Discuss the exposition of The Glass Menagerie.

Gregory Takács Hour 3. 8/24/2000


The exposition is the beginning of the story, where the author introduces the main characters, the setting, and the mood. It begins from the first word of the story, and ends, where the complication begins.
The author introduces us the Wingfield apartment, which is in the rear of the building and enters by a fire escape. We can feel that the family is not very rich, and they are trapped in this situation. They are the lower- middle class of the population, so they cannot afford to own a house. We can feel the desperation.
The mood of the scene is unrealistic and sentimental because it is a memory. At the beginning of the story, Tom tells to the audience, that he will tell a story, what we will not believe. The story is in the past - the author uses the method of flashback to introduce the play.
The play begins with Tom's speech. Tom is the narrator of the play, and also one of the characters. At the beginning of the story, we can feel that Tom is impatient with his mother, because she gives instructions to him. He does not feel very well in this trapped situation, and we can feel that he does not like living with his mother and sister, but he cannot do anything else, he has to stay with them. He doesn't like his mothers story about her gentleman callers, because he heard it so many times that he is fed up with it, he says: " I know what's coming…" Tom is also responsible for the money - he is the only, who can earn in the family. He works in a warehouse, and that's not the kind of live, what he really wants to live.
Tom is the opposite of his sister Laura, who is very shy and quiet girl. She does not want to say anything bad to her mother. She is a little bit handicapped. She never had a gentleman caller, and Amanda is worried about that. Her mother thinks that she attends a college, but his is not true, and this is the point where the real conflict starts.
I think the main character of the play is Amanda - the mother. She appears in every scene. She tries to control her children, and that is what Tom does not like, but it seems that he never told this to Amanda. Amanda always wants the best for her children, but it seems that sometimes she goes on their nerves.
The narrator tells to the audience, that there are other two characters in the play:
A gentleman caller, who appears only at the end of the story and he is the most realistic character, and the "father" who never appears, he exists only as a "picture on the wall."

Conditional structures

1st conditional:
If + Present tense, ... will/won't ...
- We use the first conditional to talk about things that we think might happen in the future.
- E.g.: If I find your watch, I will tell you.
(You've lost your watch, and I'll look for it - perhaps I'll find it)
2nd conditional:
If + Past tense, ... would/wouldn't ...
- We use the second conditional to imagine unreal things in the present:
a) We use it to imagine things that we don't expect to happen
e.g.: If I found a watch in the street, I'd (= I would) take it to the police.
(No-one has really lost a watch - I'm just imagining the situation)
b) We use it to imagine things that can't be true
e.g.: If I lived in Hawaii, I'd go swimming every morning.
(I don't live in Hawaii - I'm just imagining it)
- In second conditionals, we can use were instead of was. This is used in a more formal style, and also in the phrase If I were you:
e.g.: If I were you, I'd see a doctor.
3rd conditional:
If + past perfect tense, ... would/wouldn't have (done)
- We use the third conditional to imagine unreal things in the past
- E.g.: If I'd known (=had known) you were alone, I would have visited you.
(Unfortunately I didn't know, so I didn't visit you.)
- E.g.: I would have been upset if they hadn't invited me to the party.
(In fact they did invite me, so it was all right.)
Mixed conditional:
- We can mix second and third conditionals in one sentence. One part can refer to the present (second conditional) and one part can refer to the past (third conditional)
- E.g.: If I'd (= I had) remembered to buy some petrol, we'd (= we would) be home by now.
(You didn't remember, so we are not home now.)

9. Short History of the Northern Irish Problem

The possible roots of the problem are the religious struggle between Catholicism and Protestantism; the internal colonial struggle between the native majority which have discovered nationalism and want independence and a settler minority who want to maintain the power and privileges enjoyed under the colonial system of exploitation; and the class struggle.
In the 12th century Ireland was colonised and the sovereign of Ireland was the Protestant King of England but the Reformation did still not affect the Irish Catholicism. In the 16th – 17th century large number of Protestant settlers migrated to Ireland from Great Britain they settled in the northern part. In 1641 there was a revolt by the native Irish against the Prot. settlers and the Eng. Gov. called the ‘Ulster Rising’. The rebellion increased anti-Catholic feelings in England and moreover after the Civil War Cromwell's army took revenge on the Irish. The Restoration in 1660 strengthened Ireland in its Catholicism, an Irish army formed entirely of Catholics and all Protestants officials were thrown out of office. In 1688-89 there was the Glorious Revolution James II fled to Ireland and put up resistance to William of Orange. The Protestants defeated the Catholics at Boyne. This event is still celebrated and this victory also ensured the supremacy of the Protestant religion in Britain. Between 1680 and 1800 Ireland was ruled by its Protestant minority. ‘Penal Laws’ were brought against Catholics. In 1800 with the Act of Union Ireland was made an integral part of the UK.
In 1912 the Liberal Gov. introduced a Home Rule Bill to give internal self-government to the whole of Ireland under the control of an Irish gov. and Parliament in Dublin. The Ulster Protestants were unwilling to accept the rule by a Cath. regime, they claimed that the UK gov. had no right to place them under the rule of their historic enemies. The resolution of the problem had to be postponed because of the outbreak of WWI but frustrated Irish nationalists turned to extremes. The 1916 rebellion called ‘Eastern Rising’ was put down by Br. troops and 16 leaders were executed. In 1919 the general insurrection launched 2 years of civil war. In 1921 the Irish Free State was established containing 26 predominantly Cath. counties and 6 predominantly Prot. counties of Ulster remained a part of the UK. In NI there are two communities which are highly segregated. Protestants are very well organised, well financed, clear objective: to maintain the constitutional position of Ulster in the UK. (Pol. parties: DUP, UUP; paramilitary forces: LVU, UDA, UFF) Catholics are differing among themselves over tactics but agreed on the unity of Ireland is the only proper solution. (pol. parties: Sinn Fein, SDLP, The Workers Party, paramilitaries: 3 kind of IRA) In 1969 terrorist activity increased in NI. In 1972 as a result of the Bloody Sunday Br. gov. decided to introduce direct rule and suspended NI Parliament thus NI became controlled by the Secretary of State for Northern Ireland from London. The Anglo-Irish Agreement in 1985 was also a failure because of the Protestant opposition. In 1993 the Downing Street Declaration established a framework for peace negotiations, issued by Br. and Irish PM. In 1994 IRA made cease-fire and this was the real beginning of peace talks but in 1996 IRA ended it by bombing London’s Docklands district, then Sinn Fein started peace negotiations again in Belfast. In 1998 The Good Friday Agreement all major participants were ready to get rid of traditional attitudes, they accepted non-violence and the ‘consent principle’. In 1998 new Northern Ireland Assembly was set up. In 1999 NI Government was set up (including Sinn Fein), the power was passed from Westminster to Belfast. However there are many progress there is still no solution on decommissioning because of the continuous violence by the Real IRA.

8. The Question of Devolution of Scotland and Wales

Devolution is the transfer of power from central government to regional authorities.
Nowadays British State is under challenge. It is firstly because Britain is being absorbed into a larger unit with the implementation of the SEA (Single European Act 1987) and will be further integrated if the single currency the EU is accepted. Secondly UK might fall into smaller units because of the devolution of Scotland, Wales and NIreland.
Moreover there is a growing dislike of the habit of defining the population as ’English’, and Britain has also experienced territorial change. The question is that is the UK a unitary or is it a multinational federal body. The colonial domination of the Celtic periphery by the English core caused the integration of Wales (1536), Scotland (1707), Ireland (1800) into an England dominated Union
In Wales the core domination resulted in the decline of Welsh culture, especially the Welsh language. In the 13th century Wales was conquered and incorporated into a single administrative political system with England. In 1536 English administration was extended to Wales through legislation (Henry VIII.) and the official language became English. The cultural self-consciousness awakened in the 19th century that turned into a strong nationalistic movement. The Welsh culture is different from the English very much and this is expressed through religion and through politics by supporting the Liberal and the Labour Party. After 1945 the economic recession hit the coal mining in South Wales that is why mines had to be closed. This led to the loss of the close-knit valley communities and caused the feeling of a loss of identity and decline. Welsh nationalism has been kept alive up to the present by the Plaid Cymru (founded 1925), which has elected members to the British Parliament and kept pressure on the major parties to protect the special interests of Wales.
The question of language is a very important matter. Welsh language as a first language is in danger of dying out. Regarding the language the society is divided to three parts Welsh-speaking Wales, Radical Wales, English Wales. In 1979 the Welsh people voted down a Labour Party plan of devolution in Wales. The Conservative Party that was elected later dropped any further plans for a Welsh government. In 1997 the Labour Party came into power supporting the idea of devolution in Scotland and Wales. In a referendum held in September 1997 barely more than half of Welsh voters supported the creation of a Welsh assembly. Elections were held in May 1999, and the Welsh assembly convened in Cardiff. It gives Wales greater political independence from the British parliament. It has responsibilities for economic development, agriculture, education, local government, environment, industry, arts, culture and the Welsh language.
In Scotland the nationalism was much stronger. English never conquered Scotland. In 1603 Elizabeth I. died without a child thus the Scottish king James VI. inherited the throne of England. In 1707 Scotland became part of the United Kingdom of Great Britain. London had pol. and Edinburgh had economic reasons for the unification. Scottish parliament was suspended and Scotland was governed from Westminster. As a result of the industrialisation in the course of the 19th century Scotland became an industrial nation. With the decline of Britain as a world power in the second half of the 20th century, Scottish nationalism became a significant political force. The Scottish National Party (1928) became powerful especially after the discovery of North Sea oil in the 1960s. In 1979 the Labour Party plan of devolution in Scotland was voted down. In 1997 the Labour Party took control of the government, and could satisfy nationalist ambitions. A referendum was held in 1997 and more than 75% of the people of Scotland voted to create their own parliament. Election was held in May 1999 and the Scottish parliament convened.

7. Britain and Europe

At the end of the eighteenth century Napoleonic France drew Britain further into European politics than it had been, perhaps, since the hundred Years war. After the First World War it was natural that some Europeans should try to create a European union that would prevent a repetition of war. A few British people welcomed the idea. But when France proposed such an arrangement in 1930, one British spoke for the majority of the nation: ‘Our hearts are not in Europe.’ Since then Britain has found it difficult to move away from this point of view. After the second World War the value of European unity was a good deal clearer. In 1946 Churchill called for a ‘United States of Europe’, but it was already too late to prevent the division of Europe into two blocks. In 1949 Britain joined with other western European countries to form the council of Europe, ‘to achieve greater unity between members’, but it is doubtful how far this aim has been achieved. Indeed, eight years later in 1957, Britain refused to join the six other European countries in the creation of a European Common Market. Britain was unwilling to surrender any sovereignty or control over its own affairs, and it still felt responsibility towards its empire.

The real dismantling of the British empire took place in the twenty-five years following the Second World War and with the loss of empire went a loss of power and status. The good relations between Britain and the newly independent countries were established. As a result, the Commonwealth, composed of the countries that used to be part of the empire, has continued to hold annual meetings.

When the European Coal and Steel Community was formed in 1951, Britain thought it was an excellent idea, but nothing to do with Britain! As the empire disappeared, and the role of ‘the world’s policeman’ was taken over by the USA, the British government decided to ask for membership of the newly-formed European Community. First tired it in 1963 and again in 1967, the French President General de Gaulle refused to allow it. De Gaulle believed that Britain could not make up its mind whether its first loyalty, was to Europe or to the Untied States. Britain only became a member in 1973, after de Gaulle’s retirement. From the very start, the British attitude to membership has been ambiguous. On the one had, it is seen as an economic necessity and a political advantage. Britain realised that it had lost political power internationally, and because of a growing desire to play a greater part in European politics.

Although trade with Europe greatly increased, most British continued to feel that they had not had any economic benefit from Europe. Changes in European domestic policy, social policy or sovereignty arrangements tend to be seen in Britain as a threat. This feeling was strengthened by the way in which Prime Minister Margaret Thatcher argued for a better financial deal for Britain in the community’s affairs. She welcomed closer co-operation in the European Community but only if this did not mean any lessening of sovereignty. Under Thatcher, British foreign policy was more closely linked to that of the Untied States, particularly with regard to the Soviet Union.

Compared with its European neighbours, however, Britain was certainly doing less well. In 1964 only West Germany of the six European community countries produced more per head of population than Britain. Thirteen years later, however, in 1977, only Italy produced less. Britain eventually joined the EC hoping that it would be able to share the new European wealth. By 1987 this had not yet happened, and Britain has continued to slip behind most other European countries.

Throughout the 1980s and 1990s it has been Britain which has slowed down progress towards further European unity. This can be explained by the fact that views about Britain’s position in Europe cut across political party lines. There are people both for and against closer ties with Europe in both the main parties. As a result, ‘Europe’ has not been promoted as a subject for debate to the electorate. Even serious, so-called ‘quality’ British newspapers can sometimes get rather hysterical about the power of Brussels.

In 1990 John Major was elected as PM, he had a very successful European policy and adopted a more compromising attitude. The 1991 Maastricht treaty had a great influence over the shaping of Europe. The treaty became an important symbol of Britain’s restricted independence in the world. In 1996-97 the ‘Mad cow disease’ appeared, which meant a ban on British beef exports. Major vetoed EU decisions to obstruct policy making and some conservatives again considered that Britain might leave EU. The New Labour is accepting the social Charter, in principle they support the single currency, but will join EMU only if the economic benefits for Britain are clear.

6.Mass Media and Society

British people watch a lot of television and also said to be the world’s most dedicated home-video users. This does not mean that they’ve given up reading. In Britain more papers are sold than in any other country in the world. There are about 130 daily and Sunday papers, 1800 weekly papers in the country, and the number of periodicals is over 7000. Papers fall into two broad category.
1. One type is the popular press, the so-called tabloids. These ones have a tabloid format and they are half the size of the quality papers. They are full of large illustrations, bold captions and they have a sensational prose style. Their aim is mass entertainment and as a result of it their news content is minimal, gossips, emotions and scandal are emphasized. Because of their limited vocabulary, they can be read quickly. Sex and scandal sell them.
2. The other type is the quality press or the broadsheets. Their size is much larger and their news content is high. These papers deal with political and economic analysis and also social and culture issues.
The British press is controlled by a few large publishing groups like News International and Mirror Group Newspapers.
National papers are available in every part of the country on the same day including Sunday. Many of them are delivered to homes directly. The national press is rather London based. The circulation of the papers rose rapidly in the 20th century but fell with arrival of mass television broadcasting.
The first papers appeared in the 18th century: The Times (1785), The Observer (1791) and The Sunday Times (1822). These were all quality papers read by a small, educated London-based elite. Then in the 19th century the first national papers were published on Sundays. The News of the World (1843) and the People (1881) aimed the increasingly literate working class, The Daily Mail targeted the lower middle class and The Daily Mirror again aimed the working class.
The early 20th c. marked the arrival of the mass circulation papers. The success of the early popular press was partly due to the growing literacy and partly because of the increased political awareness. Morning Herald, Daily Express, Daily Mail, The Sun and the Mirror were created this time. Among the new newspapers, the most important is The Independent, which give a politically independent general outlook. Its two main competitors are The Times and The Guardian.
There are also regional papers in Britain: the Evening Standard is sold in the greater London area. Scottish papers are The Scotsman and The Glasgow Herald.
Besides the newspapers several periodicals and magazines can be found in the country. Weekly journals are New Statesman and Society, The Economist and the Spectator. The Times also publishes some weeklies, The Times Educational Supplement, the Higher Education Supplement and the Literary Supplement. Punch and Private Eye are humorous magazines.
Radio and television broadcasting is also very important for the British. National radio broadcasting started in 1922 when the British Broadcasting Company was established. The television broadcasting started in 1936. The BBC’s reputation for impartiality and objectivity in new reporting is largely justified. It is independent of government and commercial interests, its duty is to inform, educate and entertain.
In 1954 law passed to introduce independent commercial broadcasting with the establishment of the independent television authority, the Independent Broadcasting Authority, later renamed as the Independent Television Commission. Broadcasting was then shared between the public services of the BBC and the commercial services of the ITC.
The BBC is based in London, in the Broadcasting House but it has local facilities as well. It is created by a Royal Charter. The Director-General is responsible for the daily operation, chosen by the board of governors and the PM. The chairman of the board of governors is appointed by the Crown on the advice of the government, responsible for the supervision of programme structures and suitability. BBC is now struggling to maintain its position as a traditional public-service broadcaster. It is funded by the license fee paid by anyone who owns or rents a TV set. It tries to be neutral, independent from political pressure. BBC is not controlled by the government, however the Home Secretary can intervene in the showing of programmes. It has two TV and 5 radio channels.
The ITC controls the activities of the independent television companies. It doesn’t make programs itself but issues licenses to the transmitting companies. ITC is funded by subscription and advertising charges and it has 3 TV and 62 radio channels.
Satellite and cable television are also present in the country, British Sky Broadcasting started in 1990.
All together, the mass media provide the ideas and images which help most people to understand the world they live in and their place in it. Media are given great power. They can set people’s minds against the political system as well as generate popular support for it.
On the one hand, media are part of the society. Their free institutions give the possibilities for free speech and unrestricted public debate. There’s no state control over the press and the broadcasting. Broadcasting is bound to be impartial, newspapers are not. On the other hand, media is a tool of the ruling class. It plays a much more creative role in shaping people’s ideas, attitudes, actions and beliefs. The media don’t only reflect public opinion but help to create it. This way it structures the complexities of the society and make it understandable to the public, so a ‘social production’ of the news is present in Britain. Mass media fails to reflect the values of society at large because the agenda is set up according to importance and consequences and because traditionally pro-Conservative views are expressed.
Private ownership affects the political viewpoint of most papers but press is also often criticised for being conformist and reflecting similar views. All media are actually independent from political parties and cater for a wide range of interests and perspectives.
There’s a danger of ‘tabloidisation’ of the mass media nowadays. Reducing the intellectual demands could increase the share of the market. The news started to became more ‘entertaining’ than ‘educating’ in the papers and on TV as well.
Mass media also have a political impact especially in election coverage.
The question of free expression in the media is a central concern in Britain. The freedom of the media, as of individuals, is not absolute. There are legal restraints on it:
1. Media may not publish comments on court proceedings while these are continuing, only facts.
2. The obtaining and publishing of state and official information is controlled by the Official Secrets Act and by D-notices. Any material obtained in unauthorised way from a government source would make a journalist liable to legal prosecution.
3. Between 1988 and 1993 the media was prohibited from broadcasting direct statements by representatives of Northern Irish terrorist organizations.
4. The media are also liable to court proceedings for libel and obscenity offence. They haven’t got enough freedom to pursue investigative journalism. There’s a campaign for a Freedom of Information Act. Media, however can act very irresponsibly by invading individuals’ privacy. Complaints regarding invasions of privacy are dealt with by the Press Complaints Commission, PCC, made up of newspaper owners. They of course try to protect the freedom and independence of the press.
In the British mass media, advertisers never had such a big influence on the contents of programmes as in America.

5. Periods in the Economic History of Britain in the 20th Century

England was the first country in the World to have an industrial revolution and to develop a capitalist economy. There was an enormous increase in wealth during the 19^th century. The new manufacturing methods and the rich supply of raw materials and sources of energy turned Britain into the first industrialised country. It produced 40% of the world’s industrial output. There was no interference by governments, the laissez-faire liberalism let the market regulate the economy.

By the beginning of the 20^th century Britain was no longer the world’s richest country. There was a growing competition from newly industrialized countries like US and Germany. This made a decline in British dominance in world trade but still remained a very important financial centre.

The post war period was characterized by Keynesianism, which means that governments should be more involved in the management and planning of economy. The budget should be used to determine production and to maintain full employment, like in United Stated in the 1930’s The New Deal programme.This meant that the performance of the economy was closely connected to government policies.

During the 2 World War the government’s intervention in the economy was essential. It controlled the labour force,decided the location of industry, rationed the supply of raw materials .

The 1950’s was the period of ’postwar consensus’ that persisted until the 1970s. In the economy there was prosperity, high level of consumption, there was a more equal society what is called a welfare state.

The 1970’s brought international and national crisis. There was an economic recession, fluctuation in the prices of oil and there were also domestic problems as well: devaluation of the pound, growing unemployment, high inflation, low productivity. All these made the governing Labour Party and PM James Callagham to loose the elections in 1979 and the Conservatives with PM M.Thatcher came to power. The new government’s aim was to push down inflation by reducing money supply and turning back to laissez faire economy such as free market, no government involvement.. There was introduced a new monetary policy, carried out by the Bank of England. Its aim was to control the volume of money plus purchasing power in the economy. In 1990 Britain joined the Exchange Rate Mechanism (ERM) of European Monetary System. On Sept. 1992 called Black Wednesday within hours the interest rates raised and lowered and the pound had to be withdraw from ERM. The Conservatives seemed to be enable to manage the economy.

In 1997 the Labour Party inherited a well performing economy, but there were still problems. The North Sea oil brought an industrial strenght and also the production of microprocessors was the ’Golden Corridor’:London,along the M4, ’Silicon Glen’ between Edinburgh and Dundee, Cambridge and London.

London became one of the leading financial centers of the world. The Bank of England is the central bank of Britain, closely tied to the government, main functions are: prints money notes, supervises the gold reserve contact between the government and other financial institutions. Central clearing banks or the ’High Street Banks are Midland, NatWest, Barclays, Lloyds. The main markets are: The International Stock Exchange, Foreign Exchange Market, Lloyds of London, an insurance market.

4. National identity and attitudes

In the past the four nations were distinct from each other in almost every aspect of life. The people in Ireland, Wales and highland Scotland belonged to the Celtic race; those in England and lowland Scotland were mainly of Germanic origin. This difference was reflected in the languages they spoke. The nations also tended to have different economic, social, and legal system.
Today these differences have become blurred. But they have not completely disappeared. Although there is only one government for the whole Britain some aspects of government are organized separately and sometimes differently in the four parts of the United Kingdom. Moreover, Welsh, Scottish and Irish people feel their identity very strongly. People in Scotland have many old traditions and reminders of their distinctiveness. First, several important aspects of public life are organized in a different way from the rest of Britain, for example education, law and religion. Second, the Scottish way of speaking English is very distinctive. Most people in the lowlands speak their dialect known as Scots in everyday life. It is difficult to understand by people who are not Scottish. Third, there are many symbols of Scottish’s, which are well known throughout Britain, such as the kilts, the pipes, the haggis, the sight of a man in a skirt or a Dundee cake.
In comparison with some other European countries, and with exeption of Northern Ireland, neither relegion nor politics is important part of people’s social identity in modern Britain. This is partly because the two do not go together in any significant way. The question of identity in Northern Ireland is much more complex issue. Northern Ireland is a polarized society where most people stay there for the whole of their lives. The two communities live side-by-side, their lives are almost entirely segregated.
The British, like the people of every country, tend to be attributed with certain characteristics. Most of them derive from books, songs or plays which were written a long time ago and which are no longer representative of modern life. Food and drink is atypical example . The traditional ’Engish” breakfast has changed to a ’continental’one. British as a nation of tea drinkers is another stereotype which is somewhat out of date.
The largescale of immigration to Britain in the twentieth century turned the country in a multicultural society. There are areas of London for example, in which distinctively Indian way o life predominates. These communities have different sets of attitudes but these are not as strong as in the United States.
The British do not behave in traditional ways but they like symbols of tradition and stability. Their conservatism can be combined with their individualism. They are rather proud of being different. It is very difficult to imagine that they will ever agree to change from driving on the left hand side. Also developments at European Union level which might cause a change in some everyday aspects of British life are usually greeted with suspicion and hostility.
The love of the countryside and the love of animals can be another aspect of British conservatism. The countryside represents stability. Nearly half of the households in Britain keep at least one domestic pet. Perhaps this concern for animals is part of the British love of nature.

3. POLITICAL PARTIES AND THE ELECTORAL SYSTEM

Political parties provide coherent government and disciplined opposition. This way of governance comes from the relation of the Government and the Opposition. A party expresses its programs in manifestoes. Parties also recruit and train politicians. Above all, parties act on a group of people, also on the voters. As a consequence, parties represent them.

Britain has a two-party system of the Labour and the Conservative Party.

The representatives of socialist societies and the trade unions that decided to achieve political representation in Parliament formed the Labour Party in 1900. It was called Labour Representation Committee. Since then, they eliminated their image as a socialist party and learnt campaign methods from the U.S. Democrats. The media also supports this party, by the increasing role of women and ethnic minorities.

However, the Conservative Party has an older history. That leads back to the 1830s when the old Tory Party turned into the Conservatives. The Conservative Party is the most successful modern party because since the end of the 19^th Century it has dominated its rivals in power 2/3 of the time. It is due to the support of upper classes, its political ideologies and the weakness of its opponents. We can also mention, related to its success, the adaptability to changing circumstances, its cohesiveness as it was less damaged by fraction fights, its ethos that combines nationalism, and finally, its strong leadership that produced leaders who dominated their generation, like Winston Churchill and Margaret Thatcher.

The electoral system means universal suffrage to every adult who meets the demands of being an elector. The simple majority system is characterized by the secret balloting. It means that the candidate who gets the most votes in a constituency wins the seat in the House of Commons. On one hand, elections ensure to hold government accountable to the people and offer a choice to people in who is to represent them. On the other hand, it is criticized about the need for electoral reform, and accused of producing parliaments which, in their composition, do not reflect the way people voted. It has been also accused of discriminating smaller parties and of producing “elective dictatorship”.

2. THE SYSTEM OF GOVERNMENT AND THE BRITISH CONSTITUTION

The governmental model that has been operating in Britain since 1688 is called Constitutional Monarchy. The system is characterized by that politicians carry out all state and governmental businesses in the name of the monarchy. Also, the Parliament possesses the essential legislative power. In addition, the Government governs by initiating and controlling policies thus creating the executive power.
The legislative power consists of the three elements of the Parliament. First, The Crown that has only a formal role. However, it is neutral but acts on the advice of politicians. Nevertheless, it has formal parliamentary tasks and holding audiences with the Prime Minister.
The Parliament is the supreme legislative authority with the functions of creating, abolishing and amending laws for Britain. Its structure is characterized by the presence of the two houses and the monarch with the maximum period of 5 years, and then formed again.
The House of Commons provides the seatings with its speaker who is the chief officer of the House of Commons, and who is also elected by MPs from among themselves. The House of Commons has the function of legitimization both in Public and Private Bills. A bill has to go through different stages to be an act when it receives the Royal Assent.
The House of Lords considers legislation referred from the Commons and also suggests amendments, for instance in financial matters. Moreover, it initiates legislation and debates policy.
The Government resides in Whitehall. It consists of 100 ministers and officials chosen from both Houses of the Parliament.
The Prime Minister is the leader of the majority party in the House of Commons. He also chooses ministers and decides on the composition of the Government.
The Cabinet holds 20 senior ministers from the Government, and called “Secretaries of State” presided by the Prime Minister.
The Government Departments are instruments by which the Government implements its policies staffed by the Civil Service. As a result of its complexity, it has to be politically impartial.

The British Constitution has no written form that means the lack of the highest law of the land. Its sources came from the laws passed by Parliament and also, court decisions and conventions.
Many special features characterize the Constitution. First, the unitary structure of the state means that sovereignty is held by one central institution, by the Parliament. Second, the ultimate source of authority is the law. Third, the absence of any strong division of power. Fourth, the absence of “bill of rights”. Finally, important parts of the Constitution lie in traditional, unwritten agreements.
However, the British Constitution is criticized many times. First and foremost, the political system is too centralized and the traditional structures are no longer adequate for the organization of a modern mass society. Besides, the question of fairness is raised many times if the laws are clear and fairly applied. Above all, there is the case of the absence of a "bill of rights" that needs to be written and codificated.

1.British politics after the Second World War

Britain after the IIWW lost its empire, power and status. Two events illustrated this. First, Suez. In 1956, Egypt, without prior agreemnet, took over the Suez canal from the international company owned by Britain and France. British and French military steps to stop this was a diplomatic disaster. The US did not support them and their troops were forced to withdraw. Second, Cyprus. When this country left Britsh empire, Britain became one of the guarantors of its independence from other countries. Britain tired to hold onto its international position through its Commonwealth, which all the old colonies were invited to join as free and equal members. This has been successful, because it is based on the kind of friendship that allows all members to follow their own policies without interference.

In 1945, Britain considered itself to have a major world rule. It is still the world’s 3th economic and military power, because with the help of the Marshall Aid Programme its economy recovered quickly and Britain reduced the large standing army and introduced a small, professional forces staffed by specialists. Modern military meant nuclear weapons. Since the 1950s, the Campaign for Nuclear Disarmament (CND) has argued, on both moral and economic grounds, that Britain schould cease to be a nuclear power. Britain still have nuclear force, although it is tiny compared to that of the USA.

After the IIWW and throughout the 1950s, it was understood that a conference of the world’s great powers involved the USA, the SU and GB. However, in 1962, the Cuban missle crisis was resolved without reference of Britain. By the 1970s it was generally accepted that a superpower conference involved only the USA and the SU. But strong British foreign policy (Bevin, Eden – Foreign Secretaries) was vital to world peace and Britain was still a grat power with global interst to protect eg.: developing NATO and Commonwealth. Morover, since the IIWW, British government often referred to the ’special relationship’ which exists between GB and and the USA. The base of this relationship is the history, the culture and the language.

After the IIWW many reforms were introduced, both by the Conservative and the Labour Party. It is called the consensus politics. Britain can claim to have the first large country in the world to have accepted that it is part of the job of government to help any citizen in need and to set up a ’welfare state’. During the first half of the 20C a number of welfare benefits were introduced. These were a small old-age pension scheme (1908), partial sickness and unemployement insurance (1912). The real impetus for the welfare state came in 1942 from a government comission, headed by William Beveridge, and its report on social insurance and allied services. In 1948 the National Health Act turned the report’s recommendation into law and the National Health Service was set up. The Labour government went further, taking over control of credit (Bank of england), power (coal, iron, steel) and transport (railways and airlines). This mixed economy meant 4/5 private sector and 1/5 public sector, which were run by the government on Keynesian lines in such a way as to maintain full employement.

During the 1950s and 1960s Britain began to slip rapidly behind its Europian neighbours economically. This was partly the result of a new and unpleasant experience, a combination of rising prices, high inflation, balance of payment crises and growing unemployment. Government was uncertain about how to solve the problem, and no longer agreed that the state had a responsibility to prevent unemployment. The special relationship with the USA weakened and the Commonwealth as a political unit and trading partner started to fall apart, so Britain decide to join the Europian Communitiy to share their new Europian wealth. It took more then 10 years to became the member of the EC (1973).

Margaret Thatcher had been elected in 1979 because she promised a new beginning for Britain. The old conservative and Labour agreement on the principles of the welafer state had broken down. The Conservative party moved right and the Labour party moved left and lost its power. Mrs Thatcher wanted free trade at home and abroad, individual enterprise and less government economic protection or interference. At home she reduced inflation, stabilized prices but the unemployment still was high. She reformed welfare state and continued the privatization of the public sector industries. She also tried to find the way to reduce public spendings. The conservative government tired to restore Britain’s national prestige and great power status internationally. So they revivaled the special relationship with USA, promoted Britain interest in EC more aggressivly, and decided to use armed fore when it is necessary (eg. Falklands war).

In 1997 Tony Blair (Labour Party) became the PM. Britain is a middle-racking, post-imperial Europian state but with nuclear weapons and still possessing cultural, diplomatic and military resources enables to play a significant role. In the EU, Britain is still playing an ambiguous part (eg. not accepting the EURO). They have good relationship with the USA (Clinton) as it could be seen during the Iraq crisis and the intervenion in NI peace process. In domectic policy, his priority is to maintain low inflation economy, to keep the taxes low, to recover the power of trade union, to continue privatisation, but with tighter regulation, and reforms in education, health and housing, and also constitutional reforms.

Tony Blair was reelected in May 2001.

Platón Filozófiája [filozófia]

Bevezető

A filozófia eredetileg nem tudomány, hanem életmód, amely a gazdagság vagy a becsület kedvelésével szemben a bölcsességet /szophia/ tekinti legfőbb értéknek. A filozófus szemében a bölcsesség mindennél értékesebb. Ha a tévedések forrását az érzékcsalódásban látja, akkor a lélek megtisztítása /katarszisz/ révén igyekszik kiszabadulni az érzékiség hálójából, s begyakorolni a tiszta szellemi megismerést /platonizmus/.

A filozófia Platónnál az ítélet és a gondolkodás művészete. Platón azt írja "Az Állam"-ban, hogy a filozófiai látás a lélek elfordításának köszönhető: egész lélekkel kell elfordulnunk a mindennapok világától.

Raffaello Athéni iskola című festményének részletén Platón és Arisztotelész látható. A fölfelé mutató alak, Platón az ideák világára irányítja a figyelmet, Arisztotelész pedig a konkrét tapasztalati valóságra.

Platón élete (i.e.427-347)

Athénban született. Előkelő athéni család sarja volt. (anyai ágon Szolón rokona) Eredeti neve Arisztoklész volt, de ezt széles válla miatt Platónra (széles) változtatják. Kiváló testi és szellemi képzésben részesül. Fiatalon költészettel foglalkozik, de Szókratésszel való találkozása után megsemmisíti műveit. Filozófiai fejlődésére Kratülosz és Szókratész gyakorolt maradandó hatást. I.e. 407-tól hallgatta Szókratész tanításait egészen a mester haláláig. Utána menekülni kényszerül Athénból Megarába (Eukleidészhez), majd visszatér Athénba. Később háromszor is ellátogat Szüraküszaiba (I. ill. II. Dionüszosz kívánságára), de mindhárom útja sikertelen volt. Szüraküszaiban az ideális államot igyekezett megvalósítani, de az udvar (és a kor) ellenállása miatt ez meghiúsult. Ezek az utak Platón gondolkodását is befolyásolták. Az első út után írja meg az Állam című művét, a második után az Államférfit és a harmadik után a Törvényeket. Az útjairól a Hetedik levélben szól részletesen. I.e. 387-ben megvásárolja Akadémosz Hérosz ligetét, s megalapítja az Akadémiát. (Az iskolában alapvető volt a geometria és a matematika ismerete, ezt követte a voltaképpeni filozófiai képzés). Az Akadémiát 529-ben záratja be Justinianus császár.

Szellemi fejlődését 4 tényező befolyásolta határozottabban: Szókratész (elsősorban etikai problémák), Hérakleitosz (érzékekkel felfogott világ örökös változása), Parmenidész (létező időtlensége) és Püthagorasz (lélek halhatatlansága, lélekvándorlás, misztika).

Főbb művei: Dialógusai alapján filozófiájának 3 fő korszaka van:

- A korai (vagy Szókratészi ) periódus: pl: Szókratész védőbeszéde, Gorgiász, Kritón, Kharmidész, Euthüdémosz

- Középső korszak: A lakoma (Szümposzion), Kratülosz, Phaidon, Phaidosz, Állam

- Harmadik (késői) periódus: Timaiosz, Törvények, Philébosz, Levelek

A lét kérdése

Platón természetfilozófiájának kiindulópontja az, hogy létezik egy világteremtő és világépítő isten, a "demiurgosz" (kézműves), aki a Kozmosz létrejöttének az oka. Ennek a demiurgosz-istennek a célképzetei alapján láttak napvilágot a természet dolgai.

A demiurgosz-isten először a négy őselemet teremti meg. Belőlük hozza azután létre az összes természeti jelenséget. Nemcsak a demiurgosz az isten. Az égitestek átvették a világformáló istentől a lélek halhatatlan magvát. Ezáltal ők is istenségekké váltak. Ők is hozzáadnak valamit a halhatatlan lélekhez: a halandó lélekrészt, az érzékelés színhelyét. Ez a halandó lélekrész voltaképpen két részből áll: a vágyakozó és az akaró lélekrészből. A halhatatlan lé1ekrész pedig a racionális, a gondolkodó tevékenység székhelye.

A demiurgosz-isten létét Platón különböző érvekkel támasztja alá a szofisták istenképzet-magyarázataival szemben. Első istenérve az, hogy az égi szférában matematikai pontosságú mozgások figyelhetők meg. Csak akkor tudjuk magunknak megmagyarázni őket, ha eszes lény alkotásának tekintjük. A második érve az, hogy az isteneket illetően az embereknek megegyező képzeteik vannak. Az ateizmus szerinte betegség, amiből legkésőbb a halálos ágyán mindenki kigyógyul.

Végezetül Platón szerint az istenek lényegéhez tartozik az egész Kozmoszról való gondoskodás. Mi, emberek nagyon kis része vagyunk az Univerzumnak. Attól, hogy valami nem a mi személyes érdekeink szerint látszik történni, attól még állhat az Egész érdekében.

Ideatan

A platóni "kétvilág" elmélet (a formák, illetve az érzékekkel felfogható dolgok világa) eredetét valószínűleg a szókratészi bölcseletben kereshetjük. Az érzékelhető dolgoktól független, örök realitás világát képező formák tanát dolgozta ki, szembeállítva ezt az univerzummal, ami élő teremtmény. A hagyomány Szókratésznak tulajdonította a definíció felfedezését, s Platón ezt folytatva ("a miben áll?" kérdést boncolgatva) jut el az ősképhez (eidosz, idea). Az eidosz (forma, fajta), az idea (alak, jelleg) és az úszia (lét, lényeg) ugyanarra a változhatatlan, örökké létező csoportra vonatkoznak. Az érzékelhető világ dolgai részesednek az ideákban, s azokkal a részesedés (methexisz) viszonyában állnak. A részesülőben a részesülés után megjelent tulajdonságnak ugyanaz a neve, mint az ideáknak, amelyből részesült. Nem tudjuk egész pontosan, hogy mi mindennek van ideája, de a következőknek biztosan van: viszonyok (egyenlő, kisebb, nagyobb), matematikai idomok (háromszög, kör, négyzet), érzetminőségek (hideg, meleg, fekete, fehér), elemek (tűz, víz, föld, levegő), értékek (szép, jó), fajták (ember, ló). Platón szerint a szépség örökké változatlan ideájára irányul a filozófus figyelme (pl: Lakoma vagy Szümposzion). A jó és szép egyet jelent az igazságos fogalmával. A szép oka a jónak, s azért foglalkozik az ember szép dolgokkal (pl: bölcselettel) mert ennek eredménye a jó. A bölcsesség a jó lényegi megismerése. Platón 3 híres hasonlattal világította meg a jó ideájának természetét:

1. Naphasonlat

2. Osztott vonal hasonlat

3. Barlanghasonlat

Anamnézisz (visszaemlékezés) elmélete

Püthagoreus gyökerekből és az orphikus hagyományból (a test a lélek börtöne) ered. A geometriában járatlan embert ráébreszthetjük kérdések segítségével a tudására, mert eredendően megvolt benne. Platón állítása szerint az érzékelés nem vezet lényegi megismeréshez. Az igazságot csak az értelem segítségével ragadhatjuk meg. Platón a doxát, a vélekedést sem tartja igazi megismerésnek, egyedül a gondolkodást ítéli igazinak. De hogyan lehet belső úton eljutni az igazsághoz? Éppen a visszaemlékezés révén. A lélek mielőtt egy testtel egyesülne, az ideákat közvetlenül szemléli. De mielőtt beköltözött volna a testbe, ivott a felejtés folyójának vizéből, ezért nem emlékezhet az ideák világára. Tehát tulajdonképpen a tanítás és a tanulás visszaemlékezés. Maga az anyagi világ látszatvalóság, melynek megismeréséhez elegendőek érzékszerveink, de mivel valóságunk, az érzékelhető világ állandóan változik, nem lehet teljességgel megragadni. Ami állandó, az az ideák, az eszmék világa.

A dialógus, mint módszer

A szofisták és Szókratész is használták, de Platónnál tudatosan használt új irodalmi műfajjá vált. Ez valójában egy szigorúan szabályozott kérdés-felelet formájú párbeszéd a kérdező (mester) és a válaszoló (tanítvány) között. A kérdező fejti ki a nézeteit (kérdéseik sorozatában), a válaszoló csak egyetérthet, vagy nem érthet egyet. Legfeljebb azt jelezheti, hogy nem érti a kérdést, de ahhoz nincs joga, hogy saját álláspontját kifejtse. A dialógus szerkezete a következő:

1. célkitűzés

2. alaptétel rögzítése

3. bizonyítás

Társadalomelmélet és etika

Társadalomfilozófiai munkái közül kiemelkedik az Állam. Fontos azonban, hogy az ebben írt nézeteit később felülvizsgálja a Törvényekben. Az Állam (Politeia) kiindulópontja az igazságosság. Szerinte az igazságos ember boldog, az igazságtalan boldogtalan. Az igazság általánosan érvényesülő formája lehet az állam. Az államban 3 emberfajta létezik: arany (vezetők), ezüst (segéderők, hadsereg), bronz-vas (kézműves-földműves). Ez megfelel az értelmes, haragvó és vágyakozó lélekrésznek. A vezetők értelemmel és a bölcsesség erényével, a segéderők indulattal és a bátorság erényével, a földműves-kézműves réteg vágyakozással és a mértékletesség erényével rendelkezik. S ha mindez együttesen, harmonikus egyensúlyban van meg, akkor megjelenik a negyedik erény: az igazságosság. Az államot a legbölcsebb embereknek, azaz a filozófusoknak kell irányítaniuk. Feladatuk a szép, a jó, az igazságos törvényének a világra történő alkalmazása. Azonban a filozófust is nevelni kell, a jó felé kell irányítani. A számolás, a mértan és a csillagászat tudománya felhasználható a képzéskor, de ezek csak bevezetésnek tekinthetők. A legtisztább tudást a dialektika nyújtja, melynek célja a jó megismerése.

Felfogását az államformák értékrendjéről hat fokozatra szokták osztani:

1. alkotmányos monarchia - egy ember törvényes uralma

2. arisztokrácia - több kiváló férfi kormányoz

3. demokrácia - sokak alkotmányos uralma

A következő három törvény nélküli:

4. anarchikus demokrácia - alkotmány nélküli

5. oligarchia - vagyonos kevesek uralma

6. türannisz - a zsarnok egyeduralma

A Törvények című műben szigorúan szabályozza az uralom mikéntjét és kimondja: legtöbb hibánknak a túlságos önszeretet az oka. Az egyik legsúlyosabb bűnnek azt tartja, aha az ember tudja, hogy helytelenül cselekszik, mégis megteszi.

Felhasznált irodalom:

- Dr. Hajdu Péter - Filozófiatörténeti előadások

- Filozófiai Kislexikon

- Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzorának munkái

Összeállította: Rajnai Gergő

Mindennapi problémáink: a konfliktusok [filozófia]

A. Bevezetés

„…aki meg akarja ismerni a természet legnagyobb titkait, az nézzen körül az egymással szembenálló ellentétes jelenségek legszűkebb és legtágabb határai között és elmélkedjenek róluk. Mélységes varázs van abban, ha rá tudunk jönni egy ellentétre, miután megtaláltuk az egyesülés pontját.”

Giordano Bruno

„Az egymással szemben álló ellentétes jelenségek” a konfliktusok a szélesen értelmezett élet természetes velejárói. A konfliktusok mindennapi életünk szerves, elmaradhatatlan részei. Konfliktusok keletkezhetnek az emberben, emberek között, embercsoportok, vállalatok, ez utóbbiak és az állam között. De mi is konfliktus? Lényegében egy feszültséghelyzet, amelyben két vagy több fél – akik kapcsolatban vannak egymással – minden eszközzel megkísérlik a valós vagy lappangó összeegyeztethetetlen elgondolásaikat, terveiket megvalósítani. Ennek eredményeként a másik féllel szemben negatív érzések s előítéletekkel terhelt gondolatok jelentkeznek.

Az átélt és tapasztalt konfliktusok lehetővé teszik a résztvevőknek, hogy szembesüljenek önmagukkal, s így fejlesszék önismeretüket, önkritikai érzéküket. A konfliktushelyzet megoldása – a vesztesek számára is – fejlesztő hatású lehet: elősegítheti a reális énkép kialakulását, a személyiség állandósulását. A konfliktus megoldás szükségessége a társadalmi életben, a társas kapcsolatokban nagyon fontosak, hiszen, például: a belső viszályok egyébként másra is fordítható, hasznos energiát emésztenek fel.

B. Konfliktusok

I. Jutalom

Munkahelyemen több pénzintézet értékpapírjait kínáljuk az ügyfeleknek megvételre, megbízásos szerződések alapján. A terjesztésért a vállalat részesedést kap ezektől a bankoktól, míg azoknak, akik közvetlenül kezelik a papírokat ösztönző jellegű bérjutalmat ajánlanak fel negyedévenként, abból a nem titkolt célból, hogy így még több értékpapírt adjanak el. Néhány évvel ezelőtt még én is ilyen munkakörben dolgoztam, így azok közé tartoztam, akik részesültek ebből a juttatásból. Jelenleg egyébként más beosztásban dolgozom, de a probléma még mindig ugyanaz, mint az én időmben. Ugyanakkor a saját vállalatom is jutalmaz minden év végén egyszer, néha kétszer. Itt jegyzem meg, hogy véleményem szerint ezt a jutalmazási módszert sürgősen meg kellene szüntetni, mert ez a konfliktusok számának növekedését idézi elő újra és újra. Az lenne a legideálisabb, ha a fizetések olyan mértékűek lennének, hogy nem lenne szükség jutalmakra. Márpedig itt még nem tartunk. Nagyon is jól jön az a kis plusz pénz év végén, karácsony előtt.

Ezt a jutalmat a kollektíva előtt, hangos felolvasással hirdetik ki, hogy ki, mennyit és miért kapott. Az osztályvezető a névsorban hozzám érve tájékoztatott, hogy azért kapok a kötelező minimumtól is kevesebbet – harmadmagammal, akik ügyfélkapcsolatban terjesztjük a bankok értékpapírjait – mert az év folyamán a különböző pénzintézetektől kapott jutalmakat már zsebre vágtuk, míg mások és ez a többség semmit nem kapott. Miután befejezte a tájékoztatást, megkérdezte, hogy kinek van hozzászólása, ki nem ért egyet, stb. Külön felhívta a figyelmünket, hogy nyugodtan szóljunk, bárki elmondhatja a véleményét abból nem származik semmilyen hátránya. Ekkor én bátorságot gyűjtöttem és szóltam, hogy szerintem ez igazságtalan. Mert bár igaz év közben más cégektől a jól elvégzett munkámért már kaptam jutalmat, de a saját cégem miért büntet engem (minimálisnál is kevesebb jutalom) ezért. Ez olyan, mintha a saját vállalatomnak nem lenne megfelelő a munkám és ezt így juttatja kifejezésre.

A válasz bár meglepően hangzik, számunkra nem volt az: „Azért, mert így döntött a vezetőség. Különben meg nekünk nem muszáj együtt dolgoznunk az utcáról bármikor fel tudunk venni valakit, úgyis olyan sok munkanélküli van odakint. Inkább dolgozzunk jobban és becsüljük meg a munkákat.” Nálunk ez a szemléletmód sajnos egy, két idősebb vezető beosztásúnál betokosodott. A vállalat átszervezés alatt áll. Így remélhetőleg az ilyen és efféle egyéneket a rendszer kidobja magából.

A történet egy hét múlva folytatódott. Történt ugyanis, hogy december 6-án Télapó ürügyén a cégem reklámfogásként Télapókat keresett. Többek között én s jelentkeztem. A feladat nagyon egyszerű volt. Aki megrendelte a Télapót bizonyos ellenszolgáltatás fejében, ahhoz házhoz ment a gyerekek nagy örömére. Közben természetesen előre megadott koreográfia szerint reklámtevékenységet is el kellett látni. Az osztályvezetőm is megrendelte a Télapó szolgáltatást a szomszéd kislánynak. Éppen én voltam az, akinek erre a címre kellett mennie. Az osztályvezető már várt a lépcsőházban és megkért, hogy a látogatásom után menjek át hozzájuk, mert kíváncsi minden apró részletre. Így is történt. Beszélgetésünk alatt nagyon boldog volt, és hirtelen felajánlotta, hogy ezentúl tegeződjünk és elmondta, hogy megbocsát a múltkori összezördülésünkért. Ezen én nagyon meglepődtem és igazolva láttam a magam igazát.

Ez a konfliktus nagyon sok más konfliktus nyitánya volt, mint később kiderült.

Elemzés:

- Ez tipikusan a győztes-vesztes konfliktus megoldási módszer esete. A győztes az osztályvezető, aki egyoldalú vagy tekintélyelvű döntést alkalmazott. A vesztes a beosztott (én), aki tehetetlenség miatt belsőleg emészti magát, mert nyilvánvalóan érdekeit nem tudta érvényesíteni. Ezért a benne lakozó feszültség, sértettség, esetleg düh közömbössé teheti a további munkavégzés iránt. Ha ezt nem tudja feldolgozni, akkor a munkáját sem lesz képes jól elvégezni. Itt adódik egy logikusnak tűnő probléma. Ha az egyén nem dolgozik túl jól, mert azt tapasztalta, hogy nem becsülik meg, akkor lehet, hogy a következő évben a gyengébb teljesítmény miatt a bankok kevésbé vagy egyáltalán nem fogják dotálni, és ráadásul az év végi munkahelyi jutalomból is kimaradhat.

- Az osztályvezető reagálása stílusától eltekintve azzal magyarázható, hogy az igazgató óriási hatalmi fölénnyel irányít. Minden ötletet, alulról jövő javaslatot elutasít, esetleg magáénak tekinti és úgy kezeli mint saját ötletét. Így az osztályvezető „azt teszek amit mondanak” játékot játssza, bár sokszor nem ért egyet a főnökével, de ezt nem tudatja vele, mivel az már többször megszégyenítette – mások előtt is – és ilyenkor még az is előfordult, hogy az osztályvezető sírva jött ki a vezetőtől. Alkalmazkodó stratégiát követ. Kényszerből, félelemből aláveti magát az „elnyomónak”. Rengeteg feszültség halmozódik fel benne, fáradsággal küszködik, beteges. Mint egy mandinerből továbbítja az utasításokat a beosztottak felé, így egy „váratlan” visszacsatolást nem képes megoldani. Ugyanolyan elutasító, mogorva mint a közös főnökünk az igazgató.

- A munkatársak joggal háborodtak fel, hogy mit ugrálok amikor már legalább 20.000 Ft jutalmat kaptam év közben, ők meg semmit. Ugyanakkor részemről nem a pénz miatt történt a felszólalás, hanem azért mert magát az indokot sértőnek találtam.

Megoldási javaslatok

1. Az osztályvezető javasolja az igazgatónak, hogy dolgozzanak ki egy másik ösztönző rendszert. Ezáltal esetleg év közben többen is részesülhetnének jutalomban. Problémamegoldó stratégiát előtérbe helyezve, bátran „szembeszegülve” a főnökkel, aki ezáltal esetleg változtathat magatartásán.

2. Az osztályvezető és köztem kompromisszum keresése, például az idén még így lesz, mert rossz a rendszer, de már dolgozunk az új szisztémán és jövőre majd kompenzáljuk stb.

3. Részemről beletörődés, pontosabban elfogadása annak, hogy a kevésből azok kapjanak, akik eddig sehonnan sem kaptak jutalmat.

II. Magatartásból elégtelen

Két alkalmazott – nevezzük őket „A” és „B” kezelőknek – magánbeszélgetést folytattak egy pénzintézet ügyfélkapcsolati munkahelyén. „B” kezelő éppen dolgozik, értékpapírt tölt ki egy ügyfél számára. Hallgatja „A” mondandóját és néha válaszol is neki, bár nem tud rendesen odafigyelni arra, mit is mond a másik. Az „A” kezelőnél nincs senki. Időközben ügyfél érkezik „A” kezelő ablakához is, de „A” nem vesz tudomást róla, tovább folytatja a csacsogást. Ügyfelünk eleinte türelmesen vár, de egy kis idő múlva udvariasan tudtára adja munkatársamnak, hogy igazán nem szeretné megzavarni, de nagyon siet és szeretné gyorsan elhelyezni a pénzét valamilyen betéti formában. (Ebben a pillanatban „B” kezelő ügyfele távozik, és más nem is érkezik.) „A” kezelő az orra alatt mormolva kifejezi nemtetszését, amelyről azt gondolja, hogy nem hallható és durván, nem megfelelő hangnemben közli, hogy a másik ablaknál (vagyis a „B” kezelőnél) nem áll senki, fáradjon oda. Az ügyfél, miután átfáradt „B”-hez és megkapta az értékpapírjait megkereste a főnököt és felháborodva elmesélte a történteket.

Az osztályvezető magához kérette „A” kezelőt, hallgattasson meg a másik fél is alapján. „A” mindent másképpen magyarázott, szépített a történeten, amennyire csak lehetett. Az osztályvezető az ügy súlyosságára való tekintettel a főnök elé vitte azt. Aki szintén meghallgatta „A”-t. Önmagában már ez is egy konfliktus, de a történet végkifejletében lévő konfliktust érdekesebbnek találtam. Tehát amíg az osztályvezető tájékoztatta a főnököt az esetről, „A” gyorsan visszament „B”-hez és elmondta neki, hogy óriási bajba került. Megkérte, hogy segítsen neki és hazudja ugyanazt, mint ő. „B” meglepett és határozatlan volt. Nem mondott nemet, de igent sem.

Elemzés

- A konfliktus „B” szempontjából intraperszonális. „A”-tól konfrontáló én-üzenetet kapott (hazudja ugyanazt), melynek hatására magában vívódik. Nem tudja eldönteni mit is csináljon. Vállalja a ráosztott szerepet és mondjon valótlant. Viszont, ha kitudódik, akkor ő is bajba kerülhet. A hazugság vállalása esetén „A” rokonszenvét még jobban elnyerheti így fennáll annak a veszélye, hogy „A” a közös titok miatt barátsági kapcsolatot kezdeményez, amit „B” nem szeretne, ugyanis nem szereti „A”-t.

- Megmondja az igazat és ezzel eláztatja „A”-t. igaz, hogy nem szereti őt, de várhatóan ezután még jobban megromlik kettőjük közötti munkakapcsolat is. Továbbá azok is elutasítják, akik szeretik „A”-t és elvárták volna „B”-től, hogy segítsen a kezelőnek.

Mint szem-, és fültanúra sor került „B” meghallgatására is. Ez segített volna a vezetőnek a döntéshozatalban, viszont „B” a benne tusakodó két alternatíva helyett egy harmadikat választott. Tudatosan az elkerülő stratégiát választva azt mondta, hogy igazából nem hallotta az incidenst, mert akkor még éppen az előző ügyfele kötötte le a figyelmét. Közben pedig az intraperszonális konfliktus interperszonálissá változott.

A vezető tájékoztatta a kollektívát az ügyről, hogy mindenki okuljon belőle. Elmondta, hogy nincs joga kételkedni „A”, főleg az ügyfél szavahihetőségében és „A” csak azért marad a vállalat kötelékében, mert „B” nem tudta bizonyítani sem „A” sem az ügyfél igazát. „A”-val már korábban is voltak gondok, ezért írásbeli figyelmeztetésben részesül és más, ügyfelektől távol lévő munkakörbe helyezték át. Az ügyféltől egy udvarias levélben elnézést kértek míg „B” maradt a helyén.

Igazából tehát az igazi vesztes „B” lett, aki a főnöknél szerzett egy rossz pontot. Hisz az érezhető volt, hogy „B” nem meri vagy nem akarja vállalni az igazságot. A csoport több tagjában is ellenszenvet váltott ki ez a magatartás, hiszen úgy gondolták, hogy „A” igazán megérett már arra, hogy kirúgják.

Megoldási javaslatok

Az elemzés során már felvázolódtak a konfliktus megoldásának lehetőségei, így röviden összefoglalva:

1. „B” elmondja az igazat. „A”-t valószínűleg elbocsátják.

2. „B” falaz „A”-nak.

3. Közömbössé válik, ő nem látott, nem hallott semmit, mossa kezeit.

III. Boldog új évet

Év vége közeledtével mindig sok konfliktusra ad okot a szolgálati beosztás. Ez egy olyan minden hónapra előre elkészített napokra lebontott táblázat, amelyen mindenkinek megtervezik – az igényeket figyelembe véve – a ledolgozandó munkaidejét. Munkahelyemen a közvetlen munkacsoport, melynek én is tagja vagyok 20-25 főből áll. Vezetőnk készíti el a beosztást. A munkakörünk olyan, karácsonykor és szilveszterkor is dolgoznunk kell hacsak az nem esik vasárnapra. Idén december 24.-e és 31.-e is péntekre, tehát munkanapra esik. De, hogy valami jó is legyen a dologban évek óta az a szokás, hogy aki dolgozik az egyik nap, az nem dolgozik a másikon. Egyik kollégám, nevezzük „B”-nek felháborodva mesélte el néhány munkatársának, hogy ugyanúgy mint tavaly megint szilveszterre osztották be. Ugyanakkor „J” – akit „B” ki nem állhat – ismét karácsonykor fog dolgozni. Ezt „B” nagyon igazságtalannak tartotta, mert így nem is tervezhet magának programot, pedig szeretett volna elmenni egy házibuliba. „B” szól a csoportvezetőjének, aki az „aki hamarabb szólt elv” alapján nem változtat a beosztáson.

Elemzés

- A csoportvezető – „B” szemszögével nézve – győztes-vesztes módszert alkalmazta. Mivel ő is ellenőrzés alatt áll, illetve a főnök kemény elvárásokat támasztott rá. Mivel ezeknek mindenképpen meg akar felelni, úgy véli, hogy a beosztottak legfőbb kötelessége, hogy kövessék az utasításait, attól függetlenül, hogy mennyire értenek azokkal egyet. Mivel „J” hamarabb szólt mint „B”, hogy szilveszterkor nem akar dolgozni a csoportvezető úgy döntött, nem változtat.

- „B” kezelő úgy érzi a vezető betartott neki. „J”-t ezentúl még jobban fogja utálni, ami a munkavégzés szempontjából egyáltalán nem egészséges. „B” intarperszonális konfliktusban van egészen addig, amíg nem szól a csoportvezetőnek problémájáról. Ez egy igénykonfliktus és mivel csak „J” igényeit veszi figyelembe, mindenképpen destruktív.

Megoldási javaslatok

1. A csoportvezetőnek empátiát és megértést kellett volna tanúsítania „B” felé, hogy kinyilvánítsa „B” problémájának elfogadását (nem az azokkal való egyetértését) és talán így segíthet „B”-nek, hogy önállóan találjon megoldást. Például: beszéljen „J”-vel, akár felajánlva közvetítését is, hogy cseréljen vele. Ha „J” belemegy a cserébe, akkor a csoportvezető kikerült a problémából. Ez azért is lenne szerencsés, mert az alkalmazottak láthatják, hogy a vezetőjük igenis értékeli, ha a konfliktusok kölcsönös problémamegoldással rendeződnek. Nem pedig azt látják, hogy a vezetőnek mindig igaza van, mert ő a csoport vezetője illetve fordítva „B” hihette azt, hogy a vezető „J” igényeit mindig, bármi áron teljesíti.

2. „B” közvetlenül „J”-hez fordul, és megkéri a cserére kihagyva ezzel a csoportvezetőt. Ha „J” cserél akkor a köztük lévő haragos viszony is enyhülhet.

IV. Anyós(-sors-)csapás

Házasságkötésem előtt már együtt éltem a feleségemmel, ekkor még élt az apósom. Sokan mondják, hogy nem jó együtt élni a szülőkkel, mert előbb-utóbb problémák merülnek majd fel és ez még egy jónak induló házasságot is képes tönkretenni. Nálunk ennek semmi jele – szerencsére – nem volt tapasztalható. Egymást kölcsönösen tiszteltük, a másik dolgába csak annyira avatkoztak a szülők, hogy érzékelni sem lehetett azt. Tartott ez apósom haláláig. Ekkor egy „pálfordulat” következett be anyósom magatartásában illetve hozzánk való viszonyában. Szinte semmi nem volt jó, amit én csináltam és ez állandó konfliktusokat okozott. Ekkor született lányunk is.

Anyósom aprólékosan ellenőrizte a napi életünk valamennyi eseményét. Folyton kritizált, fölényeskedett, hogy ő jobban ért hozzá, csak nem tudja megcsinálni mert itt fáj, meg ott fáj. Ha erre az alig burkolt felszólításra készen álltam a dolog elvégzésére, leintett, hogy majd megcsináltatja valaki mással, egy szakemberrel. Mikor a gyermeknevelés területén is kibontakoztak a napi összetűzések radikális lépésre szántuk el magunkat a feleségemmel. Albérletbe költöztünk,(bár így egy fillért nem tudunk félrerakni) s azóta is ott lakunk. Anyósomat meglepte ez a váratlannak talán nem mondható lépésünk, de büszkeségének köszönhetően nem gördített semmilyen akadályt az utunkba, hogy elköltözhessünk.

Elemzés

Ez a konfliktus interperszonális, vagyis személyek közötti. A probléma oka, hogy az anyós a vejében próbálja meg fellelni elvesztett férjét. Akaratlanul is hozzá hasonlítja – direkt módon ezt kifejezésre sosem juttatja - , méri s mivel a vő egy teljesen más beállítottságú ember, mint az apó volt adva van a konfliktus lehetősége. Ez állandó nézeteltérésben nyilvánul meg, amely elkerülhetetlen. Minden nap előfordult olyan élethelyzet, amikor valamilyen döntést kellett hozni, de ez ellenkezett illetve egyezett (de más szemszögből közelítve meg a problémát) az anyós által elképzeltekkel. Amiről ő úgy gondolta, hogy a férje biztosan másképpen oldotta volna meg azokat. Így eltekintett attól a nem elhanyagolható tényezőtől, hogy egy feladatot több féleképpen is meg lehet oldani.

Megoldási javaslatok

1. A konfliktus megoldása (elköltözés albérletbe) – győztes-győztes jellegűnek tűnik, de csak részben tekinthető annak. A fiatalok, illetve az anyós között megszűntek a konfliktusok, a belső feszültségek csökkentek, ezáltal újra normalizálódott a viszonyuk. Ugyanakkor mindkét fél vesztesként jött ki ebből a helyzetből. Az anyós egyedül maradt egy nagy házban a gyerekektől, unokáktól távol. Míg a fiatalok egyenlőre feladták a saját lakás megszerzésének az illúzióját is. Az albérlet, főiskola, stb. mellett képtelenség félretenni erre a célra.

2. A fiatalok – elsősorban a vő (én) – részéről választható megoldás lehetett volna az alkalmazkodó stratégia, melyet bajmegelőző én-üzenetekkel vezetett volna be. Például: mondja meg, hogy csináljam, mert nem tudom, de ha segít, akkor biztosan megtaláljuk a megoldást. De ebben benne van az a veszélylehetőség is, hogy a vő több áldozatot hoz, mint az anyós. Így könnyen aszimmetrikussá válhat a köztük lévő kapcsolat. Ennek megakadályozása, kiküszöbölése nagy körültekintést és hozzáértést igényel. Ez a módszer átsegítheti a feleket azon a nehéz időszakon, amíg az anyós túlteszi magát férjének elvesztésén és a vőt képes lesz elfogadni olyannak, amilyen.

V. Buli volt, van, …lesz?

Feleségemmel hat évvel ezelőtt házasodtunk össze. Akkor 23 voltam, a párom négy évvel idősebb nálam és mivel a biológiai óra ketyeg, ezért úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. „Minden perc, minden nap azért van, hogy utód legyen” felkiáltással összeházasodtunk és egy év múlva megszületett kislányunk. Korkülönbségnek köszönhetően néhány állandó probléma mindig terítéken van. Az egyik, amely miatt sok konfliktus adódik, hogy fiatalabb korom miatt jobban igénylem baráti kapcsolatok gyakrabb ápolását. Például: labdarúgó mérkőzések látogatása, koncertek, bulizás, stb. Ezzel szemben feleségem nem nagyon szeret kimozdulni otthonról. Általában megígéri, hogy eljön velem az aktuális programra, de az utolsó pillanatban szinte mindig lemondja, sokszor a gyermekre hivatkozva. Ráadásul ilyenkor mindig megkérdezi; hogy muszáj-e nekem is elmenni? Miért kell nekem minden baráti füttyentésre pattannom? Meg kell jegyeznem, hogy a barátaim körében sehol sincs gyermek, így ők jobban rá is érnek, felelősséggel sem tartoznak a gyermeknevelés felé. De az esetek többségében mindig beleegyezik – bizonyos feltételek mellett – hogy elmenjek. Másnap aztán hallgatom, hogy nem csinálok otthon semmit, bezzeg előző este el tudtam menni, stb.

Elemzés

A konfliktust a szükségletek – bár egyeztetésre kerülnek – eltérő volta miatt adódik. Interperszonális, férj és feleség között kialakuló igénykonfliktus, mely nyíltan és szükségszerűen fejeződik ki. Általában nézeteltérés az intenzitása a konfliktusnak, azonban néha összecsapássá súlyosbodik. A feleség csak látszólag huny szemet a férj „kicsapongásai miatt” és egyáltalán nem biztos, hogy az indulatok mögött nincs-e valami más probléma, ami rejtve maradt (látszatkonfliktus). Ezt a problémát nyíltan nem meri vagy nem akarja vállalni, de közbeiktatva a gyereket, mint egy eszközként felhasználva, zsarol. A férj dacból – nem tudatosan – győztes-vesztes módszert játssza. „Mondj amit akarsz, úgyis elmegyek a haverokkal”.

Megoldási javaslatok

1. Valószínűleg a feleség rejtett problémája, hogy azt szeretné, hogy a férj többet segítsen a házimunkában és a gyermeknevelésben. De ezt nyíltan kell vállalnia és leülve megbeszélni a dolgot. Felajánlva, hogy attól délután nyugodtan mehet meccsre, ha délelőtt segít pl. porszívózni. Ezzel elérheti azt, hogy a férj máskor is fog segíteni és így a családi béke is fennmarad. Viszont, ha továbbra sem beszélik meg a problémát, akkor valószínű, hogy a férj lustaságán nem fog változtatni és minden munka a feleségre marad.

2. Néha a feleség is bekapcsolódik a férj programjaiba, ezzel is éreztetve, hogy fontosnak tartja őt is és a férj barátait is. Ez a férjet biztosan doppingolja majd és, hogy máskor is el tudjanak menni kettesben, biztosan segíteni fog otthon. Ennek a módszernek a veszélye lehet, hogy a gyermekkel kevesebbet fognak törődni, de ha ez nem mindennapos csak ritka esemény, akkor nem lehet probléma. Ez a két alternatíva győztes-győztes vagy nincs-vesztes módszer.

C. Befejezés

A dolgozatban három munkahelyi és kettő családi konfliktus található, melyek közül kettő munkahelyinek nem vagyok szereplője. A konfliktusok utólagos elemzése során magamról ismét sikerült egy-két dolgot, „aha” érzést megtudnom, s ezáltal önkritikát próbálok tanúsítani. Mintegy önismereti tréning része is szerepelhetne ez a pár oldal az életemben.

Egyes szituációkban – az életem során – amikor a konfliktus személyemet is érinti csakis a számomra győztes szerep elérése a cél akár versengő, akár alkalmazkodó (saját elképzeléseimet nem adom fel) stratégiát választva.

A konfliktusok, problémák zűrzavarában nehezen választhatók ki azok a központi tényezők (önismeret, önkritika, koordináció, feladatmegosztás, szinkronizáció, stb.), amelyek segítségünkre lehetnek a hatékony megoldás kidolgozásánál. Ezért ezeket tanulni, fejleszteni kell, amelyek segítségével az egyénnek módja nyílik arra, hogy az adott viselkedésmintákat megértse és kiválaszthassa a problémának legjobban megfelelő megoldásokat.

D. Irodalomjegyzék

- Gordon, T.: Vezetői Eredményesség Tréning. V.E.T.

Gordon Könyvek, 1998

- Mastenbroek, W.F.G.: Konfliktusmenedzsment és szervezetfejlesztés

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Budapest, 1991

- Szekszárdi Ferencné: Konfliktusok az osztályban

Tankönyvkiadó, Budapest, 1987

- Utasi Ágnes (szerk.): Társas kapcsolatok