Az i.e. II. évezredben az Attikai-félszigeten kb. 30 város volt. Az egyik Athén, mely 5 km-re feküdt a ten- gertől; és közepén egy 150 m-es mészkőhegy (akropolisz) állt.
Az i.e. XIV-XIII. században mükénéi típusú fejlődés ment végbe. Ezt Athén kisebb részekre szakadása követte. A monda szerint Tézeusz egyesítette Athént. Ezután egészen a VIII. századig Athén királyság, és a lakosság 4 törzsből áll. A VIII. században arisztokratikus köztársaság jött létre, az állam élén 9, évente választott arisztokrata származású arkhon állt. Mellettük a volt arkhonokból álló Areioszpagosz állt.
A Kr.e. VIII-VI. században az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok nem győzte a versenyt az arisz- tokrata nagybirtokkal, s mindjobban eladósodott.A fizetni nem tudó adósnak nemcsak földjeit foglalhatták le, hanem akár az adóst is rabszolgává tehették. Ezt nevezzük adósrabszolgaságnak.Akinek csak földjét vették el,föld híján elvesztette polgárjogát,koldusként tengődött vagy napszámosnak állt egy nagybirtokon. Sokszor nem volt ilyen lehetőség, így a föld és jog nélkül maradottak kivándoroltak és a Fekete- és az É- gei-tenger partvidékén alapítottak koloniákat, ezt nevezzük görög gyarmatosításnak.
Athénban is megjelent a parasztok lesüllyedése, és ezt követően a gyarmatosítás. Az i.e. VIII-VII. században végbemenő nagy görög gyarmatosítás egyik következménye a társadalmi differenciálódás volt. A gazdasági súlypont áttevődött a mezőgazdaságról az iparra és a kereskedelemre. Ez gyengítette az arisztokrácia helyzetét, viszont egyre több iparos és kereskedő gazdagodott meg. Az iparosok,kereskedők és parasztok rájöttek közös érdekeikre és létrejött a démosz (nép), az arisztokrataellenes osztályszövet- ség. Az egyre erősödő démosz politikai egyenjogúságért küzdött és ebben gazdasági és katonai jelentősé- gére támaszkodott (a nehézfegyverzetű gyalogság hoplita phalanx jelentősége nőtt).
A VII. század 30-as éveiben Kylon próbált meg a démosz segítségével hatalomra jutni, ezt a megmozdulást azonban az arkhonok leverik, és az alkmenoidák nemzetségébe tartozó arkhon megölte Kylont egy szent helyen. Ezért a cselekedetéért száműzték az alkmenoidákat.
I.e. 621-ben Drákont arkhonná választották. Ő volt az első aki írásba foglalta az addigi szokásokat és törvényeket. Ezek szigorúak voltak és az arisztokrácia érdekeit szolgálta, de határt szabtak az arisztokra- ta bíróságok önkényének. Létrehozott valamint egy tanácsot, melybe vagyoni alapon lehetett bejutni, így a démosz gazdagabb tagjai politikai szerephez jutottak, de nem szüntette meg az adósrabszolgaságot, ezért
Drákon lemondása után zavaros lett a helyzet, ebben a helyzetben jelent meg Szolón a politikai életben. Szolón ezek után nagy népszerűségre tett szert, és a démosz és az arisztokrácia közös megegyezéssel I.e. 594-ben megválasztotta arkhónná.
Szolón első intézkedése az volt, hogy megszüntette az adósrabszolgaságot, felszabadította az adósrabszol- gákat, és állampénzen visszavásárolta a külföldre eladottakat. Teherlerázást és földreformot rendelt el. Ezek mind a parasztság érdekeit szolgálta. Érvénytelenítette Drakón törvényeit, kivéve azt, mely szerint a gyilkosságot halállal büntették. Megtiltotta a gabonakivitelt, és elősegítette a szőlő és olívabogyó kivitelét. Törvényekben gondoskodott az árvákról és özvegyekről. Átalakította a mérték és pénzrendszert. A szülőket kötelezte arra, hogy gyerekeiket hasznos szakmára tanítsák; a gyerekeket pedig arra, hogy idős szüleiket eltartsák, ha azok hasznos munkára tanították őket.
Büntette a munkakerülést,az érdekházasságot és a válást. Elősegítette az ipar fejlődését, és az idegen ipa- rosok letelepedését. Mindenkinek joga volt bárki ellen vádat emelni. Szolón kötelezővé tette a politikai állásfoglalást. Visszahívta az alkmenoidákat. Bevezette továbbá a sportversenyeken a jutalmazást,és lehe- tővé tette a szegényebbek számára a sportolást ( i.e. 776-ban volt az első olimpia.). Olyan államrendet képzelt el, ahol az emberek szabadok, függetlenek, ahol az egyén és közösség viszonya kölcsönös.
Szolón távozása után egyik társadalmi osztály sem volt elég erős ahhoz, hogy kezében tartsa a hatalmat. Ebben a helyzetben egyes arisztokraták a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a ha- talmat és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. Ezt a lényegében a démosz érde- keit szolgáló rendszert nevezzük türannisznak (zsarnokuralom). Athénban Peisistratos hozott létre türan- niszt (i.e. 560-527). Végett vetett a belső harcoknak, alapot teremtett a gazdaság felvirágoztatásához. Szétosztotta a szabaddá váló földeket, a parasztságnak kölcsönöket adott, vidékre kiszálló mozgóbirósá- gokkal védték őket az arisztokrácia hatalmaskodásaitól. Nagy állami építkezéseket kezdett (pl. az Akro- polisz), külpolitikája sok polisszal teremtett kapcsolatot, így fejlődött a kereskedelem.Támogatta a művé- szeteket is. Miután meghalt, hatalmát 2 fia, Hippiás és Hipparkosz vette át,de addigra a türannisz túlélte önmagát. Az egyre növekvő adót a parasztok és az iparosok sokallták, romlott a külpolitikai helyzete. Ezek következménye egy összeesküvés lett, melynek eredményeképpen megölték Hipparkoszt Athéné ünnepén. Hippiás száműzte az összeesküvőket és egyre erősebb zsarnokuralmat vezetett be.
Az összeesküvők az alkmenoidák nemzetsége körül tömörültek, majd a spártaiak támogatásával harcot indítottak Hippiás ellen. Ők győztek, sikerült Hippiást leszorítani a hatalomról, majd a győzelem után száműzték. Belháború alakult ki a démosz és az arisztokraták között. A démoszt az alkmenoidák nemzetségéből való Kleiszthenész vezette, míg a spártaiak által támogatott arisztokrácia élén Iszagorasz állt. Először az arisztokraták győztek és száműzték Kleiszthenészt.
I.e. 508 körül a démosz fellázadt és Kleiszthenész került hatalomra. Kleiszthenész egy demokratikus alkotmányt hozott létre, melyben a lakosságot és a népgyűlést 10 phülére osztotta. Minden phülé egy belső területi, egy városi és egy partvidéki részből állt. Minden phülé 50 embert választott az 500-as tanácsba, melynek feladata a törvény-előkészítés és a határozatok végrehajtása volt. Tagjai 1 évig maradtak hivatalban , ezalatt fizetést kaptak. A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, amelynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta a képviselőket, döntött a háború kérdéséről.
Kleiszthenész bevezette a cserépszavazást megkérdezték Athén népét, hogy tör-e valaki türanniszra. Ha valakire 6000-nél több szavazat gyűlt össze, akkor azt 10 évre száműzték Athénból. Kleiszthenész reform- ja betetőzte a fejlődést megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.
Athént tovább erősítették a görög-perzsa háborúk. Egy ideig újra az arisztokrácia erősödött meg, de mikor Spárta-barát politikájuk kudarcot vallott, a demokrácia hívei újabb radikális reformokat vittek ke- resztül (I.e. 462.). Az irányzat élén Periklész állt, akinek idejében, az I.e.V.század közepén élte az athéni demokrácia az aranykorát. A népgyűlés lett a legfőbb hatalom, az igazságszolgáltatás a nép kezében volt. Az állam élére 10 sztratégoszt választottak, a demokrácia maradéktalanul érvényesült.
Ezidőben az árutermelés általános jólétet biztosított, de a vagyoni különbségek is növekedtek. Athén áru- termelése és az ehhez szükséges terjeszkedés feszültséget keltett Athén és szövetségesei és Athén és Spárta között, de ezek egyelőre egyensúlyban voltak.
Az athéni demokrácia szabad polgárai számára teljes demokráciát és jólétet biztosított, a többi réteg (nők,rabszolgák) azonban ki volt zárva a polgárjogokból. Másrészt a virágzáshoz szükséges volt a rab- szolgaság, a szövetségesek kihasználása és a terjeszkedés.
Megjegyzés küldése