Filozófia

Középkor  Újkor
Teocentrikus Individualizmus, naturalizmus

Francia: racionalizmus szellemes, magasröptű
Angol: empirizmus, pozitivizmus gyakorlatias
Német: idealizmus mélyenszántó kritikus, szkeptikus

Az Abszolutum elválik Istentől
A részből kiindulva vizsgálja az egészt

I. reneszánsz
II. racionalizmus, empirizmus, felvilágosodás
III. Kant, német idealizmus
IV. Legújabb kor


Reneszánsz

Antik kultúra felélesztése (naturalista individualista humanizmus)
Itáliából indul, kiegyensúlyozatlan átmeneti kor
Hatások: Platon, Aristoteles, stoicisums, epikureismus, skepticismus

Nicolaus Cusanus: ismeretelmélet: véges (megismerhető)  következtetés  végtelen (nem megismerhető)
 feloldása: intuitív ismeret, felfogható az Abszolutum is, Istenre vezet vissza mindent
A tökéletlen és tökéletes közti áthidalhatatlan távolságot Krisztus segítségével lehet áthidalni

Giordano Bruno: Isten nem transzcendens, hanem teremtő-természet
Metafizikai minimum - substancia - pont - atom
A metafizikai megismeréshez nem elég az érzéki tapasztalat
Kora divatos eszméit fejezte ki. Máglyahalálra ítélte az inkvizíció

Természettudományok fejlődése, matematikai törvényszerűségek felfedezése, mechanisztikus értelmezés
Metafizika: Istenre az ember tulajdonságaiból következtet
Vallási egységre törekvés
Geocentrikus világkép bukása  individualizmus fejlődése
A világ értékét az ember adja  autonóm ember eszméje
Hatalmi eszme  Morus Tamás (utópisztikus idealista, humanista)
Hugo Grotius: természetjog, népfelség, emberi méltóság és szabadság
Még él a skolasztika


XVII. XVIII. Szd.

Racionalizmus: ész filozófiája. Gondolkodás, fogalomalkotás
Descartes: kételkedés
A kételkedésben nem kételkedhetünk  Gondolkodom, tehát vagyok
Tudati igazság: immanens igazság (szubjektív)
Ideák: végtelen szubsztancia (Isten), kiterjedt test, nem kiterjedt test (tudat)
Primer és szekunder minőség
Isten túl tökéletes ahhoz, hogy emberi gondolat hozza létre  létezik (2. bizonyosság)
Isten nem akar becsapni  a külvilág is létezik (3. bizonyosság)
Szubsztancia: létéhez nem szükséges más léte  csak Isten
 nincs önállóság, szabadság, etika
A test és a lélek csak Istentől függ  egymástól függetlenek
Lélek = tudat
Testek matematikai és fizikai leírása  mechanizmus
Tanítványa: Pascal: egyes  általános; Isten kinyilatkoztatása fontosabb, mint a filozófiai Istenkép
Spinoza: etika = emberré válás = egység a léttel, Istennel, Szeretettel
Tulajdonságai csak létező dolgoknak lehetnek. Végtelennek végtelen tulajdonságai
Isten = lét = természet (egyedüli szubsztancia)
(Szükségszerűség-tan)
Leibniz: Fáradozik a katolikusok és protestánsok egyesítésén
Nem tagad, nem vitatkozik, az igazságot keresi mindenben.
Monasz: rész, mely az egészre utal. A dolgok lényege (atomizmus, mechanizmus)
Szubsztancia: hatékony, erőkifejtésre képes létező
Létmódok: mekkora erőt képes kifejteni, mennyire van jelen benne a monasz.
Isten: monaszok monasza, legteljesebb aktivitás
A mi világunk a lehető legjobb. Cél a szellemivé válás. (Isten képmása)
A velünk született eszmék és az ész-igazságok fontosabbak a tény-igazságoknál. Van, amire csak gondolkodás útján juthatunk el.
A jog forrása az abszolút igazság. A hatalom csak érvényesüléséhez szükséges.

Empirizmus: Az érzéki tapasztalás minden ismeret forrása. Nincsenek abszolút igazságok. Minden relatív.
Hobbes: Minden test. A szellem vagy nem létezik, vagy azonos a testtel. Logika, gondolkodás = számolás
Minden részecskékből (corpuscula) áll. A legfőbb ösztön az önfenntartás.
Alapállapot: mindenki háborúja mindenki ellen
 állam: szövetségkötés. Az állam határozza meg a jó és rossz közti különbséget
vallás: az állam érdekeit szolgálja
Locke: Nincsenek velünk született eszmék. Az értelem tiszta fehér lap.
Külső és belső tapasztalás az alapja minden ismeretnek. Általánosítással nem juthatunk abszolút, ontologikus igazságokhoz.
Reális ismerettel csak önmagunk és Isten létéről rendelkezünk. Istent közelebbről a kinyilatkoztatás mutatja meg.
Vallásszabadság, tolerancia: kivéve az ateistákkal és katolikusokkal szemben
Jó = gyönyör; rossz = fájdalom; Újszövetség = tökéletes erkölcsi törvény
Állam: a polgárok szabad akaratából létrejött szerződés. Szabadság, szabadságjogok védelme. Törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztása. Szabad verseny.
Berkeley: A létezés bizonyítéka, hogy tudunk róla.
Komplex képzetek  spirituális lét (Isten hozza létre)
Hume: A külvilág nem olyan mint a képzeteink
Etika = hasznosság (tudat-pszichológia, metafizika kétségessége)
Analitikus tudat-elemzés
Nincs objektív ismeret, tér, idő, én  a teoretikus tudományoknál fontosabbak a praktikusak
Érzelem  erkölcs
Állam: rokonszenven alapuló társulás  lelkiismeret meghatározója
Vallás: félelem, erkölcsi haszna van (türelmet hirdet)
Legradikálisabb!!!

Felvilágosodás: tudományos eredmények, technikai fejlődés  öntudatra ébredés  hagyományos gondolkodás elvetése
Szabadság, emberi jogok (keresztény gondolkodás)
Deizmus, liberalizmus
Liberalizmus: az embert semmi nem korlátozhatja  nem egyeztethető össze a hittel
Anglia: gentleman, kapitalizmus
Franciao: negatív, kritikus, antiklerikális, metafizika-ellenes
Voltaire még hisz Istenben
Enciklopedia: 28 kötet (Didrot, d'Alambert)
Holbach: materialista, ateista
Montesquieu: 3 hatalmi ág szétválasztása
Rousseau: ősi egyenlőség  magántulajdon
Legfőbb jogforrás a közakarat.
Szükség van az államvallásra, de vallási külsőségekre nincs
Szabadságra kell nevelni (akár erőszakkal is)
Németo: Jogbölcselet emberi ösztönök alapján
Egyház- és teológiaellenes (kiv. Jacobi)

Német idealizmus

Kant (kritikai idealizmus):
A tiszta ész kritikája: mi megismerhető és mi nem?
Ismeret-gyarapító ítéletekre van szükség!  van tapasztalatot megelőző (apriori) ismeretünk (transzcendentálék)
Transzcendentális esztétika: bennünk eleve meglevő tér- és időfogalom a rendszerező (egyszerre szubjektív és objektív)
Transzcendentális analitika: fogalmak összekapcsolása, kategóriák
Passzív megismerés = érzékelés; aktív megismerés = feldolgozás
Transzcendentális dialektika: a világ, a lélek, Isten csak ideák
Fikció: feltételeznünk kell, mintha már következtettünk volna
4 ellentmondásos antonima  Isten-bizonyítékok tarthatatlansága
 a transzcendentális kérdések nem cáfolhatók és nem bizonyíthatók. Nem fölöslegesek!
Nem tud a racionalizmusból és empirizmusból szintézist alkotni!
A gyakorlati ész kritikája: A vallásnak az erkölcsre kell épülnie, ami abszolút!
Törvénytisztelet  kötelesség-etika
Kategorikus imperativusz: belső erkölcsi törvény  független a külső törvénytől
Erkölcs: a belső törvény kiművelése, külső törvényhez igazítása
Természet világa (értelem)  cselekvés világa (szabad)
Az ítélő-erő kritikája: etika és logika külön világ, mégis kell lennie átmenetnek
Meghatározó ítélőrő: fogalmakká rendez
Reflektáló ítélőerő: általánosít
Esztétikai ítélőerő: szubjektív célszerűség
Teológiai ítélőerő: objektív célszerűség
A vallás a tiszta ész határain belül: Krisztus a közös erkölcsi törvény tiszteletére int. Korabeli klerikalizmus áldozata
A világ idomul az eszme elgondolásához!!!
Fichte (szubjektív idealizmus): Kantot bírálja: idealizmus  dogmatizmus
Schelling (objektív idealizmus): mindkettőt választja. Teozófia
Hegel (abszolút idealizmus): A valóság az abszolút létező önkifejeződése
A szellem fenomenológiája: tudás fejlődése. A tudat célszerű. Értelmes = valóságos. Dialektikus fejlődés
A logika tudománya: Kategóriák: lét, lényeg, fogalom
A természet filozófia: Természet = eszme önmagán kívüli léte  nem Isten
Dialektikus fejlődés: visszatérés önmagába
Szellem: visszatérő idea
A szellem filozófiája: szubjektív, objektív, abszolút szellem
Szabad személyiség  jog-képesség
Állam: erkölcsi szubsztancia
Tökéletes ismeret: művészet, vallás, filozófia
Művészet: szimbolikus  klasszikus  romantikus (legtökéletesebb)
Vallás: természetvallás  zsidó  keresztény (legtökéletesebb)
Filozófia: Az abszolút szellem öntudatra ébredése, dialektikus fejlődés által
Herbart: Kant követője, realista
Schopenhauer: Bírálja Hegelt és Kantot. Pesszimista, ellentmondásos

Legújabb kor

Materializmus: Metafizikai teljes mellőzése. Anyagi világ egyoldalú szemlélete
Feuerbach: valláskritika: Isten csak önmagunk kivetítése
Darwin: Evolúció: ember és állat között csak mennyiségi különbség
Marx: (+Engels, Lennin)
Történelmi materializmus: a történelmet egész összefüggésében nézi. Alapja a munka
Társadalmi lét és társadalmi tudat összhangja
Magántulajdon  társadalmi tulajdon
 osztályharc  osztály nélküli társadalom
elidegenedés  kommunizmus
Dialektikus materializmus: létfogalom helyett anyagfogalom
Az anyag érzékelhető, létező, teremtetlen. Nem alárendelhető
A tudat az emberi agy terméke
Mozgás: az anyag és a lét alapvető tulajdonsága.
Materialista dialektika: 1. Az ellentétes erők új minőséget hoznak létre
2. Mennyiségi  minőségi változás
3. Tagadás tagadása: visszatérés a fejlődés kiindulópontjához (spirál)
Az igazság kritériuma a praxis (gyakorlat)
Megmaradási törvényekből filozófiai törvényeket kovácsol
Valláskritika: Isten-érvek bírálata (filozófiai, politikai, gazdasági)

Pozitivizmus: A tudománynak kell rendet tennie. Csak a pozitív tényeket veszi figyelembe
Pragmatizmus: hasznosság szempontjait tartja szem előtt
Comte: társadalom átalakítása
Pozitivizmus = gondolkodás nagykorúsága (teológia és metafizika elvetése)
A legértékesebb tudomány a szociológia
Spencer: egységes pozitivista rendszer

Újkantizmus és újhegelizmus:
Századforduló iskolái
Újra a kritika kap szerepet
Továbbfejlesztések

Pragmatizmus: igazság = hasznosság; tapasztalás = objektív valóság

Az „élet” filozófusai: tartózkodnak az elvont gondolkodástól
Nietzsche: Az életnek kell uralkodni a tudomány felett
Etika: nincs abszolút igazság  szakítás a transzcendentális etikával
Vallás = dekadencia  az ösztönök felszabadítanak  ember feletti ember (Übermensch)
Bergson, Blondel, Dilthey

Fenomenológia: lényegek leírása
Logisztika: formális gondolati rendszer (kalkulusok)
Neopozitivizmus: nyelv elemzése
Analitikus filozófia: nyelv vizsgálata több szempontból
Strukturalizmus: formalizáló nyelv-filozófia

Egzisztencializmus: az ember nem általános, hanem különös
Kirkegaard: feszültség, fájdalom  pillanatnyi élvezet
Etika: legértékesebb a vallásos élet
Szenvedés: véges  végtelen
Jaspers: lélektani filozófia
A lét racionális és igazolt
Cselekvés megélése: én-tudat, szabadság-tudat
Cél: Világ megismerése
Isten megtapasztalható a következményekből
A filozófia állandóan a vallással foglalkozik!!!
Heidegger: elidegenedés
Lét <> létező
Lét: legkonkrétabb, mindnyájunkat érintő valóság
Az egzisztencia nem sűríthető 1 pontba. Személyes
Önmegvalósítás!
A halál biztos  lelkiismeret
A jövő fontosabb, mint a jelen
Nihilizmus  igazság
Létmisztika: elveszti a lét értelmét: a világot Isten elhagyta
Német egzisztencializmus: Szerelem (mással való egyesülés) nem lehetséges
Isten: belső ellentmondás  nem létezhet

Keresztény ihletettségű filozófiák:
Skolasztika újjáéledése:
XIII. Leó: Szent Tamás módszerét ajánlja
Hitvédő szándék
Transzcendentális módszer: skolasztika + kanti filozófia
Karl Rahner: A lét kérdése elől nem térhetünk ki (megismerés problémája)
A kinyilatkoztatáshoz szükséges az ember elfogadása
Ítéletalkotás: reflex
Rossz problémája: megoldás a felebaráti szeretet
Perszonalizmus: alapja a személy (sérthetetlen)
A személy önmegvalósulása nem választható el másik személytől
Cél: a társadalom megújítása
Értékek: szabadság, szeretet, személy méltósága, örök léte
Chardin: fejlődés: folyamatosság és megszakítás
A fejlődés megállíthatatlan, de az ember irányítja.
Szükséges a keresztények és nem-keresztények párbeszéde
Vágy: egység, igazságosság, szeretet  Krisztus

Share this: