A Hold a Földről nézve közel fél fok átmérőjű. Szerencsés véletlen, hogy a nála sokkal nagyobb, de sokkal távolabb lévő Nap is kb. fél fokosnak látszik az égen. Emiatt a Hold, megfelelő helyzetben a teljes napkorongot el tudja takarni. A Hold a Föld körül kering, átlagosan 384.400 km távolságra. Különböző viszonyítási rendszerek alapján több keringési időt különböztethetünk meg a Holdnál, ezek 27,2 és 29,5 nap közé esnek. A Holdnak mindig a Nap felé eső oldala kap fényt. A holdfázis nagysága attól függ, milyen mértékben látunk rá a megvilágított oldalra. Amikor a Hold a Földhöz képest a Nap irányában helyezkedik el, a Földről a Hold árnyékos oldalát látnánk -- amit nem tudunk megfigyelni. Ekkor van újhold. Ahogy a Hold tovább kering a Föld körül, egyre jobban rálátunk a megvilágított oldalára. A keskeny sarló fokozatosan félholddá dagad (D alakú), ekkor van első negyed, avagy növekvő félhold. Amikor a Földről nézve a Hold a Nappal átellenben van, a teljes megvilágított oldalát látjuk, ekkor van telehold. A továbbiakban megint egyre kisebb részét látjuk a megvilágított oldalnak, majd elérkezünk az utolsó negyedhez. Ekkor a Hold "bal oldala" a megvilágított, alakja a továbbiakban egyre vékonyabb C betűre emlékeztet, azaz csökken.
Napfogyatkozás akkor következhet be,
amikor újhold van, ekkor tartózkodik a Hold a Nap irányában. Azonban mégsem
látunk minden újhold alkalmával napfogyatkozást. Ennek az az oka, hogy a
holdpálya síkja közel 5 fokot zár be a Föld napkörüli pályájával, az
ekliptikával. Emiatt néha a holdárnyék a Föld "felett", néha pedig
"alatta" vonul el -- ilyenkor nem látható napfogyatkozás. A holdpálya
síkja -- egyszerűen fogalmazva -- rögzített a térben. Így minden évben van két
időszak, amikor a pálya helyzete olyan, hogy kísérőnk az újholdkor metszi a
földpályát. Ilyenkor figyelhetünk meg napfogyatkozást.
Amikor a Föld felszínének egy pontjáról nézve a Hold nem takarja el az egész
napkorongot, részleges a napfogyatkozás. Ekkor a Nap képe többé-kevésbé
"kicsorbul". A részleges fogyatkozás területére a Holdnak az
úgynevezett félárnyéka vetül. Teljes napfogyatkozás alatt -- melynek tartamát
totalitásnak is nevezik -- a Hold az egész napkorongot eltakarja. Ennek
látványa gyökeresen különbözik a részleges fogyatkozásétól, és nagyságrendekkel
felülmúlja azt. A teljes fogyatkozás a Föld felszínének csak egy korlátozott
területéről látható, és onnan is csak rövid ideig. A
napfogyatkozásoknak egy sajátos esete a gyűrűs napfogyatkozás. Ennél a Hold
látszó mérete kisebb a Napénál, és nem tudja azt eltakarni. Ez azért fordulhat
elő, mert a Hold és a Nap földtávolsága változik, és így látszó méretük sem
állandó. A gyűrűs fogyatkozás maximumakor is látszik a Nap egy keskeny gyűrű
formában.
Mivel
figyelhetjük meg?
A napfogyatkozás megfigyelésénél nagyon körültekintőnek kell
lenni. Egyetlen hibáért, helytelen megfigyelési módért akár szemünk világával
is fizethetünk! A Nap rendkívül erős sugárzást bocsát ki a látható tartományon
kívül is. A részleges fázis alatt -- egészen az utolsó pillanatig, amíg a Hold
az egész napkorongot le nem takarja -- a Napba közvetlenül tilos belenézni.
Meglepő módon a Nap fénye még akkor is vakítóan erős, amikor már csak egy
keskeny sarló látszik belőle. A részleges fogyatkozás alatt szabadszemmel, vagy
távcsővel kizárólag megbízható forrásból szerzett (és a távcsőre megfelelően
rögzített) szűrőkkel nézhetünk közvetlenül a Napba. Napszűrőnek alkalmas
például a hegesztőüveg, illetve a gyári szűrő. A Nap megfigyelésére szigorúan
tilos túlexponált negatívot vagy diafilmet, napszemüveget, floppy lemezt,
kormozott üveget használni. Ezek egyes hullámhosszakon gyengítik a napfényt,
viszont nem szűrik ki az összes káros sugarat. Használatukkor a Napot
halványnak látjuk, kitágul a pupillánk, miközben a láthatatlan káros sugarak
szétroncsolják az ideghártyát, és súlyos látáskárosodást, illetve vakságot
okoznak. Szemünk épsége mindennél fontosabb, ezért ne sajnáljuk a pénzt egy
megbízható napszűrőre. A
Nap képét egy apró lyukon is kivetíthetjük, ez az ún. kamera obscura. Egy
átlátszatlan papíron egy tűhegynyi lyukat szúrunk. Ezen keresztül fél-egy méter
távolságban fehér lapra kivetíthetjük a Nap apró képet. A módszert a
fogyatkozás részleges fázisa alatt alkalmazhatjuk. Hasonló jelenség figyelhető
meg a fák árnyékában, ahol a levelek alkotta kis lyukakon át vetül a napkép a
földre .A fogyatkozás
távcsöves megfigyelésekor nagyon körültekintőnek kell lenni. Csak megbízható
forrásból beszerzett objektív szűrőt használjunk, melyet erősen rögzítsünk az
objektívre, nehogy valaki véletlenül lelökje. Biztonságosabb, ha a Nap képét
egy papírlapra vetítjük, melyet a távcső okulárja mögé helyezük 30-50 cm-el. A
kivetítéshez ragasztott lencsékből álló okulárt ne használjunk, és próbáljuk
megelőzni, hogy a távcső túlságosan átmelegedjen. Szerencsére a fogyatkozás
leglátványosabb időszakának, a totalitásnak a megfigyeléséhez semmilyen szűrő
nem szükséges. Amikor a Hold teljesen eltakarta a napkorongot, szamadszemmel,
vagy távcsővel is nyugodtan vizsgálhatjuk a Nap környékét, és a különböző
jelenségeket. Egyetlen dologra figyeljünk: ha távcsővel vizsgáljuk a Hold
pereme melletti látnivalókat, a teljesség vége előtt több másodperccel fejezzük
be a nézelődést. A Hold korongja mögül elővillanó Nap a távcsőben egy töredék
másodperc alatt megvakíthat bennünket!
Hogyan
figyeljük a napfogyatkozást?
A részleges és a
teljes napfogyatkozás alatt törekedjünk arra, hogy minél több látnivalót
figyeljünk meg. A teljesség fázisa előtt szűrővel a Nap fogyását, szabadszemmel
a táj változását követhetjük. A legtöbb érdekesség a totalitás rövid ideje
alatt látható. Ilyenkor érdemes észnél lenni, ugyanis könnyen elhalaszthatunk néhány
ritka jelenséget. Érdemes ösztönösen "körbe pillantani" magunk körül.
Azaz figyeljük meg a Nap helyén mutatkozó sötét foltot, és a látványos
napkoronát. Ha kézi távcsövünk van, azzal is vizsgáljuk meg a napkoronát,
esetleg a Nap peremén látható protuberanciákat (a Nap felszíne felett lebegő
gázhidakat – látsd a felvételen!), ha éppen szerencsénk lesz és látszik majd ilyen.
Szabadszemmel tekintsünk körbe az égen, keressük meg a fényesebb bolygókat és
csillagokat. Nézzünk körül a horizonton, lássuk meg a látóhatáron ülő
sárgás-vöröses sávot. Emellett nézzük meg a táj fényviszonyait, és a fülünket
sem árt kinyitni. A növény- és az állatvilág különös módon reagál a
fogyatkozásra, azt hiszik ugyanis, hogy eljött az éjszaka.
Mit láthatunk a
napfogyatkozáskor?
A részleges fogyatkozás
Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás részleges fázissal
kezdődött . Ilyenkor a Hold a napkorong
jobb oldali, azaz nyugat felé eső peremére kezd "rákúszni". Eleinte
egy apró "horpadás" formájában látszik a jelenség. Szabad szemmel --
megfelelő szűrővel -- ez az előrejelzett időpont után néhány perccel vehető
észre. A részleges fázis kb. másfél órán át tart a teljességig. Ezalatt eleinte
igen lassan telnek a percek, miközben a Nap fokozatosan közelít a sarló
alakhoz. A teljesség közeledtével az ég kékje lassan sötétedni kezd,
megváltoznak a fényviszonyok, változik a táj színe, megvilágítása. A teljesség
előtt kb. negyed órával a nyugati égrész láthatóan sötétebb, mint a keleti.
Nyugatról közeledik a holdárnyék, melynek sötét tömege egyre mélyebb színt okoz
nyugat felé. Érdemes rendszeresen körülpillantani, megvizsgálni a táj és az ég
látványát. A totalitás felé közeledve a nyugati égrész sötétedése egyre
feltűnőbb lesz. Lassan a Nap körül is sötétebb lesz az ég -- pedig a keskeny
napsarló még mindig vakítóan fényes.
A teljes fogyatkozás előtti másodpercek
A teljes fogyatkozás kezdete előtti felgyorsulnak az események, az
égbolt egyre gyorsabban sötétedik. Ha szerencsénk és megfelelő kilátásunk van,
a teljesség előtti percekben megpillanthatjuk a felszínen a nyugat felől
közeledő óriási holdárnyékot. Az utolsó másodpercekben -- megfelelő körülmények
esetén -- a Föld felszínén hullámzó sávok jelenhetnek meg, melyek egy
napsütötte medence alján látható hullámzó fénysávokra emlékeztetnek. Ezeket az
árnyéksávoknak nevezett képződményeket a légköri turbulenciák, hullámzások
okozzák, melyek ide-oda fókuszálják a napsarló képét.
Az utolsó másodpercekben a Napból maradt
keskeny sarló is több darabra szakad. Ennek az az oka, hogy a Hold felszíne
egyenetlen, így a Hold peremén mutatkozó hegyek, völgyek több részre osztják a
keskeny napsarlót. Ezt nevezik
Baily-féle gyöngyfüzérnek. Megjelenése nagyon gyorsan változik, az utolsó
pillanatban csak a legmélyebb völgyön süt át a Nap fénye, csak ez látszik a
napkorongból. Ezt nevezik gyémántgyűrűnek.
A totalitás
A totalitás a teljes fogyatkozás időtartama. Ekkor a Hold teljesen
eltakarja a napkorongot, így szűrő nélkül figyelhetjük a jelenségeket. Az
égbolt elsötétül, de nem teljesen. Láthatóvá válik a Naphoz közeli Merkúr és
Vénusz, esetleg északnyugaton, alacsonyabban a Szaturnuszt is megpillanthatjuk.
Emellett feltűnik néhány az égbolt legfényesebb csillagai közül. Érdemes a
horizonton is körbetekinteni. Körös körül, a látóhatár felett világos,
sárgás-vöröses sávot látunk. Ez a légkörnek a holdárnyékon kívüli része, amely
már kap napfényt. A fogyatkozás egyik leglátványosabb eleme a Nap helye, mely
teljesen sötét. Ez a Hold árnyékos oldala, mely ilyenkor nem kap napfényt.
Ritkán halvány fényben derengve néhány alakzata kivehető.
Ezt nevezik hamuszürke fénynek, mely a Föld légköréről a Hold
árnyékos oldalára, majd onnan ismét a Földre verődő fénytől keletkezik.
Rendkívüli a napkorona látványa. Ez egy halvány, általában szálas szerkezetet
mutató, gyöngyházszínű -- azaz néha több, nehezen meghatározható színben
pompázó -- képződmény, mely sugár alakban veszi körül a Napot. Ez a Nap ritka
külső légköre, melynek anyaga napszélként folyamatosan áramlik ki a bolygóközi
térbe. A Nap mágneses erővonalai mentén gyakran szálas
szerkezetet figyelhetünk meg a napkoronában. A totalitás kezdetekor a Nap
keleti, azaz baloldali peremén távcsőben -- szerencsés esetben szabad szemmel
is láthatóan -- néhány piros folt is feltűnik. Ezek az ún. protuberanciák,
melyek hatalmas méretű, akár a Földnél is sokkal nagyobb lebegő gázhidak.
Anyagukat a Nap felszíne felett, a kiemelkedő mágneses erővonalak tartják
lebegő állapotban. Protuberanciák a totalitás vége felé a nyugati, azaz a
jobboldali részen látszanak inkább. Nehéz megfigyelni, de kedvező esetben
megpillanthatjuk a Nap légkörének a fotoszféra feletti "vékony"
vöröses rétegét, a kromoszférát. Észrevételére a totalitás végén, a napkorong
előbukkanása előtti pillanatban van esély.
A
totalitás alatt általában több fokot esik a hőmérséklet, gyakran feltámad a szél,
és hirtelen feltűnően csönd lesz. Mind az állatok, mind az emberek szokatlanul
viselkednek. A táj elsötétedik, de nem annyira, hogy a tárgyakat ne ismerjük
fel. Az égbolt látványa a horizonton körbefutó fénylő sávtól, a gyenge fényű
napkoronától, és a sötét Holdtól sejtelmessé válik.
A teljes napfogyatkozás után
A teljes fogyatkozás végeztével a Hold nyugati, azaz a jobboldali
peremen vakító villanással előbukkan a napkorong. A Hold egyenetlen pereme
miatt több részletben jelenik meg, melyek gyorsan összeolvadnak. A kivillanó
napkorong a látványos totalitás végét jelenti, gyakran mégis ujjongással
üdvözli a tömeg a Nap "újjászületését". A totalitás után a korábban
említett eseményeket figyelhetjük meg, csak fordított sorrendben...
Megjegyzés küldése