Bánk vívódása a dráma szerkezetének középpontjában
A dráma különbözõ értelmezési lehetõségei
Katona József (1791-1830)
- ügyvéd Pesten
- 1815-ben fejezi be a Bánk bánt
- 1819-ben átírja
- 1820 Kecskeméten alügyész
- 1826 fõügyész
A mû keletkezése: az Erdélyi Múzeum 1814-ben meghirdetett pályázatára íródott
Megjelenése: 1820, de visszhangot nem keltett, 1833-ban mutatták be Kassán
Kritikai fogadtatása: Arany méltatta, Vörösmarty és Széchenyi elítélte
Forrásai: Bonfini és Heltai krónikája
Jelentõsége: korát megelõzõ eredeti mû. Olyan társadalmi, politikai kérdéseket is érintett, amelyek késõbb, a reformkor és a forradalom idõszakában váltak igazán idõszerûvé. A XIX.sz. legjelentõsebb magyar drámája.
Szerkezet, a cselekmény csomópontjai
Expozíció: összeesküvés készül Gertrudis ellen (a) merénylet Melinda ellen (b)
Bonyodalom: Bánk váratlan hazatérése országos körútjáról
Ellentét a magyarok és a merániak között
A cselekmény kibontakozása:
1. Bánk lecsillapítja a nemesi összeesküvõket
2. Biberach közlése a Melinda elleni merényletrõl; Bánk a palotába siet
3. Ottó merénylete Melinda ellen
4. Bánk és Melinda párbeszéde másnap reggel
5. Tiborc panasza Bánk elõtt a nép sorsáról
6. Bánk kisfiával a királynéhoz megy
7. a királyné elõszobájában Mikhállal találkozik; rábízza Somát
8. Bánk és Gertrudis vitája
Tetõpont: Bánk megöli Gertrudist
Megoldás: I. Bánk és II.Endre vitája
II. Bánk összeomlása
Bánk tragikuma
- ez a tragédia lényege
- törõdik a nép sorsával, lecsillapítja az összeesküvõket
- emelt fõvel vállalja a királyné meggyilkolását - ez változik
- Bánk meghódol a királynak - az egyenrangú félnek tekinti (vívni kész vele)
- a halott Melinda készteti megszólalásra, és az összeomlásának is motívuma
- Katona az összeomlást hosszan írja le
- látszólag omlik össze Bánk:
Petur megátkozta a gyilkost
Biberach halála elõtt ártatlannak mondta a királynét
- Bánk tudja: a nemzet ellen sok bûn terheli Gertrudist (II. Endre korában még nem volt nemzet!!)
- Bánk összeomlásának okai:
Belsõ harc: - nem okolja a királyt, de látja a nép sorsát és megpróbál tenni ellene
- nem lázadhat az udvar ellen (királyhû, lovagi nõtisztelet, fõnemes /nádor/)
- új vonások: a mû megírásakor a reformkor küszöbe a reformkorra mutat: újfajta hazaszeretet régi: új: csak a nemesség a nép a népet is a nemzetbe fogják Bánk fokról fokra gyõzi le a régi felfogást Magára marad: a nemesek kiállnak a sorból
Melinda halála
Nem oldotta meg a nép problémáit: hiába ölte meg a királynét
Elvesztette életének értelmét: Melinda halálával
- Bánki sértõdés: Bánkra hat: a feleségén esett sérelem
a nemzeti elégedetlenség
a fõnemesi elégedetlenség
Szereplõk
I. Gertrudis és köre - Ottó, Biberach, Izidóra
- a meráni udvartartás
II. Bánk és köre - Melinda, Tiborc, Petur, Mikhál, Simon
- a elégedetlen fõnemesek
III. Endre köre - Myksa bán, Solom mester
Jellemek
Petúr: indulatos
Ottó: gyáva
Biberach: cinikus
Melinda:ártatlan
Gertrúd: megítélése bonyolult: ártatlan, hiú, romlott, cinikus, a világ gonoszságát képviseli, anélkül, hogy õ maga gonosz lenne
Bánk: megítélése koronként változott: a romantikusok kritikai fenntartással fogadták, Gyulaiék elismeréssel, s a kétféle "becsület" közt õrlõdõ, meghasonlott hõssé avatták Jelleme: széleslátókörû, "puszta lélekként" akar küzdeni hazájáért, becsületéért, inkább költõre emlékeztet, mint államférfira (az érzékenység hõse) Míg Endre eljut oda, hogy megbocsát Bánknak, addigra összeomlik
Tiborc szerepe: a nagyúr és a jobbágy sorsközösségét példázza
Eszmei mondanivalója
- a történeti drámák magukon viselik az adott kor jeleit is
- idegen királyok elítélése
- nemzeti érdek: nemzeti függetlenség visszaszerzése
- az idegen hatalommal szembeni erõszakos fellépés bocsánatos bûn
- Bánk fejlõdése:eljut oda,hogy csak erõszakkal tudja megoldani a helyzetet
- Tiborc panasza adja a mûnek a nemzeti tragédia jelleget (egy végsõ lökés Bánk tettének végrehajtásához)
Nyelvezete
- a nyelvújítás elõtti nyelvet használja, ezért nehezen érthetõ
- XIX.sz. eleji stílusjegyek (romantika)
- Bánk nyelve rendkívül dinamikus
- a nyelvi megformálás sok helyen él a jelképteremtés lehetõségével (pl.: "jó éjszakát", "tündéri láncok" kifejezés)
- jól tagolt
Értelmezési lehetõségei
Gyulai Pál: (Lessing tragédiaelméletén alapul)
A tragédia: egy tragikus vétség elkövetésének és felismerésének, valamint a vétséget elkövetõ hõs bûnhõdésének története. Bánk tette többszörös bûn, amelyért kijár a drámai bûnhõdés és a hõsnek illõ szánalom. Arany János: Elítéli Gertrudist, felelõsnek tartja Melinda elcsábításáért, de Bánkot is vétkesnek tartja, mert tettével még teljesebbé teszi a katasztrófát.
Sõtér István: Bánk nem erkölcsileg vesztes, hanem érzelmileg
Barta János: Bánk Melindával szemben követ el tragikus vétséget
Mai értelmezések:
Általában nem fogadják el Bánk bûnösségének gondolatát.
Bánk az egyedüli vesztes.
A dráma különbözõ értelmezési lehetõségei
Katona József (1791-1830)
- ügyvéd Pesten
- 1815-ben fejezi be a Bánk bánt
- 1819-ben átírja
- 1820 Kecskeméten alügyész
- 1826 fõügyész
A mû keletkezése: az Erdélyi Múzeum 1814-ben meghirdetett pályázatára íródott
Megjelenése: 1820, de visszhangot nem keltett, 1833-ban mutatták be Kassán
Kritikai fogadtatása: Arany méltatta, Vörösmarty és Széchenyi elítélte
Forrásai: Bonfini és Heltai krónikája
Jelentõsége: korát megelõzõ eredeti mû. Olyan társadalmi, politikai kérdéseket is érintett, amelyek késõbb, a reformkor és a forradalom idõszakában váltak igazán idõszerûvé. A XIX.sz. legjelentõsebb magyar drámája.
Szerkezet, a cselekmény csomópontjai
Expozíció: összeesküvés készül Gertrudis ellen (a) merénylet Melinda ellen (b)
Bonyodalom: Bánk váratlan hazatérése országos körútjáról
Ellentét a magyarok és a merániak között
A cselekmény kibontakozása:
1. Bánk lecsillapítja a nemesi összeesküvõket
2. Biberach közlése a Melinda elleni merényletrõl; Bánk a palotába siet
3. Ottó merénylete Melinda ellen
4. Bánk és Melinda párbeszéde másnap reggel
5. Tiborc panasza Bánk elõtt a nép sorsáról
6. Bánk kisfiával a királynéhoz megy
7. a királyné elõszobájában Mikhállal találkozik; rábízza Somát
8. Bánk és Gertrudis vitája
Tetõpont: Bánk megöli Gertrudist
Megoldás: I. Bánk és II.Endre vitája
II. Bánk összeomlása
Bánk tragikuma
- ez a tragédia lényege
- törõdik a nép sorsával, lecsillapítja az összeesküvõket
- emelt fõvel vállalja a királyné meggyilkolását - ez változik
- Bánk meghódol a királynak - az egyenrangú félnek tekinti (vívni kész vele)
- a halott Melinda készteti megszólalásra, és az összeomlásának is motívuma
- Katona az összeomlást hosszan írja le
- látszólag omlik össze Bánk:
Petur megátkozta a gyilkost
Biberach halála elõtt ártatlannak mondta a királynét
- Bánk tudja: a nemzet ellen sok bûn terheli Gertrudist (II. Endre korában még nem volt nemzet!!)
- Bánk összeomlásának okai:
Belsõ harc: - nem okolja a királyt, de látja a nép sorsát és megpróbál tenni ellene
- nem lázadhat az udvar ellen (királyhû, lovagi nõtisztelet, fõnemes /nádor/)
- új vonások: a mû megírásakor a reformkor küszöbe a reformkorra mutat: újfajta hazaszeretet régi: új: csak a nemesség a nép a népet is a nemzetbe fogják Bánk fokról fokra gyõzi le a régi felfogást Magára marad: a nemesek kiállnak a sorból
Melinda halála
Nem oldotta meg a nép problémáit: hiába ölte meg a királynét
Elvesztette életének értelmét: Melinda halálával
- Bánki sértõdés: Bánkra hat: a feleségén esett sérelem
a nemzeti elégedetlenség
a fõnemesi elégedetlenség
Szereplõk
I. Gertrudis és köre - Ottó, Biberach, Izidóra
- a meráni udvartartás
II. Bánk és köre - Melinda, Tiborc, Petur, Mikhál, Simon
- a elégedetlen fõnemesek
III. Endre köre - Myksa bán, Solom mester
Jellemek
Petúr: indulatos
Ottó: gyáva
Biberach: cinikus
Melinda:ártatlan
Gertrúd: megítélése bonyolult: ártatlan, hiú, romlott, cinikus, a világ gonoszságát képviseli, anélkül, hogy õ maga gonosz lenne
Bánk: megítélése koronként változott: a romantikusok kritikai fenntartással fogadták, Gyulaiék elismeréssel, s a kétféle "becsület" közt õrlõdõ, meghasonlott hõssé avatták Jelleme: széleslátókörû, "puszta lélekként" akar küzdeni hazájáért, becsületéért, inkább költõre emlékeztet, mint államférfira (az érzékenység hõse) Míg Endre eljut oda, hogy megbocsát Bánknak, addigra összeomlik
Tiborc szerepe: a nagyúr és a jobbágy sorsközösségét példázza
Eszmei mondanivalója
- a történeti drámák magukon viselik az adott kor jeleit is
- idegen királyok elítélése
- nemzeti érdek: nemzeti függetlenség visszaszerzése
- az idegen hatalommal szembeni erõszakos fellépés bocsánatos bûn
- Bánk fejlõdése:eljut oda,hogy csak erõszakkal tudja megoldani a helyzetet
- Tiborc panasza adja a mûnek a nemzeti tragédia jelleget (egy végsõ lökés Bánk tettének végrehajtásához)
Nyelvezete
- a nyelvújítás elõtti nyelvet használja, ezért nehezen érthetõ
- XIX.sz. eleji stílusjegyek (romantika)
- Bánk nyelve rendkívül dinamikus
- a nyelvi megformálás sok helyen él a jelképteremtés lehetõségével (pl.: "jó éjszakát", "tündéri láncok" kifejezés)
- jól tagolt
Értelmezési lehetõségei
Gyulai Pál: (Lessing tragédiaelméletén alapul)
A tragédia: egy tragikus vétség elkövetésének és felismerésének, valamint a vétséget elkövetõ hõs bûnhõdésének története. Bánk tette többszörös bûn, amelyért kijár a drámai bûnhõdés és a hõsnek illõ szánalom. Arany János: Elítéli Gertrudist, felelõsnek tartja Melinda elcsábításáért, de Bánkot is vétkesnek tartja, mert tettével még teljesebbé teszi a katasztrófát.
Sõtér István: Bánk nem erkölcsileg vesztes, hanem érzelmileg
Barta János: Bánk Melindával szemben követ el tragikus vétséget
Mai értelmezések:
Általában nem fogadják el Bánk bûnösségének gondolatát.
Bánk az egyedüli vesztes.
Megjegyzés küldése