Múzsája: Dr. Szöllős Henrikné Marton Márta
Helyszín: Lillafüred (hegyek, tó, Szinva patak)
Az írók Gazdasági Egyesületének kongresszusán találkoztak.
Műfaja: óda
(fenséges tárgyról, dologról, személyről emelkedett hangnemben írt költemény)
Hangneme: magasztos
Jellegzetessége: zenei szerkesztő elv.
(öt tétel + coda{=mellékdal}
1. rész: MEDITÁCIÓ, SZEMLÉLŐDÉS
a, Állókép
Hely-helyzet megjelölés: csend és szelíd, szomorú magány
A költő testtartását érzékelteti a soráthajlás(=enjambement)
b, Eszmélkedés
A táj minden eleme a kedves alakját idézi
Áttűnések impresszionista képek, metaforák
Szinva patak: a második rész vízmotívumát előlegezi meg
2-3. rész: SZERELMI VALLOMÁS
a, 2.rész: A fő téma megjelenése és variálása
szenvedélyes szerelmi vallomás
vízesés hasonlat
csapongó ellentétek
„a távol közelében”
„földön és égbolton”
„édes mostoha”
A magánytól a szeretett lénytől való elszakadástól való félelem
b, 3. rész: Bensőséges szerelmi vallomás
Anaforás hasonlatok
A költő szempontjai: mit érzek én
Az összetartozás élménye
Erős érzés → állandó, végtelen,
Az ösztönök és a tudat összefonódása
Finom erezet → a test belső szerkezetének megjelenése
4. rész: A 2-3. részben megjelenő fő téma kibontása
Önmegszólítás
Biológiai vízió – a szeretett nő belső szerveinek működése
Naturalizmus: „az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain…”
Az eddigi alantas téma költői megfogalmazása
Az első rész fordítottja: a kedves testrészei idézik a természeti képeket.
„vérköreid miként a rózsabokrok”
„Lombos tüdőd szép cserjéi”
Elragadott látomás
A szerelem „öntudatlan örökkévalóság”
A női testben valósul meg az emberi lét örökérvényűsége.
5. rész: LEZÁRÁS
Újra a valóság
Kijózanodás: a szavak nem tudják kifejezni mit érez
Újra fellobban a szenvedély, a vágy hogy egymáséi lehessenek
Visszatérés a vershelyzetbe
A vereség beismerése, eszmélkedés
„el vagyok veszve azt hiszem”
6. rész: MELLÉKDAL
Hétköznapi realitás
Egyszerűség
Az otthon a harmonikus emberi élet vágya
Az első öt rész feszültségeit oldja fel
Elbizonytalanodó remény
A háromszor ismétlődő „talán”
A mellékdalt József Attila már nem Mártához írta
Később csatolta hozzá, múzsája Róza
Megjegyzés küldése