Az Erzsébet-kori színházaknak eleinte nem volt állandó épületük, rendszerint fogadók udvarán állították fel a színpadot. Az első önálló színházat, a Theatre-t 1576-ban építették a fogadók mintájára. Az a színház mely mára már fogalommá vált a színjátszásban, 1599-ben épült fel. A Globe (Földgömb) épülete kívülről nyolcszög, belülről félkör alakú. A színpad kb. 1 méter magas, benyúlik a nézők közé. Háttér általában nem volt, ezt a nézők fantáziájára bízták. A nézőtér fedetlen volt, udvarszerűen volt kialakítva és kétemeletes magasságban volt körülépítve. A szegényebbek számára állóhelyek voltak, míg a gazdagabbak az emeleti galériák fedett helyein vagy a színpad szélén ültek. Mindezekből következik, hogy a színházak olyan színműveket igényeltek, amelyek mind a köznépet, mind az arisztokráciát érdekli. A színpadnak nem volt megvilágítása, tehát az előadásokat nappal tartották, természetes fénynél. A színpad jellegzetes "hármas" beosztása lehetővé tette a színterek gyors átváltását, térbeli és időbeli távolságok gyors áthidalását. A nyitott színpad benyúlt a közönség közé, míg mögötte volt a hátsó színpad, ami a szobákban történő eseményeket szimbolizálta. Az erkély vagy felső színpad a magasban történő eseményeknek adott helyet. Díszletek nem voltak, viszont kellékeket használtak. Előfüggönyt nem alkalmaztak, a jelenetek egybefolytak, ezért a szövegnek pontosan jelölnie kellett az események színhelyét. A női szerepeket kamasz fiúk játszották, és a színészek a színpadon öltöztek át, nem mentek le onnan. Egy színtársulat általában 12-16 főből állt. Az eddig leírtak az ún. "szimultán" színpadra vonatkoznak. Egy másik fajta a processziós színpad, ahol a néző vándorolt az egyik jelenetről a másikra, illetve volt még a kocsiszínpad, ahol kocsikat rendeztek be színpadnak, majd azok körbehaladtak.
Az első önálló színtársulatok egy főúr vagy nemes pártfogásával alakultak ki. A színészek hivatásos szórakoztatók, udvari bolondok vagy énekmondók voltak.
Az angol reneszánsz dráma nem az ókori drámából alakult ki, hanem a középkori színjátszó hagyományokból. Három fajtája van:
-misztériumok: Bibliai történetek feldolgozása
-moralitások: az állandó témájuk az erények és bűnök vetélkedése az emberi lelkekért
-közjátékok: önálló, komikus jelenetek
Rómeó és Júlia
Shakespeare talán egyik legnépszerűbb drámája a Rómeó és Júlia. A történet eredete bizonytalan, de az tény, hogy az alapötlet nem Shakespeare-től ered. Xenophon is írt már sorsüldözött szerelmesekről. Dante az egyik művében említ két torzsalkodó családot, Guelf- és Ghibellin-párti Montecchi és Capelletti néven. Be is helyezte őket a purgatóriumba.
Ezután igen sokszor fölbukkannak még a különböző változatok, ám Matteo Bandello 1554-es változata a Romeo és Giuiletta különösen figyelere méltó, igazi reneszánsz novella.
Angliába átkerülvén Arthur Brooke műve versben született meg Romeusz és Júlia tragikus históriájában. Shakespeare tehát már egy kész történetet kapott, melyet kiegészített néhány szereplővel.
A mű pontos műfaja lírai tragédia, mert a tragédia nem az egyre fokozódó szenvedélyekből alakul ki, hanem a véletlenek sorozata hozza el.
A "Rómeó és Júliá"-ban az alapkonfliktust az új és a régi értékrend összeütközése hozza. Az évtizedek óta viszályban élő Capulet és Montague szülők, Tybalt és Páris képviselik a régi értékrendet, a feudalizmust. Az ő véleményük szerint nincs szabad párválasztás. Az új értékrendet, a reneszánsz szabadabb gondolkodását, a szerelmet és a szabadságot képviseli Rómeó, Júlia, Mercutio és Benvolio.
A mű eredeti helyszíne, az olaszországi Verona megmarad, mert az olaszok alapjelleme egész más, mint az angoloké. Az olaszok temperamentumosak, forróvérűek, míg az angolok hidegvérűek.
A dráma mindössze egy vasárnaptól csütörtökig tartó, 5 napos idôtartamot ölel fel.
A dráma egy vígjátéki jelenettel indul: a két ház szolgái szójátékokkal sértegetik egymást. Mikor azonban feltűnik Tybalt, komolyra fordulnak a dolgok, a szójáték szópárbajba csap át. Ebből is látszik, hogy a viszálykodást már csak Tybalt tartja fenn. Ezekután megjelenik Rómeó, s mint kiderül, viszonozatlan szerelemtől szenved. De ez csak a látszat: elárulja magát, mikor hirtelen közbekérdez: "Ma hol ebédelünk?" Tehát ez csupán egy kamaszszerelem. Közben megjelenik a Capulet család egyik szolgája, akitől megtudhatjuk, hogy bált rendeznek, amin Rozália (Rómeó "szerelme") is ott lesz.
Mikor Rómeó megjelenik a bálon, megpillantja Júliát, és azonnal beleszeret. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak. Az egyik ilyen elem: abban az időben már kezdett elavulóban lenni, hogy a szülő válasszon férjet. Ez meglátszik, mikor Páris megkéri Júlia kezét, az apja meg nem akarja férjhez adni, később pedig (Tybalt halála miatt) meggondolja magát.
A műben talán az egyik leghíresebb rész az "erkélyjelenet", ahol a név és a szerelmi eskü kerül középpontba. Az akadályt, mely mindkettőjük előítéleteiből fakad, le kell győzniük, ezt mindketten tudják. Ennél a jelenetnél derülnek ki a főszereplők tulajdonságai. Rómeó esküdözik, szónokias, míg Júlia végig józan marad, jelleme egyszerű, gyermeki, csak a szívére hallgat.
Innentől kezdve felgyorsulnak az események. A következő nap elmennek Lőrinc baráthoz, a családi lelkészhez, aki összeadja őket. Itt az olvasó számára egy pillanatra úgy tűnik, minden rendben lesz. Ez tényleg csak egy rövid idő, mert III. felvonásban a lappangó veszélyforrások mind felszínre törnek. Véletlen összefut az utcán Mercutio és Tybalt. Mercutio beleköt Tybaltba, sértegetni kezdi. Csakhogy feltűnik Rómeó, és Tybalt rajta tölti ki dühét. Jó kapcsolatuk megtartása végett Rómeó nem támad vissza. Mercutio azonban nem érti, miért tűr Rómeó, így ő ront neki Tybaltnak. Innen már minden nagyon gyors: Tybalt megöli Mercutiot, Rómeó pedig bosszúból Tybaltot. Ekkor Rómeó rádöbben tettének súlyára és elmenekül. Megjelenik azonban a Herceg és ítéletet hirdet. Hiába tanúsítja Benvolio, hogy Tybalt rontott rá Rómeóra, a Herceg Rómeót önbíráskodásért száműzetésre ítéli.
Eközben Júlia apja sürgetni kezdi lánya esküvőjét Párissal.
Ez alatt a pár nap alatt a szereplők egyénisége is megváltozik, felnőtté válnak. Komolyan veszik egymás érzéseit, felnőnek, de az alapjellemeik maradnak a régiek.
Rómeót száműzetése előtt még a szerelmesek együtt töltenek egy éjszakát. Ez után kezdődik el a félreértések és tévedések sorozata, mely tragédiához vezet. Júlia látszólag beleegyezik a Párissal való házasságba, de tudjuk, hogy ez csak látszat. A dajka segítségével 42 órára teszthalottá válik, amivel elkerüli a nem kívánt házasságot. Lőrinc barát üzen Rómeónak a történtekről és arról, hogyan fogják Júliát megszöktetni, de a levél nem jut el Rómeóhoz. Miután Rómeó értesül Júlia haláláról, elmegy a sírhoz. Ott találja Párist, akit megöl, majd szerelmének kiterített teste láttán öngyilkos lesz, egy korábban egy patikáriustól vásárolt méreg segítségével. Mikor Júlia felébred a kómából, egyből elétárul a szörnyű kép: Rómeó holtteste. A látottakat nem képes feldolgozni, ő is az öngyilkosságba menekül. A gyerekek halála után a két család ráébred, hogy a gyűlölködésük és viszályuk teljesen felesleges volt.
Shakespeare nem akart felelősöket keresni, csak bemutatni, milyen fontosak a tiszta érzelmek. Az ő drámájában, mint a régi görög művekben is feltűnik egy emberfeletti erő, melyre Lőrinc barát utal: "Mindannyiunknál hatalmasabb erő / áthúzta számításomat."
Reneszánsz dráma jellegzetességei:
Elsôsorban Angliában jelentôs. A középkori drámákból megôrizte a tér és az idô szabad kezelését, a hangulati ellentétességet, a hangnemek kevertségét. Tehát az idô kötetlen és akár több színen is játszódhat a cselekmény. Azért,hogy ezáltal unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown-jeleneteket. Ez a dráma nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, kialakította a saját dramaturgiáját. A szerkezete tudatosan összefogott, sûrített, a figyelmet mindig ébrentartó, gyorsan pergô, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.
A dráma története az ókortól napjainkig
1)Az ókori görög színjátszás
a) Általánosságok
- A Dionüszosz ünnepi szertartáshoz tartozott eredetileg a dráma, Dionüszosz nagytetteit énekelte meg egy 50 tagú kórus kardalokban, és dithirambuszokban
- Folyamatos fejlődés során jött létre a klasszikus görög dráma, melynek témája már nem Dionüszosz isten, hanem a görög mondakörök híres epizódjai.
- 2-3 színész megjelenése a kar mellett
- A drámákat a Dionüszosz ünnepekre írták, a dráma versenyekre, itt pontosan meg volt szabva, hogy hány komédiát és tragédiát lehet ill, kellet bemutatnia egye-egy pályázónak
- A tragikus triász is ebben az időszakban írja műveit: Euripidész, Szophoklész, Aiszkülosz
b) A színház
- Mindig valamilyen magaslatra építették
- Félkör alakú, lépcsőzetesen emelkedő padsorokból álló épület
- 20-30ezer ember befogadására képes
- A színház közepén található tánctér, az orkhesztra, itt foglalta el helyét a kórus
- A kis magaslaton a 2-3 színész foglalt helyet
- Hátul pedig állandó díszletként kőépület állt
- A színházi előadások kötelezőek voltak, reggel kezdődtek és egész nap tartottak
- Itt a nézőközönség nyugodtan véleményt nyilváníthatott (akár gyümölcsdobálással)
- A színészek csak férfiak lehettek, álarcot és magasított talpú cipőt hordtak.
- Az akusztika nagyon jó volt ezekben a színházakban
c) A görög dráma konkrétabb sajátságai Szophoklész Antigoné alapján
- Ez a mű az ie. 440-es években íródott és akkor is került előadásra.
- Az antik görög dráma sajátságaival rendelkezik.
- Ez a mű egy drámai alkotás azon belül is tragédia, azért mert a pozitív főhős elbukik.
- Témája
- A thébai mondakör befejező részének bemutatása.
- Antigoné tragikus élete halála.
- Szerkezet, cselekményvezetés
- A görög drámákra a hármas egység törvényének használata volt a jellemző.
- Ez azt jelenti, hogy: a görög drámák egy helyszínen játszódnak, ebben az esetben a thébai palota előtti téren.
- A többi eseményről csak a szereplők elbeszéléséből értesülünk.
- Ez a helyszín a szereplők közötti szócsatáknak a helye, a tényleges cselekmény nem itt történik.
- A hármas egység törvényének második kritériuma a rövid időtartam.
- A cselekménynek olyan rövidnek kell lennie, mint amennyi idő alatt ténylegesen is elő tudták adni a színházban.
- Itt a tényleges cselekmény szintén pár óra alatt zajlik le.
- A harmadik pedig az egy szálon futó cselekmény vezetés és az időrendi sorrend betartása.
- A görög tragédiákban egyszerre maximum 3 szereplő beszélhet (lehet színpadon).
- És a darabban találhatunk egy 12-15 fős kórust, akik a darab egész menete során, színpadon vannak.
- Szerkezeti szerepe van az ő monológjaiknak, elválasztják ill., előkészítik a jeleneteket. Valamint a szövegükkel megmagyarázzák az események alakulását.
- A görög tragédiák jeleneteit különbözőképpen nevezzük el attól függően, hogy hol helyezkedik el a darabon belül, valamint, hogy ki beszél a folyamán.
- Így a kar első köszöntő dalát, a kardalt paradosznak, Az összes többi szöveget sztaszimonnak, a kórus utolsó dalát melyben az erkölcsi tanulság is megfogalmazódik exodikonnak nevezzük.
- A szereplők esetében a darabot megnyitó monológot vagy dialógust prologosznak, a két kardal közötti dialógust epeiszodionnak, Az utolsó dialógust pedig exodosznak nevezzük.
- Néhány kivételes esetben a kar és a szereplők között is folyik a beszélgetés ezeket a részeket komosznak nevezzük.
- A tragédiákon belül a megszokott szerkezeti egységeken kívül (expozíció-bevezetés, tárgyalás, bonyodalom) két újabb szerkezeti forma is van
- az egyik a Krízis melyet elbeszéléseknél tetőpontként, szoktuk emlegetni, ez itt akkor zajlik, amikor Kreón megváltoztatja a döntését Antigonét illetően (de már későn.)
- a másik pedig a katasztrófa itt: Antigoné, Haimon, Euridiké öngyilkossága, valamint Kreón összeomlása.
- Minden görög tragédiában találhatunk egy tragikus hőst itt kettő is, van Antigoné és Kreón.
- Mindketten elbuknak a mű végére.
2)A Shakespeare-i színház, a középkori színház
a) Shakespeare színháza
- A Globe színház volt mely 1599-ben alakult meg
- Fából épült, sárral tapasztott sokszögű épület
- Két emelet magasságú
- Belül körbefutó karzat, középen pedig 9 m sugarú fedetlen térég, ennek nagyobb része a nézőtér, kisebbik része a bejárattal szemben lévő színpad
- A színpad hármas beosztású:
- Előszínpad
- Hátsószínpad
- Erkély
- Az előadásokat nappal játszották, természetes fénynél
- Nincsenek díszletek
- Csak férfiak játszhatnak
- A középkori színház hagyományit folytatja nem a görögöt
- A tér és az idő laza kezelése jellemzi
- Sok helyszínen, hosszú idő alatt játszódik a cselekmény
b) A Rómeó és Júlia
- Ezt a drámát Shakespeare írói korszakai közül az elsőben írta.
- Műfaja tragédia.
- A két főhős Rómeó és Júlia a végén elbuknak, meghalnak.
- A mű fő eszméje a szabad párválasztás, ez az eszme bukik el a végén.
- Fő gondolata egy tipikusan reneszánsz gondolat, azaz: az életedet te magad irányítsd, ahogy akarod.
- Témája a világirodalomban is nagyon ismert téma mintegy vándor motívum volt a középkorban.
- Tárgya és alapproblémája
- 2 család ellentéte ellenére a 2 család 1-1 tagja egymásba szeret, de megöli egy Capulet Rómeó barátját erre Rómeó, megöli az egyik Montagut. Ezzel a viszály kibékíthetetlenné vált.
- Valójában azonban egy kor bírálatot is találhatunk a műben, mivel a feudális (régi) és polgárság (új) rendszere egymással ellentétbe, azaz a középkor és a reneszánsz eszmerendszere.
- Ez egy kibékíthetetlen ellentét.
- Szerkesztés módja komédiára jellemző, de mivel két erkölcsi rend csap össze a 2 ember szerelme miatt így lesz tragédia.
- A kibontakozó probléma okai:
- A két család korlátolt, már ő maguk se tudják, miért utálják egymást.
- Így a hagyományok vannak kigúnyolva.
- Az észnélküli indulatosság is okozója, a szereplők cselekedeteinek irányítója a szenvedély (egy érzés).
- A szereplők maguk is a két korszak határán állnak, mind a két korszak gondolkodás módjából elfogadnak valamit, de tisztán egyik oldalon sem állnak.
- A feudális gondolkodás: a szülői parancsnak feltétlen engedelmeskedés, értelmetlenség ill. indokolatlan ellenszenv. Ilyenek: Öreg Capulet, Paris.
- A reneszánsz gondolkodás: Az emberi érzelmek és az akarat szabadsága. (szabad párválasztás) Ilyenek: Rómeó, Júlia, Dada.
- Ezek a személyek azonban a kor szerint nem sorolhatóak be e két tulajdonság közé, ez nem nemzedéki ellentét, hiszen Tybalt fiatal, de benne is a régi gyűlölet érlelődött.
- Mi vezet a konkrét tragikus befejezéshez?
- Elsősorban a félre értések az okozok.
- Rómeó nem kapja meg az üzenetet.
- Rómeó és Júlia halála után a szülők rájönnek, hogy a felesleges viszálykodás ölte meg gyermekeiket.
- A végzetszerűség irányítja a cselekményt, valamint a félreértések sorozata.
- A mű során végig érezhető az, hogy a történetnek rossz vége lesz.
- A balsejtelmes érzés végig vonul az egész történeten.
- Cselekmény-szerkezet
- A cselekményszál együtt fut majd 2, válik Rómeó száműzése után majd ismét ketté, válik.
- (Tipikus reneszánsz drámai jegy).
- Az időtartam viszonylag rövid 4, 5-5 nap, ez minden szempontból a shakespeare-i dráma tulajdonságait tartalmazza.
- Bevezetés: Az első rész ameddig Rómeó és Júlia nem találkoznak.
- Bonyodalom: 5. Szín Rómeó és Júlia találkozása
- Cselekmény kibontakozása: titkolózások, ellentétek és félreértések sorozata.
- Tetőpont –krízis: Mercuritio és Tybalt halála.
- Katasztrófa 5. Felvonás harmadik szín Rómeó és Júlia halála.
- Rómeó
- Ő az egyik tragikus hős.
- A két család viszálya miatt és a kor sajátságai miatt kell meghalnia.
- Nem jelleméből fakadóan lesz tragikus hős (Júlia is) csak a körülmények teszik azzá.
- Erősen az érzelemi irányítják, mindencselekedetére a szenvedélyesség a jellemző.
- Júlia
- Őt is az érzelemi irányítják.
- Sokkal gyakorlatiasabb, mint Rómeó.
- A mű mondani valója:
- A tragédia hatása a nézőre megrendítő és felemelő, megerősíti azoknak az érzéseknek a tiszteletét, amelyeket Rómeó és Júlia képvisel.
- Stílus és nyelvezet
- A műben az egyes szereplők nyelvi megnyilvánulásai erősen alátámasztják jellemüket, a fiatalok gyakran élnek nyelvi bravúrokkal.
- Rómeó és Júlia szóváltásaira pedig az az erős líraiság a jellemző.
5)A modern dráma Brecht Kurázsi mama című művén keresztül bemutatva (1898-1956)
a) A Brechti színház, a Berliner Ensembe
- Szokták Epikus színháznak nevezni
- Elidegeníteni akar, erre külön módozatokat is kitalál:
- Narrátor van
- Az előadást "song"-okkal, kórusokkal szakítja meg
- Feliratokat alkalmaz a színpadon,
- Képeket vetít
- Sokszor véleményt mond a szereplőkről
- A darabjai múlt idejűek
- Kínai, japán és Shakespeare-i eszközöket is fölhasznál
- Lényege a néző elgondolkodtatása
- Gyér, jelzésszerű díszleteket alkalmaz
- Mondanivalója a műveinek: hogyan találhatja, meg az ember önmagát a világban
- A cselekmény nem valami változatos, a lényeg nem a szemünk előtt játszódik, hanem elmesélik a szereplők
- Narrátor van
- A Kurázsi mamában az egyik szereplő beszélni sem tud
Bertold Brecht, a német drámaíró, költő, prózaíró, kritikus, színházi rendező 1898. február 10-én született Augsburgban. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakorházban szolgált. Első drámáját - a Baalt - 1918-ban írta. A polgárpukkasztó műben az életörömöt és a szexualitás ünnepelte.
Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal, és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait, és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált, és 1928-ban Helen Weigell színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, minek zenéjét Kurt Weill szerezte. Drámaelméleti munkái is egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Az epikus színházról szóló elméletében a nézőt a cselekmény részesévé kívánta tenni, s olyan színházat szándékozott létrehozni, mi epikus történéseket, közérdekű problémákat tárgyilagosan tár a néző elé, s távolságot teremt a színpad és a néző között. Szerinte a színház elsődleges feladata a tanításban van. Drámáiban parabolák, közbeszólások, betétdalok és feliratos táblák figyelmeztették a nézőket, hogy ne érzelmeikkel, hanem józan értelmükkel vegyék tudomásul a darab eszmei mondanivalóját.
1927-ben egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. A tőke elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát, és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani. Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, Dániába emigrált, hazájában pedig írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta antifasiszta drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-38), és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te egyszercsak vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar, ahhoz akár kíméletlennek is kell lennie. Az anyaságért vetélkedő két asszony ősi történetét dolgozta fel A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el.
Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, felségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban telepedtek le. 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t. A színház igazgatása és rendezése minden idejét lekötötte, írni alig volt ideje. 1953-ban a Pen Club elnöke lett. 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.
A darabot 1939-ben, Zürichben mutatták be, s bár a cselekmény a harmincéves háború idején játszódik, nem okozott nehézséget a valódi mondanivaló kitalálása. A történet 12 év eseményeit tárja elénk ugyanennyi jelenetben. Ezek a jelenetek ugyan önállóan is megállják helyüket - bár terjedelmük és jellegük is eltérő -, a dráma mégis egy tételt fejt ki részletesen: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elő. Az események mellett a sorsok is haladnak előre, a háború hátterében a személyes drámák (családok széthullása) bontakoznak ki. A háború mindent elpusztít, ami egykor a civilizációt, a könyörületességet és a megértést jelentette. Az új értékrend új célja egyedül csak az életbenmaradás. A szereplőkben az író nem jellemeket, hanem magatartástípusokat mutat be. S azt, hogy csak úgy tud életben maradni, ha önzővé válik az ember.
A központi figura Fierling Anna markotányosnő, kit mindenki csak Kurázsi mama néven ismer (kurázsi: bátorság merészség). A szerző szándéka szerint könyörtelen, hitvány jellem, akit semmi nem érdekel az üzleten kívül, ki még a háborúból is csak hasznot kíván húzni, s aki anyagi gyarapodása érdekében képes saját gyermekeit is feláldozni. Felfogását egy idézet jellemezi a legjobban: aki boldogulni akar annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom." Azért áll a háború szolgálatába, hogy el tudja tartani három gyermekét. Sokat tud a háborúról, csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni.
A közönség mégis képes szívébe zárni Kurázsi mamát. Mert csodálni való életereje, hogy mindig képes mindent újra kezdeni. Három gyermeke van, három apától, egyetlen vagyona az echós szekere, ami a megélhetést biztosítja családja számára.
Már az első jelenetben megjósolja gyermekei halálát, mégis mindent kockára tesz a pénzszerzés reményében. Legidősebb fiát szeretné megmenteni a katonasortól, de mégis belépteti a seregbe. Eilif parasztokat ölt meg, s amiért régebben megdicsérték, egy fordulattal később kivégezték. Még anyjától sem tudott elbúcsúzni, mert épp üzleti ügyeit intézte, így azt sem tudta, hogy fia meghalt.
Stüsszi túl becsületes, ez okozza a vesztét. Anyja ugyan megmenthetné, de mikor fia holttestét elé viszik, azt is le kell tagadnia, hogy ismeri, így tisztességesen el sem temetheti.
Bár Kurázsi mama tette elrettentő, mégis a józan megfontolás vezeti. Mert mi is lenne a gyermekeivel, ha őt, a családfenntartót letartóztatnák? Lánya sorsában is felelős, hiszen akkor csúfítják el arcát, mikor anyja áruját védi. A lány némasága sokat elárul Brecht pozitív értékekről vallott felfogásáról. Kattrin reakciói azonban nagyon sokat elárulnak a háború kegyetlenségeiről, borzalmáról is. Mikor megtudja, hogy a katonák az éjszaka leple alatt be akarnak venni egy várost, felmászik egy kunyhó tetejére, és dobolni kezd. Nem fél a halálos fenyegetésektől sem, nem hagyja abba, végül lelövik, de a várost sikerül megmentenie. A Brechti iróniára jellemző, hogy a város megmenekülése után is hallhatjuk az ágyúdörgést, a háború nem ért véget, Kattrin tette tehát hiábavaló volt.
Kurázsi mamát a háború tette ilyenné. A darab nézése közben a befogadó fél rákényszerül arra, hogy végiggondolja: ő mit tenne ilyen helyzetben? Együtt lehet érezni a magára maradt anyával, hiszen az a kisember látható benne, ki igazi vesztese a háborúnak. Sokat élt, sokat tapasztalt asszony látható a színen, ki többször is tolmácsolja a szerző gondolatait, s ki beszédében éleslátásáról tesz tanúbizonyságot. Az az ember, kinek a győzelemért és a vereségért is nagy árat kell fizetnie. Mikor lánya holttestét látja, összeroppan. Egyedül az tartja benne a lelket, hogy fiát még láthatja, hisz nem tudja róla, hogy már rég halott. Ezért magát fogja a kocsijába, és megint nekivág a kalmárkodásnak. Bertold Brecht, a német drámaíró, költő, prózaíró, kritikus, színházi rendező 1898. február 10-én született Augsburgban. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakorházban szolgált. Első drámáját - a Baalt - 1918-ban írta. A polgárpukkasztó műben az életörömöt és a szexualitás ünnepelte.
Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal, és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait, és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált, és 1928-ban Helen Weigell színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, minek zenéjét Kurt Weill szerezte. Drámaelméleti munkái is egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Az epikus színházról szóló elméletében a nézőt a cselekmény részesévé kívánta tenni, s olyan színházat szándékozott létrehozni, mi epikus történéseket, közérdekű problémákat tárgyilagosan tár a néző elé, s távolságot teremt a színpad és a néző között. Szerinte a színház elsődleges feladata a tanításban van. Drámáiban parabolák, közbeszólások, betétdalok és feliratos táblák figyelmeztették a nézőket, hogy ne érzelmeikkel, hanem józan értelmükkel vegyék tudomásul a darab eszmei mondanivalóját.
1927-ben egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. A tőke elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát, és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani. Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, Dániába emigrált, hazájában pedig írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta antifasiszta drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-38), és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te egyszercsak vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar, ahhoz akár kíméletlennek is kell lennie. Az anyaságért vetélkedő két asszony ősi történetét dolgozta fel A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el.
Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, felségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban telepedtek le. 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t. A színház igazgatása és rendezése minden idejét lekötötte, írni alig volt ideje. 1953-ban a Pen Club elnöke lett. 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.
A darabot 1939-ben, Zürichben mutatták be, s bár a cselekmény a harmincéves háború idején játszódik, nem okozott nehézséget a valódi mondanivaló kitalálása. A történet 12 év eseményeit tárja elénk ugyanennyi jelenetben. Ezek a jelenetek ugyan önállóan is megállják helyüket - bár terjedelmük és jellegük is eltérő -, a dráma mégis egy tételt fejt ki részletesen: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elő. Az események mellett a sorsok is haladnak előre, a háború hátterében a személyes drámák (családok széthullása) bontakoznak ki. A háború mindent elpusztít, ami egykor a civilizációt, a könyörületességet és a megértést jelentette. Az új értékrend új célja egyedül csak az életbenmaradás. A szereplőkben az író nem jellemeket, hanem magatartástípusokat mutat be. S azt, hogy csak úgy tud életben maradni, ha önzővé válik az ember.
A központi figura Fierling Anna markotányosnő, kit mindenki csak Kurázsi mama néven ismer (kurázsi: bátorság merészség). A szerző szándéka szerint könyörtelen, hitvány jellem, akit semmi nem érdekel az üzleten kívül, ki még a háborúból is csak hasznot kíván húzni, s aki anyagi gyarapodása érdekében képes saját gyermekeit is feláldozni. Felfogását egy idézet jellemezi a legjobban: aki boldogulni akar annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom." Azért áll a háború szolgálatába, hogy el tudja tartani három gyermekét. Sokat tud a háborúról, csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni.
A közönség mégis képes szívébe zárni Kurázsi mamát. Mert csodálni való életereje, hogy mindig képes mindent újra kezdeni. Három gyermeke van, három apától, egyetlen vagyona az echós szekere, ami a megélhetést biztosítja családja számára.
Már az első jelenetben megjósolja gyermekei halálát, mégis mindent kockára tesz a pénzszerzés reményében. Legidősebb fiát szeretné megmenteni a katonasortól, de mégis belépteti a seregbe. Eilif parasztokat ölt meg, s amiért régebben megdicsérték, egy fordulattal később kivégezték. Még anyjától sem tudott elbúcsúzni, mert épp üzleti ügyeit intézte, így azt sem tudta, hogy fia meghalt.
Stüsszi túl becsületes, ez okozza a vesztét. Anyja ugyan megmenthetné, de mikor fia holttestét elé viszik, azt is le kell tagadnia, hogy ismeri, így tisztességesen el sem temetheti.
Bár Kurázsi mama tette elrettentő, mégis a józan megfontolás vezeti. Mert mi is lenne a gyermekeivel, ha őt, a családfenntartót letartóztatnák? Lánya sorsában is felelős, hiszen akkor csúfítják el arcát, mikor anyja áruját védi. A lány némasága sokat elárul Brecht pozitív értékekről vallott felfogásáról. Kattrin reakciói azonban nagyon sokat elárulnak a háború kegyetlenségeiről, borzalmáról is. Mikor megtudja, hogy a katonák az éjszaka leple alatt be akarnak venni egy várost, felmászik egy kunyhó tetejére, és dobolni kezd. Nem fél a halálos fenyegetésektől sem, nem hagyja abba, végül lelövik, de a várost sikerül megmentenie. A Brechti iróniára jellemző, hogy a város megmenekülése után is hallhatjuk az ágyúdörgést, a háború nem ért véget, Kattrin tette tehát hiábavaló volt.
Kurázsi mamát a háború tette ilyenné. A darab nézése közben a befogadó fél rákényszerül arra, hogy végiggondolja: ő mit tenne ilyen helyzetben? Együtt lehet érezni a magára maradt anyával, hiszen az a kisember látható benne, ki igazi vesztese a háborúnak. Sokat élt, sokat tapasztalt asszony látható a színen, ki többször is tolmácsolja a szerző gondolatait, s ki beszédében éleslátásáról tesz tanúbizonyságot. Az az ember, kinek a győzelemért és a vereségért is nagy árat kell fizetnie. Mikor lánya holttestét látja, összeroppan. Egyedül az tartja benne a lelket, hogy fiát még láthatja, hisz nem tudja róla, hogy már rég halott. Ezért magát fogja a kocsijába, és megint nekivág a kalmárkodásnak.
Shakespeare (1564-1616) - Homérosz és Dante mellett a legegyetemesebb jelentőségű alkotó az európai irodalomban. Életműve az angol irodalom egyik legnagyobb korszakában jött létre. Eleinte valószínűleg régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott. Sok ilyen munkája elkallódhatott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. A téma eredetisége nem volt követelmény. Az 1600-1601-es Hamlet is ilyen átdolgozás, fő forrása Thomas Kyd Spanyol Tragédiája (Saxo Grammetikus - a dánok története, Belleforest - Őshamlet). Műfaja az akkoriban igen sikeres bosszúdráma. Versformája a tíz szótagos, időmértékes, rímtelen "blank vers", ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja. Lehet, hogy a Hamlet Shakespeare-nek nem a legkiválóbb alkotása, de mindenesetre a leghíresebb, a legteljesebb, mert a legtöbbet mondja el az emberről általában. A mű címszereplője, a dán királyfi a többiektől külsőben és lélekben, erkölcsben, gondolkodásában, világnézetében elütő nagy egyéniség. Embereszményében a legmagasabb mércét állítja maga elé: a bölcs, a "sors öklözését vagy jutalmait" egyképp fogadó emberideál lebeg előtte, kényes becsületére, lelki tisztaságára, idegen tőle a megfontolatlan tett. Elszigetelt, árva a dán királyi udvarban. Kétféle erkölcs, két világnézet szembenállása, ellentéte ütközik össze itt: a középkori, a feudális és a tisztultabb humanista felfogás. Az udvari felfogás helyeslik Claudius trónra lépését, ő államcsínynek tartja. Természetesnek ítélik anyja házasságát, ő ebben vérfertőző, bűnös viszonyt lát - megdöbbenti a hamarság. Ezt az esetet Hamlet az egész világ romlottságának látja (Claudius gyilkosságáról még nem is tud). Ő korának legmagasabb szintjén gondolkodik, az erkölcsi rendet tartja a legfőbb jónak. Ebben a bűnös közegben nem tud, nem akar élni - első gondolata az öngyilkosság, a menekülés. De Hamlet is két világnézet határán mozog: az öngyilkosság szándékával szembekerül a vallás intő parancsa, az Örökkévaló kánonja, s ez csak fokozza levertségét. Undorának legfőbb oka (egyelőre) anyja "vérnászi ágya". Mikor kimondja keserű általánosító ítéletét – "Gyarlóság, asszony a neved!" –, ezzel megpecsételi Ophelia sorsát is. Mikor feladatát megkapja atyja szellemétől készen áll a középkori vendettára, hajlandó arra, hogy elveit félresöpörve csak egyetlen célnak éljen. Mi történhetett a királyfi törékeny kis lelkében? Miért nem mentette meg a királylányt a gonosz Süsütől? Hát azért mert inkább ment hozzá az anyjához, mint egy nyafogó kis csitrihez! A bosszú akadályai a főhős jellemében vannak - a darab tulajdonképpen nem is Hamlet bosszúja, hanem Hamlet nyűglődése a bosszúig. A valódi konfliktus falucska lelkében játszódik: a bosszú kötelezettsége és e kötelezettséget megakadályozó erkölcsi-világnézeti aggályai, fenntartásai között. Hamletben fokozódó erővel csap össze a bosszú végrehajtásának meg-megújuló tudata a tettet minduntalan elhalasztó fontolgatással.
A dráma megváltozása: a dráma a XIX.sz előtt: klasszikus dráma, egységes korszakokban virágzott (athéni demokrácia), zárt kultúrákban élt a fénykorát, helye, ideje: ókori görög dráma, angol reneszánsz, francia klasszicista. A XlX. sz végi dráma: hiányzik az egység, felbomlik a hagyományos drámaszerkezet, megváltozik a konfliktus szerepe (hétköznapivá válnak, nem is oldódnak meg, együtt él a hős vele, nem bukik bele), a tragédiák néha komikusan hatnak, a hagyományos dráma alapelemei is megváltoznak (pl.: jelen--> múlt befolyásolja, cselekvés--> Csehov drámák--> cselekménytelen) A XX. sz. dráma: még mindig hiányzik az egység, új drámatípusok jelennek meg (intellektuális dráma: kp általános érvényű dolog, történet példaértékűek- elgondolkodtatni kíván a szerző); a műnemek keverednek (EPIKUS DRÁMA: életszerű jelenetek, életképek, narrátor (elmesélő, értelmezi a történetet) LÍRAI DRÁMA: dalbetétek, lírai monológok (pl. Kurázsi m) ABSZURD DRÁMA: az emberi lét képtelenségét mutatják be, fantasztikum megjelenése fenséges és komikus. Jellemrajz elnagyolt, a tetteket nem magyarázza.) Újabb színházművészeti törekvések: a rendezés bevonja a közönséget az előadásba happening.
2. A reneszánsz
1) Reneszánsz: kialakulása É-Itáliában, a városállamok kulcsszerepet játszottak a kereskedelemben, a világ legnagyobb városa ekkor (13-15. sz.) Firenze, virágzó ipar és kereskedelem, bankrendszer – Mediciek: művészet támogatása; megnőtt az egyéniség szerepe, eltűnt a korábbi névtelenség, a meggazdagodott polgárság feltámasztotta az ókori görög és római kultúra szemléletét, az emberközpontúságot. A képzőművészetben a világos, áttekinthető, üde szerkesztésmód és hangulat vált meghatározóvá. Híres alkotók: Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Giottó, Dürer, Bakfark Bálint.
2) Angol reneszánsz: a 16. sz. végére Anglia Európa nagyhatalmává vált, legyőzve a spanyol flottát a tengeren egyeduralkodóvá vált; a gazdasági fejlődés következtében a polgárok jómódban éltek, virágzott a kultúra, új iskolák, színházak épültek; vezető műnem a dráma.
3) Shakespeare: 1564. Stratford-upon-Avon, felesége Anne Hathaway, korszakai:
a. 1590-1600. királydrámák, regényes színművek, Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, Vízkereszt, Ahogy tetszik, szonettek
b. 1601-1613. komorabb világszemlélet, Hamlet, Othello, Lear király; új drámatípus – tragikus alaphang, feloldódik, Téli rege, A vihar
4) Shakespeare színpada: a középkori színjátszásból alakult ki, naturalisztikus ábrázolásmód, nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem; színpadtípusok:
a. Szimultán színpad: hosszan elnyúló, 6-8 méter széles emelvény, egymás alatt, mellett, fölött helyezték el a különböző helyszíneket
b. Processziós színpad: az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában helyezkedtek el, a közönség vándorolt egyikről a másikra
c. Kocsi-színpad: a modern forgószínpad őse, a közönség egy helyben ül, a különböző színhelyek hatalmas kocsikra szerelve gördültek
Globe Színház: 1599-ben épült, többemeletes, fából készült, színpad hármas beosztása: előszínpad (szabadban játszódó, sokszereplős jelenetek), hátsó színpad (épületek szobáiban játszódó jelenetek), erkély (magasban, hegyen, várfokon, égben játszódó jelenetek); nem voltak díszletek, vagy a darabok bevezető sorai, vagy a színészek párbeszédei jelezték a szín helyét és idejét, a drámák nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak, női szerepeket fiúk alakították
5) Középkori dráma műfajai:
a. Misztériumdráma: dramatizált formában adtak elő, minél teljesebben, az egész bibliai történetet, több száz szereplővel
b. Mirákulum: szentek életét, csodáit, szenvedéseit, vértanúhalálát mutatja be
c. Moralitás: a megszemélyesített jellemvonások, az erények és bűnök viaskodtak az emberi lélekért
6) Középkori elemek: tér és idő szabad kezelése, hangulati ellentétesség – hangnemek kevertsége, a tragédia komorságát oldó clown-jelenetek. Újítások: nem alkalmazkodik merev szabályokhoz, kialakította a maga sajátos dramaturgiáját, tudatos szerkesztés, sűrítés, mozgalmas cselekmény, valódi drámai küzdelem, árnyalt jellemrajz
7) Rómeó és Júlia: műfaja tragédia; keletkezés 1594-97. között; reneszánsz vonások (több színhely, több szálon futó cselekmény, időtartam 2-3 nap, sűrítés); témája gyűlölet és szerelem vetélkedése; tényleges tér és idő: Verona és Mantova valamikor a reneszánsz korában; újszerűsége: szabad párválasztás, az igazi értékek a fiatalok oldalán (szépség, tisztaság); harcra kelnek a durva, közönséges érdekekkel, feudális megszokással; a dráma világképe: két szembenálló világ harca, két erkölcsi érték összeütközése korszakváltáskor; forrása: ősi viszály két család között, melynek oka feledésbe merült, alkalom adtán fellángol; szerkezete:
a. Expozíció: báli előkészületek
b. Bonyodalom: bál éjszakáján kibontakozó szerelem
c. Kibontakozás: felismerés, döbbenet, vallomás, már másnap házasságkötés, Lőrinc barát és a dajka segítsége, a véletlenek szerepe jelentős, fiatalok búcsúzkodása, kierőszakolt házasság előkészületei, Júlia vívódása, tetszhalál, temetkezési előkészületek
d. Tetőpont: a két fiatal halála
e. Megoldás: a családi viszály megszűnik
Az első önálló színtársulatok egy főúr vagy nemes pártfogásával alakultak ki. A színészek hivatásos szórakoztatók, udvari bolondok vagy énekmondók voltak.
Az angol reneszánsz dráma nem az ókori drámából alakult ki, hanem a középkori színjátszó hagyományokból. Három fajtája van:
-misztériumok: Bibliai történetek feldolgozása
-moralitások: az állandó témájuk az erények és bűnök vetélkedése az emberi lelkekért
-közjátékok: önálló, komikus jelenetek
Rómeó és Júlia
Shakespeare talán egyik legnépszerűbb drámája a Rómeó és Júlia. A történet eredete bizonytalan, de az tény, hogy az alapötlet nem Shakespeare-től ered. Xenophon is írt már sorsüldözött szerelmesekről. Dante az egyik művében említ két torzsalkodó családot, Guelf- és Ghibellin-párti Montecchi és Capelletti néven. Be is helyezte őket a purgatóriumba.
Ezután igen sokszor fölbukkannak még a különböző változatok, ám Matteo Bandello 1554-es változata a Romeo és Giuiletta különösen figyelere méltó, igazi reneszánsz novella.
Angliába átkerülvén Arthur Brooke műve versben született meg Romeusz és Júlia tragikus históriájában. Shakespeare tehát már egy kész történetet kapott, melyet kiegészített néhány szereplővel.
A mű pontos műfaja lírai tragédia, mert a tragédia nem az egyre fokozódó szenvedélyekből alakul ki, hanem a véletlenek sorozata hozza el.
A "Rómeó és Júliá"-ban az alapkonfliktust az új és a régi értékrend összeütközése hozza. Az évtizedek óta viszályban élő Capulet és Montague szülők, Tybalt és Páris képviselik a régi értékrendet, a feudalizmust. Az ő véleményük szerint nincs szabad párválasztás. Az új értékrendet, a reneszánsz szabadabb gondolkodását, a szerelmet és a szabadságot képviseli Rómeó, Júlia, Mercutio és Benvolio.
A mű eredeti helyszíne, az olaszországi Verona megmarad, mert az olaszok alapjelleme egész más, mint az angoloké. Az olaszok temperamentumosak, forróvérűek, míg az angolok hidegvérűek.
A dráma mindössze egy vasárnaptól csütörtökig tartó, 5 napos idôtartamot ölel fel.
A dráma egy vígjátéki jelenettel indul: a két ház szolgái szójátékokkal sértegetik egymást. Mikor azonban feltűnik Tybalt, komolyra fordulnak a dolgok, a szójáték szópárbajba csap át. Ebből is látszik, hogy a viszálykodást már csak Tybalt tartja fenn. Ezekután megjelenik Rómeó, s mint kiderül, viszonozatlan szerelemtől szenved. De ez csak a látszat: elárulja magát, mikor hirtelen közbekérdez: "Ma hol ebédelünk?" Tehát ez csupán egy kamaszszerelem. Közben megjelenik a Capulet család egyik szolgája, akitől megtudhatjuk, hogy bált rendeznek, amin Rozália (Rómeó "szerelme") is ott lesz.
Mikor Rómeó megjelenik a bálon, megpillantja Júliát, és azonnal beleszeret. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak. Az egyik ilyen elem: abban az időben már kezdett elavulóban lenni, hogy a szülő válasszon férjet. Ez meglátszik, mikor Páris megkéri Júlia kezét, az apja meg nem akarja férjhez adni, később pedig (Tybalt halála miatt) meggondolja magát.
A műben talán az egyik leghíresebb rész az "erkélyjelenet", ahol a név és a szerelmi eskü kerül középpontba. Az akadályt, mely mindkettőjük előítéleteiből fakad, le kell győzniük, ezt mindketten tudják. Ennél a jelenetnél derülnek ki a főszereplők tulajdonságai. Rómeó esküdözik, szónokias, míg Júlia végig józan marad, jelleme egyszerű, gyermeki, csak a szívére hallgat.
Innentől kezdve felgyorsulnak az események. A következő nap elmennek Lőrinc baráthoz, a családi lelkészhez, aki összeadja őket. Itt az olvasó számára egy pillanatra úgy tűnik, minden rendben lesz. Ez tényleg csak egy rövid idő, mert III. felvonásban a lappangó veszélyforrások mind felszínre törnek. Véletlen összefut az utcán Mercutio és Tybalt. Mercutio beleköt Tybaltba, sértegetni kezdi. Csakhogy feltűnik Rómeó, és Tybalt rajta tölti ki dühét. Jó kapcsolatuk megtartása végett Rómeó nem támad vissza. Mercutio azonban nem érti, miért tűr Rómeó, így ő ront neki Tybaltnak. Innen már minden nagyon gyors: Tybalt megöli Mercutiot, Rómeó pedig bosszúból Tybaltot. Ekkor Rómeó rádöbben tettének súlyára és elmenekül. Megjelenik azonban a Herceg és ítéletet hirdet. Hiába tanúsítja Benvolio, hogy Tybalt rontott rá Rómeóra, a Herceg Rómeót önbíráskodásért száműzetésre ítéli.
Eközben Júlia apja sürgetni kezdi lánya esküvőjét Párissal.
Ez alatt a pár nap alatt a szereplők egyénisége is megváltozik, felnőtté válnak. Komolyan veszik egymás érzéseit, felnőnek, de az alapjellemeik maradnak a régiek.
Rómeót száműzetése előtt még a szerelmesek együtt töltenek egy éjszakát. Ez után kezdődik el a félreértések és tévedések sorozata, mely tragédiához vezet. Júlia látszólag beleegyezik a Párissal való házasságba, de tudjuk, hogy ez csak látszat. A dajka segítségével 42 órára teszthalottá válik, amivel elkerüli a nem kívánt házasságot. Lőrinc barát üzen Rómeónak a történtekről és arról, hogyan fogják Júliát megszöktetni, de a levél nem jut el Rómeóhoz. Miután Rómeó értesül Júlia haláláról, elmegy a sírhoz. Ott találja Párist, akit megöl, majd szerelmének kiterített teste láttán öngyilkos lesz, egy korábban egy patikáriustól vásárolt méreg segítségével. Mikor Júlia felébred a kómából, egyből elétárul a szörnyű kép: Rómeó holtteste. A látottakat nem képes feldolgozni, ő is az öngyilkosságba menekül. A gyerekek halála után a két család ráébred, hogy a gyűlölködésük és viszályuk teljesen felesleges volt.
Shakespeare nem akart felelősöket keresni, csak bemutatni, milyen fontosak a tiszta érzelmek. Az ő drámájában, mint a régi görög művekben is feltűnik egy emberfeletti erő, melyre Lőrinc barát utal: "Mindannyiunknál hatalmasabb erő / áthúzta számításomat."
Reneszánsz dráma jellegzetességei:
Elsôsorban Angliában jelentôs. A középkori drámákból megôrizte a tér és az idô szabad kezelését, a hangulati ellentétességet, a hangnemek kevertségét. Tehát az idô kötetlen és akár több színen is játszódhat a cselekmény. Azért,hogy ezáltal unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown-jeleneteket. Ez a dráma nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, kialakította a saját dramaturgiáját. A szerkezete tudatosan összefogott, sûrített, a figyelmet mindig ébrentartó, gyorsan pergô, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.
A dráma története az ókortól napjainkig
1)Az ókori görög színjátszás
a) Általánosságok
- A Dionüszosz ünnepi szertartáshoz tartozott eredetileg a dráma, Dionüszosz nagytetteit énekelte meg egy 50 tagú kórus kardalokban, és dithirambuszokban
- Folyamatos fejlődés során jött létre a klasszikus görög dráma, melynek témája már nem Dionüszosz isten, hanem a görög mondakörök híres epizódjai.
- 2-3 színész megjelenése a kar mellett
- A drámákat a Dionüszosz ünnepekre írták, a dráma versenyekre, itt pontosan meg volt szabva, hogy hány komédiát és tragédiát lehet ill, kellet bemutatnia egye-egy pályázónak
- A tragikus triász is ebben az időszakban írja műveit: Euripidész, Szophoklész, Aiszkülosz
b) A színház
- Mindig valamilyen magaslatra építették
- Félkör alakú, lépcsőzetesen emelkedő padsorokból álló épület
- 20-30ezer ember befogadására képes
- A színház közepén található tánctér, az orkhesztra, itt foglalta el helyét a kórus
- A kis magaslaton a 2-3 színész foglalt helyet
- Hátul pedig állandó díszletként kőépület állt
- A színházi előadások kötelezőek voltak, reggel kezdődtek és egész nap tartottak
- Itt a nézőközönség nyugodtan véleményt nyilváníthatott (akár gyümölcsdobálással)
- A színészek csak férfiak lehettek, álarcot és magasított talpú cipőt hordtak.
- Az akusztika nagyon jó volt ezekben a színházakban
c) A görög dráma konkrétabb sajátságai Szophoklész Antigoné alapján
- Ez a mű az ie. 440-es években íródott és akkor is került előadásra.
- Az antik görög dráma sajátságaival rendelkezik.
- Ez a mű egy drámai alkotás azon belül is tragédia, azért mert a pozitív főhős elbukik.
- Témája
- A thébai mondakör befejező részének bemutatása.
- Antigoné tragikus élete halála.
- Szerkezet, cselekményvezetés
- A görög drámákra a hármas egység törvényének használata volt a jellemző.
- Ez azt jelenti, hogy: a görög drámák egy helyszínen játszódnak, ebben az esetben a thébai palota előtti téren.
- A többi eseményről csak a szereplők elbeszéléséből értesülünk.
- Ez a helyszín a szereplők közötti szócsatáknak a helye, a tényleges cselekmény nem itt történik.
- A hármas egység törvényének második kritériuma a rövid időtartam.
- A cselekménynek olyan rövidnek kell lennie, mint amennyi idő alatt ténylegesen is elő tudták adni a színházban.
- Itt a tényleges cselekmény szintén pár óra alatt zajlik le.
- A harmadik pedig az egy szálon futó cselekmény vezetés és az időrendi sorrend betartása.
- A görög tragédiákban egyszerre maximum 3 szereplő beszélhet (lehet színpadon).
- És a darabban találhatunk egy 12-15 fős kórust, akik a darab egész menete során, színpadon vannak.
- Szerkezeti szerepe van az ő monológjaiknak, elválasztják ill., előkészítik a jeleneteket. Valamint a szövegükkel megmagyarázzák az események alakulását.
- A görög tragédiák jeleneteit különbözőképpen nevezzük el attól függően, hogy hol helyezkedik el a darabon belül, valamint, hogy ki beszél a folyamán.
- Így a kar első köszöntő dalát, a kardalt paradosznak, Az összes többi szöveget sztaszimonnak, a kórus utolsó dalát melyben az erkölcsi tanulság is megfogalmazódik exodikonnak nevezzük.
- A szereplők esetében a darabot megnyitó monológot vagy dialógust prologosznak, a két kardal közötti dialógust epeiszodionnak, Az utolsó dialógust pedig exodosznak nevezzük.
- Néhány kivételes esetben a kar és a szereplők között is folyik a beszélgetés ezeket a részeket komosznak nevezzük.
- A tragédiákon belül a megszokott szerkezeti egységeken kívül (expozíció-bevezetés, tárgyalás, bonyodalom) két újabb szerkezeti forma is van
- az egyik a Krízis melyet elbeszéléseknél tetőpontként, szoktuk emlegetni, ez itt akkor zajlik, amikor Kreón megváltoztatja a döntését Antigonét illetően (de már későn.)
- a másik pedig a katasztrófa itt: Antigoné, Haimon, Euridiké öngyilkossága, valamint Kreón összeomlása.
- Minden görög tragédiában találhatunk egy tragikus hőst itt kettő is, van Antigoné és Kreón.
- Mindketten elbuknak a mű végére.
2)A Shakespeare-i színház, a középkori színház
a) Shakespeare színháza
- A Globe színház volt mely 1599-ben alakult meg
- Fából épült, sárral tapasztott sokszögű épület
- Két emelet magasságú
- Belül körbefutó karzat, középen pedig 9 m sugarú fedetlen térég, ennek nagyobb része a nézőtér, kisebbik része a bejárattal szemben lévő színpad
- A színpad hármas beosztású:
- Előszínpad
- Hátsószínpad
- Erkély
- Az előadásokat nappal játszották, természetes fénynél
- Nincsenek díszletek
- Csak férfiak játszhatnak
- A középkori színház hagyományit folytatja nem a görögöt
- A tér és az idő laza kezelése jellemzi
- Sok helyszínen, hosszú idő alatt játszódik a cselekmény
b) A Rómeó és Júlia
- Ezt a drámát Shakespeare írói korszakai közül az elsőben írta.
- Műfaja tragédia.
- A két főhős Rómeó és Júlia a végén elbuknak, meghalnak.
- A mű fő eszméje a szabad párválasztás, ez az eszme bukik el a végén.
- Fő gondolata egy tipikusan reneszánsz gondolat, azaz: az életedet te magad irányítsd, ahogy akarod.
- Témája a világirodalomban is nagyon ismert téma mintegy vándor motívum volt a középkorban.
- Tárgya és alapproblémája
- 2 család ellentéte ellenére a 2 család 1-1 tagja egymásba szeret, de megöli egy Capulet Rómeó barátját erre Rómeó, megöli az egyik Montagut. Ezzel a viszály kibékíthetetlenné vált.
- Valójában azonban egy kor bírálatot is találhatunk a műben, mivel a feudális (régi) és polgárság (új) rendszere egymással ellentétbe, azaz a középkor és a reneszánsz eszmerendszere.
- Ez egy kibékíthetetlen ellentét.
- Szerkesztés módja komédiára jellemző, de mivel két erkölcsi rend csap össze a 2 ember szerelme miatt így lesz tragédia.
- A kibontakozó probléma okai:
- A két család korlátolt, már ő maguk se tudják, miért utálják egymást.
- Így a hagyományok vannak kigúnyolva.
- Az észnélküli indulatosság is okozója, a szereplők cselekedeteinek irányítója a szenvedély (egy érzés).
- A szereplők maguk is a két korszak határán állnak, mind a két korszak gondolkodás módjából elfogadnak valamit, de tisztán egyik oldalon sem állnak.
- A feudális gondolkodás: a szülői parancsnak feltétlen engedelmeskedés, értelmetlenség ill. indokolatlan ellenszenv. Ilyenek: Öreg Capulet, Paris.
- A reneszánsz gondolkodás: Az emberi érzelmek és az akarat szabadsága. (szabad párválasztás) Ilyenek: Rómeó, Júlia, Dada.
- Ezek a személyek azonban a kor szerint nem sorolhatóak be e két tulajdonság közé, ez nem nemzedéki ellentét, hiszen Tybalt fiatal, de benne is a régi gyűlölet érlelődött.
- Mi vezet a konkrét tragikus befejezéshez?
- Elsősorban a félre értések az okozok.
- Rómeó nem kapja meg az üzenetet.
- Rómeó és Júlia halála után a szülők rájönnek, hogy a felesleges viszálykodás ölte meg gyermekeiket.
- A végzetszerűség irányítja a cselekményt, valamint a félreértések sorozata.
- A mű során végig érezhető az, hogy a történetnek rossz vége lesz.
- A balsejtelmes érzés végig vonul az egész történeten.
- Cselekmény-szerkezet
- A cselekményszál együtt fut majd 2, válik Rómeó száműzése után majd ismét ketté, válik.
- (Tipikus reneszánsz drámai jegy).
- Az időtartam viszonylag rövid 4, 5-5 nap, ez minden szempontból a shakespeare-i dráma tulajdonságait tartalmazza.
- Bevezetés: Az első rész ameddig Rómeó és Júlia nem találkoznak.
- Bonyodalom: 5. Szín Rómeó és Júlia találkozása
- Cselekmény kibontakozása: titkolózások, ellentétek és félreértések sorozata.
- Tetőpont –krízis: Mercuritio és Tybalt halála.
- Katasztrófa 5. Felvonás harmadik szín Rómeó és Júlia halála.
- Rómeó
- Ő az egyik tragikus hős.
- A két család viszálya miatt és a kor sajátságai miatt kell meghalnia.
- Nem jelleméből fakadóan lesz tragikus hős (Júlia is) csak a körülmények teszik azzá.
- Erősen az érzelemi irányítják, mindencselekedetére a szenvedélyesség a jellemző.
- Júlia
- Őt is az érzelemi irányítják.
- Sokkal gyakorlatiasabb, mint Rómeó.
- A mű mondani valója:
- A tragédia hatása a nézőre megrendítő és felemelő, megerősíti azoknak az érzéseknek a tiszteletét, amelyeket Rómeó és Júlia képvisel.
- Stílus és nyelvezet
- A műben az egyes szereplők nyelvi megnyilvánulásai erősen alátámasztják jellemüket, a fiatalok gyakran élnek nyelvi bravúrokkal.
- Rómeó és Júlia szóváltásaira pedig az az erős líraiság a jellemző.
5)A modern dráma Brecht Kurázsi mama című művén keresztül bemutatva (1898-1956)
a) A Brechti színház, a Berliner Ensembe
- Szokták Epikus színháznak nevezni
- Elidegeníteni akar, erre külön módozatokat is kitalál:
- Narrátor van
- Az előadást "song"-okkal, kórusokkal szakítja meg
- Feliratokat alkalmaz a színpadon,
- Képeket vetít
- Sokszor véleményt mond a szereplőkről
- A darabjai múlt idejűek
- Kínai, japán és Shakespeare-i eszközöket is fölhasznál
- Lényege a néző elgondolkodtatása
- Gyér, jelzésszerű díszleteket alkalmaz
- Mondanivalója a műveinek: hogyan találhatja, meg az ember önmagát a világban
- A cselekmény nem valami változatos, a lényeg nem a szemünk előtt játszódik, hanem elmesélik a szereplők
- Narrátor van
- A Kurázsi mamában az egyik szereplő beszélni sem tud
Bertold Brecht, a német drámaíró, költő, prózaíró, kritikus, színházi rendező 1898. február 10-én született Augsburgban. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakorházban szolgált. Első drámáját - a Baalt - 1918-ban írta. A polgárpukkasztó műben az életörömöt és a szexualitás ünnepelte.
Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal, és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait, és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált, és 1928-ban Helen Weigell színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, minek zenéjét Kurt Weill szerezte. Drámaelméleti munkái is egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Az epikus színházról szóló elméletében a nézőt a cselekmény részesévé kívánta tenni, s olyan színházat szándékozott létrehozni, mi epikus történéseket, közérdekű problémákat tárgyilagosan tár a néző elé, s távolságot teremt a színpad és a néző között. Szerinte a színház elsődleges feladata a tanításban van. Drámáiban parabolák, közbeszólások, betétdalok és feliratos táblák figyelmeztették a nézőket, hogy ne érzelmeikkel, hanem józan értelmükkel vegyék tudomásul a darab eszmei mondanivalóját.
1927-ben egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. A tőke elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát, és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani. Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, Dániába emigrált, hazájában pedig írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta antifasiszta drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-38), és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te egyszercsak vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar, ahhoz akár kíméletlennek is kell lennie. Az anyaságért vetélkedő két asszony ősi történetét dolgozta fel A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el.
Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, felségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban telepedtek le. 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t. A színház igazgatása és rendezése minden idejét lekötötte, írni alig volt ideje. 1953-ban a Pen Club elnöke lett. 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.
A darabot 1939-ben, Zürichben mutatták be, s bár a cselekmény a harmincéves háború idején játszódik, nem okozott nehézséget a valódi mondanivaló kitalálása. A történet 12 év eseményeit tárja elénk ugyanennyi jelenetben. Ezek a jelenetek ugyan önállóan is megállják helyüket - bár terjedelmük és jellegük is eltérő -, a dráma mégis egy tételt fejt ki részletesen: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elő. Az események mellett a sorsok is haladnak előre, a háború hátterében a személyes drámák (családok széthullása) bontakoznak ki. A háború mindent elpusztít, ami egykor a civilizációt, a könyörületességet és a megértést jelentette. Az új értékrend új célja egyedül csak az életbenmaradás. A szereplőkben az író nem jellemeket, hanem magatartástípusokat mutat be. S azt, hogy csak úgy tud életben maradni, ha önzővé válik az ember.
A központi figura Fierling Anna markotányosnő, kit mindenki csak Kurázsi mama néven ismer (kurázsi: bátorság merészség). A szerző szándéka szerint könyörtelen, hitvány jellem, akit semmi nem érdekel az üzleten kívül, ki még a háborúból is csak hasznot kíván húzni, s aki anyagi gyarapodása érdekében képes saját gyermekeit is feláldozni. Felfogását egy idézet jellemezi a legjobban: aki boldogulni akar annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom." Azért áll a háború szolgálatába, hogy el tudja tartani három gyermekét. Sokat tud a háborúról, csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni.
A közönség mégis képes szívébe zárni Kurázsi mamát. Mert csodálni való életereje, hogy mindig képes mindent újra kezdeni. Három gyermeke van, három apától, egyetlen vagyona az echós szekere, ami a megélhetést biztosítja családja számára.
Már az első jelenetben megjósolja gyermekei halálát, mégis mindent kockára tesz a pénzszerzés reményében. Legidősebb fiát szeretné megmenteni a katonasortól, de mégis belépteti a seregbe. Eilif parasztokat ölt meg, s amiért régebben megdicsérték, egy fordulattal később kivégezték. Még anyjától sem tudott elbúcsúzni, mert épp üzleti ügyeit intézte, így azt sem tudta, hogy fia meghalt.
Stüsszi túl becsületes, ez okozza a vesztét. Anyja ugyan megmenthetné, de mikor fia holttestét elé viszik, azt is le kell tagadnia, hogy ismeri, így tisztességesen el sem temetheti.
Bár Kurázsi mama tette elrettentő, mégis a józan megfontolás vezeti. Mert mi is lenne a gyermekeivel, ha őt, a családfenntartót letartóztatnák? Lánya sorsában is felelős, hiszen akkor csúfítják el arcát, mikor anyja áruját védi. A lány némasága sokat elárul Brecht pozitív értékekről vallott felfogásáról. Kattrin reakciói azonban nagyon sokat elárulnak a háború kegyetlenségeiről, borzalmáról is. Mikor megtudja, hogy a katonák az éjszaka leple alatt be akarnak venni egy várost, felmászik egy kunyhó tetejére, és dobolni kezd. Nem fél a halálos fenyegetésektől sem, nem hagyja abba, végül lelövik, de a várost sikerül megmentenie. A Brechti iróniára jellemző, hogy a város megmenekülése után is hallhatjuk az ágyúdörgést, a háború nem ért véget, Kattrin tette tehát hiábavaló volt.
Kurázsi mamát a háború tette ilyenné. A darab nézése közben a befogadó fél rákényszerül arra, hogy végiggondolja: ő mit tenne ilyen helyzetben? Együtt lehet érezni a magára maradt anyával, hiszen az a kisember látható benne, ki igazi vesztese a háborúnak. Sokat élt, sokat tapasztalt asszony látható a színen, ki többször is tolmácsolja a szerző gondolatait, s ki beszédében éleslátásáról tesz tanúbizonyságot. Az az ember, kinek a győzelemért és a vereségért is nagy árat kell fizetnie. Mikor lánya holttestét látja, összeroppan. Egyedül az tartja benne a lelket, hogy fiát még láthatja, hisz nem tudja róla, hogy már rég halott. Ezért magát fogja a kocsijába, és megint nekivág a kalmárkodásnak. Bertold Brecht, a német drámaíró, költő, prózaíró, kritikus, színházi rendező 1898. február 10-én született Augsburgban. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakorházban szolgált. Első drámáját - a Baalt - 1918-ban írta. A polgárpukkasztó műben az életörömöt és a szexualitás ünnepelte.
Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal, és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait, és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált, és 1928-ban Helen Weigell színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, minek zenéjét Kurt Weill szerezte. Drámaelméleti munkái is egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Az epikus színházról szóló elméletében a nézőt a cselekmény részesévé kívánta tenni, s olyan színházat szándékozott létrehozni, mi epikus történéseket, közérdekű problémákat tárgyilagosan tár a néző elé, s távolságot teremt a színpad és a néző között. Szerinte a színház elsődleges feladata a tanításban van. Drámáiban parabolák, közbeszólások, betétdalok és feliratos táblák figyelmeztették a nézőket, hogy ne érzelmeikkel, hanem józan értelmükkel vegyék tudomásul a darab eszmei mondanivalóját.
1927-ben egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. A tőke elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát, és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani. Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, Dániába emigrált, hazájában pedig írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta antifasiszta drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-38), és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te egyszercsak vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar, ahhoz akár kíméletlennek is kell lennie. Az anyaságért vetélkedő két asszony ősi történetét dolgozta fel A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el.
Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, felségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban telepedtek le. 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t. A színház igazgatása és rendezése minden idejét lekötötte, írni alig volt ideje. 1953-ban a Pen Club elnöke lett. 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.
A darabot 1939-ben, Zürichben mutatták be, s bár a cselekmény a harmincéves háború idején játszódik, nem okozott nehézséget a valódi mondanivaló kitalálása. A történet 12 év eseményeit tárja elénk ugyanennyi jelenetben. Ezek a jelenetek ugyan önállóan is megállják helyüket - bár terjedelmük és jellegük is eltérő -, a dráma mégis egy tételt fejt ki részletesen: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elő. Az események mellett a sorsok is haladnak előre, a háború hátterében a személyes drámák (családok széthullása) bontakoznak ki. A háború mindent elpusztít, ami egykor a civilizációt, a könyörületességet és a megértést jelentette. Az új értékrend új célja egyedül csak az életbenmaradás. A szereplőkben az író nem jellemeket, hanem magatartástípusokat mutat be. S azt, hogy csak úgy tud életben maradni, ha önzővé válik az ember.
A központi figura Fierling Anna markotányosnő, kit mindenki csak Kurázsi mama néven ismer (kurázsi: bátorság merészség). A szerző szándéka szerint könyörtelen, hitvány jellem, akit semmi nem érdekel az üzleten kívül, ki még a háborúból is csak hasznot kíván húzni, s aki anyagi gyarapodása érdekében képes saját gyermekeit is feláldozni. Felfogását egy idézet jellemezi a legjobban: aki boldogulni akar annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom." Azért áll a háború szolgálatába, hogy el tudja tartani három gyermekét. Sokat tud a háborúról, csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni.
A közönség mégis képes szívébe zárni Kurázsi mamát. Mert csodálni való életereje, hogy mindig képes mindent újra kezdeni. Három gyermeke van, három apától, egyetlen vagyona az echós szekere, ami a megélhetést biztosítja családja számára.
Már az első jelenetben megjósolja gyermekei halálát, mégis mindent kockára tesz a pénzszerzés reményében. Legidősebb fiát szeretné megmenteni a katonasortól, de mégis belépteti a seregbe. Eilif parasztokat ölt meg, s amiért régebben megdicsérték, egy fordulattal később kivégezték. Még anyjától sem tudott elbúcsúzni, mert épp üzleti ügyeit intézte, így azt sem tudta, hogy fia meghalt.
Stüsszi túl becsületes, ez okozza a vesztét. Anyja ugyan megmenthetné, de mikor fia holttestét elé viszik, azt is le kell tagadnia, hogy ismeri, így tisztességesen el sem temetheti.
Bár Kurázsi mama tette elrettentő, mégis a józan megfontolás vezeti. Mert mi is lenne a gyermekeivel, ha őt, a családfenntartót letartóztatnák? Lánya sorsában is felelős, hiszen akkor csúfítják el arcát, mikor anyja áruját védi. A lány némasága sokat elárul Brecht pozitív értékekről vallott felfogásáról. Kattrin reakciói azonban nagyon sokat elárulnak a háború kegyetlenségeiről, borzalmáról is. Mikor megtudja, hogy a katonák az éjszaka leple alatt be akarnak venni egy várost, felmászik egy kunyhó tetejére, és dobolni kezd. Nem fél a halálos fenyegetésektől sem, nem hagyja abba, végül lelövik, de a várost sikerül megmentenie. A Brechti iróniára jellemző, hogy a város megmenekülése után is hallhatjuk az ágyúdörgést, a háború nem ért véget, Kattrin tette tehát hiábavaló volt.
Kurázsi mamát a háború tette ilyenné. A darab nézése közben a befogadó fél rákényszerül arra, hogy végiggondolja: ő mit tenne ilyen helyzetben? Együtt lehet érezni a magára maradt anyával, hiszen az a kisember látható benne, ki igazi vesztese a háborúnak. Sokat élt, sokat tapasztalt asszony látható a színen, ki többször is tolmácsolja a szerző gondolatait, s ki beszédében éleslátásáról tesz tanúbizonyságot. Az az ember, kinek a győzelemért és a vereségért is nagy árat kell fizetnie. Mikor lánya holttestét látja, összeroppan. Egyedül az tartja benne a lelket, hogy fiát még láthatja, hisz nem tudja róla, hogy már rég halott. Ezért magát fogja a kocsijába, és megint nekivág a kalmárkodásnak.
Shakespeare (1564-1616) - Homérosz és Dante mellett a legegyetemesebb jelentőségű alkotó az európai irodalomban. Életműve az angol irodalom egyik legnagyobb korszakában jött létre. Eleinte valószínűleg régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott. Sok ilyen munkája elkallódhatott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. A téma eredetisége nem volt követelmény. Az 1600-1601-es Hamlet is ilyen átdolgozás, fő forrása Thomas Kyd Spanyol Tragédiája (Saxo Grammetikus - a dánok története, Belleforest - Őshamlet). Műfaja az akkoriban igen sikeres bosszúdráma. Versformája a tíz szótagos, időmértékes, rímtelen "blank vers", ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja. Lehet, hogy a Hamlet Shakespeare-nek nem a legkiválóbb alkotása, de mindenesetre a leghíresebb, a legteljesebb, mert a legtöbbet mondja el az emberről általában. A mű címszereplője, a dán királyfi a többiektől külsőben és lélekben, erkölcsben, gondolkodásában, világnézetében elütő nagy egyéniség. Embereszményében a legmagasabb mércét állítja maga elé: a bölcs, a "sors öklözését vagy jutalmait" egyképp fogadó emberideál lebeg előtte, kényes becsületére, lelki tisztaságára, idegen tőle a megfontolatlan tett. Elszigetelt, árva a dán királyi udvarban. Kétféle erkölcs, két világnézet szembenállása, ellentéte ütközik össze itt: a középkori, a feudális és a tisztultabb humanista felfogás. Az udvari felfogás helyeslik Claudius trónra lépését, ő államcsínynek tartja. Természetesnek ítélik anyja házasságát, ő ebben vérfertőző, bűnös viszonyt lát - megdöbbenti a hamarság. Ezt az esetet Hamlet az egész világ romlottságának látja (Claudius gyilkosságáról még nem is tud). Ő korának legmagasabb szintjén gondolkodik, az erkölcsi rendet tartja a legfőbb jónak. Ebben a bűnös közegben nem tud, nem akar élni - első gondolata az öngyilkosság, a menekülés. De Hamlet is két világnézet határán mozog: az öngyilkosság szándékával szembekerül a vallás intő parancsa, az Örökkévaló kánonja, s ez csak fokozza levertségét. Undorának legfőbb oka (egyelőre) anyja "vérnászi ágya". Mikor kimondja keserű általánosító ítéletét – "Gyarlóság, asszony a neved!" –, ezzel megpecsételi Ophelia sorsát is. Mikor feladatát megkapja atyja szellemétől készen áll a középkori vendettára, hajlandó arra, hogy elveit félresöpörve csak egyetlen célnak éljen. Mi történhetett a királyfi törékeny kis lelkében? Miért nem mentette meg a királylányt a gonosz Süsütől? Hát azért mert inkább ment hozzá az anyjához, mint egy nyafogó kis csitrihez! A bosszú akadályai a főhős jellemében vannak - a darab tulajdonképpen nem is Hamlet bosszúja, hanem Hamlet nyűglődése a bosszúig. A valódi konfliktus falucska lelkében játszódik: a bosszú kötelezettsége és e kötelezettséget megakadályozó erkölcsi-világnézeti aggályai, fenntartásai között. Hamletben fokozódó erővel csap össze a bosszú végrehajtásának meg-megújuló tudata a tettet minduntalan elhalasztó fontolgatással.
A dráma megváltozása: a dráma a XIX.sz előtt: klasszikus dráma, egységes korszakokban virágzott (athéni demokrácia), zárt kultúrákban élt a fénykorát, helye, ideje: ókori görög dráma, angol reneszánsz, francia klasszicista. A XlX. sz végi dráma: hiányzik az egység, felbomlik a hagyományos drámaszerkezet, megváltozik a konfliktus szerepe (hétköznapivá válnak, nem is oldódnak meg, együtt él a hős vele, nem bukik bele), a tragédiák néha komikusan hatnak, a hagyományos dráma alapelemei is megváltoznak (pl.: jelen--> múlt befolyásolja, cselekvés--> Csehov drámák--> cselekménytelen) A XX. sz. dráma: még mindig hiányzik az egység, új drámatípusok jelennek meg (intellektuális dráma: kp általános érvényű dolog, történet példaértékűek- elgondolkodtatni kíván a szerző); a műnemek keverednek (EPIKUS DRÁMA: életszerű jelenetek, életképek, narrátor (elmesélő, értelmezi a történetet) LÍRAI DRÁMA: dalbetétek, lírai monológok (pl. Kurázsi m) ABSZURD DRÁMA: az emberi lét képtelenségét mutatják be, fantasztikum megjelenése fenséges és komikus. Jellemrajz elnagyolt, a tetteket nem magyarázza.) Újabb színházművészeti törekvések: a rendezés bevonja a közönséget az előadásba happening.
2. A reneszánsz
1) Reneszánsz: kialakulása É-Itáliában, a városállamok kulcsszerepet játszottak a kereskedelemben, a világ legnagyobb városa ekkor (13-15. sz.) Firenze, virágzó ipar és kereskedelem, bankrendszer – Mediciek: művészet támogatása; megnőtt az egyéniség szerepe, eltűnt a korábbi névtelenség, a meggazdagodott polgárság feltámasztotta az ókori görög és római kultúra szemléletét, az emberközpontúságot. A képzőművészetben a világos, áttekinthető, üde szerkesztésmód és hangulat vált meghatározóvá. Híres alkotók: Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Giottó, Dürer, Bakfark Bálint.
2) Angol reneszánsz: a 16. sz. végére Anglia Európa nagyhatalmává vált, legyőzve a spanyol flottát a tengeren egyeduralkodóvá vált; a gazdasági fejlődés következtében a polgárok jómódban éltek, virágzott a kultúra, új iskolák, színházak épültek; vezető műnem a dráma.
3) Shakespeare: 1564. Stratford-upon-Avon, felesége Anne Hathaway, korszakai:
a. 1590-1600. királydrámák, regényes színművek, Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, Vízkereszt, Ahogy tetszik, szonettek
b. 1601-1613. komorabb világszemlélet, Hamlet, Othello, Lear király; új drámatípus – tragikus alaphang, feloldódik, Téli rege, A vihar
4) Shakespeare színpada: a középkori színjátszásból alakult ki, naturalisztikus ábrázolásmód, nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem; színpadtípusok:
a. Szimultán színpad: hosszan elnyúló, 6-8 méter széles emelvény, egymás alatt, mellett, fölött helyezték el a különböző helyszíneket
b. Processziós színpad: az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában helyezkedtek el, a közönség vándorolt egyikről a másikra
c. Kocsi-színpad: a modern forgószínpad őse, a közönség egy helyben ül, a különböző színhelyek hatalmas kocsikra szerelve gördültek
Globe Színház: 1599-ben épült, többemeletes, fából készült, színpad hármas beosztása: előszínpad (szabadban játszódó, sokszereplős jelenetek), hátsó színpad (épületek szobáiban játszódó jelenetek), erkély (magasban, hegyen, várfokon, égben játszódó jelenetek); nem voltak díszletek, vagy a darabok bevezető sorai, vagy a színészek párbeszédei jelezték a szín helyét és idejét, a drámák nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak, női szerepeket fiúk alakították
5) Középkori dráma műfajai:
a. Misztériumdráma: dramatizált formában adtak elő, minél teljesebben, az egész bibliai történetet, több száz szereplővel
b. Mirákulum: szentek életét, csodáit, szenvedéseit, vértanúhalálát mutatja be
c. Moralitás: a megszemélyesített jellemvonások, az erények és bűnök viaskodtak az emberi lélekért
6) Középkori elemek: tér és idő szabad kezelése, hangulati ellentétesség – hangnemek kevertsége, a tragédia komorságát oldó clown-jelenetek. Újítások: nem alkalmazkodik merev szabályokhoz, kialakította a maga sajátos dramaturgiáját, tudatos szerkesztés, sűrítés, mozgalmas cselekmény, valódi drámai küzdelem, árnyalt jellemrajz
7) Rómeó és Júlia: műfaja tragédia; keletkezés 1594-97. között; reneszánsz vonások (több színhely, több szálon futó cselekmény, időtartam 2-3 nap, sűrítés); témája gyűlölet és szerelem vetélkedése; tényleges tér és idő: Verona és Mantova valamikor a reneszánsz korában; újszerűsége: szabad párválasztás, az igazi értékek a fiatalok oldalán (szépség, tisztaság); harcra kelnek a durva, közönséges érdekekkel, feudális megszokással; a dráma világképe: két szembenálló világ harca, két erkölcsi érték összeütközése korszakváltáskor; forrása: ősi viszály két család között, melynek oka feledésbe merült, alkalom adtán fellángol; szerkezete:
a. Expozíció: báli előkészületek
b. Bonyodalom: bál éjszakáján kibontakozó szerelem
c. Kibontakozás: felismerés, döbbenet, vallomás, már másnap házasságkötés, Lőrinc barát és a dajka segítsége, a véletlenek szerepe jelentős, fiatalok búcsúzkodása, kierőszakolt házasság előkészületei, Júlia vívódása, tetszhalál, temetkezési előkészületek
d. Tetőpont: a két fiatal halála
e. Megoldás: a családi viszály megszűnik
Megjegyzés küldése