A Pentateuchus neve, felosztása, a P. irodalmi összetettsége, a P-kritika eredményeinek értékelése, a P kialakulása

Zsidó elnevezés: Törvény, Tóra, Mózes Törvénye, Mózes Törvénye könyve

5 részre osztás: elsősorban gyakorlati szempotból. Tartalmi jelzés is.

Tudományos név: Pentateuchus (5 könyv)  görög, majd latin eredetű

Könyvek neve: zsidóknál a kezdő szavak

Szeptuaginta: tartalmat kifejező cím  latin is ezt vette át

Genesis – Teremtés könyve

Exodus ¬– Kivonulás könyve

Leviticus – Leviták könyve

Numeri – Számok könyve

Deuteronomium – Második Törvénykönyv

Új vélemények: Hexateuchus; v. Tetrateuchus + Deuteronomisztikus

Nem egy ember munkája, csak az elbeszéléskeret egységes  hosszú fejlődés eredménye

Pent-kritika:

Összetett irod. alkotás  Évszázadokon át alakult

Kül. hagyományanyagok

4 okmány v. forrás: J E D P

Formatörténet (irodalomkritika)  hagyománytörténet

Hagyományegységek: őstörténet, pátriárkák, szabadulás, Sínai perikópa, vándorlás, honfoglalás

Pent-kritika: a megértést segíti

Kialakulás:

Korakirályság (Salamon) idejére nyúlik vissza

Jahvista a királyi udvarhoz tartozott (összegyűjt minden hagyományanyagot – a prémonarchikus korból származnak)  rendezi

Teológiája: Izrael kiválasztása Jahve népévé

Közzéppontban az ember, leíró stílus

Kibővítés új részekkel: Elohista

nincs őstörténet

Izraelben

Felhívás Jahve kizárólagos tiszteletére

Szigorú, emelkedett erkölcs, szárazabb stílus

Nehezen elkülöníthető  lehet, hogy csak redakciós réteg

J + E = Jehovista

D: Királyság uolsó éveiben  Deut. történeti mű

A Jehovista művön is dolgoztak

P: Babiloni diaspórában  új összefoglalás

Remény táplálása

Szabatos, ismétlések

Pent kánoni formája 400 körül

JE + P + Deuteronomium

 felosztás 5 könyvre (4. szd.)

A pátriárkák, kivonulás, Sínai hegy, pusztai vándorlás, törzsek elhelyezkedése Palesztina földjén, háborúk, bírák kora

Történetírás: 13.szd. második felétől. (Letelepedés) Írásos és tárgyi emlékek miatt

Bibliai hagyomány: letelepedés előtti események, személyek

Pátriárkák: Ábrahám, Izsák, Jákob (Genezisben)

Pátriárkai történetek  pátriárkák története

Félnomád előizraelita nemzetségek fejei

Mezopotámiából erednek (Úr v. Hárán városa?)  arám rokonság

Isteni ígéretek hordozói

19. v. 15-13. szd.

Kivonulás: nem egész Izrael volt Egyiptomban.  Palesztinába vándorolva a középpalesztinai törzsek magva lettek  az egész 12 törzsből álló Izrael átvette hagyományukat

Egyiptomi dokumentumok is megerősítik: előizraelita csoportok tartózkodása a Nílus delta keleti vidékén II. Ramszesz raktárváros építése

 menekülés a kényszermunka elől  csodás megmenekülés

Mózes: egyiptomi név (kapcsolat a midianitákkal: felesége)  Jahve kinyilatkoztatás  kivonulás

Sínai teofánia: 1. nyilvános kinyilatkoztatás  Jahve a történelem ura és népének megmentője

teofánia + kultikus cselekmény

Vándorlás: nem minden esemény az exodus-csoport emléke

ivóvíz hiánya, élelem hiánya, harc az ellenségekkel, lázadások Mózes ellen

Legutolsó letelepedő csoport  József háza részei lettek

Törzsek: bibliai hagyomány: 12  valós tény, de fokozatosan alakultak ki és nem egyszerre léteztek

kb. 50 nemzetség  katonai és kultikus szövetség

8-10 nagycsalád = nemzetség

Férfiak gyűlése + vének tanácsa

A törzsek összetartó ereje: közös Jahve-hit

Simeon: Közép  dél  beolvad Júdába

Lévi: Közép  megszűnik  papi szolgálat (Leviták)

Júda: legfontosabb déli törzs: Jeruzsálem, Hebron, Betlehem

Benjámin: kicsi, Jeruzsálemtől É-ra

József: 2. legnagyobb kötelék (Benjámin, Manasszé, Efraim)

Isszachar: Galileai hg. K

Zebulun: Galileai hg. Ny

Áser: Galileai hg. Ny

Naftali: Genezáret tótól É

Dán: Közép  É, Jordán-forrás

Gád: K-Jordánia

Ruben: Ny-Jordánia  K-Jordánia D

Környező (korábban letelepült) népek támadása  többnyire önállóan védekeznek a törzsek

Birák: karizmatikus vezetők  nagy haditettek

Jahve eszközei (szabadítók)

Kis birák: keveset tudunk róluk. Állandó hivatal: jogszolgáltatás

Filiszteus veszély: egész Palesztinára tör, jól fegyverzett  központi hatalom szükségessége  királyság

Szíria-Palesztina a Kr. E. 2. évezred második felében, az izraelita honfoglalás kérdése, Izrael törzsei Palesztinában

Terület: összekötő Mezopotámia, Kisázsia, Egyiptom között. Városállamok. Falukultúra

III. Thotmesz fáraó meghódítja

Egyiptom a belügyeket nem ellenőrzi, csak a kereskedelmi útvonalakat tartja fenn.

Városállamok síkságon. (Hegyvidékek gyéren lakottak)

Felkelések: Merneptah Izraelt is megemlíti (a legyőzöttek között)

Tengeri népek vándorlása: Kr. e. 13. szd. megdől az Egyiptomiak uralma. A Gáza-övezetet átadja a Filiszteusoknak. Palesztinában városállamok.

13. szd. északkeletről arámok  Damaszkusz arám királyság

Izraelita honfoglalás:

Kutatás: Megjelenés a hegyvidéken, majd lassú elterjedés. (Kapcsolat a kánaánitákkal)

Bibliai hagyomány: Hódítás (nem egységes)

a) Hódítás-modell (Baltimori iskola): 13. szd. gyors elfoglalás

városok elpusztulása

Józsue könyve

 a modern biblikus kutatás nem fogadja el!

b) Békés beszivárgás modell (formatörténet): életmódváltás  több nemzedéken át tartó folyamat

legelőváltó, félnomád életmód  földművelés, szarvasmarha-tenyésztés

2 szakasz: - hegyvidéki letelepedés

- háborús terjeszkedés

 német nyelvterületen elfogadott

 fontos szempontokat ad, de kiegészítésre szorul

c) Szociológiai modell: társadalmi átrétegződés  angolszász területen

- Forradalom modell: a városállamok elnyomott rétege  új társadalmi tudat

elvándorlás a hegyvidékre

Él isten kultusza (Izrael)

+ Mózesi csoport (JHWH-hit)

- Fejlődés modell: nem forradalom, hanem menekülés

nincs szerepe a vallásnak  a Jahve-hit a kánaánita vallásból ered

 Biblikus hagyomány: Izrael kívülről jött, rokonság arámokkal

Izrael törzsei Palesztina földjén (Beszivárgás modell + szociológiai kiegészítések):

Izrael ősei a 13. század második felétől jelen vannak (a hegyvidéken)

A síkság elfoglalása hosszú folyamat (Birák könyve)

2. évezred: békés beszivárgás a hegyvidékre (arám rokonság)

Kapcsolat a kánaánitákkal (a hegyvidékre menekülők által)

A törzsek a letelepedés során alakultak ki

Lacustra

Face parte din volumul de poezii “Plumb”. Lirica singurătăţii cunoaşte cu poezia “Lacustră” momentul său cel mai acut. Spaima generată de impresia participării la întoarcerea materiei dezorganizate în haosul primordial e mărită de obsesia singurătăţii. Ceaţa şi ploaia care par a se eterniza devin în poezie dintr-o manifestare meteorologică un mod de existenţă a materiei, poezia comunică un sentiment al însingurării totale într--o lume în care poetul se simte despărţit printr-un “gol istoric”. Golul acesta istoric se întinde între prezentul cu obsesivul şi exasperantul ritm al ploii care nu se mai sfârşeşte şi vremurile îndepărtate din străfundurile originale ale omenirii, când omul îngrozit de propria sa singurătate şi de adversitatea stihiilor şi a fiarelor sălbatice se claustra în locuinţele sale lacustre în care se simţea în siguranţă numai după ce apuca să tragă podul de la mal. Poetul se simte coborât din acest punct de vedere pe o treaptă subumană de început al existenţianismului. Poezia cuprinde o succesiune de motive: al nopţii, al ploii, al golului, al morţii, al plânsului şi al nevrozei. Sentimentul este de dezagregare sub imperiul apei, a lumii şi deci şi a individului atât de aproape de moarte. Cele două elemente duc la o dizolvare perpetuă, la o surpare continuă. Poetul ne prezintă două planuri: planul exterior cel al lumii şi al naturii; şi unul interior al somnului din care poetul tresare. Trecerea de la planul exterior la cel interior se face abrupt fiind legat de spaimă si de teamă: “Sunt singur” din versul al III-lea al strofei întâi: “şi mă duce un gând ” semnifică întoarcerea în timp pentru a sublinia sentimentul de solitudine (“spre locuinţele lacustre”). Spaima se adânceşte şi “parcă dorm pe scânduri ude în spate mă izbeşte un val” şi în aceasta atmosferă de zbucium poetul prin versul “tresar prin somn şi mi se pare că n-am tras podul de la mal” subliniază imposibilitatea de a lua contact cu lumea, cu viaţa. Spaima lui se accentuează, pentru că “un gol istoric se întinde” vers ce simbolizează ameninţarea morţii. “Pe aceleaşi vremuri mă găsesc” este reîntoarcerea în timp, poetul coborându-se pe treapta subumană. Izolarea aceasta care îl apasă pe poet e subliniată pe piloţii grei care se prăbuşesc. E ruperea directă cu orice contact al civilizaţiei sau al legăturii cu viaţa. În ultima strofă, versul al II-lea “tot tresărind, tot aşteptând” e o prelungire pe plan interior a ideii cuprinse în versul al II-lea din I-a strofa “aud materia plângând”.

Plânsul cosmic al materiei se restrânge de la expresie la, impresie sugerând adâncimea însingurării până la dispariţia totală. Remarcăm în poezie aceeaşi muzicalitate a versurilor tipice lui Bacovia. La nivel semantic remarcăm folosirea verbelor la gerunziu: plouând, plângând care rimează cu substantivul gând. Întâlnim epitetele (“gol istoric”) personificările, piciorul metric din 8 versuri, ritmul este iambic.

Elemente simbolistice specifice poeziei bacoviene

Despre G. Bacovia , N.Manolescu afirma ca este simbolist prin formatie , dar care îsi depaseste epoca , apartinând poeziei moderne ca unul dintre marii precursori .

Implicarea simbolismului în opera lui Bacovia este evidenta, întrucât acesta recurge la : simboluri , sugestii , corespondente , muzicalitate , prozodie . Influentele resimtite în poemele sale sunt diverse : E.A Poe , Rollinat , Verlaine , Baudelaire , s.a .Temele si motivele simboliste preluate de poet ar fi : conditia poetului si a poeziei , motivul singuratatii , melancolia , evadarile , natura romantica , starea de nevroza , culorile si muzica , poezia târgului, s.a. Declararea atasamentului fata de simbolisti se regaseste în volumul Cu voi .

Bacovia alesese sau poate fusese el cel ales de muze sa reprezinte si sa urce la cote nebanuite simbolismul românesc. Caci în 1916 , când îi aparea volumul de debut Plumb , literatura noastra consemmna de fapt una din datele de referinta ale poeziei , cartea anuntând o individualitate lirica de necontestat , atât în raport cu ceilalti simbolisti ( Macedonski , Minulescu , M.Demetriade , S.Petica , D.Anghel ) cât si cu cei de alte orientari , predecesori sau contemporani cu el . Si fata de unii , si fata de altii , Bacovia venea cu un univers al lui , orasul provincial , stilizat în linii si culori esentiale , în tonuri de cenusiu , violet si galben .El aduce acel sfârsit continuu , cum avea sa-i defineasca mesajul operei un comentator de mai târziu , Ion Caraion .

Bacovia are voluptatea mortii , a dezagregarii , a trecerii în neant si toate simbolurile poeziei sale conduc catre aceasta idee. Cel mai adesea fixarea cadrului în care îsi plaseaza simbolurile are loc toamna si iarna , cel dintâi dintre aceste anotimpuri fiind prin excelenta el însusi un simbol al mortii . Caderea frunzelor apare în plan strict vegetativ al naturii ca o eliberare , stare catre care , cazând în moarte în plan uman tinde sa ajunga si poetul , împreuna cu iubita lui , precum în Note de toamna . În ceea ce priveste primavara , poetul îi contrapune latura sumbra a existentei , si de aceea el nu scrie poezii senine si optimiste ci Nervi si Note melancolice .

S-a spus ca poezia lui Bacovia sta sub semnul liricii simboliste franceze . Însusi poetul marturisea în 1943 ca persistenta într-o culoare a deprins-o de la francezi si ca prin 1898-1903 , una din obsesiile sale a fost simbolismul decadent si ca l-au preocupat adânc Verlaine , Rimbaud , Baudelaire , Rollinat , Jean Moreas . Sunt însa suficient de multe note distinctive si personale care-l îndeparteaza pe poet de simbolistii din tara lui Voltaire . Ceea ce la Verlaine si Baudelaire , ca si la ceilalti simbolisti, urmarea , alaturi de semnificatii muzica si armonia , la Bacovia , dimpotriva , e dizarmonic , aproape antimuzical , datorita sincopelor , ruperilor de vers . Peisajul sau e întunecat , cu tuse îngrosate pâna la brutalitate . Ceea ce conteaza la el e decorul , halucinant pentru ca înfioara , captivant pentru ca trimite la planul dedesubt al poeziei .

Poezia lui Bacovia exprima o stare depresiva specifica unui intelectual proletar , cu o structura sufleteasca ultrasensibila , de aceea poate fi încadrata si în directia simbolismului depresiv .

Universul poeziei bacoviene este ca o cupola de plumb sub care domneste nelinistea , spaima de nefiinta , de izolare: De-atâtea nopti aud plouând /Aud materia plângând/Sunt singur si ma duce-un gând/Spre locuintele lacustre .