világról, de önmagáról is: ő a fák sebeit kötözi, de az emberek sérüléseivel nem foglalkozik
• 6-7. versszak:
• ismét megjelenik az emberek egymás iránti hidegsége, közömbössége
• a kert a világ kertjévé tágul, a kertész helyébe pedig a halál lép
• a kártékony hernyókat pusztítja, de a világot nem tudja jobbá tenni
• az utolsó versszak visszanyúl az első és az ötödik versszakhoz
• Arany hite megrendül az emberi haladásban
• nyolcsoros versszakok, a 9 és 8 szótagos jambikus sorok szabályosan váltakoznak
• rímképlete: xaxaxbxb
VISSZATEKINTÉS (1852)
• Nagykőrösön írta
• önironikus elégia, életét kudarcként tünteti fel
• számvetést készít életéről
• már azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalán élt
• a meg nem valósult élet kudarcait metaforikus ellentétpárokba sűríti
• a kudarcok születésekor kezdődtek, a színész-kalandjainak szégyeneivel folytatódtak
• egész életében elszalasztotta a boldogságot, a szerelmet és az örömöt – ezekért magát hibáztatja
• a versen végigvonuló pesszimizmust ellensúlyozza a záró strófa optimista kicsengése, de ez csak egy erőltetett vigasz
• az élet lehetőségei beszűkültek számára, megelégszik a család zártabb világával
• ez elég lehet számára az élet elviseléséhez
LEJTŐN (1857)
• műfaja: elégia
• egységes hangnem, szigorú megszerkesztettség
• a költő lelkiállapota a múlton tűnődik
• utal Arany élete alkonyára
• a jelenből szemlélve a múlt derűsnek látszik, bár itt is voltak nehézségek
• mégis a múltban voltak olyan értékek, amelyek a jelenből hiányoznak
• akkor még élt a hit a jövőben
• a reménykedés helyébe mostanra a kilátástalanság lépett
• a záró strófában tragikusan értelmezi a létet: az élet útja lefelé vezet a lejtőn, a halál felé
• a sors kiismerhetetlen, veszélyeket rejt, ezért kerülni kell mindenféle kockázatot
AZ ÖRÖK ZSIDÓ (1860)
• lezárja vele az ötvenes éveket
• a monda szerint a Golgotára menő Jézust szidta és bántotta egy zsidó, akit ezért örök bolyongásra ítélt
• lírai elégia és epikus ballada ötvözete; balladás hangú drámai monológ
• az író az örök zsidó személyébe bújva kérdezi meg: van-e értelme az emberi létnek, az örökös bolyongásnak, újrakezdésnek?
• feszültséget teremt a pihenést, otthonra találás vágyát megsemmisítő „Tovább! tovább!” parancs
• az első szó a pihenni, ez a remény jelenik meg az utolsó versszakban is, de a refrén átka lehetetlenné teszi ezt
• 1-2. versszak:
• a mitikus alak panaszáradata szólal meg
• mindenhol fenyegetve érzi magát: térben:
• az ég összezúzná, a föld megnyílna alatta
• 3. versszak:
• időben is fenyegetett:
• rettenet számára minden egyes perc,
• minden pillanat új terhet hoz számára
• 4-5. versszak:
• sehol a világon nem állhat meg, nem pihenhet
• a létfenntartó dolgok: az evés, ivás, alvás is fájdalmat jelentenek neki
• 6-7. versszak:
• megjelenik az egyén elidegenedése
• új, nagyvárosi életérzés: az egyes ember elveszik a tömegben, az emberi kapcsolatok eltűnnek
• 8-10. versszak:
• a természetben mindennek megvan a maga célja, rendeltetése, csak az emberi lét értelmetlen
• 11. versszak:
• versben megszólaló személy azonosul a bibliai örök zsidóval
• számára a megpihenés egyben a halált is jelentené
• nincs lezárva a vers: nem tudni, hogy ez a halál ad-e értelmet az emberi létnek
A WALESI BÁRDOK (1857)
• Edward királyt, aki elnyomta népét és zsarnok tetteiért még elismerést is várt a bűntudat kergeti tébolyba
• ábrázolja a lelki folyamatokat, a költők (a walesi bárdok) helytállását: egy sem hódolt be a zsarnok királynak
• versforma: skót balladaforma
• Aranyt felkérték, hogy magas fizetség ellenében írjon üdvözlő ódát a Magyarországra látogató osztrák uralkodópár tiszteletére
• a felkérést elutasította, helyette megírta A walesi bárdokat
• 1863-ban jelentette meg a Koszorúban, ó-angol balladának álcázva
ŐSZIKÉK
• 1856-ban kapott Gyulai Páltól egy kapcsos könyvet
• ebbe írt 1877 nyarán a Margitszigeten
• nem a nyilvánosságnak írt, még a családja elől is titkolta
• népi és babonás hiedelmek, pillanatnyi lelki benyomások
EPILÓGUS
• megírásakor költészetét lezáró végszónak képzelte, de még írt jócskán utána
• tele van személyes érzéssel, mondanivalóval
• versforma: páros rímű felezőnyolcasok, melyek könnyed érzelmeket ígérnek, de megszakítja őket a harmadik sor, ami csak egyetlen ütem, fél sor, ez megtöri a dallamot, fájdalmat, feszültséget visz a versbe
• három ötstrófás egységből áll, mindegyik más idősíkon helyezkedik el
• 1-5. versszak: múlt
• a kezdő sor egy, az életet lezáró elégikus sóhaj
• innen indulnak ki a további képek
• az élet egyenlő egy országúttal, amin sokan haladnak, s a célja a halál
• az ezen haladók lenézik egymást, akik omnibuszon utaznak, nem veszik észre az útszéli kis virágokat – de ezek vigasztalják, akik gyalog kényszerültek haladni
• az idillnek tűnő felszín mögött visszafojtott indulatok, keserűségek vannak
• a szóhasználattal éri el, hogy egyszerre derűs és megrendült is ez a rész
• 6-10. versszak: múlthoz kötött jelen
• hangváltás történik: elégedetlenül kifakad a költő
• az élettől nem kapta meg azt, amit akart
• kapott címet, hírnevet – de nem ezt akarta
• pont a hírnév miatt kezd el megint kételkedni tehetségében
• kételkedik, hogy megérdemli-e hírnevét
• vádolja önmagát, hogy epikus alkotásait nem fejezte be
• 11-15. versszak: múltban megálmodott, de meg nem valósult jövő
• a nyugalom, a függetlenség, a boldog öregkor csak álom maradt számára
• akkor kapta meg őket, amikor a halál a küszöbön áll
• az utolsó versszak ötsorossá bővül: reménytelenül lemond
• saját léthelyzetét a „rab madár” képével jellemzi
MINDVÉGIG
• a Letészem a lantottal ellentétben itt a mindhalálig való munka, írás kötelessége jelenik meg
• különösebb célja nincs a versírásnak. ez a halál közelében levő ember egyetlen vigasza
• sorsfilozófia bontakozik ki: tudomásul kell venni a természet és az élet örök rendjét, felül kell emelkedni a sors csapásain, nem azért kell siránkozni, ami elveszett, hanem azt kell kihasználni, ami megmaradt
• a nemzet, a haza ügye helyett a saját lelki világáról ír
• ennek a költészetnek nem feltétele a közönség
• nincs közönség, de ez nem lehet ok a költői némaságra
NATURAM FURCA EXPELLAS…
• műfaja: szonett
• a cím egy latin közmondás része, a ránk mért sorsot el kell fogadni
• alapvető emberi magatartásokról ír
• az első 12 sorban egy gyermekkori emléket idéz fel: tökharanggal való játszás
• párhuzam indul meg a tökharangot kongató kisfiú és a verseit kongató költő között
• minden dolog mást jelent a gyereknek és a felnőttnek: pont ellentétes jelentésű:
• a gyereknek mulatságos, hogy nincs hangja a tökharangnak, de a költő számára fájdalmas, számára a hiábavalóságot, a magányt jelenti
• az egész nap kongatás boldogságot jelent a gyereknek, de a felnőttnek már csak görcsös kényszert
• a másképp vígan működék régen tréfa volt, most fájdalmas önirónia
• az Őszikék balladái régi, népies hiedelmeket, babonákat elevenítenek fel
• hiányzik belőlük a történelmi-politikai tartalom
• folytatják a bűn és bűnhődés kérdésének fejtegetését
TENGERI HÁNTÁS
• balladai homály jelen van
• egyszerű történet, a lényeg az előadásmódon van
• Dalos Esztit elcsábította Tuba Feri, de elhagyta, amikor a lány terhes lett; Eszti öngyilkos lett, majd Feri is
• az első és az utolsó versszak kerete alkot
• az elbeszélés kerete egy őszi este, kukoricafosztás
• két elbeszélő van. egyik a keretet, a másik a történetet meséli
• az ötödik sorban van egy kiszólás, amit mondhat az elbeszélő, de a hallgatóság is
• szaggatott, talányos az előadásmód, sok mindent elhallgat
• többféle értelme lehet a történetnek:
• Tuba Feri és Dalos Eszti tragikus története
• példázat, tanulság, intő célzat
• kísértet-történet bevezetése (a végén valóban megjelennek a kísértetek)
• a népi költészet alakulásának leírása
• domináló színek:
• piros: kukorica, tűz, vér, Eszti
• fekete: sötétség, éj, árnyak
• gazdag zeneileg a ballada
• versforma. 6 soros strófák: az első két sor háromütemű tizenegyes, a többi felezőnyolcas
• a sorkezdetek anapesztusok vagy ionicus a minore-k
• rímképlete: aabbxb
• a hallgatóság teljesen a történet hatása alá kerül
VÖRÖS RÉBÉK
• falusi történet, a reális valóság keveredik babonás elemekkel
• Vörös Rébék többféleképpen jelenik meg: varjúként, banyaként, kerítőként, aki házasságtörésre csábít egy fiatal lányt
• a hűtlensége miatt férje, Pörge Dani kettős gyilkosságba keveredik, akit a törvény megbüntet
• a refrént az elbeszélő, egy szereplő, de a hallgatóság valamely tagja is elkiálthatja
• a Gonosz halhatatlan, elpusztíthatatlan, ellene védekezni nincs remény
TETEMRE HÍVÁS
• alapja egy középkori istenítélet: a halott sebe vérezni kezd, ha jelen van gyilkosa
• Bárczi Benő meghalt, apja mindenkit a holttesthez hív, de a bűnös, akire nem is gyanakodnának: a fiú ifjú menyasszonya: Kund Abigél, aki megtébolyodik tette miatt
Megjegyzés küldése