Történelmi körülmények
A 17. század fordulópont az emberiség történetében. Ez a század az újkor nyitánya, a feudalizmus rendszerének első átfogó, megoldhatatlan válsága, visszafordíthatatlan veresége, az angol forradalomgyőzelme, a tőkés társadalmi--gazdasági alapok kialakulása.
A 17. századra megváltozik Európa vallási térképe, hiszen a német fejedelemségekben, Angliában, az északi államokban, Németalföldön, Magyarországon teret hódít a reformáció. A vallási küzdelmek hatalmi, politikai harcokká fajulnak, amelyeknek a tetőpontja a 30 éves háború volt.
Ennek az időszaknak egyik leglényegesebb problémája a nemzetek kialakulása, amely Angliában és Franciaországban már a 17. században közel áll a befejeződéshez. Erősödik a nemzeti öntudat, megizmosodnak a nemzeti nyelvek.
Új szemlélet kialakulása
A 17. századra új világszemlélet bontakozott ki, új tudományok és tudományos eredmények születtek. Mindez az egyház és az új tudományok konfliktusát és összeütközését váltotta ki.
A filozófia uralkodó irányzatai:
- empirizmus,
- racionalizmus,
- szkepticizmus.
Az empirizmus (empíria = tapasztalat) szerint az ismeret a tapasztalásból ered. A tudomány kiindulópontja a megfigyelés és a kísérlet, amelynek segítségével általánosabb fogalmakhoz és elvekhez juthatunk. az ismeretek nem léphetik át a tapasztalás körét, s a tapasztaláson túllévő fogalmakra vonatkozó ismeretet nem nyújthatnak. Az empirizmus elveti a velünk született fogalmakat és tételeket. Az az álláspont, amely a megismerést az érzéki észlelésbe vezeti vissza, a szenzualizmus. Empirista felfogású a sztoicizmus és az epikurizmus.
A racionalizmus (racionalizmus =ésszerű, rátió = értelem) kiindulópontja, hogy a megismerés forrása a gondolkodás, a tudás alapja az ész.
A szepticizmus tagadja az objektív igazság megismerhetőségét. Felfogása szerint az igazság egyedül a megismeréstől függ, tehát egyéni és csak meghatározott időben és helyen érvényes.
FRANCIS BACON
(1561-1626)
Empirikus gondolkodó volt, ő vetette fel elsőként az újkori filozófia központi kérdését, a módszertant.
Polgárosult nemesi családban született. Tanulmányait 16 évesen fejezte be Cambrige-ben. 1583-ban megválasztják parlamenti képiselőnek. Később koronaügyvéd, majd főpecsétőr lett. 1518-ban lordkancellár, majd verulami báróvá emelik. 1621-ben perbe fogják, sikkasztással, megvesztegetéssel vádolják és börtönbe zárják. Később I. Jakab felmenti és szabadon bocsátja. A közéletbe ezután már nem tér vissza, hanem a tudománynak szenteli az életét. Főbb művei: - Instauratió Magna (Nagy felépítés, megújítás), - melynek első része a tudományok méltóságáról (1605), - második része a Novum Organum (Utópisztikus állam leírása),
- Régiek bölcsessége,
- Szent elmélkedések,
- Anatómia Comparata (Kórbonctani írásmű),
- Nagy-Britannia történetének kezdete stb.
Bacon sokoldalú személyiség, polihisztor, filozófus, politikus, államférfi, kitűnő gazdálkodó, kísérletező ember volt. Ipari növényeket termesztett, a földművelésben gépi erőt alkalmazott, ő vetette meg a kórbonctan alapját, hangsúlyozta az állatkísérletek és a gyógyszerek módszeres vizsgálatának jelentőségét, fontosnak tartotta a testgyakorlást. A halálról című esszéjében azt kívánta magának, hogy "komoly munka közben" haljon meg.
Legfőbb célja a tudományok fejlesztése, egy új filozófia megalkotása egy teljesen új módszer alapján.
A tudományok három nagy csoportját különböztette meg az ember három alapvető képessége alapján:
1. Az emlékezet tudománya a természettudomány;
2. A képzelet tudománya a költészet;
3. Az ész tudománya a filozófia (természetes teológia, természetfilozófia és az emberről szóló filozófia.
A tudományos gondolkodás akadályai, Bacon idolum-elmélete
Bacon szkepszissel közeledett a régi ismeretekhez, de olyan kétkedéssel, amelynek célja az új tudás elérése.
Bacon egy sajátos, úgynevezett idolum-elméletet dolgozott ki. Az idolumok (ködképek) a megismerést gátló akadályok, s ezért a megismeréshez le kell küzdeni az idolumokat.
Négy idolumot különböztetett meg:
1. A faj, törzs (idola tribus) idolumai: érzékszerveink csalódásai, az ember természetében rejlenek, érzékszerveink korlátaiból fakadnak. Bacon idejében az emberek meg voltak győződve a nap mozgásáról, holott az csupán a látszat. Mégis a téveszmék, érzékszerveink korlátozottsága leküzdhető, csak fel kell fedezni azokat a törvényeket, amelyek alapján a látszat az emberi tudatban létrejön. A faj ködképeit két módon küzdhetjük le. Az egyik módszer, ha a világ és az érzékszerveink közé eszközöket iktatunk be, melyek korrigálják az érzékszerveinket. A másik módszer érzékszerveink korrigálása objektív törvények megalkotása, amelyekkel megismerhető az igazság.
2. A barlang idolumai: egyéni elfogultság, rossz szokás (idola spectus). A barlang az egyén kis világa, amelyet a nevelés és a környezet hoz létre. A barlangködképek csak úgy küzdhetők le, ha az ember arra törekszik, hogy más barlangban nevelkedett ember szemével lásson, vagyis belehelyezkedik a más helyzetben nevelkedett ember gondolatvilágába. Az embereket arra akarta mindenkor irányítani, hogy a tudományos objektivitás feltárására törekedjenek.
3. A piac ködképei: helytelen szóhasználatok, beszéd (idola fori). A szavak amelyek elzárják az ember elől a valósághoz vezető utat, főleg, ha megfeledkezünk a szavak használata közben a valóságról. Szerinte az új felfedezések, a valóság feltárt új összefüggései új kifejezéseket, fogalmakat követelnek meg, illetve a régi fogalmakat is újra meg kell határozni, ha új tartalom kifejezésére használjuk.
4. A színház ködképei: hamis elméletek (idola thetri), a helytelen filozófiai elméletek "kizárólag a színpadra való elmélet - követelményeknek és kiforgatott bizonyítási módszerek szüleményei.
A filozófusokat három állathoz hasonlítja:
1. Az empirista olyan, mint a hangya - csak gyűjti az információt, de nem dolgozza fel.
2. A spekulatív filozófus - olyan, mint a pók - csak önmagából alkot.
3. Önmagát a méhhez hasonlítja, gyűjti és feldolgozza az információkat.
Az újkori filozófiában elsőként szól a gyakorlat jelentőségéről, a megismerésben betöltött szerepéről. Bacon szerint a megismerés célja a természet feletti uralom megteremtése, amelyet nem lehet akárhogyan elérni. A természetet csak akkor tudjuk befolyásolni, ha a természet törvényeit megismerjük, törvényszerűségeihez megfelelően viszonyulunk, törvényszerűségeinek megfelelően működtetjük. A tudásnak óriási jelentőséget tulajdonít "emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz."
RENÉ DESCARTES
(1596-1650)
Gazdag bárói családban született. 8 évesen került iskolába. 1612-ben befejezte tanulmányait, s ezután főként a geometriával és joggal foglalkozott. Később beállt katonának és részt vett a 30 éves háborúban. 1629-ben Hollandiában telepedett le és itt írta legjelentősebb műveit.
Művei:
- Értekezés a módszerről
- Elmélkedés az első filozófiákról
- A filozófia alapelvei
- A lélek szenvedélyei
Ismeretelmélet és módszer
Descartes filozófiájának kulcsa az ismertelmélet, amely arra keresi a választ, hogy van-e megbízható tudás, amelyre mint alapra a tudományt képes megbízható eredményekig eljuttatni.
Úgy vélte, hogy a tekintélyen nyugvó gondolkodást el kell vetni. A hit és a tudás kérdésében nem teremthető semmiféle kapcsolat, a tudást nem az egyház adja meg az embereknek, hanem az ész. A szepticizmus elméleti alapját és az egész lényegét cáfolja meg.
Descartes nem azonosítja a létezést a tudattal, nem az egyéni tudatból vezeti le a létezést, hanem az egyéni tudatot, mint a létezés bizonyosságát ismeri fel.
Az ismeretek három fajtáját különböztette meg:
1. Tapasztalati ismeretek
2. Magunk által alkotott ismeretek
3. Velünk született ismeretek, eszmék
Etikája
Etikája racionális színezetű. Az embernek arra kell törekednie, hogy ura legyen az érzelmeinek, szenvedélyeit képes legyen irányítani, érzelmeit helyesen ismerje, s így elérhető az erkölcsi tökéletesség. Az élet céljának az erkölcsi tökéletesedést tekinti.
JOHN LOCKE
(1632-1740)
Wringtonban született. Teológiát, majd később kémiát, orvostudományt és filozófiát tanult. Később magas közhivatalt töltött be.
Művei:
- Értekezés az emberi értelemről
- Levél a vallási türelemről
- Értekezés a polgári kormányzásról
Általános filozófiai eszméi
Az emberi tudás forrásainak problémái foglalkoztatják. Meg kell vizsgálni az emberi értelem eredetét és határait. Szerinte nincsenek olyan elmébe vésett jelek, amelyeket a születéskor magával hoz a világra. Ha lennének ilyen velünk született eszmék, akkor a gyerekeknek és az őrülteknek ismerniük kellene azokat.
Két féle tapasztalat lehet:
1. Külső tapasztalat (rensation): ez az érzéki szemlélet.
2. Belső tapasztalat (reflexion): a gondolkodás által alkotott eszmék.
Ismeretünk elemeit kétféle képen különbözteti meg:
1. Egyszerű eszmék, ideák: a külső és belső érzékelésből fakadnak,
-a, külső tapasztalat elemei;
-b, belső tapasztalat elemei;
-c, külső és belső tapasztalat együttes adatai.
2. Összetett eszmék, ideák: az elme a maga működésével az egyszerűekből hozza létre, bizonyos értelemben az egyszerű ideák kombinációi,
-a, modus;
-b, szubsztancia;
-c, viszonyok.
A tudományokat két csoportra osztja:
1. Valóságtudományok: tárgyai nem tőlünk függenek, így ezeknél nem lehet sem intuitív, sem demonstratív tudásról beszélni.
2. Ideális tudományok: melyeket magunk alkotunk meg, mint pl. a matematika és az etika. Ezek még akkor is megismerhetők, ha nincs nekik megfelelő tárgy a világban.
DAVID HUME
(1711-1776)
Az újkori szepticizmus megalapozója. Skót filozófus, aki pszichológiával, közgazdaságtannal és történelemmel foglalkozott.
Művei:
- Értekezés az emberi természetről
- Vizsgálódás az emberi értelemről
Az emberi elme mivoltát, értelmét, a gondolkodást teszi a kutatásai tárgyává. Azt mondja, hogy az ismereteknek, érzeteinknek, képzeteinknek a forrása a tapasztalat, ugyanakkor számunkra csak az adott, ami a tudatunkban szerepel. A tudatnak nincsenek tapasztalatai a tárgyak és a képzetek kapcsolatára, a kapcsolatnak nincs észbeli alapja, ezért semmilyen módon nem lehet bizonyítani a külső világ létezését.
Az emberi tudatnak két fajtáját különbözteti meg:
1. Benyomások (impressziók): nem a külvilág tárgyai, nem az emberi elme hozza létre, hanem megismerhetetlen okok.
2. Ideák, képzetek, eszmék: a benyomások emlékképei.
Minden képzet, idea visszavezethető az impresszióra. A valóság tehát nem más, mint benyomások összessége.
Az eszmetársítás törvényeiből vezeti le a különböző tudományokat, a tudományok fő típusai:
1. Hasonlóságon alapuló: a matematika
2. Érintkezésen alapuló: a leíró tudományok
3. Oksági kapcsolaton alapuló magyarázó: a természettudományok, a metafizika.
Etikája
Az ember elsősorban cselekvésre és nem elmélkedésre született. Az erkölcsi jelenségek érzelmi eredetűek, az erkölcs alapját tehát az érzelmek alkotják. Az erkölcsi érték mérői az elemi érzelmek, a gyönyör és a fájdalom. Mindaz, ami gyönyört okoz jó, ami fájdalmat, az rossz.
A 17. század fordulópont az emberiség történetében. Ez a század az újkor nyitánya, a feudalizmus rendszerének első átfogó, megoldhatatlan válsága, visszafordíthatatlan veresége, az angol forradalomgyőzelme, a tőkés társadalmi--gazdasági alapok kialakulása.
A 17. századra megváltozik Európa vallási térképe, hiszen a német fejedelemségekben, Angliában, az északi államokban, Németalföldön, Magyarországon teret hódít a reformáció. A vallási küzdelmek hatalmi, politikai harcokká fajulnak, amelyeknek a tetőpontja a 30 éves háború volt.
Ennek az időszaknak egyik leglényegesebb problémája a nemzetek kialakulása, amely Angliában és Franciaországban már a 17. században közel áll a befejeződéshez. Erősödik a nemzeti öntudat, megizmosodnak a nemzeti nyelvek.
Új szemlélet kialakulása
A 17. századra új világszemlélet bontakozott ki, új tudományok és tudományos eredmények születtek. Mindez az egyház és az új tudományok konfliktusát és összeütközését váltotta ki.
A filozófia uralkodó irányzatai:
- empirizmus,
- racionalizmus,
- szkepticizmus.
Az empirizmus (empíria = tapasztalat) szerint az ismeret a tapasztalásból ered. A tudomány kiindulópontja a megfigyelés és a kísérlet, amelynek segítségével általánosabb fogalmakhoz és elvekhez juthatunk. az ismeretek nem léphetik át a tapasztalás körét, s a tapasztaláson túllévő fogalmakra vonatkozó ismeretet nem nyújthatnak. Az empirizmus elveti a velünk született fogalmakat és tételeket. Az az álláspont, amely a megismerést az érzéki észlelésbe vezeti vissza, a szenzualizmus. Empirista felfogású a sztoicizmus és az epikurizmus.
A racionalizmus (racionalizmus =ésszerű, rátió = értelem) kiindulópontja, hogy a megismerés forrása a gondolkodás, a tudás alapja az ész.
A szepticizmus tagadja az objektív igazság megismerhetőségét. Felfogása szerint az igazság egyedül a megismeréstől függ, tehát egyéni és csak meghatározott időben és helyen érvényes.
FRANCIS BACON
(1561-1626)
Empirikus gondolkodó volt, ő vetette fel elsőként az újkori filozófia központi kérdését, a módszertant.
Polgárosult nemesi családban született. Tanulmányait 16 évesen fejezte be Cambrige-ben. 1583-ban megválasztják parlamenti képiselőnek. Később koronaügyvéd, majd főpecsétőr lett. 1518-ban lordkancellár, majd verulami báróvá emelik. 1621-ben perbe fogják, sikkasztással, megvesztegetéssel vádolják és börtönbe zárják. Később I. Jakab felmenti és szabadon bocsátja. A közéletbe ezután már nem tér vissza, hanem a tudománynak szenteli az életét. Főbb művei: - Instauratió Magna (Nagy felépítés, megújítás), - melynek első része a tudományok méltóságáról (1605), - második része a Novum Organum (Utópisztikus állam leírása),
- Régiek bölcsessége,
- Szent elmélkedések,
- Anatómia Comparata (Kórbonctani írásmű),
- Nagy-Britannia történetének kezdete stb.
Bacon sokoldalú személyiség, polihisztor, filozófus, politikus, államférfi, kitűnő gazdálkodó, kísérletező ember volt. Ipari növényeket termesztett, a földművelésben gépi erőt alkalmazott, ő vetette meg a kórbonctan alapját, hangsúlyozta az állatkísérletek és a gyógyszerek módszeres vizsgálatának jelentőségét, fontosnak tartotta a testgyakorlást. A halálról című esszéjében azt kívánta magának, hogy "komoly munka közben" haljon meg.
Legfőbb célja a tudományok fejlesztése, egy új filozófia megalkotása egy teljesen új módszer alapján.
A tudományok három nagy csoportját különböztette meg az ember három alapvető képessége alapján:
1. Az emlékezet tudománya a természettudomány;
2. A képzelet tudománya a költészet;
3. Az ész tudománya a filozófia (természetes teológia, természetfilozófia és az emberről szóló filozófia.
A tudományos gondolkodás akadályai, Bacon idolum-elmélete
Bacon szkepszissel közeledett a régi ismeretekhez, de olyan kétkedéssel, amelynek célja az új tudás elérése.
Bacon egy sajátos, úgynevezett idolum-elméletet dolgozott ki. Az idolumok (ködképek) a megismerést gátló akadályok, s ezért a megismeréshez le kell küzdeni az idolumokat.
Négy idolumot különböztetett meg:
1. A faj, törzs (idola tribus) idolumai: érzékszerveink csalódásai, az ember természetében rejlenek, érzékszerveink korlátaiból fakadnak. Bacon idejében az emberek meg voltak győződve a nap mozgásáról, holott az csupán a látszat. Mégis a téveszmék, érzékszerveink korlátozottsága leküzdhető, csak fel kell fedezni azokat a törvényeket, amelyek alapján a látszat az emberi tudatban létrejön. A faj ködképeit két módon küzdhetjük le. Az egyik módszer, ha a világ és az érzékszerveink közé eszközöket iktatunk be, melyek korrigálják az érzékszerveinket. A másik módszer érzékszerveink korrigálása objektív törvények megalkotása, amelyekkel megismerhető az igazság.
2. A barlang idolumai: egyéni elfogultság, rossz szokás (idola spectus). A barlang az egyén kis világa, amelyet a nevelés és a környezet hoz létre. A barlangködképek csak úgy küzdhetők le, ha az ember arra törekszik, hogy más barlangban nevelkedett ember szemével lásson, vagyis belehelyezkedik a más helyzetben nevelkedett ember gondolatvilágába. Az embereket arra akarta mindenkor irányítani, hogy a tudományos objektivitás feltárására törekedjenek.
3. A piac ködképei: helytelen szóhasználatok, beszéd (idola fori). A szavak amelyek elzárják az ember elől a valósághoz vezető utat, főleg, ha megfeledkezünk a szavak használata közben a valóságról. Szerinte az új felfedezések, a valóság feltárt új összefüggései új kifejezéseket, fogalmakat követelnek meg, illetve a régi fogalmakat is újra meg kell határozni, ha új tartalom kifejezésére használjuk.
4. A színház ködképei: hamis elméletek (idola thetri), a helytelen filozófiai elméletek "kizárólag a színpadra való elmélet - követelményeknek és kiforgatott bizonyítási módszerek szüleményei.
A filozófusokat három állathoz hasonlítja:
1. Az empirista olyan, mint a hangya - csak gyűjti az információt, de nem dolgozza fel.
2. A spekulatív filozófus - olyan, mint a pók - csak önmagából alkot.
3. Önmagát a méhhez hasonlítja, gyűjti és feldolgozza az információkat.
Az újkori filozófiában elsőként szól a gyakorlat jelentőségéről, a megismerésben betöltött szerepéről. Bacon szerint a megismerés célja a természet feletti uralom megteremtése, amelyet nem lehet akárhogyan elérni. A természetet csak akkor tudjuk befolyásolni, ha a természet törvényeit megismerjük, törvényszerűségeihez megfelelően viszonyulunk, törvényszerűségeinek megfelelően működtetjük. A tudásnak óriási jelentőséget tulajdonít "emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz."
RENÉ DESCARTES
(1596-1650)
Gazdag bárói családban született. 8 évesen került iskolába. 1612-ben befejezte tanulmányait, s ezután főként a geometriával és joggal foglalkozott. Később beállt katonának és részt vett a 30 éves háborúban. 1629-ben Hollandiában telepedett le és itt írta legjelentősebb műveit.
Művei:
- Értekezés a módszerről
- Elmélkedés az első filozófiákról
- A filozófia alapelvei
- A lélek szenvedélyei
Ismeretelmélet és módszer
Descartes filozófiájának kulcsa az ismertelmélet, amely arra keresi a választ, hogy van-e megbízható tudás, amelyre mint alapra a tudományt képes megbízható eredményekig eljuttatni.
Úgy vélte, hogy a tekintélyen nyugvó gondolkodást el kell vetni. A hit és a tudás kérdésében nem teremthető semmiféle kapcsolat, a tudást nem az egyház adja meg az embereknek, hanem az ész. A szepticizmus elméleti alapját és az egész lényegét cáfolja meg.
Descartes nem azonosítja a létezést a tudattal, nem az egyéni tudatból vezeti le a létezést, hanem az egyéni tudatot, mint a létezés bizonyosságát ismeri fel.
Az ismeretek három fajtáját különböztette meg:
1. Tapasztalati ismeretek
2. Magunk által alkotott ismeretek
3. Velünk született ismeretek, eszmék
Etikája
Etikája racionális színezetű. Az embernek arra kell törekednie, hogy ura legyen az érzelmeinek, szenvedélyeit képes legyen irányítani, érzelmeit helyesen ismerje, s így elérhető az erkölcsi tökéletesség. Az élet céljának az erkölcsi tökéletesedést tekinti.
JOHN LOCKE
(1632-1740)
Wringtonban született. Teológiát, majd később kémiát, orvostudományt és filozófiát tanult. Később magas közhivatalt töltött be.
Művei:
- Értekezés az emberi értelemről
- Levél a vallási türelemről
- Értekezés a polgári kormányzásról
Általános filozófiai eszméi
Az emberi tudás forrásainak problémái foglalkoztatják. Meg kell vizsgálni az emberi értelem eredetét és határait. Szerinte nincsenek olyan elmébe vésett jelek, amelyeket a születéskor magával hoz a világra. Ha lennének ilyen velünk született eszmék, akkor a gyerekeknek és az őrülteknek ismerniük kellene azokat.
Két féle tapasztalat lehet:
1. Külső tapasztalat (rensation): ez az érzéki szemlélet.
2. Belső tapasztalat (reflexion): a gondolkodás által alkotott eszmék.
Ismeretünk elemeit kétféle képen különbözteti meg:
1. Egyszerű eszmék, ideák: a külső és belső érzékelésből fakadnak,
-a, külső tapasztalat elemei;
-b, belső tapasztalat elemei;
-c, külső és belső tapasztalat együttes adatai.
2. Összetett eszmék, ideák: az elme a maga működésével az egyszerűekből hozza létre, bizonyos értelemben az egyszerű ideák kombinációi,
-a, modus;
-b, szubsztancia;
-c, viszonyok.
A tudományokat két csoportra osztja:
1. Valóságtudományok: tárgyai nem tőlünk függenek, így ezeknél nem lehet sem intuitív, sem demonstratív tudásról beszélni.
2. Ideális tudományok: melyeket magunk alkotunk meg, mint pl. a matematika és az etika. Ezek még akkor is megismerhetők, ha nincs nekik megfelelő tárgy a világban.
DAVID HUME
(1711-1776)
Az újkori szepticizmus megalapozója. Skót filozófus, aki pszichológiával, közgazdaságtannal és történelemmel foglalkozott.
Művei:
- Értekezés az emberi természetről
- Vizsgálódás az emberi értelemről
Az emberi elme mivoltát, értelmét, a gondolkodást teszi a kutatásai tárgyává. Azt mondja, hogy az ismereteknek, érzeteinknek, képzeteinknek a forrása a tapasztalat, ugyanakkor számunkra csak az adott, ami a tudatunkban szerepel. A tudatnak nincsenek tapasztalatai a tárgyak és a képzetek kapcsolatára, a kapcsolatnak nincs észbeli alapja, ezért semmilyen módon nem lehet bizonyítani a külső világ létezését.
Az emberi tudatnak két fajtáját különbözteti meg:
1. Benyomások (impressziók): nem a külvilág tárgyai, nem az emberi elme hozza létre, hanem megismerhetetlen okok.
2. Ideák, képzetek, eszmék: a benyomások emlékképei.
Minden képzet, idea visszavezethető az impresszióra. A valóság tehát nem más, mint benyomások összessége.
Az eszmetársítás törvényeiből vezeti le a különböző tudományokat, a tudományok fő típusai:
1. Hasonlóságon alapuló: a matematika
2. Érintkezésen alapuló: a leíró tudományok
3. Oksági kapcsolaton alapuló magyarázó: a természettudományok, a metafizika.
Etikája
Az ember elsősorban cselekvésre és nem elmélkedésre született. Az erkölcsi jelenségek érzelmi eredetűek, az erkölcs alapját tehát az érzelmek alkotják. Az erkölcsi érték mérői az elemi érzelmek, a gyönyör és a fájdalom. Mindaz, ami gyönyört okoz jó, ami fájdalmat, az rossz.
Megjegyzés küldése