1. Zrínyi Miklós élete:
Zrínyi Miklós 1620-ban, Csáktornyán született, nagybirtoskos arisztokrata családban. Apja korai halála miatt nevelését Pázmány Péterre bízták. Így mélyen vallásos nevelésben részesült. Tanulmányait Grazban és Nagyszombaton végezte. 1636-ban tanulmányúton járt Itáliában, elsősorban Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében. 1637-től újra Csáktornyán élt. Aktívan részt vett a politikában, és élete nagy céljának tűzte ki a török kiűzését. 1646-ban feleségül vette Draskovich Mária Eusébiát. A nő 1650-ben meghal, ezért 1652-ben újra összeházasodik, felesége Löbl Mária Zsófia. 1646-ban tábornokká, 1647-ban horvát bánná nevezték ki. 1664-ben halt meg egy vadászaton, amikor egy felbőszült vadkan áldozatául esett.
2. A barokk jellemzése:
A barokk az olasz barocco szóból származik, jelentése nyakatekert okoskodás. Történeti- és stíluskategória, a reneszánszt követő nagy korszak, és e korszak művészetének és irodalmának legfőbb stílusirányzata. A hatása az irodalomban a művek stílusán és szerkezetén figyelhető meg, hiszen óriási méretűek. Nélkülözhetetlen a meghökkentés, a gyönyörködtetés és a lenyűgöző hatás. Jellemző a virtuóz rímtechnika is, ezen kívül a bonyolult összetételű körmondatok, a barokk triádák, a rokon értelmű mondatok, a halmozás és az erős érzelmi tartalom. A túldíszítettséget a színes jelzők, metaforák, hasonlatok és zenei elemek, mint a rím és az alliteráció adják, leírása részletező. Új műfajokat teremtett, mely a barokk eposzban érvényesült. Témája a halál és a mártírkultusz, embereszménye az Athleta Christi, azaz a Krisztus tanaiért küzdő ember.
3. Műfaji hagyomány:
Az eposz nagyepikai műfaj, amely egy egész közösségre kiható nagy jelentőségű eseményt dolgoz fel, illetve az esemény azzá válik a művészi ábrázolás folytán. Az eposz kialakult szabályrendszere, kellékei és műfaji követelményei komoly elvárásokat támasztanak egy-egy művel szemben A „Szigeti veszedelem" szerzője részben ezeknek eleget téve, részben pedig túllépve rajtuk, a magyar viszonyokra alkalmazva használja őket. A használt, de részben átalakított kellékek közül általánosan meghatározó az állandó jelzők, epitheton ornans-ok szerepének csökkenése. Az invokáció az eltérő kultúrkör miatt nem Kalliopéhoz, a költészet múzsájához, hanem Szűz Máriához szól, aminek oka egyrészről a kereszténység és pogányság elválasztása, másrészről pedig a z ország keresztényi elkötelezettségének hangsúlyozása. A propozíció, az enumeráció és a deus ex machina műben használt formája ezzel szemben közelebb áll eredeti értelméhez. A propozícióból derül ki a heroizált, Magyarországnak tulajdonított „Európa védőbástyája" szerep. Az ország a keresztények és muzulmánok globális hadszíntere. Az enumeráció a hagyományokat követve ábrázolja a törökök számszerű fölényét, ezzel dramaturgiailag erősítve a heroizmust, de egyben megjelenik a kevés magyar közt meglévő keresztényi összetartás és a nagyszámú, de zilált török had közti különbség. Isteni közbeavatással többször is lehet találkozni, egyrészt a művet keretbe zárva, mivel az elején a törököt Isten büntetésképpen küldi, a mű végén pedig a mennyei és pokolbéli seregek is bekapcsolódnak, másrészt több köztes szakasznál is. A figyelmen kívül hagyott eposzi kellékek közül kettő jelentős. Zrínyi egyrészről, mind a nyelvtani sajátosságok, mind az üzenet erősítése céljából nem hexameterben, hanem ütemhangsúlyos verselésben írta művét, másrészről a történet nem in medias res kezdődik, helyette a mű közel egyharmadát kitevő expozícióval indul.
4. Barokk szemlélet:
A „szigeti veszedelem" eposzjellege már önmagában is barokk vonás, hisz ez a korszak legkedveltebb műfaja. Szintén általános, az egész művet befolyásoló barokk vonás a keresztény és muzulmán világ kibékíthetetlen ellentéte, ami a számszerű fölényben lévő török, de erkölcsi fölényben lévő magyar sereg küzdelmeként jelenik meg. A reneszánsz ember labirintusszerűnek tartja az erényes, erkölcsök és elvek világát, a barokk viszont a hierarchiában, a szoros alá-fölérendeltségben hisz, vagyis a barokk szerint a jó erők bármily erejű gonosszal is állnak szemben, végül győzelemre jutnak. A harmadik legfontosabb általános jellemző a hosszú, mellérendelt hasonlító tagmondatok emelkedő ívű sorozata után következő késleltetett főmondat, vagyis a barokk körmondat. A barokk jellegzetességekhez hozzátartozik az athleta Christi, a Krisztus katonája fogalom. Ennek a barokk embereszménynek a megtestesítője Zrínyi maga, aki egy személyben figura Christi, Krisztus mása, és imitatio Christi, Krisztus követője is. További barokk jellegzetességek a két nagyformátumú személy küzdelme, látomások és víziók, sok epizód, mozgalmas és tablószerű csatajelentek realisztikus ábrázolása, illetve a számmisztika. Az epizódokkal változatossá teszi a művet, például Delimán és Cumilla szerelmi epizódja után Deli Vid és Borbála története következik, amely a hitvesi szerelem szép példája. Fontos szerepük van az eposzban a végzetszerűséget jelző véletleneknek. A törökök, akik már fontolgatták az ostrom feladását, elfogtak egy magyar postagalambot, így egy végső támadásra szánják magukat, mivel megtudják, hogy a magyarok kevesen maradtak. A végkifejletet leíró utolsó ének a barokk festészet fényárnyék technikája alapján épül fel, pokolbeli szellemek és angyalok állnak szemben. Zrínyi és a szigetvári hősöknek a lelkét angyalok viszik a mennyországba, az erkölcsi győzelem a magyar várvédőké, mert életüket áldozták fel a hazájukért. A költő műve megírásához forrásként felhasználta Homérosz és Vergilius eposzait, illetve Tarquinio Tasso „Megszabadított Jeruzsálem" című művét.
Megjegyzés küldése