1883. november 26-án született Szekszárdon, négy gyermek közül a legidősebbként. Édesapja Babits Mihály, törvényszéki bíró volt. Apját a királyi tábla decentralizációja következtében Pécsre helyezték 1891-ben.Édesenyja Kelemen Auróra nagyon nyitott volt a külföldi irodalom felé. Babits elemi iskolába Budapesten (1889-1891) és Pécsen (1891-1893) járt. Majd beiratkozott a pécsi cisztercita gimnáziumba. Ötödikes gimnazista volt, amikor elvesztette édesapját. Érettségi után jogásznak szánták, bár ő beiratkozott a budapesti egyetem bölcsésztudományi karára, magyar - francia szakra. A Négyesy-féle nevezetes stílusgyakorlatokon ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. A stílusgyakorlatokon Babits latin, francia, angol és német költőktől mutatott be műfordításokat. Az egyetem elvégzése után a bajai cisztercita gimnáziumban mint világi ideiglenes helyettes tanár töltötte el gyakorlóévét (1905-1906). Tanári oklevelét 1906 májusában szerezte meg. Bajáról Szegedre ment tanítani. 1908-ban jelent meg a Holnap című lap első kiadványa, amiben megjelent 5 verse is. 1908 július 4-én rendes tanárrá nevezték ki, a "világ végére", a történelmi Magyarország délkeleti csücskébe, az erdélyi Fogarasra. Itt tanult meg tökéletesen görögül, itt fedezte fel magának a francia Henri Bergsont. Ötvennégy verséről megállapítható, hogy Fogarason írta. A Holnap második kötete (A holnap új versei) 1909 áprilisában már 15 költeményét közölte. Májusban megjelent legelső verseskötete Levelek Iris koszorjából címmel. Beutazta Dél-Európát. 1911 áprilisában hagyta el a sajtót Herceg, hátha megjön a tél is! című második kötete megjelent. Nevét felkapta a hírnév, a Nyugat állandó munkatársa lett, jelentős irodalomtörténeti tanulmányokat közölt (Petőfi és Arany, 1910; Az irodalom halottjai, 1910; Az ifjú Vörösmarty, 1911; A férfi Vörösmarty, 1911). A második ének címmel négyrészes verses mesedrámát írt, amelynek egyik részét (A vihart) 1911 októberében megjelentette a Nyugatban. 11 nyarán a vallás- és közoktatásügyi miniszter Babitsot az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba helyezte. 1913-ben megjelent Dante-fordításának Pokol része. Majd 20-ban a Purgatórium és 23-ban a Paradicsom. A gólyakalifa 13-ben jelent meg a Nyugatban. 1916-ban a Nyugat zeneakadémiai matinéján felolvasta a Húsvét előtt című nagy háborús versét. Később vallás elleni bűntett miatt perbe fogták. 1919 januárjában, az őszirózsás forradalom idején egyetemi tanárnak nevezik ki. 1921 januárjában házasságot kötött Tanner Ilonával, írói álnevén Török Sophieval (Kazinczy feleségének neve volt). 23-ban Esztergomban az Élőhegyen egy kis házat és telket vásároltak.
1920-ban újabb verskötete látott napvilágot: a Nyugtalanság völgye. 22-ben kiadta a Timár Virgil fia című kötetét. A következő év regénye a Kártyavár. Utolsó regénye, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom 1933-ban hagyta el a nyomdát.
1927 januárjában meghalt Baumgartner Ferenc (1880-1927), a magyar származású, de Németországban élő esztéta, aki végrendeletében alapítványt hozott létre a megalkuvást nem ismerő s anyagiakban szükségét szenvedő írók javára. Az alapítvány döntnöke Babits lett. (Az leső díj: 1929; utolsó: 1949). A Baumgartner-díj kurátorsága s az a körülmény, hogy 1929-től a Nyugat szerkesztője volt, olyan nagy hatalmú irodalmi tekintéllyé tette Babitsot, amilyen szerepe valaha Kazinczy Ferencnek lehetett.
1934-ben jelentette meg Az európai irodalom történet című könyvét.
1940-ben megkapta a San-Remo-díjat a Dante-fordításáért, és ez évben megválasztották MTA tagnak is. 1941. augusztus 4-én a budapesti Siesta Szanatóriumban halt meg, gégerákban.
Életműve:
Prózai művek:
A gólyakalifa (könyv alakban 1916): Tábory Elemér, a regény tudathasadásos hőse, egyszerre két életet él: nappal jómódú, művelt fiatalember, éjszakai álmában szurtos, megkínzott asztalosinas. Elemért egyik reggel fejbe lőve találják szobájában.
Timár Virgil fia (1922): főhőse, Timár Virgil cisztercita szerzetes, gimnáziumi tanár Sóton. Egyik tanítványa, Wágner Pista törvénytelen gyermek olyan közel kerül hozzá, hogy gyermekének tekinti őt. Édesanyja halála után ő gondoskodik róla.
Kártyavár (1923): gyorsan fejlődő város panamáit mutatja be ebben a krimiszerű történetben. Halálfiai (könyv alakban 1926): 1880 - 1910 között játszódik. Babits annak a hivatalnok-értelmiségi rétegnek válságát, hanyatlását ábrázolja, amely a század fordulóján nem volt képes felnőni az élet követelményeihez. Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom (1933): utolsó regénye, hátborzongató utópia. A férfiak száma kevés, ezért a nők is katonának állnak. Elza a pilóta fogságba esik és saját szülővárosát kell bombáznia.
Fordítások:
Dante-fordításának Pokol része 1913-ben megjelent. Majd 20-ban a Purgatórium és 23-ban a Paradicsom
Shakespear, Poe, Wilde
Tanulmányok:
Petőfi és Arany (1910), Az irodalom halottjai (1910), Az ifjú Vörösmarty (1911), A férfi Vörösmarty (1911), Az európai irodalom története (1934)
Kötetek:
Levelek Iris koszorújából (1908): önmagát megmutatni vágyó, mindig megújuló költőt tükröz. A versek a szivárványt tükrözik
Herceg, hátha megjön a tél is! (1911): a vidékről Pestre kerülő költő kötete
Recitativ (1916): politikai események hatása érezhető a műveken
Nyugtalanság völgye (1920): előző vonulatot folytatja
Sziget és tenger (1925) : a magánéletben menedéket kereső költőt mutatja be, bár Babits soha sem vonult igazán vissza a költészettől.
Versenyt az esztendőkkel! (1933): felmerült az a gondolat, hogy nem vonhatja ki magát a közéletből.
KÖLTŐI SZERPVÁLALÁS BABITS LIRÁJÁBAN:
Babits hosszú utat tett meg, amíg eljutott a tudatos közélet vállalásig . Első kötetében az örökké megújuló költészet fontosságát hirdeti, ezért aztán később apolitikusnak (politikától mentes), öncélú, elefántcsont toronyba zárkózott költőnek tartották. A politikai események alakulásával, súlyosbodásaival egyre inkább hangot ad meggyőződésének. Kialakít egy sajátos költőszerepet, miszerint a költőnek prófétai módon a figyelmeztetés a szerepe. Illetve a költőnek az egyetemes értéket örökké, változatlanul kell megőriznie. "A vétkesek között cinkos aki néma" magatartást vállalja fel.
Babits élete külső eseményekben meglehetősen szegényes volt, de a látszólagos eseménytelenség mögött rengeteg változás, örökös keresés, szellemi izgalom rejtőzött.
In Horatium:
Téma: a költészet fontossága.
Műfaja: óda, két másik ódával a kötetet nyitja, azaz programversek: Óda a bűnhöz, Himnusz Irishez.
Cím: Horatiussal szemben, ellen a jelentése. Babits az arany középút és a Carpediem ellen van, ő hiszi az örök megújulást, a középszertől való eltávolodást. A kitűnni vágyást hirdeti. Azonban a művet klasszikus formában, Alkaioszi-strófában írja - régiben az új mondanívaló.
3-szor 12 soros részekre osztható be a mű.
1.: Kívül álló, gőgös, arisztokratikus elkülönüléssel ír, ahol a költő az alacsony tömegízlést veti el és helyette a hozzáértőkhöz, a művészetet kedvelőkhöz akar szólni. Ez a bevezetés egy görög kultikus szertartás szövegének fordítása, ahol a benne avatottakat szólítja meg.
2.: A folyton megújulás, változás a téma, mellette azonban himnikus téma is van. Sor áthajlások is vannak. Kitágul a tér fent-lent , sötét-világos. Központi gondolata Hérakleitosztól vett idézet: "nem lépsz kétszer egy patakba". Ebből az élményből vonja le a költő a maga célkitűzését.
3.: Tovább viszi a költészet felé a természetből. Az örökké megújuló költészet lesz a téma. Leírja saját ars poeticáját. Majd a végén ismét visszatér a természetbe.
4.: A megelégedés, a megszokott és az unt ellen emel szót. Ezt az igékkel kívánja nyomatékosítani. Új tettekre és új vizekre szólít fel. Metaforák és hasonlatok sorával zárja a verset, majd ismét a Horatiusi gondolatok térnek vissza.
Maga a ver egy egyetlen szónoklat, hosszú beszéd. Kihez szól, kihez nem szól + érvek + filozófiai magasságokban szárnyal, majd áttér a művészetre + megszólítás.
Cigány a siralomházban:
1926-ban írja e versét, amelyben az arc poeticáját fejti ki, a költészet csodálatosságát, a háború utáni felülvizsgálja.
Cím: a cigány metafora, magára a költőkre utal - Vörösmarty motívuma - halál előtti utolsó pillanatot akarja ábrázolni
I.:
1-3 vsz.: a múltbeli, hajdani költészetet összegzi, a testrészek metaforájával egyre feljebb jutunk.:
1 vsz.: az ifjúkori formaművészetre helyezi a hangsúlyt (impresszionizmus, szecesszió), könnyedén, örömét lelve játékosan és kidolgozott, virtuóz formában írta a verseit. "Ahogy az úr megteremtette a bogarat és eljátszott vele" - olyan jelentéktelen az ő költészete is;
2 vsz.: háborús időben (expresszív versek): a buzdításon, a hangúlyozáson van a hangsúly;
3 vsz.: előzőekkel ellentétben fordulatot hoz: csendesség, határozatlanság, elesettek hasonlata - új azonosulás: sorsközösséget vállal;
II.:
Vörösmarty gondolatával: millió testvér folytatja Babits, mivel azonosulni kíván az emberekkel;
Otthontalan emberek, olcsó bérlakás lakói, akiknek a halál már megváltás, akik kietlen, zord világban élnek - olyan, mint a siralomház
7 vsz.: összegzéssel folytatja: a világ szomorúsága miatt lehangolt, és nem lehet többé olyan verset írni, mint az első versszakban;
III.:
Összegzi az előző versszakok motívumait, valamint visszatér az első versszak képeihez
A vers ne csak szívből szóló legyen, de legyen értelmes, haszna a könnynek, ha másokért is hull.
30-as évek elején írt verseiben egy újfajta szerepvállalást fogalmaz meg, egyfajta prófétai módot, a bölcs, a töprengő, a tisztán látó, megítélni tudó bölcset. Aki állandó és változatlan, mert az igazi értékeket ő határozza meg. És szemben áll a folyton változó pillanatnyisággal. Ez a próféta a világ felett áll, óvva int és figyelmeztet.
Holt próféta a hegyen:
Felvillantja a magányt, a felsőbbrendűség tudatában a változatlanságot képviseli. Azonban, a világ hírei is eljutnak hozzá, a refrén hozza a jelen változatos eseményeit, de ő ezt elutasítja.
Vers a csirkeház mellett:
A vers triptichon - három kép.
A kor kihívására milyen választ adhat a költő; míg eljut, hogy a cselekvést választhassa.
1.: céltalan, könnyed, öntudatlan, felelősség nélküli. A külső világot szinte filmszerűen ábrázolja. A belső világ a bölcs semmittevésé, ahol saját magát nyugtatja;
2.: a háború, az emberiség gondolatáig megy el a költő - filozófiai gondolatok - megváltozik a képi technika, a galambbal mutat be mindent;
3.: már csak a belső világot látjuk, felgyorsul minden, a gondolatai a cselekvés körül forognak; verbális igék használata, halmozása, a restség metaforává változik.
Jónás könyve:
Keletkezés: 1939-ben Babits halálos betegségének tudatában írta, de személyes és politikai kérdések is állnak a mű hátterében;
Alapkérdés: mit tehet a költő ilyen fenyegető körülmények között, ilyen barbár erők ellen;
Babits válaszként három kérdést is felvillant: megfutamodás, radikális cselekvés, nagyobb bölcsesség, de a helyes utat a tök hasonlatban írja le;
A mű valójában egy példázat, bár kezdetben vonakodik felvállalni a feladatot, később ez lírai önvallomássá válik, amit nemcsak önmagára, de az egész társadalomra vonatkoztat.
A mű kiegészítő műve a Jónás imája.
Az egész mű az Ószövetségi Jónás történet parafrázisa, amit Babits csak 1-1 pontban változtatott meg (Jónás gyávasága nagyobb, cethalban töltött idő kidolgozottabb, önmagával és a környezettel vívott harc).
Műfaj: elbeszélő költemény
I.: Jónás a Tarsisba tartó hajóra száll fel, azonban a vihar alkalmával a tengerbe dobják;
II.: A cethalban töltött idő - naturalista képek áradása - "Ki nem akar szenvedni, az kétszer szenved";
III.: Elmegy Ninivébe, ez komoly küldetés lenne számára, de komikumba torkoll, mivel az emberek kinevetik;
IV.: Nem érti, hogy miért nem pusztul el - tök hasonlat;
Hangnem: nyelvi humor, főként köznapi elemeket kever az archaikussal; archaikus: Ószövetségi adomák, régies igealakok, szószerkezetek;
Versforma: egyeletlen hosszúságú jambikus sorok, páros rímmel.
FILOZÓFIA MEGJELENÉSE BABITS KÖLTÉSZETÉBE:
Nemcsak kora legnagyobb költője, de legsokrétűbb gondolkodója volt Babits. Nem lehet egy eszmerendszerhez, filozófiai iskolához kapcsolni, mert sokféle szál fűzte egyszerre olykor ellentétes bölcseleti áramlatokhoz is.
Esti kérdés:
Egyetlen lételméleti, ontológiai kérdésre keres választ: Miért élünk?
Hatott rá Schopenhauer gondolkodása és Bergson időelmélete is. Objektív, fizikai idő és az egyén szubjektív ideje van egy időben jelen.
A mű egyetlen hatalmas gondolat, egyetlen mondat; három szó tagolja a művet:
Midőn: esti helyzetképet látunk, mindent beborít a takaró; fűszálak épsége, virágok szirmai, hímes lepkék;
Olyankor: új logikai egység kezdődik, lezárul egy élmény, s ezután a bergsoni önkéntelen emlékezet szálán csapongva időrend nélkül különböző élethelyzetek kapcsolódnak egymáshoz; Velence szépségénél időzik el Babits; visszamereng a messze múltba; homályos, átszűrődő képek: szoba: Fogaras, kávéház: Szeged, domb: Szekszárd;
Ott: életútjának képei bontakoznak ki, 10 kérdés rak fel - véget nem érő idő titkát kutatja; utolsó két sor: születés és halál; természeti képek az előző részekből;
Szecesszióra emlékezte a vers szertartásmódja, ornametikája, a 10-11-es jambikus sorok és a bonyolult rímképlet is. A mű két részét külön írta, az est leírása Fogarason írja és külön leíró versnek szánta.
A lírikus epilógja:
A vers a Levelek Iris koszorújának záró darabja. Érdekes megfigyelni a töprengő költő alakját. A kötet többi darabja a világ sokszínűségét, a meg nem elégedést hirdeti, addig ebben felméri a világ megismerésének korlátait. Az énen kívüli világról semmit sem tudhatunk, hiszen érzékszerveink kétes benyomásai révén szerezhetünk róla hírt. A vers legfontosabb metaforái: dió, bűvös kör, alfától omegáig.
Alapgondolat: nem tud önmagából kitörni, mert mindig önmagához tér vissza;
1920-ban újabb verskötete látott napvilágot: a Nyugtalanság völgye. 22-ben kiadta a Timár Virgil fia című kötetét. A következő év regénye a Kártyavár. Utolsó regénye, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom 1933-ban hagyta el a nyomdát.
1927 januárjában meghalt Baumgartner Ferenc (1880-1927), a magyar származású, de Németországban élő esztéta, aki végrendeletében alapítványt hozott létre a megalkuvást nem ismerő s anyagiakban szükségét szenvedő írók javára. Az alapítvány döntnöke Babits lett. (Az leső díj: 1929; utolsó: 1949). A Baumgartner-díj kurátorsága s az a körülmény, hogy 1929-től a Nyugat szerkesztője volt, olyan nagy hatalmú irodalmi tekintéllyé tette Babitsot, amilyen szerepe valaha Kazinczy Ferencnek lehetett.
1934-ben jelentette meg Az európai irodalom történet című könyvét.
1940-ben megkapta a San-Remo-díjat a Dante-fordításáért, és ez évben megválasztották MTA tagnak is. 1941. augusztus 4-én a budapesti Siesta Szanatóriumban halt meg, gégerákban.
Életműve:
Prózai művek:
A gólyakalifa (könyv alakban 1916): Tábory Elemér, a regény tudathasadásos hőse, egyszerre két életet él: nappal jómódú, művelt fiatalember, éjszakai álmában szurtos, megkínzott asztalosinas. Elemért egyik reggel fejbe lőve találják szobájában.
Timár Virgil fia (1922): főhőse, Timár Virgil cisztercita szerzetes, gimnáziumi tanár Sóton. Egyik tanítványa, Wágner Pista törvénytelen gyermek olyan közel kerül hozzá, hogy gyermekének tekinti őt. Édesanyja halála után ő gondoskodik róla.
Kártyavár (1923): gyorsan fejlődő város panamáit mutatja be ebben a krimiszerű történetben. Halálfiai (könyv alakban 1926): 1880 - 1910 között játszódik. Babits annak a hivatalnok-értelmiségi rétegnek válságát, hanyatlását ábrázolja, amely a század fordulóján nem volt képes felnőni az élet követelményeihez. Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom (1933): utolsó regénye, hátborzongató utópia. A férfiak száma kevés, ezért a nők is katonának állnak. Elza a pilóta fogságba esik és saját szülővárosát kell bombáznia.
Fordítások:
Dante-fordításának Pokol része 1913-ben megjelent. Majd 20-ban a Purgatórium és 23-ban a Paradicsom
Shakespear, Poe, Wilde
Tanulmányok:
Petőfi és Arany (1910), Az irodalom halottjai (1910), Az ifjú Vörösmarty (1911), A férfi Vörösmarty (1911), Az európai irodalom története (1934)
Kötetek:
Levelek Iris koszorújából (1908): önmagát megmutatni vágyó, mindig megújuló költőt tükröz. A versek a szivárványt tükrözik
Herceg, hátha megjön a tél is! (1911): a vidékről Pestre kerülő költő kötete
Recitativ (1916): politikai események hatása érezhető a műveken
Nyugtalanság völgye (1920): előző vonulatot folytatja
Sziget és tenger (1925) : a magánéletben menedéket kereső költőt mutatja be, bár Babits soha sem vonult igazán vissza a költészettől.
Versenyt az esztendőkkel! (1933): felmerült az a gondolat, hogy nem vonhatja ki magát a közéletből.
KÖLTŐI SZERPVÁLALÁS BABITS LIRÁJÁBAN:
Babits hosszú utat tett meg, amíg eljutott a tudatos közélet vállalásig . Első kötetében az örökké megújuló költészet fontosságát hirdeti, ezért aztán később apolitikusnak (politikától mentes), öncélú, elefántcsont toronyba zárkózott költőnek tartották. A politikai események alakulásával, súlyosbodásaival egyre inkább hangot ad meggyőződésének. Kialakít egy sajátos költőszerepet, miszerint a költőnek prófétai módon a figyelmeztetés a szerepe. Illetve a költőnek az egyetemes értéket örökké, változatlanul kell megőriznie. "A vétkesek között cinkos aki néma" magatartást vállalja fel.
Babits élete külső eseményekben meglehetősen szegényes volt, de a látszólagos eseménytelenség mögött rengeteg változás, örökös keresés, szellemi izgalom rejtőzött.
In Horatium:
Téma: a költészet fontossága.
Műfaja: óda, két másik ódával a kötetet nyitja, azaz programversek: Óda a bűnhöz, Himnusz Irishez.
Cím: Horatiussal szemben, ellen a jelentése. Babits az arany középút és a Carpediem ellen van, ő hiszi az örök megújulást, a középszertől való eltávolodást. A kitűnni vágyást hirdeti. Azonban a művet klasszikus formában, Alkaioszi-strófában írja - régiben az új mondanívaló.
3-szor 12 soros részekre osztható be a mű.
1.: Kívül álló, gőgös, arisztokratikus elkülönüléssel ír, ahol a költő az alacsony tömegízlést veti el és helyette a hozzáértőkhöz, a művészetet kedvelőkhöz akar szólni. Ez a bevezetés egy görög kultikus szertartás szövegének fordítása, ahol a benne avatottakat szólítja meg.
2.: A folyton megújulás, változás a téma, mellette azonban himnikus téma is van. Sor áthajlások is vannak. Kitágul a tér fent-lent , sötét-világos. Központi gondolata Hérakleitosztól vett idézet: "nem lépsz kétszer egy patakba". Ebből az élményből vonja le a költő a maga célkitűzését.
3.: Tovább viszi a költészet felé a természetből. Az örökké megújuló költészet lesz a téma. Leírja saját ars poeticáját. Majd a végén ismét visszatér a természetbe.
4.: A megelégedés, a megszokott és az unt ellen emel szót. Ezt az igékkel kívánja nyomatékosítani. Új tettekre és új vizekre szólít fel. Metaforák és hasonlatok sorával zárja a verset, majd ismét a Horatiusi gondolatok térnek vissza.
Maga a ver egy egyetlen szónoklat, hosszú beszéd. Kihez szól, kihez nem szól + érvek + filozófiai magasságokban szárnyal, majd áttér a művészetre + megszólítás.
Cigány a siralomházban:
1926-ban írja e versét, amelyben az arc poeticáját fejti ki, a költészet csodálatosságát, a háború utáni felülvizsgálja.
Cím: a cigány metafora, magára a költőkre utal - Vörösmarty motívuma - halál előtti utolsó pillanatot akarja ábrázolni
I.:
1-3 vsz.: a múltbeli, hajdani költészetet összegzi, a testrészek metaforájával egyre feljebb jutunk.:
1 vsz.: az ifjúkori formaművészetre helyezi a hangsúlyt (impresszionizmus, szecesszió), könnyedén, örömét lelve játékosan és kidolgozott, virtuóz formában írta a verseit. "Ahogy az úr megteremtette a bogarat és eljátszott vele" - olyan jelentéktelen az ő költészete is;
2 vsz.: háborús időben (expresszív versek): a buzdításon, a hangúlyozáson van a hangsúly;
3 vsz.: előzőekkel ellentétben fordulatot hoz: csendesség, határozatlanság, elesettek hasonlata - új azonosulás: sorsközösséget vállal;
II.:
Vörösmarty gondolatával: millió testvér folytatja Babits, mivel azonosulni kíván az emberekkel;
Otthontalan emberek, olcsó bérlakás lakói, akiknek a halál már megváltás, akik kietlen, zord világban élnek - olyan, mint a siralomház
7 vsz.: összegzéssel folytatja: a világ szomorúsága miatt lehangolt, és nem lehet többé olyan verset írni, mint az első versszakban;
III.:
Összegzi az előző versszakok motívumait, valamint visszatér az első versszak képeihez
A vers ne csak szívből szóló legyen, de legyen értelmes, haszna a könnynek, ha másokért is hull.
30-as évek elején írt verseiben egy újfajta szerepvállalást fogalmaz meg, egyfajta prófétai módot, a bölcs, a töprengő, a tisztán látó, megítélni tudó bölcset. Aki állandó és változatlan, mert az igazi értékeket ő határozza meg. És szemben áll a folyton változó pillanatnyisággal. Ez a próféta a világ felett áll, óvva int és figyelmeztet.
Holt próféta a hegyen:
Felvillantja a magányt, a felsőbbrendűség tudatában a változatlanságot képviseli. Azonban, a világ hírei is eljutnak hozzá, a refrén hozza a jelen változatos eseményeit, de ő ezt elutasítja.
Vers a csirkeház mellett:
A vers triptichon - három kép.
A kor kihívására milyen választ adhat a költő; míg eljut, hogy a cselekvést választhassa.
1.: céltalan, könnyed, öntudatlan, felelősség nélküli. A külső világot szinte filmszerűen ábrázolja. A belső világ a bölcs semmittevésé, ahol saját magát nyugtatja;
2.: a háború, az emberiség gondolatáig megy el a költő - filozófiai gondolatok - megváltozik a képi technika, a galambbal mutat be mindent;
3.: már csak a belső világot látjuk, felgyorsul minden, a gondolatai a cselekvés körül forognak; verbális igék használata, halmozása, a restség metaforává változik.
Jónás könyve:
Keletkezés: 1939-ben Babits halálos betegségének tudatában írta, de személyes és politikai kérdések is állnak a mű hátterében;
Alapkérdés: mit tehet a költő ilyen fenyegető körülmények között, ilyen barbár erők ellen;
Babits válaszként három kérdést is felvillant: megfutamodás, radikális cselekvés, nagyobb bölcsesség, de a helyes utat a tök hasonlatban írja le;
A mű valójában egy példázat, bár kezdetben vonakodik felvállalni a feladatot, később ez lírai önvallomássá válik, amit nemcsak önmagára, de az egész társadalomra vonatkoztat.
A mű kiegészítő műve a Jónás imája.
Az egész mű az Ószövetségi Jónás történet parafrázisa, amit Babits csak 1-1 pontban változtatott meg (Jónás gyávasága nagyobb, cethalban töltött idő kidolgozottabb, önmagával és a környezettel vívott harc).
Műfaj: elbeszélő költemény
I.: Jónás a Tarsisba tartó hajóra száll fel, azonban a vihar alkalmával a tengerbe dobják;
II.: A cethalban töltött idő - naturalista képek áradása - "Ki nem akar szenvedni, az kétszer szenved";
III.: Elmegy Ninivébe, ez komoly küldetés lenne számára, de komikumba torkoll, mivel az emberek kinevetik;
IV.: Nem érti, hogy miért nem pusztul el - tök hasonlat;
Hangnem: nyelvi humor, főként köznapi elemeket kever az archaikussal; archaikus: Ószövetségi adomák, régies igealakok, szószerkezetek;
Versforma: egyeletlen hosszúságú jambikus sorok, páros rímmel.
FILOZÓFIA MEGJELENÉSE BABITS KÖLTÉSZETÉBE:
Nemcsak kora legnagyobb költője, de legsokrétűbb gondolkodója volt Babits. Nem lehet egy eszmerendszerhez, filozófiai iskolához kapcsolni, mert sokféle szál fűzte egyszerre olykor ellentétes bölcseleti áramlatokhoz is.
Esti kérdés:
Egyetlen lételméleti, ontológiai kérdésre keres választ: Miért élünk?
Hatott rá Schopenhauer gondolkodása és Bergson időelmélete is. Objektív, fizikai idő és az egyén szubjektív ideje van egy időben jelen.
A mű egyetlen hatalmas gondolat, egyetlen mondat; három szó tagolja a művet:
Midőn: esti helyzetképet látunk, mindent beborít a takaró; fűszálak épsége, virágok szirmai, hímes lepkék;
Olyankor: új logikai egység kezdődik, lezárul egy élmény, s ezután a bergsoni önkéntelen emlékezet szálán csapongva időrend nélkül különböző élethelyzetek kapcsolódnak egymáshoz; Velence szépségénél időzik el Babits; visszamereng a messze múltba; homályos, átszűrődő képek: szoba: Fogaras, kávéház: Szeged, domb: Szekszárd;
Ott: életútjának képei bontakoznak ki, 10 kérdés rak fel - véget nem érő idő titkát kutatja; utolsó két sor: születés és halál; természeti képek az előző részekből;
Szecesszióra emlékezte a vers szertartásmódja, ornametikája, a 10-11-es jambikus sorok és a bonyolult rímképlet is. A mű két részét külön írta, az est leírása Fogarason írja és külön leíró versnek szánta.
A lírikus epilógja:
A vers a Levelek Iris koszorújának záró darabja. Érdekes megfigyelni a töprengő költő alakját. A kötet többi darabja a világ sokszínűségét, a meg nem elégedést hirdeti, addig ebben felméri a világ megismerésének korlátait. Az énen kívüli világról semmit sem tudhatunk, hiszen érzékszerveink kétes benyomásai révén szerezhetünk róla hírt. A vers legfontosabb metaforái: dió, bűvös kör, alfától omegáig.
Alapgondolat: nem tud önmagából kitörni, mert mindig önmagához tér vissza;
Megjegyzés küldése