Friss tételek

A taoizmus [filozófia]

Bevezetés

A világ népei ősidők óta kutatják a lét nagy kérdéseit, magyarázatot keresve az élet értelmére, keletkezésre és elmúlásra. Voltak vallási alapú magyarázatok - a Föld "teremtése", tudományos magyarázatok - ősrobbanás, és filozofikus megközelítések, mint például a Tao, miszerint minden öröktől fogva létezik és örökké létezni fog. A világ egy nagy, szüntelen körforgás.

A mai európai ember számára, így számomra is az utóbbi, filozofikus indoklás a leginkább hihetetlen, hiszen elképzelni sem tudom, mit jelenthet öröktől fogva létezni. Épp emiatt a valószínűtlenség miatt kezdett foglalkoztatni ez a megközelítés. Kíváncsiságom hajtott, vajon meg tudnak-e győzni a téma kutatói és mesterei a taoizmus igazságáról. Érdeklődésemet másfelől egy remek könyv, a Micimackó és a Tao keltette fel a kínai filozófia iránt. Úgy véltem, ha olyan könnyed témával magyarázni lehet ezt a felfogást, mint egy mese és annak főhőse, akkor biztos nem is annyira megközelíthetetlen, mint eddig gondoltam.

Sok ezer évvel ezelőtt az ember összhangban élt a természet többi teremtményével. Annak a valaminek a segítségével, amit ma telepátiának nevezünk, el tudott beszélgetni az állatokkal, a növényekkel és az összes többi teremtménnyel. A Föld angyalaival és a természet szellemeivel megosztoztak a világ iránt érzett felelősségben. A Föld légköre egészen más volt, mint manapság. A növényzet dús volt, több volt a csapadék. Az ember diétás kosztot evett és nem kellett agyonhajszolnia magát. Az ember békességben élt önmagával és az összes többi teremtménnyel, akiket mestereinek és barátainak tekintett.

De az ember egója lassacskán dagadni kezdett és mindinkább önmagát helyezte előtérbe. Végül odáig jutott, hogy magára maradt, és idegennek érezte magát a világban, nem volt többé boldog. Azzal kísérletezett hát, hogy egyedül csikarja ki a Föld jótéteményeit. A növények ettől lassacskán összeaszalódtak és elpusztultak. Megjelentek a sivatagok. Az ember élettartama is rövidebb lett, járványok ütötték fel a fejüket és egyre csak terjedtek. Egyre kevesebb lett az ehető növény, az ember elkezdte leöldösni és felfalni barátait, az állatokat. Azok egyre ijedősebbé váltak.

Ahogyan az ember mindinkább befolyásolta és bántalmazta a Földet, ahogyan a társadalma és lelkivilága kizárólagosan az emberi nemre szűkült, úgy lett egyre erőszakosabb a saját fajtájával is. Az emberek már egymást is öldösték és leigázták. Akik máshogyan néztek ki, másképp beszéltek és gondolkodtak, arra kényszeríttette, hogy hódoljanak meg neki. Sajnos ez még a mai, civilizáltnak nevezett társadalmunkban is megtalálható, az úgy nevezett fajgyűlölet.

Nagyon siralmassá vált az emberiség élete, ezért úgy két-háromezer évvel ezelőtt tökéletes lelkek születtek emberi alakban, és hirdetni kezdték azokat az igazságokat, amelyek már rég feledésbe merültek. De az emberiség akkorra már annyira megosztottá vált, és annyira érzéketlen lett a világegyetem törvényei iránt, hogy ezeket az igazságokat csak részben értette meg. Telt-múlt az idő és a tökéletes lelkek tanításait sorra megváltoztatták azok az emberi szervezetek, amelyek a nyomdokukba léptek. Valami azért a "különválás" előtti tudásból, hitből és gyakorlatból megmaradt. Tibetben a kommunista uralom kezdetéig a tibeti buddhizmus megőrizte az ősi utakat, valamint számos olyan titkot és gyakorlatot, amely évezredekkel megelőzte a buddhizmust. Ezek Japánban is fellelhetők a sintoizmus népi vallásának némely szertartásában. Kínában végigvonul a taoizmuson és mind a mai napig folytatódik.

A taoizmus története

A kibontakozó Kínai Univerzalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e. hatodik században. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt. A tan legfontosabb összefoglalása pedig a "Tao te king" (Könyv a Világtörvényről és hatásáról) című munkában maradt az utókorra.

A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ősoka. A taoizmus a hosszú élet filozófiája. A létezésnek egy útja, amely harmóniában van a Tao-val, amelynek lényege a természet munkálkodásában látható. Akár filozófiának nevezzük a taoizmust, akár vallásnak, akár egyiknek sem, egyetlen nyugati eszmével vagy filozófiával sem lehet összehasonlítani.

A taoizmust az egyén és a világ kapcsolata foglalkoztatja, a taoistákat főként a tudományok, a művészetek és a lelki élet érdeklik. Alapvető elveik a természetes egyszerűség, az erőlködés nélküli cselekvés és az együttérzés. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére.

A "titkos" taoista tanok vallássá szerveződése fokozatosan ment végbe. Az i.sz. második században taoista meseterek összeállították a Magasztos Béke szent könyvét (Taj-ping king), aminek alapján Csang Csiao megalapította a Magasztos Béke Tana nevű vallási mozgalmat, melynek hatalmas tömegek lettek követői. A vallássá alakulás következő állomásaként ez az irányzat egyesült az Öt Mérő Rizs Tana (Vu-tou-mi-tao) taoista irányzattal, amelyet a nagy taoista mágus, Csang Tao-ling alapított, és unokája Csang Lu, az Ég helytartója, a Mennyei mester (tien-si), a "taoista pápa" által lett egy hatalmas mozgalommá és vallási szervezetté.

A Mennyei mester "trónja" kétezer éven keresztül öröklődött át, s bár 1927-ben a kínai kommunisták alakulatai megpróbálták felszámolni a taoista vallást, s ki is szorították Kínából, de megszüntetni nem tudták. Az 1984-ben született 63. Mennyei mester 1949. decemberében Tajvan szigetére szökött, ahol kijelölte utódját, a 64. Mennyei mestert, aki a mai napig a taoista egyház feje.

A Tao alapelvei

A taoizmus a harmónia, az ellentétek közötti egyensúly. Természeti nép lévén, a kínaiak megfigyeléseikre alapozták magyarázataikat, úgy próbálták megérteni a körülöttük lévő világot.

Alapelveik:

1.Az ellentétek, két pólus, pozitív és negatív, jin/jang

Az ember ha lenéz, talpa alatt mérhető, fogható, tapintható, konkrét dolgot érzékel, amelynek tartalma, mennyisége van. Ha viszont felnéz, a mérhetetlent, a megfoghatatlant, az elvontat látja, amelynek szellem s minősége van. Az ember a kettő között, a két régió határán él. Érzékelték tehát az élet ellentétes hatásait -fent és lent, éjjel és nappal, sötét és világos, hideg és meleg, aktív és passzív, pozitív és negatív. Jin és Jang. Megfigyelték, hogy a Földön és azon túl minden ciklusokban mozog. Egy év alatt a nyár (csúcspont), ősz (hanyatlás), tél (mélypont), tavasz (megújulás). Egy emberöltő alatt a felnőttkor (tetőpont), az öregedés (hanyatlás), a halál (mélypont) és a születés (megújulás). Vagy egy napon belül a dél, az alkony, az éjfél, a hajnal. Különböző, váltakozó ritmusokban mozog minden, például a női szervezet, a szív, illetve a sejtjeink, amelyek rezegnek. Egészség csak akkor létezhet, ha egyensúly áll fenn az ellentétes erők között, s zavartalan a ritmikus hullámzás.

2.Az öt elem = az öt funkció

A tűz-föld-fém-víz-fa felosztás vonatkozik a szervezetünkre is, hiszen mi is része vagyunk a világegyetemnek.

-enni kell - gyomor, lép (emésztőrendszer) =föld funkció;

-inni kell - vese (keringési rendszer) = víz funkció;

-lélegezni kell - tüdő (légzőrendszer) = fém funkció;

-védekezni kell - máj (immunrendszer) = fa funkció;

-irányítani kell - szív (hormonrendszer) = tűz funkció.

Ha az egyik nem egészen jól működik, azt a szervezet automatikusan kiigazítja -feltéve, hogy az erre szóló parancs eljut a legyengült rendszerhez a test belső kommunikációs csatornáin, a meridiánokon keresztül, s szabadon áramlik a szervezetben a "csi". Egészséges szervezetben a szervrendszerek beszélgetnek, kommunikálnak egymással.

3.Az ősenergia, a "csi"

Az élő, egészséges szervezetben keringő "csi" két fő forrásból kerül bele a szervezetünkbe:

-a mennyországból, felülről - metafizikus mód, minőségi energia, mérhetetlen

-a Földről - levegő, étel, ital, illetve fények, hangok, érzelmek formájában.

Két fő csatorna létezik:

-jin-csatorna - fékező energia (pihenés, megnyugvás)

-jang-csatorna - mozgató energia (indítás, hajtás, cselekvés)

Lényeg a kettő közötti egyensúly - aktív/passzív, be/ki, tisztít/táplál. Különböző kínai füvek, illetve ezek keverékei, tisztítják, illetve táplálják a szervezetet és annak különböző funkcióit abból a célból, hogy beállítsák az egyensúlyt, a harmóniát a szervezetben.

Jin-jang szimbólum

A jin-jang kör (taj-ki) elsődleges jelképe a taoista vallásnak és filozófiának Jelentős szerepet játszik a konfucianizmus bizonyos irányzataiban is. A tao szerint a világegyetemben mindent két ellentétes erő hoz létre és irányít. A taoisták egyszerre tekintik hím- és nőneműnek a Mennyei Hatalmat, amit a taoista T'ai Csie egy görbe vonallal sötét és világos részre osztott körrel szimbolizál. A jin a negatív és passzív erő, amelyet as nőelvet jelképező fekete szín ábrázol; a jang pedig a pozitív és aktív erő, amelyet a férfiasság fehér színe jelez. A jin szimbolizálja a lelket, a nedvességet, a hideget, az éjszakát, a Holdat, a sötétséget, a földet, és a megszakított vonalhoz társítható. A jang a szellem, a fény, a nappal, a Nap, az ég, a teremtés, a dominancia jelképe, és a folyamatos vonal társul hozzá. A jin és a jang hatása megtapasztalható az évszakok váltakozásában, és voltaképpen a természet rendjének egészében. Harmónia csak akkor jöhet létre, ha a két erő egyensúlya tökéletes. A jin-jang kör ezt az elgondolást jelképezi. A részeket dinamizmusra utaló hullámvonal választja el. Mindkét rész tartalmaz egy pontot a másik színből, jelezve, hogy férfielv és nőelv önmagában nem, csakis kölcsönhatásukban létezik.

"Akiben a férfias erő mellett nőies szelídség van, az a birodalom mintaképe. Aki a birodalom mintaképe, mindig megmarad az erény mellett és hasonlatos lesz az újszülötthöz."1

A taoizmus mesterei

A taoizmust klasszikus értelemben három ember tanításának tulajdonítják. Első pátriárkája, Lao-ce (i.e. 570-490), aki Csou fővárosának, Lo-nak levéltári alkalmazottja, történetíró és filozófus volt. Életének nagy részét magányban töltötte, majd 81 éves korában Nyugatra, a Tibettel határos Kun-lun hegységbe távozott. Bármennyire is szerette önmagát az ismeretlenségben taratani, a Han-ku-i hegyszorosban lévő határkapu felügyelője, Jin Hsi felismerte a Mestert: "Te távozol, és nem láthatunk többé. Hadd ragaszkodjam hát ahhoz, hogy előbb egy könyvet állíts össze nekem." Kérésére Lao-ce összefoglalja a taoizmus lényegét, lediktálja 81 fejezetből és több mint ötezer jelből álló tanítását, majd eltűnik a hegyekben. Többé nem látták, bár a taoisták szerint ma is ott él valahol fenn a csúcsok közelében.

A 81 versből álló tanítást a hegyszoros őre lejegyezte és Öreg Mester vagy Öreg Gyerek (Lao-ce) címmel az utókorra hagyta. Ez a két fejezetből álló szöveg kapta később az Öreg mesternek a Tao-ról és a Te-ről szóló tanítása (Tao-te-king) címet- Magyarul is megjelent több fordítása.

Lao-ce életéről nagyon keveset tudni, mert nagyon szerette a homályt, és szándékosan eltűntette élete minden nyomát. S ez lesz a jellemző Lao-ce minden követőjére, mert a bölcs ember "elrejti valódi lényét", "nem hagy nyomot maga után". A beavatott "hímzett selyemruhája fölött egyszerű vászonruhát visel", a Tao-hoz igazodik, nem a világhoz. "Végtelenül kicsiny abban, ami által még emberi, végtelenül nagy abban, ami által egy az éggel", és - ahogy Ji King mondja róla - "az általa létrehozott változások világosan láthatók, mint a tigris csíkjai". A valódi ember "nem ismeri sem az élet szeretetét, sem a halál gyűlöletét: az életbe belépés nem szerez örömet neki, az elmenetel nem kelt benne semminemű ellenállást". "A Tao-hoz igazodik tervkészítés nélkül". A bölcs másik típusa az uralkodó, "aki nem mozog", és aki az ég és föld közötti kapcsolatot fenntartja.

" A bölcs a maga tökéletességét tökéletlenségnek tartja. Ezáltal lesz maradandó az ő hatása. A bölcs a maga teljességét ürességnek tartja. Ezáltal kifogyhatatlan lesz az ő tevékenysége. A bölcs a maga egyenességét görbeségnek, okosságát balgaságnak, kiváló szónoki képességét dadogásnak tartja. ... Akiben lelki tisztaság és béke van, az a világ példaképe." 2

A második tanító Csuang-ce, aki számos mű szerzője, és a hadviselés állapotának időszaka alatt, nagyjából kétezer éve író- és filozófus iskolát alapított.

A taoizmus harmadik ősguruja Lie-ce, a félig-meddig legendás Sárga Császár, aki négyezer ötszáz évvel ezelőtt uralkodott, és akinek a nevéhez a legkülönfélébb meditatív, alkímiai és orvosi alapelvek és gyakorlatok fűződnek.

E három ember inkább a taoista gondolkodásmód nagy szervező egyénisége és kommunikátora volt, semmint az alapítója. Ugyanis a taoizmus jóval e három ember születése előtt már elkezdődött.

A Nyolc Halhatatlan

Az idők során a taoizmus két szinten bontakozott ki. A "filozofikus" vagy "metafizikus" taoizmus, tulajdonképpen a taoista ezotéria, amely születéssel (mint például Lao-ce esetében, akinél ezt jelezte, hogy - a legenda szerint - fehér hajjal született) vagy beavatás útján adódott át, taoista mágusok és "repülő" halhatatlanok sora adta tovább a Tao bölcsességét. A másik szint a "vallásos" taoizmus, az exotéria, s ennek vallási panteonjában ott találjuk a mágusok és a halhatatlanok sorát. Legendáik hasonlóak az indiai sziddhák legendáihoz, ugyanolyan "üdvtörténetek", a halhatatlanná válásuk történeteit mesélik el.

A Nyolc Halhatatlan a Boldogok Szigetén lakik, ábrázolásokon együtt láthatók egy teraszon, amint a daruháton érkező Sou-hszinget, az Öröklét istenét, vagy más halhatatlant fogadnak. A nyolc közül az első Csung-li Csüan, a Han-korban (i.e. 206 - i.sz. 200) híres és győzedelmes hadvezér volt, de súlyos vereségeket szenvedett a tibetiek ellen vívott csatában. Kétségbeesésében a hegyekbe ment, ahol egy taoista remete avatta be a halhatatlanság titkába. Kiváló alkimista lett, aki a higanyt és az ólmot "sárga és fehér ezüstté" tudta változtatni és birtokában volt a "bölcsek köve".

A második Csang Kuo-lao - a legendák szerint - eredetileg denevér volt, amely emberré változott. Tény, hogy senki sem látta őt fiatalon, több száz éves korában találkoztak vele először. Egy bambuszcsőben hordozta a "kibontható" fehér szőrű varázserejű szamarát. Több ízben "meghalt", majd miután elsiratták, feltámadt.

A harmadik halhatatlan Lü Tung-pin, szintén a hegyen találkozott egy taoista remetével, aki beavatta a titokba. Varázserejű kardjával sárkányokat és tigriseket győzött le, s számos nagy hőstette vitt végbe. Ugyanakkor olyan kedves történetek is megmaradtak óla, mint például az, hogy egyszer egy fogadóban fizetés helyett darvakat festett a falra, ezek sok látogatót vonzottak oda, de amikor az adósság ez által törlesztődött, a darvak életre keltek és elszálltak.

A negyedik Li Tie-kuaj, a Vasbotos Li, akinek fura külsejét a köbvetkező legenda meséli el. Amikor Li elindult, hogy találkozzon Lao-ce-vel, s mesterével egy utazást tegyenek az égben, megszabadult a testétől, levette ezt a külső burkot, s egyik tanítványára bízta. "Ha hét nap múlva sem térnék vissza, égesd el a testemet" - búcsúzott el a diákjától.

Hat napon át engedelmesen várta a tanítvány a mesterét, de a hetedik napon váratlanul hírül hozták neki, hogy anyja súlyosan megbetegedett. Tisztelettudó fiúként nem habozott, hazaindult, de előbb elégette mestere testét, még a kitűzött idő előtt. Az égből visszatért Li csak egy maréknyi hamut talált. Lelkének némi töprengés után bele kellett költöznie egy éppen akkor meghalt sánta koldus testébe. Íme ezért sántít a halhatatlan Li, s ezért ábrázolják mindig egy vasból készült bottal.

Az ötödik halhatatlan Han Hsziang-ce alkimista, aki az első két halhatatlan tanítvány volt.

A hatodik Cao Kuo-csiu, egy császárné öccse volt, aki a császári udvarnál intrikákkal töltött évek után erdőbe vonult és remete lett. Itt találkozott az első két halhatatlannal, akik maguk közé fogadták.

A hetedik, a "tantrikus" taoista, Lan Cej-ho olt, a bolondos félkegyelmű kínai típusa. A piacokon járkált és rögtönzött dalokat énekelt. Gyakran látták részegen és állandó nevetség tárgya volt, ám kedvessége és jósága miatt mégis mindenki szerette és tisztelte. Lányos kinézetét és fiatalságát öreg korára is megőrizte és látták a felhők hátán repülni.

A nyolcadik halhatatlan egy leány lett, Ho Hszien-ku, aki életében nem fogyasztott földi ételeket és magányban töltötte napjait. Nagy jós hírében állt, őt szintén látták egy felhőn repülni.

A vallásos taoizmusban templomokat emeltek és kultuszokat alapítottak a nyolc halhatatlan tiszteletére, legendájukat a régi Kínában szinte mindenki ismerte.

Vej-vu-vej

A Tao-hoz való igazodás alapvető attitűd, amely a nem-cselekvő cselekvésben (vej-vu-vej), az "égi elrendelés" aktív befogadásában valósul meg. "Hagyd, hogy minden magától alakuljon" - mondja Csuang-ce, mert még az ég is a Tao-t követi. Ha összhangba kerülünk belső tulajdonságainkkal, és a természeti törvényekkel, akkor elértük a Vu-vejt. Ilyenkor közös nevezőre kerülünk a természet rendjével, és a legkisebb erőkifejtéssel ügyködünk az alapelven. Ha a való világ ezt követi, akkor nem hibázhat. Hibákat csak emberek követnek el.

Ez a taoista beállítottság összecseng az indiai sziddhák természetes és spontán (szahadzsa) útjával, mindkettő "hagyja a dolgokat a saját útján menni", miáltal nem a szokások vagy egy individuális rendező elv érvényesül, hanem a Tao: "Csendben ül, semmit nem tesz, tavaszok jönnek, és a füvek önmaguktól növekednek". Ez a látszólagos nem cselekvés azonban belső aktivitás takar, olyan aktivitást, amely nem a világ dolgaira és folyamataira, hanem a szellemi útra, a legfőbb elvre, az egyetemes törvényre, azaz a Tao-ra irányul.

A Vu-vej állapot kifejleszti azt a képességet, mellyel örülni tudunk az egyszerűségnek és a nyugalomnak, a természetnek és a tisztaságnak. Ebből viszont egyenesen következik az a képesség, hogy spontán csináljuk és csináltassuk a dolgokat.

"Aki a világi tudományokba elmerül, az napról-napra több vágy rabja lesz. Aki a Tao-ban merül el, annak vágyai lelohadnak. Egész addig, míg eljut a Vu-Vej-hez, a Vu-Vej elvet követve, nem avatkozik a természet folyásába, és mégis minden magától rendben megy." 3

Konfúciusz úgy tanította, hogy "cselekedni kell a tudás és az erény birtokában". A taoisták nem-cselekvő cselekvése a tudás és az erény birtokában végrehajtott "befelé" fordulás, önmegismerés és önleigázás. A tiszta ész ereje leírhatatlan. De mindenki szert tehet rá, aki kellőképpen értékeli és kiaknázza a semmi értékét.

"A Tao szülte az egyet (csi), a z egy szülte a kettőt (jang-csi és jin-csi). A kettő szülte a hármat (Ég, Ember,Föld), és a három szülte az összes létezőt (a tízezer, azaz minden dolgot, van-vu)."4

Minden a Tao-ból származik és minden abba tér vissza, ám maga a Tao megnevezhetetlen és érzékszervekkel fel nem fogható. " A Tao örök és nincsen neve", és "a Tao, mely szavakkal kifejezhető, nem az örök Tao. A név, amelyet az ember ki tud fejezni, nem az örök név. A meg nem nevezhető Tao az égnek és földnek ősoka. A megnevezhető Tao minden teremtmény ősanyja. Már a régiek szerint: csak az állandó vágynélküliség állapota tesz képessé a fenséges titkok szemléletére. Ellenben, aki nem szabadul meg a vágyaktól, csak a külső jelenségeket szemlélheti. Ez a kettő tulajdonképpen eredetében egy. Csak a nevük különböző. Ez az egység a nagy titokzatosság, titkok titka. Minden titok megnyilvánulásának kapuja." 5

Mindazonáltal a Tao jelentései a következők lehetnek: 1. Az Út, amin a világmindenség mozog, ugyanakkor az Út, ami önmagába vezet, és amit az embernek be kell járni, azaz szellemi Úton lenni. 2. A megnevezhetetlen Elv, a Nagy Egy vagy a Nagy Ok (taj-csi). 3. A Tan (dharma), vagy törvény, a mindenség legbensőbb törvénye, amihez ha igazodik az ember, akkor a halhatatlanságot is elérheti még ebben a testben. A pecsétírásos ősi forma etimológiája alapján: Fej szerint haladni, vagyis az Értelem fényénél haladni, a Tan szerint élni.

A Tao a Nagy Világos energia (Tai-Jang-csi) é a Nagy Sötét energia (Tai-Jin-csi) áramlásából és ezek egyensúlyából áll. Az egyensúly megbomlásából jön létre a "tízezer dolog" (van-vu), azaz a létforgatag, az örvénylés, a szamszára világa. A taoista praxis ezért a világos és a sötét energia folytonos áramlásában és változásában megvalósított állandóságot, a poláris ellentétek játékában megvalósított középponti uralmat célozza meg.

"A Tao lény nélküli, mégis hatásában kifogyhatatlan. Az ő titokzatos mélysége minden dolgok forrása és teremtője, egyszerű, nem hivalkodó, láthatatlan örökkévaló némaság." 6

A Sárkány Útja

A taoizmust hagyományosan a Sárkány Útjának tartják - így a sárkány lett az átalakulás kínai szimbólum. A taoizmus az átváltozás útja - az az út, amelyen haladva valamely dolog valami mássá változhat.

Az bizonyos, hogy a taoistákat évszázadok óta a varázslókkal azonosítják nagyon gyakorlati formában, de mégiscsak varázslat. Két taoista átváltoztatás nagyon hasznosnak bizonyulhat bárki életében.

Az első a negatívum pozitívummá fordítása, a taoista harcművészet közismert elve. Minden felhasználható általa, ami csak az utunkba akad. Ha téglát vagdosnak valakihez, házat építhet belőle. Gyakran egyszerűen azzal is lehet változtatni valamilyen helyzeten, ha változtatunk a hozzáállásunkon. Ha feladjuk fontosságunk tudatának képzetét és arról való képzelgéseinket, hogy mi lehetne, akkor elősegítjük, hogy a dolgok olyanná váljanak, amilyenekre éppen szükségünk van. Ugyanilyen úton az ember negatív jellemvonásai is átalakítható.

"Cselekedjél a természet rendje szerint, sohase erőszakold a dolgokat, ne keresd a túlzott élvezeteket, lásd meg a nagyot a kicsiben, lásd meg a sokat a kevésben, a rosszat is jóval viszonozd"7

A második "varázslat" a pozitívum pozitívumot vonz. Ennek alapvető példája a taoista orvoslás alapelve, amely szerint az egészség titka az egészségben rejlik. Ezért a taoisták az egészség és a hosszú élet elvét tanulmányozzák, és ezzel együttműködve dolgoznak.

A gyermeki tisztaság

Gyermekkorban bár "ügyefogyottak" vagyunk, de mindennek teljes tudatában örülünk a körülöttünk lévő világnak. Aztán kamaszkorban még mindig éppoly tehetetlenek vagyunk, de megpróbálunk végre függetlennek tűnni. Ha ebből a szakaszból is kinőttünk, felnőtté válunk. De a fejlődés legmagasabb foka nem a felnőtt ember. A ciklus végén ott áll a független, világos gondolkozású, mindent látó gyermek. Ennek a szintnek bölcsesség a neve. A bölcsek mindent tudó gyermekek. Agyukból kiürítenek minden megtanult kicsinységet, és megtöltik a nagy semmi bölcsességével, mely a Mindenség Útja.

Nem véletlen talán, hogy a kínai nyelvben használt -ce, azaz mester képző másik jelentése gyermek. Tehát a gyermeki gondolkodásúak válhatnak igazi mesterekké.

"Akiben az erény teljessége van, hasonlatos az újszülött gyermekhez. A gyermek semmit sem tud a mérges kígyóról, sem a vadállatról, sem a ragadozó madárról. A gyermek nem ismeri a veszélyt. Csontjai gyengék, vágya erőtlen mégis erősen tud markolni. Egész nap kiabál, hangja mégsem rekedt, mert testében tökéletes a belső összhang. Aki az éggel való összhangzatot ismeri, az örökké él. Aki az örökkévalót megismeri, az bölcs. Aki magában az erényt gyarapítja, az boldog. Aki a szív vágyait a lelkierőnek aláveti, az erős. Ha a teremtmények kifejlődtek, akkor öregedni kezdenek. Az öregség már Tao nélkül való állapot. Ami Tao nélkül való, az közel van a véghez."8

Utóhang

Az élet mesterei ismerik az Utat, hallgatnak a belső hangra, a bölcsesség és egyszerűég hangjára, mely ítél az okosság felett, és tudásban a tudás felett áll. Ez a hang nem csupán kevés kiválasztott ereje és magántulajdona - ez mindenkinek megadatott.

Bár a bevezetésben említettem, hogy a keleti gondolkodásmód meglehetősen távol áll a nyugati civilizációtól, megfigyelhető a taoizmus, illetve buddhizmus egyre nagyobb méretű térhódítása a robbanásszerűen iparosodó nyugati országokban is. Hogy ez mivel magyarázható? Most, amikor az ember már bármilyen anyagi dolgot megszerezhet magának, már az egész Földet az uralma alá vette, mégsem boldog. A napjai rohanásból, aggodalmaskodásból állnak, ha gazdag azért, ha kevésbé gazdag, akkor azért. Aki úgy érzi, hogy már semmilyen anyagi dolog nem teszi őt boldoggá, elgondolkozik rajta, hogy akkor vajon mi jelenheti az igazi boldogságot. Míg szegény az ember azt hiszi, ha mindene meglesz boldog is lesz, de ez nem így van. Talán éppen a nincstelenség, az egyszerűség boldogít. Ezt tanítja a taoizmus is. Ha már az anyagiasság "nem jött be" az embernek, reméli, hogy a másik végletben megtalálhatja a boldogságot, a teljes nyugalmat és a harmóniát.

" Az őszinte szó nem mindig kellemes. A kellemesen hangzó beszéd nem mindig őszinte. A Tao-t követő ember nem vitatkozik. Aki vitatkozik, az nem Tao-követő. A Tao-követő nem tudálékos. Aki tudálékos, az nem ismeri a Tao-t. A bölcs ember nem gyűjt kincseket. Minél többet tesz másokért, annál többje van neki. Minél többet ad másoknak, annál gazdagabb. Az ég törvénye az, hogy áld, anélkül, hogy ártana. A bölcs ember törvénye az, hogy a természet rendje szerint él és cselekszik."9

Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates