A nyelv és a beszéd

•  A beszéd, mint cselekvés egyedi alkotótevékenység, az egyén hozza létre az adott kommunikációs helyzetben. A nyelv és a beszéd nagyon szorosan összefügg. 
• A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése, azaz a működésben lévő nyelv.
• A beszéd nyelvhasználat, alapja a nyelv, ami egy kollektív, közös társadalmi jelenség.
• A beszéd tevékenység, a nyelv alkalmazása, egyéni alkalmazás, felhasználás.
• A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze.

Austin, beszédaktus elmélete szerint minden mondatban benne van a cselekvésnek valamilyen szándéka.

Cselekszünk, ha:

•  informálunk másokat
•  figyelmeztetünk valakit
•  rendelünk, ösztönözzük, meggyőzzük, rábeszéljük…

Tehát a beszéd aktus, vagy más néven a beszédtett a kommunikáció és a szöveg egyik funkciója, amely során a beszélő valamilyen cselekvést hajt végre.

John Searle szerint a beszédnek, mint cselekvésnek 4 összetevője van.

•  a megnyilatkozás kimondása vagy leírása (egy kérdés)
• az utalás vagy kijelentés végrehajtása (megnyilatkozással elvégzett cselekvés, a kérdés kimondása)
• a kijelentés értelmezésének a jelzése (a kérdéssel elérni kívánt cél)
•  a beszédtevékenység által elérni kívánt hatás (a kérdésből következő elvárások)

A beszédben, mint olyanban a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, ami alapvetően szándékos, hiszen az emberi beszédben a cél dominál. Ez a cél pedig nem más, mint a társadalmi kapcsolatok megvalósításai.

A beszéd funkciói:

- információközlés

- gondolatközlés

- egy cselekvés tudomásul vétele

- érzelmi világ, akarat, lelkiállapot kifejezése

- visszajelzés, befolyásolás

- óhaj, felszólítás, parancs, felkiáltás, kérés

Pragmatica- másodlagos üzenetek szinte fontosabb – melegem van –nyissa ki valaki az ablakot.

Beszéd, mint cselekvés 
-a hangképzés is része

- metakommunikációs eszközök

Az emberi beszédet attól számítjuk, amikor még nem csak ösztönös felhívásként, vagy reakcióként jelent meg a hangkapcsolat, hanem amikor a valóságról közölni akart valamit.

A beszéd és a nyelv kapcsolata:

• a nyelvi jelekből a kommunikáció során a nyelv által előírt szabályok szerint mondatokat, szövegeket formálunk. A nyelvi jeleket a beszédben alkalmazzuk, tehát a beszéd valójában működésben levő nyelv.
• a nyelv egy eszközkészlet, a beszéd ennek működtetése.
• a nyelv és a beszéd szorosan összetartozó fogalmak, nem választhatók szét.
• a nyelv a nyelvi jeleknek és szerkesztési szabályoknak az összessége.
• a beszéd egyéni jelenség, az egyén alkotja az adott kommunikációs helyzetben.
• a nyelv közös (kollektív), társadalmi jelenség, amelyet az egyén a beszéd megalkotásakor használ.
• a szöveg nem nyelvi jelenség, hanem a nyelv használata, a beszéd része.

A nyelv és a kommunikáció:

• elválaszthatatlanok, nyelv nélkül nem lehet kommunikálni
• ezekhez szorosan kapcsolódnak a viselkedés, a nem nyelvi eszközök
• a nyelv állandó – mivel fennmarad -, de változó is – mert változik a szókészlete, új szavakkal gazdagodik, néhány elkopik/tűnik, más-más területen máshogy használják, tájszólás -.

A nyelv és a társadalom:

• nyelvhasználatunkat befolyásolják külső – lakóhely, foglalkozás, iskolázottság –, és belső – életkor, nem, öröklött tulajdonságok – tényezők is.
• ezek felismerhetőek a beszédben, magatartásformában.

A nyelv és a gondolkodás:

• két ellentétes vélemény létezik: van aki szerint a nyelv és a gondolkodás egy és ugyanaz, míg mások úgy gondolják, hogy nem ugyanaz.
• ma az az elfogadott tény, hogy a nyelv és a gondolkodás kölcsönösen feltételezi egymást, vagyis a nyelv a gondolkodáshoz nélkülözhetetlen, de a nyelv megértéséhez gondolkodni kell.

Share this: