Szilágyi István (1938-) Kô hull apadó kútba c. regényében (1975) a társadalmi, lélektani, mitológiai rétegek egységbe szervezésével, az ezekhez kapcsolódó esszéisztikus reflexiókkal, az idôsíkok és nézôpontok lélektani motivációjú váltásaival az emberi létezés általánosabb törvényeinek vizsgálatára vállalkozott. Az agancsbozót c. regényének (1989) minden részletezô helyszín- és cselekményleírása fojtogató titkokat ígér. Három férfi vasat ver, kardokat kovácsol egy szurdok mélyén lévô sziklahámorban. Megjelenik egy negyedik: ô mesél. Hasonlítgatja a kinti és a benti világot. A "Velünk Rendelkezô Szándék" bennük érlelôdô munkáját, az ahhoz igazodást figyeli s figyelteti társaival. Érzékeljük, hogy a létrôl van szó, hogy a négy férfival akkor is minden megtörténik, mikor a kalapálásról áttérnek az acél edzésére, mikor szarvasmájat darabolnak vagy viperákat kerülgetnek. S amikor kérdéseket tesznek fel.
Szilágyi István ((Románia)Magyar széppróza )
Posted by Sipőcz Norbert on január 19, 2010 in magyar irodalom | Comments : 0
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Megjegyzés küldése