Különböző kultúráknak eltérő a felfogása az egészségről. Egyes helyeken csak azokat tartják “épnek”, akik teljesen követik a hagyományokat, és ezekkel egybeolvadva, önmagukat “elveszítve” a törzs jólétét segítik elő. A nyugati világ inkább az individualitást hangsúlyozza, jobban középpontba helyezi azt, hogy mindenki személyes lehetőségét valósítsa meg.
Meghatározás (Allport szerint): az egészséges (érett) személyiség tevékeny ura környezetének, személyisége bizonyos fokig egységes és képes arra, hogy pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát. Az a személyiség, akinél mindezt megtapasztaljuk, “szilárdan meg tud állni a maga lábán” anélkül, hogy másokkal szemben túlzó követeléseket támasztana.
Az egészséges személyiségműködés függ attól, hogy milyennek tételezték fel a személyiségrendszert, annak összetevőit.
Rogers: 5 fő jellemzője van az érett, jól működő személyiségnek:
Tapasztalatok felé való nyitottság: folyamatos, tiszta visszacsatolás, merjem a világot megtapasztalni, A személy a létezés minden pillanatát teljességgel élje át: rugalmas, toleráns, spontán legyen, Organizmikus bizalom: ösztönösen, automatikusan legyen elfogadó, nyitott,
Élmény szabadsága: élje át, hogy tökéletesen felelős saját tetteiért,
Kreativitás: legyen konstruktív a saját kultúrájában, saját szükségletét is kielégíti és mások hasznára
is van.
Erikson: meghatározza azokat az életszakaszokat, amelyekben normális fejlődés során az egyes sajátosságokat elérjük.
(Pszichoszociális fejlődés szakaszai ld. 6. tétel). Az én-azonosság érzését hangsúlyozza elsősorban – azt az érzést, amelynek
kialakulása a serdülőkorban olyannyira égető problémává válik. Anélkül, hogy szilárdan meg ne alapoznánk identitásunkat (“ki vagyok én?”), nem juthatunk el az igazi érettség fokára.
Maslow: beható esetelemzést végzett olyan – mind élő, mind történelmi - személyiségek körében, akiket a közvélemény
éretteknek tartott vay önmegvalósításuk sikeres volt. Maslow által felfedezett sajátságok a következőkben összegezhetők:
A valóság hatékonyabb észlelése, kielégítőbb viszony a realitáshoz. Az “egészséges” emberek mind helyzeteket, mind
más egyéneket pontosabban tudnak megítélni, nem észlelhető náluk végzetes biztonság-, védettség-, meghatározottság- ill.
rendszükséglet.
Elfogadás önmagunkkal, másokkal és a természettel szemben. Otthonosan mozognak a természetben, de jól
tájékozódnak az emberi természet változatosságában is. Nagyra becsülik azokat a “magasabb rendű” minőségeket is, amelyek
az emberi természet felépítéséhez hozzájárulnak.
Sponteneitás. Maslow nagyra értékeli azt a képességet, amely lehetővé teszi a művészet befogdását, a kellemes időtöltést, az
élet élvezetét. Az érett személyt a konvencionalitás nem nyomja el, szívesen vállalkozik arra, hogy az élet “csúcsélményeit” is
meghódítsa.
Feladatközpontúság. Hatékonyan dolgoznak és kitartóan tudnak küzdeni tárgyszerű feladatok megoldásáért. Igazi
problémákban tudnak elmerülni, anélkül hogy folytonosan önmagukkal foglalkoznának.
Távolságtartás. Sem barátságaik, sem családon belüli kötődéseik nem kapaszkodó, beavatkozó, birtokló jellegűek.
Függetlenség a kultúrától, környezettől. Az a képesség, hogy a közcsodálat tárgyait saját elgondolásuk szerint fogadják
vagy vessék el. Sem a hízelgés, sem a bírálat nem zavarja meg fejlődésük alapvető pályáját.
A befogadás állandó frissessége. Sponteneitás és az új tapasztalatokra való válaszadás képessége.
Végtelen horizontok. Érdeklődnek a valóság legvégső természetének kérdései iránt. Ez az érettség vallásos összetevője.
Maslow “misztikus” vagy “oceanikus” érzésnek nevezi.
Szociális érzés. Az azonosulás, az együttérzés és a gyöngédség adják alapvető érzelmeiket.
Mély, de szelektív társas kapcsolatok. Szokatlanul bensőséges személyi kapcsolatokat kötnek, amelyekben saját énjük
többé-kevésbé feloldódik.
Demokratikus jellemszerkezet. Tiszteletet éreztek és nyilvánítottak “bármely ember iránt, pusztán azért, mert emberi lény.”
Etnikai és vallási türelem.
Etikai szilárdság. Nem tévesztették össze a célokat az eszközökkel, és szorosan azoknak a célkitűzéseknek a
megvalósításához ragaszkodtak, amelyeket maguk igaznak tartottak.
Ellenségességtől mentes humorérzék. “Meggondolt, filozofikus humor, amely gyakrabban késztet mosolyra, mint
nevetésre.”
Alkotóképesség (kreativitás). Életstílusuk olyan erőt és egyéni jelleget sugárzott, amely mindenen, amit csak tettek, nyomot
hagyott.
A felsorolt kritériumok egymástól nem függetlenek, hanem együttjárnak azoknál, akiket egészségesnek vagy érettnek, épnek
minősítünk.
Allport: 6 kritérium:
Az én érzés kiterjesztése. A serdülőkori szerelem, az új ambíciók, új eszmék, új barátok, új kikapcsolódási formák és
kedvtelések, főként pedig választott hivatásunk mind, mind szervesen beépülnek én-érzésünkbe. Ezek később saját
én-azonosságunk tényezőivé válnak.
Meghitt viszony másokkal. A bensőséges szeretet és a részvét feltétele, hogy ne legyünk terhére másoknak, ne gátoljunk
másokat, ne szűkísük le más emberek mozgásterét saját identitásunk keresésében.
Érzelmi biztonság (önelfogadás). Az érettségnek ez a jellemvonása magában foglalja azt a képességet, hogy elkerüljük a
túlzott mérétkű reagálást olyan ügyekre, amelyek csupán az elsődleges hajtóerők egy-egy elemét érintik.
Valósághű észlelés, jártasságok és feladatok. Az egészséges személy “beállítódásai” nagyobb mértékben vezetnek a
valósághoz, az érettség megóv attól, hogy a valóságot saját szükségleteinkhez és fantáziánkhoz idomítsuk. Nemcsak kognitív
műveleteik pontosak és valósághűek, hanem megvannak az objektív problémák megoldására alkalmas, megfelelő jártasságaik
is.
Képes legyen az ént tárgyiasítani kellő önismeret, humor birtokában. A nagyfokú önismerettel rendelkező emberek
heltállóbban bírálnak meg másokat, s mások is gyakrabban fogadják el őket.
Egységesítő életfilozófia (elhivatottság, érték-orientációk, vallásos érzés, fejlett lelkiismeret). Az élet célját világosan,
egy értelmezhető elmélet keretében fogjuk fel.
Jourard és Landsman: a mentális egészség feltételei: selfhez való pozitív viszony, másokkal és a természeti világgal való törődés képessége, nyitottság új nézetek és emberek felé, kreativitás, produktív munka, szeretet képessége, általánosan
jellemző valósághű észlelés.
Epstein: kognitív és élményszintű én-elmélet. 4 alapvető valóságmegközelítő mozzanat:
Mindenkinek van egy implicit elmélete a világról: örömteli vagy fájdalmat okozó.
Fontos, hogy milyen mértékben jelentésteli a világ.
Jellemző a világképünkre, hogy milyen mértékben vesszük tekintetbe a világot, mint ami kedvező
vagy fenyegető összetevőket tartalmaz.
Saját magunkat mennyire tekintjük értékesnek.
Ehhez 3 szintű feldolgozási rendszer szükséges, amik egymástól függetlenek:
tapasztalati rendszer – tudatelőttes
racionális rendszer – tudatos
asszociációs rendszer – tudattalan
Az a lényeg, hogy kapcsolatot teremtsünk a rendszerek között. A személyiség összetevői is izolálódhatnak, de ezek között is
meg kell teremteni a kapcsolatot.
Koherencia érzék: mivel az összetevők önmagukban is erőteljes funkciók, eltérő módon veszik át az irányítást ? jól kell tudni
használni és nem mereven őrizgetni.
A legfontosabb cél a személyiség eszközeinek gazdagítása.
Taylor és Brown: illúzió és jól-lét. Mentális egészség kritériumai:
J Boldogság és megelégedettség
A boldog személyek jobb véleménnyel vannak magukról, nagyobb valószínűséggel alkalmaznak az én szolgálatában álló oki
attribúciókat, a körülöttük történő dolgok feletti túlzott kontroll képességével bírnak, nagyobb valószínűséggel juttatnak
kifejezésre irreális optimizmust.
Az illúziók és a hangulat között van kapcsolat, de ezek inkább viszonylagosak, mint okozatiak.
J Másokkal való törődés képessége
A magas önértékelés összefügg a társak között mind az észlelt, mind a valós népszerűséggel (gyerekeknél). Az optimizmus
szintén előremozdítja a szociális funkciókat. Magas önértékelés + optimizmus: könnyebben átvészeli a főiskolai élet kezdeti
magányát. Illúziók – pozitív hangulat – másokkal való törődés.
J Kreatív, produktív munkára való képesség
A pozitív illúziók kétféle módon segíthetik elő a kreatív, produktív munkát: - facilitálhatják magát az intellektuálisan kreatív
működésmódot,
- fokozhatják a motivációt, a kitartást és a teljesítményt.
1. Az intellektuális működés serkentése
A memória egocentrikus szerveződéssel működik, az emberek a self-releváns információkat jó hatékonysággal tudják előhívni.
A pozitív illúziók a pozitív hangulat révén is serkentő hatással lehetnek az intellektuális működés néhány aspektusára (de még
közvetlenül nem vizsgálták).
A pozitív érzelem: - hatékony emlékezeti előhívó szerep,
facilitálhatja az eredményes, gyors problémamegoldási stratégiák
alkalmazását,
megkönnyíti a többszörös jelzőingerek összekapcsolását a kódolt
információval,
serkenti a szokatlan szerteágazó asszociációkat, melyek kreatívabb
problémamegoldást eredményezhetnek.
2. Motiváció, kitartás, teljesítmény
A pozitív énkép keményebb és kitartóbb munkavégzéssel jár együtt, a kitartás viszont hatékonyabb teljesítményt, és a célelérés
nagyobb esélyét eredményezi. Magas önértékelésű személyek magasabbra becsülik a jövőbeni teljesítményre vonatkozó
eredményeiket.
A személyes hatékonyságba vetett hit erősebb motivációval és a sikerre való nagyobb erőfeszítéssel kapcsolódik össze.
Az optimizmus megnövekedett motivációval és teljesítménnyel kapcsolódik össze, magas fokú sikerelvárás inkább ösztönzi az
embereket a feladattal kapcsolatos keményebb munkára.
Witkin: pszichés differenciáció és különböző patológiás formái.
Mezőfüggő: biz. emberek krónikusan alkalmatlanok arra, hogy beállítódásukat módosítsák.
Mezőfüggetlen: rugalmasak.
A differenciáció szintje: milyen komplex egy pszichológiai rendszer szerkezete. Integráció: a pszich. rendszer részei, valamint a
rendszer és a környezet közötti funkcionális kapcsolat jellege. Adott szinten meglévő integrációból következő megfelelő
alkalmazkodás bármilyen differenciációs szinten létrejöhet. A differenciálatlanabb személyiségben másképp jelentkezik a
patológia.
A személyiség az az egyedi mód, ahogyan az ember környezetét észleli, beleértve önmagát is. Az érett személyiség követelménye: kognitív stílusa nyitott, bizalomteljes és rugalmas legyen; tevékeny ura környezetének; személyisége biz. Fokig egységes; képes arra, hogy pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát.
Erikson: meghatározza azokat az életszakaszokat, amelyekben normális fejlődés során az egyes sajátosságokat elérjük. (Pszichoszociális fejlődés szakaszai ld. 6. tétel). Az én-azonosság érzését hangsúlyozza elsősorban – azt az érzést, amelynek kialakulása a serdülőkorban olyannyira égető problémává válik. Anélkül, hogy szilárdan meg ne alapoznánk identitásunkat (“ki
vagyok én?”), nem juthatunk el az igazi érettség fokára.
Énkép – éntudat
Az éntudat kialakulása a kisgyermek fejlődésének egyik legfontosabb történése, ezért fontos kiemelten foglalkoznunk ezzel a témával a következő három szempont alapján:
1. Az éntudat fejlődése.
2. Az éntudat jelentősége.
3. Pótolható-e, illetve hogyan pótolható az éntudat kialakulása?
A felnőtt éntudatának lényege az én egységének, azonosságának, időbeli folytonosságának tudata, de tartalmazza azt is, hogy az ember milyen meggyőződésűnek vallja magát, milyen elvekért hajlandó kiállni. Kifelé
ez adja a személyiségnek, a meghatározott jellemnek a képét; belső átélésben azt a tudatot, hogy „én ilyen vagyok”, sőt hogy „ilyen szeretnék lenni”. Ez a felnőtt éntudat csak nagyon lassan, fokozatosan alakul ki.
1. A test - én kialakulása
A coenaesthesia azt jelenti, hogy az ember a testét saját magához tartozó, összefüggő egésznek érzi. Ez mélyen belénk gyökerezett érzés; egy séma él bennünk testünkről, az ún. testséma. Ez a gyermekben csak kb. a 3. évben alakul ki, több lépcsőn keresztül. A 3–6 hónapos korig terjedő időben a csecsemő a látóterébe került testrészeit figyelemmel, érdeklődéssel nézi, játszik velük, de ugyanúgy, mint a külvilág egyéb tárgyaival. A látás és mozgás érzékelésének
egyidejűsége (érzékeli a mozgást, és látja, hogy keze-lába elmozdul) lassan-ként hozzásegíti, hogy testrészeit a külső tárgyaktól megkülönböztesse. Idővel a különböző mozgásokat már szándékosan próbálja előidézni. Miután a gyermek az egyes testrészeket már felismeri és tudja, hogy azok az övéi, ezek még nem állnak össze testi énjének egészévé. Sok gyakorlás, tapasztalat, tükör előtti mozgás – ez utóbbi nem elengedhetetlen, hiszen tömegével nőnek fel úgy gyerekek, hogy nem ismerik a tükröt – következtében alakul ki a test-én.
2. Különálló létének tudata
Mint ahogy a test-én kezdetben egybefolyik a külső világ tárgyaival, a gyermek „én”-jének, különálló létének tudata is lassú fejlődés eredménye. Ennek az egybefolyásnak reális alapja van, hiszen a csecsemő teljes életközössége – szimbiózisa – anyjával a megszületése után is folytatódik (szükségleteinek kielégítése, táplálék, testhelyzet-változtatás, teljesen az anyjától függ), sőt emellett fokozatosan érzelmi szimbiózis is kialakul. Lassan a kapcsolatok szélesebb köre jön létre, a környezet egyes személyei elkülönülnek, de a saját személy és a „másik” még nem válik el élesen. Az elkülönülés kialakulásában erős hatása van a gyermek nevének, megszólításának. Az „én” névmás használata ugyan jelzi az éntudat jelenlétét, de hiánya nem jelenti feltétlenül annak hiányát. Az éntudat kialakulásában segít a gyerek helye a családban. ő a legnagyobb vagy legkisebb gyerek; a „jó gyerek”; a „jókedvű gyerek”, a „csibész”. Fontos tényező az éntudat kialakulásában a múlt, az én folyamatossága. „Én vagyok” mindaz, amit magam éltem át, akivel ezek és ezek a dolgok történtek, aki körül ezek és ezek a személyek élnek, akinek a kiskoráról
ezt és ezt mesélik. Befolyásolja az éntudatot az is, hogy környezete a gyermeket milyennek látja, milyen szerepet juttat neki. A gyermek ilyenkor a kívülálló szemével látja magát.
3. Az éntudat megnyilvánulása
A saját tulajdon kiemelése: 2–3 éves gyerekeknél állandó konfliktusok forrása a tulajdonért való harc. Nem egyszerű birtoklási vágyról van szó, hiszen adott tárgynak ugyanolyannal való helyettesítése sokszor nem megoldás, mivel a gyermek az övéhez ragaszkodik. Jó éntudat és beszédfejlődés esetén ennek hangot is ad: „Ez az enyém”. Bühler az éntudat első megnyilatkozását a tudatos választásban látja. Általában egyéves kora körül a gyerek az elé tett tárgyakból már nemcsak a keze ügyébe kerülőt választja ki, hanem választásában szándékosság, következetesség mutatkozik. Két-három évesnél e választásnak már kifejezett akarati jellege van (jó éntudatfejlődés esetén). Az éntudat fejlettségének könnyen észrevehető megnyilvánulása az a mód, ahogy a gyermek önállóságát élvezi és követeli: „én is tudom”, „egyedül akarom”. A kialakuló éntudat „legforradalmibb”, a felnőttet a legtöbb probléma elé állító megnyilatkozása a gyermek dacossága, a dackorszak. (Erről később még lesz szó.) A felnőtt éntudatában benne foglaltatik az a kép is, amilyennek tudni szeretné magát, azok a szokásbeli és erkölcsi követelések, amelyek ilyen és ilyen viselkedésre, ilyen és ilyen cselekedetre késztetik. Ezeknek, az éntudat szerves részét képező követeléseknek is megvan a maguk fejlődése. A gyermek a szülők vagy szülőhelyettesek – nevelők – utasításai szerint viselkedik, mert fél szeretetük elvesztésétől. Később mintegy magába olvasztja a hallott követeléseket, annyira magáévá teszi őket, annyira eggyé válik velük, hogy végül már nem is ismeri eredetüket. Így tesz, mert nem tehet másként, mert ha másként
tesz, lelkiismeret-furdalást érez. Az én elé állított követelések rendszerébe belefolynak a kulturális és társadalmi hatások is. Az éntudat zavarai rendkívül széles skálán mozognak, a súlyos elmebetegségektől (a beteg idegennek, megnagyobbodottnak érzi egy-egy testrészét; vagy az én elidegenedése, hasadása) az enyhébb neurotikus tünetekig. Mikor csak érzelmi, magatartásbeli hiányosságokat észlelünk, ritkán gondolunk arra, hogy esetleg az éntudat zavara áll a háttérben.
Intézeti körülmények között sokszor előfordul érzelmi elsivárosodás, de tudnunk kell, hogy van akarati elsivárosodás is, ami a gyenge éntudattal függ össze. Ennek következménye lehet a későbbiekben a bizonytalanság, közöny, befolyásolhatóság, sodorhatóság. Sok elhibázott pályaválasztásnak, párválasztásnak itt kell keresni a gyökerét.
4. Az éntudat kialakulását veszélyezteto körülmények
Az élet folyamatosságának hiánya (változó otthon, változó nevelők, nincs múlt).
Az élettörténet egysége megszakad, és könnyen megszakad az én azonosságának az érzése is. A gyermek új nevelői szemében mást és mást jelent. Esetleg a gyerek valamelyik tulajdonsága, megnyilvánulása az egyik nevelő szemében pozitívnak hat, míg a másik nevelő vagy nevelőszülő szemében negatívnak. (Például az egyik nevelő a „belevaló”, talpraesettebb gyerekeket kedveli és ezt a viselkedést erősíti meg, míg a másik a csendesebbeket, a visszahúzódóbbakat fogadja el jobban.) Az új otthonban semmit vagy majdnem semmit sem tudnak a gyermek múltjáról, szokásairól, érzelemvilágáról. Még az is előfordul, hogy a gyermek nevét is megváltoztatják, akár mert idegenkednek az eredeti névtől (például József Attilát Öcsödön Pistának hívták), akár mert másfajta becézést találnak ki (például András, Andris, Bandi).
