A nyelvi jel és jelrendszer

Fogalma:
• Valamilyen érzékszervünkkel felfogható jelenség (látható, hallható, tapintható), amelyhez jelentés társul
• Érzékelhető dolog és jelentés kapcsolata (jelzés = jel + jelentés)
• Tágabb értelemben való értelmezése:
 Természeti jelenségek, tünetek
 Az emberi viselkedés bizonyos megnyilvánulásai (sápadás, elpirulás, remegés)
 A beszédet kísérő, nem nyelvi kifejező eszközök
• Szűkebb értelemben való értelmezése:
 Ember által alkotott jelek (KRESZ)
 A nyelvi jelek (szavak, toldalékok, mondatok) a legegyetemesebb, a legáltalánosabb és a leggyakrabban használt jele a NYELV:
NYELV = BESZÉD + ÍRÁS

A nyelvi jelrendszer jellemzői:
• Hangokból, szavakból, toldalékokból és az ezeket összekapcsoló szabályokból áll
• Minden nyelvnek van jelkészlete és szókészlete, azaz van szótára és nyelvtana
↓
A szavak és a mondatok összekapcsolódására vonatkozó szabályok gyűjteménye.

A jelek tulajdonságai:
• Érzékszervünkkel felfoghatóak
• Jelzés értékűek
• Jelentést tulajdonítunk nekik
• A valóság egyes jelenségeit vagy jelenségcsoportjait idézik fel
• Közösségek (kisebb-nagyobb közösségek) használják őket
• Megállapodáson alapulnak
• Általánosító szerepűek
• Egy jelrendszerbe illeszkednek (jelrendszer részei), mivel van jeltáruk (pl.: szótár) és vannak használati szabályaik
• Emberi érintkezésben valósulnak meg

A jelek használata:
• Az ember születése pillanatától jelek sokaságával találkozik, mind a környezetében, mind a világon
• Az eligazodást segítik a világon, a valóságban
• Tájékoztatnak
• Ismereteket adnak át
• Üzenetet közvetítenek

Share this: