Góg és Magóg fia vagyok én...
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tôletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ôsmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Śj idôknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis gyôztes, mégis új és magyar.
{Góg és Magóg: a Bibliában szereplô, Istentôl elhagyott pogány népek fejedelmei. Anonymus szerint Magógról nevezték el a magyar népet. Bilek című cikkében Ady a következôket írja: "Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti".
A Vereckei-szoroson jöttek be a honfoglaló magyarok.
Dévény: a történelmi Magyarország nyugati kapuja. Dévénynél ért a Duna magyar területre.
Vazul: Ćrpád-házi herceg, aki összeesküvést szított Szent István ellen. Büntetésül István megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett, fiait pedig száműzte.
Pusztaszer: Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötötte meg a hét honfoglaló vezér a vérszerzôdést, itt tartották meg az elsô törvénykezô gyűlést. Feltételezett helyén állították fel a millennium évében, 1896-ban az Ćrpád-emlékművet. Mivel a hazafiaskodó ellenzéki koalíció elôszeretettel hivatkozott az ôsmagyar múltra, Ady szemében Pusztaszer az elmaradottság jelképe lett.}
1906
Héja-nász az avaron
Śtra kelünk. Megyünk az žszbe,
Vijjogva, sírva, kergetôzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Śj rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az žszben megállunk,
Felborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az ôszi avaron.
1906
A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát ôrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
2. Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nôtt a szivében,
A csorda népek lelegelték.
3. Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nôre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belôle.
4.De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
1906
A Tisza-parton
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verôn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erôm.
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók,
A Tisza-parton mit keresek?
1906
A magyar Ugaron
1. Elvadult tájon gázolok:
žs, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezôt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
2. Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
3. Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
4. Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
1906
Az én menyasszonyom
1. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a siromba.
2. Ćlljon elômbe izzó, forró nyárban:
>>Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.<<>>Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.<<
1906
Temetés a tengeren
Breton parton sújt majd az álom
S alszunk fehéren és halottan
Tengeres, téli, szürke tájon.
2. Jönnek erôs, breton legények
S fejkötôs, komoly, szűz leányok
S fölzeng egy bús, istenes ének.
Köd és zsolozsma. Zúg a tenger,
Vörös bárkára visznek minket,
Könnyel, virággal, félelemmel.
{Zsolozsma: szerzetesek számára elôírt, naponta közösen elmondandó, eléneklendô ima}
4. S téli orkán vad szele dobban,
Vörös bárkánk tengerre vágtat
S futunk fehéren és halottan.
1906
Śj vizeken járok
1. Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hôse,
Röhögjenek a részeg evezôsre,
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hôse.
2. Szállani, szállani, szállani egyre
Śj, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
Śj horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Śj horizonok libegnek elébed.
{Horizon: horizont: látóhatár}
4. Nem kellenek a megálmodott álmok.
Śj kínok, titkos vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.
Én nem leszek a szürkék hegedôse,
Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gôze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedôse.
1906
Párisban járt az žsz
Párisba tegnap beszökött az žsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rôzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az žsz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hôkölt belé
S Párisból az žsz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögô lombok alatt.
1907
A magyar Messiások
{Messiás: a bibliai zsidók várt megváltója; Jézus Krisztus, aki keresztre feszítve kínhalált szenvedett; tágabb értelemben az a személy, akitôl reményeinek megvalósítását várja valamely közösség.}
1. Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
2. Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Űh, semmit se tehettek.
1907
Páris, az én Bakonyom
1. Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandur-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.
2. Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegô vagyok Ćlmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.
3. Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
žrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.
{Ćlmos: a honfoglaló Ćrpád apja
Hunnia: Magyarországnak a hun-magyar rokonság hiedelmén alapuló elnevezése}
4. Itt halok meg, nem a Dunánál,
Szemem nem zárják le csúf kezek,
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.
5. Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet magyar sikon:
Engem borít erdôk erdôje
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdôm, nagy Párisom.
1907
Az ôs Kaján
Bibor-palástban jött Keletrôl
A rímek ôsi hajnalán.
{Kaján: mitikus figura, a költô egyéni leleménye (a szó eredete a bibliai Káin)
Kelet a kultúra és a költészet ôshazája}
Jött boros kedvvel, paripásan,
Zeneszerszámmal, dalosan
És mellém ült le ôs Kaján.
2. Duhaj legény, fülembe nótáz,
Iszunk, iszunk s én hallgatom.
Piros hajnalok hosszú sorban
Suhannak el és részegen
Kopognak be az ablakon.
Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendô
Táncol egy boros asztalon
S ôs Kaján birkózik velem.
Én rossz zsaketben bóbiskálok,
Az ôs Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor.
5. Ű-Babylon ideje óta
Az ôs Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ôsöm
S nekem azóta cimborám,
Apám, császárom, istenem.
Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Palástja csusszan, lova vár,
De áll a bál és zúg a torna.
{Zsaket: ünnepi alkalmakkor viselt, fekete színű férfikabát
Ű-Babylon: az ókori Mezopotámia fôvárosa
Apolló: a költészet istene a görög mitológiában}
Bujdosik, egyre bujdosik
Véres asztalon a pohár.
"Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
Bocsáss már, nehéz a fejem.
Sok volt, sok volt immár a jóból,
Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
Apám, sok volt a szerelem."
Nyögve kinálom törött lantom,
Törött szivem, de ô kacag.
Robogva jár, kel, fut az Élet
Énekes, véres és boros,
Szent korcsma-ablakunk alatt.
"Uram, kelj mással viadalra,
Nekem az öröm nem öröm,
Fejfájás a mámor s a hírnév.
Cudar álmokban elkopott
A büszke oroszlán-köröm."
10. "Uram, az én rögöm magyar rög,
Meddô, kisajtolt. Mit akar
A te nagy mámor-biztatásod?
Mit ér bor- és véráldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?"
"Uram, én szegény, kósza szolga,
Elhasznált, nagy bolond vagyok.
Miért igyak most már rogyásig?
Pénzem nincs, hitem elinalt,
Erôm elfogyott, meghalok."
"Uram, van egy anyám: szent asszony.
Van egy Lédám: áldott legyen.
Van egy pár álom-villanásom,
Egy-két hivem. S lelkem alatt
Egy nagy mocsár: a förtelem."
"Volna talán egy-két nótám is,
Egy-két buja, új, nagy dalom,
De, íme, el akarok esni
Asztal alatt, mámor alatt
Ezen az ôs viadalon."
"Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Nincs semmi már, csak: a Bizony,
Az ôs Bizony, a biztos romlás.
Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Uram, én többet nem iszom."
"Van csömöröm, nagy irtózásom
S egy beteg, fonnyadt derekam.
Utolszor meghajlok elôtted,
Földhöz vágom a poharam.
Uram, én megadom magam."
S már látom, mint kap paripára,
Vállamra üt, nagyot nevet
S viszik tovább a táltosával
Pogány dalok, víg hajnalok,
Boszorkányos, forró szelek.
Száll Keletrôl tovább Nyugatra,
Śj, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hűlt testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt.
1907
Lédával a bálban
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára.
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
2. "Kik ezek?" S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszorúinkat
A víg teremben némán szerteszórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
1907
Egyedül a tengerrel
1. Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.
2. Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.
3. Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.
4. Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.
{Fárosz: világítótorony}
5. A daloló vad tengert hallgatom,
És álmodom az ócska pamlagon,
És álmodom az ócska pamlagon.
6. Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.
1907
Az Illés szekerén
{Illés: ószövetségi próféta; élete végén tüzes szekéren szállt föl az égbe}
1. Az Śr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
2. Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.
3. Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja ôket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
4. Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.
1908
Imádság háború után
1. Uram, háboruból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
2. Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs, ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
3. Lecsukódtak bús nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
4. Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
5.Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
6. Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
1908
A Sion-hegy alatt
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, ôszi hajnalon
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Śr.
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
{Róráté: adventi hajnali mise}
Lámpás volt reszketô kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.
Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
"Hogy hívnak téged, szép öreg Śr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem."
"Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát."
ž nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
"Csak nagyszerű nevedet tudnám."
ž várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
1908
Ćlmom: az Isten
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni,
S az álmom: az Isten.
{Nihil latinul: semmi}
2. Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
Nem birom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.
1908
Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog ôse,
Sem rokona, sem ismerôse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
1909
Kocsi-út az éjszakában
1. Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
2. Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
3. Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jaj-szó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
1909
Hiszek hitetlenül Istenben
1. Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élô, sem halott.
2. Szinte ömölnek tört szivembôl
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.
Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.
Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Űh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.
Szűzesség, jóság, bölcs derékség,
Űh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok.
Beteg vagyok, beteg.
6. Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban elôttem
Száz titok kavarog.
7. Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény hajszolt magam.
Isten, Krisztus, Erény, és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? - ez magamnál is,
Űh, jaj, nagyobb titok.
1910
A márciusi Naphoz
(Márciusi Nap, nagy a te hatalmad
S magyar Márciust, magyar forradalmat
Nem gyujtottál ránk ezer évig mégsem:
Ültünk örökkön jeges senyvedésben.)
S verje meg az Isten a verejtékünket,
Verje meg veréssel egész életünket,
Ha tovább tengôdünk ilyen kábult-árván,
Csókunkat a szánkban, álmunkat a párnán,
Gyermeket igérô legszebb ingerünket,
Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket,
Verje meg a tettünk, verje meg az álmunk,
Dunai-tiszai régi megállásunk,
Verje a multunkat, verje a jövônket,
Betyáros magunkból elkövetkezôket,
Ha el nem tiporjuk, kik utunkat állják:
Magyar Márciusunk minden akadályát.
Verje meg, verje meg, ha van verô Isten,
Aki csak egy kicsit ósdit akar itten,
Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni
Mindent, ami régi, ezeréves holmi,
Mindent, ami senyveszt, mindent, ami árul
S Etel-közt teszi meg hű magyar határul.
Űság-tartók népe most ront ellenünkbe:
Fiatal Március, most nézz a szemünkbe
S úgy adj nekünk erôt, sugarat, hatalmat,
Amily híven hisszük ezt a forradalmat.
Nekünk forradalmas minden futó óra,
Gôgös, gazdag grófra s gazdagult zsidóra
Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal,
Tán ki sem mondható gyilkos indulattal.
Mert a világ siet s most kerül dülôre:
Érdemesek vagyunk életre s jövôre?
Büdös úr-szag, pénz-szag, sehol így nem kábít,
Minden: változásért és újért kiált itt.
S ha papok tömjénjük gôgösebben rázzák,
Mindezek halálos sorsunk magyarázzák:
Petôfi szavánál van szükség jobb szóra:
Mindent meglátóra, mindent fölrugóra,
E fényes Március csatasorba állít:
Végre talán eljut bús Magyarországig.
(Márciusi Nap, nagy a te verésed,
Csodatevôn szép te megérkezésed,
De akard végre, hogy mi is akarjunk,
De akard végre, hogy csúnyán ne haljunk.)
1910
A fajok cirkuszában
Magyar bolyba sodort léttel
Sírom el, hogy nincs magyarság,
Nincs kivétel
S még a fájdalmunk is régi.
Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.
Csak cammogva fonjuk éltünk
Mások elhányt guzsalyáról
S nem kár értünk,
Ha elvágják fonalunkat.
Csak valami más is volna
A mi másolt életünkben,
Mint új borba
Belesajtolt szagos fürtök.
De a mi kis bolyunk semmi,
Húsvéttalan a magyarság
S írni, tenni
Mégis űznek nagy parancsok.
{Boly: csoport, társaság
Guzsaly: kézi fonáshoz használt eszköz.
Húsvéttalan: megváltatlan, feltámadást nélkülözô}
6. Nem tudom, hogy mi a célja
Ennek a hazug életnek,
Mégis néha
Ezért mindent lángba dobnék.
Mi az én nyomoruságom,
Bármi koldus, bármilyen bús?
Sírva látom:
Kietlenebb a fajtámé.
8. Céljainkat elcélozták,
Életünket már elélték.
Cirkusz-ponyvák
Bohóc-sorsa leng elôttünk.
1910
Istenhez hanyatló árnyék
"Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska."
Zsoltárok könyve 109.
1. Akaratomból is kihullasz,
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevôbb,
Meghajlok szent Szined elôtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem,
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
5. S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erôd
S mert nem láttam régen elôbb:
Nem szabad hinni senki másba.
1912
Elbocsátó, szép üzenet
1. Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak,
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlôtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
2. Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ćmitó kegybôl, szépek szépiért
Forrott és küldött ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Ćtadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ćm köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövôd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbucsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énembôl valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott diszeibôl egy nôre.
4. Büszke mellemrôl, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-himmel lesben:
Nem kevés, szegény magad csufolását,
Hisz rajtad van krôzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
{Föveny vagy fövény: finom szemcséjű homok(os talaj)
Némber: nô - rosszalló értelemben
Krôzusságom: gazdagságom, tehetségem. - Krôzus (görög nevén Kroiszosz) Lüdia (Kis-Ćzsia) utolsó királya volt (uralkodott: Kr. e. 560-546); gazdagsága közmondássá vált}
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki elôttem kis kérdôjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
5. Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenô imakönyvbôl kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nôjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
{Nimbusz: dicsfény; tekintély, megbecsülés}
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Ćltalam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
1913
Ének aratás elôtt
Bölöni Györgynek küldöm
1. Hamu alatt parázsló harag,
Ökölbe szorult, rázó kezek,
Irgalmatlan, dühös kiáltás,
Közeleg az ünnepetek.
2. Aratásra készülô mezôk,
Torkon-akadt, gyűlölô szavak,
Kaszák, mik kiegyenesedtek,
Ünnep készül, piros, szabad.
3.Indul a vén, magyar tespedés,
Pattan a feszült, ostoba húr,
Nagy gôgök félve összebujnak
S a tisztes, nagy csönd meglapul.
4. Magyar ünnep lesz az aratás,
Aratni búzát, vért, fejet:
Nô a dühösök szent szektája,
Aratás lesz, ne féljetek.
{Szekta: valamely egyháztól, felekezettôl, párttól elszakadt, azonos nézetek alapján elkülönült kisebb közösség, csoport}
1913
Rohanunk a forradalomba
Garami Ernônek küldöm
{Garami Ernô (1876-1935) szociáldemokrata politikus. 1898-1919-ig a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vezetôje, 1905-1918-ig a Népszava felelôs szerkesztôje}
1. Utólszor raktak katonákat,
Pandurt s vérebeket nyakunkba:
Végig-kacag vidám testünkön
Gyôzedelmes tervünk: a Munka.
Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,
Rabságok, sebek, búk és keservek
Izzadtságos, rossz magyar földjét
S ha most támadunk, le nem vernek.
2. A csúf Halált itt vetették el
Soha-soha ki-nem-kelésre
És ma mégis a Duna-tájon
Legbujább a harag vetése
S itt liheg a Halál virradatban,
Mint szabadulás hite a rabban,
Ez a legkülömb élet-sejtô
Ma nálunk jár-kél legvigabban.
Néztek bármerre, sorsot láttok
És isteni robbantó kedvet,
Élettel-kináltak aggódnak
S buta haldoklók lelkesednek:
Nép készül az ó selejtes bűnre
S mielôtt a régi mód letünne,
Már összefogva az új itt áll
Glóriásan és fölkészülve.
4. Minden a Sorsé, szeressétek,
žt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Śrnak, magyarnak egyként rongyot.
{Geszti bolond: Tisza István miniszterelnök; birtokai a Bihar megyei Geszt község határában feküdtek}
Mert ô is az Idôk kiküldöttje
S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze
Hunnia úri trágyadombja,
Ez a világnak nem közösse.
Bécs, babona, gróf-gôg, irigység,
Keletiség, zsandár, alázat,
Egy Isten se tudná lefogni
Ereinkben ma már a lázat.
Ma még tán egymást összetévesztjük,
Holnap egy leszünk, észre se vesszük.
Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,
Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.
6.Hallgassátok az esték zümjét
S friss sóhaját a reggeleknek:
Budapestnek futós uccáin
S falvak csöndjén dühök remegnek.
Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,
Olyat látunk, amit sohse láttunk:
Oldódik a nyári melegben
Fagyos, keserves magyar átkunk.
Eljött hát végre a pusztánkba
Isten szent küldöttje: a Sátán.
Szüzek voltunk a forradalmak
Magas, piros, hôs nászi-ágyán.
De bôrünk alól kisüt lobogva
Már vérünk, e bús, mindeddig lomha.
Csönd van, mintha nem is rezzennénk
S rohanunk a forradalomba.
1913
Hunn, új legenda
Hatvani Lajosnak küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt
1. Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?:
Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak
S életemnek csak nézôi a maiak.
2. Messzirôl jön s messzire megy ez élet
S csak: élet ez, summája ezrekének,
Örök, magyar határ-pör, meg nem szakadott.
{Gesztus: taglejtés, kifejezô kézmozdulat, viselkedésmód
Summa: összegezés, valaminek a lényege
Határ-pör: a városok, falvak közt folytatott birtokhatárperek}
3. S életük ez a mérsékelt csodáknak,
Mikben mégis ôs állandóság vágtat,
Hunn, új legenda, mely zsarnokin életik.
Másolja ám el életét a gyönge,
Furja magát elélten a göröngybe,
Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály.
Ha ki király, Sorsának a királya,
Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,
Hogy tempóz Arany s Petôfi hogy istenül.
6. Nekem beszédes költô-példák némák,
Sem a betelt s kikerített poémák,
Sem a mutatványos fátum nem kenyerem.
7. Bennem a szándék, sok százados szándék,
Magyar bevárás, Śrverte ajándék
S lelkem: példázat, dac-fajok úri daca.
8. Zsinatokat doboltam, hogyha tetszett
S parancsoltam élükre seregeknek
Hangos Dózsát s szapora Jacques Bonhomme-ot.
{Goethe (gôte): Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) a német irodalom egyik legnagyobb költôje
Poéma: költemény
Fátum: sors, végzet
Zsinat: vezetô papi személyeknek fontos egyházi ügyekben döntô gyűlése; itt tágabb, általános értelemben fordul elô
Jacques Bonhomme (zsak bonom): "Együgyű Jakab"; az 1358-as francia parasztfelkelés résztvevôit gúnyolták így a földesurak}
9. Százféle bajnok mássá sohse váltan,
Ütô legény, aki az ütést álltam:
îgy állva, várva vagyok egész magyar.
10. Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,
Protestáló hit s küldetéses vétó:
Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.
11. Ki voltam öreg grammás-diák korban,
Égnek lendülten s százszor megbotoltan,
Külön jussom: vénen is diák lehetek.
{Protestáló: tiltakozó, ellentmondó
Vétó: ellenszavazat, tiltakozás
Eb ura fakó: ebnek ura a kutya (fakó = kutya); már a XVII. században ôsi mondás. A szólás mai jelentése: "kutyának parancsoljon a kutya, nekünk ugyan nem parancsol", vagy: "azt teszünk, amit akarunk. nekünk ugyan nem parancsolnak"
Ugocsa non coronat (koronat): latin mondat: "Ugocsa nem koronáz". A történelmi anekdota szerint a legkisebb magyar vármegye, a nemzeti királyválasztáshoz ragaszkodó Ugocsa visszautasította az I. Ferdinánd (1526-1564) koronázására szóló meghívást
Grammás-diák: valószínűleg: a grammatikai osztály tanulója}
12. Kalapom, szűröm, szivem förgetegben,
Nézik a vihart, hogy ki bírja szebben
S visszapattog róluk jég, vád és szidalom.
Külön alkuja lehet a Halállal,
Akit, amikor milliókat vállal,
Nem bámított az Élet sok, új kapuja.
A tolakodó Gráciát ellöktem,
Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,
A Minden kellett s megillet a Semmisem.
15. Én voltam Śr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.
{Bámít: összevonás: visszautal a "bámul, mint a borjú az új kapura" szólásmondásra
Grácia: a báj és a kellem istennôi a görög mitológiában.
A hunn mondakörben a fejedelmek, "nagyurak" temetésén leölték a szolgákat is, hogy tovább szolgálják urukat a másvilágon.}
1914
Sípja régi babonának
(Bujdosó magyar énekli)
Kernstok Károlynak, baráti szeretettel
1. Csak magamban sírom sorsod,
Vérem népe, magyar népem,
Sátor-sarkon bort nyakalva
Koldus-vásár középében,
Már menôben bús világgá,
Fáradt lábbal útrakészen.
2. Körös-körül kavarognak
Béna árnyak, rongyos árnyak,
Nótát sipol a fülembe
Sípja régi babonának,
Édes népem, szól a sípszó,
Sohse lesz jó, sohse látlak.
3. Szól a sípszó: átkozott nép,
Ne hagyja az Śr veretlen,
Uralkodást magán nem tűr
S szabadságra érdemetlen,
Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.
4. Üzenhettek már utánam
Kézsmárk hegye, Majtény síkja,
{Kézsmárk hegye, Majtény síkja: Késmárk városa II. Rákóczi Ferenc felkelése idején a fejedelemhez csatlakozott; evangélikus templomában ôrzik Thököly Imre (1657-1705) hamvait. - Az 1711-i szatmári béke megkötése után a majtényi síkon tetette le a kurucokkal a fegyvert Károlyi Sándor.}
Határ-szélén botot vágok,
Vérem többé sohse issza
Veszett népem veszett földje:
Sohse nézek többet vissza.
1914
Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égbôl dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Ćlmomban élô volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen, hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendô
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyuság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ôsének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsülyesztô
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
1918
Ember az embertelenségben
1. Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.
{Dzsin; dzsinn; keleti mesékben gonosz vagy pajkos szellem}
2. És most mégis, indulj föl, erôm,
Indulj föl megintlen a Földrôl!
Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?
Mindegy, indulj csak vakmerôn,
Mint régen-régen cselekedted.
3. Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Śjból-élô és makacs halott.
Borzalmak tiport országútján,
Tetôn, ahogy mindég akartam,
Révedtem által a szörnyüket:
Milyen baj esett a magyarban
S az Isten néha milyen gyenge.
És élni kell ma oly halottnak,
Olyan igazán szenvedônek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szivébe
S vél ôrizni egy szebb tegnapot.
6. Űh, minden gyászok, be értelek,
Űh, minden Jövô, be féltelek,
(Bár föltámadt holthoz nem illik)
S hogy szánom menekülô fajtám.
7. Aztán rossz szivembôl szakajtván
Eszembe jut és eszembe jut:
Szivemet a puska-tus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.
8. S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.
1916
Az eltévedt lovas
1. Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdôk és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
2. Hol foltokban imitt-amott
žs sűrűbôl bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
3. Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
4. Kisértetes nálunk az žsz
S fogyatkozott számú az ember:
S a dombkerítéses sikon
Köd-gubában jár a November.
5. Erdôvel, náddal, pôre sík
Benôtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
6. Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ôsök,
Csupa erdôk és nádasok,
Csupa hajdani eszelôsök.
7. Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
8. Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve,
S a köd-hozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
9. Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdôk és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
1918
žrizem a szemed
1. Már vénülô kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülô szememmel
žrizem a szemedet.
2. Világok pusztulásán
žsi vad, kit rettenet
śz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
3. Már vénülô kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülô szememmel
žrizem a szemedet.
4. Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S ôrizem a szemedet.
1918
De ha mégis?
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dúlásban.
Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bűnnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérô Multnak.
Tarts meg engem, míg szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
Karolsz még, drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta,
A te tűrô, igaz kezeddel.
1918
Nézz, Drágám, kincseimre
1. Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S ôszülô tincseimre.
{Lázáros: szegény, nincstelen; Lázár a Lukács-evangélium egyik példabeszédének fôszereplôje, aki egy dúsgazdag ember háza elôtt feküdt és éhezett, de még morzsák sem jutottak neki. Miután mindketten meghaltak, Lázár a mennyországba került, a gazdag pedig a pokolba jutott}
2. Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.
3. Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.
4. Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gúnyolói hivô életeknek
Raknak a koporsóba.
5. Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.
6. Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
žszülô tincseimre.
1918
Jó Csönd-herceg elôtt
Holdfény alatt járom az erdôt.
Vacog a fogam s fütyörészek.
Hátam mögött jön tíz-öles
Jó Csönd-herceg
És jaj nekem, ha visszanézek.
Űh, jaj nekem, ha elnémulnék,
Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:
Egy jajgatás, egy roppanás,
Jó Csönd-herceg
Nagyot lépne és eltiporna.
1867-es kiegyezést követően fejlődés, építkezések, világváros (1873). Eötvös Lóránd, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar, Bánki Donát.
A fejlődés nem hozott demokratikus átalakulást, vidéken nem volt fejlődés, kivándorlások. Nemzetiségi probléma, munkásmegmozdulások.
Újfajta élet- és művészetszemlélet, amely elől az eddigi művészeti szerveződések elzárkóztak.
Kis József A Hét (1890-1924) című lapja az új szellemű polgári irodalom lapja volt.
A modernség lett a jelszó, amely feudalizmusellenességet is jelentett.
Nyugat:
1908. január 1-től 1941-ig.
Főszerkesztő: Ignotus (Hugó),
Szerkesztő: Fenyő Miksa, Osvát Ernő.
A szellemi szabadság és függetlenség fellegvára lett.
Osvát szembefordult a már epigonná vált népi-nemzeti irodalommal.
A nyugatosoknak sok ellenségük lett, hazafiatlansággal, bomlasztó szándékkal vádolták őket.
Első nemzedék: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, stb.
Második nemzedék: (a 20-as években megjelenő írók) Erdélyi József, Szabó Lőrinc, Illés Endre, Illyés Gyula, Németh László, stb.
Harmadik nemzedék: Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós, Szerb Antal, stb.
A Nyugatnak nem volt egységes világnézeti arculata, az fogta össze őket, amivel szembefordultak.
Irányzatok: szimbolizmus, impresszionizmus, naturalizmus, DE avantgárd NEM.
Avantgárd: Kassák Lajos: Tett, Ma, támadta a Nyugatot.
Ady Endre élete:
1877-ben született Érdmindszenten.
Apja: Ady Lőrinc (paraszti sorban élő nemes),
Anyja: Pásztor Mária.
1888: Nagykároly, piarista gimnázium.
1892: Zilah, szabadabb légkör. Első verse itt jelent meg (1986). Sokat olvasott.
1896-ban végzett. Családja egyetemre szerette volna küldeni, de ő inkább újságoknál tevékenykedett. Ismerte a pozitivizmust, Nietzsche tanait (életmámor, felsőbbrendű ember jogai).
1899: első kötete: Versek. Még nem hasonlít későbbi verseire.
1900: Nagyvárad, szabadság. Első nagyváros életében, kitágult látóköre. Eleinte a Szabadság, később a Nagyváradi Napló című folyóiratoknál dolgozott, jó újságíróvá vált. Kisebb kalandjai után az igazi szerelmet Diósy Ödönné Brüll Adél jelentette. A Párizsban élő nő felfigyelt Adyra, és elvitte Párizsba.
1904-ben Párizsba utazott.
1905: hazajött, Budapesti Napló, tudósító. Ekkor már heves támadások érték versei miatt, de volt, aki rögtön mellé állt. A figyelem középpontjába került.
1906-ban Párizsba menekült a támadások elől.
1907: hazatért, azonban újságánál nem volt már helye. A Vér és Arany megjelenése után újra megindult a harc ellene. A Népszavánál talált állást magának (szociáldemokrata lap).
1908: a Nyugatnak kezd verseket íni, enyhült elszigeteltsége. A Nyugat magára vállalta Ady védelmét. Barátaival is összetűzésbe került, ennek csúcsa volt A duk-duk affér című igazságtalan cikk, melynek megírását később meg is bánta. Pesten élt, de nem érezte magát otthon. Éjszakai életet élt, mulatókba járt.
1904-11-ig hétszer járt Párizsban, de a Léda-szerelem kezdett kihűlni. Ady fizikai állapota is sokat romlott az éjszakázások, az alkohol és az altatók következtében.
1909-től gyakran gyógykezelésben részesült.
1914-ig évente jelentek meg kötetei, a siker végre mellé állt.
1912: a Léda-szerelem vége, újra szabad élet, nők ostroma. Megismerkedik távoli rokonával Boncza Bertával, majd
1915-ben egybekeltek. Csucsán éltek, mivel Ady irtózott a háború borzalmaitól, távol akart maradni a háborút éltető Pesttől. Csinszka apjának halála után,
1917-ben Pestre költöztek. Házasságuk nem volt boldog, de menedéket, megnyugvást jelentett a beteg, megtört költőnek. Egészsége megromlott, lelkileg összetörte a háború. Már régóta nem jelentek meg versei.
1918-ban Hatvany Lajos vállalta egy válogatás közreadását. Ady ekkor már igen súlyos állapotban volt, nehezen beszélt, szellemi bénulás jelei jelentkeztek nála. Az őszirózsás forradalom idején már alig követte az eseményeket. Decemberben tüdőgyulladást kapott, s
1919. január 27-én meghalt.
Kötetei:
1899: Versek
1903: Még egyszer
1905: Új versek
1907: Vér és Arany
1908: Holnap (antológia)
1908: Az Illés szekerén
1909: Szeretném, ha szeretnének
1910: Minden-Titkok versei
1912: A menekülő Élet
1913: A Magunk szerelme
1914: Ki látott engem?
1918: A halottak élén
1923: Az utolsó hajók
Ady jelentősége
1. - Csokonai: felvilágosodás, népiesség,
- Petőfi: népi-nemzeti irodalom,
- Ady: első és legnagyobb szimbolista.
2. Újat hoz tartalomban és formában is.
- Tájábrázolás: nem idilli táj, mint Petőfinél, hanem beteges, hanyatló, haldokló.
- Szerelmi költészete: idilli, tiszta szerelem eltűnik. Testiség előtérbe kerül, fülledt erotika. Perdita-kultusz, bűn büszkén vállalása. Megszépítő messzeség, boldogtalan szerelem. Szerelemhez hozzátartozik a halál gondolata.
- A pénz sok vers ihletője. Kettősség: szeretné, ha lenne pénze, de meg is veti magát ezért.
- A társadalom megváltozatásáról alkotott nézete. Antifeudalista és antikapitalista egyaránt.
- Háborúellenesség: Képes az egyszerű emberek szemével nézni, akik a frontokon halnak meg és szenvednek a hátországban.
3. Meg nem értett zseni, feljebbvalóság érzése.
4. Ady a szavak mestere, saját szavak, új szavak alkotása, jelzők újszerű alkalmazása, nagy kezdőbetűk.
Ady költészetének egyéb jellemzői
- köteteire a tudatos szerkesztés jellemző: - címadó vers központi helyen szerepel,
- kiemelt a nyitó- és záróversek szerepe,
- egyes kötetekben a versek tematikus rendben szerepelnek.
- újfajta jelzőhasználat,
- saját szavak, szókapcsolatok,
- szinesztézia,
- nagybetűs szavak,
- verscímek 3 szóból állnak.
Ady-versek elemzése
1. Cím, kulcsszavak, alapján.
2. Motívumrendszer alapján.
3. Nyelvtani megformálásból kiindulni (ellentétek, feltételek).
4. Képi váltások alapján való elemzés. Gondolathoz milyen képet társít, hogyan jut gondolattól képig, képtől gondolatig.
5. Szimbólumrendszer alapján.
ARS POETICA
Ady új Messiás akart lenni, új gondolatokkal jelentkezett a magyar irodalomban, új formában.
Cél: feudalizmus maradványainak felszámolása, a demokratikus polgári forradalom kivívása (később intenzívebben jelenik meg).
Kettősség:
- HIÁBA: Reménytelen feladat. “Korán jöttem ide”-motívum. Tudja, hogy a csorda eltapossa.
- MÉGIS: Ha valakit poétának jelölt ki a Sors, akkor nincs joga kibújni a feladat alól. Tragikus küldetéstudat. Kötelessége szembesíteni a magyarságot a valósággal, felébresztenie az alvó nemzetet. Tudja, hogy csak veszíthet, mégis tántoríthatatlan.
Új tartalomhoz új forma járul: - első szimbolista, régi szimbólumok megvannak, de más formában, más jelentéssel,
- új szavak,
- újfajta jelzőhasználat.
Az ars poetica versek általános gondolatai:
- költői öntudat, magabiztosság, dac,
- a kritikák visszautasítása,
- meg nem alkuvás,
- költői sors vállalása, kényszerűség, sorsszerűség, feláldozza magát,
- meg nem értettség, magány, feljebbvalóság,
- hangsúlyozza költészetének újszerűségét, eredetiségét, nem tart igényt a művészi hagyományokra, szabályokra (népi-nemzeti irodalom), másolások visszautasítása.
- a vers csak eszköz, a mondanivaló a fontos, ő sem csupán költő.
Főként az Új versek című kötet.
Új Vizeken járok (I. 60.)
1905.
1. vsz.: Költői öntudat. Most még nem értik meg, de majd a jövő meghozza számára a dicsőséget.
2.-3. vsz.: A kimozdulás, a haladás, a távolba tekintés fontosságát hangsúlyozza.
4. vsz.: Ady visszautasítja a múlthoz való görcsös ragaszkodást. Az újhoz való ragaszkodás sok szenvedéssel jár, ő mégsem lesz a “szürkék hegedűse”.
5. vsz.: Nem hajlandó beleolvadni a tespedésbe, a semmittevő csordába.
Alapmotívum: hajó, víz, ehhez kapcsolódó képek: részeg evezős, horizonok. “Repülj hajóm”: tántoríthatatlanság.
Góg és Magóg fia vagyok én... (I. 7.)
1905. Ars poetica, programadás és írói szándékainak összegzése. Messiás szerep felvállalása. Ady vállalja magyarságát.
“Hiába” és “mégis”. Tudja, hogy céljai nem megvalósíthatóak, korán jött messiás, bele fog bukni, nem lesz követője, mégis nem tudja nem kimondani ezeket a szavakat. Cél a magyarság szembesítése a valósággal, a szürke tömeg kilódítása a posványból.
Ellentétekre épülő vers.
Hunn, új legenda (I. 13.)
Hatvany Lajos bírálta Adyt, ezt a verset neki ajánlotta, 1913-ban.
1. vsz.: Költői öntudat, nem értik meg, a szürke tömeg nem is értheti meg. Magány, kitaszítottság.
4. vsz.: Eredetiség fontosságának hangsúlyozása, másolások elítélése.
5. vsz.: Újszerűség. Három hatalmas költő bátor, öntudatos, magabiztos megcsúfolása.
6. vsz.: A régi elavult keretek, korlátok áttörése, újszerűség.
9-11. vsz.: Költősors és magyarság vállalása.
12. vsz.: A kritika visszautasítása. (Petőfi: A természet vadvirága).
13. vsz.: Áldozatot hoz másokért.
14. vsz.: A siker nem számít, nem vágyik rá, nem az a fontos. A verseknek mondanivalója van. A mondanivaló fontos nem a versek.
15. vsz.: Célja eléréséhez a költészet csak eszköz.
A Hortobágy poétája (I. 24.)
Janus Pannonius írt hasonló verset.
Konzervativizmus, szellemi sötétség, műveletlenség, elmaradottság ellen szól Ady.
Csorda: megváltozik a Petőfi-motívum, negatív jelentést kap. A csorda lelegeli a virágot, válogatás nélkül eltapos mindent.
Ez a hely nem alkalmatlan a kibontakozásra, a művész beleolvad a csordába.
A Tisza-parton (I. 26.)
Nominális stílus, statikus helyzetkép. ÉN <> TI.
Lelkek a pányván (I. 28.)
Festőiség. Korán jöttem ide.
Korán jöttem ide (I. 28.)
Janus Pannonius írt hasonló verset.
A lelkek temetője (I. 29.)
Elvágyódás. Mo. ellentétbe állítása a nyugati fejlettséggel.
A magyar Ugaron (I. 33.)
A tájlíra és az ars poetica keveredése.
Statikus képek után mozgalmas kép.
A magyar Messiások (I. 83.)
1907. A megváltásra egy szikrányi remény sincsen, mégis küzdeni kell.
A muszáj Herkules (I. 220.)
ÉN <> TI. Muszáj: kényszerűségből vállalt feladat, nem olvadhat bele a szürke tömegbe, nem tehet másképp.
Szeretném, ha szeretnének előverse / "Sem utódja, sem boldog őse..." (I. 233.)
1909. Mondanivalója van, mint előversnek: a költő hangulatát, lelkiállapotát, helyzetét írja le. A cím kifejezi a tartalmat, a költő egy nem kívánt állapoton kíván változtatni. Magányában szeretetre, emberi kapcsolatokra vágyik.
Sok ismétlés (gondolatritmus, strófák végén sorismétlés).
1. vsz.: Szenvtelen, statikus, helyzetkép. Teljes magány leírása. Egyszerű mondatok. nominális stílus. A költő tulajdonképpen meg sem jelenik és a birtokos személyjelek is E/3. személyűek.
2. vsz.: Megjelenik a költő: “vagyok” és rögtön általánosít is. Már nem csak saját magányáról ír, hanem az általános emberi elidegenedésről.
3. vsz.: “DE” fordulat, érzelmi kitörés, szenvtelenség, nominális stílus megszűnik. Nem tudja elviselni a magányt. Tenni akar ellene: igék, verbális stílus.
4. vsz.: Visszacsendesedik. Kötetcím: mondanivaló összefoglalása.
MAGYARSÁG VERSEK
Az Ady egész költészetére jellemző kettősség itt is jelen van:
- szereti és tiszteli a magyar népet,
- és éppen ezért ostoroz, átkoz, sért, bánt.
A nemzet sorsa fölött érzett aggodalom indította ezen verseinek megírására. Ady rádöbben arra, hogy az ő sorsa a magyarság sorsa. Ady megteremti önmaga mítoszát, jogot formál magának arra, hogy ostorozzon, szembesítsen, bántson, sértsen, mindezt azért, hogy felébressze az alvó magyar népet. A magyarság bűne az akarathiány, a tenni nem tudás. Ostorozásukra olykor kemény kifejezéseket használ: szűk, vén fejű, szomorú nyáj, csorda nép, piszkos, gatyás, bamba, törpék, csürhe, gnóm, nyavalyás, talmi, Xerxes gyáva népe, bús koldusok, Tökmag Jankók.
Ady gyakran festi meg az elmaradott Mo. és a fejlett Párizs ellentétét.
A magyar Ugaron (I. 33.)
1905. Petőfivel ellentétben nem egy elképzelhető képet fest meg, hanem a szimbólumok belső látásunkat aktivizálják. A magyar táj elátkozott föld, mindenki pusztulásra ítéltetett. Az elvadult, vad mező látszólag végleges állapot, mindent dudva, muhar borít. Ezzel ellentétben áll a szent humusz, a szűzi föld, ami arra utal, hogy itt lehetett volna virágzó országot építeni, csak mi nem voltunk rá képesek.
Pimasz, szép arccal (I. 374.)
1910. Bűnünk az akarathiány mellett a nagyhangúság, hencegés, a tettekben rejlő tehetetlenség. A kérdő mondatokban bizonytalanság, tétovázás rejlik. Ő is azonosul a magyarsággal, ő is része a nemzetnek.
Föl-földobott kő (I. 242.)
1909. Szükségszerűség, determináltság, amely a hazaszeretetből fakad. A hon iránti szeretet nagyságát a világegyetemben érvényes fizikai törvényszerűséghez hasonlítja. A lélek elvágyódik, de valami mindig visszahúzza.
Magyar jakobinus dala (I. 162.)
1908. Optimista vers, a reformkorihoz hasonló lelkesültség jellemzi. Ady szerint nincs veszve minden, összefogást sürget Magyarország népei között. Az elnyomottak nevében beszél, kérdésekkel provokál. A nemzetiségi kérdés megoldását keresi.
Nekünk Mohács kell (I. 171.)
1908. Antihimnusz. Isten segítségét kéri a verésben, mert népünk csak így képes összefogásra. Ha nincs rajtunk sorscsapás, akkor elpusztulunk, meghal a nemzet. Itt is azonosul a néppel, magának is ugyanúgy kéri a verést.
Gőzösről az Alföld (I. 367.)
Vershelyzet: képzeletbeli utazás. Vonat- és ködmotívum. Álom és halál. Nem az ostorozó hangnem válik uralkodóvá, hanem a sajnálat.
A téli Magyarország (I. 169.)
Statikus és dinamikus részekre osztható. Mozgás és mozdulatlanság, mozdony SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 álom.
A márciusi Naphoz (I. 369.)
Tavasz || forradalom: megújhodás.
Tételmondat: “Minden, változásért és újért kiált itt”.
Keret, soronkénti megfelelések.
“Nagy a te hatalmad” SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 “nagy a te verésed”.
Nem a pusztulásért kéri a verést, hanem azért, hogy végre kimozduljunk a holtpontról. “Verje”-szakasz után “HA”: csak akkor, ha nem teszünk semmit, van még menekvés. Minden ósdit el kell pusztítani, mindent, ami visszahúzó erő.
A fajok cirkuszában (I. 373.)
1910. Az európai népek körében hátul kullogunk, mások levetett rongyait hordjuk, képtelenek vagyunk újat alkotni, a saját lábunkra állni. Szomorú öniróniával írja le eltévedésünket, létünk céltalanságát, reménytelenségét (“Húsvéttalan a magyarság”). Itt is megjelenik a mégis, a felsőbb parancs, amely nem hagyja, hogy beletörődjön sorsába.
Az Idő rostájában (II. 40.)
1913. Nemzethalál víziója ismét megjelenik, nyugodtabb, konstatáló hangnem. Látja a jövőben a magyarság pusztulását, szétszóródását, mely belső bűneinknek, tehetetlenségünknek, a jövőért tenni nem tudás következménye. Eljövendő sorsunkat megérdemeltük, a Földön nincs helye a magatehetetlen népeknek, akik “nem magvak a jövőnek”.
Üdvözlet a győzőnek (II. 274.)
Lírai, lágy hangulat. Bánat, kérés. Nem elkerülni akarja a fájdalmat, hanem csak enyhíteni.
LÁTOMÁSSZERŰ TÁJLÍRA
Összefonódnak az ars poeticával és a magyarság versekkel. Fontos szimbólum a puszta, ez azonban a Petőfinél és Aranynál megszokott idilli képektől eltérően negatív szimbólum. A puszta a társadalmi és szellemi elmaradottság, az üresség, a rothadás, az álom jelképe.
Míg Arany és Petőfi egy festői, vizuálisan elképzelhető képet festett, Ady a szimbólumokkal belső látásunkat aktivizálja.
Gyakori alakzat a hiperbola a tájversekben, ami a végtelenig nagyítja a mondanivalót.
Magyar Ugar SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 daloló Párizs.
A magyar ugaron (I. 33.)
1905. Petőfivel ellentétben nem egy elképzelhető képet fest meg, hanem a szimbólumok belső látásunkat aktivizálják. A magyar táj elátkozott föld, mindenki pusztulásra ítéltetett. Az elvadult, vad mező látszólag végleges állapot, mindent dudva, muhar borít. Ezzel ellentétben áll a szent humusz, a szűzi föld, ami arra utal, hogy itt lehetett volna virágzó országot építeni, csak mi nem voltunk rá képesek.
A Hortobágy poétája (I. 24.)
1905. A költő tragédiájáról, mely már Jannus Pannonius költészetében is megjelenik, szól ez a vers. Ellentétben áll a művészi lelkű költő és a durva, vad környezet. A vers a költő – nép, csordás – csorda ellentétre épül. A magasabbrendű művészt korlátozza az állati sorban élő nép, mely nem érti meg őt, művészete elveszik a durva környezetben.
A Gare de l'Esten (I. 41.)
A cím jelentősége: várakozás, búcsú, pályaudvar: se itt, se ott, alkalmat ad a szubjektív összehasonlításra.
Párizs és Mo. ellentéte. Párizs dalol, Mo. sír.
Tudja, hogy Párizs, a “szép ámulások szent városa” fejlettebb, mégis hazajön, mert a sorsa így rendeli.
Páris, az én Bakonyom (I. 85.)
1906. A hazai zűrzavarból, a támadások elől menekül ide. Párizs megvédi, elrejti üldözői elől.
Betyár-kultusz.
FORRADALMAS VERSEK
Az Illés szekerén című kötetben jelenik meg ez a témakör. 1907-től küldi verseit A Népszavának, a szociáldemokrata párt lapjának.
Társadalmi, gazdasági, nemzetiségi problémák: - parasztság kérdése, feudális maradványok,
- munkásmozgalmak,
- nemzeti függetlenség
- nemzetiségi kérdés.
Ady keresi azt az osztályt, amely képes a harcot megvívni a demokratikus átalakulásért. Először a parasztságot célozza meg, harcba akarja őket szólítani. Vállalja velük a sorsközösséget.
Paraszti életből vett képek, könnyen érthető szimbólumrendszer. Dózsa György, Táncsics, Esze Tamás, Rákóczi alakjának megjelenítése.
Dózsa György unokája (I. 193.)
Történelmi múlt felidézése, elgondolkodásra készteti a nemeseket.
Az öreg Kúnné (I. 298.)
Hatásos életkép. Félállati sors, értelmetlen élet.
A grófi szérűn (I. 190.)
A paraszt dolgozik a semmiért, mégis ő siratja meg a két keze munkáját. Forradalom piros lángja megjelenik.
Fölszállott a páva (I. 81.)
Csák Máté földjén (I. 189.)
Csák Máté: feudalizmus, hatalom.
Lázító alaphang, lelkes, lelkesítő, optimista.
Ady az utolsó versszakban nem azonosul tettben, csak lélekben.
Ady a parasztágban nem lát vezéreket, a munkásosztály felé fordul. Szaporodó munkásmozgalmak, rossz helyzet, nincs vesztenivalójuk, kimennek az utcára.
Vörös szekér a tengeren (I. 55.)
A leggyakrabban előforduló ige: VÁR. Ez Ady álláspontja.
Vörös: vér, Hajnal (megújhodás).
Ady kételye (utolsó vsz.): Van-e értelme a forradalomnak, lesz-e jobb, vagy csak halált hoz eredmény nélkül.
Menekülés úri viharból (I. 295.)
Versbe foglalt tépelődés: menjen vagy maradjon? Szíve szerint menne, de bizonytalan abban, hogy befogadják-e.
Küldöm a frigy-ládát (I. 288.)
Csizmadia Sándornak küldi a verset, aki azt mondta, hogy nincs szükség Adyra. Ha kell nekik, ha nem, ő akkor is velük van.
Rohanunk a forradalomba (I. 577.)
1912, alkalmi vers, májusi vérbe fojtott “véres csütörtök” után írta. Összefogás kérdése, optimista. Vihar előtti csend áthatja.
Ady meg volt róla győződve, hogy ha már forradalom lesz, akkor mindent elsöprőnek kell lennie.
1. vsz.: Teljes bizonyosság a forradalom győzelméről.
2. vsz.: Az elkerülhetetlenséget sugallja.
3. vsz.: A régi és új ellentéte.
4. vsz.: Megjelenik Tisza István alakja, akit Ady nemzet- és népellenesnek tartott, mégis a versben rokonszenvez vele, mivel ő is gyújtogat.
5. vsz.: Nominális stílus. Újra megjelenik a sorsszerűség, a forradalom elkerülhetetlensége.
7. vsz.: Kétely, jó-e a forradalom. Mo.-t a robbanás előtti csend jellemzi.
Ének aratás előtt (I. 572.)
Aratás || forradalom: kasza, mészárlás.
Aratás előtt || forradalom előtt: valamire várunk és készülünk.
Hangulat: hamu alatti parázs, vihar előtti csend.
A Tűz csiholója (I. 580.)
Példabeszéd. Prométheusszal példállózik. Bátorságot akar önteni az emberekbe.
“Csak akkor...”-motívum.
KURUC VERSEK
A magyarság versek közeli rokonai. A Szeretném, ha szeretnének (1909) című kötetben rendeződnek először önálló ciklussá.
Rákóczi-kultusz, példaértékű kor a milleneum időszakában. Rosszul felszerelt társaság, de bátorság, elkeseredettség, elszántság. Hozzátartozik a bukás és az ezzel járó bujdosás.
Thaly Kálmánnak jelenik meg egy gyűjtése, egy ő általa írt versgyűjtemény, archaizáló stílusú kuruc versekből. Saját koráról és korának szól.
A versek jellemzői:
– szerepversek (Ady beleképzeli magát egy-egy kuruc helyébe),
– archaizáló stílus,
– kuruc költemények színhelyei, hősei.
Bujdosó kuruc rigmusa (I. 235.)
Esze Tamás komája (I. 239.)
Sípja régi babonának (II. 31.)
Témája a hazától való elszakadás, a bujdosás.
ISTENES VERSEK
Ady Istenkeresésének okai:
– ebben az időben újra terjedt a vallásosság,
– halálközelség,
– lekiismeretfurdalás életvitele miatt,
– magány,
– kapaszkodót keres,
– titok, miszticizmus.
Ady magára akarta erőltetni a hitet, azonban nem volt vallásos a szó köznapi értelmében, nem élt az egyház szolgálataival, és Isten-képe sem szokásos. Állandó kétség gyötörte, hogy létező dologban hisz-e, hogy van-e Isten egyáltalán.
Az Illés szekerén című kötetben szerepeltek először önálló ciklusban Istenes versei, a legjelentősebbek a Minden-Titkok verseiben jelentek meg.
Hiszek hitetlenül Istenben (I. 335.)
1910. A hagyományos értelemben nem vallásos költő érzi, hogy szüksége van valakire, mert beteg, bűnös, meg fog halni. Adytól szokatlanul a halálra készülő költő szemében a régi, hagyományos értékek megtelnek értelemmel, újra elfoglalják helyüket a világban (szépség, tisztaság, igazság, szüzesség, jóság, derékság).
A Sion-hegy alatt (I. 155.)
1908. Gyermekkori vallásos képzésének már csak emlékei vannak, most újra keresi az utat Istenhez.
Találkozás Istennel: nem elég találkozni, meg is kell szólítani, el kell mondani a panaszokat, hogy Isten segíthessen. A költő tragédiája: nem jut eszébe az öregúr neve, nem tud vele beszélni. Így Isten nem segíthet, pedig tele van jó szándékkal, segíteni akarással.
Szakítás az eddigi konvenciókkal: Istent minden méltóságától megfosztva, ütött-kopott öregúrként ábrázolja.
Álmom: az Isten (I. 158.)
1907. Ady halni készül, megbékél a világgal, békét köt mindenkivel. Nincs semmije, már beletörődött sorsába. Nominális stílus, főnevek, melléknevek, igenevek használata.
Rendben van, Úristen (I. 307.)
Ha van Isten akkor Ady az ő teremtménye, ő tette olyanná, amilyen, így nem Ady a bűnös életéért.
Istenhez hanyatló árnyék (I. 443.)
1911.
Hitre való törekvés és kétség: e két alapgondolatra épül az Istenhez hanyatló árnyék című költeménye is.
Ady a Zsoltárok könyvének 109-ik zsoltárára rímelteti a verset, talán épp ez adja a mű bibliai súlyát. A vers címe alatt mintegy annak magyarázataként két sornyi idézet található az említett zsoltárból.
1. vsz.: Megjelenik a hit igénye, két rokon jelentésű igével nyomatékosítva: “akart, vágyott Istenem”. Az utolsó sor az Isten-keresés okát árulja el: a beteg, megfáradt költő a halál közelségében nyugalomra vágyik.
2. vsz.: Ezeket a gondolatokat ismétli, kiegészítve Isten magasztalásával: “Neved, mely szebb minden neveknél”.
3. vsz.: Ady Isten-felfogásának alapellentétét fejti ki. Ellentétben áll egymással a kétség: “Szent Képzelés”, “létlenül is leglevőbb”, és a hit vágya: “S akarom, hogy hited akarjam”. A hit-balzsam metafora a hit lelki gyógyítóerejére hívja fel a figyelmet.
4. vsz.: és az 5. strófa első sora a cím alatt olvasott bibliai zsoltáridézet versbe szövése. Konkrétan végigvihetők a megfelelések: “Mint árnyék, mikor elhanyatlik”, “S hányattatom, mint a sáska”, és így tovább.
5. vsz.: Az utolsó három sor összefoglalja a mondanivalót: csak Isten nyújthat segítséget a költőnek, “Nem szabad hinni senki másba”.
SZERELMI LÍRA
1.) Futó, felszínes kalandok
Az én menyasszonyom (I. 48.)
1900. Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása volt forrása, perdita-kultusz. Más értékrend.
2.) Léda-szerelem
A futó és felszínes szerelmi kalandok után Nagyváradon ismerte meg egy gazdag zsidó kereskedő feleségét, Diósy Ödönné Brüll Adélt, akit Ady Lédának nevezett. 1911-re a szerelem kezdett lassan kihűlni, 1912-ben végleg vége lett.
Ady nagy botrányt okoz szerelmes verseivel is:
- rosszlány (perdita) kultusz,
- kor szokásaira fittyet hányva, kitárja a legbensőbb titkokat is,
- férjes, zsidó asszony, idősebb is Adynál.
A szerelem jellege sem szokásos.
Szimbólumtár is megváltozik: - gerle helyett héja,
- évszak: tavasz helyett nyárvég, ami az őszbe tart.
A szerelem nem boldogság, hanem boldogtalanság forrása, harc, csatározások, egymás tönkretevése.
Halál gondolata hozzátartozik, az igazi beteljesülés csak a túlvilágban tud eljönni.
Önzés, önimádat, ami nem jellemzője az igazi szerelemnek.
Megszépítő messzeség, se vele, se nélküle.
Testiség, fülledt erotika.
Héja nász az avaron (I. 23.)
1905. Nyár-ősz: öregség-ifjúság.
“Útra kelünk”: nyár SZIMBÓLUM 222 \f "Symbol" \s 10 ősz.
Akusztikus és vizuális megerősítés.
Mert engem szeretsz (I. 10.)
Udvarlóvers. Szerelem jellegéről tájékoztat.
Vad szirttetőn állunk (I. 13.)
A boldogtalan szerelem mindig magában hordja az összeomlás veszélyét.
Lédával a bálban (I. 124.)
1907. Mi SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 ők, másság kifejezése. Szokványos ifjúság-, szerelem- és bálkép. Ezzel ellentétben állnak ők. Halál szele.
1. vsz.: Meglepő, váratlan ellentét. Megjelennek.
2. vsz.: Néma döbbenet. Belépnek.
3. vsz.: Táncba kezdenek.
A mi Násznagyunk (I. 174.)
Vidéki esküvő kelléktára jelenik meg.
Ellentétek: pántlika-kasza, lakodalom-csend.
Áldásadás a vonaton (I. 429.)
Búcsúvers. Ezzel a szerelemmel egy kicsit Ady is meghalt.
Elbocsátó, szép üzenet (I. 541.)
A Nyugatban megjelenő szakítóvers.
Kegyetlennek, önzésnek tűnik a megfogalmazás. Megalázó hangvétel.
Oka lehet: - ha elhiteti magával, hogy jobb így, akkor kevésbé szenved.
- cél: kibillentse magukat a bizonytalan állapotból, mindkettőjük dolgát akarta megkönnyíteni.
Valaki útravált belőlünk (I. 543.)
Már nem az öntudatos, önző hangvétel, hanem egy megsebzett, magányos, összetört férfi panasza. A szerelem volt életében a legnagyobb érték.
3.) Csinszka-szerelem
Boncza Berta először egy svájci leánynevelő intézetből, majd Csucsáról bombázza leveleivel. Ady 1914-ben kereste fel. 1905-ben feleségül vette. Csinszka haláláig ápolta a megromlott egészségű költőt.
Egészen más versek, mint a Léda-szerelemnél. Megfáradt, magányos, megcsendesült, meg tudja becsülni a feléje áradó szerelmet, szeretetet.
Őrizem a szemed (II. 191.)
Szem a lélek tükre.
De ha mégis? (II. 192.)
Nézz, Drágám, kincseimre (II. 193.)
Akkor sincsen vége (II. 194.)
A PÉNZ (ARANY) VERSEI
Ady a vér mellett a pénzt tartotta az élet másik fontos mozgatóerejének. Állandó pénzgondokkal küszködött, soha sem volt annyi pénze, amennyi a nagyvilági életformájához elegendő lett volna, a szegénységgel az életből kirekesztettnek érezte magát.
Verseiben mitizálja, istenséggé növeszti a Pénzt, az Aranyat.
Harc a nagyúrral (I. 53.)
1905. Hízelgés, magalázó könyörgés, küzdelem, kétségbeesés.
VILÁGHÁBORÚS KÖLTÉSZET
1914 júliusában kitört az első világháború.
Főleg A halottak élén (1918) című kötetben jelentek meg világháborús versei. A háború alatt a költő bekapcsolódott a közéletbe, a politikai, háborús eseményekre reagált. Verseit az aktualitás miatt datálta. A háború mélységesen megrázta Adyt, szemében esztelen vérontásnak, a világ értelmetlen rombolásának tűnt. Végig a háború ellen volt, a háborúellenes szociáldemokrata párttal szimpatizált. A háború nemcsak anyagi és vérveszteség, hanem erkölcsi összeomlás is.
A költő feladata:
– szembesíteni az embereket a háború tébolyával, embertelenségével,
– rádöbbenteni a kisembereket arra, hogy ez a háború nem értük folyik, mégis ők szenvednek miatta,
– megőrizni a múlt értékeit és átörökíteni a jövő számára,
– embernek maradni az embertelenségben.
Három fő motívum:
– a Tegnap,
– a Gondolat,
– az Ember.
Emlékezés egy nyár-éjszakára (II. 93.)
1917. Elbeszéli a háború kitörésének éjjelét, de a vers hangulatteremtő, az érzelmekre hat. A két évvel azelőtt csak különösnek látott éjszakáról kiderült, hogy borzalmak elindítója.
Az eltévedt lovas (II. 118.)
Néhány hónappal a háború kitörése után keletkezett, amikorra a villámháború illúziója már szertefoszlott.
Ez a szándékoltan kihagyásos és homályos költemény a háborút tragikus eltévelyedésnek minősíti. A címben szereplő eltévedt lovas a kiutat kereső emberiséget és kilátástalan jövőjét jelképezi.
A vers indítása kísérteties, és ez a hatás a versben tovább is erősödik. A kilátástalanság kifejezése végett a jövő teljesen hiányzik a műből, a jelen, a pőre sík pedig a múlttal telik meg, maga a lovas is “hajdani”. Ehhez a múlthoz viszont egyértelműen negatív és félelmetes fogalmak kapcsolódnak (sűrű bozót, süket köd). Ebben a ködben inkább a képzelet, mint a látás rajzolja a tárgyak körvonalait. A lovast sem láthatjuk, csak vak ügetését hallani, ami szintén hozzájárul a vers kísértetiességéhez. Látható viszont a táj, erdők, nádasok, és sűrű bozót, mintha egy világméretű mocsár lenne, ami pedig a kiúttalanság szimbóluma. A hatodik strófa hat csupa kezdetű mellékmondata kifejezi, hogy a múlt rossz jelenségei teljesen elfoglalták a jelent. Az eltévedt lovas külső segítséget, útmutatást sem kaphat, mert amik ezt adhatnák hiányoznak: “nincsen fény, nincs lámpa-láng, | És hírük sincs a faluknak.” A nincs ismétlődése nyomatékosítja a reménytelenséget. A köd-bozótból a vadság, az emberellenesség jelképei tűnnek elő. A mondanivalót a megismétlődő első versszak nyomatékosítja, amelyben a hajdani és eltévedt jelzők felcserélődnek, tehát a hajdani kap nagyobb hangsúlyt, ami a változatlanság-érzést erősíti.
Az egész emberiség útvesztésének látomásaként is értelmezhető.
Krónikás ének 1918-ból (II. 126.)
Itt már a háború képei jelennek, meg az eltévelyedés konkrét következményei.
Archaizált feldolgozás, krónika-utánzat. Oka: mintha megpróbálná magától eltávolítani a kort, hogy érzelemmentesen, krónikás módjára tudjon képet festeni a háborúról.
Értékrendszer felbomlása, más erkölcs, nem tudni mi a jó és rossz.
A mesebeli János (II. 117.)
A kisemberek verse. Népmesei legkisebb fiú motívum. A háborúban is a kisemberek harcolnak, a népmesében szokásos jutalom azonban a valóságban nem létezik.
Ember az embertelenségben (II. 97.)
1916. Visszatér a mégis-motívum. Újra költői feladat: az értékeket kell megmenteni és átadni a jövőnek.
Mag hó alatt (II. 109.)
1914-ben jelent meg a Nyugatban. Tisztes költői magatartás megnyilvánulása. Megőrizni a reményt a jövő számára.
Ha másért nem, akkor azért, mert az élet rendje az, hogy mindenből van kilábalás, mindig lesz új tavasz.
Intés az őrzőkhöz (II. 104.)
Remény megőrzése.
HALÁL-VERSEK
A halál és halálvágy korán megjelent Ady költészetében (Vér és Arany, 1907, külön ciklus: A halál rokona).
A Léda-versek állandó kísérője a halál, az Istenes versekkel is kapcsolatban áll.
A halál a beteg életből való menekülésben boldog nyughelyt nyújt.
Párisban járt az Ősz (I. 64.)
1906, Párizs.
Ady Endre 12.
ADY ENDRE: 1877 Érmindszent- 1919 Budapest
Erdélytol északra a Szilárdságban született, Érmindszenten, melyet ma Adyfalvának neveznek. Öntudatos, kisnemesi család sarja, családja eredetét 7 évszázadra vezette vissza. Ond vezér unokájának mondta magát. Családja már teljesen elszegényedett, apja: Ady Lorinc, paraszti származású, anyja: Pásztor Mária papleány, aki félto szeretettel óvta fiait, különösen Endrével, az idosebbik fiúval voltak nagy terveik. A kisúri öntudat fontos útravalója Adynak: nagy szerepet játszott politikai, és movészi magatartásának kialakításában.
Középiskolai tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte, majd a zilai református kollégiumban érettségizett. Zilahon írja elso verseit, Kossúth ódája a helyi lapban jelenik meg. Beírattkozott a debreceni jogi akadémiára, de nem fejezi be, a nagy példaképnek: Csokonainak tulajdonított garabonciás életmód vonzotta, és az újságírói pálya alkalmasnak mutatkozott.
1899 áprilisában a függetlenségi Debrecen c. lap munkatársa lett
-1899 júniusában megjelent elso verseskötete: Versek címmel.
Csakhamar szokösnek érezte Debrecent: a múlandóság városát, mely verseiben az elmaradottság jelképe lett. Nagyváradra ment, és a Szabadság c. lap munkatársa lett. Ekkor döntötte el, hogy szakít a jogi pályával, és újságíró lesz. Nagyváradot már igazi városnak látta, vérbeli újságírók között dolgozott. Sokat tanult barátaitól pl. Bíró Lajostól. Ismereteit könyvek helyett az emberektol szerezte, sokat járt kávéházakba, irodalmi szalonokba. Kívánló érzékkel, ösztönösen rátalált a hiteles hírforrásokra, és biztonsággal tájékozódott a kor politikai köreiben.
Élesen támadta a feudalizmust konzerváló eroket:
- Egy kis séta c. cikke miatt pert indítottak ellene, Adyt 3 napi fogházbontetésre ítélték.
Elment az újságtól a Nagyváradi Naplóhoz, s kialakította saját radikális álláspontját. Neveltetése, temperamentuma az ellenzék soraiba vitte. A tekintélytiszteletet csak önmagát illetoen torte, akkor volt elemében, ha ellentmondhatott. Nagyvárad kitágította nézeteit, bevonta ot a politikai életbe, megismerte az új idok tanait: a polgári radikalizmust.
1903-ban védelmébe vette a Huszadik Század köréhez tartozó, darwinizmusa miatt bírált Somlo Bódogot. Publicisztikája jelentosebb volt ekkor, mint költészete.
-1903 szept. Még egyszer c. kötete megjelenik, de ugyanolyan visszhangtalan maradt, mint az elso, pedig néhány verse már elolegezi a késobbi Adyt, Pl.: A Fantom c. (1900), az Új versekben 1906-ban Az én mennyasszonyom c. kapja. Újfajta noi eszményt hírdet, az ún. Perdita szerelmet helyezi erkölcsi magaslatokra. Ennek megfeleloen él: egy futó kapcsolatánat következtében szifiliszt kap, amit a felsobbrendoség kitüntetésének vesz.(Nietzsche)
1903-ban találkozik a romantikus, nagy szerelemmel. Augusztusban megismeri Diósiné Brüll Adélt, akit verseiben Lédának nevez. ( neve fordítottja, a spártai mitológiában fehér hattyút jelent) Szerelmük fordulópont Ady életében, movészetében, Léda nemcsak a szerelmes versek múzsája, hanem szerelme vezeti be a francia nyelvben még járatlan költot a francia szimbolista movészetbe, Baudelaire költészetébe, mely hat Adyra. Adél movelt, érzékeny, büszke, szeszélyes no, aki szabadházasságban élt férjével, de ragaszkodott a házasság kereteihez, Adynál 5 évvel volt idosebb. Diósi Ödönnel, aki kereskedo volt, csak az anyagi függés tartotta együtt, de Adyval férje is rokonszenvezett. Mikor Ady betegsége kiújjúlt, páratlan emberiséggel ápolják. 1902-1911 között 7-szer voltak Párizsban (Ady késöbb, nimt a Vasárnapi Újság tudósítója)
1905-ben hazatérnek, ekkor MO.-on a választásokon megbukott a szabadelvo irányzat. Ady a "darabont-kormány " sajtóirodájának munkatársa (illegális)
- Ismeretlen Korvin-kódex margójára( 1905) MO: Nyugat és kelet között hajózó komp.
Barátságot köt Jászi Oszkárral, a 20. sz körével.
-1906 február: megjelenik 3. kötete: Új versek címmel. A barátai, ellenségei megérzik, hogy ez a kötet korszaknyitó a magyar irodalm számára. Megindul a harc ellene, és mellette, Ady az irodalmi élet legvitatottabb személyisége lett.
- 1907 Vér éa arany c. kötete. Áchim András vezette paraszmegmozdulások hatására megírja elso forradalmi verseit.
1908-ban meginduló Nyugat munkatársa lett, 1912-tol, szerkeszto. A Nyugat elso számában az o versébol közölnek, és megjelenik A magyar Pimodán címo esszéje.
1908 tavaszán részt vesz Nagyváradon a Holnap nevo irodalmi társaság megalapításában (Ady, Babits, Juhász Gyula, Balázs Béla, Tóth Árpád) verseikbol antológiát jelentetnek meg szeptemberben. A versgyojtemény felér egy hadüzenettel, és a konzervatív irodalmi fórumok kíméletlen támadását váltja ki. Adyt nemcsak az ellenfelek értetlenségét bántja, hanem a szövetséges társaké ( a fekete zongoráról Ignótus kritikája) Büszkeségét bántja, hogy nevét a többi költo nevével együtt emlegetik,
-A duk-duk affér c. epés cikkében barátait, híveit támadja meg., amit értetlenség fogad, Ady visszakozik, kiengeszteli barátait.
-Küldöm a frigy-ládát c. versét(1906) Párizsból küldi Csizmadia Sándornak,(a szocialista munkáslíra megteremtoje) aki a Népszava c. újságba nem javasolja Ady moveit betenni, mert szerinte Ady szimbolizmusa nem a munkásságnak való.
1909-tol Ady egyre gyakrabban szorul szanatóriumi kezelésre, hogy rendbehozzák kimerült idegeit, és legyöngült fizikumát. Különbözo lapok munkatársa( 1910:Világ, 1912:Népszava) A Léda-szerelem is egyre terhesebb, a no elvesztette fölényét Adyval szemben, kétségbeesetten kapaszkodna a férfibe.
1912-ben szakít Lédával, Két verssel búcsúzik tole: Valaki útravált belolünk, Elbocsátó, szép üzenet.
A hirtelen szabaddá vált költo körül rajzanak a nok. o ugy érzi ideje lenne megállapodnia.
1914-ben meglátogatja Csucsán a kastély 20 éves szép kissé egzaltált kisasszonyát: Boncza Bertát, akivel 1911-tol levelezett. A lány irodalmi halhatatlanságra áhitozik, George Sand, Szendrei Júlia példája lebeg a szeme elött. Ady Csinszkának nevezi ot. 1914 júni 26-án megkéri a lány kezét.
1915 márc. megtartják az esküvot.
A súlyosan beteg Adyt katonai sorozással zaklatják, utoljára csak a laktanyában kapja meg a fölmentést. Ezért a soviniszta sajtó támadja. Iszonyú megpróbáltatás számára az 1916.augusztusában meginduló román támadás. Román barátja : Octivan Goga a magyarok ellen fordul. 1917-ben Boncza Miklós meghal, Csinszkával Budapestre költöznek.
-1918 A halottak élén c. kötete: Hatvani Lajos bíztatására írja. Az oszirózsás forradalom BP-en éri, ekkor már súlyos beteg.
-Üdvözlet a gyozonek: utolsó verse.
A Vörösmarty Akadémia alakuló ülésére elmegy, de az elnöki beszédét már nem képes elmondani, 1919. január 27-én meghal. A nemzet halottjaként temrtik el.
KÖTETEI:
-Új versek 1906
-Vér és arany 1908
-Az Illés szekerén 1909
-szeretném, ha szeretnének 1910
-A Minden-Titkok versei 1911
-A menekülo Élet 1912
-A magunk szerelme 1913
-Ki látott engemo 1914
-A halottak élén 1918
INDULÁSA:
Ady elso két kötete még nem lép túl a századvég átlagköltészetének dekadens, szenvelgo érzésvilágán. Az 1899-ben megjelrnt A Versek c. kötetében még Petofi, Vajda, Ábrányi Emil utánérzésekkel van tele. Az 1903-ban megjelent Még egyszer c. kötete már a nagyváradi tájékozódás eredményeként Revitzki Gyula sejtelmes, elégikus lírái figyelhetoek meg .
ÉN_ SZEREP, ARC POETIKA:
A fiatal Ady a közélrti feladatot vállaló lírai hagyományok felol indult el.
-Góg éa Magóg fia vagyok én (1905)
Az Új Versek nyitódarabja. Nemcsak egy új költészeteszmény nevében lép fel, (mint Pl. Az új vízeken járok címo 1905 ), hanem jogot formál arra, hogy a Kárpátok alatti országok közállapotait ostorozza. A 4 versszakos movet túlságosan megterheli jelképes értelmo tulajdonnevekkel.( Verecke, Dévény Pusztaszero Vazul ) A vers programot ad, de mégsem kiáltvány szero, mert a költoi magatartást állítja elotérbe. A küzdésvágy és a reménytelenségérzetkettossége alapveto élménye Adynak. A roppant akadályok csak növelik a költo elszántságát. A küldetés teljesíthetetlensége kap hangot.
-A magyar Messiások (1907)
A megváltók sorsa más, mint a világ többi részén. Egyetlen sóhajnak hat a vers.
-Ének a porban (1905)
Együtt jelenik meg az egyéni és a közös sors. A mozdulatlan magyar világ mozdulni akaró, nagyálmú hose a költo, akinek küzdelme eleve bukásra van ítélve.
-Beszélgetés egy szekfovel (1907) Az Ady-versek lírai hose sose szenved teljes kudarcot, felolemelkedik a tragikumon.
-A Muszáj Herkules (1908)
A küldetéses ember gogje felyezodik ki.
-Petofi nem alkuszik (1910)Elode nagy hatásáról szól.
-Hunn új legenda. (1913) Hatvany Lajosnak írja: Nemcsak az egyéni mítosz, az én-tudat kap kifejezést, hanem a költészet klasszikus hivatása: a közösségteremtés is.
Különös arc-poetika ez: egymással ellentétes szemléleteket egyesít. Az ÉLET fogalma egyszerre jelentette nála a külso, és a belso történés világát, küldetéstudata sokat köszönhet Nietzsche-neko felsorendo ember-mítoszának. Ady vállalta a költo-váteszi szerepet.
SZIMBOLISTA, SZECESSZIÓS látásmód.
Ady költoi forradalmát a szimbolizmus jegyében vitte véghez.
-A disznófejo nagyúr( Harc a nagyúrral 1905)
-Az os kaján ( 1907)
-A fekete zongora (1907)
-A fehér kendo (1908)
E versek jelentései már jóval összetettebbek, a szimbólista jelkép csak akkor hiteles, ha többértelmo, mivel a lényeget ragadja meg, s csak a dolgok felszine egyértelmo. A szimbólizmus elutasítja a pozitivizmus egysíkuságát, naiv okság magyarázatát, olyan világot követ, amely titokzatos, elrendelés szero. A metafizikus akarat és életfilozófiák hatnak rá.
Ady movészi érzékenysége kezdetben a szeccesszióhoz kapcsolódik, különös, bizarr, egzitikus, erotikus témái, dekoratív vonalai jellemzik, más a személyiség kultusza, amely összefügg a századvégi pszichológizmussal, minden emberi és társadalmi és problémák mögött lélektani okokat keres.( Freud) Az elso szimbólista kötetei az 1906-ban kiadott Új versek és az 1908-ban kiadott Vér és Arany. ( Élet, Halál, Nyár, osz, Párizs, Hortobágy, Kaján) Valamennyi szimbólum, melyek a középpontban álló személyiségre utalnak.
Ady költészete örökös szereplíra.
- A Hortobágy poétája 1905. Hortobágyi táj elvetélt bajnoka
- Mátyás bolond diákja 1906. Elképzelt, vagy valóban létezett ose a magyar nyelvvel küszködo diáknak.
- Az Úr Illésként elviszi mind 1908. A Úr kiválasztottja: Illés próféta, akit tüzes szekér repít a mennybe.
A szecessziós szerepjátszás emlékeztet a romantikusokra: a költoi én a képzelet segítségével a szegényes valóság fölé próbál kerekedni, az egyén világát keresi - építi. A szecesszió movésze széthullónak és bizonytalannak érzi azt, amit tagad, és így megfoghatatlanná válik a különbözés, az eredetisé és az egyéniség alakja. Ady költészetének egészen az 1910-es évek végéig alapveto gesztusa az szecessziós önfeltárúlkozás. Különös egyéniségnek mutatja be önmagát: öszintének, titokzatosnak, érzékinek és mindentudónak, álhatatos bajvívónak és a halál rokonának.
- Búgnak a tárnák 1905. A személyiség meghasonlását mutatja be. (Freud írásai)
Ady költészetét a szecessziós vonásokat elismerve szimbólistának kell tartanunk, mert azzal hoz újat a magyar líra történetében, hogy a lírai hos köré épített szimbólumrendszer segítségével egyéni mítoszt teremt. A líra történés színhelyét a foszereplo Én belso terébe helyezi "A lelkem ódon babonás vár".
- A vár fehér asszonya 1905.
A héjanász Lédával vagy a bírkózás a Disznófejo Nagyúrral éppoly látomásszeroen jelenik meg, mint a Ganges és a Tiszaparti táj. A vershelyzet eleve jelképes értéko, mely nem fordítható le egyértelmo fogalmak nyelvére.
- A temetés a tengeren 1906. Élet és a halál kerol szembe egymással. (horváth János figyel fel rá, hogy Ady-nál az élet és a halál - egy.
- Kocsiút az éjszakában 1909. A költoi én belso, képzeletbeli táját jeleníti meg, az én belso monológját halljuk. Minden jelképes értelmet kap. Ez a verse Ady legtökéletesebb alkotása, a nagy bölcseleti "tudatversek" közé tartozik.
Ady nem csak a magyar irodalomszemléletet újította meg, hanem a verselést is. 1906-ban Ignotus figyelt fel arra, hogy Ady verseinek többsége szimultán ritmusú: a hangsúly és az idomértékes lejtés egyaránt szerepet kap. 1939-ben Németh László újfajta elméletet állított fel: szerinte Ady versei un. "tagoló" versek. Ez kizárja a szimultán verselést. 1979-ben tudományos vitát rendeztek a Tiszaparton címo vers ritmusáról. A résztvevok többsége szimultánnak fogta fel, de a hangsúlyos és az idomértékes verselés metszetei egybe esnek, ez a szimultá ritmus új típusát eredményezi. Ady verseinek meghatározó építoeleme a hangulat.
Az Új versektol a Halottak élén 1918 címo kötetig nagy gondot fordított arra, hogy ciklusokba rendszerezze verseit. (Baudelaire : A Romrás Virága 1857) Az Új vereseket (1906) Lédához írta ajánlással, külön nyitó- és záróverse van. Az egyes ciklusok tematikus egységet alkotnak. (Léda asszony zsoltárai, A daloló Párizs, Szoz ormok vándora) Az Új versektol kezdve minden verscím három szóból áll. A Illés szekerén 1909 címo kötet kompozíciója szimmetrikus. A kötet kiemelt helyzeto verse Az utca éneke középen található. E ciklusok elrendezésében teljességre törekedett Ady.
LÁTOMÁSSZERo TÁJVERSEK:
- A Magyar ugaron az Új versek legnagyobb visszhangot kiváltó ciklusa nem csak a konzervatív erok dühét váltotta ki, hanem a progresszív irodalom tehetségeinek felháborodását is. (Babits, Kosztolányi) A versben a táj, az ország elátkozott föld, melyben minden és mindenki pusztúlni kárhoztatott. Ezek a versek nem leírják, hanem látomászeroen megidézik a tájat, mely a kultúrális környezetet, a civilizálatlanságot, a parlagiasságot is jelölik. Ez utóbbi jelképe a Gémeskút. A Magyar ugar világa fantomszero, idejétmúlt. Ady nagy ellensége Rákosi Jeno kritika-sorozatot írt errol.
Ady tájverseinek alaphelyzete, a költoi én és a külvilág feloldhatatlan ellentéte. A Magyar ugar vegetációjával, mozdulatlanságával szemben az Én képviseli a változást, illetve a változás vágyát. A küldetéstudat épp oly sorsszero, mint az ugar mozdulatlansága. Ezek a versek szinte nem is tájversek, hanem értékleírások. A kultúrálatlan magyar világot két világgal szembesíti:
- Egy párizsi hajnalon 1904, A Gare de l' Esten 1905 vaghy Párizs az én Bakonyom 1906.
- A Tisza-parton a Ganges-parti tájjal
LÉTHARC VERSEK
Nagyfokú dinamizmus jellemzi oket.
- Harc a Nagyúrral 1905
- Az os Kaján 1907
- A fehér kendo 1908
A költoi én egyes vagy többesszám elso személyo alany kozmikus hosként jelenik meg, e movek erosen dramatizáltak, sokszor balladaszero verstörténés során az én szükségszeroen kudarcot szenved és felmagasztosúl, tragikus pátosz uralja a verseket ( Nietzsche)
A Léda szerelem:
Megrendíto, nagy, titkos élményként jelenik meg Ady verseiben. Csupa rejtély, csupa bizonytalanság ez a szerelem, elválások és egymásratalálások sora. Ambivalens érzelmeket tár fel Ady. A Léda-versek gyakori gesztusa a Hódolás, a könyörgés, a fenyegetés, megbánás, de az együttlét öröme hiányzik belolük.
- Egyedül a tengerrel 1906
- Így szaladsz karjaimba 1909
- A Szajna partján 1906
- Héja-nász az avaron 1905
A létharcversek dinamizmusával írja le szerelmi csatáját. Disszonancia jellemzi, a szerelmesek jelképe a ragadozó héjapár, útjuk a nyárból az oszbe, életbol a halálba tart, míg sor kerol az egymás húsába tépo halálos ölelésre.
- Lédával a bálban. 1907. ok a halálarcú fekete pár.
A Léda-versekben rendkívol mozgalmas, harsány igék dominálnak, ezek az un. expressziv stílusjegyek. A Léda-versekkel barátkozott meg a közönség leghamarabb, Reinitz Béla megzenésítette.
- Egy ócska konflisban 1904.
- Meg akarlak tartani
- Hiába kisértsz hófehéren 1905
Mint sláger lett híres. A Léda-versek állandó témája a halál, költészetének javarésze a halál közelségének tudatában született.
- A Halál rokona 1907: a fáradt beteg, menekolni vágyó lélek a halált érzi otthonának.
- Párizsban járt az osz 1906. A halál itt egyszerre elégikus és tragikus.
- Három oszi könnycsepp 1906. A népdalokra emlékeztet (Kölcsey: Elfojtódás, Vajda János: A vaáli erdoben, az elmúlás és a betegség iránti érzékenység, nosztalgia, alapveto témája e két költonek is.)
ISTENES VERSEK
- Sötét vizek partján 1907. E versben merol fel eloször az Isten-hit motívuma
1908-tól megszaporodnak az istenes versek, mely az Illés szekerén címo kötetben önálló ciklust alkotnak, 1912-ig minden verskönyvben helyet kapnak. Ady nem hitt a tételes vallásban, de ateista sem volt.
- Az Isten az irodalomban 1910. Esszé, a vallásról szól.
- Menekülés az Úrhoz 1917. Nem Isten léte a fontos, hanem a támaszkeresés.
- Álmom az Isten 1907.
- Hiszek rendületlenol Istenben 1910.
Ezek a versek épp oly személyes kapcsolatként mutatják Isten és az ember összetartozását, mint Balassi vallásos lírája. De a modern ember racionalista kételkedése is szerepet kap és ez bonyolúltabbá teszi a kapcsolatot. A költo menekolne hozzá, áhítozik szeretetére, ugyanakkor félti tole személyiségét és idegenol, ridegen áll vele szemben.
- A Sion-hegy alatt 1908. Megbotránkoztatást keltett Isten profán leírásával. A költo bizonytalan és tétova, gyerekkori emlékek nyomán keres valakit, de elfeledte a gyermeki imát és a bizalmat. Nem bone, hanem hitetlensége kérhoztatja kudarcra. A vers középpontjában egy sikertelen találkozás áll. A balladaszero történésnek a pátosz és irónia ad kifejezést.
- Istenhez hanyatló árnyék 1911. Szándékosan dísztelen archaizáló szöveg. ( 109. zsoltárt is beleszotte )
FORRADALMI VERSEK
1906 Achim András vezette parasztmozgalmak hatására írta meg elso forradalmi verseit, mely az Illés szekerén címo kötetben jelent meg.
- Az utca éneke
- Nostra Res Agitur 1903
- Dózsa György unokája 1907
- Csák Máté földjén 1907
- A grófi széron 1907
- Proletár fiú verse 1908
- Álmodik a nyomor 1909
- Hadak Útja 1908
- Toz csiholója 1912
1911-1912-ig a politikai ellentétetk kiélezodnek, 1911-ben meggyilkolják barátját Achim Andrást. 1912 május 13. a vérvörös csütörtök napja. Sokan várják a forradalom kirobbanását.
- Rohanunk a forradalomba. A vihar elotti helyzetképet ad, forradalmi induló hangjai is felcsendolnek, sok a bibliai utalás, apokaliptikus mo. Expresszív stílusú.
- Rengj csak föld
- Szent Lélek karavánja.
- Magyar jakobinus dala 1908. Összefogást hírdet az elnyomott nemzetiségiekkel.
- Az új Kísértet 1910.
MAGYARSÁG VERSEK
Déry Tibor és Babits Mihály az utolsó nemzeti költonek nevezte Ady-t. A Darwini elméletbol származó kiválasztódás tétele nagy szerepet játszott a nemzeti gondolkodásban.
- Nekünk Mohács kell 1908. Benedek Marcell szerint ez egy fordított Himnusz: nem Isten áldását, hanem büntetését kéri.
- Az én magyarságom 1908.
- A föl-földobott ko 1909.
- Pimasz szép arccal 1910.
Ady faj fogalma összhangban volt a korabeli természettudományi ismeretekkel.
- A márciusi naphoz 1910.
- Az ido rostáján 1913. Nemzethalál látomása.
- A fajok cirkuszában 1910. Tisztán látta a költo váteszi szerep megkésettségét. Magyarország sorsa tragikus és irónikus.
KURUC VERSEK
A kiegyezés, a milleneum után nagy szerepet kap a Rákóczi kultusz és a kuruc romantika. Ady neveltetésére is hatott ez, de verseiben a Rákóczi hagyományokról elválasztotta a nemesi önigazolást szolgáló torzításokat.
- A harcunkat megharcoltuk 1909. Elso kuruc vers.
- Esze Tamás komája. 1910.
- A sípja régi babonának 1913.
A kuruc versek szerepdalok, a költo beleéli magát egy meglévo szerepbe.
- A bújdosó kuruc rigmusa 1909.
- Az utolsó kuruc 1910.
KORSZAKVÁLTÁS
1910 és 1914 között sajátos magatartásbeli és poétikai változás következett be Ady költészetében. A szimbólikus látásmód szerepe fokozatosan csökken verseiben.
- A menekülo Élet 1912. A kötet egyharmada tartalmaz jelképet.
- A magunk szellem 1913.
- Ki látott engem 1914
- Hun, új legenda 1913.
- Az eltévedt lovas 1914. A háború kitörése után a Nyugat-ban jelent meg. A vers az ido mítukus erejét érzékelteti. Szimmetrikus vers. Szimbólikus jelentések egységes jelképrendszerbe illeszkednek. A vers egy elátkozott világban egy kiüresedési folyamatot mutat be. Mozdulatlanság és sejtelmesség jellemzi. A költoi én távolságot tart a tájjal. A költo és a címszereplo inkább emberfölötti. A lovas az utat téveszto magyarságot képviseli, tágabb értelemben az egész emberiségre vonatkoztatható. Baljós és fantomszero a lovas, aki arra itéltetett, hogy állandóan úton legyen és ne érkezzen meg sehova.
KÖLTÉSZETE A HÁBORÚ IDEJÉN
Több kötetnyi verset írt a háború idején, ezekbol válogatta Hatvany Lajos segítségével a Halottak élén anyagát 1918. Jelképrendszerének középpontjában az Ido és a Magyarság mítosza áll. Apokaliptikus világát tragikus felhang, a magyarság elpusztulásának végzete hatja át.
- Tegnapi tegnap siratás 1914
- Véresre zúzott homlokkal 1917
- Mégsem, mégsem, mégsem 1914
- A rémnek hangja 1917
- Egy nagy tivornyán 1917
- A mesebeli János 1917
- Krónikás ének 1918-ból.
A háború altt írt versekben a látomások, szózatok, siralmak, vallomások a leggyakoribbak. Hangnemük a Bibliára épol. Gyakori az archaizálás.
- Esaiás könyvének margójára 1914. Kötetlen prózavers, mely a Biblia szakaszai szerint tagozódik.
- Emlékezés egy nyár-éjszakára 1917. Expresszív stílusjegyek jellemzik.
- Ember az embertelenségben 1916. Alapja a román támadás megindulása.
CSINSZKA VERSEK
A Halottak élén prológusa a személyessg kiszorulását jelenti a háború alatt írt költeményekbol. Ez alól a Csinszka versek kivételek, mely az életbe való kapaszkodás, hol hálás, hol könyörgo gesztusa. Ezek a versek rendkívol puritánok, képszegények, jelzotlen kifejezésekbol, vázlatos mondatokból, éppúgy nem lehet a szerelem belsoségességére következtetni, mint az ellenkezojére. Sokkal személytelenebbek, mint a Léda-versek, hangulatuk, formájuk letisztúlt.
- orizem a szemed 1916
- De ha mégis 1918
UTOLSÓ KÜLDETÉS
1918 novemberében írta utolsó versét, súlyos betegen, de küldetést teljesítve.
- Üdvözlet a gyozonek. Az Antant hatalmak megértését kéri, hasonlít Petofi utolsó verséhez, a Szörnyo ido-höz. A magyarság két legnagyobb költo vátesze a nemzeti lét kritikus pillanataiban végezte pályáját.
