RAJZOLJA FEL AZ ANALÓG MULTIMÉTER TÖMBVÁZLATÁT! ISMERTESSE AZ EGYENFESZÜLTSÉG-MÉRŐ ÉS A MÉRŐÁTALAKÍTÓK KAPCSOLÁSI MEGOLDÁSAIT! ÉRTELMEZZE AZ ANALÓG MU

Analóg multiméter felépítése:
Az elektronikában leggyakrabban használt műszerek az univerzális feszültségmérők vagy multiméterek. Megoldástól függően mérnek:
 Egyenfeszültséget;
 Váltakozó feszültséget legfeljebb néhány MHz-ig;
 Ellenállást;
 Egyenáramot;
 Váltakozó áramot;
Tartozékokkal:
 Nagyfrekvenciás feszültséget 1-2 GHz-ig;
 Egyenáramú nagyfeszültséget 30 kV-ig.
A felsorolás a kialakítások gyakoriságát is kifejezi. A legtöbb multiméter csak az első három (esetleg négy) mennyiség mérésére alkalmas, de egyes különleges megoldásokkal minden felsorolt mennyiséget mérnek.
A műszer alapja az egyenfeszültség-mérő. Ezt egészítik ki a többi mennyiség mérésére alkalmas áramkörök és tartozékok. Emiatt fontosabb jellemzői (bemeneti ellenállás, mérési tartomány stb.) is az előzőekben megismert egyenfeszültség-mérőével egyeznek.
Az üzemmódválasztó kapcsoló első két állása (+;-) egyenfeszültség mérésekor polaritásváltásra alkalmas. Ha a mért egyenfeszültséget téves polaritással csatlakoztattuk volna, nem kell a mérővezetékeket levenni és felcserélés után újra csatlakoztatni, elegendő a kapcsolót átváltani. Az egyenfeszültség-mérő hitelesítésére a P1 trimmerpotencióméter szolgál.
Váltakozó üzemmódban az egyenfeszültséget mérő műszer elé egyenirányítót iktatnak (mérés közvetlen módszerrel). Ebben az állásban a rendszer P2-vel hitelesíthető.
A következő üzemmódban a műszer ellenállást mér, amire az elektronikában rendkívül nagy szükség van. Ebben az állásban nemcsak az ellenállás értéke ellenőrizhető 1-5% pontossággal, hanem a zárlatok és szakadások helye is könnyen meghatározható, sőt diódák és tranzisztorok hibái is megállapíthatók. Az ellenállás méréséhez U0 segédfeszültség szükséges, amelynek értéke idővel változhat. Korrigálására – lényegében az ellenállásmérő hitelesítésére – való a P3 potenciométer, amely forgatógombbal a műszer előlapján állítható.
Néhány műszer áramerősség mérését teszi lehetővé, sőt ebben az üzemmódban külön csatlakozó szükséges.
Oszcilloszkópokban, monitorokban és tévékészülékekben 1-30 kV-os egyenfeszültség is előfordul, amelyet valamilyen módon mérni szükséges. Az univerzális feszültségmérő ezt a feladatot kiegészítő előtét-ellenállással oldja meg, amely a műszer tartozékaként ún. nagyfeszültségű mérőfejet alkot, és amely a mérési tartományt egészen 30 kV-ig növeli.
Analóg multiméter áramkörei:
A váltakozófeszültség-mérő rész: a műszer, váltakozó feszültséget közvetlen módszerrel mér, az egyenirányító a bemenet és az egyenfeszültség-mérő rész között önálló egységet alkot. Ebben az üzemmódban a műszer legkisebb méréshatára általában 1 V, a legnagyobb 300V.
Általában csúcs-egyenirányítót alkalmaznak, amelyben szilícium- és vákuumdióda egyaránt lehet. Szilíciumdióda esetén csak néhány kHz-ig, vákuumdióda esetén 5-20 MHz-ig mér. Még akkor is, ha az egyenirányító a műszer házán belül helyezkedik el, és mérővezetékkel kell csatlakozni a mért áramkörhöz.
Nagyobb frekvenciájú jelek mérésére is alkalmas műszereknél a mérő-egyenirányító a műszer házán kívül mint nagyfrekvenciás mérőfej helyezkedik el, de más megoldásokban beépített egyenirányító és külső nagyfrekvenciás mérőfej is van, és ekkor a műszerrel néhány Hz-től több GHz-ig lehet mérni.
A csúcs-egyenirányítónál a csúcsérték és az effektív érték közötti -es korrekciót közelítő pontossággal az egyenirányítóban lévő soros ellenállás és az egyenfeszültség-mérő bemeneti ellenállása által alkotott osztó végzi el, a rendszer a P2 potenciométerrel hitelesíthető.
Az ellenállásmérő rész: ellenállás mérésére a műszerek többsége a feszültségmérő módszert használja. Ennek lényege: az ismeretlen RX ellenállásból és egy nevezetes értékű RN ellenállásból feszültségosztót készítenek, amelynek bemenetére egységnyi feszültséget adnak, és az osztó kimeneti feszültséget feszültségmérővel mérik.

Az árammérő rész: ilyen szolgáltatása csak kevés műszernek van, ugyanis jó minőségű árammérő univerzális feszültségmérővel nehezen készíthető. A tömbvázlata szerint áramerősség mérésekor külön bemenetre kell csatlakozni. Ide kapcsolódnak a méréshatárváltó kapcsolóval kiválasztható söntellenállások is. A mutató kitérése arányos a söntön kialakuló feszültséggel, vagyis a söntön átfolyó árammal, ezért a feszültségmérő skálája áramerősség mérésekor is használható.
Analóg egyenfeszültség-mérők felépítése:
Az egyenfeszültség-mérő a leggyakrabban használt műszer, azonban olyan változata, amely csak egyenfeszültség mérésére alkalmas, rendkívül ritka. Néhány egyszerű áramkörrel kiegészítve sokoldalú univerzális feszültségmérővé alakítható.
A műszer jellemző méréshatárai 1, 2, 10, 30, 100, 300 és 1000 V, de ritkán a 0,01 V-os és a 0,1 V-os méréshatár is előfordul. A kijelzője 20…1000 A alapérzékenységű lengőtekercses műszer, amelyen a méréshatárokhoz igazodó 100-as és 30-as osztású skála van, ezáltal nem kell műszerállandót számítani, a leolvasás és a mért értek megállapítása egyszerű.
Analóg egyenfeszültség-mérők áramkörei:
Feszültségosztó: a műszer bemenetén a méréshatárok előtét-ellenállásokkal vagy feszültségosztóval válthatók. A mai FET-es bemenetű mérőerősítők bemeneti ellenállása kellően nagy, ezért gyakoribb a feszültségosztós megoldás.
Váltakozófeszültség-szűrő: ha a műszerrel olyan feszültséget mérünk, amelynek nagy váltakozó összetevője is van, vagy mérés közben a bemenetére a környezetből túl nagy 50 Hz-es hálózati feszültség kerül, akkor a választott méréshatárban az erősítő túlvezérlődik, és emiatt a kijelző hibás értéket mutat. A váltakozó komponens hatását legegyszerűbben alulátersztő szűrővel csökkenthetjük.
Mérőerősítő: a mérőerősítő a műszer legfontosabb része. Követelmény, hogy bemeneti ellenállása az osztó ellenállásánál sokszorta nagyobb legyen, az erősítő s hőmérséklet és a tápfeszültség ingadozásira ne változzon. Erre legjobb a differenciálerősítő, amely két teljesen azonos erősítőlemezt tartalmaz. Legegyszerűbb esetben a műszer a kimeneti körben helyezkedik el, mert akkor az erősítés nagy.
Védőáramkörök:
 Zéner-diódás védelem
 Ellenpárhuzamos diódás védelem az erősítő bemenetén, kimenetén

RAJZOLJA FEL A STABILIZÁLT TÁPEGYSÉGEK TÖMBVÁZLATÁT ÉS ISMERTESSE AZ EGYES RÉSZÁRAMKÖRÖK FELÉPÍTÉSÉT, MŰKÖDÉSÉT! MAGYARÁZZA EL A DISZKRÉT ALKATRÉSZEKB

Stabilizált tápegység:
- Hálózati transzformátor: a hálózati feszültséget ez egyenirányító számára szükséges értékre változtatja. Ha az egyik tekercsre váltakozó feszültséget kapcsolunk, a létre-jövő váltakozó áram fluxusváltozást idéz elő, amely a másik tekercsben indukált vál-takozó feszültséget hoz létre. A bementi oldalon lévő tekercset primer tekercsnek, a kimeneti oldalon lévőt pedig szekunder tekercsnek nevezzük.
- Egyenirányító: a bementére kapcsolt váltakozó feszültséget egyenirányítja (szűret-len egyenfeszültséget állít elő).
- Szűrő áramkör: feladata az egyenirányított feszültség ingadozásainak csökkentése és a váltakozó áramú összetevők kiszűrése. Lehet pufferkondenzátor, RC és LC szű-rő.
- Stabilizátor: a stabilizált tápegységekben alkalmazzák, feladata a kimeneti áram vagy feszültség stabilizálása.
o Feszültség stabilizátor: olyan áramkörök, amelynek feladata, hogy egy fogyasztó feszültségét állandó értéken tartsa a tápfeszültség, a terhelő-áram és a környezeti hőmérséklet változása esetén. Két fajtája van:
 soros stabilizátor: a szabályzó elem a terheléssel sorosan van kap-csolva
 párhuzamos stabilizátor: a szabályzó elem a terheléssel párhu-zamosan van kapcsolva

o Áram stabilizátorok: olyan négypólus típusú áramkörök, amelynek fel-adata, hogy egy adott terhelésen átfolyó áramot a bemeneti feszültségtől, a terhelő ellenállás nagyságától és a környezeti hőmérséklet változásától függetlenül állandó értéken tartson.
Zener diódás elemi feszültség-stabilizátor: lásd 5. A tétel
Áteresztő tranzisztoros feszültségstabilizátor:
Egy közös kollektoros alapkapcsolásnak felel meg, amelynek az egyik munkapont-beállító eleme egy Zener-dióda, az emitter-ellenállás szerepét, pedig az Rt terhelő-ellenállás tölti be. Az R1 ellenállás és a Zener-dióda elemi stabilizátort alkot.

A terhelő áram azonos az emitter árammal és megváltozása a bázis áram és a bázis-emitter feszültség megváltozását okozza. A bázisáram megváltozása változtatja az elemi sta-bilizátor terhelőáramát, a bázis-emitter feszültség megváltozása, pedig a tranzisztor áteresztő-képességét befolyásolja. A két jelenség a kimeneti feszültség változását eredményezi.
Integrált feszültségstabilizátor:
Visszacsatolással és soros szabályzó elemmel rendelkező feszültség-stabilizátoroknak tekinthetők. Az első generációs integrált feszültségstabilizáló áramkörök jellegzetessége, hogy minden belső áramköri egység bemenete és kimenete a felhasználó számára hozzáférhe-tő. Ezek a típusok kis teljesítményű, több mint három kivezetéses tokozásban kerülnek for-galmazásra.
A második generációs integrált feszültség-stabilizátorok több előnyös tulajdonsággal rendelkeznek az előző típushoz képest: beépített túláramvédelem, beépített frekvenciakom-penzálás, az alkalmazásokban maximum három külső diszkrét elem beépítését igénylik, ma-ximális terhelőáramuk amper nagyságrendű.
Kapcsoló üzemű feszültségstabilizátor:
Felépítés szempontjából három fő részből áll:
 Teljesítmény-kapcsoló: általában egy tranzisztor vagy tirisztor
 Szűrő: aluláteresztő karakterisztikája van és a kimeneti feszültség időbeli közép-értékét képzi
 Vezérlőegység: feladata a teljesítménykapcsoló vezérlése és a kimeneti feszült-ség stabilizálása
A kapcsoló periodikusan zár viszonylag magas frekvenciával. A teljesítménykapcsoló kimenetén négyszögjel alakú feszültségimpulzusokat kapunk, amelyek amplitúdója közelítően megegyezik a bemeneti feszültség amplitúdójával. Kitöltési tényezője olyan, hogy időbeli középértéke megegyezzen a kívánt stabilizált feszültség értékével.
Az LC szűrő feladata, hogy elektromos energiát tároljon, amíg a teljesítménykapcsoló zár, és a tárolt energiát az Rt terhelésének leadja, miközben a teljesítménykapcsoló kinyit. A stabilizátor legfontosabb egysége a vezérlőegység. A kapcsolójel előállítását két modul végzi: referencia-feszültséggel ellátott szabályzó és az impulzusszélesség-modulátor.
A felerősített hibajelet a következő egységek állítják elő: referencia-feszültségforrás, kimeneti feszültségfigyelő áramkör, különbségképző és erősítő áramkör. A impulzusszéles-ség-modulátor fűrészgenerátorból és komparátorból áll. A komparátor által bekapcsolt telje-sítménykapcsoló vezetési ideje, a hibajel előjelétől és nagyságától függően változik.
A stabilizátor fő hátránya, hogy a kapcsoló üzemű működés erős rádiófrekvenciás zavart okoz. A megfelelően magas kapcsolási frekvencia és a megfelelő árnyékolás alkalmazása hatékonyan csökkenti ezeket a zavaró hatásokat.

ÉRTELMEZZE AZ IMPULZUSOK JELLEMZŐIT! CSOPORTOSÍTSA A JELFORMÁLÓ ÁRAMKÖRÖKET, ISMERTESSE FELÉPÍTÉSÜKET ÉS MŰKÖDÉSÜKET! RAJZOLJON FEL NEM SZINUSZOS JELE

Impulzusok jellemzői:
Az impulzus olyan áram, vagy feszültség melynek értéke két nyugalmi állapot között ugrásszerűen változik.
Az elektronikus áramkörök állapotának bármilyen megváltozása berezgési és lecsengési folyamatokkal jár együtt, amelyek hatása a jel időtartamához képest vagy elhanyagolható, vagy nem hanyagolható el. Ennek következtében a valóságban csak bizonyos pontossági hatá-rok között léteznek szabályos impulzusalakok.
Paraméterek:
- Amplitúdó (Umax)
- Periódusidő (TA): a 0,1*Umax amplitúdó értékhez tartozó időtartam
- Impulzus idő (Ti): a 0,5*Umax amplitúdó értékhez tartozó idő
- Felfutási idő (Tf): azon időtartam, amíg az impulzus amplitúdója 0,1*Umax ér-tékről 0,9*Umax értékre változik
- Lefutási idő (Tl): azon időtartam, amíg az impulzus amplitúdója 0,9*Umax érték-ről 0,1*Umax értékre csökken
- Felfutási meredekség (vf): a felfutási idő alatt bekövetkezett amplitúdó változás:
- Lefutási meredekség (vl): a lefutási idő alatt bekövetkezett amplitúdó változás:
- Tetőesés (ε2): az Ut és Umax viszonya %-ban kifejezve:
- Túllövés (ε1): az Uε és Umax viszonya %-ban kifejezve:
- Kitöltési tényező (k): az impulzusidő és a periódusidő viszonya:
Differenciáló négypólus:
Feltételezzük, hogy a kezdeti időpillanatban a kondenzátor töltetlen. A négyszögimpul-zus értéke t=0 időpillanatban 0 V-ról egy pozitív U értékre változik. A kondenzátor rövidzár-ként viselkedik, mivel nem tudja követni a feszültség gyors változását, így a teljes U feszült-ség megjelenik az ellenálláson. A kondenzátor a töltőáram hatására elkezd töltődni az ellenál-láson pedig csökken a feszültség. A kondenzátor töltési folyamata exponenciális görbével írható le, aminek következtében az ellenálláson folyó áram exponenciális változású feszült-séget hoz létre. A kondenzátor töltődésének, valamint az ellenálláson eső feszültség csökke-nésének sebességét az RC szorzat értéke határozza meg. Ezt a szorzatot időállandónak nevez-zük:.
A négyszögimpulzus értéke t1=0 időpillanatban az U értékről 0 V-ra változik. A kon-denzátor kisül, de mivel ez a folyamat olyan gyors mint az impulzus változási sebessége, az impulzus lefutó éle megjelenik az ellenálláson. A kondenzátor exponenciális kisülési folya-matának megfelelően az ellenálláson is változik a feszültség.
Integráló négypólus:
Feltételezzük, hogy a kezdeti időpillanatban a kondenzátor töltetlen. A négyszögimpul-zus felfutó élének megjelenésekor a kondenzátor rövidzárként viselkedik és kivezetésein 0V feszültség alakul ki. A kondenzátor fokozatosan feltöltődik és rajta közel U feszültség lesz mérhető. A négyszögjel lefutó élének megjelenésekor az előző folyamat fordítva játszódik le. A kondenzátor töltődésének illetve az ellenálláson eső feszültség csökkenésének a sebességét itt is az RC szorzat határozza meg.
Differenciáló négypólus Integráló négypólus
Differenciáló négypólus ki- és bemeneti jellemzői Integráló négypólus ki- és bemeneti jellemzői
Diódás vágóáramkörök:
Olyan impulzusformáló négypólusok, amelyek az impulzusok amplitúdó-határolását va-lósítják meg. Ezekben az áramkörökben a dióda kapcsolóelemként működik. A nyitóirányban előfeszített félvezető dióda úgy viselkedik, mint egy kis értékű ellenállás, a záróirányban elő-feszített dióda, pedig mint egy nagy értékű ellenállás.
Diódás vágóáramkör Diódás vágóáramkör
Astabil billenőkapcsolás:
Egyetlen stabil állapottal sem rendelkezik, négyszögfeszültséget állít elő. Feltételezzük, hogy a T1 tranzisztor vezet, a T2 zárva van. A C2 kondenzátor az R2 ellenálláson keresztül töltődik. Amikor a kondenzátor feszültsége eléri a T2 tranzisztor nyitófeszültségét, a T2 kinyit és lezárja a T1 tranzisztort. Vagyis az áramkör átbillen a másik állapotába.
A T2 tranzisztor csak addig vezet, amíg a C2 kondenzátor az R1 ellenálláson keresztül nem töltődik fel annyira, hogy a T1 tranzisztort kinyissa. Ha a T1 tranzisztor kinyit, lezárja a T2-t és az áramkör újra átbillen.
A kapcsolás folyamatosan a két állapot között billeg. Az időtartamok az időzítő elemek értékétől függenek:;.
Astabil billenőfokozat Feszültség-idő ábra
Bistabil billenőkapcsolás:
Bistabil multivibrátornak, vagy flipflopnak is nevezik. Két stabil állapota van. A kime-net állapota csak akkor változik, ha az átbillenési folyamatot egy bemeneti jel kiváltja.
Monostabil billenőkapcsolás:
Egyetlen stabil állapota van, azaz bemeneti vezérlőimpulzus nélkül a kimeneti feszült-ség egy rögzített értéken marad. Ha egy külső vezérlőjellel a másik állapotába billentjük, ezt az állapotát csak meghatározott ideig tartja meg, majd visszabillen stabil állapotába.
Schmitt-trigger:
Olyan bistabil billenőkör, melynek kimeneti jele a bemeneti jel amplitúdójának nagysá-gától függ. Ez az áramkör egy küszöbérték kapcsoló. A billenések nem ugyanazon a feszült-ségszinten következnek be. Ezt a jelenséget az áramkör hiszterézisének nevezzük.

ISMERTESSE A SZINUSZOS JEL ELŐÁLLÍTÁSÁNAK MÓDJÁT ÉS AZ OSZCILLÁCIÓ FELTÉTELEIT! RAJZOLJON FEL R-C ÉS L-C OSZCILLÁTOR KAPCSOLÁSOKAT, ELEMEZZE MŰKÖDÉSÜK

Oszcillátorok működési elve és felépítése:
Az oszcillátorok vagy rezgéskeltők olyan elektronikus áramkörök, amelyek egyenáramú energiát felhasználva csillapítatlan periodikus elektromos feszültséget vagy áramot állítanak elő. Az előállított periodikus jel alakja lehet: nem szinuszos, összetett, nagy felharmonikus tartalmú jel; szinuszos időbeli lefolyású.
A szinuszos elektromos rezgéseket előállító áramköröket harmonikus, vagy szinuszos oszcillátoroknak nevezzük. Bármilyen oszcillátornál szükség van egy frekvencia-meghatározó elemre, amely megszabja az előállított rezgés frekvenciáját és a frekvencia időbeli stabilitását. Ha egy feltöltött kondenzátor energiája egy induktivitáson keresztül kisül, csillapított elekt-romos rezgések keletkeznek, amelyek frekvenciája:.
A rezgőkör energiatartalma a veszteségek következtében folyamatosan csökken. A rez-gések fenntartása csak úgy lehetséges, ha a rezgőkör egy aktív elem áramkörébe kerül, amely képes a veszteségek kompenzálására: negatív ellenállású karakterisztika-szakasszal rendelke-ző elem alkalmazásával; pozitív visszacsatolással ellátott erősítő felhasználásával.
Oszcillátorok működési elve és felépítése:
Pozitív visszacsatolás esetén egy erősítő eredő erősítése növekszik a visszacsatolás-mentes állapothoz képest:, ahol az Au az eredeti erősítő erősítése és Auv a visszacsatolt rend-szer erősítése. Ha a hurokerősítés értéke megközelíti az egyet (, az erősítés nagysága az előbbi összefüggés szerint végtelen nagy értékűvé válik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vissza-csatolt erősítő a érték elérésekor bemeneti jel nélkül is szolgáltat kimeneti jelet.
LC oszcillátorok:
Az LC oszcillátorok frekvencia-meghatározó eleme egy LC-kör; a rezgőkör csillapítá-sának kompenzálását egy erősítő biztosítja. Az LC oszcillátorokat főleg magas frekvenciás tartományokban alkalmazzák, mivel alacsony frekvencián a szükséges kapacitások és induk-tivitások nagyon nagyok. A nagy jósági tényezőjű rezgőkörök a nagyfrekvenciás technikában könnyen megvalósíthatók. Ebben az esetben a rezgőkör feszültsége igen szélsőséges működé-si feltételek mellett is szinuszos.
Meissner-oszcillátor: jellegzetessége, hogy transzformátoros visszacsatolással működik, és a frekvencia-meghatározó elem a primer tekercsel párhuzamosan kapcsolt kondenzátorral kialakított rezgőkör. A rezgőkört alkotó L tekercs és C kondenzátor képviseli a váltakozó áramú munkaellenállást. A maximális kimeneti feszültség, a tranzisztor kollektorán rezonan-ciafrekvencián lép fel:.
A pozitív visszacsatolás megvalósítására a kimeneti feszültség egy bizonyos részét az L2 tekercsel lecsatolják, és az RV, CV soros tagon keresztül visszavezetik a tranzisztor bázisára. A visszacsatolási tényezőt a visszacsatoló tekercs (L2) és a rezgőköri tekercs (L) menetszámará-nyával, a csatolás nagyságával és az RV ellenállás változtatásával állíthatjuk be.
Hartley-oszcillátor: a közös emitteres kapcsolásban működő, bipoláris tranzisztorból épül fel. Az oszcillátor különlegessége, hogy a rezgőkörhöz a tekercs három ponton kapcso-lódik. A rezgőkör induktivitását megosztva alakítunk ki harmadik csatlakozási pontot. Az L és C elemekből álló rezgőkör határozza meg a rezonanciafrekvenciát és az oszcillátor kimene-ti feszültségének a frekvenciáját.
Colpitts-oszcillátor: a pozitív visszacsatolás nagyságát kapacitív feszültségosztó hatá-rozza meg. A visszacsatolás annál nagyobb, minél nagyobb Cb, Ca-hoz viszonyítva. A hango-lókapacitás értéke:.
RC oszcillátorok:
Kisfrekvenciás tartományban olyan oszcillátorokat alkalmaznak, amelyekben RC háló-zatok határozzák meg a rezgési frekvenciát, kiküszöbölve a nagy értékű és mértékű induktivi-tásokat. Előnyük az LC oszcillátorokhoz viszonyítva, hogy sokkal szélesebb frekvenciatarto-mányt képesek lefedni egy adott Cmax/Cmin arány esetén.
Fázistolós RC oszcillátor: a berezgés fázisfeltételét, vagyis a 180°-os fáziseltolást há-rom RC tag hozza létre egy bizonyos frekvencián. Ahhoz, hogy a berezgés bekövetkezzen, a csillapítást erősítéssel kell ellensúlyozni, méghozzá akkora erősítéssel, mint amekkora a csil-lapítás. Az oszcilláció frekvenciája olyan értékű lesz, amelynél az RC tagokból álló lánc pon-tosan 180°-os fázist fordít.
A berezgési frekvencia értéke három, azonos elemekből álló (), fázistoló láncnál:.
Mindkét kapcsolás a kapu ill. a bázis-karakterisztika görbültségét használja fela kimene-ti jelszint szabályozására.
Bipoláris tranzisztorral Térvezérlésű tranzisztorral
Wien-hidas RC oszcillátor: a híd kimeneti feszültsége rezonanciafrekvencián nulla. Eb-ben az esetben a Wien-híd nem használható visszacsatoló hálózatként, mivel az erősítő beme-netére nem jut feszültség. Az oszcillátoroknál ezért a Wien-hidat kismértékben kiegyenlítet-lenné teszik és az R3, R4 frekvenciafüggetlen osztó megválasztásával az erősítő bemenetére jutó jel szabályozható. Ha a frekvenciafüggetlen osztó osztásarányát a kimeneti jelszinttől függővé tesszük, hatékony szintszabályozás valósítható meg.
A pozitív visszacsatolást a Wien-híd R1C1, R2C2 elemeivel valósítják meg, amelyek a rezgési frekvenciát is meghatározzák. A negatív visszacsatoló hálózat feladata a rezgési amp-litúdó határolása és stabilizálása. Az itt található R4 változtatható ellenállástól függ a létreho-zott rezgések amplitúdójának nagysága. Ha R1=R2=R és C1=C2=C, a kapcsolás rezgési frek-venciája a következő összefüggéssel határozható meg:. A berezgési feltétel akkor teljesül, amikor:. Az oszcillátor rezgési frekvenciáját folyamatosan tudjuk változtatni egy kettős po-tenciométer alkalmazásával, vagy a fokozatokban a C1 és C2 kapacitások értékének átkapcso-lásával.

ISMERTESSE AZ EGYENFESZÜLTSÉG ERŐSÍTÉSÉNEK PROBLÉMÁIN KERESZTÜL AZ INTEGRÁLT MŰVELETI ERŐSÍTŐK FELÉPÍTÉSÉT ÉS JELLEMZŐ RÉSZÁRAMKÖREIT! RAJZOLJA FEL A

Felépítés:

A bemeneti fokozatban egy differenciálerősítő helyezkedik el. Feladata az eredő áram- és feszültségdrift kis szinten tartása a bemeneten. Két szimmetrikus erősítőfokozatból épülnek fel. A következő fokozatban fázisösszegzőt helyeznek el, ami a differenciálerősítő szimmetri-kus kimeneti jelét aszimmetrikussá alakítja át. Ezt az aszimmetrikus jelet szintillesztés után egy újabb feszültségerősítő fokozat erősíti megfelelő szintre. A kimeneten elhelyezkedő vég-erősítő fokozat egy újabb szinteltoló fokozaton kapja a vezérlőjelet. Az újabb integrált műve-leti erősítők kimenetét a túlterhelés ellen áramkorlátozó elektronika védi.
A „-” jellel jelölt bemenetet invertáló vagy fázisfordító bemenetnek nevezik, mivel erre a bemenetre kapcsolt feszültség a kimeneten fordított polaritással, illetve 180°-os fázistolás-sal jelenik meg. Az erősítő az invertáló bemenetére kapcsolt feszültséget felerősíti és invertálja.
A „+” jellel jelölt bemenetet neminvertáló vagy fázist nem fordító bemenetnek neve-zik, mivel a rákapcsolt feszültség azonos polaritással, illetve azonos fázishelyzetben jelenik meg a kimeneten. Az erősítő neminvertáló bementére kapcsolt feszültséget felerősíti, de nem invertálja.
Működés szempontjából a műveleti erősítő a vonatkoztatási ponthoz képest szimmetri-kus tápfeszültséget igényel. Ha a műveleti erősítő két bemenetére különböző feszültséget kapcsolunk, akkor a kimeneten a két feszültség felerősített különbsége jelenik meg.
Ideális műveleti erősítő
Nem invertáló alapkapcsolás:
A bemeneti jel ebben az esetben a nem invertáló bemenetre van kapcsolva, és fá-zisfordítás nélkül felerősítve jelenik meg a kimeneten. A műveleti erősítő negatív vissza-csatolással van ellátva, amelyet az R1, R2 ellenállásokból álló osztó alkot.
Az erősítés pozitív előjele azt mutatja, hogy az áramkör a felerősített jel fázisát nem for-dítja meg. Mivel értékét csak a visszacsatoló hálózatban lévő ellenállások határozzák meg.
Egy különleges nem invertáló erősítő kapcsolás a feszültségkövető. Ez egy olyan nem invertáló erősítő, amelyben R2=0 és R1=∞. Ennek megfelelően Auv=1, vagyis a kimeneti jel reprodukálja a bemeneti jelet. Előnye ennek a kapcsolásnak, hogy a bemeneti jelet magas im-pedancián fogadja, és alacsony impedancián áll rendelkezésre a kimeneten.
Invertáló alapkapcsolás:
A bemeneti jelet az invertáló bemenetre kapcsoljuk és a kimeneten egy olyan fel-erősített kimeneti feszültség jelenik meg, amelynek fázishelyzete ellentétes a bemeneti feszültség fázisával.
Feszültségerősítés: ezekből az egyenletekből következik:
Bemeneti ellenállás:
Kimeneti ellenállás:
Alkalmazások: I-tag, D-tag, felüláteresztő szűrő, aluláteresztő szűrő